Magyar Szó, 1981. június (38. évfolyam, 163-177. szám)

1981-06-16 / 163. szám

1981. június 16., kedd MAGYAR S20 13 MŰVELŐDÉS Az uborkaszezont elnapolták Ma este bemutató a Madáchiján — Mi újság Zrenjanin művelődési életében? A most lepergő színházi évad minden bizonnyal hozott értékes eredményeket. Az amatőrök vala­miképpen követik a hivatásos színházakat, s a gondok összerí­melnek. Voltak látványos buká­sok az amatőrök körében is, de sok helyütt áldozatos népművelési tevékenységről beszélhetünk. A zrenjanini Madách Színháznak az idén nem volt szemledarabja, te­hát egy olyan produkció, amely ott lehetett , volna a tartományi döntőben. A lényeges viszont az, hogy a munka nem szünetel, hi­szen Zrenjaninban június l­­-án — ma este — bemutató előadás lesz a Toša Jovanović Népszínház szín­padán. Színre kerül egy újraér­telmezett Molnár-darab, a DELI­LA. Érdekes módon állította szín­re a rendező Molnár Ferenc­­egyik ritkábban játszott vígjátékát. Még megközelíthető választ sem kap­hatunk arra a kérdésre, hogy va­jon a közönség miképp fogadja majd ezt a „megzenésített“ Mol­nárt, aki a sztori segítségével azt példázza, hogy a földi szerelem nem csupa romantika. A megszé­dült vendéglős meséje, akit a fe­lesége visszahódít magának, érde­kes és szellemes. Az előadás ren­dezője Szabó István, a szabad­kai Népszínházból, aki a közel­múltban a Bega-parti színjátszók­kal színre vitte Marin Držić Dun­­do Maroje című vígjátékát. A DELILA szereplőgárdája: Tóth Irén, Szelle Károly, Bukovics Éva, Ferdinándy Róbert és Bajtay György. Zenei munkatárs: Murá­nyi Mátyás. A darabban ugyanis korabeli dalok és sanzonok hang­zanak fel. Ezeket a „dalos” beté­teket Szabó István válogatta ösz­­sze. Megemlíthetjük, hogy a Ma­dách Színiház szorgalmasan tájol. A közelmúltban Mihajlovón és Becsén vendégszerepeit a gárda. Még ebben a hónapban kiosztják a szerepeket Kopeczky László: Földiekkel játszó égi tünemény című vígjátékából. Ismert humo­ristánk művét Fischer Károly, az Újvidéki Rádió színésze rendezi. A két főszerepet Ormay Mária és Szelle Károly tolmácsolja. Irodalmi szakkör alakul a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben A MÁSODIK „dossziéban” a Petőfi Sándor Művelődési Egye­sület munkásságáról szólhatunk érdemlegesen. Ha korszakolni kel­lene az egyesület pályáját, a­kkor leszögezhetjük, hogy az elmúlt hónapok voltak a legsikeresebbek. A jubileumi rendezvénysorozat azt jelezte, hogy a művelődési egye­sület színjátszói, énekesei, sza­vaiói, táncosai is fontos szerepet játszhatnának a város művelődé­si életében, ha a munka folyama­tos volna. Az egyesületben azon­ban nemcsak a „könnyű műfaj­nak” adnak kifutási lehetőséget, hallottuk a napokban KECSKE­­MÉTHY ENDRÉTŐL, a színjátszó csoport vezetőjétől. Miről van szó? — Nem vagyunk képesek szín­házi mozgalmat teremteni — mondja Kecskeméthy Endre —, de megalakítjuk az irodalmi kört, amelynek — hisszük — minden időben lesz mondanivalója. A gya­korlat azt bizonyítja, hogy a vá­rosban mindig voltak olyan fiata­lok, akik szívesen bekapcsolódná­nak az egyesület vagy a Madách Színház munkájába. Annak nincs sok értelme, ha — rivalizálva a Madách Színházzal — egész estet betöltő színdarabokat mutatunk be. Nincs pénzünk egy-egy ilyen vállalkozásra. Nem baj, ha egy irodalmi kör most kezdi meg pá­lyafutását, hiszen