Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 132-147. szám)
1982-05-22 / 138. szám
KHl II С ~/-4^ fTM-TM"ј 1.'шм^—им»и»«ииммм11мммми»м111»гдаап11 ■ 1тигттптг рг-дмди—мам 1982. V. 22. — Szerkeszti Vukovics Géza — V. évf., 19. szám A jugoszláv kommunisták kongresszusai Változtatni a társadalmi elosztás rendszerén Josip Broz Tito beszámolója a JKSZ Vili. kongresszusán 1964. december 7-én, hétfőn, Belgrádban a Szakszervezeti Otthon nagytermében megkezdődött a JKSZ VIII. kongresszusa. Egész hétiig tartott és vasárnap, december 13-án fejeződött be. A JKSZ VIII. kongresszusán a két kongresszus közötti időszak mérlegelése mellett mindenekelőtt három alapvető kérdés dominált: a kommunisták helye és szerepe a közvetlen szocialista demokrácia rendszerében; gazdaságunk, a gazdasági rendszer továbbfejlesztésének elvi kérdései; a nemzetközi munkásmozgalom aktuális folyamatának elemzése. A kongresszus fő beszámolóját Josip Broz Tito, a JKSZ főtitkára tartotta. Címe: a Kommunista Szövetségnek a szocialista társadalmi viszonyok további kiépítésében való szerepéről, a nemzetiközi munkásmozgalom, a világbéke és a szocializmus időszerű problémáiról. Edvard Kardelj a gazdasági fejlődés társadalmi-közgazdasági céljairól beszélt. Másnap, kedden, december 8- án a reggeli sajtóban a jugoszláv olvasó a következőket olvashatta: — Josip Broz Tito, a JKSZ főtitkára tegnap reggel 9 órakor a belgrádi Szakszervezeti Otthonban megnyitotta a JKSZ VIII. kongresszusát. A küldöttek lelkes éljenzéssel üdvözölték a JKSZ főtitkárát, a köztársaság elnökét, azzal az örömteli érzéssel, amelylyel mindenkor körülveszik Tito elvtársat valahányszor a nyilvánosság elé lép. Tito főtitkár megérkezésekor minden fényszóró, minden fényképezőgép és filmezőgép feléje fordult. Közvetlenül utána bevonultak a külföldi kommunista, munkás- és szocialista pártok és haladó mozgalmak képviselői és elfoglalták helyüket a munkaelnökség előtt. Az Internacionálé elhangzása után Tito a szónoki emelvényhez lépett: — Kongresszusunk merészen, forradalmi következetességgel kell megtisztítani utunkat mindattól, ami még hátrafelé húz bennünket, ami retteg attól, hogy tovább erősödik a dolgozó emberek szerepe a társadalmi kérdésekben való döntés minden területén. Nem tennénk eleget kötelességünknek, sőt csak kompromittálnánk eddigi vívmányainkat, ha a dolgozó ember útjából nem takarítanánk el mindazt, ami még gátolni igyekszik annak a funkciójának maradéktalan érvényesítésében, amelyet az alkotmány biztosít neki mint alkotónak, termelőnek, a gazdasági és társadalmi fejlődés hordozójának. A kommunisták számára az a legnagyobb veszély, ha az elért eredmények láttán önelégültek lesznek. Joggal lehetünk büszkék eddigi vívmányainkra, de csak azért, mert azok lehetővé teszik, hogy megtorpanás nélkül haladjunk tovább. Mi azonban távol vagyunk attól, hogy meg lehessünk elégedve mindazzal, amit elértünk, és saját magunkkal is. Ezért ránk az jellemző, hogy kongresszusainkon a súlypontot a nehézségeknek — a fogyatékosságok és gyengeségek minden válfajának — elemzésére és kiküszöbölésére, s a további távlatok feltárására helyezzük. Erről az álláspontról kell szemlélnünk küzdelmünk és tevékenységünk eredményeit is... AZ ELNEM KÖTELEZETTSÉG A VILÁGBÉKE TÉNYEZŐJE Az elnem kötelezettség politikájának alapvető célja a békeharc és a bizonytalanság összes okainak eltávolítása a nemzetközi