Magyar Szó, 1980. június (37. évfolyam, 149-163. szám)
1980-06-01 / 149. szám
r // [с£лЈЧft * | Magyar Sió тзшЈшит. жуиг. 1980. június 1., vasárnap XXXVII. évf, 149. (11855.) szám Ara 5 dinár Jugoszlávia mindig támogatta Namíbia népének szabadságharcát A nemzetközi közösség nem tűrheti tovább a dél-afrikai fajgyűlölők önkényeskedését Miljan Komatina felszólalása az ENSZ tanácsának értekezletén Jugoszlávia mindig támogatta Namíbia népének függetlenségi harcát, síkraszáll minden olyan lépéséért és támogat minden olyan intézkedést, amely az Egyesült Nemzetek terve, sürgős alkalmazásának alapján a békés megoldásra vezet. Jugoszlávia szerteágazó támogatást nyújt ezentúl is Namíbia népének szabadságharcához, amelyet a SWAPO irányít. Ezt tegnap Miljan Komatina hazánk állandó ENSZ-képviselője jelentette ki az Egyesült Nemzetek namíbiai tanácsa értekezletén, amelyet Algírban tartanak. Miljan Komatina, a tanács egyik alelnöke ehhez hozzáfűzte, hogy Jugoszlávia e téren kitart el nem kötelezett politikája mellett. Említést tett az el nem kötelezettek mozgalmának az Afrika déli részét érintő problémákra vonatkozó tevékenységéről, különösen Namíbia problémájáról. Miljan Komatina hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett országok mozgalma független tömbön kívüli tényezőként érvényesült a világban és a világbékéért, a szilárdságért, az új nemzetközi politikai s gazdasági viszonyok megteremtéséért vívott harc igazi tényezőjeként szerepel, mindenekelőtt azáltal, hogy mindig a legátfogóbban és a legerőteljesebben a felszabadító mozgalmak támasza volt. Az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletén még egyszer nagy figyelmet fordítottak Namíbia problémájára. Újra érvényesült és teljes mérvű támogatást nyert a namíbiai népnek a szabadságra, a függetlenségre, a területi integritásra, a SWAPO harcára, e nép egyetlen törvényes képviselőjének harcára vonatkozó elidegeníthetetlen joga, felszólítottak minden országot, hogy a lehető legnagyob segítséget nyújtsa a SWAPO-nak, hogy az még jobban kibontakoztathassa harcát. Az értekezlet azt kérte az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsától, hogy alkalmazzon minden gazdasági büntetést az ENSZ alapokmánya szerint Dél-Afrika ellen. Támogatták az Egyesült Nemzetek segélyprogramot és a Namíbiával foglalkozó tanács munkáját, határozatot hoztak, hogy az el nem kötelezett országok különleges alapot hoznak létre Namíbiának. A probléma megoldásának döntő szakasza E kezdeményezés alapján a tanácsnak határozatot kell hoznia a soron levő akciókról — mondta Komatina. A tanácsnak ugyancsak törekednie kell, hogy az egész nemzetközi közösség részt vegyen az akcióban, azért, hogy minél gyorsabban alkalmazhassák az Egyesült Nemzeteknek a Namíbiára vonatkozó tervét, a pretoriai rendszer izolálását, és hogy fejet hajtson az Egyesület Nemzetek határozatai előtt. E célból olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek megfelelnek a namíbiai probléma megoldása válságos és döntő szakaszának. Ezekhez az intézkedésekhez tartoznak mindazok, amelyeket előirányoz az Egyesült Nemzetek alapokmánya, ide sorolva a Biztonsági Tanács kényszerintézkedéseit is. A nemzetközi közösség Namíbiával kapcsolatos tevékenysége