Magyar Szó, 1980. május (37. évfolyam, 120-132. szám)

1980-05-03 / 120. szám

20 ­SPOFT ÚJVIDÉKI TELEVÍZIÓ 17.00 Műsorismertetés 17.05 Híradó (szerbhorvát) 17.25 Celik—Verež — bajnoki labdarúgó-mérkőzés közvetítése (magyar nyelvű kommentárral) 19.20 Rajzfilm 19.30 Híradó (magyar) 20.00 Az alvilág melódiái — francia játékfilm (szerbhorvát nyelvű felirattal) 21.55 Krízis — szlovén dráma (magyar nyelvű felirattal) A színházi előadás filmváltoza­ta. Az események a húszas évek nagy gazdasági válságának idején játszódnak. Elképzelhe­tetlenül nehéz a munkások helyzete a gyárakban. Az első sztrájkok idején Szlovéniában a minkásosztályban egyre inkább megérik az elszántság, hogy küzdeni kell a szebb jövőért. Egyre világosabbá válik előttük a helyzetük, és ezzel együtt a megoldás lehetőségei is kézen­fekvőért. Szereplők: Stanko Po­­tisic, Rido Pavalic, Sonja Plaz, Sandi Prost, Marijan Backo és mások. Rendezte: Jože Babić. BELGRÁDI TELEVÍZIÓ II. 17.15 Albán nyelvű híradó 17.35 Műsorismertetés 17.40 Hírek 17.45 Sumér utazás 18.30 A horvátországi zeneiskolák koncertje 19.00 Önöknek választottuk 19.30 Híradó a zágrábi stúdióból 20.00 Beatles-ék mindenkor 20.50 Huszonnégy óra 21.00 Szemtől szemben w ш w 21.30 Sporthíradó, súlyemelő EB felvételről MAGYAR TELEVÍZIÓ I. 7.03 Műsorismertetés 7.05 Tévétorna 7.10—8.15 Mindenki iskolája (földrajz, kémia ism.) 8.15 Óvodások filmműsora 8.35 A Tenkes kapitánya — ifjúsági filmsorozat, 10. rész 9.00 Játszunk bábszínházat, 7. rész 1 9.35 Mindent bele — játékos sportvetélkedő 10.35—10.55 Körül fodros a szoknyám... — cigánydalok 12.53 Műsorismertetés 12.55 Gruntoveci emberek — jugoszláv filmsorozat, 9. rész 13.45 Műsorainkat ajánljuk 14.10 Mi tizenketten — a színház- és filmművészeti főiskola hallgatóinak műsora (ism.) 15.10 Dunai halászok — a pécsi körzeti stúdió riportfilmje 15.40 Apokalipszis most — stúdióbeszélgetés az­­ amerikai filmről 15.55 Sok van, mi csodálatos — Vi­tray Tamás műsora (ism.) 16.25 Köszöntjük az édesanyákat — zenés irodalmi összeállítás 16.55 Lehet egy kérdéssel több? vetélkedő 17.35 A közönségszolgálat tájékoztatója 17.40 Budapesti Honvéd— Ú­jpesti Dózsa bajnoki labdarúgó-mérkőzés — a szünetben: Esti mese 19.30 Hírek 19.35 Vers — mindenkinek József Attila: Óda 19.40 Vízkereszt — Shakespeare vígjátékának angol tévéfilm-változata 21.20 Hírek MAGYAR TELEVÍZIÓ II. 19.00 Műsorismertetés 19.01 Mussolini végnapjai — olasz film Az amerikaiak offenzívája fe­nyegeti a fasiszta Olaszország utolsó darabkájának létét. A német segítséggel hatalomra visszakapaszkodott diktátor tud­ja, hogy rendszere összeomlott, s már csak az életét félti. Szereplők: Rod Steiger, Lisa Gastoni, Henry Fonda, Franco Nero. 21.05—21.30 Beszélgetés Leo Valiani olasz történészprofesszorral 11.05 12.10 16.05 16.10 16.25 17.25 19.15 19.30 20.00 22.00 22.15 I Iskolatévé a zágrábi stúdióból Oktató műsor a szarajevói stúdióból Műsorismertetés Híradó, 1. kiadás A pionírotthon műsora Celik—Velež — bajnoki labdarúgó-mérkőzés Rajzfilm Híradó, 2. kiadás Az alvilág melódiái — francia film Híradó, 3. kiadás Hétvége BELGRÁDI TELEVÍZIÓ I. 10.00 Tájaink 10.30 Rajzfilm 10.35 A múlt hét legjobb iskolatévé-műsora MAGYAR SZÓ 1980. május 3.