Magyar Szó, 1980. február (37. évfolyam, 30-58. szám)
1980-02-14 / 43. szám
1980. február 14., csütörtök MAGYAR SZÓ I nyelvi egyenjogúság degvissza az oktatásban Szabadkán 18 000 óvodás és iskolás tanulja a környezet nyelvét A Szocialista Szövetség szabadkai községi választmányának a társadalmi-politikai rendszerrel foglalkozó szakosztálya titkársági ülésén megvitatta a nyelvi egyenjogúság megvalósulását az oktatásban és felhívta a figyelmet azokra a sajátosságokra, amelyeket a küldötteknek feltétlenül szóvá kell tenniük és ismerniük kell. E téren Szabadkát gyakran emlegetik jó példaként, az elért eredmények azonban nem tehetnek senkit önelégültté, vallják Szabadkán, ahol továbbra is igyekeznek fedezetet adni a jó példának. Az iskolahálózat kiépítettsége tekintetében Szabadka a tartomány egyik legfejlettebb községe: a hálózat racionalizálásán, a gyűjtőiskolák kialakításán két évtizede dolgoznak tervszerűen. Ennek a munkának velejárójaként kutatták a megoldást a lakosság nemzetiségi összetételének leginkább megfelelő, a nemzetiségek nyelvén történő oktatást nem csak politikai, hanem pedagógiai feladatként is felfogó oktatási formák kialakítása érdekében. Ahhoz, hogy a szerbhorvát és a magyar nyelv használata ténylegesen is egyenrangúvá válhasson, az oktatásra és nevelésre — az óvodától kezdődően — a nyelvi alapozás, később a szóbeli és írásbeli kifejezőkészség kialakításának feladata hárult. A tizennyolcezernyi óvodás és általános iskolás ma anyanyelvén kívül a környezet nyelvét is tanulja Szabadkán és a község többi településén. Nem kivétel ez alól az a négy általános iskola sem, amelyben egy tanítási nyelven folyik az oktatás (a bácsszőlősi-hajdújárási iskolában a magyar. Novi Zedniken, Tavankúton és Györgyénben a szerbhorvát a tanítás nyelve). A környezet nyelvét tanítják az egységes és a szakirányú középiskolában is. Az iskolai-tanórai oktatás mellett az egyenrangú nyelvhasználat „műhelyei” egyebek mellett az iskolai szabad aktivitások és iskolán kívüli tevékenységek, a diákönigazgatás gyakorlata, az iskola nyilvános társadalmi, művelődési és sporttevékenysége. A fogyatékosságokról is szó volt: a felügyeleti szervek hívták fel a figyelmet, hogy jóllehet a tanulók és szüleik részéről nincs probléma az egyenrangú nyelvhasználattal, a normatív aktusok tekintetében távolról sem igen rózsás a helyzet, javulását az iskolák társulásától várják. A nyelvoktatás mellett nagyobb hangsúlyt kell kapnia egymás kultúrája kölcsönös megismerésének. A tankönyvellátás tekintetében az általános (a szerbhorvát nyelvű tankönyvkiadásra is jellemző) problémák érezhetők a magyar nyelvű tankönyvkiadásban is. A középiskolától kezdődően két problémára hívták fel a figyelmet: a környezetnyelv hatékonyságát csökkenti, hogy a tanulók nyelvi előismerete a végletekig heterogén, egyes tantárgyak okta- , tásánál pedig a megfelelő magyar ajkú káder biztosítása okoz gombot. Ennek ellenére sikerült — ha nem is teljes egészében, legalább nagyrészt biztosítani a magyar nyelvű oktatást, magyar nyelvű gyakorlatokat a legtöbb felsőokta- t tási karon — elsősorban a Pedagógiai Akadémián, a Műszaki Főiskolán, a Közgazdasági Karon és másutt. Vannak még magyar anyanyelvű gyermekek, akik szerbhorvát nyelvű tagozatra járnak, ez azom ,ban csak a legritkább esetben múlik azon, hogy nem volna lehetősége anyanyelvén tanulni. Megfelelő