Magyar Szó, 1982. április (39. évfolyam, 104-118. szám)

1982-04-30 / 118. szám

1982. április 30.– május 1., 2. MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS 17 A háború élményének vetületei Beszélgetés Predrag Golubov­ictval, az üldözés rendezőjével Predra­g Golubovic Dél-Bánát­­ban forgatta Üldözés című új já­tékfilmjét, amelyben a háború té­nyei az eredeti dokumentumok csupán kiindulópontul szolgálta­k ahhoz, hogy két fiatal szerelmének a történetében a forradalom hu­mánus értékeit tárja fel. Ilyen ér­telemben Anidja Jovanovic és Mar­ko Stojanović sorsa magában fog­lalja nagyon sok fiatalt ,rövid élet­útját a háború kataklizmájában Predrag Golubović ezekben az egyszerű emberi sorsokban fedez­te fel művészetének állandó forrá­sát. Kivétel nélkül minden egyes rövidfilmjének és játékfilmjének a mondanivalóját a háborúból me­rítette. Amikor még forgatókönyv­­író volt, akkor is kizárólag ez a témakör érdekelte. A háború olyan élmény volt számára, amely örök­re nyomot hagyott lelkében. A be­szélgetés kezdetén ezt a meghatá­rozó erejű lidércnyomást idézte fel. — Gyerekfejjel átéltem a hábo­rú minden szörnyűségét Szara­jevó bombázását, a menekülést, a Crna Gora-i harcokat, Podgorica bombázását. Az utóbbi a legször­nyűbb emlékeim közé tartozik. Nem volt többé utca, mindenfelé halottak, széttépett emberi testek, a villanyoszlopon egy kéz, a nép­konyha helyén kétezer áldozat.. Hőség. Valakinek az az ötlete tá­madt, hogy kölnivizet locsoljon szét. Rettenetes volt. Sok éven át nem tudtam elviselni a kölnivíz illatát, mert felidézte bennem a múltat. A rosszullét kerülgetett, amikor meg akartam csókolni egy lányt. A nyomasztó élmény azonban csak az egyik oka annak, hogy minden filmemben visszatérek a háborúhoz, a tudatos, megalkuvás nélküli emberi elhatározás a má­sik. A családomból sokan meghal­tak a háborúban. Az osztálytár­saim közül is. Emlékszem egy öregember szavaira: „Akkor ér vé­get a vérontás, amikor már min­denki megfizette az árát”. A há­borúban nincs kompromisszum, a kompromisszum vagy az árulót va­gy a halált jeleníti. Senki sem lehet semleges, kívülálló. A ho­vatartozás erkölcsi cselekedet, eti­kai kérdés. Minden rövid­f­­imijének Bánát volt a színhelye, a karsztvidék él­ménye művészi transzponálásban a síkságon folytatódott. Milyen in­dítékok késztették erre? — 1970-ben kezdődött. A Djuni­­ca, a paraszt halála című rövid­­fi­lmet Jankó Perc Bayle Világító­torony a Dunán című könyve ih­lette. Később fiaik Bábel egy el­beszélése keltette fel az érdeklő­désem. Bánát és a Delibláti-ho­­mokpuszta felfedezés volt szárdom­­ra. Olyan eseményeket és emberi sorsokat ismertem meg, amelyek nem is haso­n­líta­nak azokra, ame­lyekről azelőtt hallottam vagy ol­vastam. A Delibátis-homokpusztia partizánjai című tárcából sok min­dent megtudtam ennek a vidéknek az ellenállási mozgalmáról. Ar­ra ösztönzött, hogy kutassak, tanul­mányozzam a fellelhető dokumen­tumokat, és számomra rendkívül érdekes eseményekre bukkantam. Az Üldözésben ezeket a tényeket szintetizálom. Andra Jovanovic ki­hallgatásáról szóló bírósági jegy­zőkönyv­­ennek csupán része. Az emberi sorsokkal együtt a bánáti táj is lenyűgözött. Crna­­ Közép-­skolások színműve. A­ szett vetélkedőjén figyel- L­e tünk fel VICKI NATÁLIA­­PA. Zavarbae­­tően természetes tudott lenni a színpadon. Játéka a Tenyerembe teltem a lelkem, cí­mű versösszeálllásban és a Túsz­szedőkben is amatőr és profi­­na­­níztól mentes, hiteles, romlatlan volt. Érezni lehetett, örül ha játszi..­.