– szombat Labdarúgás a nyolcvanas években A hetvenes évek európai labdarúgásának fejlődését jelentős mértékben az NSZK egyesületi és válogatott csapatai határozták meg. Érdemeiket az sem kisebbíti, hogy a legutóbbi labdarúgó-világbajnokságon legjobbjaik a vá­rakozáshoz képest „kudarcot vallottak”. Azóta a válogatott és az egyesületi csapatok nemzetközi eredményeikkel kárpótolták népes szurkolótáborukat. A­­ hazai bajnoki mérkőzések izgalmasak és magas színvonalúak, ismét össze-­­ kovácsolódott a válogatott csapat, és új, a korábbinál nem kisebb tudású­­ játékosegyéniségek csillaga ível felfelé. Az európai labdarúgókupákban min­­­­den más ország csapatánál eredményesebben szerepelnek az NSZK-beli együt­tesek. A szakemberek egy részét azonban már a jövő, a „hogyan tovább?” foglalkoztatja. Nemrégen kisebb kerekasztal-vita zajlott le az NSZK labda-­­­rúgásának jövőjéről, no meg arról, hogy milyen is lesz a nyolcvanas évek labdarúgása. Neves szakemberek vettek részt a vitában Nézeteik sok tekin­tetben eltértek egymástól, mégis figyelemre méltó megállapítások hangzottak el a ma, még inkább a jövő tennivalóiról. Talán Hennes Weisweiler — a kölni főiskola egykori tanára, a legtekintélyesebb edzők egyike — fogalmazta meg a legmarkánsabban azokat a követelményeket, amelyeket a következő évtized labdarúgásának ki kell elégítenie, amikor a következőket mondotta: „A labdarúgás fejlődésében sohasem lesz megállás. Azelőtt hatvan kilomé­teres sebességgel játszottunk, ma százhatvan kilométer a követelmény, holnap már száznyolcvanas tempóban kell játszanunk. Ehhez a követelményhez kell mérni a munkánkat, ehhez kell képezni a játékosokat, alakítani a csapatokat.­­ Csak így tudjuk kielégíteni a szurkolók igényeit, és ez utóbbi a legnagyobb hajtóereje a labdarúgás fejlődésének.” A vitában részt vevők egyértelműen­­ foglaltak állást a tekintetben, hogy az évtized kezdetén útelágazáshoz érke­zett a labdarúgás. Merre és hogyan tovább? KARL-HEINZ HEDDERGOTT az NSZK labdarúgó-szövetségének egyik — mégpedig az ifjúsággal foglalkozó — edzője a következő gondolatokat fejtette ki: „A jövő fejlődésének kulcsát az ifjúsági játékosok képzésében kell keres­nünk. Ezen a téren állunk a leg­gyengébben, kevés az ifjúsági lab­darúgó, kevés közöttük a jól kép­zett játékos. Későbben fog beérni a jelenlegi ifjúsági gárda — ha egyáltalán beérik —, mint az őket megelőző nemzedékek. A nyolcva­­nas évek legjobbjainak nemcsak fizikailag és technikailag kell megfelelniük, hanem személyisé­gükben is felette kell állniuk, a ma labdarúgóinak. Különben nem tudják elviselni a mérkőzés kivál­totta hatásokat. Adottságaiból eredően lehet egy játékos védő vagy támadó, a képzésnek azon­ban képessé kell tennie őt arra, hogy sokoldalú feladatot tudjon a mérkőzés folyamán ellátni. A jö­vő csak a játékosok által valósít­ható meg, ezért olyanná kell ércet képezni, hogy a­­kaméleonhoz ha­sonlóan a mérkőzés minden moz­zanatához alkalmazkodni tudja­nak, és az adott helyzetben felta­lálják magukat. Ezért kell a já­tékosokat sokoldalúkká nevelni. Ami pedig a játék fejlődését illeti, Sepp Herberger korábban megfo­galmazott tételét vallom. A véde­lem mindig erősebb és fejlettebb lesz, ezért a támadók kényszerül­nek újabb és újabb képességek ki­­fejlesztésére. Korábban a csatár­nak egy őrzője volt, most a leg­több csapat az úgynevezett ve­gyes védekezést alkalmazza, eb­ben a rendszerben hiába szabadul meg a csatár az egyetlen őrzőjétől, szembe találja magát egy másik­kal, így tehát fizikailag és tech­nikailag, nem utolsósorban szelle­mileg mozgékonyabbnak kell len­ni egy támadónak, mint bármikor korábban. Emellett a labdarúgás egyre inkább ki van téve egy kül­ső hatásnak, sikerkényszernek. Gondolják