Magyar Szó, 1981. december (38. évfolyam, 344-359. szám)

1981-12-31 / 359. szám

1531. dec. 31., 193?.. jan. 1., 2. MAGYAR SZÓ ft*!! vam a fa alatt? Volt alatta egy nyakkendő, amelynek e szakállas férfi majd ak­kor látja hasznát, ha — felesége igaz örömére — megborotválkozik, és van alatta egy csomó meglepe­tés a gyerekeiknek, akiket csak most fognak behívni. Meglepetés­ről lévén szó, egyelőre mi sem ír­juk le az ajándékok nevét, csak a nevük anagrammáiét: 1. VALÓ A BAB 2. KULCS OKOZNA 3. UTÓJÁTÉKA 4. AMA DÉLI SÓ 5. Ő GYOMOR 6. KÉT SAS ATJÁR Badarul hangzik? Nos, ez anag­rammánál nem ritkaság! De ha átrendezi a betűket, megtudja, mi van a fa alatt. Nos, mi? '9 ‘ОТОЛ^ОШ •s '9ТР S? ВШТВ t- *£ ‘ДОЧ -nouoi-EzB z 'BqeqpATB x . spxfajSaM) Számrejtvény Helyettesítse a mintás négyze­teket számokkal úgy hogy a szám­tani műveleteket az eredmények­nek megfelelően el lehessen vé­gezni mind vízszintes mind füg­gőleges irányban Azonos mintás A négyzet mindig azonos számot je­­lent Illik vagy sem? öt-öt zeneeszköz közül egyik nem „illik” a többi közé: — violin, brácsa, bőgő, gordon­ka, piszton; — citera, pianínó, zongora, kla­­vikord, Hammond orgona; — klarinét, oboa, tárogató, sza­­xofon, dob. (■jazsSuвц РрлпЈ шзи qcp ( sr)^xuai;iq шаи вдзхто 'e so.mq mju uo(7sia ' V ;saif3jg3W) Szemtorna Vegye jól szemügyre a rajzot, és állapítsa meg, hogy melyik palást­tal egészíthető ki a csonka pira­mis! EGY KIS TUDOMÁNY Persze nem beruházás nélkül, de az energia mindenesetre égi ál­dás, amúgy a mennyből jön, még­pedig a Szovjetunióban, ott is az egyik türkmén állami gazdaság­ban, ahol sós víz jön a kutakból. Néperőmű termelte energiával szivattyúzzák a felszínre, ott pedig a nap melege sótalanítja. ötven darab tizenkilenc négyzetméteres egységből áll a sótalanító telep, amely több száz liter édesvizet át­lát elő naponta. Hogyan történhet a napenergia segítségével és a legesleg­egysze­­rűbb módon a víz sótalanítása? (•IZg^A ЗЛЗЧ d'üu B |S9;B;9oT;oj^d V 'zjÁssps zbzb ll?imZS9P Ј?ш z3 bqíCibiubI Q;fnK§ UBUUO S9 ^ppđESOSi зјЗзлгј zv ttspaj 1з§9злп stäSba ‘-[пјз^ Bqji^pdBSOdBU ^згзлзшСЗр zjas9s v) Édesvíz ingyen Tettes kerestetik Logikai rejtvénykrimi A calais-i expressz utasai jórészt el­hagyták­ a főpályaudvar füstös csarno­kát, s csupán néhány baktató utas, hordár és vasutas lézengett a sínek közötti keskeny járdákon. Martin fel­ügyelő bosszúsan hajtotta fel kabátja gallérját, ő is kifelé indult. A Várt londoni felügyelő nem érkezett meg, most kijöhet ismét a következő calais-i vonathoz. ■ Az étterem peronra nyíló bejáratá­nál csaknem összeütközött Mercier őr­mesterrel, aki kapkodva, nehezen szó­lalt meg: — Milyen véletlen szerencse — lihegte —, egy kis bajom van. . . Egy hölgy elvesztette értékes gyűrű­jét . . . A felügyelő szeme összeszűkült, szá­razon kérdezte: — Ennyi az egész? Hát keressék meg! — Az őrmester kettőt­­hármat köhécselt: — Azt hiszem ... el­lopták