*. Kíváncsivá tett magára bennünket. Zentán megkerestük. A Túszszedők szép Helénáját találtuk ott nála és Oresztész ver­seit. Szép Hennával jegy-, azaz pénzügyeiket rendezték, Natália elkeverte valahová a rábízott tíz jegyből eladatlanul maradtakat (Semmi érzékem a pénzhez — mondja.) A Túszszedőket főpróba­ként az újvidéki bemutató előtti esten Zentán a színházban is elő­­adták. Minden szereplő elvállalta, hogy elad tíz jegyet. De fölösle­ges volt az óvintézkedés, mert­­so­kan összejöttek. — Csütörtökön este éreztem, hogy rámfigyel a közönség, vár­ják, mi lesz. Rájöttem arra, mi­lyen hatalom a színház, ha­­ el­mész a színvadra, azt csinálsz amit akarsz, ha jól csinálod, el­hiszik. Bármit mondhatsz. Kijön a színpadra egy fehér ruhás lány, Elektra, aki nyílt, tiszta, de elve­temült. A gonoszság kényszer­­megoldás nála. Ha nem lenne go­nosz, agyom­pomnák. Gonoszsá­ga ellenére az én Elektrám igaz, tiszta lány, majdnem olyan tisz­ta, mint Oresztész. A barátom és a barátnőm ott ült a negyedik sorban és a barátom röhögött amikor Elektrának sírni kellett Azt mondják, a fiataloktól távol állnak a nagy érzelmi kitörések, amilyeneket mi műveltünk a Túszszedőkben. Azt mondják, e£­­sel a drámával komolykodtunk Hát komolykodtunk. De a dráma üzenete, az, hogy új világot aka­runk teremteni, nem idegen tő­lünk. A színház csodálatos, mert ott kell színészkedni a legkevesebbet Másutt mindenütt színészkedésre, kényszerülök. Jó, hogy megját­szom magam. Szeretek a középpontban lenni. Irodalmi szakkörön kiállok. Csönd. Elkezdtek egy ver­ set. Olyankor érzem, hogy érdekli a barátaimat az, amit mondok. Nem tudok elő­adni olyasmit, ami nem én va­gyok. A Villon-összeállításban az a fintor voltam én, amivel elő­adtam a verseket. Olyan verseket szeretek mondani, amelyeket úgy mondhatok, mint nem-verseket Szeretem, az akkor a művészetben nem művérlekednek, amikor ki­köpik, ami van. Nem szeretem, ha rám­ kényszer Lenek valamit, ami­ről tudom, hogy nem úgy van. A Mai fiatalok című verset egy ün­nepségen én Cinikusan mondtam el, mert i­tt nem, hogy úgy kell, hiába mondták, hogy lelkesen úgy nem ment. A barátaimnak már sokszor ele­gük van belőlem. Írtam egy no­vellát vagy olvastam egy jó verset, mindig ezzel kezdem, az­tán kis idő múlva megkérdezem: no, meghallgatod? Tudják, hogy nyakig vagyok ebben az egész­ben. Ha nincs más, akkor előve­szem az öcsém könyvét, az óvo­dások könyvét, bekapcsolom a magnót, felolvasok belőle, lehall­gatom, aztán letörlöm. Imádom a meséket. Egészen élénk a színházi élet Zentán. Élményem volt a Vány­a bácsi az Újvidéki Színház elő­adásában. Amikor vége van az előadásnak, kivonul a közönség, a színészekből emberek lesznek gatyában szaladgálnak le-fel, ak­kor én felmegyek a színpadra, a kulisszák mögé, nem törődik sen­ki velem, nyugodtan körültapogat­hatom a díszleteket. A Ványa bá­csiban kenyeret evett egy néni, a maradékot otthagyta, én ehtet­tem. Itt volt nemrégen Keres Emil színművész. A barátaim mű­sor után kezet fogtak vele én nem voltam rá képes, mert azt sem nézte meg, kivel fog kezet. A vajdasági színészek közül sze­retem Árok I­erit, olyan klassz hangja van. Az első díjen felhúzódtam. (Vi­céi Natália a Középiskolások szín­művészet vetélkedőjén mint a legjobb női szereplő, első díjat nyert.) Mit kaptam ezzel? Sem­mi segítséget. Legalább eljönne hozzám egy színész és segítene. Meg jó lenne valakitől megtud­ni azt is, mik a feltételek a bu­dapesti Színművészeti Akadémián, mit kell tudni a felvételin. A nyáron leszek tizenhét éves. A szüleim nem támogatják a tö­rekvéseimet, hogy színész legyek- Szépen mondtam? BARTUC Gabriella Gora-i létemre nem értek egyet azokkal, akik Úgy vélik, hogy a síkság nem eléggé filmszerű. El­lenkezőleg, az egyszerű táj rend­kívül kifejező, s ugyanakkor ez az egyszerűség hihetetlenül hang­súlyozni tudja az emberi tetteket. Semmi