Magyar Szó, 1980. május (37. évfolyam, 120-132. szám)
1980-05-03 / 120. szám
20 SPOFT ÚJVIDÉKI TELEVÍZIÓ 17.00 Műsorismertetés 17.05 Híradó (szerbhorvát) 17.25 Celik—Verež — bajnoki labdarúgó-mérkőzés közvetítése (magyar nyelvű kommentárral) 19.20 Rajzfilm 19.30 Híradó (magyar) 20.00 Az alvilág melódiái — francia játékfilm (szerbhorvát nyelvű felirattal) 21.55 Krízis — szlovén dráma (magyar nyelvű felirattal) A színházi előadás filmváltozata. Az események a húszas évek nagy gazdasági válságának idején játszódnak. Elképzelhetetlenül nehéz a munkások helyzete a gyárakban. Az első sztrájkok idején Szlovéniában a minkásosztályban egyre inkább megérik az elszántság, hogy küzdeni kell a szebb jövőért. Egyre világosabbá válik előttük a helyzetük, és ezzel együtt a megoldás lehetőségei is kézenfekvőért. Szereplők: Stanko Potisic, Rido Pavalic, Sonja Plaz, Sandi Prost, Marijan Backo és mások. Rendezte: Jože Babić. BELGRÁDI TELEVÍZIÓ II. 17.15 Albán nyelvű híradó 17.35 Műsorismertetés 17.40 Hírek 17.45 Sumér utazás 18.30 A horvátországi zeneiskolák koncertje 19.00 Önöknek választottuk 19.30 Híradó a zágrábi stúdióból 20.00 Beatles-ék mindenkor 20.50 Huszonnégy óra 21.00 Szemtől szemben w ш w 21.30 Sporthíradó, súlyemelő EB felvételről MAGYAR TELEVÍZIÓ I. 7.03 Műsorismertetés 7.05 Tévétorna 7.10—8.15 Mindenki iskolája (földrajz, kémia ism.) 8.15 Óvodások filmműsora 8.35 A Tenkes kapitánya — ifjúsági filmsorozat, 10. rész 9.00 Játszunk bábszínházat, 7. rész 1 9.35 Mindent bele — játékos sportvetélkedő 10.35—10.55 Körül fodros a szoknyám... — cigánydalok 12.53 Műsorismertetés 12.55 Gruntoveci emberek — jugoszláv filmsorozat, 9. rész 13.45 Műsorainkat ajánljuk 14.10 Mi tizenketten — a színház- és filmművészeti főiskola hallgatóinak műsora (ism.) 15.10 Dunai halászok — a pécsi körzeti stúdió riportfilmje 15.40 Apokalipszis most — stúdióbeszélgetés az amerikai filmről 15.55 Sok van, mi csodálatos — Vitray Tamás műsora (ism.) 16.25 Köszöntjük az édesanyákat — zenés irodalmi összeállítás 16.55 Lehet egy kérdéssel több? vetélkedő 17.35 A közönségszolgálat tájékoztatója 17.40 Budapesti Honvéd— Újpesti Dózsa bajnoki labdarúgó-mérkőzés — a szünetben: Esti mese 19.30 Hírek 19.35 Vers — mindenkinek József Attila: Óda 19.40 Vízkereszt — Shakespeare vígjátékának angol tévéfilm-változata 21.20 Hírek MAGYAR TELEVÍZIÓ II. 19.00 Műsorismertetés 19.01 Mussolini végnapjai — olasz film Az amerikaiak offenzívája fenyegeti a fasiszta Olaszország utolsó darabkájának létét. A német segítséggel hatalomra visszakapaszkodott diktátor tudja, hogy rendszere összeomlott, s már csak az életét félti. Szereplők: Rod Steiger, Lisa Gastoni, Henry Fonda, Franco Nero. 21.05—21.30 Beszélgetés Leo Valiani olasz történészprofesszorral 11.05 12.10 16.05 16.10 16.25 17.25 19.15 19.30 20.00 22.00 22.15 I Iskolatévé a zágrábi stúdióból Oktató műsor a szarajevói stúdióból Műsorismertetés Híradó, 1. kiadás A pionírotthon műsora Celik—Velež — bajnoki labdarúgó-mérkőzés Rajzfilm Híradó, 2. kiadás Az alvilág melódiái — francia film Híradó, 3. kiadás Hétvége BELGRÁDI TELEVÍZIÓ I. 10.00 Tájaink 10.30 Rajzfilm 10.35 A múlt hét legjobb iskolatévé-műsora MAGYAR SZÓ 1980. május 3.