Magyar Szó, 1981. január (38. évfolyam, 1-29. szám)

1981-01-29 / 27. szám

7 BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ Társadalmi akcióval az új árviszonyok kialakításáért Anton Polajner a minapi intézkedésekről Anton POLAJNER, a Szövetségi I cikkek tartoznak, amelyeknek az Arügyi Közösség elnöke és munkáját egyelőre ezután is közvetlen a társai az áralakulás, árellen- nül a szövetségi szervek határozőrzés, valamint a piaci helyzet zák megalakulásáról tájékoztatták tegnap. Hogy miért volt kénytelen a az újságírókat. Elmondta, hogy az Szövetségi Végrehajtó Tanács az áraknak mintegy negyvennégy ■ ártörvény meghozatala után is 1 százaléka jut szövetségi ellenőrzés szövetségi hatáskörben megtartani alá, az ártörvény, illetve az árügyi , bizonyos termékek árszabályzásaközösség megalakulása óta a jóvá- nak jogát, erre a kérdésre Pdlajhagyásnak, az ellenőrzésnek hájner elmondta, hogy a törvény 59. rom fokozata van, szakasza előírja az erre vonatkozó Eszerint a termékek bizonyos feltételeket. Tulajdonképpen a csoportja esetében a társultmunka- piaci helyzet, a gazdasági körül-, alapszervezetek csak kötelesek táv imények, a kedvezőtlen áringa tájékoztatni a közösséget az árakról !ások hatottak oda, hogy a szó-, (némely kőolajipari, ásványipari,svetségi kormány ilyen intézkedést fémipari, papíripari termékek hozzon, stb.), a második csoportba tartozó. Világos ugyanis, hogy az árak, termékek esetében a közösség kialakulása és szabályozása rendízeresíti a javasolt új árakat (szén, kívül összetett feladat, a kívánt illetve koksz, motorolajak, vasúti eredményekhez nem elegendő csak a kocsik, személygépkocsik stb.), a a kimondottan ármegállapító mnharmadik csoportba azok az árntézkedések meghozatala, szükség van a kínálati kereslet viszonyának szabályozására, s általában a gazdasági helyzet stabilizálására. Gazdasági helyzetünkben jelenleg több olyan tünet is észlelhető, amely nem szavatolná, hogy az árak a tervezettnek megfelelően alakulnak. (Az ilyen intézkedések csak átmeneti jellegűek, s mint keddi számunkban megírtuk, hat hónapra hozzák meg őket). Tény ugyanis, hogy a nemrégi áremelések (kőolajtermékek) kedvezőtlenül hatnak majd több más termék árára is, némely behozatali nyersanyagok is megdrágulnak, a mezőgazdasági termékek ára is nyilván emelkedni fog, s várható, hogy a szolgáltató munkaszervezetek is kérni fogják szolgáltatásaik díjának emelését. Ugyanakkor a piacon hiány mutatkozik bizonyos termékekben, a munkaszervezetek ugyanis anyagilag érdekeltek a kivitel növelésében, s így vagy exportálnak, s akkor a csökkenő kínálat folytán jön létre lehetőség az áremelésre, vagy pedig követelik, hogy a hazai piacon is megkaphassák a világpiaci árat. A helyzet ismeretéből is következik, hogy pusztán az ártörvény meghozatalával, az érdekközösségek megalakításával még nem jöhetnek létre lényeges változások az árak alakulásában. Szükség van arra, hogy az érdekközösségek a köztársaságokban, tartományokban és a községekben is megalakuljanak, s hogy élénk társadalmi-politikai akció bontakozzon ki a törvény szellemének alkalmazásáért. Elengedhetetlenül fontos, hogy a társult munkaalapszervezetekben is fokozzák a felelősséget