Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 132-147. szám)

1982-05-30 / 146. szám

1962. május 30., vasárnap MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA . A színikri­a nyelvezetéről, eszköztáráról Tegnap Újvidéken a Sterija Já­tékok kísérőrendezvényei sorában megkezdődött a sínk­aik­l’kusok és teatrológu­sok V. nemzetiközi ta­nácskozása. A színikritika nyelve­zetével, eszközeivel, módszerével foglalkozó kétnapos tamácslkozás számos külföldi és hazai részvevő­jét a Tartományi Végrehajtó Ta­nács nevében Vladislav RADAKO­­VIC üdvözölte. Beszédében emlé­keztetett a Sterija Játékok jelen­tőségére a kortárs jugoszláv drá­ma fejlődésében és színházkultú­­ráink színvonalának emelésében majd Tito elvtrális szavait idézte, amelyek a színház fontos társada­lomformáló szerepére figyelmez­tetnek. A nemzetközi tanácskozás való­ban izgalmas témét kíván megvi­tatni, ugyanis a színifem­ircika nyel­ve, eszköztára a színielőadásoké­­hoz viszonyítva köztudottan el­évült, múlt századi, inkább imp­resszionista módon rögzíti a kri­tikus asszociációit, mintsem, hogy gondolkodón hozzájárulna a be­mutatott drámák elemzéséhez, a játék hordozta üzenet desciffzírozá­­sához. A kritika még ma is töb­bet foglalkozik az irodalmi szö­veggel, mint a színpadon látottak­kal. „A labda valahol magasan rö­pül a nézőtér fölött, a kritikusnak fel kell ugrania és elkapnia.” Olyan módszereket, eszközöket kellene kidolgozni, amelyek segít­ségével a kritikus megfoghatná, leírhatná, definiálhatná azt, ami „teátrális”, azt, ami valóban szín­ház a színházban, tehát a lényeget. A tanácskozás alté­mái: Az elő­adás rekonstruálása a színikriitika alapján (a kritika dokumentumér­téke), valamint A kortárs színház új tendenciái és az új kritikán hozzáállás. A szombaton délelőtt felolvasott dolgozatok azonban még nem ju­tottak el az izgalmas vezértémá­nak és az altémáknak a tárgyalá­sához, megrekedtek a kritikus alapvető bajának ecsetelésénél, amit egy nagy-britanniai napilap­­kritikus a következőképpen mon­dott el: „A színészek gyűlölik a kritikust, a kritikus viszont sze­reti a színészeket; a színészek azt állítják, nem olvasnak kritikát mert azok szerzője destruktív te­vékenységet folytat, ahelyett, hogy konstruktív volna. A színházaik vezetősége viszont reklámnak tart­ja a kritikát, tehát csak a dicsérő, frappáns szövegeket ismeri el. Itt vannak még a lapok szerkesztői, akik kedvükre szabdalják a kriti­kát, aszerint, hogy mennyi hely van az oldalaikon, s még ezután követ­keznek a lektorok, akiknek szin­tén megvan a véleményük arról, mit és hogyan írjon a kritikus.” Nem kellene elfelejteni azonban, hogy nemcsak napilapkritika van a vil­ágon. A tanácskozást folytatják. d­e Kémiai szakemberek tanácskozása Újvidéken Négyszázötven részvevőre számítanak A vajdasági kémikusok III. tartományi tudományos értekez­letét és a III. jugoszláv analitikai-kémiai szaktanácskozást új­vidéken rendezik meg június 1-je és 3-a között, a vajdasági kémikusok egyesülete és a Jugoszláv Kémikus Egyesületek Szö­vetségének szervezésében. Dr. GAAL Ferenc egyetemi do­­­­censtől, a Jugoszláv Kémikus Egyesületek Szövetsége analitikai­­kémiai bizottságának elnökétől, a végrehajtó bizottság elnökétől megtudtuk, hogy a kongresszus munkájában elismert hazai szak­embereken kívül magyarországi, ausztriai, NSZK-beli és csehszlo­vák tudósok is részt vesznek, összesen mintegy 450 vendég részvételére számítanak. A vajdasági kémikusok III. tu­dományos értekezletére három megrendelt plenáris előadást, két előirányzott vitaindítót és 71 tudományos- és szakdolgozatot fo­gadott el az étekezlet tudomá­nyos bizottsága. A vajdasági ké­mikusok III. tudományos értekez­letén a kőolaj-, vegyipar, petro­­kémia, élelmiszer- és gyógyszeripar legidőszerűbb kérdéseiről esik majd szó. Az alapkérdéskört az alkalmazott szerves és szervetlen szintézis, nyersanyag- és