Magyar Szó, 1981. december (38. évfolyam, 329-343. szám)

1981-12-02 / 330. szám

napsugár SZERKESZTI farkas zsuzsa VESZTEG FERENC MESESZÉP TÉL II. Csellós kislány: hamuíz és méz. Ne nézz! Vidd csak vidd gyönyörű hangszered kopottas-csodálkozó tokjában. Kodály vonósnégyesét te még nem érted. Csellós kislány: hamuíz és méz. Ne nézz! Hétévenként egyszer-egyszer majd te is látsz valakit, aki végre nagyon megtetszik, de hagyd elmenni örökre, hagyd! Csellós kislány. Akkor talán megérted Kodály­­vonósnégyesét a napokban nem kis meglepetésem­re valamikori magyartanárnőmtől, P. I.-től, visszakaptam régi (1958-ból szár­mazó), VI. osztályos dolgozatfüzete­met. Most a Napsugár-barátok számá­ra változtatás nélkül lemásolom egyik fogalmazásomat, kifejezve ezzel hálá­mat a pedagógusoknak emberségre ne­velő, önzetlen és szép fáradozásukért. Baráti üdvözlettel, KIS JOVÁK (Veszteg) Ferenc, vala­­kori VI. o. tanuló Ha én ott lettem volna a tenger mélyén . . . Legutóbb egy nagyon szép filmet néztünk meg, a címe „Csend világa”. Amikor meghallottam, hogy a „Csend világa” című filmet pergetik és, hogy mi is elmegyünk megnézni, nagyon megörültem, habár már háromszor néztem. Nekem nagyon tetszett a ten­ger mélyén élő növény- és­ állatvilág. Ha én is ott lettem volna, nagy öröm­mel játszottam volna a kisebb és na­gyobb halacskákkal. Tervet készítet­tem. Elbújok egy kisebb szikla mögé és onnan nézem a halak játszását. Jaj, de hideg van! Úgy fázok, mint egy kis béka. Igyekszek minnél gyorsab­ban és gyorsabban úszni felfelé. Egy­szerre előttem elmegy egy nagy hal. Jaj, de megijedtem! Végre előtűnnek a többi búvárok is. Milyen érdekesen mennek a vízi veszpán, én is hozzájuk csatlakozom és örömmel megyünk me­gint lefelé a tenger mélyére. Most már félek egy kicsit, mert én nem mertem lemenni ilyen mélyre. Itt még szebb halak és növények vannak. Bol­dogan etetem a kisebb és nagyobb ha­lakat. Már több mint fél órája, hogy lent vagyok. Felfelé úszok. Látszik már a hajó. Kiúszok és felmegyek a hajóra. Örömmel mesélem társaimnak az én érdekes kalandomat. (1958. XI. 20. „Boris Kidric” Álta­lános Iskola) De ne nézz! Ne nézz! ÜNNEP UTÁN Számunkra nagy esemény volt az isko­lánkban rendezett Napsugár-találkozó. Nemcsak az október 24-e, az a hideg, esős szombat, hanem az előtte levő idő­szak is már egy kicsit ünnepnek számí­tott, amíg lázasan készülődtünk a ven­dégek fogadására: sebbel-lábbal összeál­lítottuk a műsort, takarítottunk, díszítet­tünk, izgultunk... És nem hiába. Feledhetetlen élmény marad számunkra ez a találkozó. Még most is ennek a részleteit vitatjuk órakö­zi szünetekben és délutánonként. Kinek hova valósi vendég jutott, kiért hogy hívták, milyen tanuló az illető fiú vagy lány, tetszett-e neki a műsorunk, ki ki­vel táncolt délután a tornateremben stío. Közben érkeznek hozzánk a vendégek levelei. Erőss Irénke jelentkezett elsőnek Zrenjanánból. Palkovics