Magyar Szó, 1981. december (38. évfolyam, 344-359. szám)

1981-12-22 / 350. szám

1981. december 22., kedd MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS 1» A múlt meghatározza a jelent A modern egyiptomi művészet kiállítása Belgrádban A SÁRGA-BARNA sivatagi HOMOKDOMBOK le-föl hullá­moznak, míg a távolban az éggel nem egyesülnek. Nincs látóhatár, a homok (föld) és az ég egy, mint Allah. A végtelenség a titokkal versenyez, a végtelenség titka ... félelmetes ez az egyhangúság, konkrétan dr. Mohamed Riad Said „Kép” című festményén. Az anya és a gyermeke című képen a csen­­­des megsemmisülés „gyötrő idejét” érezzük a vízszintes síkokban, amelyek „egymásra lépnek”. Az anya eltűnik a kép szélén (az élet­térből), és a fekvő gyermeknek a fehér koponyáját sejtjük csak... a csend tovább feszül, ki bírja to­vább ... ez a valóság? Harc, harc­nak kell lennie ... kifejlődő vagy múló? Hosszú az ú­t, gondoljunk az 5—6 ezer éves múltra ... A mai egyiptomi művészek a piramisok iránti kötelezettség érzéséből is merítenek önbizalmat... ez nagy erő — látni fogjuk —, eredeti mű­vészetet akarnak megvalósítani, az viszont saját életforma kialakítását is jelenti. Ebben az iszlám erős fegyverük. A lelkek mélyén új piramisok reménye ébred. Mamun El Sh'ih Csend című szobra pe­likánt ábrázol, mereven felfelé te­kint a madár, feje, nagyobb a törzsénél ez a lélek vágyakozását fejezi ki. Másik alkotása: Ne öl­jétek meg a békét — egy bagoly leegyszerűsített formája és egyik bevájt ikerszeme a tűnődést, a má­sik szeme kidomborodó, éles kúp, és baljóslatú cselekvésre kész. Egyszerű és zseniális a magatartás változását így­­ elképzelni. Az eredetiség a többi művészek­nél is folytatódik, szó sincs sem­milyen epigonizmusról. Érdekes ennek a múltját tudni. A művé­szeti invenció — az élet maga a Mamalukok uralma után (16. szá­zad eleje) visszaesett egészen a 20. század kezdetéig. Nem volt mű­vészete, amely kifejezte volna a szellem kultúráját a népművészet kivételével, mely viszont a napi élet és az ünnepségek szolgálatá­ban állt. A század végén külföldi művészek kiállításait szervezték meg egy-két nagyvárosban, és en­nek biztatására indult el a mű­vészeti élet. A művészek első ge­nerációja az európai művészettel lépett kapcsolatba, de a régi di­csőség víziója az archeológiai föl­fedezések — abban az időben — különösen Tutenkámen kincsei föl­lelkesítették az egyiptomi közéletet és a művészetre is hatással vol­tak ... lassan. Nemzet érzés ha­totta át az új generációt... egyip­­tomizmus lett az ambíciója a mű­vésznek. Festményeiken, de fő­leg a szobrászatban sajátos mű­vészet mutatkozott m­eg, így ala­kult ki a művészek második kor­osztálya, akik már a modern egyip­tomi stílust kívánják kialakítani. A régi, nagy hagyományok szel­lemét a mai európai művészet szemléletével akarják megtermé­kenyíteni, és ez, amint látjuk, si­kerrel megy, méghozzá a mai élet­­problémák visszatükrözésével együtt. A nemzeti élet (az arab világ) a társadalmi küzdelmekben formá­lódik, és konkretizálódik az élet. A saját élet alakulása és alakítá­sának keserű harcát a művészek nagy ambícióval vállalják, így születnek meg az eredeti alkotá­sok. Ghalet Khater Tolerancia cí­mű képén a társadalmi életet és a történést nagy prés­i sorske­­rék jel­képezi. A történelem hajt­ja, és a múlt hibáit nagy teher­ként érzik a mai egyiptomiak. Ez a gondolat áttéttel fejezi ki a ne­héz örökséget. A kép felső meze­jében, fehér alapon a múlt ese­ményei