viszonyokból. Ma ez elsősorban az alárendeltség és az egyenlőtlenség minden változata elleni küzdelmet, a gyarmati rendszer maradványainak eltörléséért és a demokratikusabb nemzetközi viszonyokért való küzdelmet jelenti. Ez egyúttal a kevésbé fejlett országok küzdelmét is jelenti az önálló társadalmi átalakulásért és a gyorsabb gazdasági fejlődésért, nemcsak szavakban, hanem tettekben is ... Az el nemkötelezettség politikájának szerepe és a nemzetközi fejleményekre való hatása szakadatlanul növekedett, még a legerősebb hidegháború korszakában is, amikor a világesemények központjába került és megakadályozta a világ teljes kettészakadását, valamint az utóbbi években is, amikor a hidegháború kezdett alábbhagyni. Sőt mi több, a hidegháború enyhülésének időszakában sokkal több ország teszi magáévá az országok közötti új viszonyok politikáját. Ezt a nemrégi kairói értekezlet is bizonyította, s az el nem kötelezettség politikája kivívta azoknak az erőknek az elismerését is, amelyek nem tartoznak követői közé. Eszerint e politika létezését és hatását elsősorban a világ társadalmi és politikai fejlődéséhez kell kapcsolnunk. Ilyen értelemben ez a politika tartós. Az egyre erőteljesebb nemzetközi kapcsolatok és az egymástól való kölcsönös függés korában az országok közötti új viszony politikájának szükségessége még abban a világban is fönáll majd, amelyben esetleg egyáltalán nem lesznek katonai szövetségek, tulajdonképpen mindaddig fennáll majd, amíg nem jönnek létre új, valóban egyenrangú viszonyok az országok között. A fentiek értelmében az el nem kötelezettség politikája nemcsak a világbéke tényezője, hanem olyan demokratikus nemzetközi viszonyt is jelent, amely segítséget nyújt egyes országoknak, hogy a népük szükségleteinek megfelelő társadalmiváltoztatásokat hajtsanak végre külső beavatkozás nélkül. Az el nem kötelezettség politikája belső és külső vonatkozásában egyaránt haladó, és ezért tartós és mély nemzetközi, és nemzeti értelme van. Progresszív hatásával, amelyet a szocialista és más haladó erőkkel közösen vívott harcában fejt ki, a mai nemzetközi erőviszonyok egyik legfontosabb tényezője lett, és ugyanilyen szerepet játszik a világ jelenlegi helyzetének megváltoztatásában, meggyorsítva a haladó társadalmi folyamatot. Jugoszlávia mint szocialista ország már kezdettől fogva belátta, hogy reális elemi érdekei ehhez a politikához és a világ öszszes szocialista és haladó erőihez fűződnek, s alkotó eleme és tevékeny része lett annak a haladó szellemű fejlődésnek, amelyet manapság az elnemkötelezettség politikájának neveznek. Azért vált ilyenné, mert úgy véljük, hogy az elnemkötelezettség politikáját követő országok jelentős alkotóelemei a világ korszerű folyamatainak, és nem tekinthetők a haladás és a szocializmus valamilyen „tartalékának”. Rendkívül fontos, hogy a világ szocialista és más haladó erői jobban megértsék ezt a folyamatot, s a társadalmi fejlődésért vivőit saját harcuk alkotórészének tekintsék, mert így kedvezőbbé válnak mind a béke megőrzésének, mind az általános társadalmi haladásnak a feltételei. Hiba volna a nemzetközi munkásmozgalomban jelenleg folyamatban levő összeütközést kizárólag a mozgalom belső ügyének tekinteni, mert ez az összecsapás nemcsak a nemzetközi munkásmozgalom belső változásainak, nem is csak a Szovjetunió és Kína összeütközésének következménye, hanem mindenekelőtt