Emmának jelen­ti, hogy szerencsésen hazaért, jól érezte magát Csantavéren, és szeretné, ha nem csupán leveleznének, hanem a nyáron találkoznának is. Emma persze egyből benne van a dologban, ő is ugyanezt gondolja, mint Irénke. Közben Balassa Gabriellának is megérkezett Samu Er­zsike meleg hangú levele. De jelentkeztek már a bajmoknak, becsetek és a bácsföld­­váriak is. Mi, csantavériek, most tárgyaljuk, ki­nek ki írt már, mint írt, kinek mit vá­laszolunk, mikor találkozunk stb. Egy kicsit még most is ünnepelünk. És ez olyan jó ... Közben nagyon örülünk, hogy vendége­ink, írásaikból ítélve, jól érezték magu­kat nálunk. Mindenkor mindenkit sze­retettel várunk a jövőben is. A csantavéri Ady Endre iro­­­­dalmi szakkör nevében: Balassa Gabriella, Gollobich Tanya, Ko­vács Tünde, Németh Magdolna és Patrik Zita. Levél a Napsugárhoz (kissé megkésve) A kikindai Moša Pijade Általános Is­kola tudósítócsoportja és Ljuboja Kata­lin magyartanárnő nevében köszönjük az idei Napsugár-találkozón való részvételt Csantavéren, amely a barátság szellemé­ben zárult. Köszönjük a csantavéri Néphősök is­kola tanárainak és diákjainak az őszinte és közvetlen fogadtatást, hogy igyekeztek hangulatossá varázsolni a találkozót. Üdvözöljük az ízléses rajzkiállításit. A vallonszerű iskolaépületek, és a sok baráti, lelkes arc még sokáig emlékeze­tünkben marad, ösztönzőnk lesz a további munkában. Hazánk bármely helységéből érkeztünk is, ez a találkozó megerősítette bennünk azt a hitet, hogy mindannyian anyanyel­vünk szeretete érdekében, a szép szó, az olvasáshoz való ragaszkodás és a gondo­lataink, az élményeink, az érzéseink ki­cserélése végett találkoztunk. Köszönjük Dudás Károly és Fülöp Gá­bor író-költő bemutatkozását és közvet­lenségét. Reméljük, hogy közvetlen kör­nyezetünkben is találkozhatunk még ve­lük. Izgatottan várjuk a megbeszélt diák­napló megindulását! Most pedig néhány szót a munkáról: Csoportunk hetente (csütörtökön) az előórán találkozik, hogy a beérkezett anyagot rendezzük, válogassuk és csopor­tosítsuk. Mai összejövetelünkre meghívtuk isko­lánk zenebarát körének és a képzőművé­szeti csoportnak a vezetőit. Élménybeszá­molónk után a csantavéri Napsugár-ta­lálkozóról ők is velünk kezdték meg a munkát. Üdvözlünk minden lelkes Napsugár­barátot és -olvasót a kikindai Moša Pijade iskola tudósítócsoportja nevében. BÁLINT Gabriella VI. 4 Krábesz Gréta illusztrációi Szenet hordtam Az udvaromban lakik egy öreg bácsi és néni. Nagyon szeretem őket, mintha nagymamám és nagytatám lennének. Az öreg bácsit tisztelem és becsülöm, mert vak ember, nem lát semmit sem. A bácsi egy nap szenet kapott, és mint olyan tehetetlen hordta be a kamrába. Én mindjárt hozzákapaszkodtak, és mondtam neki: „Pista bácsi, én segítek magának”. Szorgalmasan törekedtem, hogy segítsek. Be­xoroltam neki mind. Ő pedig örömmel körülcsókolt és megköszönte, hogy segí­tettem ne­ki- Az öreg néni minden nyáron a fürdőbe ürítegy. Én olyankor gondosko­dok a bácsiról. Hozom neki mindennap az ebédet a menzából. Az öreg bácsi meg­köszönte és azt mondta, hogy ügyes kis­fiú vagyok. Nagyon örültem, hogy én is segíthettem valakinek. MÉSZÁROS Károly: V.a. Vuk Karadžić iskola Ver­sec LJUBOJA Katalin, a kikindai Moše Pijade iskola magyartanára UTAM AZ ISKOLÁIG Zzzzz... — hallom a vekker hangját.— Jaj, ez a gombóc! — s a párna alá dugom. De az óra tovább csörög. Gyor­san kiugrom, s az asztalra teszem. — Épp, amikor a legszebbet álmodtam! — gondolom, miközben lecibálom a pi­zsamát. Felöltözöm, s a köpenyt, amit nem nagyon imádok, a táskába gyömöszölöm. Már hét óra. . — Te jó ég! A matematika! Hisz azt mindig elfelejtem! Gyorsan lefirkantom, s azt is a táská­ba teszem. Most már talán minden kész. Fogom a táskát, fel a cipőt, a ka­bátot, s már repülök is. A kaput bezá­rom. Csoda, hogy most nem kínlódtam vele. Az utcán sok minden történik. Le­velek hintáznak le a fáról, s a fű is sár­ga. Maris néninél Micike kukucskál ki. Bözsi néni söpröget, s közben Juci néni­vel tereferél. — Zsuzsi! Helo! — Ó! Szia! — Ó, szia! — Ugye, Zsuzsi! Nektek lesz ma ké­miátok és fizikátok? — Kémiia, sajnos, igen, de fizika hála a pepinek, nem. — Lányok! — kiabál Elvira. — Hopsz! A Lila! Te is csak most vá­gódsz? — vágjuk rá egyszerre. — Jaj, csak most ezt hagyjuk! Nem hoztam a német füzetet! A tanárnő biz­tosan mérges lesz, mert ha lila ruha van rajta, mindig mérges! A bódéhoz érünk. — Borika néni! Van HB ceruzája? — kérdezem. — Nincs. Már régen nem kaptam árut! — Puff neki. Még csak ez kellett. Most majd az ujjammal írok. A méreg piros rózsáival haladok az is­kola nagy szürke épülete felé. — Szervusz, Suzyka! Fel sem pillantok, de biztosan tudom, hogy Rózsa szólít, mert ő szokott min­denkit elkeresztelni. Csöngetnek. A kémia tanterem felé battyogunk. Csak megúszom egyes nélkül. GYŰRŰSIK Zsuzsanna, VII. a, Becse, Petőfi Sándor iskola ŐSZI SÉTA Egy napsütéses délutánon kisétáltam testvéremmel a Palicsi-tóra. Vidáman csúszkáltam a lehullott leve­lek között új görkorcsolyámmal. Testvé­rem is próbált utánam jönni, de ő még csak totyogni tud. Mikor a játszótérhez értünk, lágy őszi szellő csapott az arcom­ba. Gyorsan levetettük görkorcsolyánkat, és a hintákhoz rohantunk. Hintázás köz­ben hallgattuk a sárga levelek zizegését. Mikor meguntuk a játszást, leültünk a tópartra, és néztük a naplementét. Las­san esteledett. Elindultunk hazafelé. Na­gyon kifárasztott már bennünket a sok szaladgálás, korcsolyázás. Vidáman gurul­tunk a járdán. Ez az őszi délután emlé­kezetes marad számomra. SZABÓ Zoltán, VI.c, Szabadka, J. J. Zmaj iskola ŐSZ Sárgulnak a falevelek. Hullanak a fákról. Kergetőző szellő köztük vígan táncol. Sárosak az utak, Köd borítja a várost. Kémény füstje jelzi, Hideg ősz van már most. Menedéket keres Madarak serege, Cirmos is a kályha mellett