kergetik egymást és a se­besség deformálja, széttépi az ala­kokat, kezeket, a lófejeket, csak sejtjük. A múlt óriási erővel pré­seli a jelent. A kép alsó harmadá­ban barna, tömeg, arcok szoronga­nak, egykedvűen néznek, űrt érez­nek belül és kívül. Valami hiány­zik ... a cél, a lelkesedés valami­ért A mai ember magára hagya­tott. Mohammed Shaqer Egyedül cí­mű képén monumentális falsík és sötét háttér látható. Faltömbön vonalak, eltérő vonalak minden irányban, egy sem párhuzamos, s ezek nyilván csak nyomok. A vá­rakozás című művén a sötét fala­kat sejtjük, s egyetlen ajtónyílá­son át „várunk valamit”. Mi nem kritizálhatjuk ezt a pesszimizmust, ezt csak akkor tehetnénk, ha ben­ne élnénk, ha lehetne „másként is tenni”. Az egyiptomi élet determi­nált, ezt több művész érzi. Au­ad El Shimi fehér dom­bornyom­ású gra­fikáin, régi egyiptomi szimbólu­mok mikrovilág formái, pezorfé­nyek, a lét kezdő, és ma már szá­munkra titkos alakzatai láthatók. Minden művének a Determináció elnevezést adta. Mohammed Sa­lem Determináció című képén kis oszlop látható. Az egyik szélén egy „bűvös­­kő” áll, de minden pillama­tban leeshet, a háttér feke­te. Másik képe szintén Determiná­ció, fekete környezetben meghatá­rozat­an fal vagy pusztán anyag. .. nyílás és vörös küszöb látszik. Za­­karia El-Zin,­ festményein bérhá­zak és ablakokban női fejek. Egy emelettel lejjebb derékig látsza­nak a nők, s végül egy teljes ma­gasságban jelenik meg a balkonon. Talán az emancipációt jelképezi a művész. A másikon (minden ké­pének Determináció a címe) ba­baarcok sorban és... golyós sze­meikkel „meglepetést” és der­­me­dtséget fejeznek ki. Tarik Sa­­badi a múltat a jelennel egysze­rűbben, természetesebben köti ösz­­sze, mint a „többiek”, ez viszont sarkalatos kérdés a továbbélés ví­zióinak kialakításában, mely az egész a­rab világot foglalkoztatja, s ennek talán központjában a munka, az arab genus felszabadu­lása áll. Tarik Sabadii A fény és a ma­dár című szobrán hatalmas bika, rajta egy széttárt szárnyú madár áll (rárepült). A régi egyiptomi művészetben a széttárt szárnyú keselyűvel vagy napkoronggal áb­rázolták a birkát, mint a termé­kenység szimbólumát. A bika sej­ti, hogy „szárnyakat kapott” és a jövőben még repülhet is. Ez a mű bizalmat fejez ki. Dr. Said Hed­­day a Kompozíció I című grafiká­jén két­­ személy asztalnál ül. La­pos és alacsony homlokuk szélére „ugrott” a szemük, és ..más vi­lágból” dermedten tekintenek.. . talán nem is léteznek. Az arab világ sajátosságait, a nagy múltat a modern szemlélettel kapcsola össze Mohamed Galal El-Kuli. Szobraiban a mozgást, s az anya­got szintézisbe hozza, a tömegek elosztása folyamatos, több súly­pontot alakít ki. A régi hagyo­mány a három kiterjedésű, egy­szerű tagolatlan szobrot térsze­rűen megbontja és ezáltal is a mai szobrászati problémákba ve­­zet. ÁCS József ÉLŐSZÓVAL Sajtótörvények a két világháború között Ma est­e 6 órai kezdettel a Ma­gyar Nyelv, Irodalom és Hunga­rológia Kutatások Intézetének Élő­szóval című előadássorozata kere­tében Csáky S. Piroska Sajtó­törvények a két háború között címmel felolvasást tart a vajda­sági magyar és a nemzeti lapok művelődés- és sajtótörténetéről. Az előadás az Újvidéki Bölcsészet­tudományi Kar (Stevan Music, utca­szám nélkül) földszinti termeiben lesz. A szervezők minden érdeklő­dőt szívesen látnak. Egy naptárt vesz — hatvannégyet kap! MEGJELENT a Magyar Szó 1982. évi NAPTÁRA Ф Teljes névnapmutató Ф Hetipiacok, vásárok Ф