az áremelési javaslatok elkészítésekor, hogy ne csak saját pillanatnyi érdekeiket tartsák szem előtt, hanem vegyék figyelembe a gazdasági helyzet bonyolultságát. (bn) Vámkedvezmés dolgos A kisipari tevékenységbeli lehetőségek bővítése a cél - Végrehajtó A Szövetségi Végrehajtó Tanács új vámtörvényjavaslatot készített, amely a jelenleg hatályban levő törvényhez képest számos kedvezményt irányoz elő azon ideiglenesen külföldön dolgozó jugoszláv polgárok számára, akik véglegesen hazatérnek a külföldi munkavállalásról. A törvényjavaslat értelmében a hazaköltözők már hat év külföldi munkavállalás után (eddig 10 év volt a határidő) jogosultak arra, hogy vámmentesen hozzanak be gépeket, berendezéseket, ha itthon kisipari műhelyt szándékoznak nyitni. Jelenleg a vámmentesen behozható berendezések értéke nem haladhatja meg a 800 000 dinárt, egy gép értéke pedig a 300 000 dinárt. A javaslat e határértékek felfelé való eltolódását irányozza elő, de a pontos összegüket a köztársasági és tartományi képviselői házak véleménynyilvánítása után határozzák majd meg. A hazatérők, ha munkájukat és eszközeiket társítják egy társultmunka-szervezettel, a berendezések vámmentes behozatalával kapcsolatos jogokat átruházhatják ezekre a munkaszervezetekre. Nyilvánvaló, hogy a kedvezmények elsődleges célja a kisüzemi gazdaság, a kisipar felfejlesztése. Dragoljub PETKOVIC, a szövetségi pénzügyi titkár tanácsosa a Szövetségi Végrehajtó Tanácsban tegnap megtartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy a javaslat más, nem kevésbé lényeges újdonsága, hogy a hazaköltözőik vámmentesen hozhatják át a határon háztartási gépeiket, például hűtőszekrényt, mosógépet, taktaléktűzhelyet és egyebet. Ez a kedvezmény azonban csak a külföldi tartózkodás idején a háztartásban bizonyos ideig használt gépekre érvényes, és tulajdonosa itthon csak úgy adhatja el, ha előbb megfizeti a vámfizetéket. Ez utóbbi kitétel avámkedvezménnyel való visszaéléseknek igyekszik elejét venni. A törvényjavaslatot megvitatják a köztársasági és tartományiképviselőházak, utána pedig a Szövetségi Képviselőház foglalkozik vele, és előreláthatólag június elsejéig meghozza az új vámtörvényt. V. K. FOSZTOGATÓ ÖKLÖZŐK A valjevói kerületi bíróságon hallottuk A valjevói kerületi bíróság tanácsa tegnapelőtt megkezdte több öklöző bírósági tárgyalását, mert a feljelentés fosztogatással vádolja őket. A vádirat szerint Voja DJURDJEVIC (28), a valjevói Metalac egykori öklözője, a Mašinorad munkaszervezet fémesztergályosa, lopás miatt többször elítélt személy, valamint Zoran JOVANCIC (23), a belgrádi Technika villanyszerelője, a belgrádi Radnicki egykori öklözője, testvére. Bane JOVANCIC (26), geológiai technikus, lopásért elítélt személy, Zoran JOVANOVIC (22), a belgrádi testnevelési főiskola abszolvense. Miroslav DJURDJEVIC (27), belgrádi repülőműszerész, lopásért elítélt személy és Dragoljub TABAKOVIC (28), belgrádi karosszérialakatos, lopásért hatszor megbüntetett személy követte el a szóban forgó bűntettet. A vádirat azzal terheli a Jovančić fivéreket, valamint Jovanovicot és Tabakovicot, hogy tavaly október 28- ára virradóra Váljevőn betörést követtek el. Puskával, késekkel