Magyar Szó, 1981. szeptember (38. évfolyam, 240-269. szám)

1981-09-02 / 241. szám

------- MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ 1981. szeptember 1., szerda Nem érdekli a termelőmunka a fiatalokat A zombori műszaki szakiskolában nem nyíltak újabb tagozatok, nem volt elég érdeklődő Egy-k két évvel ezelőtt még kér­dőjellel írtuk a fenti címet. Mi egyre inkább bebizonyosodik: a kérdőjelet elhagyhatjuk. Ezt tá­masztja alá a zombo­ri Veljko Vlahovic Műszaki Szakiskola idei példája is. Hiába voltak az érte­kezletek, megbeszélések és jelsza­vak, a fémipari irányzaton több osztályt nem nyithattak meg, mert egy jelentkező sem volt. Másutt pedig a tervezett létszámnak csak az egyharmada, fele iratkozott be az első osztályba. Ezeket a tago­zatokat nem nyitják meg, me­rt a tartományi szakirányú érdekközös­ség nem hajlandó finanszírozni őket. Ez a jogszabály. Hogy he­lyes-e vagy sem, arról már sokat vitáztunk. _—* Kissé csalódottak vagyunk Valami nincs rendjén, mert a ter­vezett 580 elsős közül csak 382 iratkozott iskolánk öt irányzatá­ra. Százötvem­kilencen járnak a fémipari, hetvennyolcan a villa­mossági, kilencvenöten a közleke­dési, harmincan a bőripari és har­mincan a textilipari első osztály­ba. A terv és a valóság között lé­nyeges a különbség. Üresen, betöl­tetlenül maradt százkilencven­­nyolc hely, ami nem kevés. Hogy ez a helyzet Vajdaság-szerte, ez nem vigasz számunkra. Ellenkező­leg, itt az ideje, hogy elgondolkoz­zunk: miért van ez így, minek a következménye mindez — mondja Josip Juric, a zombori műszaki szakiskola igazgatója, aki maga is éveken át a termelésben dolgo­zott, magánúton szerzett egyete­mi végzettséget. — Milyen szakmák iránt csök­kent az érdeklődés? — Egy növendék sem jelentke­zett öntőnek, formakészí­tőinek, bá­dogosnak. Hiába terveztünk ma­gyar nyelvű esztergályos osztályt senki sem érdeklődött. Harminc hegesztőt szerettünk, volna fel­venni, öt iratkozott be. Négyen hajlandók folytatni tanulmányai­kat a magyar nyelvű lakatosnö­­vendékek­ osztályában. Még leg­alább tizenegynek kell jelentkez­ni, hogy a jogszabályok értelmé­ben megnyíljon a tagozat. Kevés a tanuló a szerszámkészítő és au­tóbádogos szakon, ugyancsak nem érdekli a fiatalokat a daru- és építőgép-kezelői szakma sem. Josip Jurin elmondta, hogy a lányok a bőr- és textilipari szak­ra iratkoztak zömmel, de sokat el kellett utasítani közülük, mert az osztályok megteltek. Amíg ott jártunk, több szülő aggódva kérde­zősködött: mit csináljon a lányá­val? Szabadkára, Újvidékre vagy Zrenjaninba nem adhatja, drága a diákotthon. Például Zomborban a teljes ellátás meghaladja a 3406 dinárt. Már számtalanszor megállapítot­tuk, hogy nincs kellő tervezés sem tartományi,­ sem körzeti, de községi szinten sem. Valahogy аг jut az ember eszébe: nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Erre immár négy éve rámutattunk, tár­gyalunk róla, de megrekedünk a zöld asztalnál. Az élet pedig megy tovább. Akik beiratkoztak, azoknak újabb gonddal kell szembenézniük Nincs megfelelő és elegendő tan­könyv. Hiába irányozták elő az induláskor, hogy a tankönyveket maguk az iskolaközpontok adják ki, csak néhány készült el belő­­l­­ük. Így előkerülnek a kéziratok, régi, más köztársaságokban ki­adott könyvek. Leginkább tollba­mondással próbálkoznak a peda­gógusok. Ez nem szerves része a korszerű, megreformált iskolának. Г. M. Japán ajándék A belgrádi japán nagykövetség tegnap megajándékozta a jugo­szláv tudományos és művelődési intézményeket a délszláv népdalok és mesék még Vuk Karadžić által összeállított gyűjteményének ja­pán nyelvű fordításával. A kiad­vány két kötetből áll, és a múllt évben hagyta el a sajtót Tokióban Kurihara és Tanaka professzo­roknak, valamint Josiko és Hirosi Jamaszaki­ Vuketiónak — Branko Vuketio egykori tokiói Politika­tudósító feleségének és fiának — fordításában. VITÉZ LÁSZLÓ NAPLÓJÁBÓL (4.) Nézem a szemeket és olvasok 1981. július 5., KAVILLO — Bemutató Talpon a falu, Közép-Bácska főütőereje lüktet. Újvidék, Topolya, Szabadka, Csóka, Becse felől pöfögnek ide ma a különböző típusú kocsik és emberek. Két bográcsban rotyog a birka-, illetve kecskepaprikás. — Rep­rezentál a Tanyaszínház. Csak a szű­kebb baráti kör jelent meg, az újságírók nyaralnak, a Magyar Szó megfeledkezett rólunk. Két-három premier-vendég unatkozik csak a tőle elütő kör­nyezetben, és keresi a neki szóló színházi kódokat, s csámcsog a multimediális összhatásokon. Szerencsére az öreg Szelest nem nagyon izg­atja az ilyesmi, és önfeledten pöfékeli a saját kezűl­eg faragott szipkából a szajáni do­hányt, s oly bodor füstfel­legeket ereget, hogy még Vitéz László is nagyokat nyeldekel a kör közepén álló dobogón. Nézem a csillogó szemeket, és az itteni emberek annyit vita­tott befogadóképességén gondolkozom. Most már tudom, hogy mért zavar engem, ha valaki sznobizmusból, kalandvágyból tart velünk. Az itteni emberek álmaikban magasan röpülnek, szerelmük a Hold csücskén ücsörög, vágyukban sugárutakon száguldoznak és mindenki ünnepel a lelkében, várja a holnapot. Gyermekeik autó­buszon járnak iskolába, ugyanott és ugyanazt tanulják, mint a vá­rosi kortársaik. Hogy ez mit jelent, csak az tudja, aki innét indul messzi utak­ra, s messziről érkezik útmutatóul a falu szélére. Sokszor csak ma­dárijesztőként áll a szélben, olyan, mint a félrecsapott tetejű öreg iskola — ha össze is dől, maga alá csak a múltat temeti, nem a teremtő jövőt. Első nap az iskolában Nemzetközi költőbemutatkozó Szkopjéban A Kursumir Hamban, a macedón főváros valamikori török csarsijá­­n­ak történelmi nevezetességű épü­letében tegnap este — az idei, 20. Sztrugai Költőtalálkozó befejező rendezvényeként — nemzetközi költészeti műsort adott mintegy 40 hazai és külföldi poésta. A teg­napi nap folyamán egyébként a tekintélyes rendezvény részvevői Szkopje több munkaszervezetében, tegnapelőtt pedig tucatnyi mace­dón városban olvastak fel verseik­ből. KANIZSÁN Távozniuk kellett az alkalmatlan pedagógusoknak Fokozatosan rendeződik a he­lyzet a Radnóti Miklós Egységes Középiskolában Hosszú, alapos és igen felelős­ségteljes munka előzte meg a ka­nizsai Radnóti Miklós Egységes Középiskola munkástanácsának hétfőn este megtartott ülését. Az összejövetelen döntés született an­nak a 13 pedagógusnak az ügyé­ben, akik ellen a pártalapszerve­­zet, majd pedig a munkástanács júniusban fegyelmi eljárás meg­indítását javasolta. Az érintett dolgozók ugyanis mulasztást kö­vettek­­ el a rájuk bízott feladatok elvégzésében, de annak foka, sú­lyossága szinte egyénenként eltérő volt. Egyes pedagógusok esetében kisebb fogyatékosságokról volt szó, mások esetében a munkához való viszonyulást, az erkölcsi-po­litikai magatartást, a nevelői hi­vatás gyakorlására való alkalmas­ságot kérdőjelezte meg az intéz­mény önigazgatási szerve és párt­­alapszervezete. A fegyelmi bizottság az iskola szabályzata és az oktatási törvény rendelkezései szellemében mérle­gelte az előzetes eljárás során a pedagógusok tevékenységét, a kö­zépiskolában folyó oktató-nevelő munkában felmerült visszásságok kialakulásához való hozzájárulá­sát. A bizottság megítélése szerint — amit a munkástanács hétfőn szavazattöbbséggel el is fogadott — Antócs Mária, Lajkó Nándor, Hegedűs László és Kabók István tanárok munkájában elhajlás, bi­zonyos fokú eszmei-politikai sem­legesség, elferdülés észlelhető. Az említett pedagógusok erkölcsileg­­politikailag nem alkalmasak аг oktató-nevelő munka végzésére, és a munkástanács kizárta őket a kollektíva soraiból. A munkás­­tanács egy előbbi összejövetelén szavazattöbbséggel elvetette a fegyelmi bizottságnak Kovács Lu­kács magyar szakos tanár kizárá­sára vonatkozó javaslatát az em­lített pedagógus azonban a tanács döntése után is úgy határozott hogy felmond, önként