készter­mék-kivitel, behozatal és helyet­tesítés, továbbá új, saját tech­nológia alkalmazása képezi. A III. jugoszláv analitikai­kémiai szaktanácskozásra négy megrendelt plenáris előadást, 15 különböző csoportokban megren­delt beszámoló előadást fogadott el a bizottság. Továbbá egy ke­­rekasztal-ér­tekezletet Az analitikai kémia oktatása a jugoszláv felső­oktatási intézményekben címmel, amelyre két bevezető előadás ké­szült. Ezenkívül még 224 tudo­mányos- és szakdolgozatot (8 cso­portba sorolva) fogadott el a szaktanácskozás tudományos bi­zottsága. A tartományi székvárosban megszervezésre kerülő két ren­dezvény kiváló alkalmait fog nyúj­tani a hazai és külföldi kémiku­soknak, különösen pedig analitiku­soknak a véleménycserére, az ed­digi eredmények összegezésére, a továbbképzésre, az analitikai ku­tatások magasabb szintre való emelésére, és így tovább. A III. jugoszláv analitikai-kémiai szak­tanácskozás ideje alatt a Jugo­szláv Kémikus Egyesületek Szö­vetségének analitikai-kémiai bi­zottsága is ülést fog tartani. RADVÁNY Elvira BECSE Árvizet okozott az eső Szombaton a város fele víz alatt volt — Tűz egy fészerben— Csak forralt vizet ihatnak a becseiek Szombaton hajnali 3-tól délelőtt 9 óráig sűrű villámlás és mennydörgés kíséretében megszakítás nélkül esett az eső Be­csén. A kiadós csapadék nagyon jól jött a növényekre, a város egyes részein viszont nagy problémát okozott. Már a kora reg­geli órákban több helyről jelentették, hogy a víz elárasztotta az utcákat, kerteket és néhány helyen a lakásokba is behatolt. Azonnal összehívták a községi polgári védelmi parancsnokságot és a veszélyeztetett helyi közössé­gek polgári védelmi parancsnok­ságát is. Mozgósítottak néhány polgári védelmi egységet, a tűz­oltók, a Vodokanal és a Hidrorad munkacsoportjai is akcióba lép­tek. A város felét veszélyeztette a víz. Legkritikusabb helyzet az I. és a II. helyi közösség terüle­tén alakult ki. A Veljko Vlahovic-lakótelepet, ahol mintegy 3000 ember él, nem lehet megközelíteni. Az ide veze­tő utat 30—40 centiméteres víz fedi. A víz behatolt a lakótelep bejáratánál levő egyik toronyház­ba is. A kertekben, utcákon sík víz áll. Az I. Helyi Közösségben kritikus helyzet alakult még ki a Bolmáni utca környékén és a Predrag Hadnadjev utcában is. Több helyen a lakásokba is be­tört a víz. A II. Helyi Közösség területén a­ Djura Jakšić, a Hajduk Veljko, a Köztársaság és a November 11-e utcákban a legveszélyesebb a helyzet. Az utakat, udvarokat, kerteket víz fedi. Több helyen a melléképületekbe, istállókba is behatolt a víz. Mivel a víz meg­töltötte a szennyvízlevezető göd­röket, elöntötte a trágyadombokat, az ásott kutak is­­kiöntötték, fenn­állhat a fertőzés veszélye. A pol­gári védelmi parancsnokság ezért felhívást intézett a lakossághoz, hogy a mikrovízvezetékek (80 van a­ város területén) és a városi víz­vezeték vizét csak forralva hasz­nálják, de legjobb, ha ivásra és főzésre csak az artézi kutak vizét veszik igénybe. Egyébként a fer­tőzés elkerülése érdekében a vá­rosi vízvezeték vizét fokozottan klórozzék és így szinte alkalmat­lan ivásra. A veszélyeztetett területekről szombat reggel óta szivattyúzzák a vizet. A tűzoltók hat szivattyút üzemeltetnek, de bekapcsolták a Hidrorad Triasz nagy kapacitású szivattyúit is. Miközben az egyik helyen az árvíztől mentik a pol­gárokat, délelőtt 9 óra körül a Moša Pijade utca 154. szám alatti házból, amely FORGÁCS Sándor tulajdona, tüzet jelentettek. Bár­mi furcsának is hangzik, a tüzet is az árvíz okozta. Az említett ház fészerében nagyobb mennyisé­gű oltatlan mész volt tárolva. A víz elöntötte a fészert, beoltotta a meszet és a felszabadult nagy hő következtében lángra lobbant a fészer faszerkezete. Ha története­sen a tűzoltók akár néhány per­cet is késnek, a lángok átterjed­tek voln­a a lakóépületre is. A becsei árvíz kapcsán Miloš STRA­ŽMESTEROV, a községi