Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 132-147. szám)
1982-05-30 / 146. szám
1962. május 30., vasárnap MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA . A színikria nyelvezetéről, eszköztáráról Tegnap Újvidéken a Sterija Játékok kísérőrendezvényei sorában megkezdődött a sínkaikl’kusok és teatrológusok V. nemzetiközi tanácskozása. A színikritika nyelvezetével, eszközeivel, módszerével foglalkozó kétnapos tamácslkozás számos külföldi és hazai részvevőjét a Tartományi Végrehajtó Tanács nevében Vladislav RADAKOVIC üdvözölte. Beszédében emlékeztetett a Sterija Játékok jelentőségére a kortárs jugoszláv dráma fejlődésében és színházkultúráink színvonalának emelésében majd Tito elvtrális szavait idézte, amelyek a színház fontos társadalomformáló szerepére figyelmeztetnek. A nemzetközi tanácskozás valóban izgalmas témét kíván megvitatni, ugyanis a színifemircika nyelve, eszköztára a színielőadásokéhoz viszonyítva köztudottan elévült, múlt századi, inkább impresszionista módon rögzíti a kritikus asszociációit, mintsem, hogy gondolkodón hozzájárulna a bemutatott drámák elemzéséhez, a játék hordozta üzenet desciffzírozásához. A kritika még ma is többet foglalkozik az irodalmi szöveggel, mint a színpadon látottakkal. „A labda valahol magasan röpül a nézőtér fölött, a kritikusnak fel kell ugrania és elkapnia.” Olyan módszereket, eszközöket kellene kidolgozni, amelyek segítségével a kritikus megfoghatná, leírhatná, definiálhatná azt, ami „teátrális”, azt, ami valóban színház a színházban, tehát a lényeget. A tanácskozás altémái: Az előadás rekonstruálása a színikriitika alapján (a kritika dokumentumértéke), valamint A kortárs színház új tendenciái és az új kritikán hozzáállás. A szombaton délelőtt felolvasott dolgozatok azonban még nem jutottak el az izgalmas vezértémának és az altémáknak a tárgyalásához, megrekedtek a kritikus alapvető bajának ecsetelésénél, amit egy nagy-britanniai napilapkritikus a következőképpen mondott el: „A színészek gyűlölik a kritikust, a kritikus viszont szereti a színészeket; a színészek azt állítják, nem olvasnak kritikát mert azok szerzője destruktív tevékenységet folytat, ahelyett, hogy konstruktív volna. A színházaik vezetősége viszont reklámnak tartja a kritikát, tehát csak a dicsérő, frappáns szövegeket ismeri el. Itt vannak még a lapok szerkesztői, akik kedvükre szabdalják a kritikát, aszerint, hogy mennyi hely van az oldalaikon, s még ezután következnek a lektorok, akiknek szintén megvan a véleményük arról, mit és hogyan írjon a kritikus.” Nem kellene elfelejteni azonban, hogy nemcsak napilapkritika van a világon. A tanácskozást folytatják. de Kémiai szakemberek tanácskozása Újvidéken Négyszázötven részvevőre számítanak A vajdasági kémikusok III. tartományi tudományos értekezletét és a III. jugoszláv analitikai-kémiai szaktanácskozást újvidéken rendezik meg június 1-je és 3-a között, a vajdasági kémikusok egyesülete és a Jugoszláv Kémikus Egyesületek Szövetségének szervezésében. Dr. GAAL Ferenc egyetemi docenstől, a Jugoszláv Kémikus Egyesületek Szövetsége analitikaikémiai bizottságának elnökétől, a végrehajtó bizottság elnökétől megtudtuk, hogy a kongresszus munkájában elismert hazai szakembereken kívül magyarországi, ausztriai, NSZK-beli és csehszlovák tudósok is részt vesznek, összesen mintegy 450 vendég részvételére számítanak. A vajdasági kémikusok III. tudományos értekezletére három megrendelt plenáris előadást, két előirányzott vitaindítót és 71 tudományos- és szakdolgozatot fogadott el az étekezlet tudományos bizottsága. A vajdasági kémikusok III. tudományos értekezletén a kőolaj-, vegyipar, petrokémia, élelmiszer- és gyógyszeripar legidőszerűbb kérdéseiről esik majd szó. Az alapkérdéskört az alkalmazott szerves és szervetlen szintézis, nyersanyag- és