Magyar Szó, 1982. április (39. évfolyam, 104-118. szám)

1982-04-26 / 114. szám

6 - BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1982. április 26., hétfő CSÓKA ötszázezer dinár zöldövezetre járdák, világítás, fatelepítés a városi parkban Csókán eddig keveset törődtek a park karbantartásával, a zöld­övezetek gondozásával. Az idén, úgy látszik, változás lesz ezen a téren, s a zöldövezetek, a park új arculatot kap. Ezzel kapcsolat­ban SÜLI Zoltán, a lakásgazdál­kodási érdekközösség műszaki osztályának vezetőj­e elmondta:­­• Külön kell szólni a karban­tartásról és külön a beruházás­ról. Az első szakaszban a karban­tartási munkálatokat vettük, amelyekre ebben az esztendőben 500 000 dinár áll rendelkezésünk­re, ami korántsem­­elegendő, de ebben az összegben kell beillesz­kednünk, s igazi házigazdaként ezeket az eszközöket kell befektet­ni. Az i­dtán rendszeres lesz a fa­kaszálás a mintegy 37 138 k­r­­e­rül. Ugyanakkor a sövényt is vágjuk háromszor évente, vala­mint megnyessük a fákat is. Rendszeresebbé válik a szemét­kosarak ürítése, valamint havon­ta egyszer tisztítjuk a parkolóhe­lyeket is. Ami a parkot illeti, amelynek összterülete 4,2 hektár, az idén az eddiginél sokkal rend­szeresebben karbantartjuk, ám ha a társadalmi-politikai közösség, a helyi közösség, a társult munka­­alapszervezetek megfelelő megér­tést és támogatást nyújtanak, ak­kor az idén nagyobb beruházást is végéhez viszünk a parkban. A munkálatokat szeretnénk az ifjú­sággal karöltve megszervezni. El­sősorban szeretnénk kibetonozni -aszfaltozni a főutakat, a mel­lék­­utaka­t apró kővel beszórni. A parkban levő padokat megj­avult­juk, kicseréljük, valamint a főút mentén világítótesteket helyezünk el. A tervek szépek, s csak üdvö­zölni kell őket, sőt össze kellene fogni az ifjúságnak és polgárok­nak, s közösen elvégezni a szük­séges munkálatokat, mert végső esetben a park a miénk, közösen használjuk. VIOLA János A zomf­ori műkedvelők fiatal tehetsége Lapunk hasábjain már több­ször szóltunk a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület munkájáról, lelkes műkedve­lőink sikereiről. Ahhoz, hogy az u­tóbbi időben az egyesületben örvendetesen fellendült az ama­tőrizmus, nagyban hozzájárul­tak a fiatal tehetségek. Ezek közé sorolható PETES Laura is, aki az egyesület majd minden rendezvényében derekasan ki­veszi részét. Vele beszélgettünk. — Mikor léptél fel először a színpadon? — Talán még óvodás korom­ban. Az általános iskolában már állandó tagja voltam a drámai csoportnak. Itt szerettem meg a színjátszást. Sokat szerepeltem a gyermekelőadásokon. — Itt az egyesületben milyen előadásokon láthatott a közön­ség? — Még tavaly januárjában egy operett-est keretében lép­tem fel. Ábrahám Pálra emlé­keztünk. Szép sikerünk volt. A Szabin nők elrablása című operettben zongoráztam, a He­tesfogat rendezvényben énekel­tem, A Palicsi nyár című ope­rettben pedig a Marika szerepét alakítottam. — Tehát énekeltél, zongoráz­tál, játszottál. Talán táncoltál is már a közönség előtt? — Igen. Az egyesület kereté­ben megalakult a tánccsoport, ennek is tagja vagyok. Jelenleg is nagyban folynak a próbák, április 17-én Baján léptünk fel. Utoljára a Fiatalok szórakoztat­nak bennünket elnevezésű mű­sorban táncoltam. — Ezek szerint te nagyon sze­retheted a zenét. — Igen. Zomborban elvégez­tem az alsófokú zeneiskolát. Zongorát tanultam. Ma is na­gyon sokat zongorázok, szeretem a klasszikusokat, de a rockze­nét is. Szeretek