Magyar Szó, 1981. december (38. évfolyam, 344-359. szám)
1981-12-24 / 352. szám
12 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ Jó néhány év beletelik, mirel a jugoszláv tévénéző — műhold segítségével — minden hazai állomás műsorát foghatja. Esetleg a következő ötéves tervidőszak végétől kezdve. A televízió persze így is kiveszi a részét a köztársaságok illetve tartományok közötti információcseréből, nemzeteink és nemzetiségeink kultúrájának egymáshoz való közelítéséből, faluk, városok egész tájegységek ismerkedéséből barátkozásából. De a JRT közös műsorában mégis könnyebben találják meg helyüket a szerbhorvát forrásnyelvű adások. Persze, logikusnak tűnik az érvelés, hogy a kevésbé ismert nyelveken sugárzott adás nehezen követhető, feliratozott műsorokból pedig már így is túl sok van. Figyelemre méltó adathoz jutott azonban egy nemrégi közvélemény-kutatás. A vajdasági nézők 3—6 %-a nézi az általuk nem beszélt nyelven készült adásokat. Az érdeklődés tehát nyilvánvaló. A PriStinai Televízió produkciójából a jugoszláv közönség szinte csak a Sinan Hasani regénye nyomán készült, A szél és a tölgy című sorozatot, valamint az Amikor késik a tavasz című film tv-változatát ismeri. A játékfilmek kétségkívül a legvonzóbb, legpiacképesebb termékek, de egy-egy közösség jelenét, gondjait, terveit talán jobban tükrözik a társadalmilag, politikailag, elkötelezett hm. és dokumentumműsorok. Közvetett ismerkedésünk helyszíne a prištinai tv-székház, jobban mondva a szükségmegoldásként használt régi rádióépület Helyszűkében a szenespincét és a tűzveszélyes padlást is munkatermekké alakították. Klubhelyiségnek az udvari barakkot, raktárnak pedig a folyosókat használják. — Amint látja, a mi munkánk iránt támasztott igények is jóval nagyobbak lehetőségeinknél — fogad Teodor BRUDAR főszerkesztő-helyettes. (Az őszi személyi változások idején odakerült új emberek egyelőre nem szívesen nyilatkoznak.) — Tartományunkban a televízió még mindig vonzó attrakció. A falvakban ünnepségszámba megy, ha egy család vevőkészüléket vásárol. Az elég nagyszámú írástudatlan miatt ez érthető is. Annál nagyobb viszont a tv-műsor felelőssége. Október 2-a óta egész napos (nyolc és fél, kilencórás) adást sugárzunk, hogy minél jobban megfeleljünk a különleges követelményeknek. ▲ Kiknek szánják a délelőtti adásokat? — Iskolatelevíziónk az idén indult be, és a délelőtti műsoridő nagy részét tölti ki. Oktatóműsorainkat azonban nemcsak a deákoknak készítjük. Hetente háromszor, délelőtt és délután, a marxista filozófia az neieazstatású szülők pedagógiai fölkészítése a honvédelem és a társadalmi önvédelem témái, egészségügyi, műszaki, közlekedési, mezőgazdasági környezetvédelmi ismeretek vannak műsoron. Céljuk elsősorban a felnőtt közönség általános műveltségi szintjének az emelése. Egész napos műsort készíteni és közvetíteni megfelelő műszaki kapacitást és hatalmas anyagi kiadást követel, amire Belgrád és Zágráb kivételével egyik hazai tv-állomás sem képes... — A mintegy 85 000 előfizető havi , 18% dinárja csak 50 %-ban fedezi költségeinket. A másik felét sajnos még mindig a tartományi költségvetésből biztosítjuk. Egyetlen bevételi tartalékunk a bejelentetlen készüléktulajdonosok felfedezése, de ez nagyon nehezen