Kertészkedjü­nk Ф Hasznos tudnivalók kezdő háziasszonyoknak Ф Korszerű háztartási gépek — Hogyan takarékoskodjunk Ф Kalácsok, sütemények Ф Kelmefestés házilag Ф Tanácsok fiatal szülőknek ф Gyógynövények a konyhában Ф Házi gyógyszertár Ф Vérnyomás — Fejfájás — Otthoni torna Ф Férfiak kozmetikája Ф Száz év a női divatban # Kézimunka, nulóverminták Ф Helységenkénti adatok Vajdaságról ф Népi gyermekjátékok # Hogyan vegyünk használt gépkocsit ф A labdarúgó-világbajnokság éve ф Unaloműző, fejtörő ф Híres hazugságok # Interpol dosszié — igaz történetek Ф Elmés mulatságok ф Vajdasági útinapló ф Vegeta-receptek ARA 80 DINÁR KÉRJE LAPÁRUSÁTÓL, JEGYEZZE ELŐ IDŐBEN! ) A népfelszabadító háborúban, a fegyveres harccal párhuzamosan egy csendesebb felszabadító harc is folyt a szellemi, kulturális fel­szabadításért. Minden alakulatnak, a zászlóaljtól fölfelé, saját műve­lődési csoportja is volt, amely a harcok szünetében nemcsak a harcosok, hanem a lakosság köré-­­­ben is kulturális-felvilágosító­­ küldetést teljesített. A népfelsza­­­­badító alakulatok kései utódai, néphadseregünk egységei örökség­ ]­ként vették át ezt a missziót. Nemkülönben a Vili, vajdasági­­ rohambrigád hagyományait ápoló szabadkai alakulat katonái is­­ méltók kívánnak lenni ahhoz a nemzedékhez, melynek harcos t örökébe léptek. A szabadkai munkaszervezetek­ben, helyi közösségekben, iskolák­ban gyakori és szívesen látott vendégek a katonák, akik amel­lett, hogy az alakulat kórusában,­­ zenekarában, irodalmi-versmondó­­ csoportjában énekelnek, muzsikál­­­­nak, szavalnak, rendszeres és fo­­­­lyamatos együttműködést alakítot­tak ki a város fiataljaival, az amatőr művelődési egyesületek­kel. Alig egy hete mutatták be sokszínű, változatos és sokat mon­dó közös műsorukat, s most az előző heti műsor hat katonarész­vevőjével beszélgetünk a szabad­kai Hadseregotthonban. Zenészek, táncosok, versmondók Hatan hatfelől érkeztek Sza­badkára: Toni TASZEVSZKI Ku­­manovóról, Drágán LOSIĆ Vlase­­nicáról, Slobodan KIVANIC Tito­­vo Un­c­éről, Stipe VUJIC a Mos­tar melletti Grude faluból, Dusan Tešević pedig Szarajevóból — egyikük már hosszabb ideje szol­gál itt, másikuk alig pár hónap­ja került ide. Slobodan az egyet­len köztük, aki már előbb is járt Szabadkán (itt tanuló bátyjához jött, egyhetes látogatásra), a töb­biek a katonai regulának köszön­hetik, hogy megismerhették ezt a várost, amely kissé múltat őrző külsejével és gazdag kulturális hagyományaival elnyerte mind­­annyiuk tetszését. És az emberek nyíltsága, spon­tán szívélyessége — mondja Slo­bodan, majd Toni folytatja: — Bárhol jártunk, eddig, mindenütt őszinte, meleg barátsággal fogad­tak bennünket. — És a többiek egyetértően rábólintanak. _ Hol van az a „bárhol", ahová a katonák ellárogathatnak? — tű­nődöm. — A művelődési egyesüle­tekben: a Mladostban, az Ivo Lo­la Ribarban, a Népkörben, a Bratstvóban, ahol az amatőrcso­portok tagjaival együtt készítjük közös műsorainkat, a hely kö­zösségekben, az iskolákban, a gyárakban, ahová vendégszerepel­ni járunk — sorolják egymás sza­vába­­vágva. A beszélgetés folya­mán aztán kialakul az összkép ar­ról a szerteágazó művelődési te­vékenységről, melynek eredmé­nyeként számtalan láthatatlan szál köti össze a katonákat a velük egykorú hebibili fiatalokkal. Toni és Vlado a Bratstvo Mű­velődési Egyesület tánccsoportjá­ban találta meg az érdeklődésé­nek megfelelő tevékenységet (a népi tánc iránti vonzódást míg középiskolás korukból hozták ma­gukkal). Ezzel