végrehajtó tanács elnöke a követ­kező nyilatkozatot adta: —­ A most beállt és lényegében év­ről évre jelentkező helyzetért tu­lajdonképpen mindannyian felelő­sek vagyunk. Évek óta halogat­juk a szennyvíz és csapadékle­vezető csatornák kiépítésére irá­nyuló akciót, s ennek következté­ben városunk tulajdonképpen „szennyvíztavon lebeg”. Ezenkí­vül a II. Helyi Közösség terüle­tén, az úgynevezett, Alsóvárosban már több ízben milliós költséggel kiásattuk a vízlevezető árkokat, amelyeket viszont, ahogyan a ve­szély elmúlik, máris betemetnek a polgárok. Minden polgárnak saját háza, lakása előtt rendben kell tartania a csatornát. Ezt viszont csak nagyon kevesen teszik meg, így azután nem csoda, hogy prob­»*/).*. \q.,» ' 'I I téma keletkezik. A Veljsco Virtho­­j­iic-lakótelep helyzete némiképpen más, itt több tervezési és kivite­­l­­ezé­si fogyatékosság is mutatko­zik, amelyeket mindenképpen fel­­ kell számolni, mert egyébként a város egyik legkorszerűbb lakóte­lepe állandó árvízveszélynek lesz kitéve. LAJBER György SZENTTAMÁS A VÁROS ÚJ ÉKESSÉGE Harminckét lakás, hatszáz négyzetméternyi üzlethelyiség A szenttamási lakásügyi önigazgatási érdekközösség számos új lakást épített a társult munka eszközei társításával. Stevan Grubić érdekközösségi titkár elmondta, az épülő létesítmények befejezésére összpontosítanak: hamarosan átadják a Samu Mihály és a Petar Drapšin utca sarkán épült, 32 lakásból és 600 négy­zetméternyi üzlethelyiségből álló épületet, Szenttamás új ékes­ségét. A társultmunka-szerveze­tek 32 új lakással gyarapodtak, az üzlethelyiségekben pedig traktort és más mezőgazdasági gépe­ket, továbbá gépkocsi alkatrészeket stb. árusítanak majd. Az építkezés mintegy 45 millió dinárba került. A Karadjordze utcában mé­g egy ilyen épül. Abban 34 la­kás és 130 négyzetméter üzlet­helyiség lesz. A topolyai Május 1-je Építőipari Munkaszervezet szenttamása részlege a meghatá­rozott ütemben halad vele, már a hamadik emeletet húzza fel. Az épület egy része három-, a másik négyemeletes lesz. Aligha­nem még az idén átadják rendeltetésének. S. O. ­ Önéletrajzi vallomások , ha így megmagyarázza, nekik az em­ber, egyetértenek. De hogyha arrafelé csetnik elemek tolvajkodnak, pusztítják javaikat, akkor fuccs az egyetértésnek. A kommunistáknak Kosovóban éjt nappallá téve talpon kell lenniük, hogy ilyesmi ne forduljon elő. Ezek azok a nehézsé­gek, amelyeket le kell gyűrni. Vegyük pé­lául Vajdaságot. Mi az egy­séget és testvériséget építjük, de a vaj­dasági szerb soviniszták a horvátokat nem akarják horváto­knak elismerni, ha­nem bunyevácoknak titulálják. Ha vala­melyikük Belgrádba szóló utazási enge­délyt kér, a nemzetiség rovatába az ke­rül be, hogy bunyevác. Hogyha a horvá­­toknak voltak usztasáik, a szerbeknek meg csetnikjeik voltak. Mi különbség van e kettő között? Ezek azok a hibák, ame­lyeknek véget kell vetnünk. Gyökerestül ki kell irtani a helyi sovinizmust! Sze­retném, ha a mi Vajdaságunk tényleg a testvériség és egység tartománya lenne, amelyben minden nép egyetértésben él, s ahol semmi különbség nem lesz köztük. Különféle elemek, volt írnokok, jegyzők azt terjesztik, hogy Tito és a kommunis­ták feldarabolták Szerbiát. Szerbia Jugo­szlávia része, s mi nem szándékozunk Jugoszláviában olyan államokat létrehoz­ni, amelyek egymással hadakozni fog­nak. Ha Bosznia-Hercegovina egyenjogú, ha a lakosságnak megvan a föderális egy­sége, akkor nem szabdaltuk szét Szer­biát, hanem esélyt adtunk a boszniai szer­­beknek csakúgy, mint a horvátoknak és muzulmánoknak. Adminisztrációs felosz­tás az egész. Nem akarok Jugoszláviában olyan ha­tárokat, amelyek megoszlanak, százszor megmondtam már, azt akarom, hogy a ha­tárok népeinket összekössék. Íme néhány feladat, magaitok is láthatjátok, igen fon­tosak és nagy horderejűek. Harc a sztálinizmus és hegemonizmus ellen Nehéz szívvel tettem Egészen érthető, hogy egy kommunista