csak el, hogy egy olyan játékosnak, mint Woodcock, aki két és fél millió márkával a „há­tán” futkos a pályán, mit kell tel­jesítenie, hogy a nézők várakozá­sát kielégítse, amely erre a hatal­mas összegre összpontosul. Éppen ezért felül kell vizsgálni eddigi döntéseinket, és meg kell szab­nunk azt a felső határt, ameddig egy játékos megvételekor elmehe­tünk. Minden erőnket a játék fej­lesztésére kell fordítanunk, és ha itt eredményeket értünk el, csak akkor szabad a haszonra gondol­nunk." BRANKO ZEBEC — a Hamburg edzője — röviden és keményen fo­galmazott: „Beszélünk a totális labdarúgásról, de azt még sokáig­ nem fogjuk tudni játszani. A já­tékosokat fizikailag jobban felké­szíteni, mint ezt ma tesszük, alig­ha lehet. A technika és a játékel­mélet terén kell előrelépnünk. Arra kell törekednünk, hogy olyan játékosokat képezzünk, akik a já­téktér minden területén feltárják magukat és minden feladatot meg­oldanak. Olyan játékosokra lesz szükség, mint Kaltz. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor nem fogunk előrelépni.” UDO LATTER — jelenleg a Bré­ma edzője —, aki korábban az FC Bayern és a Mönchengladbach együtteseivel ért el kiemelkedő si­kereket, a következőket mondotta: „Minden belefullad az ostoba tak­tikába. Észre kell venni, hogy az előírt taktikát hűen követő labda­rúgó-robotok képzésével zsákut­cába jutottunk. Még soha nem volt annyira szükségünk arra, hogy felnőtt, gondolkodni tudó, sokol­dalúan képzett labdarúgóink le­gyenek a pályán és azon kívül, mint ma. Ebben van a jövő fejlő­désének a nyitja.” ULI HOENESS — az FC Bayern sportigazgatója — úgy véli, hogy: „A mai labdarúgók a keménység és a küzdőképesség felső határain mozognak, és ezért az atlétikus képzés további fokozása aligha lehetséges. A stadion a mi mecha­­nizált világunkban, sablonossá tett életünkben egyike az utolsó szabad tereknek. Ennek a követel­ménynek kell megfelelniük a já­téktéren történteknek. A jövőt az atlétikusan magas szinten kép­zett, technikailag kifogástalan tu­dású, játékelmélet terén érett já­tékosokkal tudom csak elképzel-JUPP HEYNCKES — egykori válogatott játékos, jelenleg a Mönchengladbach edzője­­ kije­lentette: „Soha annyi tehetséges fiatal labdarúgó még nem játszott az első osztályban, mint most. A jövő sikerei azon múlnak, hogy az edzők a játékosok egyéni képes­ségeit tudják-e fejleszteni, és azon, hogy minden játékos a neki megfelelő feladatot kapja a mér­kőzéseken. Néhol egészen fiatal já­tékostól már azt kívánták, hogy játékmester legyen, amikor ennek a feladatnak még nem tud és nem is tudhat egy egész bajnokság alatt megfelelni. Szabadabban kel­lene hagyni a fiatal játékosokat játszani, csak ezen az úton fejlőd­hetnek. Meg kell védeni a játéko­sokat a külső hatásoktól. Ha egy játékos fiatalon bekerül az első csapatba, és nem kevés pénzért vásárolta meg őt az egyesület, mindjárt azt mondják neki, hogy ő egy nagy játékos, és ezt sok­szor el is hiszi. Ez az egyik buk­tató. A másik, hogy hamar nagy pénzeket keresnek a játékosok. Meg kellene fordítani a folyama­tot — előbb a teljesítmény, azután a pénz. Nálunk sok fiatal játékos került be az első csapatba, de előbb tartósan jó teljesítményt kö­vetelünk tőlük, azután beszélünk a pénzről. Néhol az edző helyett a vezetők mondanak kritikát a já­tékosok teljesítményéről, és ezt nem tűröm el. Csak szűk körben bírálom a játékos szereplését, és a siker elérésekor vagyok a leg­szigorúbb. A játékosoknak nálam keményen