külpolitikai elgondolások, a világban felmerülő súlyos problémák eltérő értelmezése, illetve meg nem értése, a világot megrázó és általános összeütközéssel fenyegető éles ellentmondások megoldásának különböző elképzelése miatt jött létre. A nemzetközi munkásmozgalomban felmerült eltérő és ellentétes vélemények kialakulásához azok a válaszok is hozzájárultak, amelyeket egyes pártok a modern korszak legnagyobb kérdéseire adtak: a háború és a béke kérdésére, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti koegzisztencia kérdéseire, amely szükségszerűvé válik, ha a világ el akarja kerülni az újabb katasztrófát. Az összhang hiányának kifejezéseképpen fejlődtek ki azok az ellentmondások, amelyeket nem lehet eltitkolni, sem formális kompromisszumokkal elsimítani. A nemzetközi munkásmozgalomban az erők újabb átcsoportosulása ment végbe, mindenekelőtt a következő alapvető ellentmondások kifejezéseképpen: A PÁRTOK FÜGGETLENSÉGI ÉS ÖNÁLLÓSÁGI TÖREKVÉSE! ■ — sok újonnan felszabadult országnak a szocializmus irányában történő fejlődése ellentmondásba került az ilyen fejlődésre alkalmazott korlátolt, dogmatikus és bürokratikus mércékkel; — az a felfogás, hogy a béke és a koegzisztencia adottságai között objektív lehetőség van a szocializmus további terjedésére, szembekerült azzal a felfogással, hogy csakis erőszak, a kapitalista erőkkel vívott háború útján lehet eljutni a szocializmus teljes világméretű, győzelméig; — az a felfogás, hogy a kommunista pártoknak és a szocialista mozgalmaknak nagyobb önállóságra és függetlenségre van szükségük, szembekerült azzal a törekvéssel, amely fenn akarja tartani az egység és az együttműködés régi, hegemonizmussal és egyenlőtlenséggel terhelt formáit ... Milyennek kell lennie — a mi véleményünk szerint — a kommunista pártok közötti viszonynak? A szocializmus erőiben növekedése a világon, megjelenési formáik sokfélesége, eredetük összetettsége károssá tette bármilyen akcióközpont és a nemzetközi munkásmozgalmi tevékenység bármely központjának létezését... ... A pártok és országok modern függetlenségi és önállósági követelései tehát nemcsak egy elvi állásponthoz való ragaszkodásból származnak, hanem mindenekelőtt valamennyi ország adottságaival összhangban levő, önálló és felelős akció jelenlegi reális szükségletét fejezik ki... AZ ÖNIGAZGATÁS FEJLŐDÉSÉNEK SEMÉRVEI ... A munkásöniigazgatás sikeres továbbfejlődése nemcsak a termelőktől függ, mert a munkásönigazgatás eljutott arra a fokra, amelyen nem teljesíthetné sikeresen a társadalom által rábízott feladatát, ha a munkaközösségek továbbra sem rendelkeznének önállóan a szükséges anyagi eszközökkel, illetőleg ha nem rendelkeznének a termelés továbbfejlesztéséhez és bővítéséhez szükséges eszközökkel. A további sikeres termelési folyamattal öszszeférhetetlen a társadalmi-politikai közösségek politikai tényezőinek beavatkozása a társadalmi termelésbe, ahogy ma történik, főképpen pedig, hogy úgyszólván minden eszközt elvesznek a vállalatoktól és saját tetszésük szerint osztják el. Vagy ami még ennél is rosszabb: ezeket az eszközöket improduktív célokra, vagy nem kifizetődő és nem időszerű beruházásokra fordítják. A bevitelű újratermelés csak abban az esetben fejlődhet tovább sikeresen, ha a munkaközösségek rendelkeznek a szükséges anyagi eszközökkel, amire az alkotmány szerint is joguk van. Azt hiszem, nagy hibát követnek el