tőle . . . Martin csak most nézte meg jobban a károsultat. A hölgy kabátja nyitva volt, fekete bársony ruhája szépen ki­emelte alakja karcsúságát, s bár nem volt éppen fiatal, a kis ijedtség a sze­mében, a szája szögletében, elragadóvá tette. — írja le nekünk az ékszert, madame. Mondjon el mindent, ami azó­ta történt, hogy utoljára látta a gyű­rűjét. — Egyszerűnek látszó, de igen ér­dekes darab. A karikát csak egyetlen hatalmas kő díszítette, az amszterda­mi kőcsiszolók remekműve. Tegnap­előtt kaptam a férjemtől. Kézitáskám­ban hoztam magammal, és amikor a kalauz végignyomakodott a folyosón, jelezve, hogy hamarosan befutunk, a púder dobozomért nyúltam a táskámba. Mint velem együtt a többi női utas is a fülkében. Akkor még a táskámban volt. A felügyelő bólintott: —És aztán? — London környékén lakunk. A fér­jem tegnap reggel indult, nekem még dolgom volt. Ma az egyik francia mi­niszternél vacsorázunk, ezért hoztam magammal a gyűrűt. — A hölgy illa­tos fehér kendőcskét vett elő, látszott, hogy mindjárt elsírja magát. — Látta valaki magánál az ékszert, asszonyom? Már úgy értem, hogy a vonaton. — Nem, senki sem . . . Aztán ide igyekeztem az étterembe. Egy itteni vasutas ismerősöm segített a leszállás­nál. Vitte a bőröndömet és őrizte azt, de a kézitáskám mindig velem volt. Addig vettem volna igénybe a segít­ségét, amíg kezet mosok az étterem mosdójában. Az expresszó állandóan foglalt volt — tette hozzá magyará­zatképpen. Ő azonban nem jöhet itt szóba, nem hiszem. Régi ismerősünk, még abból az időből, amikor a férjem itteni nagykövetségünkön dolgozott. Többször is járt nálunk... azaz hoz­zánk . . . helyesebben az egyik szoba­lányunkhoz. Feleségül akarta venni, de nem rajta múlott ... és akkoriban saj­náltam a fiút. A leszállásnál vettem őt észre. A többit már tudja a felügyelő úr. Martin felügyelő végleg elhatá­­a magát: most már mindegy, ezzel a hölggyel elüti az időt a londoni kollé­ga érkezéséig. Megérezte ismét a fi­nom parfümillatot, pillantása melegen szegeződött a hölgy arcára: — És mégis, mi történt azután? — kérdezte. — Amint kijöttem a mosdóból, isme­rősöm elköszönt. Elkéri magát arra a rövidke időre, amíg a szállodámba el­kísér. Az uram nem tudott kijönni elém, a sofőrökkel pedig annyi baj van. Ezt ő mondta .­. . Lám, farkast emlegettünk, itt is van a segítség. A felügyelő könnyedén kihajlította kabátja hajtókáját. Jelvénye megcsil­lant a füstös levegőben és odafordult az érkezőhöz: — A hölgy elveszített egy értékes ékszert, és nem találjuk. A vasutas megértően nézett körül: — Kellemetlen dolog. Biztos benne, ma­dame, hogy nem maradt a vonaton? A hölgy elgondolkodott: — Lehetsé­ges, hogy kiesett, mert a kiszállás előtt kinyitottam a táskámat. Azt hiszem, említettem már. — Erről könnyen meggyőződhetünk — szólt a vasutas ismerős. — Jöjjenek, kérem. A szerelvényt az imént már ki­tolták a tízes sínpárra, de biztos, hogy még nem