Magyar Szó, 1980. február (37. évfolyam, 30-58. szám)

1980-02-27 / 56. szám

»­! A NYILVÁNOS VITA KAPCSÁN A helyi közösségekkel foglalkozó törvénytervezetről .. Néhány évvel ezelőtt, az alkotmányos változások bevezetésekor a helyi közösségek a szocialista önigazgatási szervezkedés igen jelentős részei, a önigazgatási rendszer kötelező alapelemeivé lettek a községben és a köz­­ség révén a társadalomban általában. Abból indultak ki, hogy a helyi közösség specifikus önigazgatási érdekközösség, amelyben a dolgozók és polgárok érdekei megvalósulnak. Területi jellegétől eltekintve a helyi kö­zösségnek együttműködnie kell az önigazgatási és munkaközösségekkel is. Ez a funkció a társada­lmi körülményekből ered, mert a dolgozók egy bizonyos munkaközösséghez is tartoznak, és érdekeiket azon keresztül is érvényesítik. Az alkotmány értelmében minden dolgozó és polgár joga és köteles­sége, hogy önigazgatási alapon szervezkedjen általános és közös érdekei­nek megvalósítása végett. A helyi közösségek megalakításának elveit törvény szabályozza. Vajdaság SZAT Képviselőháza az év elején hat hónapra nyilvános vitára bocsátotta a helyi közösségekről szóló törvénytervezetet. A helyi közösségben a dolgozók és polgárok közvetlenül, vagy ön­­igazgatási és egyéb szerveik által részt vesznek a közös élet lényeges problémáinak megvitatásában és megoldásokat javasolnak, határozatot hoznak a közös érdek, szolidaritás, szocialista egység és humánus em­beri viszonyok tiszteletben tartásával. Figyelmük kiterjed a közös élet minden területére: a területrendezés, közművesítési tevékenység, szociá­lis- és gyermekvédelem, oktatás, művelődés, fogyasztói érdekek védel­me, környezetvédelem, honvédelem és társadalmi önvédelem kérdéseire. Az önigazgatási és más szervek kötelessége, hogy a dolgozókat és polgárokat idejében, pontosan, valósághűen és szabatosan tájékoztassák, hogy megvalósíthassák jogukat, kötelességüket és felelősségüket, hogy rést vegyenek minden közös probléma megoldásában. A helyi közösség területén élő nemzetek és nemzetiségek nyelvének egyenjogúságát minden helyi közösségnek tiszteletben kell tartania. Min­den dolgozó és polgár lehetőségeihez, érdeklődéséhez és tehetségéhez mérten vesz részt a helyi közösség munkájában, javaslataikat a helyi közösség szerveinek kötelessége megvitatni és véleményezni. A helyi közösség eszközei társadalmi tulajdont képeznek. Felhaszná­lásukról, más érdekközösségekkel vagy társultmunka-szervezetekel való társításukról a dolgozók és polgárok döntenek. A helyi közösség felada­tainak könnyebb megoldása érdekében kapcsolatot teremthet a község­ben vagy községen kívüli más helyi közösséggel is. A helyi k­özösség megalakulását megelőzően a községi képviselő-tes­tületnek fel kell mérnie a területet, a polgárok véleményét, majd, ezt határozattal erősíti meg. Erre dolgozók és polgárok gyűlése, legalább 30 polgár, a helyi közösség önigazgatási szervei vagy a Szocialista Szövetség szervei indíthatnak kezdeményezést. A határozat meghozatala után megválasztják a helyi közösség önigaz­gatási szerveit, statútumot és más szabályzatot hoznak és a helyi közös­ség megkezdheti tevékenységét. A helyi közösségben a dolgozók és polgárok gyűlésen, referendumon, önigazgatási megegyezés által, a