Magyar Szó, 1981. december (38. évfolyam, 344-359. szám)

1981-12-24 / 352. szám

12 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ J­ó néhány év beletelik, mi­rel a jugoszláv tévénéző — műhold segítségével — minden hazai állomás műsorát foghatja. Esetleg a következő öt­éves tervidőszak végétől kezdve. A televízió persze így is kiveszi a részét a köztársaságok illetve tarto­­má­nyok közötti információ­cseréből, nemzeteink és nemzeti­ségeink kultúrájának egymáshoz való közelítéséből, faluk, városok egész tájegységek ismerkedéséből barátkozá­sából. De a JRT közös műsorában mégis könnyebben ta­lálják meg helyüket a szerbhor­­vát forrásnyelvű adások. Persze, logikusnak tűnik az érvelés, hogy a kevésbé ismert nyelveken sugárzott adás nehe­zen követhető, feliratozott műso­rokból pedig már így is túl sok van. Figyelemre méltó adathoz ju­tott azonban egy nemrégi közvé­­lemény-kutatás. A vajdasági né­zők 3—6 %-a nézi az általuk nem beszélt nyelven készült adásokat. Az érdeklődés tehát nyilvánvaló. A PriStinai Televízió pro­dukciójából a jugoszláv kö­zönség szinte csak a Sinan Hasani regénye nyomán ké­szült, A szél és a tölgy című so­rozatot, valamint az Amikor ké­sik a tavasz című film tv-válto­­zatát­ ismeri. A játékfilmek két­ségkívül a legvonzóbb, legpiac­képesebb termékek, de egy-egy közösség jelenét, gondjait, terve­it talán jobban tükrözik a társa­dalmilag, politikailag, elkötelezett hm. és dokumentumműsorok. Közvetett ismerkedésünk hely­színe a prištinai tv-székház, job­­ban mondva a szükségmegoldás­­ként használt régi rádióépület Helyszűkében a szenespincét és a tűzveszélyes padlást is munka­termekké alakították. Klubhelyi­ségnek az udvari barakkot, rak­tárnak pedig a folyosókat használ­ják. — Amint látja, a mi munkánk i­ránt támasztott igények is jóval nagyobbak lehetőségeinknél — fo­gad Teodor BRUDAR főszerkesz­tő-helyettes. (Az őszi személyi vál­­tozások idején odakerült új em­berek egyelőre nem szívesen nyi­latkoznak.) — Tartományunkban a televízió még mindig vonzó attrakció. A falvakban ünnepség­­szám­ba megy, ha egy család ve­vőkészüléket vásárol. Az elég nagyszámú írástudatlan miatt ez érthető is. Annál nagyobb vi­szont a tv-műsor felelőssége. Ok­tóber 2-a óta egész napos (nyolc és fél, kilencórás) adást sugár­zunk, hogy minél jobban megfe­leljünk a különleges követelmé­nyeknek. ▲ Kiknek szánják a délelőtti adásokat? — Iskolatelevíziónk az idén in­dult be, és a délelőtti műsoridő nagy részét tölti ki. Oktatóműso­rainkat azonban nemcsak a deá­koknak készítjük. Hetente három­szor, délelőtt és délután, a mar­xista filozófia az neieazsta­t­ás­ú szülők pedagógiai fölkészítése a honvédelem és a társadalmi ön­védelem témái, egészségügyi, mű­­szaki, közlekedési, mezőgazdasági környezetvédelmi ismeretek van­nak műsoron. Céljuk elsősorban a felnőtt közönség általános mű­veltségi szintjének az emelése.