az együttessel már régóta tart az együttműködés, de ők ketten, mivel nemrég kerültek Szabadkára, alig néhány hete kapcsolódtak be a munkába. A múlt heti műsor volt az első nyil­vános fellépésük. A heti három próba nem számít megterhelés­nek, hiszen úgy mennek az egye­sületbe, mintha sajátjaik közé mennének, és ezt mondják azok is, akik a Nénkör tánccsoportjával, vagy a Mladost balettegyüttesével dolgoznak. Az alakulat kórusa önálló együttesként működik évek óta. Tagjai többségének nem ez az el­ső találkozása a kórusmuzsikával: zömmel már énekeltek iskolai vagy amatőregyüttesben, nagyobb részüknek bizonyos zenei alapkép­zettsége is van. Alkalomszerűen, közös műsorokat készítenek a Pe­dagógiai Akadémia vagy a Zene­­skola kórusával. Az így létreho­­zott vegyeskar igényesebb kórus­művek előadására is vállalkozni tud. Slobodan azonban, aki a kó­rust mutatta be, klasszikus gitá­ron is játszik, és ilyen minőségé­ben az irodalmi műsorok kíséré­sében jut fontos szerephez, mint legutóbb amikor az Ivó­r­évi Bi­har Egyetemista Művelődési Egyesület irodalmi színpadával készítettek egy zenés irodalmi összeállítást.. A zene és a költészet hullámhosszén , Drágán, Stipe és Dusán is fel­­villanyozódtak, amikor a vers­mondókra és a zenei szakosztályra került a szó: ezek az alakulat leg­mozgékonyabb csoportjai, és mint ilyenek, leggyakrabban van alkal­­m­­uk színre lenni városszerte. Sőt, a zevah­arral és a TUTundasi balett­­egysüttesével az újvidéki tévé is kész:+e+t fel"ó.ró is ez az együttes — állapítják meg minden nagyképűsködés nélkül (és hogy van r.brtv, -ó — y— — — "УУ1 is -anUSrt— hatom, miután többször is volt alkalmam hallani őket). Még sa­ját szerzőik is vannak; a leg­utóbb előadott Titova zemlja cí­mű dal szövegét Nikola U­ZELAC írta, dallamát DuS°n LUPICA szerezte és ő is hangszerelte. Megtudtam azt is, hogy kétnyel­vű műsorok előadására is tud­nak vállalkozni, mivel magyar v­ersmonáojuk is van: egy MÉ­SZÁROS nevű fiú Versecről. — Véletlen lehet, hogy ilyen szerteágazó művelődési munka fo­lyik az alakulatban? — koc­káztatom meg a kérdést. — Dehogy — havazik a válasz.­­ Megérkezésünk napján végig­k­érdeztek bennünket, ki milyen tevékenységgel foglalkozott ko­rábban, és Momčilo SOKOVIĆ, a klub vezetője megtalálja a méd­ját, hogy mindenki azzal foglal­kozhasson szabad idejében, ami iránt vonzódik. És ha már a haviba* emlí*et*"... hadd mondom el, hogy a klub könyvtára egyike a legjobbaknak a körzetben (a múlt évben dí­jat is kapott), a Városi Könyvtár sem■ zárkózik­­ a katoná­k elöl, a klub olvasótermében az ország minden napi- és hetilapja hozzá­férhető a­ katonák számára — a ffrn f/yrr n ("JT'IC­ Nagyon népszerűek a klub idő­szerű témákkal foglalkozó vita­­'-'hun­ei •" mo+r, téma iránt érdeklődőket gyűjtik egy­ Búcsúzó­, arra kérem őket, mondják el azt az élményüket, a mely a legnagyobb benyomást t­ette rájuk. Mindegyiküknek volt egy-egy derűs vagy megkapó tör­ténete, de a legemlékezetesebb az órodában tett látogatás volt: az ő műsorukat viszonzandó, a leg­kisebbek a szerbek, magyarok vegyesen — versikékkel, mondó­­kákkal, gyermekdalokkal búcsúz­ok tőlük. És jóllehet nem is értet­tek meg mindent, azt érezték, hogy ezek a csöppségek olyan őszintén, a szívükből szóltak hoz­zájuk, amire csak egy 3—4 éves gyerekember képes. És ez volt számukra a legszebb hadsereg napi köszöntő. SZÖLLÖSY VÁGÓ László A küldetés folytatói Művelődési mozaik a szabadkai kaszárnyából és azon kívül

Next