társadalmi-politikai és önigazgatási ér­dekközösségek közgyűlésében levő küldöttségeik útján és ellenőrző szer­veik segítségével hozzák döntéseiket. A helyi közösség keretében meg lehet szervezni a fogyasztók és ter­melők gyűlését, ahol a polgárok ellátásáról, szükségleteiről, áruválaszté­káról, árakról lehet vitát folytatni. Hasonló gyűléseket lehet szervezni az egyéb közös érdekű problémákról is. A fogyasztók tanács vagy bizottság formájában a helyi közösség által szervezkedhetnek, hogy befolyásuk legyen a termelésre, szolgáltatásokra és így védjék érdekeiket. Javaslataikat kötelesek megvitatni mindazok, akikhez javaslataikkal fordulnak. Ez csak néhány szempont, amelyre a helyi közösségekről szóló tör­vény tervezete felhívja a figyelmet. S. S. DUNATÁJ ZDEVSBOR Tavaly 2,8 millió dinárt fordítottak ösztöndíjra A zombori ösztöndíjazási érdek­­közösség 1979-ben 3,17 millió di­nárral gazdálkodott. Ebből ösztön­díjra és az egyetemi hallgatók tanulmányi kölcsöneire mintegy 2,8 millió dinárt fordítottak, de kevés volt ahhoz, hogy a község­ből beérkezett minden kérelemnek eleget tegyenek. Több olyan vég­zett szakember, aki a zombori ér­dekközösség anyagi támogatásával tanult, kölcsönt vett fel, de a dip­loma megszerzése után „megfe­ledkezett” a törlesztésről.­­ Egyre több szakemberre van szükség, de az ösztöndíj­azási ér­dekközösség a kedvezményes köl­csönökkel és ösztöndíjakkal egye­dül nem oldhatja meg egyik nap­ról a másikra a problémát, ezt szorosabb együttműködéssel ren­dezhetjük mindazokkal karöltve, akik érdekeltek ebben az ügyben. A munkaszervezetek, sajnos, még mindig csak elvétve dolgozták ki a káderszükségletek terveit, külö­nösen nem hosszabb távon. Ehhez hozzájárul a szakembervándorlás, mert oda mennek munkát vállalni, ahol többet fizetnek, legtöbbször más vidékekre — hallottuk Jovan OLIBINÁTÓL, az érdekközösség titkárától. Egyébként minden tanév kezde­te előtt pályázatot írnak ki az ösz­töndíjak és kölcsönök odaítélésé­ről, nagyságukról és a kötelezett­­ségekről. Itt tüntetik fel, ki hány évet köteles a községben dolgozni, hány évre kapja a kölcsönt,­­vagy milyen feltételek kellenek hozzá, hogy mentesítsék a végzett szak­embert a kölcsön visszafizetésétől. Azokat az egyetemi hallgatókat, akik nem veszítenek évet, rend­szeresen tanulnak, ösztönzésképpen pénzjutalomban részesítik. A hiányszakma után a szociális szempont és a tanulmányi előme­netel határozza meg, kinek adnak segélyt. Ezen a téren évről évre javulás érezhető, mind több a sze­génysorsú, kitűnő diák, akik élve­zik ezt a jogot és előnyt. Az érdekközösség végrehajtó bi­zottsága mérlegeli azoknak a mun­kásoknak a beérkezett kérvényeit, akik mindennapi munkájuk mel­lett szeretnének továbbtanulni, ké­pezni magukat. Ezen a téren már vannak eredmények, folytatják a bevált gyakorlatot, természetesen az anyagiaktól függően. Az idén már egyes ösztöndíja­zási hatáskörök a tartományból visszakerültek a községi érdekkö­zösségbe, ez lehetővé teszi az ész­szerűbb pénzgazdálkodást, jobb kapcsolatot teremthetnek a mun­kaszervezetekkel és idejében fel­mérhetik a káderszükségleteket a községben, valamint sor került a társadalmasításra is. Az ösztöndí­jak, kölcsönök odaítélésén kívül az érdekközösség finanszírozza a diá­kok étkezését, a