Dorombol kedvére. JUHÁSZ Rózsa XV.i, Kanizsa, Ady Endre iskola CSfNYTEVÉS Egy nyári napon mi, pajtások az erdő­nél gyülekeztünk. Az eső utáni sár kitűnőnek ígérkezett a „Suhintó” játékra. Mindjárt beszalad­tunk az erdőbe, egyforma nagyságú pál­cákat tördelni, s ezekre sárból gömböcö­ket gyúrtunk. Ráraktuk a pálcára és cé­lozgatni kezdtünk egy régi fakunyhót. Versenyeztünk. Egy szempillantás alatt kint volt a kis kunyhó gazdasszonya. Rán­cos arcán felháborodás ült. Ránk kiabált, hogy úgy elszaladtunk, a lábunk alig ér­te a földet. Futott, ki merre látott. Ezt a csínytevésemet nem felejtem el soha. LÉVAI Ildikó, V.­ Péter réve Kech­fec ЂсћаШшЈ Még az ünnepek előtt eljuttatták hoz­zám a kulai Petőfi brigád iskola Napsu­gár-barátai a kiválasztott írásokat. Mint közük, száz-egynéhány munka közül kel­lett válogatniuk. A legjobbnak a követ­kezők írásait találták: KAZLMÁR Csilla, VI.c, Zenta, November 11. iskola, SIMO­­NYI Gábor, Szabadka, IV. c, J. J. Zmaj iskola, BRINDZA Gyöngyi, VI.a, Pacsér, Moša Pijade iskola, MELLÁR Erika, VIII.a, Becse, Petőfi Sándor iskola, SO­LYMOSI Erika, Vll.fo, Péterréve, Sa­mu Mihály iskola, BORBÉLY Melinda, VIII.a, Muzslya, Október 2. iskola, ÁGOSTON Erzsébet, VIII/3, Kikinda, Mo­­ša Pijade iskola, BARANYI Magdolna, VI.a, Becse, Petőfi Sándor iskola, NEDIN Ilonka, VII.g, Versec, Vuk Karadžić isko­la, SELYMESI Edit, VI/4, Törökbecse, Miloje Csiplic iskola, VELENCEI Szilvia, VI/5, Törökbecse, Miloje Čiplić iskola és SOÓS Mónika, Becse, VII/1, Sever Djur­­kic iskola. Bírálatukat majd következő számunkban közlöm, az írásokkal együtt. Külön jónak tartom, hogy a kulai pajtá­sok együttműködtek iskolájuk képzőmű­vészeti szakcsoportjával. Most még csak el kell küldeniük a rajzokat (addig nem közlöm az írásokat). Örömmel vettem a hírt, hogy a bezdáni TESTVÉRISÉG— EGYSÉG iskola szakköre is szívesen vál­lalná egy Napsugár-szám szerkesztését. Bence Erika ezt írja a nevükben: „öröm­mel jelentem, hogy ma megtartottuk ön­képzőkörünk harmadik összejövetelét, s a következő határozatot hoztuk: rendsze­resen fogjuk tudósítani a Magyar Szó Napsugár-rovatát. Ki is osztottuk a fel­adatokat, hogy ki mit fog írni, rajzolni. Úgy terveztük, hogy a következő összejö­vetelen válogatjuk ki az írásokat. Ami pedig a legfontosabb, izgatottan várjuk válaszodat Zsuzsa, hogy kaphatunk-e mi is egy Napsugár-számot szerkesztésre.” A héten máris postázom számotokra az anyagot, kis barátaim­ örülök annak is, hogy néhány iskola kisebb szünet után felújította a Napsugárral való kapcsola­tát. Így a pacséki Meon Pijade, a becsei Samu Mihály és a muzslyai Október 2. Kati naplójának bevezető írását még mindig várom. Amíg nem gyűlik össze elegendő írás, amelyek közül válogatha­tok, nem indítjuk el ezt a folytatásos ro­vatot. Addig is leveleitekre várva sok szeretettel üdvözöllek benneteket ZSUZSA (meseillusztráció) NAGY Erzsébet, IV.f. Kanizsa

Next