– szombat Labdarúgás a nyolcvanas években A hetvenes évek európai labdarúgásának fejlődését jelentős mértékben az NSZK egyesületi és válogatott csapatai határozták meg. Érdemeiket az sem kisebbíti, hogy a legutóbbi labdarúgó-világbajnokságon legjobbjaik a várakozáshoz képest „kudarcot vallottak”. Azóta a válogatott és az egyesületi csapatok nemzetközi eredményeikkel kárpótolták népes szurkolótáborukat. A hazai bajnoki mérkőzések izgalmasak és magas színvonalúak, ismét össze- kovácsolódott a válogatott csapat, és új, a korábbinál nem kisebb tudású játékosegyéniségek csillaga ível felfelé. Az európai labdarúgókupákban minden más ország csapatánál eredményesebben szerepelnek az NSZK-beli együttesek. A szakemberek egy részét azonban már a jövő, a „hogyan tovább?” foglalkoztatja. Nemrégen kisebb kerekasztal-vita zajlott le az NSZK labda-rúgásának jövőjéről, no meg arról, hogy milyen is lesz a nyolcvanas évek labdarúgása. Neves szakemberek vettek részt a vitában Nézeteik sok tekintetben eltértek egymástól, mégis figyelemre méltó megállapítások hangzottak el a ma, még inkább a jövő tennivalóiról. Talán Hennes Weisweiler — a kölni főiskola egykori tanára, a legtekintélyesebb edzők egyike — fogalmazta meg a legmarkánsabban azokat a követelményeket, amelyeket a következő évtized labdarúgásának ki kell elégítenie, amikor a következőket mondotta: „A labdarúgás fejlődésében sohasem lesz megállás. Azelőtt hatvan kilométeres sebességgel játszottunk, ma százhatvan kilométer a követelmény, holnap már száznyolcvanas tempóban kell játszanunk. Ehhez a követelményhez kell mérni a munkánkat, ehhez kell képezni a játékosokat, alakítani a csapatokat. Csak így tudjuk kielégíteni a szurkolók igényeit, és ez utóbbi a legnagyobb hajtóereje a labdarúgás fejlődésének.” A vitában részt vevők egyértelműen foglaltak állást a tekintetben, hogy az évtized kezdetén útelágazáshoz érkezett a labdarúgás. Merre és hogyan tovább? KARL-HEINZ HEDDERGOTT az NSZK labdarúgó-szövetségének egyik — mégpedig az ifjúsággal foglalkozó — edzője a következő gondolatokat fejtette ki: „A jövő fejlődésének kulcsát az ifjúsági játékosok képzésében kell keresnünk. Ezen a téren állunk a leggyengébben, kevés az ifjúsági labdarúgó, kevés közöttük a jól képzett játékos. Későbben fog beérni a jelenlegi ifjúsági gárda — ha egyáltalán beérik —, mint az őket megelőző nemzedékek. A nyolcvanas évek legjobbjainak nemcsak fizikailag és technikailag kell megfelelniük, hanem személyiségükben is felette kell állniuk, a ma labdarúgóinak. Különben nem tudják elviselni a mérkőzés kiváltotta hatásokat. Adottságaiból eredően lehet egy játékos védő vagy támadó, a képzésnek azonban képessé kell tennie őt arra, hogy sokoldalú feladatot tudjon a mérkőzés folyamán ellátni. A jövő csak a játékosok által valósítható meg, ezért olyanná kell ércet képezni, hogy akaméleonhoz hasonlóan a mérkőzés minden mozzanatához alkalmazkodni tudjanak, és az adott helyzetben feltalálják magukat. Ezért kell a játékosokat sokoldalúkká nevelni. Ami pedig a játék fejlődését illeti, Sepp Herberger korábban megfogalmazott tételét vallom. A védelem mindig erősebb és fejlettebb lesz, ezért a támadók kényszerülnek újabb és újabb képességek kifejlesztésére. Korábban a csatárnak egy őrzője volt, most a legtöbb csapat az úgynevezett vegyes védekezést alkalmazza, ebben a rendszerben hiába szabadul meg a csatár az egyetlen őrzőjétől, szembe találja magát egy másikkal, így tehát fizikailag és technikailag, nem utolsósorban szellemileg mozgékonyabbnak kell lenni egy támadónak, mint bármikor korábban. Emellett a labdarúgás egyre inkább ki van téve egy külső hatásnak, sikerkényszernek. Gondolják