Magyar Szó, 1981. június (38. évfolyam, 163-177. szám)
1981-06-16 / 163. szám
1981. június 16., kedd MAGYAR S20 13 MŰVELŐDÉS Az uborkaszezont elnapolták Ma este bemutató a Madáchiján — Mi újság Zrenjanin művelődési életében? A most lepergő színházi évad minden bizonnyal hozott értékes eredményeket. Az amatőrök valamiképpen követik a hivatásos színházakat, s a gondok összerímelnek. Voltak látványos bukások az amatőrök körében is, de sok helyütt áldozatos népművelési tevékenységről beszélhetünk. A zrenjanini Madách Színháznak az idén nem volt szemledarabja, tehát egy olyan produkció, amely ott lehetett , volna a tartományi döntőben. A lényeges viszont az, hogy a munka nem szünetel, hiszen Zrenjaninban június l-án — ma este — bemutató előadás lesz a Toša Jovanović Népszínház színpadán. Színre kerül egy újraértelmezett Molnár-darab, a DELILA. Érdekes módon állította színre a rendező Molnár Ferencegyik ritkábban játszott vígjátékát. Még megközelíthető választ sem kaphatunk arra a kérdésre, hogy vajon a közönség miképp fogadja majd ezt a „megzenésített“ Molnárt, aki a sztori segítségével azt példázza, hogy a földi szerelem nem csupa romantika. A megszédült vendéglős meséje, akit a felesége visszahódít magának, érdekes és szellemes. Az előadás rendezője Szabó István, a szabadkai Népszínházból, aki a közelmúltban a Bega-parti színjátszókkal színre vitte Marin Držić Dundo Maroje című vígjátékát. A DELILA szereplőgárdája: Tóth Irén, Szelle Károly, Bukovics Éva, Ferdinándy Róbert és Bajtay György. Zenei munkatárs: Murányi Mátyás. A darabban ugyanis korabeli dalok és sanzonok hangzanak fel. Ezeket a „dalos” betéteket Szabó István válogatta öszsze. Megemlíthetjük, hogy a Madách Színiház szorgalmasan tájol. A közelmúltban Mihajlovón és Becsén vendégszerepeit a gárda. Még ebben a hónapban kiosztják a szerepeket Kopeczky László: Földiekkel játszó égi tünemény című vígjátékából. Ismert humoristánk művét Fischer Károly, az Újvidéki Rádió színésze rendezi. A két főszerepet Ormay Mária és Szelle Károly tolmácsolja. Irodalmi szakkör alakul a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben A MÁSODIK „dossziéban” a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület munkásságáról szólhatunk érdemlegesen. Ha korszakolni kellene az egyesület pályáját, akkor leszögezhetjük, hogy az elmúlt hónapok voltak a legsikeresebbek. A jubileumi rendezvénysorozat azt jelezte, hogy a művelődési egyesület színjátszói, énekesei, szavaiói, táncosai is fontos szerepet játszhatnának a város művelődési életében, ha a munka folyamatos volna. Az egyesületben azonban nemcsak a „könnyű műfajnak” adnak kifutási lehetőséget, hallottuk a napokban KECSKEMÉTHY ENDRÉTŐL, a színjátszó csoport vezetőjétől. Miről van szó? — Nem vagyunk képesek színházi mozgalmat teremteni — mondja Kecskeméthy Endre —, de megalakítjuk az irodalmi kört, amelynek — hisszük — minden időben lesz mondanivalója. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a városban mindig voltak olyan fiatalok, akik szívesen bekapcsolódnának az egyesület vagy a Madách Színház munkájába. Annak nincs sok értelme, ha — rivalizálva a Madách Színházzal — egész estet betöltő színdarabokat mutatunk be. Nincs pénzünk egy-egy ilyen vállalkozásra. Nem baj, ha egy irodalmi kör most kezdi meg pályafutását, hiszen jobb most, mint soha. A szavalók, prózamondók közül válogatjuk be a körbe a legtehetségesebbeket, akikkel egy hivatásos szakember foglalkozik majd. Mi indokolja ezt a fordulatot? Miért vágjuk bele a fejszénket a munkába, amikor a „csöndes esték” jellemezték a színjátszó csoport munkáját? Az amatőr mozgalom egyenlő az ifjúsági mozgalommal. Egyszerűen szeretnénk felmutatni valamit, s hiszszük, hogy a csoport munkája előtt szép távlatokat csillantathatunk fel. Az első bemutatkozásra nem kell sokáig várni. Reméljük, hogy az új évad első napjaiban már közönség elé állhatnánk azzal a műsorral, amelynek segítségével a fiatalok a fontosnak a megragadásával irodalmat tolmácsolnának. Ismét bizonyított a kórus MAGAS pontszámot kapott a KOCA KOLAROV kórus, amely az