késztermék-kivitel, behozatal és helyettesítés, továbbá új, saját technológia alkalmazása képezi. A III. jugoszláv analitikaikémiai szaktanácskozásra négy megrendelt plenáris előadást, 15 különböző csoportokban megrendelt beszámoló előadást fogadott el a bizottság. Továbbá egy kerekasztal-értekezletet Az analitikai kémia oktatása a jugoszláv felsőoktatási intézményekben címmel, amelyre két bevezető előadás készült. Ezenkívül még 224 tudományos- és szakdolgozatot (8 csoportba sorolva) fogadott el a szaktanácskozás tudományos bizottsága. A tartományi székvárosban megszervezésre kerülő két rendezvény kiváló alkalmait fog nyújtani a hazai és külföldi kémikusoknak, különösen pedig analitikusoknak a véleménycserére, az eddigi eredmények összegezésére, a továbbképzésre, az analitikai kutatások magasabb szintre való emelésére, és így tovább. A III. jugoszláv analitikai-kémiai szaktanácskozás ideje alatt a Jugoszláv Kémikus Egyesületek Szövetségének analitikai-kémiai bizottsága is ülést fog tartani. RADVÁNY Elvira BECSE Árvizet okozott az eső Szombaton a város fele víz alatt volt — Tűz egy fészerben— Csak forralt vizet ihatnak a becseiek Szombaton hajnali 3-tól délelőtt 9 óráig sűrű villámlás és mennydörgés kíséretében megszakítás nélkül esett az eső Becsén. A kiadós csapadék nagyon jól jött a növényekre, a város egyes részein viszont nagy problémát okozott. Már a kora reggeli órákban több helyről jelentették, hogy a víz elárasztotta az utcákat, kerteket és néhány helyen a lakásokba is behatolt. Azonnal összehívták a községi polgári védelmi parancsnokságot és a veszélyeztetett helyi közösségek polgári védelmi parancsnokságát is. Mozgósítottak néhány polgári védelmi egységet, a tűzoltók, a Vodokanal és a Hidrorad munkacsoportjai is akcióba léptek. A város felét veszélyeztette a víz. Legkritikusabb helyzet az I. és a II. helyi közösség területén alakult ki. A Veljko Vlahovic-lakótelepet, ahol mintegy 3000 ember él, nem lehet megközelíteni. Az ide vezető utat 30—40 centiméteres víz fedi. A víz behatolt a lakótelep bejáratánál levő egyik toronyházba is. A kertekben, utcákon sík víz áll. Az I. Helyi Közösségben kritikus helyzet alakult még ki a Bolmáni utca környékén és a Predrag Hadnadjev utcában is. Több helyen a lakásokba is betört a víz. A II. Helyi Közösség területén a Djura Jakšić, a Hajduk Veljko, a Köztársaság és a November 11-e utcákban a legveszélyesebb a helyzet. Az utakat, udvarokat, kerteket víz fedi. Több helyen a melléképületekbe, istállókba is behatolt a víz. Mivel a víz megtöltötte a szennyvízlevezető gödröket, elöntötte a trágyadombokat, az ásott kutak iskiöntötték, fennállhat a fertőzés veszélye. A polgári védelmi parancsnokság ezért felhívást intézett a lakossághoz, hogy a mikrovízvezetékek (80 van a város területén) és a városi vízvezeték vizét csak forralva használják, de legjobb, ha ivásra és főzésre csak az artézi kutak vizét veszik igénybe. Egyébként a fertőzés elkerülése érdekében a városi vízvezeték vizét fokozottan klórozzék és így szinte alkalmatlan ivásra. A veszélyeztetett területekről szombat reggel óta szivattyúzzák a vizet. A tűzoltók hat szivattyút üzemeltetnek, de bekapcsolták a Hidrorad Triasz nagy kapacitású szivattyúit is. Miközben az egyik helyen az árvíztől mentik a polgárokat, délelőtt 9 óra körül a Moša Pijade utca 154. szám alatti házból, amely FORGÁCS Sándor tulajdona, tüzet jelentettek. Bármi furcsának is hangzik, a tüzet is az árvíz okozta. Az említett ház fészerében nagyobb mennyiségű oltatlan mész volt tárolva. A víz elöntötte a fészert, beoltotta a meszet és a felszabadult nagy hő következtében lángra lobbant a fészer faszerkezete. Ha történetesen a tűzoltók akár néhány percet is késnek, a lángok átterjedtek volna a lakóépületre is. A becsei árvíz kapcsán Miloš STRAŽMESTEROV, a községi végrehajtó