jobb most, mint soha. A szavalók, prózamondók közül válogatjuk be a körbe a legtehetségesebbeket, akikkel egy hivatásos szakember foglalkozik majd. Mi indokolja ezt a fordula­tot? Miért vágjuk bele a fejszén­ket a munkába, amikor a „csön­des esték” jellemezték a színjátszó csoport munkáját? Az amatőr mozgalom egyenlő az ifjúsági mozgalommal. Egyszerűen szeret­nénk felmutatni valamit, s hisz­­szük, ho­gy a csoport munkája előtt szép távlatokat csillantatha­­tunk fel. Az első bemutatkozásra nem kell sokáig várni. Reméljük, hogy az új évad első napjaiban már közönség elé állhatnánk azzal a műsorral, amelynek segítségével a fiatalok a fontosnak a megra­gadásával irodalmat tolmácsolná­nak. Ismét bizonyított a kórus MAGAS pon­tszámot kapott a KOCA KOLAROV kórus, amely az ifjúsági énekkarok országos ve­télkedőjén megszerezte az első he­lyet. A győzelem azért értékes, mert immár másodszor történt meg, hogy a legfényesebb serleg a zrenjaniniak vitrinjébe került. A megalapításának tizenötödik év­fordulóját ünneplő kórus szebb ajándékot nem is kaphatott. A si­keres fellépés után MIRKO BU­­LOVANtól — a kórus vezetőjétől — kaptunk rövid nyilatkozatot. — Kevesen tudják — mondta Mirko Bullovan —, hogy az orszá­gos verseny után jogot szereztünk még egy verseny jellegű fellépés­re, amelyen ismert szovjet, angol, francia, német kórusok léptek fel. Érmet szereztünk ezen a verse­nyen is. Be kell vallanom, hogy amikor Splitből Zrenjaniniba ke­rültem, nem reméltem ezt a siker­­sorozatot, de a fiatalok lelkese­dése —­­ahogy mondani szokás — nem ismer határokat. A kezdeti sikerek után nem adták fel, nem pihentek a babérokon, hanem azono­sították munkásságukat a művelő­dési célokkal és érdekekkel, tehát a dal iránt ösztönösen elkötelezték maguka­t. Csak annyit mondhatok, hogy sokkal könyebb volt első al­kalommal Celjében megszerezni az első helyet, mint most ugyanott — első sikerünk színhelyén — azt megvédeni. A kórus továbbra is a maga útját járja. Ismert kórus­­szerzők egyenesen nekünk írnak kórusmunkákat, de természetesen nem hanyagoljuk el a klassziku­sokat sem. Gyöngébb ismétlésre nem vagyunk kaphatók, az új győ­zelemnek mindenki örül, hiszen a bizonyítási eljárás teljes sikerrel zárult. BARACSUS Zoltán Véget ért a vajdasági zenei egyesültek fesztiválja Közzétették a díjazottak névsorát A népitánc-csoportok vasárnap délutáni fellépésével véget ért a tartományi amatőr zenei egyesü­letek 18. fesztiválja, amelyet az idén nemzeteink és nemzetisége­ink felkelése 40. évfordulójának jegyében rendeztek meg Rómán, e hó 11-e és 14-e között. A négyna­pos zenei szemlén különféle zene­karok (fúvós, tambura, citera, harmonika és vonós), énekkarok és táncegyüttesek léptek fel, össze­sen 47 együttes mintegy 1800 rész­vevővel.­­ A zenekarok fellépését pozi­tívan értékelte a zsűri. Főképp azért, mivel az ilyen zenekarokat még a zeneiskolákban tanuló ifjú muzsikusok alkotják, s részükre ez nemcsak hogy alkalom a közös ze­nélésre, hanem egyben a nyilvá­nos föllépésre is — mondta Jám­bor Imre, a kamarazenekarokat bíráló bizottság elnöke. Ebben a kategóriában arany­éremmel tüntették ki a zrenjanini fúvószenekart, az újvidéki Zene­kedvelő Ifjúság vonószenekarát, a zrenjanini Jedinstvo nevű kamara­zenekart, az adai Bartók Béla ka­marazenekart és az újvidéki