kell dolgozniuk az ed­zéseken és a mérkőzéseken, csak így tudom elképzelni a jövő fej­lődését is. Ha mindenki egyformán viseli a terheket, akkor nemcsak a játékos belső harmóniája alakul ki, hanem a csapaté is. Úgy gon­dolom, hogy a jövőben bizalmat és lehetőséget kell kapniuk az ed­zőknek. Véleményem szerint az edzőváltozás­­ nem csodaszer. Az olyan edző, aki már majdnem minden első osztályú csapatnál dolgozott és mindenhol csak rö­vid ideig, az aligha alkothat ki­emelkedőt. Az egyesületi vezetők sokszor megfeledkeznek arról, hogy a gólokat nem az edző rúg­ja. Ha az NSZK labdarúgása meg akarja tartani mai vezető helyét, akkor nemcsak arról kell szót ej­teni, hogy milyen képzést kap­nak a játékosok, hogyan dolgozik az edző, hanem az egyesületi ve­zetésről is beszélni kell. A veze­tésnek is fel kell nőnie a következő évtized feladataihoz.” HENNES WEISWEILER né­hány kérdésben, nem is jelenték­telen kérdésben, eltérő véleményt nyilvánított: „A labdarúgásban is, mint az élet valamennyi területén, minden mozgásban van, és a fej­lődés feltartóztathatatlan. Vélemé­nyem szerint vissza kell térni a posztonkénti képzésre. A szélső csatár legyen ismét szélső csatár és a középcsatár pedig középcsa­tár. Minden játékosnak van egy­fajta természetes adottsága, ami meghatározza, hogy milyen terü­leten tud kiemelkedőt nyújtani. Mindenekelőtt ezt az adottságot kell fejleszeni, erre kell építeni a képzést. Természetesen ez nem je­lenti azt, hogy a tíz év előttihez vagy még korábbihoz hasonlóan egyoldalúan képzett játékosokat neveljünk. Sokoldalúvá kell nevel­ni a labdarúgót, de egy valamit minden másnál jobban kell tudnia: azt, ami a legnagyobb erénye. Hogy egy védő feltalálja magát támadó helyzetben, az sokkal in­kább játékelméleti kérdés, mint képesség. A sokoldalúan képzett labdarúgó több feladat megoldásá­ra alkalmas a mérkőzés alatt, mint az egysíkúan képzett. A já­ték csak akkor fog fejlődni a jö­vőben, ha minden poszton kiemel­kedő egyéniségek lesznek, ezért kell változtatni a mai univerzális képzési rendszeren.” MAGYAR SZÓ VAJDASÁG DOLGOZÓ NÉPE SZOCIALISTA SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA A laptanács tagjai Sava Babić. Bálint Imre. Bagl Tibor Bátori Dávid, Bozsóki Imre, Burányi Nándor. Csípő Mihály Dobó Sándor Erdélyi Károly. Gulyás Antal. Gutasi Miklós. Gyarmati József. Illyés József. Lévai Imre. Masa Ist­ván. Piszár József. Reperter Sándor Ribár Gyula. Siflis Lajos. Sinkovits Péter, dr Lé­tai Pál dr Szeli István. Szél- Istsy Vágó László. Venyege Jó­zsef. Zvekić Miskolczi Mária (elnök) 0 Kiadja a Forum LKNYM — Újvidék Igazgató BÁLINT IMRE 0 Magyar Szó társult munka­alapszervezet Fő- és felelős szerkesztő ERDÉLYI KÁROLY • Szerkeszti a szerkesztő bizottság a Szerkesztőség és kiadóhivatal 21000 Novi Sad Vovode Mišića Telefon 22­144 telex 14199 YU­M SZÓ • Előfizetési dí! belföldön fél évre 700 dinár egész évre 1400 dinár Külföldön a kétszerese Folyószámla? 65700-603-6121 ÚJVIDÉK FORUM NYOMDA Mint látjuk, a labdarúgás jövő­beli fejlődése azokat a szakembe­reket is foglalkoztatja, akik ma a legsikeresebb labdarúgó-együttese­ket küldik pályára. Kinek a né­zetei hozzák meg a nyolcvanas évek labdarúgásában a sikert, azt az idő fogja eldönteni. Az elhang­zott véleményekből azonban né­hány lényeges „titok’’ kiderült — mégpedig az, hogy az edző egyéni­sége, felkészültsége, az egyesületi vezetés színvonala meghatározó lesz a következő évtized labdarú­gásának fejlődésében.

Next