elhagyta az intézményt. A pártalapszervezet, majd pe­dig a munkástanács megítélése szerint Lárai Alajos iskolaigazga­tó felelős az intézményben történt negatív jelenségekért, és kimond­ta, hogy nem alkalmas vezetői tisztség betöltésére. Pedagógiai munka végzésével bízta meg. Tá­­borosi Imre és Dušanka Stoisavlje­­vic kisebb mulasztást követett el munkafeladatai végzésében, ezért a­­ munkástanács figyelmeztetésben részesítette őket. A tanács felmen­tette a felelősségre vonás alól Goór Annát és Svetozar Ljljakot. A munkástanács az igazgatói te­endők ideiglenes végzésével Sve­tozar Ljiljakot bízta meg, helyet­tesének pedig Samnyai Máriát vá­lasztotta. Az önigazgatási szerv döntése után rendeződik a visszás helyzet a kanizsai egységes középiskolá­ban. A pályázati bizottság javasla­tára több új pedagógus felvételét vitatta meg és fogadta el hétfőn a munkástanács. Remélhetőleg az új tanévben a negatív jelensége­ket, a munkában felmerült fele­ségeket végérvényesen sikerül fel­számolnia a dolgozói közösségnek. V. K. M. No egyelni oktatás az el nem kötelezett országokban mélyek az utóbbi két évtized fo­lyamán igen tevékenyek voltak az el nem kötelezettek mozgalmának szinte minden jelentősebb vállalko­zásában, s ma is a szabadság és az egyenrangú együttműködés esz­méinek érvényesítésén munkálkod­nak. Tegnap a társadalmi és az ok­­tatási tervezés tárgyköréről folyta­tott vita során Karun Gil indiai tanár hangsúlyozta, hogy az in­diai szubkontinens függetlenségé­nek elnyerése után egészében vé­ve sem találta magát szemben a felsőoktatás olyan fokú elmara­dottságával, mint amilyennel ma­napság például Afrikának kell megbirkóznia. Indiában azonban annak idején igen nagyarányú volt az írástudatlanság (85 százalék), ma viszont már a legtöbb szövetségi államban elérték, hogy a fiúgyer­mekeknek száz százaléka, a lá­nyoknak pedig 60 százaléka elvég­zi az általános iskolát. Gil szerint, a felsőoktatás is nagy expanzió­nak örvend, struktúrája szerint azonban nem tudja kielégíteni a társadalmi és gazdasági fejlődés szükségleteit. Karaj­it Rasa pakisztáni egyete­mi tanár hazája felsőoktatási rend­szerének megreformálási nehézsé­geiről beszélt, s a problémákat el­sősorban a gyarmaturalom terhes örökségét hibáztatta. Első lépés­ként ugyanis, az angollal szemben létre kellett hozni a nemzeti nyel­vű oktatási rendszert, s csak ezt követően tudott az ország szembe­nézni a felsőoktatás tervezésének kérdésével, hogy a nemzeti hala­dást szolgálja. Az egyetemi oktatás hirtelen föl­lendüléséről beszélt Omoboda Ola­­gunu lagosi tanárnő is. Mint el­mondta, a nigériai egyetemek szá­ma az utóbbi 18 év folyamán több mint kétszeresére nőtt, és további felsőoktatási intézmények megnyi­tását tervezik. Az oktatás teljesen ingyenes, a fiatalok pályaválasztása azonban nincs kellő összhangban a társadalom tényleges igényeivel, ezért egyre gyakrabban hangzanak el javaslatok a társadalomfejlesz­téssel párhuzamosan folyó káder­tervezés kimunkálására. A tegnapi vitában egyébként részt vett még Tóth Lajos újvi­déki, Božidar Jelčić zágrábi és Jo­­že Florijančič ljubljanai profesz­­szor, majd összefoglaló hangzott el még három ljubljanai tanár, Stane Možina, Daniel Pučko és Marj­an Senjur beszámolójáról. A nemzet­közi szeminárium ma fejezi be munkáját a két hátramaradt téma megvitatásával és javaslataik meg­hozatalával. (Tanjug) Az egyetem ma elnevezésű dub­­rovniki nemzetközi szemináriumon tegnap úgyszintén megemlékeztek az el nem kötelezett országok el­ső csúcstalálkozójának 20. évfor­dulójáról. Az oktatás, a fejlődés és az el nem­ kötelezettség témájáról szólván Ivo Fabinc, ljubljanai egye­temi tanár egyebek között rámu­tatott, hogy a felsőoktatási intéz- r Sportolóból művelődési dolgozó Beszélgetés Lajkó Károllyal, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökével Az idősebbek közül még min­den bizonnyal sokan emlékeznek