csak el, hogy egy olyan játékosnak, mint Woodcock, aki két és fél millió márkával a „hátán” futkos a pályán, mit kell teljesítenie, hogy a nézők várakozását kielégítse, amely erre a hatalmas összegre összpontosul. Éppen ezért felül kell vizsgálni eddigi döntéseinket, és meg kell szabnunk azt a felső határt, ameddig egy játékos megvételekor elmehetünk. Minden erőnket a játék fejlesztésére kell fordítanunk, és ha itt eredményeket értünk el, csak akkor szabad a haszonra gondolnunk." BRANKO ZEBEC — a Hamburg edzője — röviden és keményen fogalmazott: „Beszélünk a totális labdarúgásról, de azt még sokáig nem fogjuk tudni játszani. A játékosokat fizikailag jobban felkészíteni, mint ezt ma tesszük, aligha lehet. A technika és a játékelmélet terén kell előrelépnünk. Arra kell törekednünk, hogy olyan játékosokat képezzünk, akik a játéktér minden területén feltárják magukat és minden feladatot megoldanak. Olyan játékosokra lesz szükség, mint Kaltz. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor nem fogunk előrelépni.” UDO LATTER — jelenleg a Bréma edzője —, aki korábban az FC Bayern és a Mönchengladbach együtteseivel ért el kiemelkedő sikereket, a következőket mondotta: „Minden belefullad az ostoba taktikába. Észre kell venni, hogy az előírt taktikát hűen követő labdarúgó-robotok képzésével zsákutcába jutottunk. Még soha nem volt annyira szükségünk arra, hogy felnőtt, gondolkodni tudó, sokoldalúan képzett labdarúgóink legyenek a pályán és azon kívül, mint ma. Ebben van a jövő fejlődésének a nyitja.” ULI HOENESS — az FC Bayern sportigazgatója — úgy véli, hogy: „A mai labdarúgók a keménység és a küzdőképesség felső határain mozognak, és ezért az atlétikus képzés további fokozása aligha lehetséges. A stadion a mi mechanizált világunkban, sablonossá tett életünkben egyike az utolsó szabad tereknek. Ennek a követelménynek kell megfelelniük a játéktéren történteknek. A jövőt az atlétikusan magas szinten képzett, technikailag kifogástalan tudású, játékelmélet terén érett játékosokkal tudom csak elképzel-JUPP HEYNCKES — egykori válogatott játékos, jelenleg a Mönchengladbach edzője kijelentette: „Soha annyi tehetséges fiatal labdarúgó még nem játszott az első osztályban, mint most. A jövő sikerei azon múlnak, hogy az edzők a játékosok egyéni képességeit tudják-e fejleszteni, és azon, hogy minden játékos a neki megfelelő feladatot kapja a mérkőzéseken. Néhol egészen fiatal játékostól már azt kívánták, hogy játékmester legyen, amikor ennek a feladatnak még nem tud és nem is tudhat egy egész bajnokság alatt megfelelni. Szabadabban kellene hagyni a fiatal játékosokat játszani, csak ezen az úton fejlődhetnek. Meg kell védeni a játékosokat a külső hatásoktól. Ha egy játékos fiatalon bekerül az első csapatba, és nem kevés pénzért vásárolta meg őt az egyesület, mindjárt azt mondják neki, hogy ő egy nagy játékos, és ezt sokszor el is hiszi. Ez az egyik buktató. A másik, hogy hamar nagy pénzeket keresnek a játékosok. Meg kellene fordítani a folyamatot — előbb a teljesítmény, azután a pénz. Nálunk sok fiatal játékos került be az első csapatba, de előbb tartósan jó teljesítményt követelünk tőlük, azután beszélünk a pénzről. Néhol az edző helyett a vezetők mondanak kritikát a játékosok teljesítményéről, és ezt nem tűröm el. Csak szűk körben bírálom a játékos szereplését, és a siker elérésekor vagyok a legszigorúbb. A játékosoknak nálam keményen kell