ösztöndíjazási politikával, diákotthonban való elhelyezéssel, a felvételi pályázatok módosításával azonban ezen az arányon is lehet javítani. —sy BORI Imre: Varázslók és mákvirágok. A magyar prózairodalom lezártnak vélt, nagy témáiról is lehetnek még újszerű megközelítéssel megfogalmazott mondanivalók. Ezúttal is ezt példázza a mai jugoszláviai magyar irodalom első számú egyéniségének, az ötvenedik életévéhez, 20. önálló könyvéhez és 240. tanulmányához érkezett újvidéki tudós-kritikus munkája — ahogyan az éppen hozzánk érkezett, legújabb kolozsvári KORUNK-szám állapítja meg Bori Imréről. A könyv élén tanulmányt olvashatunk a magyar „fin de siecle” írójáról, Jókai Mórról; majdnem tíz évnyi munkát Justh Zsigmondról, továbbá a modern magyar irodalom „új emberéről”, Csáth Gézáról, akinek a munkássága mostanában tárul fel a maga teljességében; végül Török Gyula regényei képezik Bori legújabb irodalomtörténeti vizsgálódásának tárgyát. (Fórum-kiadás). _ ÚJ KÖNYVEK B. SZABÓ György. Az 1963-ban elhunyt tanár, festő és kritikus, B. Szabó György grafikájából, ceruza- és tollrajzaiból jelentetett meg egy kis albumot ugyancsak az újvidéki Forum. A képanyagot Béla Duránd művészettörténész és Kapitány László, a kiadó műszaki szerkesztője válogatta. Duránd, a jugoszláviai magyar festészeti múlt és a vajdasági képzőművészet jelenének kiváló ismerője írta azt a tanulmányt, amely a könyv élén méltatást ad erről a sokoldalú elkötelezettségű, reneszánsz kutató szellemiségről, B. Szabó Györgyről. A kéztartás művészete címmel Bányai János eszszéjét olvashatjuk továbbiakban a festőművész életművéről. Kár, hogy az albumban nem kapott helyet egy olyan kronológia, amely áttekinthetően jelölte volna meg B. Szabó György életútjának és művészi munkásságának főbb ál- tornáspontjait, eseményeit, stb. FEST ’80 Két filmszemlélet Különtudósítónk belgrádi telefonjelentése A befejezés előtti napon már a tévedés veszélye nélkül lehet megállapítani, hogy a FEST ’80 azonkívül hogy a szervezők kevesebb filmet tűztek műsorára, tulajdonképpen semmiben , sem különbözik a korábbi szemléktől. A műsor összeállításában ugyanolyan szempontok jutottak érvényre, mint eddig. Szerencsés körülmény volt viszont az, hogy az elmúlt időszakban a világon a szokásosnál több jó film készül, s így az összkép kedvezőbbé vált, mint az utóbbi néhány évben volt. Mivel a FEST az idén kevésbé terjengős, kevesebb a nem fesztiválképes produkció is. De csak kevesebb. Helyet kaptak a műsorban ezúttal is a sikerfilmek, a pusztán a közönség tetszésére számító produkciók, köztük Ridley Scott: A nyolcadik utas című fantasztikus rémfilmje. Ez a világűri horror, vagy úgy is mondhatjuk, terror, a technikai hatáskeltés minden eszközét felhasználja, hogy sokkot vagy legalábbis borzongást váltson ki. A maga nemében érdekes mozi, de azért mégis túlzás a legjobbak közé helyezni, annak ellenére, hogy napjaink oly gyakori és sajnos időszerű témájának, az erőszaknak a határait terjeszti ki világűri relációkban. Ami újra bizonyítja, hogy a fantasztikus filmek magva vagy kiindulópontja mindig nagyon is e földi. Andrzej Wajda Érzéstelenítés nélkül című művében azt a törekvését folytatja, amelyet a Márványemberrel kezdett el: a fontosnak tartott közéleti kérdések „érzéstelenítés nélküli” vizsgálatát. Új filmjében arról szól, miként válik kegyvesztetté a tekintélyes