megy. Pedig számításaink szerint 60 000 van belőlük. Műszaki felszerelés tekintetében legfőbb gondunk a stúdióhiány. Egyetlen nagy és két kisebb stúdiónk van, és ez a nano műsor számára sem elég, nemhogy nagyobb vállalkozásokról gondolkodhatnánk. Fekete-fehér és színes filmlaboratóriumunk és két színes közvetítőkocsink mellé az idén négy hordozható elektronizmg kamerát kaptunk, ami jelentősen megkönnyíti a terepi munkát. A Prištinai Televízió által sugárzott háromnyelvű műsor 52 százaléka saját készítésű. (21 szá szaléka a többi jugoszláv központtól átvett adás és 27 százaléka külföld eredetű.) Tőreikül napi 15 perces hírösszefoglaló van műsoron (vasárnap kivételével), valamint egy kéthetenként jelentkező félórás magazin. Szerbhorvát nyelven szintén 15 perces híradót közvetítenek vasárnap kivételével mindennap. Az eddig kéthetenkénti félórás magazin újévtől minden, héten megszólal. Albánul napi 4 híradót sugároznak (egyet délelőtt). A tartomány községeinek hírösszefoglalója hetente, a belpolitikai magazin havonta 3 alkalommal, a külpolitikai összeállítás kéthetente, a honvédelmi műsor havonta kerül képernyőre. A hírszerkesztőségek munkáját heti 3 sportműsor egészíti ki. A tartományi szükségletekhez igazodik a dokumentum-szerkesztőség munkája. Az eddigi kéthetenkénti ifjúsági műsor mellé bevezettek egy havonta jelentkezőt amely a Prištinai Egyetem eredményeivel, gondjaival foglalkozik Kosovo másik jelentős szociális problémáját, a (falusi) nők felvilágosítását, a társadalmi-politikai életben való tevékenyebb részvételét szorgalmazza a Nő a társadalomban című sorozat. A Prištinai tv-nek egyelőre nincs közvéleménykutató osztálya, ezt igyekszik pótolni a Nézők és a televízió című vitaműsor. Legnépszerűbb talán mégis az Utazó stúdió, amelynek kamerái a tartomány minden részébe eljutnak, és a lakosság helyi jellegű társadalmi-politikai, szociális, városszépítési, művelődési és amatőr műkedvelő tevékenységét népszerűsítik. A dokumentumszerkesztőségnek még 5, kéthetenként jelentkező riportműsora van, a kosovói Barázda hetente, a különböző művelődési műsorok havonta 7—8 alkalommal kerülnek adásba. Jó dolguk van a legkisebbeknek, heti 5 gyermekműsor készül a számukra. A zenekedvelői műfajonként hetente egyszer élvezhetik a tv zeneműsorait. Heti 6 játékfilm, 1— 2 tv-játék kerül bemutatásra albán felirattal. Évente 5—6 saját gyártmányú tv-játékot, 1—2 eredeti sorozatot közvetítenek, és 8— 10 színházi előadást sugároznak felvételről. Amint Teodor Brudar elmondta, a dokumentum-szerkesztőség legnagyobb idei mulasztása az volt hogy a márciusi—áprilisi eseményekről nem készítettek felvételeket. Hogyan történhetett ez meg? — Televíziónknak megalakulása óta sokkal nagyobb szerepet kellett volna játszania a lakosság szocialista öligazgatású hazafiságának és közösségi szellemének erősítésében — idézi a pártfórumok értékelését Teodor Brudar. — Miután ezt a feladatot csak féliymeddiig teljesítettük, nem meglepő az sem, hogy szem elől tévesztettük a jugoszláv tv-központok azon elvi megállapodását is, hogy minden stúdió elsődleges információforrás kell hogy legyen a saját területén történő eseményekkel kapcsolatban. A rendbontások idején ■televízióink akkori vezetőivel azon tanakodtunk, hogy mi tevők