Pető­fi Sándor Művelődési Egyesület harmonikazenekarát, továbbá ezüst­érmet kapott a kanizsai Zeneba­rátok harmonikazenekara, bronz­érmet pedig a becsei kamarazene­­kar, valamint az adai Bartók Béla nevét viselő harmonikazenekar. A római szemlén nyolc tambu­­razenekar lépett fel. Ezek közül legsikeresebbnek bizonyultak a szabadkai, a rumai, a perinci és a topolyai tamburazenekarok, továb­bá ezüstérmet kapott a celarevói tamburazenekar, és bronzérmeket az újvidéki és a kikindai tambu­razenekarok. Az idén az énekkarok a meg­szokottnál alacsonyabb szinten szerepeltek. A részt vevő rumai, be­­gejei, topolyai, csantavéri, sidi, bácskeresztúri kilenc énekkar kö­zül magasan kiemelkedett a be­csei és a szabadkai Pro Musica kamarakórus, amelyek Milenko Sustran, illetve Égető Gabriella vezényletével léptek fel. F Gy. Művelődéspolitikánk időszerű kérdései Regionális megbeszélés Szabadkán A művelődés önigazgatási át­lényegülésének időszerű társadal­mi-politikai kérdéseinek megvitatása gyűjtötte egybe Ada, Becse, Kanizsa, Kishegyes, Topolya, Zen­ta és Szabadka küldötteit tegnap Szabadkán. A megbeszélés célja az volt, hogy konkrét adatokkal — a problémák felvetésével és a megoldásukra irányuló törekvé­sek bemutatásával — tapasztalati adatokkal járuljon hozzá a Szo­cialista Szövetség Tartományi Választmányának a művelődés kérdé­seit taglaló tematikus értekezletéhez. Egy társadalmi-politikai szer­vezetnek, mint amilyen a Szocia­lista Szövetség, bármely kérdés­hez politikai, eszmei és osztály­álláspontjairól kiindulva kell kö­zelítenie — mondta bevezetőjében Vera Milosavljevic, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmá­nya művelődési szakosztályának elnöke. Ez egyaránt érvényes a kultúrára is. Kultúráltan élni és élni mindazokkal a kultúr­javak­kal, amelyeket minden szűkebb terület és Vajdaság egésze nyújt, a kultúra hozzáférhetőségének kér­dését veti fel, ami viszont a mű­velődés önigazgatási átalakulásá­nak lényegi kérdése is. A megbeszélés napirendjén sze­replő kérdésekkel kapcsolatos véle­mények — akárcsak felületes — ismertetése olyan elemző összeha­sonlítást kíván, melyre még vissza kell térnünk, ezért pillanatnyilag csak egyet emelünk ki ezek sorá­ból. A dolgozók és a polgárok mű­velődési életének tervezése és szer­vezése a községekben, a helyi kö­zösségekben és a munkaszerveze­tekben — ez volt az a kérdés, amely a legkonkrétabb megfogal­mazásban vetődött fel úgyszólván minden vitázó felszólalásában, fel­sorakoztatva soknemzetiségű kö­zösségünk minden sajátosságát. Noha a felvetett kérdések közül egyesekről említés sem esett (a művelődési tevékenységek értéke­lése és a munka szerinti díjazás, a műalkotó tevékenység serkenté­se, a tudományos kutatómunka a művelődés területén, a sajtó sze­repe a művelődési életben —, hogy csak a leglényegesebbeket emel­jük ki azok közül, melyek meg­vitatására egy ilyen szintű és összetételű értekezlet vállalkozhat), más kérdések tekintetében viszont hasznos véleménycsere alakult ki, amit az elnöklő összefoglalója is tükrözött. A többközpontúság — amennyi­re megnehezíti, annyira serkenti is a kultúrák találkozását, to­vábbfejlődését — ez egyaránt ér­vényes nemzeti, területi és tartal­mi vonatkozásban is. Hogyan jut kifejezésre, attól függ, meddig ju­tunk a szabad munkacsere kibon­takozásában, a