Magyar Szó, 1981. december (38. évfolyam, 344-359. szám)
1981-12-22 / 350. szám
1981. december 22., kedd MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS 1» A múlt meghatározza a jelent A modern egyiptomi művészet kiállítása Belgrádban A SÁRGA-BARNA sivatagi HOMOKDOMBOK le-föl hullámoznak, míg a távolban az éggel nem egyesülnek. Nincs látóhatár, a homok (föld) és az ég egy, mint Allah. A végtelenség a titokkal versenyez, a végtelenség titka ... félelmetes ez az egyhangúság, konkrétan dr. Mohamed Riad Said „Kép” című festményén. Az anya és a gyermeke című képen a csendes megsemmisülés „gyötrő idejét” érezzük a vízszintes síkokban, amelyek „egymásra lépnek”. Az anya eltűnik a kép szélén (az élettérből), és a fekvő gyermeknek a fehér koponyáját sejtjük csak... a csend tovább feszül, ki bírja tovább ... ez a valóság? Harc, harcnak kell lennie ... kifejlődő vagy múló? Hosszú az út, gondoljunk az 5—6 ezer éves múltra ... A mai egyiptomi művészek a piramisok iránti kötelezettség érzéséből is merítenek önbizalmat... ez nagy erő — látni fogjuk —, eredeti művészetet akarnak megvalósítani, az viszont saját életforma kialakítását is jelenti. Ebben az iszlám erős fegyverük. A lelkek mélyén új piramisok reménye ébred. Mamun El Sh'ih Csend című szobra pelikánt ábrázol, mereven felfelé tekint a madár, feje, nagyobb a törzsénél ez a lélek vágyakozását fejezi ki. Másik alkotása: Ne öljétek meg a békét — egy bagoly leegyszerűsített formája és egyik bevájt ikerszeme a tűnődést, a másik szeme kidomborodó, éles kúp, és baljóslatú cselekvésre kész. Egyszerű és zseniális a magatartás változását így elképzelni. Az eredetiség a többi művészeknél is folytatódik, szó sincs semmilyen epigonizmusról. Érdekes ennek a múltját tudni. A művészeti invenció — az élet maga a Mamalukok uralma után (16. század eleje) visszaesett egészen a 20. század kezdetéig. Nem volt művészete, amely kifejezte volna a szellem kultúráját a népművészet kivételével, mely viszont a napi élet és az ünnepségek szolgálatában állt. A század végén külföldi művészek kiállításait szervezték meg egy-két nagyvárosban, és ennek biztatására indult el a művészeti élet. A művészek első generációja az európai művészettel lépett kapcsolatba, de a régi dicsőség víziója az archeológiai fölfedezések — abban az időben — különösen Tutenkámen kincsei föllelkesítették az egyiptomi közéletet és a művészetre is hatással voltak ... lassan. Nemzet érzés hatotta át az új generációt... egyiptomizmus lett az ambíciója a művésznek. Festményeiken, de főleg a szobrászatban sajátos művészet mutatkozott meg, így alakult ki a művészek második korosztálya, akik már a modern egyiptomi stílust kívánják kialakítani. A régi, nagy hagyományok szellemét a mai európai művészet szemléletével akarják megtermékenyíteni, és ez, amint látjuk, sikerrel megy, méghozzá a mai életproblémák visszatükrözésével együtt. A nemzeti élet (az arab világ) a társadalmi küzdelmekben formálódik, és konkretizálódik az élet. A saját élet alakulása és alakításának keserű harcát a művészek nagy ambícióval vállalják, így születnek meg az eredeti alkotások. Ghalet Khater Tolerancia című képén a társadalmi életet és a történést nagy prési sorskerék jelképezi. A történelem hajtja, és a múlt hibáit nagy teherként érzik a mai egyiptomiak. Ez a gondolat áttéttel fejezi ki a nehéz örökséget. A kép felső mezejében, fehér alapon a múlt