tanács elnöke a következő nyilatkozatot adta: — A most beállt és lényegében évről évre jelentkező helyzetért tulajdonképpen mindannyian felelősek vagyunk. Évek óta halogatjuk a szennyvíz és csapadéklevezető csatornák kiépítésére irányuló akciót, s ennek következtében városunk tulajdonképpen „szennyvíztavon lebeg”. Ezenkívül a II. Helyi Közösség területén, az úgynevezett, Alsóvárosban már több ízben milliós költséggel kiásattuk a vízlevezető árkokat, amelyeket viszont, ahogyan a veszély elmúlik, máris betemetnek a polgárok. Minden polgárnak saját háza, lakása előtt rendben kell tartania a csatornát. Ezt viszont csak nagyon kevesen teszik meg, így azután nem csoda, hogy prob»*/).*. \q.,» ' 'I I téma keletkezik. A Veljsco Virthojiic-lakótelep helyzete némiképpen más, itt több tervezési és kivitelezési fogyatékosság is mutatkozik, amelyeket mindenképpen fel kell számolni, mert egyébként a város egyik legkorszerűbb lakótelepe állandó árvízveszélynek lesz kitéve. LAJBER György SZENTTAMÁS A VÁROS ÚJ ÉKESSÉGE Harminckét lakás, hatszáz négyzetméternyi üzlethelyiség A szenttamási lakásügyi önigazgatási érdekközösség számos új lakást épített a társult munka eszközei társításával. Stevan Grubić érdekközösségi titkár elmondta, az épülő létesítmények befejezésére összpontosítanak: hamarosan átadják a Samu Mihály és a Petar Drapšin utca sarkán épült, 32 lakásból és 600 négyzetméternyi üzlethelyiségből álló épületet, Szenttamás új ékességét. A társultmunka-szervezetek 32 új lakással gyarapodtak, az üzlethelyiségekben pedig traktort és más mezőgazdasági gépeket, továbbá gépkocsi alkatrészeket stb. árusítanak majd. Az építkezés mintegy 45 millió dinárba került. A Karadjordze utcában még egy ilyen épül. Abban 34 lakás és 130 négyzetméter üzlethelyiség lesz. A topolyai Május 1-je Építőipari Munkaszervezet szenttamása részlege a meghatározott ütemben halad vele, már a hamadik emeletet húzza fel. Az épület egy része három-, a másik négyemeletes lesz. Alighanem még az idén átadják rendeltetésének. S. O. Önéletrajzi vallomások , ha így megmagyarázza, nekik az ember, egyetértenek. De hogyha arrafelé csetnik elemek tolvajkodnak, pusztítják javaikat, akkor fuccs az egyetértésnek. A kommunistáknak Kosovóban éjt nappallá téve talpon kell lenniük, hogy ilyesmi ne forduljon elő. Ezek azok a nehézségek, amelyeket le kell gyűrni. Vegyük pélául Vajdaságot. Mi az egységet és testvériséget építjük, de a vajdasági szerb soviniszták a horvátokat nem akarják horvátoknak elismerni, hanem bunyevácoknak titulálják. Ha valamelyikük Belgrádba szóló utazási engedélyt kér, a nemzetiség rovatába az kerül be, hogy bunyevác. Hogyha a horvátoknak voltak usztasáik, a szerbeknek meg csetnikjeik voltak. Mi különbség van e kettő között? Ezek azok a hibák, amelyeknek véget kell vetnünk. Gyökerestül ki kell irtani a helyi sovinizmust! Szeretném, ha a mi Vajdaságunk tényleg a testvériség és egység tartománya lenne, amelyben minden nép egyetértésben él, s ahol semmi különbség nem lesz köztük. Különféle elemek, volt írnokok, jegyzők azt terjesztik, hogy Tito és a kommunisták feldarabolták Szerbiát. Szerbia Jugoszlávia része, s mi nem szándékozunk Jugoszláviában olyan államokat létrehozni, amelyek egymással hadakozni fognak. Ha Bosznia-Hercegovina egyenjogú, ha a lakosságnak megvan a föderális egysége, akkor nem szabdaltuk szét Szerbiát, hanem esélyt adtunk a boszniai szerbeknek csakúgy, mint a horvátoknak és muzulmánoknak. Adminisztrációs felosztás az egész. Nem akarok Jugoszláviában olyan határokat, amelyek megoszlanak, százszor megmondtam már, azt akarom, hogy a határok népeinket összekössék. Íme néhány feladat, magaitok is láthatjátok, igen fontosak és nagy horderejűek. Harc a sztálinizmus és hegemonizmus ellen Nehéz szívvel tettem Egészen érthető, hogy egy kommunista