ifjúsági énekkarok országos vetélkedőjén megszerezte az első helyet. A győzelem azért értékes, mert immár másodszor történt meg, hogy a legfényesebb serleg a zrenjaniniak vitrinjébe került. A megalapításának tizenötödik évfordulóját ünneplő kórus szebb ajándékot nem is kaphatott. A sikeres fellépés után MIRKO BULOVANtól — a kórus vezetőjétől — kaptunk rövid nyilatkozatot. — Kevesen tudják — mondta Mirko Bullovan —, hogy az országos verseny után jogot szereztünk még egy verseny jellegű fellépésre, amelyen ismert szovjet, angol, francia, német kórusok léptek fel. Érmet szereztünk ezen a versenyen is. Be kell vallanom, hogy amikor Splitből Zrenjaniniba kerültem, nem reméltem ezt a sikersorozatot, de a fiatalok lelkesedése —ahogy mondani szokás — nem ismer határokat. A kezdeti sikerek után nem adták fel, nem pihentek a babérokon, hanem azonosították munkásságukat a művelődési célokkal és érdekekkel, tehát a dal iránt ösztönösen elkötelezték magukat. Csak annyit mondhatok, hogy sokkal könyebb volt első alkalommal Celjében megszerezni az első helyet, mint most ugyanott — első sikerünk színhelyén — azt megvédeni. A kórus továbbra is a maga útját járja. Ismert kórusszerzők egyenesen nekünk írnak kórusmunkákat, de természetesen nem hanyagoljuk el a klasszikusokat sem. Gyöngébb ismétlésre nem vagyunk kaphatók, az új győzelemnek mindenki örül, hiszen a bizonyítási eljárás teljes sikerrel zárult. BARACSUS Zoltán Véget ért a vajdasági zenei egyesültek fesztiválja Közzétették a díjazottak névsorát A népitánc-csoportok vasárnap délutáni fellépésével véget ért a tartományi amatőr zenei egyesületek 18. fesztiválja, amelyet az idén nemzeteink és nemzetiségeink felkelése 40. évfordulójának jegyében rendeztek meg Rómán, e hó 11-e és 14-e között. A négynapos zenei szemlén különféle zenekarok (fúvós, tambura, citera, harmonika és vonós), énekkarok és táncegyüttesek léptek fel, összesen 47 együttes mintegy 1800 részvevővel. A zenekarok fellépését pozitívan értékelte a zsűri. Főképp azért, mivel az ilyen zenekarokat még a zeneiskolákban tanuló ifjú muzsikusok alkotják, s részükre ez nemcsak hogy alkalom a közös zenélésre, hanem egyben a nyilvános föllépésre is — mondta Jámbor Imre, a kamarazenekarokat bíráló bizottság elnöke. Ebben a kategóriában aranyéremmel tüntették ki a zrenjanini fúvószenekart, az újvidéki Zenekedvelő Ifjúság vonószenekarát, a zrenjanini Jedinstvo nevű kamarazenekart, az adai Bartók Béla kamarazenekart és az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület harmonikazenekarát, továbbá ezüstérmet kapott a kanizsai Zenebarátok harmonikazenekara, bronzérmet pedig a becsei kamarazenekar, valamint az adai Bartók Béla nevét viselő harmonikazenekar. A római szemlén nyolc tamburazenekar lépett fel. Ezek közül legsikeresebbnek bizonyultak a szabadkai, a rumai, a perinci és a topolyai tamburazenekarok, továbbá ezüstérmet kapott a celarevói tamburazenekar, és bronzérmeket az újvidéki és a kikindai tamburazenekarok. Az idén az énekkarok a megszokottnál alacsonyabb szinten szerepeltek. A részt vevő rumai, begejei, topolyai, csantavéri, sidi, bácskeresztúri kilenc énekkar közül magasan kiemelkedett a becsei és a szabadkai Pro Musica kamarakórus, amelyek Milenko Sustran, illetve Égető Gabriella vezényletével léptek fel. F Gy. Művelődéspolitikánk időszerű kérdései Regionális megbeszélés Szabadkán A művelődés önigazgatási átlényegülésének időszerű társadalmi-politikai kérdéseinek megvitatása gyűjtötte egybe Ada, Becse, Kanizsa, Kishegyes, Topolya, Zenta és Szabadka küldötteit tegnap Szabadkán. A megbeszélés célja az volt, hogy konkrét adatokkal — a problémák felvetésével és a megoldásukra irányuló törekvések bemutatásával — tapasztalati adatokkal járuljon hozzá a Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának a művelődés kérdéseit taglaló tematikus értekezletéhez. Egy társadalmi-politikai szervezetnek, mint amilyen a Szocialista Szövetség, bármely kérdéshez politikai, eszmei és osztályálláspontjairól kiindulva kell közelítenie — mondta bevezetőjében Vera