haladó hagyomá­nyok aktualizálásában, a kultúra nemcsak közkinccsé, hanem köz­üggyé tételében. A művelődés szocialista önigaz­gatási átalakulásának egyik lé­nyeges — ha nem a leglényegesebb — kérdése az érdekközösségek át­­szerveződése, beleértve a küldött­rendszer munkáját érintő, az ed­dig feltárt fogyatékossá­goi­ kikü­szöbölésére irányuló, a finanszíro­zás módosítására vonatkozó intéz­kedések megfogalmazása és vég­hezvitele, az intézmények és a községek kereteibe való bezárkó­­zottság felszámolása mint a mű­velődés legidőszerűbb kérdéseinek megoldását sürgető más egyéb — már többször és több helyen meg­fogalmazott — kezdeményezések is. -sy A káderképzés nem csupán községi érdek Két észak-bácskai község oktató-nevelő intézményeinek képviselői tanácskoztak Kanizsán A Szocialista Szövetség kanizsai községi választmánya illetékes szakosztályának kezdeményezésére hétfőn délelőtt hét észak-bácskai község: Szabadka, Topolya, Kis­hegyes, Kanizsa, Zenta, Ada és Törökkanizsa oktató-nevelő intéz­ményeinek képviselői tartottak együttes tanácskozást. A munka jellegű megbeszélés célja a körzet káderigényeinek feltérképezése volt, továbbá a tervek összehan­golása a gazdaság középtávú szük­ségleteivel, valamint a hivatásirá­nyú érdekközösségek megalakítá­sával kapcsolatos időszerű kérdé­sek tisztázása. A községek társadalom- és gaz­daságfejlesztési tervei nem nyúj­tanak betekintést a körzet reális káderigényeibe, de a tegnapi ta­nácskozáson sem tudtak a közsé­gek képviselői pontos adatokat szolgáltatni a társultmunka-szerve­­zetek káderszükségleteiről. Ily mó­don az idén sem sikerült, körzeti szinten összehangolni, megfelelő­en tervezni az iskoláknak az 1981 —82. tanévre vonatkozó beiratko­zási terveit. Az iskolaközpontok bezárkózottsága, szűk látóköre mi­att úgyszólván minden községnek önálló központja van, amelyek in­kább drágítják az oktatást, mint­sem hogy hozzásegítenének a kép­zés minőségi szintjének emelésé­hez. Az eddigi tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy a szakirányú ok­tatás és nevelés jelenlegi rendsze­re nem teszi lehetővé a tanulók­nak, hogy gyorsabban bekapcso­lódjanak a termelés folyamatába — hangsúlyozták a felszólalók. Rá­mutattak arra is, hogy a meglevő képzési formákkal sok esetben nö­velik a munkára várók számát, aminek egyik oka éppen a közsé­geken, a körzeten belüli bezárkó­­zottságban rejlik. Az oktatás és nevelés reformja egyebek között előirányozza a hi­vatásirányú érdekközösségek át­szervezését, községekre, illetve körzetekre való átruházását. A ta­nácskozáson jobbára e kérdés fog­lalkoztatta a községek képviselőit. Egyöntetűen megállapították, hogy az oktatás és a nevelés minőségé­nek javítása, de nem utolsósorban a kapacitások kettőzésének elkerü­lése végett — a társultmunka-szer­­vezetek hosszú távú káderigényeit figyelembe véve — mielőbb hoz­zá kell látni a hivatásirányú ér­dekközösségek községi, illetve kör­zeti szinten való megalakításához. A szükséges elemzések elkészíté­sével külön munkacsoportot bíz­tak meg. Tagjai a hónap végéig a községek véleményei, javaslatai alapján kidolgozzák a körzethez tartozó hivatásirányú iskolaköz­pontok együttműködésére, az ér­dekközösségek megalakítására vo­natkozó közös álláspontok javasla­tát. V. K. M. Képek szomorú eseményekről Írta: Deana Leskovar