Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 132-147. szám)
1982-05-27 / 143. szám
1982. május 27., csütörtök Egy nap a Neptiinnison: 18,2 óra Százharmincöt évvel a Neptunus fölfedezése után a csillagászok megmérték a bolygó tengelyforgásának idejét, vagyis azt, hogy milyen hosszú egy nap a Neptunuson. Ez 18 óra 12 percnek adódott (a meghatározás bizonytalansága 24 perc). Régebben a kutatók úgy mérték a bolygók forgássebességét, hogy megítgélték a bolygók korongján látható söétebb foltok egy teljes körbefordulásának időközét. A két külső óriásbolygó, az Uranus és a Neptunus azonban olyan távol van tőlünk, hogy ez az eljárás nem alkalmazható, mert e bolygók korongja túlságosan kicsinek látszik ahhoz, hogy ilyen foltoknak a visszatérését elfogadható bizonyossággal megfigyelhessék. Ezért már néhány évvel ezelőtt megbízhatatlannak ítélték az 1928-ban spektroszkópiai mérésekből kapott 15,8 órás tengelyforgási időt. Most egyesült államokbeli kutatók egy új eljárást alkalmaztak. Ennek az az alapja, hogy egy-egy folt visszatérése a Neptunus egész fényességében szabályos fényváltozásokat okoz. Ezek hosszabb hullámhosszokon erősebbnek látszanak, ezért a Kitt Peak-i Nemzeti Obszervatórium 1,3 méteres távcsövével infravörösben figyelték a bolygót. Hét héten át háromszáz megfigyelést végeztek, s eredményül a bolygó forgása okozta 18,2 órás periódusú fényességváltozást kaptak. Ám amit meghatároztak, az tulajdonképpen a bolygó felhőinek körbefordulási ideje. Ezért meglehet, hogy a bolygótest egy kissé gyorsabban forog, mint ahogyan ez a Jupiterre és a Saturnusra is érvényes. Az űrhajósok, mielőtt a világűrbe kerülnének, már a földön erőnléti gyakorlatokat tartanak, ami nem szokás kérdése, hanem követelmény. A súlytalansági állapothoz való alkalmazkodást a szovjet űrrepülők a Gagarin központ úszómedencéjében gyakorolják. Képünkön Valentyin Lebegyev és Anatolij Berezovoj egyelőre a víz alatt gyakorolják a súlytalanság állapotának megszokását, ami, állítólag, egyáltalán nem könnyű feladat. (Tanjug-fotó) AXA, A KÍVÁNATOS Szerzők: Avenell és Romero itt meghúzhatom. t. : ezt a rozsdatemetőt Talán mert arra figyelmezteti őket,' мпоау, birodalmuk. $шро1m. A cíanatos. tudtam. hu ^meghal . érdeklődtem. i^fetomál/Hogy Maimra hagytak, hogy ehenhalj, V. De egy Tt hatalmi iter -tixekban enni adott dscjydgyftott. N) env keUevie. ócy miwdkeuöv elkapjalak-. és engem, élve akarnak ! T«tedmM(5livek,h 3 . S^rtegtalatLak. Maradj itt/^ Nomen est omen Talán kevesen hiszik, de most már kutatási eredmények is bizonyítják, milyen sokat számít a név: egy New Orleans-i pszichológus kiderítette, hogy az emberek — legalábbis Louisianában — a népszerűbb nevek viselőit (miint például a Katonyk és Richardok) intelligensebbnek, jellemesebbnek, alkalmazkodóbbnak, kedvesebbnek tartják, mint mondjuk a Gertudokat és Euláliákat. Az ilyen nevű nő még azt is kockáztatja, hogy eseleges szépségét nem veszik észre: a louisianai pszichológus először kiválasztatta vizsgálati alanyaival egy sereg nő közül a hat legszebbnek a fényképét, hogy majd MAGYAR SZÓ PORTYA egy újabb zsűrinek nyújtotta át, azzal a különbséggel, hogy ráírta képzelt nevüket is: három népszerű nevet — Kathy, Jennifer, Christine —, és három csúnyának tartott nevet: Ethel, Harriet és Gertrude. Kathyék csoportja megszerezte a szavazatok csaknem nyolcvan százalékát, ami már nem lehet véletlen. Fölmerül a kérdés: talán Frances Gumm vagy Norma Mortenson sem csinálhatott volna karriert, ha nem változtatja nevét Judy Garlandra, illetve Marilyn Monroe-ra? Az aacheni dóm - napóra is? Az aacheni dóm építésére a csillagászat iránt nagy érdeklődést tanúsított Nagy Károly császár adott megbízást 800- ban. Hermann Weisweiler hivatásos fényképész most saját felvételei alapján arra következtet: a dóm némely elemét annak idején úgy építettéti meg, hogy azok lehetővé tegyenek csillagászati észleléseket, például pontosan megállapíthassák a húsvét időpontját. Tervszerűen tovább vizsgálva a dómot, a fényképész a következő megállapításokra jutott: a legmagasabb napállásnak, a nyári napfordulónak a napján a dóm déli ablakán beeső napsugár a délkörön való áthaladáskor pontosan a nagy Barbarossacsillár „földgolyópontját” éri. Amikor Nagy Károly idejében a Nap pontosan keleten állt, sugarai a császár ülésének felső részére estek. A téli napforduló idején, az év legrövidebb napján, a legmagasabb napállás idején, a PX Krisztusjelképet négy percen át erős napfény világítja meg. Ezt a jelképet a görög alfa és omega betű mint a világ kezdete és vége keretezi be. Weisweiler és a föltevéseit osztó történészek és csillagászok szerint, kétségtelen, hogy a dóm, későbbi kiegészítéseivel együtt, olyan építészeti remekmű, amely csillagászati célokat is hivatott volt szolgálni. TECHNIKA Molekulák a képernyőn A szerves óriásmolekulák szerkezetének kutatása a biokémia legérdekesebb, egyszersmind legnehezebb feladata. Egy ilyen óriásmolekula — például egy nukleinsav- vagy egy fehérjemolekula — nemcsak sok száz vagy ezer atomból áll, hanem ezek egymás között szinte végtelen számú alakban kapcsolódhatnak egymáshoz, végtelen sok térbeli alakzatot alkothatnak s mindez még a legnagyobb felbontású mikroszkóp alatt is láthatatlanul teszik, hiszen a molekulán belül az atomoik közti távolság mindössze néhány tized nanométer (10-10 méter). A fejlett kutatási eljárások révén ma már eléggé pontosan ismerik a legtöbb életfontosságú molekula térbeli szerkezetét, s annak alapján modelleket tudnak készíteni. Az ilyen minták többnyire pálcikákból és színes — az atomokat jelképező — műanyag gömbökből készülnek ám ezek bizony eléggé terjedelmesek, súlyosak és főképp sérülékenyek, könnyen elalaktalanodnak, s akkor már nehéz az újabb vizsgálat céljára visszaállítani az eredeti alakzatot A kutatók azonban arra is kíváncsiak, hogy az életműködés közepette hogyan változnak a molekulák, miképpen reagálnak külső hatásokra vagy éppen egy másik molekulára, hogyan változik az alakjuk, a térbeli szerkeztük stb. Az ilyenfajta dinamikus vizsgálat céljára a merev, statikus modellek nem felelnek meg. Kaliforniai kutatókolyan eljárást dolgoztak ki, amellyel egy nagy teljesítményű számítógép révén a képernyőre vezethető egy-egy molekulának vagy éppen több molekulának a modellje, s a kutató tetszése szerint.játszhat” velük, vagyis a számítógép közvetítésivel utánozhatja az elképzelt vagy valószínűmozgásokat, változásokat, reakciókat, s mindeztanélkül, hogy a modell megsérülne. _ Nagyon leegyszerűsítve a jelenséget: a számítógép úgy hozza létre a képernyőn a molekul képét, hogy két, egymást kiegészítő adatrendszerrel dolgozik. Az egyik a molekula „csontvázá”-ra vonatkozó adatokat, vagyis azokat foglalja magában, amelyekkel elírható a molekula atomjainak egymáshoz viszonyított helyzete és egymással való kapcsolata. A másik rendszer színes pontokkal a molekula felületét képezi le; ez azért érdekes, mert a molekulák a felületükön hatna egymásra, s fontos tudni, hogy ez hogyan megy végbe. Ily módon a képernyőn az atomok a modellnek megfelelő térbeli helyen és fajtájuk vagy valamely kiválasztott tulajdonságuk szerint megadott jellegzetes színnel jelennek meg. A mélységet, vagyis a távlatot a berendezés úgy érzékelteti, hogy a „hátrább”, vagyis a távolabb levő pontos halványabban látszanak. Egy sztereonézőkével kiegészítve pedig az egész molekula háromdimenziósan, térben szemlélhető. Mivel a pontok — az atomok — száma négyzetangströmönként 2—5, az „elektronikus ceruza” a képernyőre mintegy 15 000 pontot rajzol fel. Tehát a felbontás kitűnő, a molekula legapróbb részlete is jól megfigyelhető. S most kezdődik a játék! Bizonyos részletek kinagyíthatók, a hátrább levő atomcsoportok előrehozhatók, s a molekula minden tengely körül elfordítható. Például a mellékelt képen egy DNS-, azaz dezoxiribonukleinsav-molekulának a tengelyirányú képe látható, mégpedig mind a „csonváza”, mind a felszíne. Ugyancsak a mód van arra, hogy eltüntessék a molekula felszínét, s a molekulát úgy ábrázolják, ahogyan az „belülről” volna látható. Még izgalmasabb az elektronikus ábrázolás olyankor, amikor két molekulának az egymásra hatását vizsgálják. Ilyenkor a tetszés szerint megválasztható színben megjelenített atomok mozgása, összekapcsolódása vagy eltávolodása szinte a szemünk elé viszi az életfolyamatokban végbemenő vegyi eseményeket. (Science) Matrikulaszerkezet 15