Magyar Szó, 1982. április (39. évfolyam, 104-118. szám)

1982-04-27 / 115. szám

14 MAGYAR SZÓ 1982. április 27., kedd NYUGDÍJASOK OLDALA Eszköztársíással 4000 koros ember számára épülhetne otthon Vajdaságban Lakáshiány miatt a nyugdíjasok pénzének felét sem használják fel • Mi módon lehetne eredményesen befektetni a lakásépítésre leválasztott eszközöket Ha a valós és pontosan megállapított egészségügyi és szociális igényből indulunk ki, amelyek igen különfélék, akár maguk a koros emberek, elengedhetetlenül fontos hogy szervezetten lássanak hozzá a nyugdíjasok és koros emberek otthonainak építéséhez. Jugoszláviában köztársaságonként és tartományonkéntkülönbözően látnak e kérdés megoldásához. A Vajdasági Nyugdíjasok Szövetsége 1981. június 9-én tanácskozást tartott a nyugdíjasok otthonainak és klubjainak Vajdaság területén való építéséről. A Tartományi Szociális Kutatóközpont készítette el a nyugdíjasokról és akoros személyekről való társadalmi gondoskodást ismertető anyagot. A tanácskozás határozatai és javaslatai nyomán született a kezdeményezés a rokkantsági és nyugdíjbiztosítási alapszervezetekiben és a tartományi közösségben, valamint a nyugdíjasok , községi szervezeteiben, hogy a nyugdíjasak lakásalapjában levő eszközök egy részét társítani kell egyéb struktúrák — például a szociális védelmi érdekközösségek, a társadalmipolittikaiközösségek, a Harcosok Szövetsége és egyéb társadalmipolitiikaiszervezetek — eszközeivel nyugdíjas otthonok építése céljából. Vajdaság 13 nyugdíjas otthonának 2863 lakója közül 1164 (41 százalék) nyugdíjas, 1699 (59 százalék) pedig a többi koros személy. Vajdaságban a lakosság 10,3 százaléka — tehát több, mint 200 000 személy — 65 éves vagy idősebb. A tartományban 192 000 nyugdíjast tartanak számon. Az idős személyek 3—6 százalékét, tehát 6000 —12 000 személyt otthonokban kellene elhelyezni. Újvidéken és Szabadkán felépült egy-egy magas kategóriájú, szálloda-típusú nyugdíjasház, Zomborban most fejeznek be egy hasonló létesítményt. Ezeknek az otthonoknak egyelőre kicsi a befogadóképességüik — a zombori és szabadkai otthon 130, az újvidéki 170 férőhelyes — ezért sokan úgy vélik, nem kifizetődőek, mert igen magas az egy főre jutó szolgáltatások díja. Szállodaszerű, magas kategóriájú otthonok építése A gyakorlat bebizonyította, hogy a legkifizetődőbbek a szállodaszerű, 300 ágyas otthonok, amelyeknek van még egy 100 férőhelyes, garzonlakásokból álló melléképületük, amelynek lakói — nyugdíjasok, koros személyek — igénybe veszik az otthon szolgáltatásait. Zágrábban van néhány ilyen otthon, amelyekben ,a szolgáltatások díja alacsonyabb, mint a kevesebb férőhelyes otthonokban. A nagyobb befogadóképességű otthonoknak az az előnyük, hogy minden emeleten vannak nappalik, s hogy az otthoniban különféle foglalkozású egyének laknak. Különleges tervezési és építészeti megoldások révén az otthon több egységre osztható, azaz a kérdés külön bejárattokkal is megoldható. Az otthon lakóinak csoportosításával, ilyen alapon szó sem eshet a dehumanizációról, hiszen színvonalas körülmények között élnek, s általában arra is van lehetőség, hogy az épület környékét parkosítsák. Montázselemekből épült penziók A Shikindan szociális központ számolta a manibari Marles épített aggok házát 1977-ben. Az épületben 16 szoba és 37 ágy van, 2 500 000 dénárba került. A másik szárnyat szintén a cég építette. 