Magyar Szó, 1980. február (37. évfolyam, 30-58. szám)
1980-02-20 / 49. szám
6_ AZ IDÉN Befejezik a zombor-csonoplyai út építését A zombori útépítési érdekközösség közgyűlésén elemezték az elmúlt évi munkálatokat és meghozták az idei munkatervet. Tavaly a zombori útépítési érdekközösség csaknem huszonöt százalékkal kevesebb pénzzel gazdálkodott a tervezettnél, vagyis az összbevétel 45,3 millió dinár volt. Tavaly a zombori útépítési érdekközösség többek között a helyi jellegű utak karbantartására 5,7, új utak építésére 28 millió dinárt fordított, de hozzájárult a főutak építési és korszerűsítési költségeinek fedezéséhez is a forgalmi jelek felállítására, az utak festésére 1,3 millió dinár jutott, míg a téli karbantartó szolgálatra pedig 2,33 millió dinárt költöttek. Elkészült a zombor—csonoplyai (összhossz 12 kilométer) út hat kilométeres szakasza, valamint átadták a korszerűsített csonoplya—nemesmiliticsi utat, megkezdték a harmadik körút építését, amely öszszeköti a Szapári és a Kijajicevói utat az ipari negyed előtt. Mivel a zombori község úthálózatát továbbra is megfelelően karban kell tartani, ugyanakkor be kell fejezni a zombor—csonoplyai utat és számolva az építőanyagok további mintegy huszonöt százalékos drágulásával, amit követnek a szolgáltatások is, az érdekközösségnek legalább 56 millió dinárra lesz szüksége 1980-ban. A terv szerint a zombori—csonoplyai út befejezésére 17,2 millió dinárra lesz szükség, az ipari negyed úthálózatának építése 2,5 millió dinárt vesz igénybe, valamint a harmadik közút aszfaltozási munkálatai újabb 11,6 millió dinárba kerülnek. A tartományi útépítési érdekközösséggel kötött megállapodás értelmében az idén a főutak karbantartási munkálataihoz is hozzájárul a zombori érdekközösség. Többek között a zombori Asztapári út egyik szakaszáról, valamint a bezdáni útról van szó. Az előbbiekre 1,9 millió dinárt fordítanak. P. M. A MÉRSÉKLET KORA A nyugodt és kigyensúlyozott polgári életforma, amelynek magyar jelszava: Hass, alkoss, gyarapíts! híven fejezte ki az alakuló osztály világnézetét, külsőségekben is kifejezésre jutott. A jómódú embernek is illett szerénynek lennie, s inkább még néhány holdat szerezni a vagyonához, mintsem pompás házzal, drága ruhákkal vagy költséges életvitellel hivalkodni. A bútorok nemes egyszerűségét házépítésben is követték. Bácska nem a kő hazája. Itt a téglaégetés is csak a múlt század elején kezdett intenzívebb lenni, s így a hagyományos építkezés alapanyaga sokáig a föld volt, és a nád, s csak középületekre vagy igazán gazdagok házaihoz hoztak messzebb vidékekről téglát vagy követ. Miközben négyszáz éven át hordta a környék a bácsi vár tégláit, s máig nem akart egészen elfogyni. Zomborban is több volt a vert falú, vagy vályogból épült ház, mint a tégla- vagy pláne kőépület. A földszintes házakhoz az is megfelelt. Csak attól kellett folyton rettegni, hogy Apatinnál kiönt a Duna, s a nagy áradás Zomborig hatol, akkor pedig nem marad a városból jóformán semmi. De a sors kegyes volt a zomboriakhoz, s így a Duna rendszerint délebbre lépett ki a medréből, a falvak sokaságát tönkretéve. Az emeletes ház Zomborban a polgáriasodás kísérőjelensége volt. Amikor már nemcsak családi házak épültek, hanem bérházak is, kiadó lakásokkal és bolthelyiségekkel. És ez a kor a múlt század második felére esett nálunk. Mintha a kegyetlen, minden szabadságvágyat elfojtó Bach-korszak egy munkaszerető társadalom kialakításával akart volna enyhíteni a bűnein, persze, már megosztva munkaadó és munkás érdekeit. Akkor kezdtek megjelenni a klasszicizmus emlékeként a kapubálványok, ióni és dór oszlopokkal, a szélesen szegélyezett timpanonok angyalokkal, vagy