legyünk ... Most már tudjuk, hogy elengedhetetlenül fontos lett volna dokumentum-felvételeket készíteni a történtekről. A Prištinai Televízió jövő évi tervét az idei mulasztásokon okulva, és a JKSZ tartományi, köztársasági és szövetségi szerveinek értékelését messzemenően figyelembe véve készítette el, és a szükséges káderpolitikai lépések is megtörténtek. Az 1982. évi műsorban sokkal több helyet kapnak az ország többi részéből érkező hírek, riportok. Az viszont, hogy mi gyakrabban és valószerűbben látjuk-e majd a kosovói életet, a többi jugoszláv tévéközpont igyekezetétől is függ. PURGER Tibor Hogyan látjuk egymást? Közvetett ismerkedés a Pristina Televízióval Riportpályázatunk eredménye A Gál László Publicisztikai Díj bíráló bizottsága — Bogdánfi Sándor (elnök), Németh István, Petkovics Kálmán — december 22-i ülésén odaítélte a Magyar Szó idei riportpályázatának díjait. A beküldött 51 pályáműt" elbírálva a bizottság egyhangúlag a következő döntést hozta. ELSŐ DU (8000 dinár): A magány várai (Jelige: Legénylakás). MÁSODIK DÍJ (6000 dinár): Mikor hagyjátok már abba... (Jelige: Arsa). HARMADIK DÍJ: (4000 dinár): Mélyröptű madarak (Jelige: Őszapó). A zsűri közlésre javasolja a következő riportokat: 1. Major Teréz fölemelkedése (Jelige: Erdőkerülőben). 2. A Gabbatától a Golgotáiig (Jelige: Jeruzsálem, Jeruzsálem). 3. Csipetnyi hvari nyár (Jelige: Tévedés). 4. Életsorsok, asszonyok (Jelige: Kanizsa 981). 5. Hosszú úton (Jelige nélkül). 8. Személyiségformálás kohója (Jelige: Horgos 81). 7. A csintalan lány (Jelige: Rozi). 8. Füvek és nádasok alatt (Jelige: Mi van a felszín alatt). 9. Egy volt urasági cseléd visszaemlékezései (Jelige: Valkó melléki). 10. Amibe a Báró belekezd (Jelige: Sors-bors). 11. Bemutatom... (Jelige: Próba szerencse). —O— A szerkesztőség felkéri a díjazottakat, valamint a közlésre javasolt riportok szerzőit, hogy a másodpéldány beküldésével igazolják szerzőségüket. TELEVÍZIÓ Nem kell a színpadot Tekinteni csak úgy, Mint hol mindennapi kenyérhez nyílik út. A színpad célja nagy, A színpad célja szent. Ez a szív parlagán Erkölcsöt fejt, teremt. Nem valószínű, hogy éppen névadójuk e korai versét saját munkájukra értelmezve választották volna jelszónak a zrenjanini Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjai, de tevékenységükkel — amit a Körkép hétfői adása mutatott be — bátran kiállnak a költő eszméje mellett. Műkedvelő körök tartomány- és országszerte mindenfelé működnek. Az amatőr mozgalmat a televízió sem tartja mostohagyerekének: gondoljunk csak a Belgrádi Televízió Minja Subota vezette Amatőrstúdiójára, a Tudás—hatalom című vetélkedősorozat szórakoztató részére vagy a MH egységeiben folyó művelődési élet bemutatására. (Egyes kritikusok szerint a tv még saját berkeiben is megtűr jó néhány amatőrt ...) A számtalan fellépés, helyi jellegű ünnepség, rendezvény, fesztivál, szemle stb. forgatagában azonban valahogy eltűnnek maguk az emberek, és ritkán jutunk el odáig, hogy „négyszemközt” találkozhatunk egy-egy műkedvelővel. Persze, nem könnyű művelődési szemlét gyártani. Az Újvidéki TV magyar nyelvű hírszerkesztőségében készülő Körkép érthetően nem veheti fel a versenyt, mondjuk, a belgrádi Pénteken 22-kor vagy a zágrábi A szív kultúrája című műsor