nagymértékben attól függ, hogy mit szögezünk le ezen az értekezleten. Olyan munkát kell végeznünk, hogy Namíbia haladéktalanul elnyerje függetlenségét — hangsúlyozta Miljan Komatina, majd felvetette a kérdést, hogy a nemzetközi közösség ieddig tűrheti el a Dél-afrikai Köztársaság önkényeskedését, hogy elveti határozatait. Ahelyett, hogy az Egyesült Nemzetek határozatai előtt fejet hajtana, és sürgősen visszavonulna Namíbiából, Dél-Afrika mindent megtesz, hogy megerősítse és látszólag legálissá tegye. Ilyen helyzetben Namíbia népének nincs más választása, mint hogy folytassa és még jobban kibontakoztassa a felszabadító harcot, amelyet a SWAPO, a felszabadító mozgalom, a namíbiai nép egyetlen hiteles kitüntetésben részesült még húsz mezőgazdasági szakember, akik tevékenyen kivették részüket a magas hozamért folyó versenyből, ezenkívül kilenc agrárpolitikai újságíró, közöttük Pap Endre, napilapunk munkatársa is. A rekordtermelők ünnepélyes találkozóján részt vett Ion Sibovan, a Tartományi Gazdasági Kamara elnöke, és más tartományi közéleti személyiségek, valamint neves mezőgazdasági szakemberek és tudományos dolgozók. A tavalyi termelési versenyben tartományunkban több mint ötezer földműves vett részt. Közülük 800-an figyelemre méltó terméshozamot értek el búzából, kukoricából, cukorrépából, napraforgóból, jelentős eredményeket valósítottak meg a sertéshizlalás, a borjúhizlalás, a baromfitenyésztés és a tejtermelés terén. A bíráló bizottság 68 első, 64 második és 56 harmadik díjat ítélt oda. Tehát 188 földművest rekordtermelőnek nyilvánítottak. Kiesi Ernő, a Vajdasági Szövetkezeti Szövetség elnöke az ünnepségen elmondta, hogy a versenyben részt vevő földművesek kimagasló eredményeket értek el a tudomány és a korszerű technológia alkalmazásával, szorgalmukkal és gazdag tapasztalatukkal. Ezzel hozzájárultak a terméshozam növeléséhez a magánszektorban, egész tartományunk mezőgazdaságának jobb eredményéhez, valamint példát mutattak a többi termelőnek. Hangsúlyozta továbbá, hogy a magas hozamért folyó versenynek most külön jelentősége van, amikor a következő középtávú tervet készítjük, amelyben a legnagyobb felelősséggel kell meghatározni a mezőgazdaság és ezen belül a magánszektor további fejlesztési irányát, az újratermelési közösségekben az egymás közötti viszonyokat, a feladatokat és a felelősséget. Természetesen a következő középtávú fejlesztési tervet stabilizációs politikánk szellemében kell elkészíteni. Legfőbb feladatunk, hogy elegendő élelmet termeljünk hazai szükségletre és kivitelre. Ez rendkívül fontos az ország és tartományunk külkereskedelmi mérlegének feljavítására és stabilizációs politikánk végrehajtására. A verseny eredményei és általában a magánszektorban megvalósított képviselője vezet. E harcban a SWAPO számottevő eredményeket ér el, amelyeket a pretoriai rendszer hiába próbál eltitkolni. A SWAPO már a nemzetközi közösség tagja lett, építőjellegűen részt vesz a nemzetközi életben. Állandó megfigyelőként szerepel az Egyesült Nemzetekben, és teljes jogú tagja az el nem kötelezettek . (Folytatása a 2. oldalon) terméshozamok biztosíték arra, hogy eleget tehetünk nagy feladatunknak. P. B E. Elismerés a legjobbaknak Kitüntették a tavalyi mezőgazdasági