Medúza-fejekkel, balusztrádos erkélyekkel, s bőségszaruk és virágfüzérek az ablakok körül. Nem kőből faragva persze, hanem mészhabarcsból vagy gipszből mintázva. „Kunst für die Armen’’, mondta minderre lenézően az építőművészet, de Zombor erre is büszke volt. A copfstílusnak erre az egészen olcsó és leegyszerűsített változatára, amely a látszattal is megelégedett. Ez a stilizált építőművészet aztán már nemcsak a főutcai emeletes házakon és vidéki kúriákon vált kötelezővé, hanem a mindössze két-háromszobás lakóházakon is. Itt már természetesen még szerényebb és olcsóbb kivitelezésben, amikor is az oszlopfők megfelezve lapultak a falhoz, ugyanúgy a baluszterek sora, mintegy odaragasztva, akárcsak a színpadi kulisszák kasírozása, vagy mint kőművirág. És micsoda szakmai hozzáértést igényelt mindez mégis! Ez az imitált pompa, amely legtöbbször a kőműves kézügyességére és szépérzékére hagyatkozott, hiszen szobrászt nemigen hoztak ide, s Mécs mester, aki talán az egyetlen épületszobrász volt a környéken, nem is győzte a munkát, ez a stílusutánzat lett ugyanis jellemző az egész város építészetére. Girlandok, meanderek és arabeszkek futottak végig az új házak falain még a húszas évek elején is Zomborban, mert további húsz évre kellett várni, amíg a Bauhaus kockaházainak uralkodó példái ide is eljutottak. Közben ugyan a korszerűségnek más megnyilatkozásai is voltak, így például az angol építészeti stílus is helyet kért magának Zomborban, a legkifejezőbb formát a Weidingerpalotával örökítve meg, ez azonban a klasszicizmus utánzásának általános képén semmit sem változtatott. És az utóbbi harminc-negyven év sima falfelületei se tudták elnyomni a klasszicizáló koroknak ezt a festett világát az építészetben. Zombor hangulatát, mintha mégiscsak ezek az olcsón díszített házak teremtették volna meg. Mert időközben patinát kaptak, megnemesedtek, a rájuk rakódott festékréteg csak jótt tett a díszítésnek, messzi korokból idézve a szépség igényét, s még így is az antik szellem halhatatlanságát hirdetve. Ennek ellenére, vagy talán épp csak a látszatnak engedve a házépítés stílusában is, a józan polgári mértéktartás tanúi ezek a régi zombori házak. Már azzal is, hogy óriási többségükben földszintesek. A polgár sosem akart a jellegekbe törni. A földön mindig biztonságosabban érezte magát. Terjeszkedése horizontális volt, miként az egész síkvidéki táj szélesen és szabadon tárul ki a látóhatár aljáig. Ehhez alkalmazkodott Zomborban az építőipar, szívósan ellenállva a századelő szecessziós divatjának, amely pedig az egész Alföldön diadalmasan vonult végig. Mintha a több nemzetiségű város azzal akarta volna kifejezni békés polgári világnézetét, hogy a múló divat helyett az örök dolgok soha el nem múló szépségét követte, ha mégoly egyszerű formában is. HERCEG János DUNATÁJ A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben Nagyobb összefogásra van szükség A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület könyvtára és színházterme kissé elhagyatott. Nem így volt az ötvenes években, amikor a környék legpezsgőbb művelődési élete folyt ebben az egyesületben. Két évvel ezelőtt VÖRÖS Ernő magyartanár és diákjai jóvoltából valami megmozdult a kaszinóban a legtöbben ilyen néven ismerik. Azóta nem sok történt, tavaly tánctanfolyamot szerveztek, a téli hónapokban háromfelvonásos zenés játékot tanulnak a fiatalok ĽОBERSZKI József titkár-rendező vezetésével. A csaknem húszfőnyi műkedvelő társulat Kellér Dezső a Szabin nők elrablása című zenés játékot szeretné bemutatni a műkedvelők márciusban Bezdámban sorra kerülő községi szemléjén. Most már a színjáték több mint felét begyakorolták a középiskolás fiatalok. Az első rész mozgás és zenés