diákotthonok szükségleteit. Sor kerül azonban a térítéses utazások kifizetésére in­gyenes tankönyvek és tanszerek beszerzésére. Azoknak a diákoknak viszont, akik nem élveznek beteg­ségi biztosítást, az érdekközösség eszközeiből teljes biztonságot sza­vatolnak. Az idén a diákéletszín­vonal biztosítása elég nagy össze­geket emészt fel. Éppen ezért nem szabad mindjárt az elején csodát várni, de a község gazdaságának erősödésével és az általános, vala­mint közös fogyasztás eszközeinek alakulásával évről évre javulni fog a helyzet. Egyébként 1980-ra az ösztöndíjazási és a diákok élet­­színvonalával foglalkozó érdekkö­zösségnek 15,3 százalékkal több pénzt irányoz elő a tervezet, eléri az évi hatmillió dinárt. P. M A szondi (sontai) Ivó Lola Ribar If­júsági Művelődési Egyesület szer­vezésében az ifjúsági otthon nagytermében a minap óriási sikert aratott a hagyományos sokác fonó. Az egyesület népitánc-csoportja most is jeleskedett. Felvételünk a sokác fonón készült . (Székely András felv.) BARANYA Tavaszi munkálatok az egyéni termelőknél — Hogy haladnak a tavaszi munkálatok a szövetkezetekben, és az egyéni termelőknél? — kérdez­tük POLÓNYI Alfrédtól, a pélmo­­nostori ügyviteli közösség szakem­berétől a minap. — A télen elvégezték a szövet­kezetekben a mezőgazdasági gé­pek javítását, új vetőgépekkel gazdagodott az állomány. A szük­séges vetőmagokat is beszerezték, az árpát és a kukoricát, valamint megérkezett a megrendelt műtrá­gya. Az egyéni termelők tehát megkaphatják a szövetkezetben a szükséges anyagokat — mondja Polónyi Alfréd. — Befejeződött a búza fej trá­gyázása. A növény kifogástalan ál­lapotban van és a mostani enyhe időben tovább folyik a bokroso­­dás. A következő fej trágyázást csak az arra igényes területeken végzik majd el a földművesek. Az ősszel kevesebb búzát vetettek a magánszektorban a tervezettnél. A száraz időjárás ugyanis akadá­lyozta az őszi munkálatokat. Ösz­­szesen 2600 hektáron került búza a földbe. Ez a terület azonban még mindig 1000 hektárral több, mint az előző évben volt. — Milyen az érdeklődés a többi növény termelése iránt? —■ A legnagyobb területen az idén is kukoricát vetnek az egyé­ni termelők, összesen 9900 hektá­ron. Ebből 1500 vagonnal a Bellye takarmánykeverő részlege dolgoz fel, a többit pedig az egyéni és társastermelők használják el álla­tok etetésére. Az ügyviteli közös­ség egyik fő feladata az idén az álattenyésztés népszerűsítése a termelők körében. Így került sor egy új takarmányelőállítási mód­szernek a meghonosítására, amely­nek eredményeképpen csökken a kukorica romlásának lehetősége, emelkedik a takarmány tápértéke. Mindamellett a takarmány előállí­­tási költsége kisebb, tehát emelke­dik a haszon az állattartásban.­­ Az ipari növények termeszté­se iránt továbbra is csökken az érdeklődés. A tervezett 100 hek­tár napraforgó termesztésére még egyáltalán nincs jelentkező. Ha­sonló a helyzet a cukorrépával is. A cukorgyár és az ügyviteli kö­zösség szakemberei január elseje óta járják a falvakat, gyűléseket tartanak, agitálnak a cukorrépa termelése mellett, de eddig a ter­vezett 1600 hektárnyi területből mindössze 100-ra kötöttek szerző­dést az egyéni termelők. A Bellyei Kombinát és a szövetkezetek vál­lalják a cukorrépa termelését, mert megvannak