Magyar Szó, 1982. május (39. évfolyam, 132-147. szám)

1982-05-27 / 143. szám

------- BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1982. május 27., csütörtök Érdekeltebbé tenni a tanulóifjúságot a SZISZ munkája iránt Az alapszervezeteknek olyan munkaprogramot kell kidolgozniuk, amely a fiatalok érdekeit és kívánságát tükrözi Külön figyelmet érdemlő téma­körnek szentelt együttes ülést a VSZISZ Tartományi Választmá­nyának három bizottsága. Az volt az elképzelés, hogy az általános-, a szakirányúoktatás­ügyi, vala­mint a politikai rendszer­, a szer­vezetfejlesztési és a statútumügyi bizottság tagjai közösen tárgyal­ják meg az oktatásügyi közpon­tokban működő ifjúsági alapszer­vezetek szervezési és tevékenysé­gi kérdéseit, a tanulók és egye­temi hallgatók önigazgatásba való bekapcsolódását. Az ülésre a bizottság tagjain kívül meghívták a községi vá­lasztmányok küldötteit, az isko­lai, az egyetemi ifjúsági alap­­szervezetek elnökeit, valamennyi aktivistát, az illetékes érdekkö­zösségek és a tartományi oktatás­ügyi bizottság képviselőit. Az ülést megtartották, de a meg­hívottaknak a fele sem jelent meg. Érthetetlen, miért nem tar­tották fontosnak az ülésen való megjelenést, a bizottság tagjai meg az alapszervezetek képviselői. Annál inkább, mert a VSZISZ nem tölti be kielégítően szerepét az oktatásügyi szervezetekben, nem sikerült a többi szubjektív erőkkel kedvező társadalmi és po­litikai feltételeket teremtenie ah­hoz, hogy a tanulók és az egye­temi hallgatók eredményesebben és tevékenyebben bekapcsolódja­nak az önigazgatási rendszerbe. Az oktatásügyi központokban vég­zett elemzés azt mutatja, hogy a SZISZ-alapszervezetek nincsenek kellőképpen kiépülve. Határozata­ik és munkaprogramjaik sokszor papíron maradnak, munkájuk tartalmatlan, keveset foglalkoz­nak a tanulóifjúságot érintő kér­désekkel, emiatt a SZISZ-tagok zöme nem tanúsít érdeklődést a szervezet munkája iránt. A jelenlevők felszólalásukban rámutattak arra, hogy a problé­mák egyike az alapszervezetek munkájának egyeztetéséből ered: a koordinációt szűkkörűen értel­mezik, ezért a munka egyeztetésé­vel megbízott testületek jogot­ formálnak maguknak olyan tevé­kenységre, amely nem tartozik hatáskörükbe. Nem sikerült a tematikus értekezletek révén szo­rosabb kapcsolatot kialakítani az oktatási központok a tapszerveze­­tei között. Tény az is, hogy még mindig tartja magát az a nézet, amely egybemossa a SZISZ-alap­­szervezet szerepét és tevékenysé­gét az önigazgatási szervekével. A témakörrel kapcsolatban te­hát a felsoroltakon kívül az alap­szervezetek elnökei és aktivistái még számos kérdésre mutathat­tak volna rá. A szervezeti vita és véleménycsere minden bizonnyal hozzájárult volna a problémák ha­tékonyabb megoldásához. A bi­zottságok a témával kapcsolatos kérdések megvitatását állandóan napirenden fogják tartani. E. L. V. Az önigazgatási viszonyok és a stabilizáció összefüggése Ma délelőtt a belgrádi Száva Központban megkezdődik a Szerb Kommunista Szövetség IX. kongresszusa A társadalmi problémák nem új keletűek. Hosszú időn át arra összpontosítottunk, hogy minél szélesebb körben tudatosítsuk őket. Ez többé-kevésbé sikerült is. A jelen pillanatban tehát nem arra van szükség, hogy minél tisz­tábban elemezzük a helyzetet, sok­kal inkább arra, hogy erőfeszí­tést tegyünk a megoldások felku­tatására. Dr. Tihomir VLASKALIC, a Szerb KSZ Központi Bizottságá­nak elnöke hangsúlyozza ezt a szervezetnek ma a belgrádi Száva Központban kezdődő