eseményei kergetik egymást és a sebesség deformálja, széttépi az alakokat, kezeket, a lófejeket, csak sejtjük. A múlt óriási erővel préseli a jelent. A kép alsó harmadában barna, tömeg, arcok szoronganak, egykedvűen néznek, űrt éreznek belül és kívül. Valami hiányzik ... a cél, a lelkesedés valamiért A mai ember magára hagyatott. Mohammed Shaqer Egyedül című képén monumentális falsík és sötét háttér látható. Faltömbön vonalak, eltérő vonalak minden irányban, egy sem párhuzamos, s ezek nyilván csak nyomok. A várakozás című művén a sötét falakat sejtjük, s egyetlen ajtónyíláson át „várunk valamit”. Mi nem kritizálhatjuk ezt a pesszimizmust, ezt csak akkor tehetnénk, ha benne élnénk, ha lehetne „másként is tenni”. Az egyiptomi élet determinált, ezt több művész érzi. Auad El Shimi fehér dombornyomású grafikáin, régi egyiptomi szimbólumok mikrovilág formái, pezorfények, a lét kezdő, és ma már számunkra titkos alakzatai láthatók. Minden művének a Determináció elnevezést adta. Mohammed Salem Determináció című képén kis oszlop látható. Az egyik szélén egy „bűvöskő” áll, de minden pillamatban leeshet, a háttér fekete. Másik képe szintén Determináció, fekete környezetben meghatározatan fal vagy pusztán anyag. .. nyílás és vörös küszöb látszik. Zakaria El-Zin, festményein bérházak és ablakokban női fejek. Egy emelettel lejjebb derékig látszanak a nők, s végül egy teljes magasságban jelenik meg a balkonon. Talán az emancipációt jelképezi a művész. A másikon (minden képének Determináció a címe) babaarcok sorban és... golyós szemeikkel „meglepetést” és dermedtséget fejeznek ki. Tarik Sabadi a múltat a jelennel egyszerűbben, természetesebben köti öszsze, mint a „többiek”, ez viszont sarkalatos kérdés a továbbélés vízióinak kialakításában, mely az egész arab világot foglalkoztatja, s ennek talán központjában a munka, az arab genus felszabadulása áll. Tarik Sabadii A fény és a madár című szobrán hatalmas bika, rajta egy széttárt szárnyú madár áll (rárepült). A régi egyiptomi művészetben a széttárt szárnyú keselyűvel vagy napkoronggal ábrázolták a birkát, mint a termékenység szimbólumát. A bika sejti, hogy „szárnyakat kapott” és a jövőben még repülhet is. Ez a mű bizalmat fejez ki. Dr. Said Hedday a Kompozíció I című grafikájén két személy asztalnál ül. Lapos és alacsony homlokuk szélére „ugrott” a szemük, és ..más világból” dermedten tekintenek.. . talán nem is léteznek. Az arab világ sajátosságait, a nagy múltat a modern szemlélettel kapcsola össze Mohamed Galal El-Kuli. Szobraiban a mozgást, s az anyagot szintézisbe hozza, a tömegek elosztása folyamatos, több súlypontot alakít ki. A régi hagyomány a három kiterjedésű, egyszerű tagolatlan szobrot térszerűen megbontja és ezáltal is a mai szobrászati problémákba vezet. ÁCS József ÉLŐSZÓVAL Sajtótörvények a két világháború között Ma este 6 órai kezdettel a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológia Kutatások Intézetének Élőszóval című előadássorozata keretében Csáky S. Piroska Sajtótörvények a két háború között címmel felolvasást tart a vajdasági magyar és a nemzeti lapok művelődés- és sajtótörténetéről. Az előadás az Újvidéki Bölcsészettudományi Kar (Stevan Music, utcaszám nélkül) földszinti termeiben lesz. A szervezők minden érdeklődőt szívesen látnak. Egy naptárt vesz — hatvannégyet kap! MEGJELENT a Magyar Szó 1982. évi NAPTÁRA Ф Teljes névnapmutató Ф