a megfelelő munkagépeik, a feldolgozásra pe­dig a cukorgyár kapacitása. Az egyéni termelők azonban nem szí­vesen termesztik a munkaigényes növényt. A cukorgyár az elmúlt évben könnyített a termelőkön, ingyen adta a vetőmagot, ingyen végezte a kártevők irtását, vala­mint megtérítette a szállítási költ­ségeket. Az idén a répa új felvá­sárlási ára 0,75 dinár lesz, mégis lassan halad a termelők bevonása, többet pedig a gyár sem adhat, mert így is nagy már a vesztesége. MÉSZÁROS Vera Polónyi Alfréd: Kicsi az ér­deklődés az ipari növények ter­mesztése iránt. ZOMBOR A község költségvetése 219,8 millió dinár A zombori községi végrehajtó tanács meghozta az 1980-ra szóló költségvetési tervet. Az általános és közös eszközök alakulására vo­natkozó társadalmi megállapodást figyelembe véve a zombori község költségvetése 16,7 százalékkal le­het nagyobb mint tavalyi, eléri a 219,86 millió dinárt. Az idei jövedelem a különböző adókból és járulékokból 216,4 millió dinárt tesz ki, ugyanakkor a tavalyról fennmaradt eszközök­kel együtt (3,39 millió dinár), ösz­­szesen 219,86 millió dinárra rúg. Mintegy tizenhat százalékkal több pénz jut a helyi közösségek­nek, míg a társadalmi-politikai szervezetek összesen 17 millió di­nárt kapnak ez évi tevékenysé­gükre. Ebből finanszírozzák töb­bek között a polgárok különböző egyesületeit, a zombori Tájékoz­tatási Központ és a Dunatáj te­vékenységét. A végső elosztást a Szocialista Szövetség zombori vá­lasztmánya határozza meg. Ugyanakkor 2,2 millió dinárt irányoztak elő póteszközként a község távlati területrendezési és városrendezési tervének módosí­tására, valamint a hús kiskereske­delmi árának a dotálására. Milan Zelic fogadta a pedagógusokat Hétfőn délelőtt Milan ZELIC, a zombori községi képviselő-testület elnöke a doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskolában találkozott a község általános, egységes közép­iskola és a szakirányú iskolaköz­pontok igazgatóival. Milan Zelić ismertette a község gazdasági és szociális fejlődésére vonatkozó terveket, majd elbeszélgettek az 1982—83-as tanévre tervezett is­kolareformról és egyéb időszerű, az oktatást érintő kérdésről. 1980. február 27., szerda Zombori bírósági krónika Zorán Lazarevic 28 éves zom­bori lakos a bíróság régi ismerő­se. A napokban tárgyalták ügyét és nyolchavi szabadságvesztésre ítélték. Szeptember 7-én Lazare­vic a zombori diszkóklubban megtámadta Petres Ferencet. Ve­rekedésre került sor, és eközben Petres súlyosan megsérült. A. R. Tisztújítás a sepsei önkéntes tűzoltó­testületben Február 16-án tartotta tisztújító ülését a sepsei ÖTT. Az ülésen részt vettek SZŰCS László tűzoltó­­parancsnok, a pélmonostori község kiküldöttje, az ÖTT régi vezető­sége, a tűzoltók és a falu társadal­mi-politikai vezetői. LÉGRÁdi Sándor volt elnök beszámolójából megtudtuk, hogy az elmúlt évben munkájuk nagy részét az új tűzoltóotthon építé­sére irányították. Tető alá került az új otthon, és a jövőben is min­dent megtesznek annak érdekében, hogy ez év júniusában átadják rendeltetésének. Milan ŽIVANO­­VIC pénztárnok elmondta, hogy jórészben kimerült a pénztár, így hát újabb pénzforrást kell keresni. Ezután felmentették a régi veze­tőséget tisztsége alól, kijelöl­ték­, majd újraválasztották a vezetősé­get. Elnök