Magyar Szó, 1980. február (37. évfolyam, 30-58. szám)

1980-02-20 / 49. szám

6_ AZ IDÉN Befejezik a zombor-csonoplyai út építését A zombori útépítési érdekközös­ség közgyűlésén elemezték az el­múlt évi munkálatokat és meghoz­ták az idei munkatervet. Tavaly a zombori útépítési érdekközösség csaknem huszonöt százalékkal ke­vesebb pénzzel gazdálkodott a tervezettnél, vagyis az összbevétel 45,3 millió dinár volt. Tavaly a zombori útépítési ér­dekközösség többek között a helyi jellegű utak karbantartására 5,7, új utak építésére 28 millió dinárt fordított, de hozzájárult a főutak építési és korszerűsítési költségei­nek fedezéséhez is a forgalmi jelek felállítására, az utak festé­sére 1,3 millió dinár jutott, míg a téli karbantartó szolgálatra pedig 2,33 millió dinárt költöttek. Elké­szült a zombor—csonoplyai (össz­­hossz 12 kilométer) út hat kilomé­teres szakasza, valamint átadták a korszerűsített csonoplya—nemes­­militicsi utat, megkezdték a har­madik körút építését, amely ösz­­szeköti a Szapári és a Kijajice­­vói utat az ipari negyed előtt. Mivel a zombori község útháló­zatát továbbra is megfelelően kar­ban kell tartani, ugyanakkor be kell fejezni a zombor—csonoplyai utat és számolva az építőanyagok további mintegy huszonöt száza­lékos drágulásával, amit követnek a szolgáltatások is, az érdekkö­zösségnek legalább 56 millió di­nárra lesz szüksége 1980-ban. A terv szerint a zombori—cso­noplyai út befejezésére 17,2 millió dinárra lesz szükség, az ipari ne­gyed úthálózatának építése 2,5 millió dinárt vesz igénybe, vala­mint a harmadik közút aszfaltozási munkálatai újabb 11,6 millió di­nárba kerülnek. A tartományi út­építési érdekközösséggel kötött megállapodás értelmében az idén a fő­utak karbantartási munkála­taihoz is hozzájárul a zombori ér­dekközösség. Többek között a zom­bori A­sztapári út egyik szakaszá­ról, valamint a bezdáni útról van szó. Az előbbiekre 1,9 millió di­nárt fordítanak. P. M. A MÉRSÉKLET KORA A nyugodt és kigyensúlyozott polgári életforma, amelynek ma­gyar jelszava: Hass, alkoss, gyarapíts! híven fejezte ki az alakuló osztály világnézetét, külsőségekben is kifejezésre jutott. A jó­mó­dú embernek is illett szerénynek lennie, s inkább még néhány holdat szerezni a vagyonához, mintsem pompás házzal, drága ru­hákkal vagy költséges életvitellel hivalkodni. A bútorok nemes egyszerűségét házépítésben is követték. Bács­ka nem a kő hazája. Itt a téglaégetés is csak a múlt század ele­jén kezdett intenzívebb lenni, s így a hagyományos építkezés alap­anyaga sokáig a föld volt, és a nád, s csak középületekre vagy iga­zán gazdagok házaihoz hoztak messzebb vidékekről téglát vagy követ. Miközben négyszáz éven át hordta a környék a bácsi vár tégláit, s máig nem akart egészen elfogyni. Zomborban is több volt a vert falú, vagy vályogból épült ház, mint a tégla- vagy pláne kőépü­let. A földszintes házakhoz az is megfelelt. Csak attól kellett folyton rettegni, hogy Apatinnál ki­önt a Duna, s a nagy áradás Zomborig hatol, akkor pedig nem marad a városból jóformán semmi. De a sors kegyes volt a zom­­boriakhoz, s így a Duna rendszerint délebbre lépett ki a medréből, a falvak sokaságát tönkretéve. Az emeletes ház Zomborban a polgáriasodás kísérőjelensége volt. Amikor már nemcsak családi házak épültek, hanem bérházak is, kiadó lakásokkal és bolthelyiségekkel. És ez a kor a múlt század második felére esett nálunk. Mintha a kegyetlen, minden szabad­ságvágyat elfojtó Bach-korszak egy munkaszerető társadalom ki­alakításával akart volna enyhíteni a bűnein, persze, már megoszt­va munkaadó és munkás érdekeit. Akkor kezdtek megjelenni a klasszicizmus emlékeként a kapu­bálványok, ióni és dór oszlopokkal, a szélesen szegélyezett timpa­nonok angyalokkal, vagy