Milosavljevic, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya művelődési szakosztályának elnöke. Ez egyaránt érvényes a kultúrára is. Kultúráltan élni és élni mindazokkal a kultúrjavakkal, amelyeket minden szűkebb terület és Vajdaság egésze nyújt, a kultúra hozzáférhetőségének kérdését veti fel, ami viszont a művelődés önigazgatási átalakulásának lényegi kérdése is. A megbeszélés napirendjén szereplő kérdésekkel kapcsolatos vélemények — akárcsak felületes — ismertetése olyan elemző összehasonlítást kíván, melyre még vissza kell térnünk, ezért pillanatnyilag csak egyet emelünk ki ezek sorából. A dolgozók és a polgárok művelődési életének tervezése és szervezése a községekben, a helyi közösségekben és a munkaszervezetekben — ez volt az a kérdés, amely a legkonkrétabb megfogalmazásban vetődött fel úgyszólván minden vitázó felszólalásában, felsorakoztatva soknemzetiségű közösségünk minden sajátosságát. Noha a felvetett kérdések közül egyesekről említés sem esett (a művelődési tevékenységek értékelése és a munka szerinti díjazás, a műalkotó tevékenység serkentése, a tudományos kutatómunka a művelődés területén, a sajtó szerepe a művelődési életben —, hogy csak a leglényegesebbeket emeljük ki azok közül, melyek megvitatására egy ilyen szintű és összetételű értekezlet vállalkozhat), más kérdések tekintetében viszont hasznos véleménycsere alakult ki, amit az elnöklő összefoglalója is tükrözött. A többközpontúság — amennyire megnehezíti, annyira serkenti is a kultúrák találkozását, továbbfejlődését — ez egyaránt érvényes nemzeti, területi és tartalmi vonatkozásban is. Hogyan jut kifejezésre, attól függ, meddig jutunk a szabad munkacsere kibontakozásában, a haladó hagyományok aktualizálásában, a kultúra nemcsak közkinccsé, hanem közüggyé tételében. A művelődés szocialista önigazgatási átalakulásának egyik lényeges — ha nem a leglényegesebb — kérdése az érdekközösségek átszerveződése, beleértve a küldöttrendszer munkáját érintő, az eddig feltárt fogyatékosságoi kiküszöbölésére irányuló, a finanszírozás módosítására vonatkozó intézkedések megfogalmazása és véghezvitele, az intézmények és a községek kereteibe való bezárkózottság felszámolása mint a művelődés legidőszerűbb kérdéseinek megoldását sürgető más egyéb — már többször és több helyen megfogalmazott — kezdeményezések is. -sy A káderképzés nem csupán községi érdek Két észak-bácskai község oktató-nevelő intézményeinek képviselői tanácskoztak Kanizsán A Szocialista Szövetség kanizsai községi választmánya illetékes szakosztályának kezdeményezésére hétfőn délelőtt hét észak-bácskai község: Szabadka, Topolya, Kishegyes, Kanizsa, Zenta, Ada és Törökkanizsa oktató-nevelő intézményeinek képviselői tartottak együttes tanácskozást. A munka jellegű megbeszélés célja a körzet káderigényeinek feltérképezése volt, továbbá a tervek összehangolása a gazdaság középtávú szükségleteivel, valamint a hivatásirányú érdekközösségek megalakításával kapcsolatos időszerű kérdések tisztázása. A községek társadalom- és gazdaságfejlesztési tervei nem nyújtanak betekintést a körzet reális káderigényeibe, de a tegnapi tanácskozáson sem tudtak a községek képviselői pontos adatokat szolgáltatni a társultmunka-szervezetek káderszükségleteiről. Ily módon az idén sem sikerült, körzeti szinten összehangolni, megfelelően tervezni az iskoláknak az 1981 —82. tanévre vonatkozó beiratkozási terveit. Az iskolaközpontok bezárkózottsága, szűk látóköre miatt úgyszólván minden községnek önálló központja van, amelyek inkább drágítják az oktatást, mintsem hogy hozzásegítenének a képzés minőségi szintjének emeléséhez. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szakirányú oktatás és nevelés jelenlegi rendszere nem teszi lehetővé a tanulóknak, hogy gyorsabban bekapcsolódjanak a termelés folyamatába — hangsúlyozták a felszólalók. Rámutattak arra is, hogy a meglevő képzési formákkal sok esetben növelik a munkára várók számát, aminek egyik oka éppen a községeken, a körzeten belüli bezárkózottságban rejlik. Az oktatás és nevelés reformja egyebek között előirányozza a hivatásirányú érdekközösségek átszervezését, községekre, illetve körzetekre való átruházását. A tanácskozáson jobbára e kérdés foglalkoztatta a községek képviselőit. Egyöntetűen megállapították, hogy az oktatás és a nevelés minőségének javítása, de nem utolsósorban a kapacitások kettőzésének elkerülése végett — a társultmunka-szervezetek hosszú távú káderigényeit figyelembe véve — mielőbb hozzá kell látni a hivatásirányú érdekközösségek községi, illetve körzeti szinten való megalakításához. A szükséges elemzések elkészítésével külön munkacsoportot bíztak meg. Tagjai a hónap végéig a községek véleményei, javaslatai alapján kidolgozzák a körzethez tartozó hivatásirányú iskolaközpontok együttműködésére, az érdekközösségek megalakítására vonatkozó közös álláspontok javaslatát. V. K. M. Képek szomorú eseményekről Írta: Deana Leskovar Rendezte: Zoran Ratkovic Előadta a belgrádi Atelje 212 társulata: Milutin Batkovic, Ljiljana Krstić, Petar Božović, Bekim Fehmin, Aleksandar Berek, Ljiljana Dragutinovic és mások. Találóan nevezte a bejelentő megszövegezője a szlavóniai parasztélet panorámájának a Sterija Játékok záródarabját, Deana Leskovar színművét, a Képek szomorú eseményekről címűt. Nagyon rááll a kezünk, hogy a panoráma elé beékeljük: idegenforgalmi. Idegenforgalmi panoráma a darab, azért, mert a szerző és rendező úgy vezet bennünket vissza a félmúltba, mint szervezett turistaútra befizetett utasokat, akik a pénzükért mindent látnak , amit csak a bédekkerek felsorolnak. A bejáródott turistaösvényről letérni, a mellékutcákba benézni nincs idő. Deana Leskovar bemutat nekünk egy nemrégen még tipikusnak számító nagy parasztcsaládot, Krombergékat. Nagytörvényű emberek, dolgoznak, kuporgatják a pénzt, káromkodnak, isznak, gyilkolnak és mindenekfölött gyűlölnek. A család három nemzedékével, gyűlölködésükkel ismerkedünk. Pava Kromberg gyalázza mellbeteg anyósát — aki gyorsan távozik a színről, az élők sorából — ezenfelül fiával együtt gyalázza menyét, akiről úgy tartja, betolakodott a családba. ,,A Krombergházban senkire sem vár boldogság” — figyelmeztet a család esetlen, ám szorgalmas és jólelkű lánya, akit az anya, Pava Kromberg, megállás nélküli munkára hajt. Baja Kromberg megöli bátyját, Rudi Kromberget. Káin leszámolása Ábellal. Csak a színen átátfutó gyerekek és a világ dolgaitól már eltávolodott, vén Mato Kromberg tiszta és ártatlan. Még és már. Jön a háború. Nincs jó. A férfiak partizánként harcolnak. Maksim Kromberg elássa újszülött gyermeküket, mert úgy tartja, nem gyermeknevelésre való az idő. Baja Kromberg elesik. Itt közbeiktatódik egy csaknem öngyilkosságal végződő szerelmi dráma is. A gyilkos lánya viszonzatlanul szerelmes az apja által meggyilkolt báty fiába. De a család további felbomlását hozó harmadik felvonást már nem meséljük el. Két felvonáson át a leírtakat láttuk és éltük át. Semmi többet. A hősök szájába adott közlések és tetteik nem ébresztettek bennünk friss gondolatokat. Nem tudtunk meg semmi újat az emberről, a hétköznapokról, a háborúról, a színházról stb. S a már tudottat sem mélyítette el a darab és nem is úgy szembesített vele, hogy ez katarzist váltson ki. Még a katalógusban szerzői előszóként kinyomtatott Gide-idézet sem segített, és a rendező értelmezési utasításai sem. Be kell vallanunk, hogy unatkoztunk. A rendező nem játszatta a színészeket, kizárólag a szöveg eljátszatására szorítkozott. Az előadás nem adta meg annak magyarázatát, miért képekre bontott, képekből összemontázsolt a szöveg. Nem éreztük indokoltnak a felbontást. Sem költői ihletettség, sem mély filozófia nem szaggatta szét a szöveget. A szerző nem állóképekben gondolkodik, mégis állóképekbe kényszeríti a mondandóját. Eltérően az előző este látott Ristié-féle A-moll misétől, melyben többszörös funkciójú a töredezettség, Deana Leskovar, úgy tűnik, egyedül a kidolgozatlanság, a téma drámává nem formálása miatt volt kénytelen feldarabolt megjelenítési módhoz folyamodni. A Szerija Játékok bíráló bizottsága a korszerű drámaszövegért járó díjat Deana Leskovarnak ítélte oda. BARTUC Gabrielle Jelenet az előadásról