életének talán a legnehezebb órája, ha az következik be, hogy szertefoszlik min­den, amiben hitt és amiből merítve ma­gát építette. Az embernek meg kellett dörzsölnie a szemét és el kellett rajta gondolkodnia, mire vélje mindezt. Meg kell mondjam, sokat töprengtem. Nehezen szántam rá magam a döntésre. De a sza­kítás énbennem — főképp a levelek­ pök­hendi hangneme meg a pártunkat és ve­zetőségünket mindannak ellenére ért gya­­lázó vádak hatására, amit a véres harc­ban magunkért és a nekünk szent Szov­jetunióért áldoztunk — megtörtént. Mert hiszen harcosaink Sztálin nevével ajkukon mentek a halálba. Ez bizony nem csak megdöbbenés volt, valami annál sokkalta mélyebb. Elgondolkodtam azon, hova ve­zet ez és mi származhat az egészből. Az­tán először azt mondtam: van, amiért itt érdemes élni és harcolni, s az ember­nek nem kell letennie a marxizmus—leni­­nizmus elveiről, kommunista maradhat, a szocialista országok és kommunista pártok jogainak és egyenjogúságának harcosa. A levél első vázlatában ezt rögzítettem is, úgy zártam ugyanis, hogy itt az egyenjo­gúság és a szocializmus további fejlődése forog kockán. Én már akkor így véle­kedtem. Csak éppen Dsilas meg néhányan, akik a választ később kissé átfésülték, ezt kihúzták belőle. De nálam megvan az eredeti. Érthető módon nekem akkor nehéz volt a szívem, mert az orosz népet nagyon szeretem. Hat évig éltem köztük, sok mindent megéltem, sokat végigszenved­tem. De én később is a forradalomnak él­tem. A forradalom, mindmáig az vezérelt egész életemben. Az októberi forradalom nem akármilyen forradalom, s az a nép rendkívüli nép. Sok elvtársam azonban, aki szintén ott élt, de nem hatotta őt át oly mélyen a szovjet nép élete, mint en­gem, kissé másképp élte meg a dolgot. Eljöttek hozzám, és megkérdezték: „Most mi legyen?” „Semmi — mondtam nekik —, élni és harcolni van miért. Fel kell vennünk ezzel a harcot, ki kell tartanunk az igazunk mellett. Ha egyszer tisztában vagyunk vele, hogy semmit sem követ­tünk el, ami ide vezetett volna, ahogy ki­­ókumlálták, akkor mint kommunistáknak a végsőkig következeteseknek kell len­nünk magunkhoz.” És nem csalódtam. A hatalmas többség bennünket pártolt. Csak némelyek tántorodtak meg, a gyenge jel­­leműek, amilyen például Aren Jovanovics vezérkari főnök volt. Nem is volt ő kom­munista. A maga idejében még üldözte is a kommunistákat. ’Az utalás az SZK/b/P KB 1948. méret­e SZ-1, május 4-i, 19-i és 22-i, a JKP KB-hez inté­zett levelére vonatkozik. A levelek az évben A JKP KB és az SZK(b)P KB leveleit címmel külön brosúrában jelentek meg Belgrádban. •Arsa Jovanovic (1907—48), a J­H Vezérezre­dese. A jugoszláv Királyság hadseregében ka­pitányi rangja volt. 1941-től vesz részt a nép­­felszabadító háborúban: a főparancsnokság tag­ja, majd a Cin Gora-i népfelsz­badító osztag parancsnoka. 1942-től a háború végéig a fő­parancsnokság, illetve a M­H legfelsőbb Pa­rancsnoksága vezérkari főnöke. Шб-tól 1942-ig a Szovjetunióban elvégzi a Vorosilov Katonai Akadémiát, visszatérve (1948-tó!) a katonai aka­démia vezetője Elfogadta a Tájékoztató Iroda 1948. évi határozatát, ellensége lett a szocialista Jugoszláviának. 1948 augusztusában szökés köz­ben a határon v —*ti életét. (Folytatjuk) 7*1^ — Vajdaság állatállománya A Tartományi Statisztikai Intézet közlönye szerint ez év januárjában tartomá­nyunk a következő állatálo­­mánnyal rendelkezett: 323­4*3 szarvasmarha, 2 2731*7 ser­tés, 269 971 juh és 42 41­­W volt a társadalmi gazdasá­gokban és magántulajdon­ban. A tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest felfi­gyelhetünk arra, hogy majd 19* ezerrel csökkent a szarvasmarha-állomány, 9* ezerrel a juhállomány és 12* ezerrel a lóállomány. Mint­egy félmillióval emelke­dett viszont a sertésállo­mány. A baromfiállomány 9 millióra tehető, azaz egy­millióval nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt.

Next