a Becséről elszármazott Lajkó Ká­rolyra, az egykori neves öklöző­­re, aki többek között ötször volt országos bajnok. Ma Pancsován él, testnevelés szakos tanár. Nagy munkában találtuk, betonozott mert házat épít. — Annak idején az ökölvívó­­klubtól kaptam egy kétszobás összkomfortos lakást. Csak hát időközben a két fiúnk — Attila 5, Karcsi 11 éves­­— felcseperedett. Így aztán ma már kissé szűk. Mivel sikerült kölcsönhöz jut­nunk, elhatároztuk, hogy házat építünk, a lakást pedig visszaad­juk. Ezúttal mint a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület el­nökével szeretnék beszélgetni, Lajkó Károllyal. — Nagyon szívesen, legalább szusszantok egyet. Egyesületünk mintegy 200 tagot számlál. Leg­több közöttük a diák és a mun­kás, de értelmiségi is szép szám­mal van. Külön megemlíteném, hogy jó egynéhányan szerb nem­zetiségűek. Mi több, vidéken él­nek. Például Mladen Aćimović és családja, valamennyien tagjai az egyesületnek, Belgrádban laknak. — Hiányosságként kell megem­lítenem, hogy a 14 tagú népitánc­együttesünk, amely korábban 9 éven át rendszeresen részt vett a Gyöngyösbokrétán, az idén lema­radt erről a rangos rendezvény­ről. Mégpedig azért, mert sehogy sem sikerült koreográfust talál­nunk. Mivel városunkat és kör­nyékét is több nemzet, illetve nemzetiség lakja, ezért a magyar népi táncok mellett műsorainkban azokat is igyekszünk felölelni. A héttagú citerazenekarunk szá­mos rendezvén­yen különféle év­fordulón, ünnepségen lépett fel, nem kis sikerrel. Vezetőjük Amb­rus Győző, aki egyébként közgaz­dász. Az utánpótlásról is igyek­szünk gondoskodni. Pionírzenekart alakítottunk. A 7—11 éves gyere­kek Bálint Attila irányításával igen lelkesen pengetik a húrokat. — Tudomásom szerint kevés amatőr művelődési egyesületben működik szimfonikus zenekar. Nekünk ez is van. Mi több, akár önálló estet is adhatnak. A ze­nekedvelő polgárok mellett sorai­ban ott találjuk a zeneiskola nö­vendékeit és több olyan hivatásos zenészt is, aki egyébként úgyne­vezett nagyzenekarban, például a szövetségi belügyi titkárság ze­nekarában játszik. A 4000 kötetes könyvtárunkat, nagyobbára a fiatalok, a diákif­júság látogatja. A felnőttek, azaz az idősebbek már kevésbé. De ez a jelenség tudomásom szerint, sajnos, máshol is észlelhető. A Pancsova központjában levő igen takaros otthonunkban nem­csak mi, szóval az egyesület tart előadásokat, hanem a különféle szervezetek is. Mi több, gyakran magas rangú vendégek is felke­resik. Aztán évről évre egyre több fiatal itt tartja lakodalmát. Hogy erre a célra is megfeleljen némi pénzből és főleg a tagság összefogásával konyhát építet­tünk. Egyébként ami a különféle munkákat illeti — karbantartás, tatarozás, színpadfelújítás stb. — azon vagyunk, hogy lehetőleg mindent magunk csináljunk meg, ami legtöbbször sikerül is. Tag­jaink között ugyanis van ács, asz­talos, kőműves. Mi többiek pedig segítünk nekik. A községtől az idén 270 000 di­nár juttatást kaptunk, ami sze­rintem egy amatőr egyesület szemszögéből nézve nem kevés Az adminisztráció, a vojlovicai Tamási Áron Művelődési Egye­sülettel közös titkárunk van, a juttatásnak azonban több mint a felét felemészti, és így közvetle­nül, aránylag kevés pénz jut a különféle aktivitásokra. — Egy ilyen kis amatőr egye­sületnek feltétlenül szüksége van egy fizetett titkárra? — Értékelésünk szerint igen. Egyrészt azért, mert a próbák előadások, vendégszereplések ki­vitelezése sok utánajárást, szalad­gálást igényel. Mindezt két egye­sületben kell hogy elintézze Másrészt a titkárunk egyben könyvelő és könyvtáros is. Gyak­ran a tennivalók sokasága bele se igen fér a napi 7 órás munka­idejébe. # A közismert élsportolóból hogy lett művelődési dolgozó? — Úgy, ahogy a művészetekért rajongók közül is sokan szeretik a sportot — mondta Lajkó Ká­roly, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke. KERESZTÉNYI József

Next