1981-ben, ebben 14 szoba, azaz 31 ágy van, továbbá egy felszerelt orvosi rendelő és egy hatalmas nappali szoba. Az épület a beköltözéskor 4 700 000 dinárba került. Mindkét objektum korszerű, összkomfortos. A két objektum összesen 7 200 000 diiádba, azaz lakón,kánt 100 000 dinárba került. Az ilyen montázsalemtlkéből épült panziószerű otthonok építése tehát lakónként nyolc-tízszinr olcsóbb, mint a sizáillodaszerű objektumok építése. A Marles-típusú épületek igen jól izoláltak, megfelelő a hőszigetelésük és tartósak. Az országban másféllé is építenek ilyen típusú, mozgatható elemekből készült épületeket. Megemlítjük, hogy Joža Martišić elvtárs, a Horvát SZK nyugdíjasszervezetének elnöke tavaly Angliában járt, ahol alkalma volt ellátogatni néhány nyugdíjasotthonba, s megfigyelte, hogy valamennyi montázselemekből épült,korszerűen berendezett panziószerű létesítmény. Lehetőségünk van arra, hogy nálunk is ilyen otthonok épüljenek, mégpedig szilárd elemekből épült földszinttel és montáziselemekből készült emeleti résszel. A szállodaszerű vagy panziószerű otthonok felépülése után igen nagy az érdeklődés és hamarosan meg is telnek ezek a létesítmények. Egyre inkább elévül az a felfogás, hogy szégyen otthonban lakni, tehát mindignagyobb az érdeklődés, mint az otthonok befogadóképessége. Szlovéniában és Horvátországban az elmúlt időszakban igen jó megoldást találtak a koros személyek otthonainak építésére, mégpedig a nyugdíjasaiklakásépítési járulékából befolyó eszközök társításával, s hasonló módon oldják meg a kérdést vagy tervezik a megoldást Macedóniában és Bészen,a Hercegovinában is. A nyugdíjasok lakásépítési járuléka Vajdaság területén az idén 670 000 000 dinár. Ennek az összegnek felét sem lehet lakásvásárlásra költeni, mert nincs elég lakás, másrészt viszont kevés kell ebből a pénzből tatarozási vagy építési kölcsönre. Ha tehát az összeg 50 százalékát, azaz 335 000 000 dinárt más struktúrák eszközeivel társítanánk, az év folyamán felépíthetnénk Vajdaságban két szállodaszerű nyugdíjasotthont, egyenként 300, azaz összesen 600 férőhellyel. Ha úgy döntenénk, hogy ezen a pénzen panziószerű, montázselemekből készült otthont építsünk, 4000—5000 koros személy számára biztosíthatnánk otthont. Ennek arövid elemzésnek az alapján javasolhatjuk a Rokkantsági és Nyugdíj,biztosítási közösségeknek, a társadalmi,-politikai szervezeteknek, a szociális védelmi közösségeknek, a Harcosok Szövetségének, hogy a nyugdíjasok és egyéb struktúrák lakásépítési alapjában levő eszközök társításával járuljanak hozzá a szállodaszerű nyugdíjasotthonok építéséhez, aholkban a városokban, ahol erre feltétel van, s ahol ezt igénylik a nyugdíjasok, a harcosok és a többi koros személy; — a panziószerű, montázselemekből készült otthonok építéséhez a városokban és falvakban, ahol erre lehetőség van, s ahol ezt igénylik a nyugdíjasok, a harcosok és a többi koros személy. Nyugdíjasotthonaik építése álltal lényegesen hozzájárulunk ahhoz, hogy megfelelő szintű gondolkodást nyújtsunk anyugdíjasoknak és a többi koros személynek, hogy megoldódjon a lakáskérdésük, azoknak a nyugdíjasoknak viszont, akik nem tartanak igényt az otthonra, és nincs megfelelő lakásuk, az eddigi módon, társadalmi tulajdonban levő lakás vásárlására, valamint tatarozási vagy lakásépítési kölcsön folyósítása útján oldjuk meg lakási kérdésüket. Ezt a témakört, valamint az idősebb korosztályokról való társadalmi gondoskodás feladatait megvitatták a II. Jugoszláv Gerontológiai Kongresszuson is, 1982. április 4-én Ljubljanában, s a kérdésekkel kapcsolatban megfelelő határozatokat hoztak. Petar BASTIC :Újvidék Az újvidéki nyugdíjasok tágas korszerű otthona (B. VOJNOVIC felvétele) Kikindán tartják meg a nyugdíjasok idei zenei szemléjét Vajdaságban először tavaly decemberben rendezték meg a nyugdíjasok zenei szemléjét, amely nagy sikerrel zárult. Közös kívánságra a zene- és énekkarok szemléjét