felfegyverkezve behatoltak Voja Djurdjevic elsőrendű vádlott házába és kifosztották azokat a hazárd játékosokat, akiket Djurdjevic vendégül látott. Milovan JOVANOVICTÖL 8500 dinárt. Mišo KARADAKEVICTÖL 5000 dinárt. Drágán ANDRICTÖL 3000 dinárt. Prvoslav ZARICTÖL 7000 dinárt és Dusan DJURDJEVICTÖL 1600 dinárt vettek el. Az egyik betörő, hogy az eset meggyőzőbb legyen, és hogy az egybegyűlt hazard játékosok rá ne jöjjenek, hogy megállapodás szerint történt az eset, fejbevágvca a házigazdát. E szolgálatáért Djurdjevic a zsákmány elosztásakor Belgrádban 3000 dinárt kapott. Hasonló módon rabolták ki a múlt év november 9-én Obren NINKOVICot, a valjevói tombola 72 éves pénztárosát. A rablásban részt vett Zoran Jovančić, Miroslav Djurdjevic és Voja Djurdjevic. Egy sötét utcában megvárták a pénztárost, Zoran Jovančić halántékon vágta, a többiek pedig elvették tőle a 8000 dinárt tartalmazó táskát, és gépkocsin megszöktek. Voja Djurdjevic elsőrendű vádlott a tárgyaláson többek között kijelentette, hogy Miroslav Djurdjevic a vizsgálat során titokban közölte vele, az neki 15 millió régi dinárt és védőügyvédet szerez számára, ha magára vállalja, hogy ő fosztotta ki a sorjegypénztárost. A tárgyalást folytatják. M. J . •Mkár napok óta a legváratlanabb pillanatokban fel- tól felvillan bennem két József Attila-verssor: Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Tagadhatatlan, hogy e két sor valódi auráját az egész József Attila-i költészet adja meg, de én most nem erről akarok írni. Napok múltán, amikor már oly sokadszor bukkant fel bennem e két sor, hogy szinte már csak ismerős, kedves dallamként fogadtam — egyszerre csak belém nyilallt kristálytisztán, élesen, lázként megélni a létet, a természetest, a mindennapit, az egykedvűt és jellegtelent, nem rendkívüli pillanatait, nem kivételes felszárnyalásait, de beleizzani, megperzselődni tőle akkor, amikor semmi kívülről érkező jelzés sem borzolja fel megszokott folyásának sima felszínét. Harminchat fokos lázba égni! Égni, perzselődni, annyira érezni és tudni, hogy vagy. Vagy, létezel megnevezhetetlenül és meghatározhatatlanul, hisz minden megnevezés, önmeghatározás egyértelműsítése volna szükségképp. Totálisan tudni, érezni önmagadat, mégis megfogalmazhatatlanul. Az önmagadnak való kiszolgáltatottság váratlanul rád törő élménye, hogy megperzselődik tőle egész valód. Amikor nem menekülhetsz, amikor mindazért, ami vigasztalhatatlanul s jóvátehetetlenül te magad vagy kései sirató egy jó szó, egy gyöngéden arcodhoz simuló kéz is. Az a lebénulás önnön színed előtt, amikor képtelen lennél mentséget találni a magad számára, s a valakikre, valamikre való ráfogások ezrei is cserben hagyják máskor oly találékony tudatod. Kimondani mindebből csak e két sort lehet: Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám, róla végiggondoljuk viselkedésünket egy-egy helyzetben, kapcsolatainkat illetőleg azok kapcsolat nélkülivé mentesített sémarendszerét, kis és nagy viszonyulásainkról hamisításainkat úton-útfélen, jól-rosszul működő önvédelmi mechanizmusainkat, elfojtódásainkat, a napokat, heteket, hónapokat, amikor oly gördülékenyen és folyamatosan ki tudjuk védeni nemcsak a velünk szemben