próbái folynak a színpadon, míg a hátralevő felvonásoknak csak a szöveges begyakorlásánál tartunk. Mivel zenés darabról van szó, itt-ott akad probléma a hallással és ritmusérzékkel, de a lelkesedés átsegíti a gyerekeket a kezdeti nehézségeken — mondta KOBERSZKI József. — Milyen az egyesületi élet? — kérdeztük a titkártól. — Nem lehetünk megelégedve az egyesületi élettel, kevesen járnak be, még kisebb azoknak a száma akik belesegítenek a munkába, szervezésbe. Két ével ezelőtt fiatal vezetőséget választottunk, de ez nem sok újat hozott az egyesület életében. — Mégis, mivel próbálkoznak, hogy nyerik meg a fiatalokat? — Teadélutánokat szervezünk, amelyeket én ismerkedési összejövetelnek nevezek. Megbízok egyegy fiatalt, hozzon magával másokat, így szép számban összejönnek. Zene és tánc mellett szórakoznak, ismerkednek. Az idősebbek már nem járnak be, elfoglaltságuk meggátolja őket ebben. Ötszáz tagja van az egyesületnek, de mindössze kétszázan fizetik rendszeresen a tagsági díjat. — A könyvtár? — Hat-hétezer könyvünk van, de az olvasók száma alig haladja meg az ötvenet. Tenni kellene valamit a javulás érdekében. Most tervezzük átrendezni az állományt, új kartonokat vezetünk be. Talán azért kevés az olvasó, mert sokan a városi könyvtárban tagok vagy a diákok a Testvériség-Egység iskolakönyvtárából veszik ki a kötelező és egyéb olvasmányokat. — Milyen a nemzetközi együttműködés? — A bajai József Attila Kultúrházzal van kapcsolatunk. Műsorcsere, irodalmi estek rendezése, ez szerepel az együttműködési egyezményben. Valamikor a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek kitűnő ifjúsági szimfonikus zenekara, országos hírű színjátszó csoportja volt. Azóta szinte tengődik a zombori magyarság egyetlen egyesülete. Hogy mégsem teljesen érdektelenek, ezt bizonyítja a Dunatáj szerkesztőségével közösen szervezett HERCEG János irodalmi est, amelyre kellő tájékoztatás után annyian voltak kíváncsiak, hogy alig fértek be a nagyterembe. Mindez több mint tízévi szünet után történt. P. M. SZÍNHÁZI ÉLET Korszerűsítik a zombori színházat újabb nagy kiadást jelent a színház társulatának — hallottuk Bozo DESPOTOVIC igazgatótól. A zombori színház felújítását a községi járulék, eszközeiből és a tartományi művelődésügyi érdekközösség társított pénzén végzik. Amennyivel a község, annyival járul hozzá a tartomány a korszerűsítéshez. Ha minden rendben lesz, legkésőbb 1982 nyarán befejezik a színház átalakítását, hogy még abban az évben megünnepelhessék a színház működésének századik évfordulóját. — Hol játszik most a társulat? — kérdeztük az igazgatótól. — Egy évvel ezelőtt átalakítottuk a velit ifjúsági otthont, egy kisebb alkalmi kamaraszínpadot hoztunk létre. Sajnos, kicsi a színpad, nincsenek megfelelő mellékhelyiségek. Sok helyre hívják a társulatot, mennénk és megyünk is, de minden utunk tiszta veszteség. Senki sem hajlandó megfizetni a gazdasági árat, közben a szállítás drága, a színészek otttartózkodása nagy összegeket emészt fel. Szinte nem tudjuk, hol jobb játszani, itthon vagy idegenben. Nehéz helyzetünkre utal a kilenchavi elszámoláskor jelentkező veszteség. Hogy az év végén elkerüljük a szanálást, a színészek önként lemondtak személyi jövedelmük huszonöt százalékáról. Pedig az átlagfizetés csak 4810 dinárt tett ki. Ennyit kapott az a színész, akinek állandóan jutott szerez. Aki pedig többször munka nélkül volt még ennél is kevesebbet. — Tavaszra várjuk a kecskeméti Katona József Színház társulatát. Ugyanakkor még az idén magyarországi vendégrendezővel szeretnénk színre vinni egy modern magyar drámát. A lengyel Bijalistok varasd színházzal is több évi kapcsolatunk van. Őszre várjuk őket Zomborba, mi pedig