verseny győztesei Tegnap Újvidéken a rekordtermelők hagyományos találkozóján a mezőgazdasági termelési verseny legjobbjainak Kicsi Ernő, a vajdasági Szövetkezeti Szövetség elnöke átadta az elismerő okleveleket. A rekordtermelőknek Kicsi Ernő, a Vajdasági Szövetkezeti Szövetség elnöke átadja az elismerő oklevelet. (Lazukics Anna felvétele) 1980 JON Đ 5J 41- i-)<? • • • MA: A határidő letelt és...? Közel-keleti helyzetkép (3. oldal) Csak szervezetten Stabilizáció földműves módra (9. oldal) Mérsékelten felhős Idő, csapadék nélkül Időjárásjelentésünk a 11. oldalon VRHOVEC MEGÉRKEZETT ZAMBIÁBA Véleménycsere a nemzetközi helyzetről Kaunda is fogadja szövetségi külügyi titkárunkat A lusakai repülőtéren Josip Vrhovec a zambiai újságírók előtt elmondta, hogy a jugoszláv polgárokat mélyen megrendítette az a költemény, amelyet dr. Kaunda elnök írt Titóról. A szövetségi külügyi titkár lusakai tartózkodása alatt a két ország közti baráti viszonyok további elmélyítéséről fog tárgyalni a zambiai illetékesekkel. Mint kijelentette, reméli, hogy a bilaterális kérdések megvitatásán kívül véleményt cserélnek a nemzetközi helyzetről is. A bilateráliskérdések a baráti viszonyoknak a lehető legnagyobb fokú továbbfejlesztését kell hogy szolgálják. A nemzetközi helyzet tovább romlik, és különösen az el nem kötelezett országok békéjét és biztonságát veszélyezteti — mondta Josip Vrhovec. Külön elismerését fejezte ki Zambia népének, hogy Afrika e részében küzdenek a fajüldözés és az apartheid ellen, e harcot Jugoszlávia támogatja. Dr. Lameck Góma zambiai megbízott külügyminiszter üdvözölte Josip Vrhovecet, kijelentette, országa megtisztelve érzi magát, hogy Josip Vrhovec szövetségi külügyi titkár időt és lehetőséget szakított magának, hogy a Jugoszláviát ért súlyos veszteség, Tito elnök halála után ellátogasson Zambiába. Zambia polgárai becsülik hazánk népeit, különösen Tito elnököt, ezt a legékesebben dr. Kaunda bizonyította be nemrégi itt-tartózkodása alatt — hangsúlyozta dr. Lameck Goma. Tegnap délután Josip Vrhovec, Ignác Golob, a szövetségi külügyi titkár helyettese és a jugoszláv küldöttség többi tagja látogatást tett dr. Kenneth Kaundánál. Beszélgetést folytatott dr. Lameck Goma miniszerrel is. (Tanjug) Jugoszlávia méltányolja azt a tiszteletet és baráti érzést, amelyet dr. Kenneth David Kaunda elnök fejezett ki nemrégi belgrádi tartózkodása során, Tito elnök temetésén. Ez a két ország közötti négy barátság jelképe — jelentette ki Josip Vrhovec szövetségi külügyi titkár tegnap reggel, amikor rövid, munka jellegű látogatásra Zambiába érkezett. Nagyobb gondoskodással Az anya a túl nagy családban is éppúgy szereti gyerekeit, mint a kisebben, mégis ritkábban jut hozzá, hogy megsimogassa mindegyiket, hiszen sokan vannak, így valahogy vannak a társastermelők is a nagy agráripari kombinátokban. Csak részben igaz, hogy szándékosan mellőzik őket, a tény mégis az, hogy kissé kiszorulnak e hatalmas, sokrétű szervezet mindennapi életéből, kissé távol esnek tőle, s ezért van az, hogy kevés kivétellel nem érzik eléggé magukénak. Szociológus nyelvén szólva sokkal nagyobb fokú az elidegenedés, mint a kisebb földművesszövetkezetekben, ahol minden ember jól ismeri egymást, nemcsak termelési