Hetipiacok, vásárok Ф Kertészkedjünk Ф Hasznos tudnivalók kezdő háziasszonyoknak Ф Korszerű háztartási gépek — Hogyan takarékoskodjunk Ф Kalácsok, sütemények Ф Kelmefestés házilag Ф Tanácsok fiatal szülőknek ф Gyógynövények a konyhában Ф Házi gyógyszertár Ф Vérnyomás — Fejfájás — Otthoni torna Ф Férfiak kozmetikája Ф Száz év a női divatban # Kézimunka, nulóverminták Ф Helységenkénti adatok Vajdaságról ф Népi gyermekjátékok # Hogyan vegyünk használt gépkocsit ф A labdarúgó-világbajnokság éve ф Unaloműző, fejtörő ф Híres hazugságok # Interpol dosszié — igaz történetek Ф Elmés mulatságok ф Vajdasági útinapló ф Vegeta-receptek ARA 80 DINÁR KÉRJE LAPÁRUSÁTÓL, JEGYEZZE ELŐ IDŐBEN! ) A népfelszabadító háborúban, a fegyveres harccal párhuzamosan egy csendesebb felszabadító harc is folyt a szellemi, kulturális felszabadításért. Minden alakulatnak, a zászlóaljtól fölfelé, saját művelődési csoportja is volt, amely a harcok szünetében nemcsak a harcosok, hanem a lakosság köré-ben is kulturális-felvilágosító küldetést teljesített. A népfelszabadító alakulatok kései utódai, néphadseregünk egységei örökség ]ként vették át ezt a missziót. Nemkülönben a Vili, vajdasági rohambrigád hagyományait ápoló szabadkai alakulat katonái is méltók kívánnak lenni ahhoz a nemzedékhez, melynek harcos t örökébe léptek. A szabadkai munkaszervezetekben, helyi közösségekben, iskolákban gyakori és szívesen látott vendégek a katonák, akik amellett, hogy az alakulat kórusában, zenekarában, irodalmi-versmondó csoportjában énekelnek, muzsikálnak, szavalnak, rendszeres és folyamatos együttműködést alakítottak ki a város fiataljaival, az amatőr művelődési egyesületekkel. Alig egy hete mutatták be sokszínű, változatos és sokat mondó közös műsorukat, s most az előző heti műsor hat katonarészvevőjével beszélgetünk a szabadkai Hadseregotthonban. Zenészek, táncosok, versmondók Hatan hatfelől érkeztek Szabadkára: Toni TASZEVSZKI Kumanovóról, Drágán LOSIĆ Vlasenicáról, Slobodan KIVANIC Titovo Uncéről, Stipe VUJIC a Mostar melletti Grude faluból, Dusan Tešević pedig Szarajevóból — egyikük már hosszabb ideje szolgál itt, másikuk alig pár hónapja került ide. Slobodan az egyetlen köztük, aki már előbb is járt Szabadkán (itt tanuló bátyjához jött, egyhetes látogatásra), a többiek a katonai regulának köszönhetik, hogy megismerhették ezt a várost, amely kissé múltat őrző külsejével és gazdag kulturális hagyományaival elnyerte mindannyiuk tetszését. És az emberek nyíltsága, spontán szívélyessége — mondja Slobodan, majd Toni folytatja: — Bárhol jártunk, eddig, mindenütt őszinte, meleg barátsággal fogadtak bennünket. — És a többiek egyetértően rábólintanak. _ Hol van az a „bárhol", ahová a katonák ellárogathatnak? — tűnődöm. — A művelődési egyesületekben: a Mladostban, az Ivo Lola Ribarban, a Népkörben, a Bratstvóban, ahol az amatőrcsoportok tagjaival együtt készítjük közös műsorainkat, a hely közösségekben, az iskolákban, a gyárakban, ahová vendégszerepelni járunk — sorolják egymás szavábavágva. A beszélgetés folyamán aztán kialakul az összkép arról a szerteágazó művelődési tevékenységről, melynek eredményeként számtalan láthatatlan szál köti össze a katonákat a velük egykorú hebibili fiatalokkal. Toni és Vlado a Bratstvo Művelődési Egyesület tánccsoportjában találta meg az érdeklődésének megfelelő tevékenységet (a népi tánc iránti vonzódást míg középiskolás korukból hozták