elkövetett méltánytalanságokat, hanem jószerével akár önmagunkat is egészében önmagunk elől; talán csak akkor érezhetünk rá igazából arra a gyönyörű emberi minőségre és tartásra, arra a sebezhetőségre és sebzettségre, amelyet e két sor fogalmaz meg. Tovább gondolkodva önmagunkhoz és másokhoz való viszonyulásaink „elhidegülésén”, Csoóri Sándor szavai jutnak eszembe: „Egy világban, ahol kikezdhetetlen erejű gondolatok keringenek a fejünk körül, megszületik a logika elleni lázadás. Megszületnek a fintorok, kirobbannak az idegrendszer apró és érthetetlen felkelései. A magyarázatkeresés kudarcaiból vicsorogva, röfögve, káromkodva igyekszik feltápászkodni az ember. Inkább trombitát fújna meztelenül a sugárúton, mint ugyanezen a sugárúton öntudatlanul vagy képmutatóan menetelne” — írja a Nomád naplóban. A mi túlságosan is „megszerkesztett” életünkben, túlságosan is megszerkesztett egymás közti kapcsolatainkban sajnos elképzelhetetlenek, vagy reménykedőbben szólva: nem jellemzőek az idegrendszer felkeléseinek effajta megnyilvánulásai. Mi káromkodni ugyan káromkodunk, no meg kiabálunk, malackodva csámcsogunk mások általunk kreált köz- és magánügyein... De mindezt makulátlan lelkiismerettel, azzal a rendíthetetlen tudattal, hogy vannak ugyan apró-cseprő emberi esendőségeink, de mindenkor csak a tisztesség határain belül. Hogy milyen tisztesség határain belül? Természetesen a köztudat által meghatározotton belül. S most visszakanyarodva a kiindulópontul szolgáló József Attila-i sorokhoz, tudjuk jól: senki sem élheti végig az életét harminchat fokosan is lázasan, szakadatlan intenzitással, a létnek való meztelen kiszolgáltatottság élményével és tudatával, de ha e pillanatok kimarad(ná)nak, vajon nem hasonlítana-e ijesztően és szorongatóan az egész életünk olyan létezésre, amelyben már az egyes embernek is nem tudata, csupán köztudata maradna önmagáról. Nem akarok én itt senki lelkiismeretére, önmaga iránti tisztességére apellálni, de nem állom meg, hogy ne tiltakozzam a mindenkor megcsontosodásra hajlamos köztudat hamis sémái ellen, amelyek oly hatásosan el tudnak bennünket fojtani, s oly kíméletlenül lefojtják egymás közötti kapcsolatainkat. Befejezésként (irreális) vigaszul, vagy talán csak azért az oldódásért, amelyet — akárha jólesőt nyújtóznánk, mélyet lélegeznénk a kora reggeli szabad ég alatt — megélhetünk e gondolatokat olvasva, hadd idézzem még egyszer Csoóri Sándort: „Már régóta képzelődöm az emberi kapcsolatok újfajta forradalmáról. Mi történne vajon, ha nem erényeinkkel s ártatlanságunk gondolatával közelednénk egymáshoz, hanem bűneinkkel, s kudarcainkat elősorolva? Bűneink felismerhetőbbé tesznek bennünket, mert nem utólag kell másnak leleplezni őket, amikor már előidézték a katasztrófát, de amikor még jó időben le lehet velük számolni. Sőt bűneink még erényeinket is kiemelik. Fordítva már nem így van.” JUHÁSZ Erzsébet 1981. január 29., csütörtök Gutási Miklós átveszi az elismerést Átadták a Josip Broz Tito , az önigazgatás 30 éve elnevezésű díszoklevelet és plakettet A munkásönigazgatás bevezetésének 30. évfordulója alkalmából az önigazgatási klubok vajdasági és szerbiai közössége összesen 42 munkaszervezetnek, önigazgatási