azok az elvtársak, akik úgy vélik, hogy a felhalmozás problémája csak a politikai tényezőkre tartozik, és akik konokul meg akarják tartani az eddigi rendszert , a központosított felhalmozás rendszerét. Ezek az elvtársak kétségbe vonják a munkaközösségek ama jogát, hogy részt vegyenek a felhalmozott eszközök elosztásáról és felhasználásáról való döntésben. Pedig ez elsősorban éppen az ő joguk. A munkaközösségek bírálhatják el a legjobban, hogy kifizetődik-e vagy sem az új vállalatok építése, hisz azok gyakran óriási beruházásokat igényelnek az életszínvonal, a termelők és az egész közösség rovására. Általános anyagi és társadalmi fejlődésünk már olyan fokot ért el, hogy okvetlenül új erőfeszítéseket kell tennünk az önigazgatás és a közvetlen szocialista demokrácia továbbfejlesztésére és elmélyítésére, hogy gyorsabban és sikeresebben haladhassunk. Ez pedig azt jelenti, hogy ma a tudatos szocialista erőviszonyoknak a továbbfejlesztésére és megszilárdítására kell törekednie, amelyek révén a közvetlen termelők, a dolgozók és a polgárok mindinkább a társadalmi ügyek szabad és tudatos intézőinek színvonalára emelkednek, s amelyekben minden egyes dolgozó igazgatási szerepe mind jobban és mind közvetlenebbül kifejezésre kell hogy jusson. Ezek azok az okok, amelyek miatt határozottabban és gyorsabban kell eszközölnünk további változásokat társadalmi-gazdasági rendszerünkben, a társadalmi elosztás rendszerében. Ezáltal lényegesen bővül a közvetlen termelők önigazgatási joga a bővített újratermelés területén, s erősödik, megszilárdul a munkaközösségek önigazgatása ezen az alapvető társadalmi-gazdasági területen ... A NACIONALISTA ELTORZULÁSOKRÓL A nemzetek közötti gazdasági viszonyokat úgy kell megoldanunk, hogy biztosítsák az egész társadalmi közösségnek és minden egyes nemzeti részének a teljes mérvű képesítését arra, hogy sokoldalúbban, minél gyorsabban és minél hatékonyabban fejleszszék mind az anyagi termelőerőket, mind pedig a társadalmi tulajdon, a szocialista viszonyok, a társadalmi önigazgatás és a munka szerinti elosztás hordozóit és tényezőit. Minél hatékonyabban szűkítjük a nemzetek közötti gazdasági viszonyok szabályozásával az adminisztratív módszerek hatósugarát, annál nagyobb mértékben küszöböljük ki az etatista jelenségeket, a bürokratizmust és a szubjektivizmust, és ezzel együtt a nacionalista eltorzulásoktól is megtisztítjuk sorainkat. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági viszonyok nemzeti vonatkozásaira minél tárgyilagosabb megoldást kell keresnünk magának az új gazdasági rendszernek a keretében ... Sz. Gy. Tito a külföldi vendégekkel beszélget Minden pártnak saját adottságai szerint kell tevékenykednie. A nemzetköziség nem ott kezdődik, ahol az önkormányzat és a függetlenség végződik. Az igazi forradalmi egységnek és a szocialista szolidaritásnak az érdekek és nézetek olyan azonosságán kell alapulnia, amely minden egyes párt önállóságából és felelősségéből fakad. A nemzetközi munkásmozgalomban — ma sokkal inkább, mint bármikor — szükség van ilyen egységre, amely nem leplezi, hanem ellenkezőleg: elismeri a különbségeket. Végül is: teljes egység a nemzetközi munkásmozgalomban soha nem is volt. Ezt bizonyítja a nemzetközi munkásmozgalom egész eddigi történelme, főleg pedig a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi helyzet ... (Tito a JKSZ VIII. kongresszusán, 1964)