Medúza-fejekkel, balusztrádos erkélyek­kel, s bőségszaruk és virágfüzérek az ablakok körül. Nem kőből faragva persze, hanem mészhabarcsból vagy gipszből mintázva. „Kunst für die Armen’’, mondta minderre lenézően az építőművé­szet, de Zombor erre is büszke volt. A copfstílusnak erre az egé­szen olcsó és leegyszerűsített változatára, amely a látszattal is megelégedett. Ez a stilizált építőművészet aztán már nemcsak a főutcai eme­letes házakon és vidéki kúriákon vált kötelezővé, hanem a mind­össze két-háromszobás lakóházakon is. Itt már természetesen még szerényebb és olcsóbb kivitelezésben, amikor is az oszlopfők meg­felezve lapultak a falhoz,­­ ugyanúgy a baluszterek sora, mintegy odaragasztva, akárcsak a színpadi kulisszák kasírozása, vagy mint kőművirág. És micsoda szakmai hozzáértést igényelt mindez mégis! Ez az imitált pompa, amely legtöbbször a kőműves kézügyességére és szépérzékére hagyatkozott, hiszen szobrászt nemigen hoztak ide, s Mécs mester, aki talán az egyetlen épületszobrász volt a környéken, nem is győzte a munkát, ez a stílusutánzat lett ugyan­is jellemző az egész város építészetére. Girlandok, meanderek és arabeszkek futottak végig az új há­zak falain még a húszas évek elején is Zomborban, mert további húsz évre kellett várni, amíg a Bauhaus kockaházainak uralkodó példái ide is eljutottak. Közben ugyan a korszerűségnek más meg­nyilatkozásai is voltak, így például az angol építészeti stílus is he­lyet kért magának Zomborban, a legkifejezőbb formát a Weidinger­­palotával örökítve meg, ez azonban a klasszicizmus utánzásának általános képén semmit sem változtatott. És az utóbbi harminc-negyven év sima falfelületei se tudták elnyomni a klasszicizáló koroknak ezt a festett világát az építé­szetben. Zombor hangulatát, mintha mégiscsak ezek az olcsón díszített házak teremtették volna meg. Mert időközben patinát kaptak, megnemesedtek, a rájuk rakódott festékréteg csak jótt tett a díszítésnek, messzi korokból idézve a szépség igényét, s még így is az antik szellem halhatatlanságát hirdetve. Ennek ellenére, vagy talán épp csak a látszatnak engedve a házépítés stílusában is, a józan polgári mértéktartás tanúi ezek a régi zombori házak. Már azzal is, hogy óriási többségükben föld­szintesek. A polgár sosem akart a jellegekbe törni. A földön min­dig biztonságosabban érezte magát. Terjeszkedése horizontális volt, miként az egész síkvidéki táj szélesen és szabadon tárul ki a látóhatár aljáig. Ehhez alkalmazkodott Zomborban az építőipar, szívósan el­lenállva a századelő szecessziós divatjának, amely pedig az egész Alföldön diadalmasan vonult végig. Mintha a több nemzetiségű vá­ros azzal akarta volna kifejezni békés polgári világnézetét, hogy a múló divat helyett az örök dolgok soha el nem múló szépségét követte, ha mégoly egyszerű formában is. HERCEG János DUNATÁJ A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben Nagyobb összefogásra van szükség A zombori Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület könyvtára és színházterme kissé elhagyatott. Nem így volt az ötvenes évek­ben, amikor a környék legpezs­gőbb művelődési élete folyt eb­ben az egyesületben. Két évvel ezelőtt VÖRÖS Ernő magyartanár és diákjai jóvoltából valami meg­mozdult a kaszinóban a legtöb­ben ilyen néven ismerik. Azóta nem sok történt, tavaly tánctan­folyamot szerveztek, a téli hóna­pokban háromfelvonásos zenés játékot tanulnak a fiatalok ĽО­­BERSZKI József titkár-rendező vezetésével.