IX. kongresz­­szusára készített beszámolójában. A beszámoló és minden bizony­­nyall a kongresszus küldöttei is a háromnapos munka során több fontos kérdést vitatnak meg. Az érdeklődés központjában minden bizonnyal a társadalmi-gazdasági viszonyok, a stabilizáció, az ön­igazgatás fejlesztése, a szocialista önigazgatás politikai rendszeré­nek fejlesztése, a szervezeti felépítés problémái, valamint még néhány időszerű kérdés kerül, például a felelősség, a káderpoliti­ka és az ifjúság körében végzett eszmei tevékenység kérdésköre. A gazdasági helyzet stabilizálá­sáról új dolgot már aligha lehet mondani, s nyilván erre is vonat­kozik az a követelmény, hogy ha­tározottan és következetesen kell munkálkodni az elfogadott állás­pontok valóra váltásán, és e té­ren fokozni kell a kommunisták felelősségét minden környezetben. A beszámoló szerint az utóbbi idő­szakban megtorpant az önigazga­tási viszonyok fejlődése. Ennek oka elsősorban az etatista viszo­nyok előretörésében rejlik. Ezt is tudatosítani kell, hisz a gyakorlat számtalan példája azt bizonyítja, hogy a stabilizáció szoros össze­függésben áll az önigazgatási vi­szonyok fejlettségével. A politikai rendszer fejlesztése kapcsán elő­reláthatólag sok szó esik majd a Szerb KSZ Központi Bizottságá­nak tavaly decemberi üléséről és az ezzel kapcsolatos januári hatá­rozatokról, valamint a VKSZ Tar­tományi Bizottságának idevágó határozatairól is. A fő súlyt a küldöttek bizonyára e határozatok következetes valóra váltására he­lyezik. Fontos problémakör a szervezeti felépítés kérdése. A Szerb KSZ megfelelő akciószerveződése azért is sürgető probléma, mert a szerve­zetnek a tartományi pártszerve­zetekkel együtt mintegy 900 000 tagja van. Ezek a kérdések eddig meglehetősen háttérbe szorultak, holott világos, az új társadalmi­­gazdasági körülmények megköve­telik, hogy a kommunisták szerve­zeti felépítés szempontjából is a lehető legjobban alkalmazkodja­nak a körülményekhez, s ezáltal elősegítsék az új viszonyok ki­alakulását. Ezenkívül a küldöttek természetesen megvitatják és meg­határozzák a kommunistáknak a művelődés, oktatás, tudomány és tájékoztatás önigazgatási viszo­nyainak fejlesztése terén adódó eszmei-politikai feladatait is. P. I. Az együttműködés a stabilizáció előfeltétele A Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya illetékes szakosztályának üléséről . Noha az elmúlt négyéves időszakban észlelhető bizonyos eredmény a község­közi együttmű­ködés fejlesztés terén, korántsem lehetünk elégedettek, mert jellem­ző, hogy az együttműködés azok­ban a tevékenységekben fejlettebb, amelyekre vonatkozóan a törvény irányozza elő, míg a gazdaság te­rén,­­tehát ott, ahol a társult mun­ka önigazgatási módon kellene hogy megegyezzen a közös érde­keken alapuló együttműködésről, eredményességről nemigen beszél­hetünk. —­élla­pította meg a Szo­cialista Szövetség Tartományi Vá­lasztmányának önigazgatásfejlesz­­tésű­ szakosztálya tegnapi ülésén, amelynek egyetlen napirendi pont­ja volt: a községközi együttműkö­dés terén elért eredmények fel­mérése. A jelenlevők egyetértettek a megállapításával, hogy ez az együttműködés egyúttal a társa­dalmi-gazdasági stabilizáció fel­adatteljesítésének előfeltétele is, főként a gazdaságban (a beruházá­si politika és a nyersanyagellátás terén). A megbeszélések mégis gyakran elmaradnak, s ennek leg­főbb oka, hogy a társult munka még mindig nem harcolta ki döntő szerepét, így helyette és a gazda­sági érdekek helyett sokszor a község