énekelni. Ha szeptemberben Újvidékre kerü­lök iskolába, akkor ott szeret­nék éneket tanulni. — Van-e még valamilyen hob­bid a műkedvelésen kívül? — Szeretek olvasni, szeretem a sportot, a gimnasztikát. De a legtöbb szabadidőmet mégis csak itt a kaszinóban töltöm, itt jön­nek össze társaim, s itt szóra­kozunk. Jó, hogy fellendült a művelődési élet itt Zomborban, mert általában nekünk fiatalok­nak a diszkón kívül nemigen van alkalmunk szórakozni. — Hol látott már a közönség a színpadon és hol fog legkö­zelebb látni? — Az elmúlt vasárnap a Pa­licsi nyárral Baranyában, Csú­zán léptünk fel. Nagyon szép sikerünk volt. Az előadás után megvendégeltek bennünket. Még tortát is kaptunk. Úgy tudom, most szombaton az operettel Szilágyin vendégszerepelünk, majd Bezdánban részt veszünk a zenés darabbal a szemlén. — Tovább­ terved? — Szeptemberben valamilyen természettudományi tagozatra szeretnék iratkozni, s párhuza­mosan éneket tanulni. Persze, ha továbbra is kapok szerepe­ket, azt elfogadom szívesen. BALÁZS László Petes Laura ARCÉL Moravica főutcáján végighalad­va könnyen megtalálhatók KA­­BÓK KATALIN virágüzlete. Az 1979-ben megnyílt NEFELEJCS virágüzletet Kabók Katalin ked­vessége, szívélyes kiszolgálása tet­te a környéken csakhamar nép­szerűvé. A vásárlót mindig friss vágott virágból elkészített ízléses csokorral szolgálja ki. — Virágszeretetem adta az öt­letet, hogy a házunkhoz tartozó üzlethelyiség ne álljon kihaszná­latlanul. Kezdetben attól tartot­tam, hogy falun nem lesz jövője a virágárusításnak, mert minden kertben nyílik virág —­ meséli Kabók Katalin. — A szegfűt ke­resik legjobban. Ezen a vidéken nem jutok hozzá, így Splitből ren­delem 6—7 féle színben. Termé­szetesen a hosszú út kárral jár, mindig van törött virág. Mivel nincs vasútvonalunk, Bajmokra érkezik a virág, oda vagyok kény­telen eljárni érte. A szegfűn kí­vül csak rózsából lehet keveset eladni, a többi vágott virágot nem keresik. Idényhez van-e kötve a virág kelendősége? — Igen. A téli időszakban, ami 5 hónapot tesz ki, legkelendőbb a virág. Kéthetenként 1000—1200 szegfűt tudok eladni, nyáron vi­szont 300-at rendelek, de általá­ban az sem fogy el. Ezenkívül a nevezetes négvnapokon, valamint nőnapkor a legnagyobb a forga­lom. — Hogyan győzi egyedül a ki­szolgálást a forgalmas napokon? — Egyedül nehezen, de a csa­lád összefog és segítségemre van. — A virág mellé mindig kerül zöld, ezt nem mindenhol kapja meg a vásárló. — Beszerzem, mert szeretek minden szempontból hibátlan cso­korral szolgálni. A virághoz szük­séges a zöld is, hogy a csokor mutatós legyen. — A cserepes virágnak van-e keresletje? — Csak elvétve keresik. Meg­lehetősen kicsi az érdeklődés a cserepes virágok iránt. — Koszorú is van az üzletben? — Koszorút is árulok. A mű­koszorút készen hozatom, csak a szalagot írom ki és teszem rá. A szöveg mindig megrázó, de meg lehet szokni. Ha élővirág-koszorú­ra van igény, azt magam készítem el. Temetésre szép a fekvő cso­kor is, ami drótozással készül, ezért tartós. — Meddig tart a munkaideje? — 8-tól délután 5-ig tart nyitva az üzlet, de zárás után is a vá­sárlók rendelkezésére állok. — Az adófizetés? — érdeklődöm kicsit bátortalanul.