Magyar Szó, 1982. április (39. évfolyam, 104-118. szám)

1982-04-28 / 116. szám

1932. április 28., szerda BATINA A tavasz első hírnökei megér­keztek a bataviai óvodába is. A gyönyörű, világos, korszerűen be­rendezett óvodában két csoport­ban, 20—20 gyerekkel foglalkoz­nak. KATOS Teréz óvónő a kis és a középső csoport vezetője, gólyák­kal tarkított tantermében vidá­man folyik az élet. — Háromtól öt évesig vannak a csoportomban. Hogy nehéz-e ve­lük dolgozni? Tizenöt éve csiná­lom szeretettel, mert anélkül nem lehet. Türelem és megfelelő hoz­záállás nélkül nem megy, mert különösen az első hónapokban ne­héz a gyerekekkel foglalkozni. El­végeztem az óvónőképző főiskolát, így a hozzáértés is segít legyőzni a munkámban adódó akadályokat. A tantervet meg kell valósíta­nunk, habár különösen a szerve­zett foglalkozás, nehezére esik a gyerekeknek. A szokások kiala­kítása sok ismétlést igényel. A tanulás mellett előadásokra is ké­szülünk. A jelmezeket magunk ké­szítjük el, a szülők segítségével. SVEND Gizella óvónőtől, a nagy­­csoportosok vezetőjétől arról ér­deklőtünk, hogy tudják, össze­gyűj­teni a gyerekeket? — Az év elején az iskola igazga­tója és pedagógusa segítségével összehívtuk a szülőket, és elő­adást tartottunk arról, milyen je­lentősége van az óvodai foglalko­zásnak a kisgyermek életében. A korábbi gyakorlattól eltérően, szin­te minden gyerk jár óvodába. Ebben lényeges szerep jut a helyi közösségnek is, mivel öt gyerek óvodai költségét vállalja. Ezek a költségek 300—1000 dinárig ter­jednek. A gyerekek szorgalmasan eljárnak, pedig van akinek három kilométert is kell gyalogolnia. Az óvodánk jól föl van szerelve, még fürödhetnek a gyerekeink. Félnapi fürödhetnek is a gyerekink Félnapi tartozik egy étkezés is. Naponta főtt ételt kapnak. A nagycsoportosok már meg­szokták az óvodát. Milyen a szer­vezett foglalkoztatásuk? — A mögöttem levő harminckét év szolgálat elég bizonyíték arra, hogy szívesen foglalkozom a gye­rekekkel. Nem volt mindig ilyen világos, napos, egészséges tanter­münk, de mindig igyekeztem úgy irányítani a munkát, hogy a gye­rekek a lehető legtöbbet kapják. Az iskolai kötelező munka alapjait itt rakjuk le. Játékosan tanulnak számolni, a versek, mesék pedig nagyon lekötik a gyerekeket. Igyekszünk figyelemmel kísérni az évszakok és környezetünk más vál­tozásait is. Rajzokkal illusztráljuk az új eseményeket. Ez a legkifeje­zőbb eszköz a mese világában élő, fantáziadús gyerekek számára. Oly ideális lehetőséget kapnak erre, hogy az iskolába jutás után talán egy kicsit vissza is esnek. A kis­csoporttól kezdve magyarul és horvátul is foglalkozunk a gyere­­kenkkel. A magyar anyanyelvűek megértik és megtanulják a horvát verseket, meséket és fordítva. Az­­iskolában megszűnik ezt a két­nyelvűség, legalább is az alsó osz­tályokban. A magyarok ugyan ta­nulják a horvát nyelvet, de a hor­­vátoknak nincs környezetnyelvi órájuk. Ilyen folytatás után úgy érzem, kissé hiábavaló munkát vé­geztünk. M. V. Tavasz az óvodában Svend Gizella óvónő és a nagycsoportosok legutóbbi föllépésükkor ­ Fásítás­­ Pélmonostoron A tavaszi nagytakarítás befeje­zésével a fásításhoz kezdett Pél­­monostoron a Romus Közművesí­­tési Vállalat. A negyedévszázados gömbakácokat, amelyeket évről év­re gondozni kellett kivágták és helyükre fekete juhar csemetéket ültettek. Az utcák megfiatalításá­hoz hozzátartozik a füvesítés, vala­mint az élősövény eltávolítása on­nan, ahol akadályozza a­ forgalmat. Pélmonostoron az idén több száz facsemetét ültettek el, ez mintegy ötvenezer dinárba került. Hátra van még a város új negyede, a déli negyed, ahol a vízvezeték kö­rüli munkálatok miatt egyelőre el­marad a fásítás. A városban az utóbbi években több parkot létesítettek. Legutóbb Tito emlékére parkosítottak a Bellye ifjúmunkásai. Rózsát, örök­zöld fákat ültettek, kialakítva­ egy­ben a padokkal fölszerelt sétate­ret. A munkaszervezetek is igye­keznek környezetüket rendbe hoz­ni. A gyár körüli zöldövezeteket varázsolnak a fiatalok a munka­­akciók során, a diákok pedig a város még üres területeit fásítják. M. V. Április 21-én nyitották meg Zomborban CIRKL Rudolf amatőr festő képkiállítását. Három napig volt megtekinthető a tárlat a Partizán Testnevelési Otthonban. A­ témát az amatőr festő kizáró­lag az állatvilágból merítette. CIRKL Rudolf, a jugoszláviai te­nyésztők szaklapjának képzőművészeti szerkesztője. Számos szakfo­lyóiratban jelentetett meg illusztrációt. . Igor útnak indul... Igor alig hároméves. Reggelenként, ha ébresztik, veszi a batyu­ját és elindul. Még ott a szülői támasz, anyja meleg kezét szoron­gatva bátran lépdel apró lábacskáival. Csak akkor lesz könnyes a szeme, ha anyukát elnyeli a nagy üvegajtó. Egy pillanatig még látja a kedves alak körvonalait, de aztán egyedül marad. Gyámol­talanul, talán el is sírná magát, ha nem lenne annyi szép játék­ és színes könyv. Egy időre leköti a figyelmét a sok cifraság. Ez mind az övé, gondolja és belefeledkezik a játékba. De aztán, jaj, nagy csalódás éri... Itt nem minden az övé, másnak is kell adni a já­tékból. Keserű bánatában az óvó néninél vigasztalódik. Fogja szé­­kecskéjét, leteszi az óvó néni elé, riadt kis arcocskájában kék sze­me repdes, mint a lepke szárnya. A megnyugtató szóra helyet fog­lal mellette. Most biztonságban érzi magát, most, amikor egyedül csak az övé az óvó néni. Szavak, mondatok ismétlése tízszer, százszor. Igaz boldog, mert úgy érzi az óvó néni csak neki magyaráz. Ha uzsonnázni mennek, megkeresi a kezét. Szüksége van támaszra, kapaszkodásra, az élet szövevényes útjain, s megnyugodva tapasztalja, hogy megtalálta a biztonságot. Más társaival is türelmesebb. Figyeli azok munkáját, próbálja ellesni azok mozdulatait. A nyuszi is megelevenedik a rajzlapon. Az első önálló munkája láttán érzett öröm ez. Igor elhagyta első állomását, tovább indult az úton... M. V. DUNATAI Mit jelent a fiataloknak a béke fogalma? Tizenhét-tizennyolc éveseket faggattam arról, mit éreznek a béke szó hallatán. .. — Hogy mi a béke? Sze­rintem a béke a háború ősször­­nyének a túlküzdése és nem legyőzése, mert a századok ál­tal elvadított emberiség még mindig nem vetkőzte ki