életének talán a legnehezebb órája, ha az következik be, hogy szertefoszlik minden, amiben hitt és amiből merítve magát építette. Az embernek meg kellett dörzsölnie a szemét és el kellett rajta gondolkodnia, mire vélje mindezt. Meg kell mondjam, sokat töprengtem. Nehezen szántam rá magam a döntésre. De a szakítás énbennem — főképp a levelek pökhendi hangneme meg a pártunkat és vezetőségünket mindannak ellenére ért gyalázó vádak hatására, amit a véres harcban magunkért és a nekünk szent Szovjetunióért áldoztunk — megtörtént. Mert hiszen harcosaink Sztálin nevével ajkukon mentek a halálba. Ez bizony nem csak megdöbbenés volt, valami annál sokkalta mélyebb. Elgondolkodtam azon, hova vezet ez és mi származhat az egészből. Aztán először azt mondtam: van, amiért itt érdemes élni és harcolni, s az embernek nem kell letennie a marxizmus—leninizmus elveiről, kommunista maradhat, a szocialista országok és kommunista pártok jogainak és egyenjogúságának harcosa. A levél első vázlatában ezt rögzítettem is, úgy zártam ugyanis, hogy itt az egyenjogúság és a szocializmus további fejlődése forog kockán. Én már akkor így vélekedtem. Csak éppen Dsilas meg néhányan, akik a választ később kissé átfésülték, ezt kihúzták belőle. De nálam megvan az eredeti. Érthető módon nekem akkor nehéz volt a szívem, mert az orosz népet nagyon szeretem. Hat évig éltem köztük, sok mindent megéltem, sokat végigszenvedtem. De én később is a forradalomnak éltem. A forradalom, mindmáig az vezérelt egész életemben. Az októberi forradalom nem akármilyen forradalom, s az a nép rendkívüli nép. Sok elvtársam azonban, aki szintén ott élt, de nem hatotta őt át oly mélyen a szovjet nép élete, mint engem, kissé másképp élte meg a dolgot. Eljöttek hozzám, és megkérdezték: „Most mi legyen?” „Semmi — mondtam nekik —, élni és harcolni van miért. Fel kell vennünk ezzel a harcot, ki kell tartanunk az igazunk mellett. Ha egyszer tisztában vagyunk vele, hogy semmit sem követtünk el, ami ide vezetett volna, ahogy kiókumlálták, akkor mint kommunistáknak a végsőkig következeteseknek kell lennünk magunkhoz.” És nem csalódtam. A hatalmas többség bennünket pártolt. Csak némelyek tántorodtak meg, a gyenge jelleműek, amilyen például Aren Jovanovics vezérkari főnök volt. Nem is volt ő kommunista. A maga idejében még üldözte is a kommunistákat. ’Az utalás az SZK/b/P KB 1948. mérete SZ-1, május 4-i, 19-i és 22-i, a JKP KB-hez intézett levelére vonatkozik. A levelek az évben A JKP KB és az SZK(b)P KB leveleit címmel külön brosúrában jelentek meg Belgrádban. •Arsa Jovanovic (1907—48), a JH Vezérezredese. A jugoszláv Királyság hadseregében kapitányi rangja volt. 1941-től vesz részt a népfelszabadító háborúban: a főparancsnokság tagja, majd a Cin Gora-i népfelszbadító osztag parancsnoka. 1942-től a háború végéig a főparancsnokság, illetve a MH legfelsőbb Parancsnoksága vezérkari főnöke. Шб-tól 1942-ig a Szovjetunióban elvégzi a Vorosilov Katonai Akadémiát, visszatérve (1948-tó!) a katonai akadémia vezetője Elfogadta a Tájékoztató Iroda 1948. évi határozatát, ellensége lett a szocialista Jugoszláviának. 1948 augusztusában szökés közben a határon v —*ti életét. (Folytatjuk) 7*1^ — Vajdaság állatállománya A Tartományi Statisztikai Intézet közlönye szerint ez év januárjában tartományunk a következő állatálománnyal rendelkezett: 3234*3 szarvasmarha, 2 2731*7 sertés, 269 971 juh és 42 41W volt a társadalmi gazdaságokban és magántulajdonban. A tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest felfigyelhetünk arra, hogy majd 19* ezerrel csökkent a szarvasmarha-állomány, 9* ezerrel a juhállomány és 12* ezerrel a lóállomány. Mintegy félmillióval emelkedett viszont a sertésállomány. A baromfiállomány 9 millióra tehető, azaz egymillióval nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt.