Magyar Szó, 1981. december (38. évfolyam, 329-343. szám)
1981-12-02 / 330. szám
napsugár SZERKESZTI farkas zsuzsa VESZTEG FERENC MESESZÉP TÉL II. Csellós kislány: hamuíz és méz. Ne nézz! Vidd csak vidd gyönyörű hangszered kopottas-csodálkozó tokjában. Kodály vonósnégyesét te még nem érted. Csellós kislány: hamuíz és méz. Ne nézz! Hétévenként egyszer-egyszer majd te is látsz valakit, aki végre nagyon megtetszik, de hagyd elmenni örökre, hagyd! Csellós kislány. Akkor talán megérted Kodályvonósnégyesét a napokban nem kis meglepetésemre valamikori magyartanárnőmtől, P. I.-től, visszakaptam régi (1958-ból származó), VI. osztályos dolgozatfüzetemet. Most a Napsugár-barátok számára változtatás nélkül lemásolom egyik fogalmazásomat, kifejezve ezzel hálámat a pedagógusoknak emberségre nevelő, önzetlen és szép fáradozásukért. Baráti üdvözlettel, KIS JOVÁK (Veszteg) Ferenc, valakori VI. o. tanuló Ha én ott lettem volna a tenger mélyén . . . Legutóbb egy nagyon szép filmet néztünk meg, a címe „Csend világa”. Amikor meghallottam, hogy a „Csend világa” című filmet pergetik és, hogy mi is elmegyünk megnézni, nagyon megörültem, habár már háromszor néztem. Nekem nagyon tetszett a tenger mélyén élő növény- és állatvilág. Ha én is ott lettem volna, nagy örömmel játszottam volna a kisebb és nagyobb halacskákkal. Tervet készítettem. Elbújok egy kisebb szikla mögé és onnan nézem a halak játszását. Jaj, de hideg van! Úgy fázok, mint egy kis béka. Igyekszek minnél gyorsabban és gyorsabban úszni felfelé. Egyszerre előttem elmegy egy nagy hal. Jaj, de megijedtem! Végre előtűnnek a többi búvárok is. Milyen érdekesen mennek a vízi veszpán, én is hozzájuk csatlakozom és örömmel megyünk megint lefelé a tenger mélyére. Most már félek egy kicsit, mert én nem mertem lemenni ilyen mélyre. Itt még szebb halak és növények vannak. Boldogan etetem a kisebb és nagyobb halakat. Már több mint fél órája, hogy lent vagyok. Felfelé úszok. Látszik már a hajó. Kiúszok és felmegyek a hajóra. Örömmel mesélem társaimnak az én érdekes kalandomat. (1958. XI. 20. „Boris Kidric” Általános Iskola) De ne nézz! Ne nézz! ÜNNEP UTÁN Számunkra nagy esemény volt az iskolánkban rendezett Napsugár-találkozó. Nemcsak az október 24-e, az a hideg, esős szombat, hanem az előtte levő időszak is már egy kicsit ünnepnek számított, amíg lázasan készülődtünk a vendégek fogadására: sebbel-lábbal összeállítottuk a műsort, takarítottunk, díszítettünk, izgultunk... És nem hiába. Feledhetetlen élmény marad számunkra ez a találkozó. Még most is ennek a részleteit vitatjuk óraközi szünetekben és délutánonként. Kinek hova valósi vendég jutott, kiért hogy hívták, milyen tanuló az illető fiú vagy lány, tetszett-e neki a műsorunk, ki kivel táncolt délután a tornateremben stío. Közben érkeznek hozzánk a vendégek levelei. Erőss Irénke jelentkezett elsőnek Zrenjanánból. Palkovics Emmának jelenti, hogy szerencsésen hazaért, jól érezte magát Csantavéren, és szeretné, ha nem csupán leveleznének, hanem a nyáron találkoznának is. Emma persze egyből benne van a dologban, ő is ugyanezt gondolja, mint Irénke. Közben Balassa Gabriellának is megérkezett Samu Erzsike meleg hangú levele. De jelentkeztek már a bajmoknak, becsetek és a bácsföldváriak is. Mi, csantavériek, most tárgyaljuk, kinek ki írt már, mint írt, kinek mit válaszolunk, mikor találkozunk stb. Egy kicsit még most is ünnepelünk. És ez olyan jó ... Közben nagyon örülünk, hogy vendégeink, írásaikból ítélve, jól érezték magukat nálunk. Mindenkor mindenkit szeretettel várunk a jövőben is. A csantavéri Ady Endre irodalmi szakkör nevében: Balassa Gabriella, Gollobich Tanya, Kovács Tünde, Németh Magdolna és Patrik Zita. Levél a Napsugárhoz (kissé megkésve) A kikindai Moša Pijade Általános Iskola tudósítócsoportja és Ljuboja Katalin magyartanárnő nevében köszönjük az idei Napsugár-találkozón való részvételt Csantavéren, amely a barátság szellemében zárult. Köszönjük a csantavéri Néphősök iskola tanárainak és diákjainak az őszinte és közvetlen fogadtatást, hogy igyekeztek hangulatossá varázsolni a találkozót. Üdvözöljük az ízléses rajzkiállításit. A vallonszerű iskolaépületek, és a sok baráti, lelkes arc még sokáig emlékezetünkben marad, ösztönzőnk lesz a további munkában. Hazánk bármely helységéből érkeztünk is, ez a találkozó megerősítette bennünk azt a hitet, hogy mindannyian anyanyelvünk szeretete érdekében, a szép szó, az olvasáshoz való ragaszkodás és a gondolataink, az élményeink, az érzéseink kicserélése végett találkoztunk. Köszönjük Dudás Károly és Fülöp Gábor író-költő bemutatkozását és közvetlenségét. Reméljük, hogy közvetlen környezetünkben is találkozhatunk még velük. Izgatottan várjuk a megbeszélt diáknapló megindulását! Most pedig néhány szót a munkáról: Csoportunk hetente (csütörtökön) az előórán találkozik, hogy a beérkezett anyagot rendezzük, válogassuk és csoportosítsuk. Mai összejövetelünkre meghívtuk iskolánk zenebarát körének és a képzőművészeti csoportnak a vezetőit. Élménybeszámolónk után a csantavéri Napsugár-találkozóról ők is velünk kezdték meg a munkát. Üdvözlünk minden lelkes Napsugárbarátot és -olvasót a kikindai Moša Pijade iskola tudósítócsoportja nevében. BÁLINT Gabriella VI. 4 Krábesz Gréta illusztrációi Szenet hordtam Az udvaromban lakik egy öreg bácsi és néni. Nagyon szeretem őket, mintha nagymamám és nagytatám lennének. Az öreg bácsit tisztelem és becsülöm, mert vak ember, nem lát semmit sem. A bácsi egy nap szenet kapott, és mint olyan tehetetlen hordta be a kamrába. Én mindjárt hozzákapaszkodtak, és mondtam neki: „Pista bácsi, én segítek magának”. Szorgalmasan törekedtem, hogy segítsek. Bexoroltam neki mind. Ő pedig örömmel körülcsókolt és megköszönte, hogy segítettem neki- Az öreg néni minden nyáron a fürdőbe ürítegy. Én olyankor gondoskodok a bácsiról. Hozom neki mindennap az ebédet a menzából. Az öreg bácsi megköszönte és azt mondta, hogy ügyes kisfiú vagyok. Nagyon örültem, hogy én is segíthettem valakinek. MÉSZÁROS Károly: V.a. Vuk Karadžić iskola Versec LJUBOJA Katalin, a kikindai Moše Pijade iskola magyartanára UTAM AZ ISKOLÁIG Zzzzz... — hallom a vekker hangját.— Jaj, ez a gombóc! — s a párna alá dugom. De az óra tovább csörög. Gyorsan kiugrom, s az asztalra teszem. — Épp, amikor a legszebbet álmodtam! — gondolom, miközben lecibálom a pizsamát. Felöltözöm, s a köpenyt, amit nem nagyon imádok, a táskába gyömöszölöm. Már hét óra. . — Te jó ég! A matematika! Hisz azt mindig elfelejtem! Gyorsan lefirkantom, s azt is a táskába teszem. Most már talán minden kész. Fogom a táskát, fel a cipőt, a kabátot, s már repülök is. A kaput bezárom. Csoda, hogy most nem kínlódtam vele. Az utcán sok minden történik. Levelek hintáznak le a fáról, s a fű is sárga. Maris néninél Micike kukucskál ki. Bözsi néni söpröget, s közben Juci nénivel tereferél. — Zsuzsi! Helo! — Ó! Szia! — Ó, szia! — Ugye, Zsuzsi! Nektek lesz ma kémiátok és fizikátok? — Kémiia, sajnos, igen, de fizika hála a pepinek, nem. — Lányok! — kiabál Elvira. — Hopsz! A Lila! Te is csak most vágódsz? — vágjuk rá egyszerre. — Jaj, csak most ezt hagyjuk! Nem hoztam a német füzetet! A tanárnő biztosan mérges lesz, mert ha lila ruha van rajta, mindig mérges! A bódéhoz érünk. — Borika néni! Van HB ceruzája? — kérdezem. — Nincs. Már régen nem kaptam árut! — Puff neki. Még csak ez kellett. Most majd az ujjammal írok. A méreg piros rózsáival haladok az iskola nagy szürke épülete felé. — Szervusz, Suzyka! Fel sem pillantok, de biztosan tudom, hogy Rózsa szólít, mert ő szokott mindenkit elkeresztelni. Csöngetnek. A kémia tanterem felé battyogunk. Csak megúszom egyes nélkül. GYŰRŰSIK