balga­ságát. De a béke unokákra sza­bott kell, hogy legyen, és nem­csak puszta szünet a harcsoro­zatban. Cs. — A béke az a folyamat, amikor a tavasz első napsugara áttöri a jeget, és csiripelésre ösztönzi a madarakat. M. — A félelem és gyanak­vás nélküli együttélés olyan, mint egy ízléses festmény, me­lyen a színek nyugtató harmó­niába olvadnak. V. — A béke a testvériség és egység, a szocialista vélemény­­alkotás alapfeltétele. Ettől el­tekintve örök veszélyben van, és éppen ezért a világ vala­mennyi józanon gondolkodó embere szívén kell, hogy visel­je a béke sorsát, a megőrzését- S.­­— A béke minden: az, hogy reggel elmegyek iskolába, de délután már otthon vagyok, hogy megsimogatom a kutyámat, enni adok a nyulaknak, és még vég nélkül sorolhatnám. Min­denesetre szerintem a „béke” szó hallatán nem szabad sem­mi különöset éreznünk, inkább hétköznapinak kell vennünk. A „háború” hallatán kell, hogy érezzük azt a nem mindennapi érzést, amelyre még az iszony szó sem elég erős. Arról kell, hogy eszünkbe jussanak a nagy csaták, a véres küzdelmek azért, ami már a mienk volt. Hogy­ha érezni tudjuk mindezt, csak akkor mondhatjuk, hogy tud­juk, mit jelent a béke. Ekkor fogjuk érezni, hogy minden csepp vérünkkel képesek va­gyunk a harcra a béke megsza­kítatlanságáért. CIRKL Zsuzsanna AFATINI KÖZSÉGBEN Színvonalas volt a­z énekkarok, zenekarok és tánc­csoportok községi szemléje Szombaton megtartották Prigre­­vicán a felnőtt énekkarok, zene­karok és tánccsoportok apatini Kétszázhúsz munkaszervezet és intézmény nem írta alá a társadalmi megállapodást A zombori községi v­árosrerv­ezési hiva­tal­.­lesin elkészült az a táreiadlaumi megállapodás, amely a 202­0-i­g terjedő területrendezési terv kis­dolg­ozá­sé­t, an­nak finanszírozáséit szabályozza. Nyi­kita And­rejev a hivatal igazgatója arról tájéko­ztato­tt bennünket, ho­gy 320 millihike,sze­rvezee­t és intézmény köteles elfogadni és aláírni a már j­óv­al koráb­ban megvitatott és kiegészített megál­lapodást. A társadalmi megá­ll­apodás­t azonban mindössze száz illetékes he­lyen fogadták el, írta­k alá. Emiatt késik az egyé­bként több éves munkát igénylő megállapodás valóra váltása. A község és a város terv­ étrend­-ter­­vében egybefoglalt határozatok életre­­keltése ugyanis sokrétű és összetett feledet, amihez idő kell. A tartományi terv­ el­rendelési tervet csakis ak­kor fogadhatják el a Tar­tományi Képviselőházban, ha minden községiben elkészül a terv­ községi szemléjét. Az első kettőt Krga Ruža és Hajnal Szilvesz­­ter e zombori pedagógiai akadé­mia zeneszakos tanárai értékelték, míg a táncokat Dragan Tripuro­­vic az újvidéki Svetozar Marko­vic Művelődési Egyesület koreog­ráfusa. A szemle után a bíráló bi­zottság megdicsérte a házigazdát a jó szervezésért és megelégedés­sel nyilatkozott a részvevők be­mutatkozásáról. Több énekkar, zenekar és tánccsoport képviseli az apatini­­községet Szivácon a körzeti szemlén május 16-án. Ezt a következő fellépők érdemelték ki: az apatini egyes énekkar, a szilágyi Búzavirág, a prigrevicai bánifai és tikár énekcsoport, va­lamint