dolgozniuk az edzéseken és a mérkőzéseken, csak így tudom elképzelni a jövő fejlődését is. Ha mindenki egyformán viseli a terheket, akkor nemcsak a játékos belső harmóniája alakul ki, hanem a csapaté is. Úgy gondolom, hogy a jövőben bizalmat és lehetőséget kell kapniuk az edzőknek. Véleményem szerint az edzőváltozás nem csodaszer. Az olyan edző, aki már majdnem minden első osztályú csapatnál dolgozott és mindenhol csak rövid ideig, az aligha alkothat kiemelkedőt. Az egyesületi vezetők sokszor megfeledkeznek arról, hogy a gólokat nem az edző rúgja. Ha az NSZK labdarúgása meg akarja tartani mai vezető helyét, akkor nemcsak arról kell szót ejteni, hogy milyen képzést kapnak a játékosok, hogyan dolgozik az edző, hanem az egyesületi vezetésről is beszélni kell. A vezetésnek is fel kell nőnie a következő évtized feladataihoz.” HENNES WEISWEILER néhány kérdésben, nem is jelentéktelen kérdésben, eltérő véleményt nyilvánított: „A labdarúgásban is, mint az élet valamennyi területén, minden mozgásban van, és a fejlődés feltartóztathatatlan. Véleményem szerint vissza kell térni a posztonkénti képzésre. A szélső csatár legyen ismét szélső csatár és a középcsatár pedig középcsatár. Minden játékosnak van egyfajta természetes adottsága, ami meghatározza, hogy milyen területen tud kiemelkedőt nyújtani. Mindenekelőtt ezt az adottságot kell fejleszeni, erre kell építeni a képzést. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a tíz év előttihez vagy még korábbihoz hasonlóan egyoldalúan képzett játékosokat neveljünk. Sokoldalúvá kell nevelni a labdarúgót, de egy valamit minden másnál jobban kell tudnia: azt, ami a legnagyobb erénye. Hogy egy védő feltalálja magát támadó helyzetben, az sokkal inkább játékelméleti kérdés, mint képesség. A sokoldalúan képzett labdarúgó több feladat megoldására alkalmas a mérkőzés alatt, mint az egysíkúan képzett. A játék csak akkor fog fejlődni a jövőben, ha minden poszton kiemelkedő egyéniségek lesznek, ezért kell változtatni a mai univerzális képzési rendszeren.” MAGYAR SZÓ VAJDASÁG DOLGOZÓ NÉPE SZOCIALISTA SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA A laptanács tagjai Sava Babić. Bálint Imre. Bagl Tibor Bátori Dávid, Bozsóki Imre, Burányi Nándor. Csípő Mihály Dobó Sándor Erdélyi Károly. Gulyás Antal. Gutasi Miklós. Gyarmati József. Illyés József. Lévai Imre. Masa István. Piszár József. Reperter Sándor Ribár Gyula. Siflis Lajos. Sinkovits Péter, dr Létai Pál dr Szeli István. Szél- Istsy Vágó László. Venyege József. Zvekić Miskolczi Mária (elnök) 0 Kiadja a Forum LKNYM — Újvidék Igazgató BÁLINT IMRE 0 Magyar Szó társult munkaalapszervezet Fő- és felelős szerkesztő ERDÉLYI KÁROLY • Szerkeszti a szerkesztő bizottság a Szerkesztőség és kiadóhivatal 21000 Novi Sad Vovode Mišića Telefon 22144 telex 14199 YUM SZÓ • Előfizetési dí! belföldön fél évre 700 dinár egész évre 1400 dinár Külföldön a kétszerese Folyószámla? 65700-603-6121 ÚJVIDÉK FORUM NYOMDA Mint látjuk, a labdarúgás jövőbeli fejlődése azokat a szakembereket is foglalkoztatja, akik ma a legsikeresebb labdarúgó-együtteseket küldik pályára. Kinek a nézetei hozzák meg a nyolcvanas évek labdarúgásában a sikert, azt az idő fogja eldönteni. Az elhangzott véleményekből azonban néhány lényeges „titok’’ kiderült — mégpedig az, hogy az edző egyénisége, felkészültsége, az egyesületi vezetés színvonala meghatározó lesz a következő évtized labdarúgásának fejlődésében.