Rendezte: Zoran Ratkovic Előadta a belgrádi Atelje 212 társulata: Milutin Batkovic, Lji­­ljana Krstić, Petar Božović, Bekim Fehmin, Aleksandar Ber­­ek, Ljiljana Dragutinovic és mások. Találóan nevezte a bejelentő megszövegezője a szlavóniai pa­rasztélet panorámájának a Sterija Játékok záródarabját, Deana Leskovar színművét, a Képek szomorú eseményekről címűt. Na­gyon rááll a kezünk, hogy a pa­noráma elé beékeljük: idegenfor­galmi. Idegenforgalmi panoráma a darab, azért, mert a szerző és rendező úgy vezet bennünket vissza a félmúltba, mint szerve­zett turistaútra befizetett utasokat, akik a pénzükért mindent látnak , amit csak a bédekkerek felso­rolnak. A bejáródott turistaös­vényről letérni, a mellékutcákba benézni nincs idő. Deana Lesko­var bemutat nekünk egy nemré­gen még tipikusnak számító nagy parasztcsaládot, Krombergékat. Nagytörvényű emberek, dolgoz­nak, kuporgatják a pénzt, károm­kodnak, isznak, gyilkolnak és mindenekfölött gyűlölnek. A csa­lád három nemzedékével, gyűlöl­ködésükkel ismerkedünk. Pava Kromberg gyalázza mellbeteg anyósát — aki gyorsan távozik a színről, az élők sorából — ezen­felül fiával együtt gyalázza me­nyét, akiről úgy tartja, betolako­dott a családba. ,,A Kromberg­­házban senkire sem vár boldog­ság” — figyelmeztet a család eset­len, ám szorgalmas és jólelkű lánya, akit az anya, Pava Krom­berg, megállás nélküli munkára hajt. Baja Kromberg megöli báty­ját, Rudi Kromberget. Káin leszá­molása Ábellal. Csak a színen át­­átfutó gyerekek és a világ dolga­itól már eltávolodott, vén Mato Kromberg tiszta és ártatlan. Még és már. Jön a háború. Nincs jó. A férfiak partizánként harcolnak. Maksim Kromberg elássa újszü­lött gyermeküket, mert úgy tart­ja, nem gyermeknevelésre való az idő. Baja Kromberg elesik. Itt közbeiktatódik egy csaknem ön­­gyilkosságal végződő szerelmi dráma is. A gyilkos lánya viszon­­zatlanul szerelmes az apja által meggyilkolt báty fiába. De a csa­lád további felbomlását hozó har­madik felvonást már nem me­séljük el. Két felvonáson át a le­írtakat láttuk és éltük át. Semmi többet. A hősök szájába adott közlések és tetteik nem ébresztet­tek bennünk friss gondolatokat. Nem tudtunk meg semmi újat az emberről, a hétköznapokról, a háborúról, a színházról stb. S a már tudottat sem mélyítette el a darab és nem is úgy szembesített vele, hogy ez katarzist váltson ki. Még a katalógusban szerzői elő­szóként kinyomtatott Gide-idézet sem segített, és a rendező értel­mezési utasításai sem. Be kell vallanunk, hogy unatkoztunk. A rendező nem játszatta a színésze­ket, kizárólag a szöveg eljátszatá­­sára szorítkozott. Az előadás nem adta meg annak magyarázatát, miért képekre bontott, képekből összemontázsolt a szöveg. Nem éreztük indokoltnak a felbontást. Sem költői ihletettség, sem mély filozófia nem szaggatta szét a szö­veget. A szerző nem állóképekben gondolkodik, mégis állóképekbe kényszeríti a mondandóját. Elté­rően az előző este látott Ristié-fé­­le A-moll misétől, melyben több­szörös funkciójú a töredezettség, Deana Leskovar, úgy tűnik, egye­dül a kidolgozatlanság, a téma drámává nem formálása miatt volt kénytelen feldarabolt megje­lenítési módhoz folyamodni. A Szerija Játékok bíráló bizott­sága a korszerű drámaszövegért járó díjat Deana Leskovarnak ítélte oda. BARTUC Gabrielle Jelenet az előadásról

Next