­­ Egész napos műsort készíte­ni és közvetíteni megfelelő mű­szaki kapacitást és hatalmas anya­­gi kiadást követel, amire Belg­­rád és Zágráb kivételével egyik hazai tv-állomás sem képes... — A mintegy 85 000 előfizető havi , 18% dinárja csak 50 %-ban fedezi költségeinket. A másik fe­lét sajnos még mindig a tartomá­nyi költségvetésből biztosítjuk. Egyetlen bevételi tartalékunk a bejelen­tetlen készüléktulajdono­­sok felfedezése, de ez nagyon ne­hezen megy. Pedig számításaink szerint 60 000 van belőlük. Mű­szaki felszerelés tekintetében leg­főbb gondunk a stúdióhiány. Egyetlen nagy és két kisebb stú­diónk van, és ez a nano műsor számára sem elég, nemhogy na­gyobb vállalkozásokról gondol­kodhatnánk. Fekete-fehér és színes filmlabora­tóriumunk és két színes közvetítőkocsink mellé az idén négy hordozható elektroni­­zmg kamerát kaptunk, ami jelen­tősen megkönnyíti a terepi mun­kát. A Prištinai Televízió által su­gárzott háromnyelvű műsor 52 százaléka saját készítésű. (21 szá­ s­zaléka a többi jugoszláv központ­tól átvett adás és 27 százaléka kül­föld­­ eredetű.) Tőreikül napi 15 perces hírösszefoglaló van műso­ron (vasárnap kivételével), vala­mint egy kéthetenként jelentkező félórás magazin. Szerbhorvát nyel­ven szintén 15 perces híradót köz­vetítenek vasárnap kivételével mindennap. Az eddig kéthetenkén­ti félórás magazin újévtől minden, héten megszólal. Albánul napi 4 híradót sugá­roznak (egyet délelőtt). A tarto­mány községeinek hírösszefoglaló­ja hetente, a belpolitikai magazin havonta 3 alkalommal, a külpoli­tikai összeállítás kéthetente, a hon­védelmi műsor havonta kerül kép­ernyőre. A hírszerkesztőségek munkáját heti 3 sportműsor egé­szíti ki. A tartományi szükségletekhez igazodik a dokumentum-szerkesz­tőség munkája. Az eddigi kéthe­tenkénti ifjúsági műsor mellé be­vezettek egy havonta jelentkezőt amely a Prištinai Egyetem ered­ményeivel, gondjaival foglalkozik Kosovo másik jelentős szociális problémáját, a (falusi) nők felvi­lágosítását, a társadalmi-politikai életben való tevékenyebb részvéte­lét szorgalmazza a Nő a társa­dalomban című sorozat. A Prišti­­nai tv-nek­ egyelőre nincs közvé­­leménykutató osztálya, ezt igyek­szik pótolni a Nézők és a tele­vízió című vi­taműsor. Legnépszerűbb talán mégis az Utazó stúdió, amelynek kamerái a tartomány minden részébe eljut­nak, és a lakosság helyi jellegű társadalmi-politikai, szociális, vá­­rosszépítési, művelődési és amatőr műkedvelő tevékenységét népsze­rűsítik.­­ A dokumentumszerkesztőségnek még 5, kéthetenként jelentkező ri­­portműsora van, a kosovói Ba­rázda hetente, a különböző műve­lődési műsorok havonta 7—8 alka­lommal kerülnek adásba. Jó dol­guk van a legkisebbeknek, heti 5 gyermekműsor készül a számuk­ra. A zenekedvelői műfajonként hetente egyszer élvezhetik a tv zeneműsorait. Heti 6 játékfilm, 1— 2 tv-játék kerül bemutatásra al­bán felirattal. Évente 5—6 saját gyártmányú tv-játékot, 1—2 ere­deti sorozatot közvetítenek, és 8— 10 színházi előadást sugároznak felvételről. Amint Teodor Brudar elmondta, a doku­mentum-szerkesztőség leg­nagyobb idei mulasztása az volt hogy a márciusi—áprilisi esemé­nyekről nem készítettek felvétele­ket. Hogyan történhetett ez meg? — Televíziónknak megalakulása óta sokkal nagyobb szerepet kel­lett volna játszania a lakosság szo­cialista ö­ligazgatású hazafiságának és közösségi szellemének erősíté­sében — idézi a pártfórumok ér­tékelését Teodor Brudar. — Mi­után ezt a feladatot csak féliy­­meddiig teljesítettük, nem meglepő az sem, hogy szem elől tévesztet­tük a jugoszláv tv-központok azon elvi megállapodását is, hogy min­den stúdió elsődleges információ­forrás kell hogy legye­n a saját te­rületén történő eseményekkel kap­csolatban. A rendbontások idején ■televízióink akkori vezetőivel