sem tereli el a figyelmet. Az Üldözésben olyan stiilizációra törekszem, hogy a lehető legna­gyobb mértékben a­z ember legyen előtérben. Ebben fog különbözni a többi háborús filmtől. Forradalmi témájú filmjeink néhány kivételé­vel eseményekről szóltak, s nem a hősökről, az emberről. Rövidfilmjen­ben képekkel fejez­te ki mondányivatóját, játékfilmjei­ben viszont sok a párbeszéd. Az Üldözésben melyik koncepció jut kifejezésre? — Az Üldözés négy rövidfilmem tapasztalatát foglalja magában. Ezek a produkcióik a legközvetle­nebb módon ehhez a játékfilmhez készült kísérleteknek tekinthetők. Ugyan­aikkor azt is lehetne mon­dani, hogy ez a film a négy rövid­­filmben bemutatott sorsok egyesí­tésének a kísérlete, azzal a meg­jegyzéssel kiegészítve, hogy az Ül­dözés szilárdabb szerkezetű. Ezút­tal is a háborúban bekövetkező erőszakos halál kérdése foglalkoz­tat humánus vonatkozásban. Új filmje tehát dokumentálás felfogásban készül? — Igen. Dokumentálás faktúrára törekszem, de nem ténylközlésre. Az étel sokkal képzeletgazdagabb, mint az ember. Elég sok adatot összegyűjtöttem, mégis úgy érzem, nem eleget Meg kell vallanom, hogy az em­lítettt bírósági kihallga­tási jegyzőkönyvet jobbnak tar­tom, mint a forgatókönyvet, amit írtam. De, mint mondtam, nem té­nyeket akarok közölni, hanem do­­kumentális szellemben az igazsá­got feltárni. LÁDI István Gondolataimat minden reggel fürdetem Predrag Golubovic az Üldözés forgatásán. (Slobodan MILETIC felv.) A színház csodálatos, mert ott kell színészkedni a legkevesebet (IFJÚ Gábor felv.) Meštrović a gyárban Munkahelyi művelődés a horvátországi Borovóban BATA—BOROVO, gumicsizma és szaloncipő, gyáróriás. Sokunk így tartja számon a barovói Barovo Gumi- és Qu­pőipari Kombinátot Mi van a gyárkapun belül, hogyan szerveződik a munka, milyen em­­beralappal tettek szent a hírnév­re, hogy az ország 15 legjobb mun­kaszervezete és Európa tíz legna­gyobb gumiipari kombinátja kö­zött jegyezzük a nevéit. Munkahe­lyi művelődés, öntevékenység, to­vábbképzés, tárgyú feltételeik a szabadidő-tevékenységre. Megko­pott újságírói kérdés­ek, ha üres firázispurolgtatás rájuk a­lpáliassz, tartalmassá tesznek, ha a tények meg a munka fedezetijével bizo­nyítják a sikert A Botoivo összetett tárnsultamn­­ka-szervezet több mint ötvenéves, húszezer embert foglaltooatat, az országban levő 612 elárusítóh­elyén évente min­nntegy 14 millió különféle cipőt értékesít, mintegy 6,5 milliót külföldre szállít... A többferintes cipőrészleg is f­iamedéssév­el született meg a terv az évi 24 millió lábbe­li gyártására. Számoljunk csak: ez több mint egy pár lejbt kelti egy ju­goszláv lakosra. Meg aztán a töb­bi gumiipari termé­k! A Branko Mrkušić protokollfőnöktől kapott nyomtatványból jegyzem az ada­tokat. A protokollfőnök képzőmű­vészet szakos tanár. Egy gyáriban. Furcsának találtam, de aztán ven­déglátóim megmagyarázzák, hogy szükség van erre a munkahelyre is, hiszem naponta érkeznek kül­földi és hazai vendégek, partne­rek. A művelődés szervezését ne­m intézi, hiszen kiismerő­ kim­ese meg­van a feladata, a termelésből, s munkacsarnokból nem szakadhat ki sem a felelős beosztású mér­nök, sem a cipész. Branko Mrkušić tájékoztat te­hát a gyár lényegesebb művelő­dési megmozdulásairól, a közmű­velődés főtételeiről, a gyakorlat­ról. Művelődési otthon és sportcsarnok A közművelődés és a szabad e­rdő­­tevékeny­ség alapintézménye Baro­­vóban, a munkás­városban épült családi házak, négyszintes lakó­épületek és torony­házak között, a gyár dolgoztatnak a­z eszközeiből A sportcsarnok háromezer férő­helyes, fedett medencével, futball-és tekepályáival). A művelődési otthon színházter­me alkalmas az összetettebb