az apatini Renesans zene­kar. A táncosok közül a szilágyi, Szondi, kupuszinai és a prigrevi­cai fiatalok utaznak a körzeti szemlére. (Marásék­) BEZDÁN: AMATŐRSZÍNITSZÓK KÖZSÉGI SZEMLÉJE Tapsvihar a művelődési otthonban A Palicsi nyár sikere — A kupuszinaiak felejthetetlen előadása — A zombori textilgyár is bizonyított — Pénteken zárul a szemle a zomboriak előadásával A múlt héten a bezdáni közön­­ségnek a­­községi amatőrszínjátszók hagyományos szemléjén három ki­váló előadást volt alkal­ma végi­g­­tapecalni. A zsúfolásig megtelt színházteremben csütörtökön a zombokii Petőfii Sándor Művelődési Egyesület színjátszó csoportja Ba­lázs László, Palicsi nyár című ze­nés játékát adta elő a szerző ren­dezésében. El kel­l mondanunk, hoigy a fiatal­ zomiboni műkedvelők első bezdáni fellépése a vártnál na­gyobb közönségsikert hozott Kü­lön ki kell emelnünk SZABÓ Endrét Csengeri Laci szerepében, és VUJEVITS Irént Pipi megsze­mélyesítésében. PETES Laura énekszámokat adott elő sikeresen. Magabiztos szerepet nyújtott CSERNAI Ferenc, a legtapasztal­tabb DOVATH Arisztid.. ÚJFA­­LUSI Ilonka énekszámai több al­kalommal kolcsailtá­k a lelkes kö­zönség vastapsát. BALÁZS Antal, SZABÓ István, RIND Beáta, BOSNYÁK Eszter, DUNAI Szilvia, FARKAS Tibor is sok tapsot ka­pott Pénteken vendégként a kupuszi­­nai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszó csoportja STRUC József rendezésében mu­tatta be a nagysikerű zenés, tán­cos, vidám műsoros estet Blind, ví­gan émnfi címmel. Ezt az előadást is óriási érdeklődés előzte meg. A kupuszinai műkedvelők egyfelvo­­násos bohózata, táncai, opernettt­­részlet­ei olyan közönségsikert hoz­tak, hogy az előadás a tervezett­nél egy órával később fejeződött be. Az állandó vastaps után min­den énekszámot megismételtek a ■tapasztalt műkedvelők. KOLE­­SZÁR István és MOLNÁR Erzsé­bet műsorvezetők jól összeállított programjukkal bővítették ki a ki­váló műsort. Az egyfelvonásos bo­hózatokban különösen MOLNÁR József nyújtott páratlan alakítást. Mellette SOTA János, MAROS Er­zsébet, MAROS János, DÖMÖTÖR Borbála, GRÁDICSKA Mihály, BUJÁK István, DUJMOVICS Má­ria, KRASZOJA Anna, KOLE­­SZÁR István, PÉCSI József és BALOGH Erzsébet is jól szere­pelt. Szombaton a zombori szövetgyári drámai csoportjának előadásaiban láthattuk Branosillav Nusjé Doktor című darabját Ljubica KRSTIC rendezésében. A szerbh­orvát nyel­vű darab iránt is n­agy érdeklő­dés nyilvánult meg, és a zombori amatlötszínijátszók igen magas szín­­vemaílú előadást nyújtottak. Egye­sek fizét­en­ a szenthorvát nyelvű darabok közül ők a legjobbak. Péniieken befejeződik az idei rendezvénysorozat. Utoljára a zom­­borii Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszóit láthatjuk KOBERSZKI József, rendezésében a Szabin nők elhrat­áse című ze­nés vígjátékkal. MAROS István 7 A zombori színjátszók a Palicsi nyár zenés vígjátékban: balról jobbra: UJFALUSI Ilonka, BALÁZS Antal, BOSNYÁK Eszter, CSERNAI Ferenc, PETES Laura, SZABÓ István, VUJEVITS Irén, SZABÓ Endre, RIND Beáta, DOVÁTH Arisztid, DUNAI Szilvia, FARKAS Tibor.

Next