­­ A csaknem húszfőnyi mű­kedvelő társulat Kellér Dezső a Szabin nők elrablása című zenés játékot szeretné bemutatni a mű­kedvelők márciusban Bezdámban sorra kerülő községi szemléjén. Most már a színjáték több mint felét begyakorolták a középisko­lás fiatalok. Az első rész mozgás és zenés próbái folynak a szín­padon, míg a hátralevő felvoná­soknak csak a szöveges begya­korlásánál tartunk. Mivel zenés darabról van szó, itt-ott akad probléma a hallással és ritmus­érzékkel, de a lelkesedés átsegíti a gyerekeket a kezdeti nehézsé­geken — mondta KOBERSZKI József. — Milyen az egyesületi élet? — kérdeztük a titkártól. — Nem lehetünk megelégedve az egyesületi élettel, kevesen jár­nak be, még kisebb azoknak a száma akik belesegítenek a mun­kába, szervezésbe. Két é­ve­l ezelőtt fiatal vezetőséget választottunk, de ez nem sok újat hozott az egyesület életében. — Mégis, mivel próbálkoznak, hogy nyerik meg a fiatalokat? — Teadélutánokat szervezünk, amelyeket én ismerkedési össze­jövetelnek nevezek. Megbízok egy­­egy fiatalt, hozzon magával má­sokat, így szép számban összejön­nek. Zene és tánc mellett szóra­koznak, ismerkednek. Az időseb­bek már nem járnak be, elfog­laltságuk meggátolja őket ebben. Ötszáz tagja van az egyesületnek, de mindössze kétszázan fizetik rendszeresen a tagsági díjat. — A könyvtár? — Hat-hétezer könyvünk van, de az olvasók száma alig haladja meg az ötvenet. Tenni kellene valamit a javulás érdekében. Most tervezzük átrendezni az ál­lományt, új kartonokat vezetünk be. Talán azért kevés az olvasó, mert sokan a városi könyvtárban tagok vagy a diákok a Testvéri­ség-Egység iskolakönyvtárából ve­szik ki a kötelező és egyéb olvas­mányokat. — Milyen a nemzetközi együtt­működés? — A bajai József Attila Kul­­túrházzal van kapcsolatunk. Mű­sorcsere, irodalmi estek rendezé­se, ez szerepel az együttműködé­si egyezményben. Valamikor a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek kitűnő ifjúsági szimfonikus zene­kara, országos hírű színjátszó cso­portja volt. Azóta szinte tengő­dik a zombori magyarság egyet­len egyesülete. Hogy mégsem tel­jesen érdektelenek, ezt bizonyít­ja a Dunatáj szerkesztőségével közösen szervezett HERCEG Já­nos irodalmi est, amelyre kellő tájékoztatás után annyian voltak kíváncsiak, hogy alig fértek be a nagyterembe. Mindez több mint tízévi szünet után történt. P. M. SZÍNHÁZI ÉLET Korszerűsítik a zombori színházat újabb nagy kiadást jelent a szín­ház társulatának — hallottuk Bo­zo DESPOTOVIC igazgatótól. A zombori színház felújítását a községi járulék, eszközeiből és a tartományi művelődésügyi érdek­­közösség társított pénzén végzik. Amennyivel a község, annyival járul hozzá a tartomány a korsze­rűsítéshez. Ha minden rendben lesz, legkésőbb 1982 nyarán befe­jezik a színház átalakítását, hogy még abban az évben megünnepel­­hes­sék a színház működésének századik évfordulóját. — Hol játszik most a társulat? — kérdeztük az igazgatótól. — Egy évvel ezelőtt átalakítot­tuk a velit ifjúsági otthont, egy kisebb alkalmi kamaraszínpadot hoztunk létre. Sajnos, kicsi a szín­pad, nincsenek megfelelő mellék­helyiségek. Sok helyre hívják a társulatot, mennénk és megyünk is, de minden utunk tiszta vesz­teség. Senki sem hajlandó megfi­zetni a gazdasági árat, közben a szállítás drága, a színészek ott­­tar­tózkodása nagy összegeket emészt fel. Szinte nem tudjuk, hol jobb játszani, itthon vagy idegen­ben. Nehéz helyzetünkre utal a kilenchavi elszámoláskor jelentke­ző veszteség. Hogy az év végén elkerüljük a szanálást, a színészek önként lemondtak személyi jöve­delmük huszonöt százalékáról. Pe­dig az átlagfizetés csak 4810 di­nárt tett ki. Ennyit kapott az a színész, akinek állandóan jutott szerez. Aki pedig többször m­un­ka nélkül volt még ennél is keve­sebbet. — Tavaszra várjuk a kecskemé­ti Katona József Színház társula­tát. Ugyanakkor m­ég az idén ma­gyarországi vendégrendezővel sze­retnénk színre vinni egy modern magyar drámát. A lengyel Bija­­listok varasd színházzal is több évi kapcsolatunk van. Őszre vár­juk őket Zomborba, mi pedig jö­vőre