a következő években is megrendezik. Az idei zenei találkozó megszervezését a kikindai Napsugaras Ősz nevet viselő, nyugdíjasokból álló művelődési társaság vállalta magára. Ebben a városban jól működő énekkara és zenekara van az egyesületnek, amely nem csak helyben szokott fellépni, hanem gyakran szerepel más városokban is. A szemlét május 29-én Kikindán tartják meg — hallottuk Radivoj SECOJSKITŐL, a Tartományi Művelődési Bizottság titkárától. — Minden egyesületet értesítettünk a szemléről és kértük, hogy nevezzenek be minél többen a szemlére. Azonkívül a látogatói számát is ki kell jelölniük, hogy gondoskodni tudjunk elszállásolásukról. A nyugdíjasoknak ezt a művelődési találkozóját a tartományi művelődési érdekközösség 100 000 dinárral támogatja — mondotta Sečujski. A továbbiakban arról is értesültünk, hogy a vajdaságin kívül a szkopjei egyesület vendégszereplésére is számítanak. Sz. G. Dusánkijét javasolják elnöknek Május 5-én lesz a Nyugdíjasok Szövetsége tartományi választmányának tisztújító értekezlete A Nyugdíjasok Szövetsége vajdasági választmányának elnöksége minapi ülésén úgy döntött, hogy a választmány tisztújító értekezletét május 5-én Újvidéken, a Tartományi Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási Érdekközösség Testvériség—egység téri székházában tartják meg. A vajdasági egyesületek 53 küldöttest választottak, akik több mint 90 000 nyugdíjas érdekeit képviselik. Tartományaink 464 helyi közösségben és 323 területén megalakult a nyugdíjasok szervezete. Ebből is látható, hogy a korosak mennyire öreklődnek az egyesületek működése iránt A május elejére összehívott értekezlet a korábbi és az új megbízatású küldötteik találkozója is lesz egyben. Mindenekelőtt meghallgatták a négyévi munkáiról szóló beszámolót, amely kiterjed a szervezeti életre, a nyugdíjbiztosításból eredő jogok érvényesítésére, a nyugdíjak egybehangolására és általában a koros polgárokról való gondoskodásra. Ezt követően elfogadják a választmány idei munkaprogramját és a pénzügyi tervet. Mint már említettük az új választmány 53 tagot számlál.. . közöttük 13 nőt. A tartományi elnökség 13 tagú lesz, és vakrr.ranunyit. tagjg a Jugoszláv Kommunista Szövetségnek. Az elnöklő tisztségére Dusan Curcija zrenianini nyugdíjast javasolják, egyévi megbízatással. Sz. G. „A muzsikusnak dalból van a lelke” Lobanov Mils az amatőr színjátszás úttörője volt Tiszaszentmiklóson A legtöbb ember fél a nyugdíjba vonulástól, mert tart attól, hogy nem tud majd mit kezdeni szabad idejével. Ez a változás nem egyszerű dolog az ember életében, de ha úgy álluak hozzá, mint Mile Dobancv tie: aszentmiklósi nyugdíjas akkor aligha okoz lelki válságot a nyugdíjaztatás. — Hét éve vagyok nyugdíján és ugyanúgy tevékenykedem, mint addig, azzal a különbséggel, hogy többet nem kell bejárnom a munkahelyemre. Fiatal koromban megtanultam muzsikálni. Hiarrronkázom és gitározom, s ennek hála most gazdag az életem. Sokat muzsikálok, néha magamnak máskor pedig ilyen vagy olyan ünnepségeken. Nagyon sok embert megismertem, hiszen húztam nekik a talp alávalót az ifjúsági táncmulatságokért már 1934-ben, és még ma is megteszem. Emlékszem, miig magam kis fiatal voltaim egy-egy táncmulatságon fel-felszóltak hozzám: Mile bácsi egy jó csárdást (kólót vaiffy toeringet) kérünk. Nem vettem ezt követelésnek, így muzsikálva szórakoztam. Abban az időben a táncmulatságoknak nagyobb jelentőségük volt, mint most, állnandóan telt ház volt, s nem volt szégyen eljönni házas-pároknak sem. Ma, a diszkózene világában egy-egy iffjúsági táncon alig van a teremben 10—20 fiatal. A muzsikálás kitölti idejét? — Korántsem, a labdarúgás