­­ — Nincs okom panaszra, a for­galomhoz mérten fizetem az adót. A megnyugtató válasz után megköszönöm a beszélgetést, mert egy vásárló jött be, öt szál rózsa­­zsín szegfűből rendelt csokrot. GÁSPÁR Mária AKI A VIRÁGOT SZERETI FIATAL FÖLDMŰVESEK MUNKÁJUKRÓL Állattenyésztésre szakosította magát Beszélgetés Palizs László szenttamási földművessel PALIZS László 19 éves szent­­lászlói földműves szüleivel 13 hold földein gazdálkodik. Emellett nagy­apjának a 12 hold földjét i­s ő mű­veli. Van két traktora, kétsoros csőtörő kombájnja, és kisgazdasá­ga kellőképpen fel van szerelve több más, a mezőgazdasághoz szükséges nélkülözhetetlen munka­eszközökkel. A növénytermesztés mellett sertéstenyésztésre szakosí­totta magát, anyakoca tartással, ma-­­­acneveléss­el foglalkozik. Mikor beléptünk korszerű, szem­re is megkapó házába, az udvar hátsó részében egy gazdasági léte­sítmény: rekeszekre, fülkékre osz­tott, jószággal tel­i sertésül ötlött a szemünkbe, ahol 20 darab vem­hes anyakoca és­ 10 darab mala­­cos göbe heverészett 122 malacá­val. A jószágállomány fajtiszta yorskhire-i hússertés. — Miért választotta a földműve­lést, mikor manapság a fiatalok­nak annyi lehetőség van a tanu­lásra? — kérdeztem Pálizs Lászlót. — Már gyermekkoromban na­gyon szerettem a gépeket, trak­tort, autót és a határi munkát, s ezért az általános iskola befejez­tével úgy döntöttem, hogy a ba­rázda mellé szegődök. Ma már a földművelés is szakma, s ha az ember értelmét látja mindennapi munkájának, mindegy, hogy mi­lyen szakmában keresi meg a ke­nyerét. Míg beszélgetünk, Pálizs József, beszélőtársunk nagyapja is helyes­lően bólint unokája megjegyzésére, majd ő folytatja. — Amikor olyan sokan mene­külnek a földtől, az én unokám és a fiam, János, hűek maradtak a földhöz, a mezőgazdasághoz. Per­sze azért nem az a célunk, hogy csak csupán búza- meg kukorica­termesztéssel foglalkozzunk. A vég­ső célunk az, hogy a megtermesz­tett kukoricát, miegymást több­nyire az állattenyésztés által érté­kesítsük. Ezért is határoztunk egy­­pár évvel ezelőtt, hogy felépítjük ezt a létesítményt meg a tárodat, és málacnevelésre rendezkedünk be. Elég nehéz volt az indulás, az ismeretszerzés. Ám mióta unokám is a barázdához szegődött, sokkal könnyebben megy minden. A Hol szerzik be a tápanyagot, a malactápot, hol értékesítik a ma­lacokat? — Igaz, hogy nehézségek van­nak a takarmányellátásban, a táp­anyagok, a mal­actáp beszerzésé­ben, azonban eddig valahogy min­dig sikerült a szükséges mennyi­séget beszerezni. , Az anyakocák élelmét magunk készítjük. Kuko­ricadarához, korpához tápokat ke­verünk, s azzal takarmányozzuk őket. Ami pedig a malacok érté­kesítését illeti, azzal nincs problé­mánk. Többször az eszéki MIK társastermelési munkaszervezeté­nek palincsai üzemegységén keresz­tül is értékesítettük, de mivel mi­nőségi állományról van szó, van úgy is, hogy innen a háztól viszik el. Éppen e napokban adtunk el 42 darab választási malacot 3800— 4000 dinárban párját. A Mivel sokat tesznek az állat­tartás serkentésének terén, mit gondolnak, kifizetődő ez a bajlódás a malacokkal? — Nem készítettem még min­denre kiterjedő számadást, de a józan gazdasági számítá­sokból ítél­ve, úgy érzem, hogy a malacok­kal megfelelő jövedelemre teszünk szert. Nem kell több hónapon át hizlalni a sertésállományt. Néhány hét alatt a kocák felnevelik a ma­lacokat, s már jön is az értük járó pénz a házhoz. Az az érzésem, hogy így jóval több rajtuk a ha­szon, mintha meghizlalnánk őke­t. Ha azt számítanánk, mennyit ke­resünk a jószágon, ha úgy tenyész­tenénk, mint nagyüzemi gazdasá­gaink, hogy m­inden munkaórát felszámolnak, nemigen lennénk ér­dekelve. BENCZE Sándor Pálizs László Tudósítóink írják KOVIN A vártnál szebb