azon tanakodtunk, hogy mi tevők le­gyünk ... Most már tudjuk, hogy elengedhetetlenül fontos lett vol­na dokumentum-felvételeket ké­szíteni a történtekről. A Prištinai Televízió jövő évi tervét az idei mulasztásokon okul­va, és a JKSZ tartományi, köztár­sasági és szövetségi szerveinek ér­tékelését messzemenően figyelem­be véve készítette el, és a szük­séges káderpolitikai lépések is megtörténtek. Az 1982. évi műsor­ban sokkal több helyet kapnak az ország többi részéből érkező hírek, riportok. Az viszont, hogy mi gyakrab­ban és valószerűbben látjuk-e majd a kosovói életet, a többi ju­goszláv tévé­központ igyekezetétől is függ. PURGER Tibor Hogyan látjuk egymást? Közvetett ismerkedés a Pristina­ Televízióval Riportpályázatunk eredménye A Gál László Publicisztikai Díj bíráló bizottsága — Bogdánfi Sándor (elnök), Németh István, Petkovics Kálmán — december 22-i ülésén odaítélte a Magyar Szó idei riportpályázatának díjait. A beküldött 51 pályáműt" elbírálva a bizottság egyhangúlag a kö­vetkező döntést hozta. ELSŐ DU (8000 dinár): A magány várai (Jelige: Legényla­­kás). MÁSODIK DÍJ (6000 dinár): Mikor hagyjátok már abba... (Jelige: Arsa). HARMADIK DÍJ: (4000 dinár): Mélyröptű madarak (Jelige: Őszapó). A zsűri közlésre javasolja a következő riportokat: 1. Major Teréz fölemelkedése (Jelige: Erdőkerülőben). 2. A Gabbatától a Golgotáiig (Jelige: Jeruzsálem, Jeruzsálem). 3. Csipetnyi hvari nyár (Jelige: Tévedés). 4. Életsorsok, asszonyok (Jelige: Kanizsa 981). 5. Hosszú úton (Jelige nélkül). 8. Személyiségformálás kohója (Jelige: Horgos 81). 7. A csintalan lány (Jelige: Rozi). 8. Füvek és nádasok alatt (Jelige: Mi van a felszín alatt). 9. Egy volt urasági cseléd visszaemlékezései (Jelige: Valkó melléki). 10. Amibe a Báró belekezd (Jelige: Sors-bors). 11. Bemutatom... (Jelige: Próba szerencse). —O— A szerkesztőség felkéri a díjazottakat, valamint a közlésre ja­vasolt riportok szerzőit, hogy a másodpéldány beküldésével iga­zolják szerzőségüket. TELEVÍZIÓ Nem kell a színpadot Tekinteni csak úgy, Mint hol mindennapi kenyérhez nyílik út. A színpad célja nagy, A színpad célja szent. Ez a szív parlagán Erkölcsöt fejt, teremt. Nem valószínű, hogy éppen név­adójuk e korai versét saját mun­kájukra értelmezve választották volna jelszónak a zrenjanini Pe­tőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjai, de tevékenységükkel — amit a Körkép hétfői adása mu­tatott be — bátran kiállnak a köl­tő eszméje mellett. Műkedvelő körök tartomány- és országszerte mindenfelé működ­nek. Az amatőr mozgalmat a tele­vízió sem tartja mostohagyereké­nek: gondoljunk csak a Belgrádi Televízió Minja Subota vezette Amatőrstúdiójára, a Tudás—hata­lom című vetélkedősoroza­t szóra­koztató részére vagy a M­H egy­ségeiben folyó művelődési élet bemutatására. (Egyes kritikusok szerint a tv még saját berkei­ben is megtűr jó néhány ama­tőrt ...) A számtalan fellépés, helyi jel­legű ünnepség, rendezvény, feszti­vál, szemle stb. forgatagában azonban valahogy eltűnnek ma­guk az emberek, és ritkán jutunk el odáig, hogy „négyszemközt”­­ ta­lálkozhatunk egy-egy műkedvelő­vel. Persze, nem könnyű művelődési szemlét gyártani. Az Újvidéki TV magyar nyelvű hírszerkesztőségé­ben készülő Körkép érthetően nem veheti fel a versenyt, mond­juk, a belgrádi Pénteken 22-kor vagy a zágrábi A szív kultúrája