elő­adások haimitatáisiáira, előcsarnoka fejér egy kiállítóteremmel­, itt ka­pott helyet a technikusok klubja, naponta itt találkoznak és szóra­koznak a fiatalok, a barkácsolás kedvelői és a Marksziim Gorkij Mű­velődési Egyesület mintegy 500 aktív műkedvelője. A gyáriban több szakcsoport működik. Leg­erősebb a folklór- és a zenecso­­port, a képzőművészeti és az iro­dalmi szakcsoport A gyár kapuin belül évente több képzőművészeti kiállítást tartanak hivatásos fees­tők, híres szobrászok és a gyár amatőrjeinek az alkotásaiból, író­kat, színészekért, hivatásos színhá­zi társulatokat látnak vendégül­. Az Új­vidéki Szerb Noтие1Ш Színház például itt tartotta meg Lorca Berinal­da Alba háza című drámá­jának a bemutatóját, is Kesar Le­hetséges-e elv­társak, hogy mi mindannyian ökrök vagyunk? című művéne­k felújított előadását. Telt ház előtt. Nyol­c év óta évenként megszervezik a jugoszláv színészek kétnapos találkozóját, akik az amatőrökkel, a gyár munkásaival ad­nak közös előadást, a munka­­szüneteikben pediiig a munkacsar­nokok vendégei. Halt társu­l­tmun­­ka-üzemvezetl nem működik üzemi könyvtár, gazdag szép- és szak­irodalmi könyvállománnyal. A gyár fennállásának ötvenéves ju­bileuma alkalmából (1980-ban) je­lentek meg a közös kiadásban a tollfargiató dolgozók írásai, versei, elbeszélései. Ek­kor adták ki Bo­rislav Pouca munkás verskötetét is, Mato Kovacevné illusztárcióival. Bolt nincs, ami nincs — gondolom. Az ízlésformálás lépcsői Műveltségi szint, ízlés. Hánya­dán állmaik ezzel, kitapintották-e a dolgozók művelődési igényeit? A válasz rövid és egyértelmű: zöm­mel még a népzene iránti igény dominál, d­e a zágrábi Képzőmű­vészeti Tavaszi Szalon kiállítás­­any­aga­­i­s nagy érdeklődésit váltott ki, különösen az a tudat, hogy ere­detiben láthatták Meštrović szob­rait Va­gy egy másik példa: a szemzőtől, dr. Saša Božoviićitól hall­hatták verseit. Lépésről lépés­re alakítják az ízlést Az önigazi ga­­tádi szervekben megbeszélt műve­lődési pirogiramcikikal, nemcsak a kereslet, hanem az átgondolt, íz­lésformáló kínálat igényével. Ilti a dolgozók művelődésével egyaránt foglalkozik az ifjúsági szervezet, a szakszervezet, a műtainács és a munkeáistaináris. Barovo művelődési élete egyet jelent a gyár műve­lődési tevékenységével. Vukovar csak karnyújtásnyira van a gyár­­váltcit­ól, mégis távoli Az alkatom ünnepségeken a gyár amatőrjei ad­nak művelődési műsort, a Mak­­szim­ Gorkij Művelődés Egyesület munkája felér a vukovárki művelő­dési központéval. A folklórcsoport tömegességében túl­szárnnyalja azt , Ők a gyár művelődési nagykö­vete — mondja Minkušić. — Be­járták az ország legnagyobb közö­s pontjait, eljutottak Magyarország­ra, Romániába, fellépt­ek a nyu­gati országokban dolgozó munká­saink klubjaiban. Mrrcušiić szavai szerint a kultú­ra ebben a gyárban most a stabi­­li­záció éveiben sem szorult a pe­rifériára, nem költekeznek meggon­dolatlanul, tény, hogy fiaikab­ékláng­­ra fogták a kiadásokat. A kultúra nem árucikk. De pénzbe kerül. Mennyit tartalékolnak rá itt, a Beh­ovóba­n? A vendéglátóimtól ka­pott nyomtatványok erre nem ad­nak választ. Mrkušić sem felel rá kor­­krétum. Ehelyett közösen szá­molunk. Egy színházi előadás száz­­szászötveneze­r dinárba kerül, egy varckellat vagy közös kiadvány húsz-h­arm­icezer dinárba, egy képzőművé­­­sti kiállítás kétszáz­­ötve­i I­nar dinárba. Aztán a gyár művelődési egyesületének a ven­­dégsze­r­eplései, f­ellépései... Az évi kétmillljó dinárig jutottunk el, és tovább. A dolgozók belső tovább­képzésére tízszer ennyit fordíta­nak. De erről majd legközelebb. V. DARÓCZI Júlia A kultúra ebben a gyárban most a stabilizáció éveiben sem szorult a perifériára.

Next