szervezetnek és egyénnek ítélte oda a Josip Broz Tito — az önigazgatás 30 éve elnevezésű díszoklevelet és plakettet. A díjakat NYÁRI Tibor, a Tartományi Szakszervezeti Tanács elnöke adta át tegnap Újvidéken. Az összesen 42 vajdasági és szerbiai munkaszervezet, önigaz- gatási szervezet és egyén az ön- I igazgatási társadalmi-gazdasági I viszonyok, a küldöttrendszer fej- l lesztéséért, a dolgozók önigazgatási tudatának erősítéséért, a forradalmi hagyományok ápolásáért I tett erőfeszítéseivel érdemelte ki ezt a rangos elismerést — hangsúlyozta egyebek között Radovan DJURKOVIĆ, a vajdasági önigazgatási klubok közösségének titkára, majd hozzáfűzte, hogy ennek az elismerésnek az odaítélésével jelképesen elismeréssel adózunk azoknak az aktivistáknak, akik a titói úton haladva több éves odaadó, önfeláldozó és kitartó munkájukkal állandóan igazolták rátermettségüket és a gyakorlatban új tapasztalatokkal és ismeretekkel gazdagították az önigazgatást. További munkájukkal nagyban hozzájárulnak a harmadik önigazgatási kongresszusnak az előkészítéséhez is. Radovan Djurkovic üdvözlőbeszéde után Nyári Tibor átadta a díjakat. A szerbiai önigazgatási klubok közössége díszoklevéllel és plakettel tüntette ki: a Sremska Mitrovica-i Ivo Lola Ribar Faipari Kombinátot, az indjiai községi szakszervezeti tanács elnökségét, Milenko Stanicot, a pancsovai községi pártválasztmány titkárát, a zrenjanini étolajgyárat, Török Józsefet, a debelyacsai Novi Dom dolgozóját, a kovini és a kanizsai községi szakszervezeti tanácsot, Borislav Aćimovićot (Mitrovica), Milovan Djukicet (Újvidék) és Radovan Djurkovicot (Zombor). A vajdasági önigazgatási klubok közössége az alábbi munkaszervezeteket, önigazgatási szervezetet és egyént részesített elismerésben: Slobodan Duport (Sremska Mitrovica), a mitrovicai Bošiko Palkovljevic Pinki Mezőgazdasági Munkaszervezetet, a Becsei Agráripari Munkaszervezetet, a pivnicei Pivnicanka társultmunka-alapszervezetet, Kardos Sándort, az újvidéki önigazgatási klub elnökét, Livan Ilijint, az újvidéki városi szakszervezeti tanács elnökét, a Szocialista ■ Szövetség pancsovai községi választmányát, Dusán Kočbljevacot, a pancsovai községi képviselő-testület elnökét, Stevan Popovicot (Topolya), Dusán Panticot, a szécsányi községi szakszervezeti tanács elnökét, az adai Halász József Mezőgazdasági Kombinátot, Boško Ilićet (Krcedin), az indjiai postaforgalmi munkaszervezetét, Drágán Matarugát (Stara Pazova), a šidi Centropromet Kereskedelmi Munkaszervezet szakszervezeti választmányát, a verbászi Vojvodinapromet Társultmunka-alapszervezetet, Dusán Krivokapicot (Verbász), a verseci Panonija munkaszervezetet, a verseci Jastreb munkaszervezetet, a hódsági községi szakszervezeti tanácsot, a zsablyai VOS munkaszervezetet, a rakovaci kőbánya szakszervezeti alapszervezetét, a kovini cukorgyárat, a kovini Paja Marganovic Általános Iskolát, Gutási Miklóst (Kanizsa), Radoslav Berićet (Zombor), Stevan Vrgát, a zomboriközségi képviselő-testület alelnökét, a rumai Novogradnját és a Fruška gora Cipőgyárat, a lazarevói Zlatica Társultmunkaalapszervezetet, a zrenjanini Zarko Zrenjanin Bútorgyárat és Milenko Perišićet (Alibunar). E. L. V.