című műsor rokonaival. Ez viszont Az első dal nem jelenti azt, hogy eleve föl kell adnia a harcot! A hétfő esti adás éppen azt bizonyította, hogy provinciánkban is akad téma, és tévés ember is, aki azt jelentősé­gének megfelelő módon és mér­tékkel feldolgozza. Mert egyszerűbb lett volna fél órán át „szerepeltetni” az amatő­röket: a Petőfinek számtalan szakcsoportja van — a népi tán­cosoktól a szólóénekesekig, a hí­­mezőktől a képzőművészekig —, játszva kitöltötték volna a műsor­időt. A Körkép ehelyett ékesen bizonyította, az ész és a szív érveivel egyaránt, hogy nem di­vatjamúlt munkaforma az egyesü­leti élet, hogy városiasodó vidéke­inken sincs egyeduralma az in­tézményesített, a hivatásos meg az el­ektron­ikus szórakoztatásnak. Éppen ez a törekvés vezette a műsor készítőit csapdákkal tele­tűzdelt terepre. Akárcsak egy ár­nyalattal is különböző hangulat­ban már giccsesnek tűntek volna a vallomások. „Itt töltöm a szabad időmet” — mondta egy karénekes A 70 amatőr képzőművész képvise­lője arról szólt mímelt hálálkodás nélkül, hogy az alig egy évvel ez­­előttig szétszórt autodidaktákat ép­pen a Petőfi karolta fel. A nem magyar ajkú zeneiskolástól sem szólamokat hallottunk, hanem azt, hogy az egyesület helyiséget biz­tosított neki és társainak ötleteik megvalósításához. A mosolygós ar­cú, ragyogó szemű népi táncos kis­fiú eleinte megilletődöttségében félmondatokkal válaszolt, de a be­szélgetés végzetes elrontása helyett ritkán hallott őszinte vallomással lepett meg bennünket: „Nem élek a szüleimnél, és valójában ez a második otthonom.” Kukorica Jan­csi áriáját a „csak” félévszázados műkedvelői múltra visszatekintő egyesületi tag úgy énekelte, hogy abban nem művészi pátosz volt, hanem egy egész emberélet min­den küzdelmes-fájdalmas büszke­sége. Utána még volt ereje és ked­ve válaszolni a jelenlevő két (nem több!?) generáció viszonyát firta­tó (kissé suta) kérdésre: „Nem érelem, mert terelem megérteni őket.” Ide kívánkozik a műsorvezető legjobb kérdése is. Az izgalomtól piruló mosolygós szemű szólóénekes kislánytól arról érdeklődött, hogy társaival együtt miért nem a disz­kót választja. „Vagyunk jó néhá­­nyan — hangzott a szemmel lát­hatóan nem betanult és épp ezért meggyőző válasz —, akiket nerre elégít ki az ottani passzív szóra­kozás. Mi csinálni szeretnénk a ze­nét.” Az egyesület vezetőjének nyilat­kozata is meglepően közvetlen volt. Fesztelenül zsibongó, igazi klubéletet folytató gyermeksereg­gel a háttérben mondta el, hogy „pénzből van elég, de nem az a legfontosabb”. Nagy kár, hogy anyagi eszközeik társítását említ­ve nem árult el részleteket, mert talán néhányan tanulhattak volna belőle. A hasonló riportműsorok­tól eltérően, amelyekben­­ minden adatot az elejére zsúfolnak (ne­hogy valami is kimaradjon), itt csak a végén tudtuk meg, hogy a zrenjanini Petőfi Művelődési Egye­sület 1945 májusában Vajdaság­ban elsőként alakult, „azzal a cél­lal, hogy továbbfejlessze és ápol­ja a testvériségi egység szellemét” A reneszánsz muzsikát művelő kamarazenekar fűzte tovább a gondolatot Thomas Morley szerze­ményével. A címe: Szerelemmel.