újságíró — akinek magánélete is zsákutcába jutott — amikor egy kicsit élesebben fogalmaz. Milyen mechanizmusok indulnak meg, hogyan használják ki az alkalmat a tehetségtelen karrieristák, akik pályájuk kezdetén elsőnek azt tanulják meg, hogy mikor hogyan kell beszélni, milyen frázisokat alkalmazni. A híres külpolitikus, aki mindig ott volt a legfontosabb események színhelyén, egyszeriben alkalmatlan,tudatlan emberré válik ebben a pozícióharcban, és a válóperén is hazugságokat próbálnak rábizonyítani. Wajdának ez a filmje publicisztikai jellegű, és nem tartozik legjobb alkotásai közé, de fiatalosabb lendületű, mint nála sok jóval fiatalabb alkotó produkciója, Terence Malick műve, Az ég napjai a század elején játszódik, amikor az elszegényedett ipari munkások kénytelenek voltak elhagyni a nagyvárosokat abban a reményben, hogy a farmokon találnak majd munkát. A 7—8 évtizeddel ezelőtti amerikai idénymunkásokról van tehát szó. A szűkszavú történet egy szerelmi háromszög körül bonyolódik, de mindez szinte mellékessé válik a film vizuális szépségéhez képest. A pontos, céltudatos rendezés, minden egyes jelenet nagy igényű megkomponálása lenyűgöző összhatást vált ki. A drámai feszültség nem a szavakból vagy a cselekményből ered, hanem az összlátványból. A tökéletesen összehangolt kép és hang olyan fokú hatást tud kelteni, hogy a szenvedélyeket, amelyek a hősök magatartását irányítják, a természetről, a búzamezőkről, a sáskajárásról egytől egyig természetes fényben készült felvételek is érzékeltetik. Malick műve romantikus és ugyanakkor kiszámított, nincs benne semmi véletlen. Nem nehéz felfedezni benne, honnan merítette mindehhez az ihletet: művében észrevehető a filmtörténet nagyjai iránti tisztelet. Az ég napjai mindenesetre olyan produkció, amelyet csak filmszempontból lehet megközelíteni, az irodalmi szemléletű értékelés nem vezetne sehova. Frederica Fellini Zenekari próba című ragyogóan megrendezett, de ellentmondásos és vitára hívó mondanivalóik alkotásáról, valamint Peter Lilienthal Dávid című erőteljes filmjéről egy alkalommal már részletesen írtunk. LÁDI István MIRNICS Zsuzsa: Írásköz 12. E föltételezhetőem és érezhetően önéletrajzi elemekkel átszőtt ifjúsági regény második megmutatkozása az tűnőnek ebben a műfajban. A bizonyára ómoravicai, tehát ismert bácskai falusi környezetben játszódó mű egy szegényparaszti család vergődéses életébe ad bepillantást, mégpedig a kis Kovács Julikénak a sorsán keresztül. A küzdelem, a kenyérharc, a házastársak közt dúló veszekedés, a falusi közösség életének villanásai, majd a kisiskolás emlékek fölelevenítése — ezek azok a fonalak, amelyek a regény vázát képezik. Érthetetlen mulasztás, hogy egy ilyen ifjúsági regényt nem lát el szövegrajzokkal a kiadó. Kétszázharminc oldalnyi szöveg akkor is ijesztő sivataggá válhat az ismerkedés (olvassam-e, vagy se?) döntő pillanataiban a gyermek számára, hogyha a legmesteribb módon bonyolítják benne a cselekményt. Itt pedig nyilvánvalóan a műfajjal ismerkedő írónő második ilyen alkotásáról van szó. (Fórum-kiadás). F. F. Mimics Zsuzsa £7 & DGIMISII 12 ft.FUfr. MŰVELŐDÉS Afrikai szobrok kiállítása Újvidéken | Makondák. Sokan most találkozunk először ezzel az egy afrikai népcsoportot megnevező szóval, mégpedig az újvidéki Radivoj Cirpanov Munkásegyetem galériájában megrendezett kiállítás révén. Több mint félszáz