rokonaival. Ez viszont Az első dal nem jelenti azt, hogy eleve föl kell adnia a harcot! A hétfő esti adás éppen azt bizonyította, hogy provinciánkban is akad téma, és tévés ember is, aki azt jelentőségének megfelelő módon és mértékkel feldolgozza. Mert egyszerűbb lett volna fél órán át „szerepeltetni” az amatőröket: a Petőfinek számtalan szakcsoportja van — a népi táncosoktól a szólóénekesekig, a hímezőktől a képzőművészekig —, játszva kitöltötték volna a műsoridőt. A Körkép ehelyett ékesen bizonyította, az ész és a szív érveivel egyaránt, hogy nem divatjamúlt munkaforma az egyesületi élet, hogy városiasodó vidékeinken sincs egyeduralma az intézményesített, a hivatásos meg az elektronikus szórakoztatásnak. Éppen ez a törekvés vezette a műsor készítőit csapdákkal teletűzdelt terepre. Akárcsak egy árnyalattal is különböző hangulatban már giccsesnek tűntek volna a vallomások. „Itt töltöm a szabad időmet” — mondta egy karénekes A 70 amatőr képzőművész képviselője arról szólt mímelt hálálkodás nélkül, hogy az alig egy évvel ezelőttig szétszórt autodidaktákat éppen a Petőfi karolta fel. A nem magyar ajkú zeneiskolástól sem szólamokat hallottunk, hanem azt, hogy az egyesület helyiséget biztosított neki és társainak ötleteik megvalósításához. A mosolygós arcú, ragyogó szemű népi táncos kisfiú eleinte megilletődöttségében félmondatokkal válaszolt, de a beszélgetés végzetes elrontása helyett ritkán hallott őszinte vallomással lepett meg bennünket: „Nem élek a szüleimnél, és valójában ez a második otthonom.” Kukorica Jancsi áriáját a „csak” félévszázados műkedvelői múltra visszatekintő egyesületi tag úgy énekelte, hogy abban nem művészi pátosz volt, hanem egy egész emberélet minden küzdelmes-fájdalmas büszkesége. Utána még volt ereje és kedve válaszolni a jelenlevő két (nem több!?) generáció viszonyát firtató (kissé suta) kérdésre: „Nem érelem, mert terelem megérteni őket.” Ide kívánkozik a műsorvezető legjobb kérdése is. Az izgalomtól piruló mosolygós szemű szólóénekes kislánytól arról érdeklődött, hogy társaival együtt miért nem a diszkót választja. „Vagyunk jó néhányan — hangzott a szemmel láthatóan nem betanult és épp ezért meggyőző válasz —, akiket nerre elégít ki az ottani passzív szórakozás. Mi csinálni szeretnénk a zenét.” Az egyesület vezetőjének nyilatkozata is meglepően közvetlen volt. Fesztelenül zsibongó, igazi klubéletet folytató gyermeksereggel a háttérben mondta el, hogy „pénzből van elég, de nem az a legfontosabb”. Nagy kár, hogy anyagi eszközeik társítását említve nem árult el részleteket, mert talán néhányan tanulhattak volna belőle. A hasonló riportműsoroktól eltérően, amelyekben minden adatot az elejére zsúfolnak (nehogy valami is kimaradjon), itt csak a végén tudtuk meg, hogy a zrenjanini Petőfi Művelődési Egyesület 1945 májusában Vajdaságban elsőként alakult, „azzal a céllal, hogy továbbfejlessze és ápolja a testvériségi egység szellemét” A reneszánsz muzsikát művelő kamarazenekar fűzte tovább a gondolatot Thomas Morley szerzeményével. A címe: Szerelemmel. rr 1981. december 24., csütörtök Egyre kevesebb film Horvátországban A filmmunkások egyesülete szerint Horvátországban állandóan csökken az évi produkció, úgyhogy jövőre legfeljebb két játékfilmet lehet majd