eredmények A cukorrépa iránt igen nagy az érdeklődés Székelykevén A székelykevei Barázda társult­­munka-alapszervezet tavaly ige­n sikeresen működött. A tavalyi év volt a legsikeresebb fennállása óta: az összbevétel száz százalékkal volt több a tavalyelőttinél, 134 518 000 dinár. A jövedelem 75 százalékkal nagyobb, 9 millió dinár. A tiszta jövedelem 6 millió dinár, vagyis 83 százalékkal növekedett az előző évihez képest. — Az alapokba sokka többet kü­lönítettünk el, mint eddig bármi­kor — mondta a munkaszervezet igazgatója Djura Guran.­­ Megkö­zelítőleg kétmillió dinárt, ami 162 százalékkal több a korábbinál. A termelés nagysága és a forgalom 30 százalékkal növekedett. Meg­kezdtük az új műhely építését is, amely a tervek szerint májusban már el kell hogy készüljön. A mű­hely értéke (beleértve a felszerelés értékét is) három és fél millió di­nár. Meg kell jegyeznünk, hogy a takarmánykeverő már elkészült. Tavaly vásároltunk egy üzem­anyagtartályt és egy tehergépkocsit a takarmány szállítására. Az idénre tervbe vettük egy olyan épület fel­építését, amelyben állategészség­ügyi rendelő, tej­felvásárló és mező­­gazdasági gyógyszertár működik. Az épület terve már el is készült, csak el kell kezdeni az építést — mondja az igazgató. A­ székelykevei társult földműve­sek már évek óta tiszteletben tart­ják a vetéstervet. Az idén sincs másképpen. A cukorrépa termesztése iránt igen nagy az érdeklődés, aminek a következménye az lett, hogy a ter­vezett 150 hektár helyett 210 hek­táron termesztik az idén. A napra­forgó termesztése iránt sokkal ki­sebb az érdeklődés, főleg a tavalyi­ rossz terméshozam miatt, s így csak 100 hektáron termesztik. A társastermelők körében még mindig legnépszerűbb a kukorica, s éppen emiatt termesztik az ösz­­szes megművelhető terület 50 szá­zalékán, mintegy 1115 hektár terü­leten. A termelők kellő időben besze­rezhették a vetőmagot és a műtrá­gyát, gondot okoz azonban az üzemanyag, az alkatrészek és gyormirtószerek hiánya. MAGYAR Teréz (S. F. felv.) A kellemes meleg tavaszi időjárá­sok szabadkai polgárt, idősebbet és fiatalabbat egyaránt csal ki a Palicsi-tó partjára. Fürödni még ugyan nem ajánlatos, de kicsit sétálni, sütkérezni a napsütésben vagy görkorcsolyázni a park betonozott sétányán — mint az ké­pünkről is látható — kiválóan lehet. KULA Szervezett szemétkihordás Hosszú huzavona után a kulai Josip Kramer Helyi Közösségben is megkezdődött április derekán ,a szemét szervezett kihordása. Ez ugyen már régebben megtörténhe­tett volna, de a polgárok közgyű­lésein tavaly kétszer is elvetették az erről szóló önigazgatási meg­egyezés aláírását, majd harmad­szorra az idén februárban elfogad­ták. Időközben a Komunalac Köz­­művesítési Munkaszervezet egyé­nileg is megkötötte a szerződése­ket a háztartásokkal a szemétki­­hordáss­al kapcsolatban. A szemétkihordás feltételei igen kedvezőek, ugyanis azok a háztar­tások, amelyek nem igénylik a Ko­­munalictól a műanyagzsákokat, havonta 36 dinár szemét­kihordási díjat, azok a háztartások pedig, amelyek igénylik a műanyagzsáko­kat a munkaszervezettől, 68 dinárt fizetnek havonta. Szintén 36 di­nárt fizetnek azok a háztartások is, amelyek szabványos szemetes edénnyel, kukával rendelkeznek, így jelenleg a kubai négy helyi közösség közül kettőben, a Djuro Strugar és a Josip Kramer helyi közösségben folyik szervezetten a szemétkihordás. A Josip Kramer helyi közösségben minden szerdán tisztítják el a szemetet. Sz-i

Next