gondjaikat, hanem egyéb ügyes-bajos dolgaikat is megtárgyalják, megosztják egymással. Nyilvánvalóan ezek az indítékok vezérelték a Szövetkezeti Szövetséget arra, hogy a közvélemény figyelmét hosszú idő után újra a szövetkezetek felé irányítsa, s a Képviselőházat is, hogy ezt a kérdést napirendre tűzze. Mezőgazdaságunk nagy fellendülésének idején, a termelés igazi forradalmasításakor, az olasz búza, a hibrid kukorica meghonosításának korában ugyanis bebizonyosodott, hogy a mi körülményeink között a földművesszövetkezetek képesek legszorosabban és legszerteágazóbban, sokféle szállal egybekapcsolni a földműveseket. A korszerű termeléstechnológiai megoldások legerőteljesebb népszerűsítői voltak és maradtak a mai napig. Erről számadatok tanúskodnak legmeggyőzőbben. Az ötvenes évek közepétől a hatvanas évek közepéig a szövetkezetekkel társasan termelők búzahozama 9,8 mázsa hektáronkénti átlagról 33,4 mázsára nőtt, kukoricahozama pedig 13,3 mázsáról 49,3 mázsára. S a hatalmas sikernél nem sokkal kisebb a szövetkezetnek a legzárkózottabb földművesekre is kiterjedt példamutató hatása. Hiszen mivel mással lehetne magyarázni azt, hogy ugyanebben az időszakban a többi földműves búzahozama is 9,8 mázsáról 23,1 mázsára, kukoricahozama pedig 13,3 mázsáról 30,5 mázsára nőtt. Bár idegenkedtek tőle, mégis figyelték, mi történik a szövetkezetben, a vele együttműködők tábláján, ellesték a tudományt, kipróbálták azt, amiről mások példáján meggyőződtek, hogy jó. Nem vitás, hogy hasonló szerepet játszanak a nagy, jól felszerelt kombinátok is, a náluk megszervezett társastermelési alapszerveztek a korszerű termelési lehetőség szempontjából előrelépést jelentenek. Elsősorban azért, mert a kombinát nagyrészt a termelést, a feldolgozást és forgalmazást teljesen átfogó szervezet, s szinte korlátlan lehetőséget nyújthat a földművesek számára. Általa sokféle termelési és üzleti kapcsolatot építhetnek ki, közös jövedelemszerzési alapon. Ennek a lehetőségnek a kiteljesedését azonban számos körülmény zavarja. Egyebek között az, hogy a sokgyermekes család példájára a nagyüzemi gazdaságok gondoskodása a valóságban jóval kisebb, mint ahogy a kölcsönös érdekek megkívánnák. A társastermelők már kezdéskor nem jutottak megfelelő gépekhez, felszereléshez, a jobb szakemberek zöme, ha tehette, inkább a kombinátba maradt, mert a felaprózott táblákon, a kis gazdasági udvarokban nagyobb ráfordítással és munkabefektetéssel sem érhetik el azt, amit nagy táblán. Emiatt nagyobb és nehezebb munka fejében személyi jövedelmük kisebb. Helyzetük miatt a szorgos munka ellenére is a társastermelési alapszerveztek jelentős része veszteséggel zárta a tavalyi évet. A tanulság egyértelmű: a jövőben még nagyobb mértékben figyelembe kell vennünk a társastermelés sajátosságait, s megfelelőképpen támogatni, hogy termelési feltételeik kiegyenlítődjenek a nagyüzemi gazdaságokéival, s azokért még megközelítőbb eredményekkel gazdálkodhassanak, földművesszövetkezetekben éppúgy, mint a kombinátban. Hiszen a társastermelésen kívül rekedt földművesek 15—20 mázsával kisebb hozama több millió hektár földön még több millió tonnás különbség, országos viszonylatban. Olyan tartalék ez, amit nem hagyhatunk kihasználatlanul. LOVAS István