forgatni, és a rövidfilmek száma is lényegesen kisebb lesz, mint azelőtt. A filmmunkások hangsúlyozzák, hogy az ilyen méretű filmgyártás társadalmilag értelmetlen. Legalább kilenc játékfilm, huszonöt dokumentumfilm és száz percnyi animációs film forgatásával lehetne kielégíteni a művelődési és társadalmi igényeket. Ekkora produkcióra van elegendő káder- és műszaki lehetőség is a köztársaságban. Társulással és jó szervezéssel az említett évi termés gyártási költségeinek a felét maga a filmszakma fedezhetné. A másik felét azonban a társadalomnak kellene előteremtenie. Az Egyesült Államokat és Japánt leszámítva egyetlenegy olyan filmgyártás sem létezik a világon, amely saját erejéből fenn tudja tartani magát. Mindenütt támogatja a társadalom és az állam. Mindezt figyelembe véve szükséges, hogy a film újra a kultúra szerves részévé váljon Horvátországban. Ez azonban azt is jelenti, hogy ugyanolyan támogatást kapjon, mint a művelődés többi területe. (Tanjug) Jobb híján a vendéglőben a moholiak szórakozási lehetőségeiről Eredetileg a moholi fiatalok szórakozási lehetőségeiről beszélgettünk el kötetlenül Somogyi István és Kocsis Elek moholi fiatalokkal Ők maguk már nem sorolhatók ugyan a tizenévesek közé, hiszen megközelítették a harmincat, a fiatalságot pedig nagy hírtelenében hajlamosak vagyunk egy évtizeddel kevesebbnek értelmezni Ezért általában a moholi szórakozási lehetőségekre irányítjuk egész beszélgetésünket, annál inkább mivel mindketten munkaviszonyban vannak, a Bakóban és az adui Potdijéban, s az idősebb dolgozókhoz hasonlóan maguk is ledolgozzák a napi nyolc órát, s utána gondolhatnak csak szórakozásra. Úgy véljük, a művelődési otthon nincs kellően kihasználva Nagyon vártuk elkészülését, és eleinte voltak is időnként rendezvények, az utóbbi időben azonban csak elvétve akad műsor. Csak a klub működik, de megszűnt az előtte igen nagyon népszerű és látogatott diszkó-sorozat — mondják egymás szavait helyeselve. — Valamikor Bartusz Szilveszter keze alatt jómagam is tagja voltam a nepitánc-csoportnak — mondja István. — Szerettük a táncot, jártunk a próbáikra, örültünk a fellépéseknek. Most, sajnos, nincs tovább. — A színjátszók is abbahagyták a munkát. — Valahogy mintha lassan leállna a tevékenység a fiatalok körében. De egyáltalában hová mehet el Moholon szórakozni az ember? A Vadásziakba? Néhány vendéglőbe? A moziba minden bizonnyal nem szívesen, legalábbis ilyen télidiőben, mert nem fűtik a termet, és ki hajlandó kétórányit fagyoskodni akármilyen filmért. Akkor már inkább a baráti körben való otthonmaradást, tévét, kártyát választják. Vagy, ugye, el kell menni Adára, esetleg máshová.— Szombatonként, vasárnaponként át is járunk Adára a diszkóba, de hétköziben, ha adódik szabadidő, szinte kényszerszerűvé válik a kocsma. — Nagy kár, hogy a szilveszterezést sem szervezték meg, ott áll üresen az ifjúsági otthon, egyszerűen mintha nem lenne élet... — Pedig hiszem, és hisszük, hogy továbbra is vannak, lennének Mohokra fiatalok, idősebbek, amatőrök, akik szívesen bekapcsolódnának újra a munkába, ha megszerveznék a tevékenységet. Nem szabadna megengedni, hogy teljesen elidegenedjünk egymástól. Kell a találkozás, kell a szórakozás ahhoz, hogy egy közösségben gazdagodjon az élet. ..