politikai vezetősége hatá­rozza meg: kivel folyjon az együttműködés. Ez persze formá­lis, nem pedig lényegi kapcsolat­­teremtéshez vezet, s így előidéz­heti a községek bezárkózását (első­sorban az iparét és a bankrend­szerét). A vízgazdaságban ugyan sikerült némi eredményt elérni, de már a víz szennyezettsége elleni harc is a községek ,,magánügye”. A gaz­dasági ágazatok közül az agrár­iparban sikerült elérni a legjobb községközi együttműködést, bár tennivaló itt is akad bőven. A la­kásgazdálkodás és a közművesítés terén jelentős összeget lehetne megtakarítani a községközi szak­­szolgálatok megalakításával. S habár a törvény is előírja például e felügyelőségek megalakítását, tartományunk területén még egyetlenegy sem működik közülük. A kisipar fejlesztésében is nagy különbségek észlelhetők. Ennek oka egyrészt az, hogy eltérőek az iparengedély kiváltásának feltéte­lei, mintha nem lenne egész tar­tományunk, sőt az ország érdeke e tevékenység minél gyorsabb fej­lesztése, másrészt pedig eltérő az adókulcs is, s a különbség néha 2—3 százalékot tesz ki. Cs. Gy. --------'ТШС0 ----------­Önéletrajzi vallomások A légitámadás csődje megmutatta, hogy katonaságunk és népünk valami egészen más, mint amit a németek képzeltek ró­la, sőt mint némely szövetségesünk is. Egy ilyen hadművelet kudarca, amilyen a légi deszant bevetése volt — hisz annyit fektettek bele — hatalmas siker volt a részünkről. Sikerült megvédenünk ma­gunkat, sajnos, igen nagy áldozatok árán. És ez nemcsak Drvar és Bosznia ügye volt, hanem az egész Jugoszláviáé. Mert a támadás a Legfelsőbb Parancsnokság és más magas rangú testületek ellen irá­nyult, amelyeket Jajcéban az AVNOJ ál­tal hoztunk létre, egyszóval Drvaron az egész ország legfőbb vezetőségére törtek. Erről a hadműveletről keveset írtunk. Nem egyszerű harc volt ez, amilyet szá­zával és ezrével vívtunk. Élethalálharc folyt. A mieink kiválóan állták a sarat. Szemtanúja voltam annak, milyen nyuga­lommal és bátorsággal várták be az el­lenséget. Amikor csak a németek a bar­lang irányában indultak rohamra, a kí­sérő zászlóalj harcosai és a ti­sztiiskola növendékei kézitusába bocsátkoztak velük. Kitartottunk. Történelmi jelentősége van annak a csatának részünkre. Ha akkor nem tartunk ki, sok mindenben zavar ke­letkezett volna. A későbbiekben ott harcoló egységek nehéz perceket éltek át a terület más­más részein. Tudom, hogy a krajinai egy­ségeknek a Sátor-hegység körül és távo­labb is súlyos ütközeteik voltak. Nyo­mukban járt az éhezés, minden összeját­szott ellenük. Felszabadító harcunk egyik legjelentő­­sebb rangú vezetőség volt kitéve ve­zet is nehéz volt, de győzedelmeskedtünk. Jugoszláviában a háború alatt vívott leg­nehezebb ütközet általában a sutjeskai volt: ott 8000 emberünk veszett oda. Itt meg az egész Jugoszlávia legmaga­sabb rangú vezetősége volt kitéve ve­szélynek. A drvari hadművelet ezért a nagy csaták közé tartozik, noha kevesebb csapat vonult fel egymás ellenében, mint például a Neretván vagy a Sutjeskán. Nem is voltak kevesebben, csak távolabb helyezkedtek el egymástól, és épp csak hogy gyülekezni kezdtek azzal a szán­dékkal, hogy Drvarban körülkerítsenek bennünket. Már a második napon Bihać­­ból tankok törtek előre Drvarig. Mások másfelől közeledtek stb. Így folyt le a dolog. Nem kívánok be­lebocsátkozni különféle részletekbe. Erről más sokszor szó volt. E harcunknak, e győzelmünknek hatalmas jelentőséget tu­lajdonítok. Nagy-nagy adósságom, hogy megköszönjem Drvar