­ ­rr 1981. december 24., csütörtök Egyre kevesebb film Horvátországban A filmmunkások egyesülete sze­rint Horvátországban állandóan csökken az évi produkció, úgy­hogy jövőre legfeljebb két játék­filmet lehet majd forgatni, és a rövidfilmek száma is lényegesen kisebb lesz, mint azelőtt. A film­munkások hangsúlyozzák, hogy az ilyen méretű filmgyártás társa­dalmilag értelmetlen. Legalább kilenc játékfilm, huszonöt doku­­mentumfilm és száz percnyi ani­mációs film forgatásával lehetne kielégíteni a művelődési és társa­dalmi igényeket. Ekkora produk­cióra van elegendő káder- és műszaki lehetőség is a köztársa­ságban. Társulással és jó szervezéssel az említett évi termés gyártási költségeinek a felét maga a film­szakma fedezhetné. A másik felét azonban a társadalomnak kellene előteremtenie. Az Egyesült Álla­mokat és Japánt leszámítva egyet­lenegy olyan filmgyártás sem léte­zik a világon, amely saját erejé­ből fenn tudja tartani magát. Mindenütt támogatja a társada­lom és az állam. Mindezt figyelembe véve szük­séges, hogy a film újra a kultúra szerves részévé váljon Horvát­országban. Ez azonban azt is jelenti, hogy ugyanolyan támoga­tást kapjon, mint a művelődés többi területe. (Tanjug) Jobb híján a vendéglőben a moholiak szórakozási lehet­őségeiről Eredetileg a moholi fiatalok szó­rakozási lehetőségeiről beszélget­tünk el kötetlenül Somogyi István és Kocsis Elek moholi fiatalokkal Ők maguk már nem sorolhatók ugyan a tizenévesek közé, hiszen megközelítették a harmincat, a fiatalságot pedig nagy hírtelené­­ben hajlamosak vagyunk egy év­tizeddel kevesebbnek értelmezni Ezért általában a moholi szórako­zási lehetőségekre irányítjuk egész beszélgetésünket, annál inkább mivel mindketten munkaviszony­ban vannak, a Bakóban és az adui Potdijéban, s az idősebb dolgozókhoz hasonlóan maguk is ledolgozzák a napi nyolc órát, s utána gondolhatnak csak szóra­kozásra.­­ Úgy véljük, a művelődési ott­hon nincs kellően kihasználva Nagyon vártuk elkészülését, és eleinte volta­k is időnként rendez­vények, az utóbbi időben azonban csak elvétve akad műsor. Csak a klub működik, de megszűnt az előtte igen nagyon népszerű és lá­togatott diszkó-sorozat — mondják egymás szavait helyeselve. — Valamikor Bartusz Szilvesz­ter keze alatt jómagam is tagja voltam a nepitánc-csoportnak — mondja István. — Szerettük a táncot, jártunk a próbáikra, örül­tünk a fellépéseknek. Most, saj­nos, nincs tovább. — A színjátszók is abbahagy­ták a munkát. — Valahogy mintha lassan le­állna a tevékenység a fiatalok kö­rében. De egyáltalában hová me­het el Moholon szórakozni az em­ber? A Vadásziakba? Néhány ven­déglőbe? A moziba minden bi­zonnyal nem szívesen, legalábbis ilyen télidiőben, mert nem fűtik a termet, és ki hajlandó kétórányit fagyoskodni akármilyen filmért. Akkor már inkább a baráti kör­ben való otthonmaradást, tévét, kártyát választják. Vagy, ugye, el kell menni Adára, esetleg más­hová.­­— Szombatonként, vasárnapon­ként át is járunk Adára a diszkó­ba, d­e hétköziben, ha adódik sza­bad­idő, szinte kényszerszerűvé válik a kocsma. — Na­gy kár, hogy a szilveszte­­rezést sem szervezték meg, ott áll üresen az ifjúsági otthon, egy­szerűen mintha nem lenne élet... — Pedig hiszem, és hisszük, hogy továbbra is vannak, lenné­nek Mohokra fiatalok, idősebbek, amatőrök, akik szívesen bekap­csolódnának újra a munkába, ha megszerveznék a tevékenységet. Nem szabadna megengedni, hogy teljesen elidegenedjünk egymástól. Kell a találkozás, kell a szórako­zás ahhoz, hogy egy közösségben gazdagodjon az élet. ..

Next