Zsuzsanna, VII. a, Becse, Petőfi Sándor iskola ŐSZI SÉTA Egy napsütéses délutánon kisétáltam testvéremmel a Palicsi-tóra. Vidáman csúszkáltam a lehullott levelek között új görkorcsolyámmal. Testvérem is próbált utánam jönni, de ő még csak totyogni tud. Mikor a játszótérhez értünk, lágy őszi szellő csapott az arcomba. Gyorsan levetettük görkorcsolyánkat, és a hintákhoz rohantunk. Hintázás közben hallgattuk a sárga levelek zizegését. Mikor meguntuk a játszást, leültünk a tópartra, és néztük a naplementét. Lassan esteledett. Elindultunk hazafelé. Nagyon kifárasztott már bennünket a sok szaladgálás, korcsolyázás. Vidáman gurultunk a járdán. Ez az őszi délután emlékezetes marad számomra. SZABÓ Zoltán, VI.c, Szabadka, J. J. Zmaj iskola ŐSZ Sárgulnak a falevelek. Hullanak a fákról. Kergetőző szellő köztük vígan táncol. Sárosak az utak, Köd borítja a várost. Kémény füstje jelzi, Hideg ősz van már most. Menedéket keres Madarak serege, Cirmos is a kályha mellett Dorombol kedvére. JUHÁSZ Rózsa XV.i, Kanizsa, Ady Endre iskola CSfNYTEVÉS Egy nyári napon mi, pajtások az erdőnél gyülekeztünk. Az eső utáni sár kitűnőnek ígérkezett a „Suhintó” játékra. Mindjárt beszaladtunk az erdőbe, egyforma nagyságú pálcákat tördelni, s ezekre sárból gömböcöket gyúrtunk. Ráraktuk a pálcára és célozgatni kezdtünk egy régi fakunyhót. Versenyeztünk. Egy szempillantás alatt kint volt a kis kunyhó gazdasszonya. Ráncos arcán felháborodás ült. Ránk kiabált, hogy úgy elszaladtunk, a lábunk alig érte a földet. Futott, ki merre látott. Ezt a csínytevésemet nem felejtem el soha. LÉVAI Ildikó, V. Péter réve Kechfec ЂсћаШшЈ Még az ünnepek előtt eljuttatták hozzám a kulai Petőfi brigád iskola Napsugár-barátai a kiválasztott írásokat. Mint közük, száz-egynéhány munka közül kellett válogatniuk. A legjobbnak a következők írásait találták: KAZLMÁR Csilla, VI.c, Zenta, November 11. iskola, SIMONYI Gábor, Szabadka, IV. c, J. J. Zmaj iskola, BRINDZA Gyöngyi, VI.a, Pacsér, Moša Pijade iskola, MELLÁR Erika, VIII.a, Becse, Petőfi Sándor iskola, SOLYMOSI Erika, Vll.fo, Péterréve, Samu Mihály iskola, BORBÉLY Melinda, VIII.a, Muzslya, Október 2. iskola, ÁGOSTON Erzsébet, VIII/3, Kikinda, Moša Pijade iskola, BARANYI Magdolna, VI.a, Becse, Petőfi Sándor iskola, NEDIN Ilonka, VII.g, Versec, Vuk Karadžić iskola, SELYMESI Edit, VI/4, Törökbecse, Miloje Csiplic iskola, VELENCEI Szilvia, VI/5, Törökbecse, Miloje Čiplić iskola és SOÓS Mónika, Becse, VII/1, Sever Djurkic iskola. Bírálatukat majd következő számunkban közlöm, az írásokkal együtt. Külön jónak tartom, hogy a kulai pajtások együttműködtek iskolájuk képzőművészeti szakcsoportjával. Most még csak el kell küldeniük a rajzokat (addig nem közlöm az írásokat). Örömmel vettem a hírt, hogy a bezdáni TESTVÉRISÉG— EGYSÉG iskola szakköre is szívesen vállalná egy Napsugár-szám szerkesztését. Bence Erika ezt írja a nevükben: „örömmel jelentem, hogy ma megtartottuk önképzőkörünk harmadik összejövetelét, s a következő határozatot hoztuk: rendszeresen fogjuk tudósítani a Magyar Szó Napsugár-rovatát. Ki is osztottuk a feladatokat, hogy ki mit fog írni, rajzolni. Úgy terveztük, hogy a következő összejövetelen válogatjuk ki az írásokat. Ami pedig a legfontosabb, izgatottan várjuk válaszodat Zsuzsa, hogy kaphatunk-e mi is egy Napsugár-számot szerkesztésre.” A héten máris postázom számotokra az anyagot, kis barátaim örülök annak is, hogy néhány iskola kisebb szünet után felújította a Napsugárral való kapcsolatát. Így a pacséki Meon Pijade, a becsei Samu Mihály és a muzslyai Október 2. Kati naplójának bevezető írását még mindig várom. Amíg nem gyűlik össze elegendő írás, amelyek közül válogathatok, nem indítjuk el ezt a folytatásos rovatot. Addig is leveleitekre várva sok szeretettel üdvözöllek benneteket ZSUZSA (meseillusztráció) NAGY Erzsébet, IV.f. Kanizsa