népének, e vidék lakóinak a hősies, bátor magatartást. Va­lóban a legmagasabb erkölcsi tartás és bátorság ékes példái voltak ezek. Többek között egy kis epizódra is emlékszem, amely szintén azt példázza, mekkora volt ez a bátorság. A harcok idején egy ifjú lány, mivel felismerte lovamat, átvezette a hídon — a német csapatok között — hozzám. Az emberek kockára tették életüket, de nem mondták meg, hol található a Leg­felsőbb Parancsnokság és a főparancsnok. Ha valaki mindjárt az elején elárulta volna, aligha sikerül egykönnyen megme­nekülnünk. A légitámadás idején Drvaron lelte ha­lálát a JKISZ egész körzeti bizottsága. Hősiesen helyt álltak. A SZOVJET SEGÍTSÉG „Davaj agyin korpusz” Sztálinnal először 1944 szeptemberében találkoztam, amikor Vis szigetéről Moszk­vába repültem. A további hadművelete­ket akartam vele megbeszélni, és segítsé­get kérni mentem a szovjet kormánytól: bocsásson rendelkezésünkre egy páncélos brigádot. Nem kértem semmi egyebet, csak egy páncélos brigádot, hogy felsza­badítsuk Belgrádot. Ezt kértem, mert egy Stuart típusú angol tankokból álló pán­célos brigádon kívül tankegységeink nem voltak. Nekünk pedig nehézpáncélosok kellettek, amilyen a szovjet T—34-es, meg esetleg valami egyéb fegyverzet némi lé­gierő stb. Sztálin akkor ott a szemem láttára te­lefonon beszélt a Szófiában állomásozó Tolbuhin marsallal. Azt mondta neki: „Itt van nálam Tito. Egy páncélos brigá­dot kér tőlünk. Vannak ott tankjaink?” Mindent hallottam és láttam, hogy Tol­buhin igenlően válaszol. Erre Sztálin: „Davaj agyin korpusz!” (Adj egy hadtes­tet!) Megparancsolta hát, hogy egy had­test induljon Belgrád felé, s a mi egysé­geinkkel együtt vegyen részt a főváros felszabadításában. Emellett a Szovjetunió kisegítés címén egy páncélos brigádot, két légi hadosz­tályt és egyéb nehézfegyverzetet bocsá­tott a rendelkezésünkre. íme, így állt a dolog ezzel a segítséggel. Része volt ab­ban, hogy felfegyverezzük a mind nagyobb számban csatlakozó harcosokat. (Folytatjuk) Fiatalok az általános honvédelemben A Deliblátó homokpusztán pénteken kezdődik a vetélkedő tartományi döntője Az általános iskolák nyolcadi­kos diákjainak és az egységes kö­zépiskolák diákjainak a Fiatalok az általános honvédelemben és a társadalmi önvédelemben elné­­zésü V. tartományi versenyének döntőjét az idén a Delibláti ho­mokpusztán, a Paja Marganovic Ifjúsági Település körzetében tartják meg, május 28-ától 30- áiig. A tartomány hat körzette 30 községének 234 diákja fog a há­romnapos versenyen 17 verseny­számban vetélkedni, bizonyítani, a legjobbak részt vesznek a június 3-án Pula mellett megtartandó szövetségi versenyen. A verseny ünnepélyes megnyi­tója — melyen Vukarin BIVOLA­­REVIG VOLF, a Vajdasági Tarta­lékos Tisztek Tartományi Választ­mányának elnöke mond beszédet — pénteken este lesz. Alkalmi műsort a delibláti általános iskola tanulói és a székelykevei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület ad. A műsor feladatai között többek között térképolvasás és tájékozó­dás, a terep fel­derítése és térké­pezése, sátorverés, céllövészet, elsősegélynyújtás, ABV-védelmi gyakorlat is szerepel. A középisko­lások versenyét szombaton az ál­talános iskolásokét pedig vasár­nap tartják meg. A versenyen kívül a részvevők gazdag művelődési és sportren­dezvényeken is részt vehetnek, valamint virágot helyeznek el a delibláti osztag bázisának épüle­tén. Az idei verseny védnöke a Vaj­dasági Tartalékos Tisztek Tarto­mányi Bizottsága. F. A.

Next