ébenfából készült kis fekete szobrot, faragványt mutat be ez a kiállítás. Az alkotások a makonda népcsoport fafaragóinak munkái. Századunk ötvenes éveitől napjainkig készültek, tükrözve a válsozást, amit népcsoportjuk, földjük megért, a korszerűsödést, a szocializmus, az önigazatás útjára lépést. A finom, fényesre dolgozott, kerekded szobrokon érezni a mitológiai időket is, de a témaválasztásban, címekben erőteljesen jelen van a szocialista pártpolitika hatása: a mi román stílusú, bejárati ajtókat övező oszlopainkra emlékeztető tömörségű, nyüzsgésű szoborcsoportjaik tevékeny, közös munkába bevont embereket ábrázolnak. Az Ujamaa (Közös munka) szobrok stílusát Tanzánia pártpolitikájából eredeztetik. Mert a makonda népcsoport nagyobb része Tanzánia déli részén él, kisebb része pedig Mozambik északi részén. A mitológiai időket azért érdekes felemlítenünk, mert a makonda népcsoportot a hiedelem szorosan kapcsolja a fafaragványokhoz, olyannyira, hogy belőlük eredezteti őket: az első ember fából kifaragott egy nőalakot, s az reggelre életre kelt. Az emberpár boldogan élt, sok gyermeket felnevelt, s belőlük nőtt ki a makondák népes tábora. A kiállítás az újvidéki munkásegyetem galériájában tekinthető meg. Hazatérő anya gyermekeivel, Kaneo Alphons alkotása MA SZIVACON Tárlatmegnyitó és íróolvasó találkozó a művelődési otthonban Ma, csütörtökön délután fél 5- kor, a Tartományi Közművelődési Közösség ajándékműsoraként a sziváci Népkönyvtár tárlattermében megnyitják Jovan Bikicki újvidéki akadémiai festőművész képkiállítását, majd a művelődési otthonban író—olvasó találkozót tartanak Pero Zubac, Miroslav Nastasijevic, Rade Obrenovic és Torok Csaba részvételével. Jugoszláv színházi portrék A tuzlai Portré Galériában már a befejezéshez közeledik a Jugoszláv színházi portré 1945-től 1980-ig elnevezésű kiállítás megrendezése, a megnyitót márciusra tervezik. Megközelítőleg 180 olyan portrét láthat majd a közönség, amelyek a legnevesebb színészekről, rendezőkről és más művészekről készültek. Ez a nagyszabású képzőművészeti rendezvény az újvidéki Sterija Játékok és a tuzlai Portré Galéria együttes munkájának eredménye. A tuzlaiakon kívül az idei Sterija Játékok látogatói, valamint a szarajevóiak és a dubrovnikiak is láthatják majd. (Tanjug) Könyv Kocso Rációról és a veleszi illegális nyomdáról Nikola Kirkov ismert újságíró, a Nova Makedonija szerkesztője most fejezte be több éves munkáját, JKP tagjai macedóniai illegális harcának feldolgozását Munkáját A veleszi illegális nyomda és Kocso Racia címen jelenteti meg könyv formájában. Könyvének publicisztikai jelentőségén kívül tudományos történelmi értéke is van, mert új fényben, új részletekkel mutatja be a JKP harcát Veleszben és Macedóniában, közvetlenül a háború előtt és a népfelszabadító harcok első éveiben. Kirkov maga is részt vett az illegális nyomda munkájában. Kocsó Racin forradalmi munkásságának eddig ismeretlen részleteit is közli. ....... (Tanjug) it Dokumentumfilmek az arab és iszlám világról Irakban filmtársaság alakul, amely kizárólag tudományos és dokumentumfilmeket készít majd és hoz forgalomba. A Babilon nevű társaság székhelye Bagdadban lesz. Filmjeikkel az arab és az iszlám civilizációnak nemcsak a régmúltját, történetét kívánják megörökíteni, hanem azokat a jelenkori történéseket is, melyek a világnak ezen a részén játszódnak. (Tanjug)