szerelmese vagyok. Ott vagyok a falu sportrendezvényem, most is be vagyok rekedve, mert a vajdasági ligában játszó lányainkat buzdítottam, s nem sajnáltam hangszálaimat. Nálunk sok a sportkedvelő, megvitatjuk az eredményeket. Ott az emberekkel, fiatalokkal és idősebbekkel vitatkozom, szeretek emberek között lenni. Úgy tudom, ismert volt mint amatőr színászszó is. — Igen, abban az időben műkedvelő színész és rendező is voltam. Sok előadást tartottunk a faluban, és vendégszerepelni is eljártam csoportommal. Valahogy több odaadás volt bennünk akkori fiatalokban, jobban szerettük az amatőr színjátszást, a néptáncot, a muzsikálást. Most valahogy nem szentelünk elég időt és figyelmet ennek a tevékenységnek. Magam is próbálkoztam már vele, amióta nyugdíjas vagyok, hiszen a tánccsoportnak muzsikáig átok olykor, de ez nem ess igazi. Nagy reményt fűzeik azonban a következő időszakhoz, mert őszre nálunk lesz: a Tudás, hatalom vetélkedő, s ez bizonyára megmozdítja az amatőröket, fiatalokat is, időseket is. Így mii nyugdíjasok is felserkenhetünk. Mi..? Cobanov a helyi nyugdíjasok titkári teendőit is ellátja, s minden nyugdíjam1'# szívesen segít ügyes-bajos dom'# elintézésében. VIOLA János Zene van,, de nem táncolunk A zombori nyugdíjas egyesület szervezésében 44 tagú csoport üdül Sokobanjén Április 11-én 44 zombori nyugdíjas érkezett a szerbiai gyógyfürdőbe, Sokobanjára. Legtöbbjük a zombori nyugdíjas egyesület kedvezményét is élvezi. Azok a nyugdíjasok ugyanis, akiknek szerény a járandóságuk, teljesen ingyen üdülhetnek Sokobanja egyik legszebb szállodájában, a Hotel Lance szállodában. A legtöbb nyugdíjas azonban nem csak üdülni jött, három gyógykezelésre is. Mint ismeretes Sokobanja elsősorban a légzőszervi megbetegedésekben és a reumában szenvedő betegeken segít. A NAP hotel halljában beszélgettem MÁTYUS István nemesmiliticsi nyugdíjassal, aki a zomboriak csoportjával érkezett Sokobanjára. — Hogyan telnek a napok ezen a szép fürdőhelyen? — Elég gyorsan. Az első napokban megismerkedtem a várossal, a környékkel. Az első napon már az orvosnál voltam. Ш ugyanis csak orvosi engedéllyel lehet a gyógyfürdőben fürdeni. — Ezek szerint nemcsak üdülni jött, hanem gyógykezelésre is? Üdülök is és mindennap járok a fürdőbe. Reumám van a hátgerincem el volt törve, ez a víz pedig segít nekem. — Érzi a hatását a gyógyfürdőnek? — Még nem nagyon, mert még keveset fürödtem, összesen 15 fürdőt kell vennem. Valami kis javulást azonban már érzek. Remétem, hogy mire mind a 15 fürdőt felveszem, sokkal jobb lesz Az ujjaimat máris könnyebben mozgathatom. A víz mellett kifogástalan a levegő is. — Mi az,ami Sokobanján tetszik és mi az, ami nem? — Ami legjobban tetszik az, hogy a zombori nyugdíjasok testülete lehetővé tette, hogy díjtalanul üdüljek. Én ezen a tájon még sohasem jártam, nagyon tetszik az egész vidék, az Ozren hegység. Sosem hittem azt, hogy én egyszer egy ilyen szép vidékre kerülök. A szálloda nagyon szép, korszerű. A levegő is nagyon jót tesz. Ami talán kifogásolni való, az véleményem szerint az lenne, hogy általában mindent jobban is meg lehetett volna szervezni. Jobb lenne, ha a fürdő közelebb lenne a szállodához. Hát a koszt is jó, de az otthoni az jobb. — Hány napig marad Sokobanján? — Valamennyien 15 napig. Elég is ennyi! — Vannak-e új barátok? — Vannak. Velük vagyok egész nap. Együtt megyünk sétálni. Valamelyik nap voltunk fent a hegyen és megnéztük Hajdúk Veljko erődítményeit. Este zenét hallgatunk, mert itt mindennap este zene van a közelben, és még tánc is. — Maga is táncol? — No, még csak az kellene. Ha otthon megtudná az asszony, majd adna nekem táncot. BALÁZS László