viszonozzuk a vendégjátékot. Lehetőségünk nyílott egy svédor­szági portyára is. Ugyanis az otta­ni illetékesek és a vendégmunká­sok kérésére ellátogatnánk Svéd­országba, és hosszabb időt tölte­nénk ott — fejezte be Božo DES­­POTOVIC. (pm) — A zombori színház korszerűsí­tésének második szakasza van fo­lyamatban. Készek a műhelyek, próbatermek és az egyéb műszaki helyiségek. Most végzik a Dusán Staniokov Építőválllalat emberei a színpad külső munkálatait, majd ezt követi a műszaki felszerelés beépítése. A fűtés nincs bevezet­ve, ugyanis a szemben fekvő Slo­­boda-szá­lló közös hőtelepével kel­lett volna összekapcsolni, de a ve­zeték nem készült el. Éppen ezért villannyal és gázzal fűtünk, ez Befejezés előtt a Bosut folyón épülő betonhíd Vinkovcin a Bosut—Báza folyón épülő betonhöd építési munkálatai befejezés előtt állnak. Az elsődle­ges terv alapján ezt a korszerű közúti hidat már az elmúlt év végén át kellett volna adni a for­galomnak, de mivel a szlavónbródi Đuro Dakovic vaskombinát késett a híd vasszerkezetének a leszállí­tásával, a híd befejező munkálatait ideiglenesen le kellett állítani. Miután némi késedelemmel meg­érkezett a 30 tonnát kitevő, 30 mil­liméter vastagságú, hídszerkezeti bádoglemez, az építkezési munká­latokat tovább folytatják és re­mélhetőleg, hamarosan át is adják a hidat rendeltetésének. (b-j) TANÍTÓ KELL A FALUNAK A művelődési élet virágkora Lepsén az ötvenes években volt, miután a fiatalok annak idején bekopogtak a ZIMA tanító házas­pár ajtaján azzal a kéréssel, hogy foglalkozzanak velük. Később a KERESZTES házaspárral megla­zult a kapcsolat, majd elköltözé­sük után teljesen magukra ma­radtak a fiatalok. SÁRKÖZI Erzsébet, a mostani tanító néni csazás születésű. Szep­tember óta tanítja az első-máso­dik osztályt. Van ugyan berende­zett lakása, de szívesebben uta­zik. Miért? — Odahaza megszoktam a te­vékeny társadalmi életet. Párt­titkár vágyaik, ifjúsági vezetőségi tag. — Sepsének éppen ilyen peda­gógusra van szüksége, ha itt lak­na, a falunak is nagy szolgálatot tenne. — Igen, tudom, több, mint húsz fiatal van. Amikor elkezdtem dol­gozni, szólítani nekik, hogy szíve­sen foglalkoznék velük. A társa­dalmi-politikai munkában is részt vennék éppen úgy, min­t szülőfa­lumban. De az időközben fölme­rülő egészségi problémám meg­kérdőjelezi azt is, hogy maradha­tok-e az eredetileg választott hi­vatásomnál, az oktatásügyben. 1980. február 20., szerda Az Apatini Sörgyárban felújították a munkás­­étkezdét Az Apatini Sörgyár munkásét­kezdéje eddig is a legjobbak között volt a községben. A gyár dolgozói az elsők között kaptak meleg ételt, e szempontból már a korábbi években is ismert és elismert volt a munkaszervezet. A konyha és az étkezde felszerelése azonban ela­vult, megkopott az évek során, fel kellett újítani. Mintegy kéthónapi szünet után ismét megnyitotta kapuit a sör­gyár felújított, jól felszerelt, ki­csinosított konyhája és munkás­étkezdéje. Hatszázezer dináros költséggel korszerűsítették a kony­hát, új székeket, asztalokat vásá­roltak. A konyhában egyszerre 1000 adag ételt készíthetnek. A gyár dolgozói elégedettek az ét­renddel, az étel minőségével. K. Két jelentős művelődési esemény színhelye volt pénteken Apatini, a Népkönyvtárban találko­zott olvasóival Petko VOJNIĆ-PURČAR NIN-díjas író. Munkásságát Slavko GORDIC, az újvidéki Bölcsészeti Kar tanára ismertette, majd az író a BLANKA KÓLÁK SZERELMEI című nagy sikerű regényéből olvasott fel részleteket. A művelődési központ képtárában Radomir SMILJANI,ć újságíró és publicista megnyitotta Bane SAVOVIC zombori festőművész és grafikus alkotásainak kiállítását. A közismert művész fest­ményei és grafikái iránt Apatinban is nagy az érdeklődés. (Írta és fényképezte: Székely András)

Next