továbbra is LÉGRÁDI Sándor, titkár SIPOS Zoltán és pénztárnok SNAJDER József. Tűz­oltóparancsnok KÓNYA József, alparancsnok PÉGLI Ferenc és SIPÓS László. A hamarosan sor­ra kerülő tanfolyamra RAJKI Zoltánt és SIPOS Zoltánt jelölték SZŰCS László hozzászólásából megtudtuk, hogy a testületnek újabb felszerelésre van szüksége, többek között ruhákat és új cisz­ternát is be kell szerezniük.. Egy külön 15 tagból álló csoportot kell alakítani, amely egy esetleges háború vagy bármilyen más elemi csapással szemben a falu védel­mét szolgálná. Ígéretet tett, hogy közbenjár az érdekközösségeknél, és segít megfogalmazni a kérel­meket, mely segítsége nélkül egy ilyen kis falu tűzoltótestületete aligha tudná megvalósítani célki­tűzéseit. BALOG TÖRTÉNETEK A BORÍTÉKRÓL Nyílt titok, mindenki tudja, de senki sem beszél szívesen a boríték­ról. Ar­ról a borítékról, azokról a borítékokról, amelyekben százasok, ötszázasok, ezresek lapulnak, és ame­lyeket diszkréten otthagynak sokan a kisasztalkán, vagy pedig észrevétlenül, esetleg alig észrevehetően a zsebbe csúsztatnak sokan. Állítólag senki sem kéri, de bevett szokás, hogy aki valamilyen előnyt szeretne élvezni, ha valaki mások számára elérhetetlen célt szeretne el­érni, megvalósítani, borítékot csúsztat annak a zsebébe, akitől célja tel­jesülését v­árj­a. Bevett szokás, tehát nagyon sokan megszokták, hogy kapjanak és ad­janak. Kiváltságos helyzetben vannak azok, akik e borítékokat kapják. Azoknak a lelkiismeretükkel komoly bajok vannak, akik e pénzzel bé­lelt borítékokat elfogadják. Könnyen meglehet azonban, hogy már any­­nyira megszokták, hogy nekik így a normális. A borítékot azok adják, akiik valamilyen oknál fogva rá vannak szorulva. Azok, akik elfogadják, nincsenek rászorulva, de rászoktak a borítékra, hiszen az életszínvonal olyan relatív dolog. Míg egyeseknek a Mercedes, a Fiat 132-es, a négy­szobás lakás, kirándulóház jelenti az életszínvonalat, másoknak a szoba, konyha, fürdőszoba, esetleg a Zastrava 750-es kisautó. Rendszerint az utóbbiak adják, az előbbiek pedig elfogadják a borí­tékot, ezáltal rendszerint szép jövedelmüket még szebbé teszik. Borítékot nyújt át a gyerek, szülő, férj, feleség vagy testvér némely orvosnak, ápolónak, ha beteg közeli hozzátartozója, hogy különleges bá­násmódban részesüljön. Tudjuk, nem mindenki fogadja el, de sokan elfogadják. Az egészségügyben dolgozó kommunistáknak nem ártana jobban megvizsgálniuk, hogy kik és miért fogadják el. Amikor nem lehetett cementet kapni, a kereskedőt meg lehetett kör­nyékezni, néhány százasért vagy egy ötszázasért, lett néhány mázsa. Most, hogy nehezen lehet szenet kapni, a szénnel kereskedőknek kell adni a borítékot, vagy pedig az ő zsebükbe kell csúsztatni a zombori vasútállomáson az ötszázast. Egy tonna közönsége­s szén nyolcszáz dinárba kerül, a kereskedő vagy más illetékes mellékkeresete 500 dinár. Holnap valami másban lesz hiány, akkor e­lőreláthatólag más kanja majd az ötszázasokat vagy ezreseket. Mivel az egészség a legdrágább kincs, az emberek az orvosoknak, ápolóknak adnak legtöbbet. Mondanunk sem kell, hogy nekik boríték nélkül is kötelességük lenne mindenkivel egy­formán, emberségesen bánni. Szokták mondani, hogy nemcsak az a bű­nös, aki kapja, hanem az is, aki adja.

Next