magukkal). Ezzel az együttessel már régóta tart az együttműködés, de ők ketten, mivel nemrég kerültek Szabadkára, alig néhány hete kapcsolódtak be a munkába. A múlt heti műsor volt az első nyilvános fellépésük. A heti három próba nem számít megterhelésnek, hiszen úgy mennek az egyesületbe, mintha sajátjaik közé mennének, és ezt mondják azok is, akik a Nénkör tánccsoportjával, vagy a Mladost balettegyüttesével dolgoznak. Az alakulat kórusa önálló együttesként működik évek óta. Tagjai többségének nem ez az első találkozása a kórusmuzsikával: zömmel már énekeltek iskolai vagy amatőregyüttesben, nagyobb részüknek bizonyos zenei alapképzettsége is van. Alkalomszerűen, közös műsorokat készítenek a Pedagógiai Akadémia vagy a Zeneskola kórusával. Az így létrehozott vegyeskar igényesebb kórusművek előadására is vállalkozni tud. Slobodan azonban, aki a kórust mutatta be, klasszikus gitáron is játszik, és ilyen minőségében az irodalmi műsorok kísérésében jut fontos szerephez, mint legutóbb amikor az Ivórévi Bihar Egyetemista Művelődési Egyesület irodalmi színpadával készítettek egy zenés irodalmi összeállítást.. A zene és a költészet hullámhosszén , Drágán, Stipe és Dusán is felvillanyozódtak, amikor a versmondókra és a zenei szakosztályra került a szó: ezek az alakulat legmozgékonyabb csoportjai, és mint ilyenek, leggyakrabban van alkalmuk színre lenni városszerte. Sőt, a zevaharral és a TUTundasi balettegysüttesével az újvidéki tévé is kész:+e+t fel"ó.ró is ez az együttes — állapítják meg minden nagyképűsködés nélkül (és hogy van r.brtv, -ó — y— — — "УУ1 is -anUSrt— hatom, miután többször is volt alkalmam hallani őket). Még saját szerzőik is vannak; a legutóbb előadott Titova zemlja című dal szövegét Nikola UZELAC írta, dallamát DuS°n LUPICA szerezte és ő is hangszerelte. Megtudtam azt is, hogy kétnyelvű műsorok előadására is tudnak vállalkozni, mivel magyar versmonáojuk is van: egy MÉSZÁROS nevű fiú Versecről. — Véletlen lehet, hogy ilyen szerteágazó művelődési munka folyik az alakulatban? — kockáztatom meg a kérdést. — Dehogy — havazik a válasz. Megérkezésünk napján végigkérdeztek bennünket, ki milyen tevékenységgel foglalkozott korábban, és Momčilo SOKOVIĆ, a klub vezetője megtalálja a médját, hogy mindenki azzal foglalkozhasson szabad idejében, ami iránt vonzódik. És ha már a haviba* emlí*et*"... hadd mondom el, hogy a klub könyvtára egyike a legjobbaknak a körzetben (a múlt évben díjat is kapott), a Városi Könyvtár sem■ zárkózik a katonák elöl, a klub olvasótermében az ország minden napi- és hetilapja hozzáférhető a katonák számára — a ffrn f/yrr n ("JT'IC Nagyon népszerűek a klub időszerű témákkal foglalkozó vita'-'hunei •" mo+r, téma iránt érdeklődőket gyűjtik egy Búcsúzó, arra kérem őket, mondják el azt az élményüket, a mely a legnagyobb benyomást tette rájuk. Mindegyiküknek volt egy-egy derűs vagy megkapó története, de a legemlékezetesebb az órodában tett látogatás volt: az ő műsorukat viszonzandó, a legkisebbek a szerbek, magyarok vegyesen — versikékkel, mondókákkal, gyermekdalokkal búcsúzok tőlük. És jóllehet nem is értettek meg mindent, azt érezték, hogy ezek a csöppségek olyan őszintén, a szívükből szóltak hozzájuk, amire csak egy 3—4 éves gyerekember képes. És ez volt számukra a legszebb hadsereg napi köszöntő. SZÖLLÖSY VÁGÓ László A küldetés folytatói Művelődési mozaik a szabadkai kaszárnyából és azon kívül