jövőre viszonozzuk a vendégjátékot. Lehetőségünk nyílott egy svédországi portyára is. Ugyanis az ottani illetékesek és a vendégmunkások kérésére ellátogatnánk Svédországba, és hosszabb időt töltenénk ott — fejezte be Božo DESPOTOVIC. (pm) — A zombori színház korszerűsítésének második szakasza van folyamatban. Készek a műhelyek, próbatermek és az egyéb műszaki helyiségek. Most végzik a Dusán Staniokov Építőválllalat emberei a színpad külső munkálatait, majd ezt követi a műszaki felszerelés beépítése. A fűtés nincs bevezetve, ugyanis a szemben fekvő Sloboda-szálló közös hőtelepével kellett volna összekapcsolni, de a vezeték nem készült el. Éppen ezért villannyal és gázzal fűtünk, ez Befejezés előtt a Bosut folyón épülő betonhíd Vinkovcin a Bosut—Báza folyón épülő betonhöd építési munkálatai befejezés előtt állnak. Az elsődleges terv alapján ezt a korszerű közúti hidat már az elmúlt év végén át kellett volna adni a forgalomnak, de mivel a szlavónbródi Đuro Dakovic vaskombinát késett a híd vasszerkezetének a leszállításával, a híd befejező munkálatait ideiglenesen le kellett állítani. Miután némi késedelemmel megérkezett a 30 tonnát kitevő, 30 milliméter vastagságú, hídszerkezeti bádoglemez, az építkezési munkálatokat tovább folytatják és remélhetőleg, hamarosan át is adják a hidat rendeltetésének. (b-j) TANÍTÓ KELL A FALUNAK A művelődési élet virágkora Lepsén az ötvenes években volt, miután a fiatalok annak idején bekopogtak a ZIMA tanító házaspár ajtaján azzal a kéréssel, hogy foglalkozzanak velük. Később a KERESZTES házaspárral meglazult a kapcsolat, majd elköltözésük után teljesen magukra maradtak a fiatalok. SÁRKÖZI Erzsébet, a mostani tanító néni csazás születésű. Szeptember óta tanítja az első-második osztályt. Van ugyan berendezett lakása, de szívesebben utazik. Miért? — Odahaza megszoktam a tevékeny társadalmi életet. Párttitkár vágyaik, ifjúsági vezetőségi tag. — Sepsének éppen ilyen pedagógusra van szüksége, ha itt lakna, a falunak is nagy szolgálatot tenne. — Igen, tudom, több, mint húsz fiatal van. Amikor elkezdtem dolgozni, szólítani nekik, hogy szívesen foglalkoznék velük. A társadalmi-politikai munkában is részt vennék éppen úgy, mint szülőfalumban. De az időközben fölmerülő egészségi problémám megkérdőjelezi azt is, hogy maradhatok-e az eredetileg választott hivatásomnál, az oktatásügyben. 1980. február 20., szerda Az Apatini Sörgyárban felújították a munkásétkezdét Az Apatini Sörgyár munkásétkezdéje eddig is a legjobbak között volt a községben. A gyár dolgozói az elsők között kaptak meleg ételt, e szempontból már a korábbi években is ismert és elismert volt a munkaszervezet. A konyha és az étkezde felszerelése azonban elavult, megkopott az évek során, fel kellett újítani. Mintegy kéthónapi szünet után ismét megnyitotta kapuit a sörgyár felújított, jól felszerelt, kicsinosított konyhája és munkásétkezdéje. Hatszázezer dináros költséggel korszerűsítették a konyhát, új székeket, asztalokat vásároltak. A konyhában egyszerre 1000 adag ételt készíthetnek. A gyár dolgozói elégedettek az étrenddel, az étel minőségével. K. Két jelentős művelődési esemény színhelye volt pénteken Apatini, a Népkönyvtárban találkozott olvasóival Petko VOJNIĆ-PURČAR NIN-díjas író. Munkásságát Slavko GORDIC, az újvidéki Bölcsészeti Kar tanára ismertette, majd az író a BLANKA KÓLÁK SZERELMEI című nagy sikerű regényéből olvasott fel részleteket. A művelődési központ képtárában Radomir SMILJANI,ć újságíró és publicista megnyitotta Bane SAVOVIC zombori festőművész és grafikus alkotásainak kiállítását. A közismert művész festményei és grafikái iránt Apatinban is nagy az érdeklődés. (Írta és fényképezte: Székely András)