takarították ki. Van ott egy kollégám, jóbarátom is, ő igazán utá­nanézhetne a dolognak. Szerencsére a forgalmi iroda egyik telefonján hamarosan kapcsolást kap­tak. Itt is a hölgy ismerőse beszélt: — Halló, Etienne — kiabált a kagylóba —, vizsgáljátok át alaposan a calais-i expressz harmadik kocsiját. Egy utas elveszített egy értékes ékszert. Igen, . . . igen, egy hölgyről van szó . . . Ép­pen ezért nézzetek körül a kocsi mos­dójában is. Igen . . . igen. A legtöbb nő kézmosás előtt lehúzza a gyűrűjét. Persze, Etienne, persze, a szappan mi­att. — Rémlik, mintha mondtam volna, nem juthattam be a mosdóba. így volt, felügyelő úr? — fordult a hölgy Martin felügyelőhöz. — Igen, asszonyom — felelte a fel­ügyelő. — Amennyit elmondott, elég is lesz, hiszen már ismerem a megfejtést. És remélem — fordult az ácsorgó Mer­cier-hez — erre maga is rájött már? Az őrmester bólintott, a hölgy és a vasutas értetlenül bámulták a őket: — Mi történt? — kérdezték egyszerre. Ha pedig még Mercier is rájött a megoldásra, olvasóink is bizonyára tudják, mi történt a gyűrűvel. Igaz? *®í1PlD?pf лзџвзгихд zv 6$ш íza S ‘Cvaioi V мдџзца^ o sí yvso !v2Pn? s\ß$ui зх^изцзииз х?н 'Vloa xezsy? S343%J.3 fißon *is nözßumi täuuv ^vsj gzs uva ^o.rr^xnfiß ftßoy -јјшз Ш38 гцизз ßipad ‘npzsáq \gxni -nfiß лоц%шо ‘\puuof9\32 v jvßviu njiozs -јз "Hvupßmu пџџозхпџвзги sa ‘iiapugi -gq V )uaiu\af xoqput) vnpivjßaiu svjn -sna V "ugs?in isdo^i V ipvxviu 220 zv S ‘dJLZSQ 9223(1 Ш9М ‘3J9Q 21V-äU ЏХфХЗр -nd xomulv '2Zoqopx3ZS2i9 sp* v \g q -p'fPHsp2 32232С31Ч fiölQy v ‘27oa звохдш -si'svinsva V (vaio2 V :S3JjC3dD3W MIN! KVÍZ Sötétben szabad a csók! 1. Szilveszteri­ szokás, hogy­­ éjfél előtt néhány másodperccel sötétet csinálnak. Ilyenkor szinte mindig felkiált valaki: — Szabad a csók! — Miért szokták Szilveszter nap­jának utolsó és újév napjának el­ső pillanatait sötétben tölteni? 2. A Föld melyik részén van mindennap ugyanannyi ideig sötét, mint világos? 3. A bibliában szereplő egyipto­mi tíz csapás közül kilencedikként sötétség sújtotta a fáraó népét. Hány napig tartott? 4. Ki a zeneszerzője a Szabad szél című operettnek? 5. Kinek melyik műve alapján készült a Csókolj meg, Katám cí­mű musical? 6. Mi az alapanyaga a habcsók­nak? 7. Kéry László A sötét lány pró­fétája című műve D. H. Lawren­ce leghíresebb regény? •nuip збзлрз^ S3 ЛзтјзП^ЧО Лрвт V 4 '-aCJ^rSsf­­o­ s$ Joapto ‘9 /*Noq?W?f8TA ђшр Х§10Ц sooubj^bw 3jB3dS3^B4S 'S *fT4 -zsAaCBxina ** 'SidBu шој^н 'Е ‘изгизш zv Z 'зризСрЈЗБО­­д£[зц r­u -3I­9A3b­zs3 iCgoq ‘bjjb чвшвГрв дешрвд -ХВ m­ zb S3 -9 zb ХЗоц ‘W?zb -3ZS ЛившоЛЗвц V *1 : S3 ЈјГЗДОЗГО SAKK 306. FELADVÁNY A. Jaroslavčev Kurskaja Pravda, 1966. Világos: Kh7, Vie3, He2, He6 (4) Sötét: Ke1, Fb4, gyx7 (3) Világos lép, és a harmadik lépésben mattol: A 305. számú feladvány meg­oldása a következő: 1. Vh5­, Fb1 (Fb3) 2. Vh1 (Vf3), Ba7 (Ba7) 3. Vh8 (Vf8) matt! Skandináv rejtvény 25

Next