Magyar Szó, 1982. június (39. évfolyam, 148-162. szám)

1982-06-01 / 148. szám

1982. június 1., kedd ZRENJANIN A többség a velencei változatot támogatja A községi képviselő-testület heves vita után jóváhagyta a végrehajtó tanács határozati javaslatát A zrenjanini községi képviselő­testület három tanácsának tegnapi együttes ülésén rendkívül heves vitát váltott ki a Naftagas zrenja­nini munkaszervezetének útépítési terve. Az érdekelt helyi közösségek és munkaszervezetek kitartottak eredeti álláspontjuk mellett, s így a csaknem kétórás vita sem hozta meg az egyhangú döntést. Erre tulajdonképpen számítani lehetett, hiszen az útépítésnek mind a há­rom változata sebezhető. Érthető volt tehát a küldöttek dilemmája annál is inkább, mert a végrehaj­tó tanács által kidolgozott idevágó jelentés pontosságát többen is két­ségbe vonták. Ebből ugyanis nem tűnik ki pontosan, mennyibe ke­rül egy-egy változat építése. A szentmihályi és a lankahídi küldöttség közös javaslatot terjesz­tett elő­­az ülésen: a községi vég­rehajtó tanács múlt pénteki ha­tározatának (tulajdonképpen hatá­rozati javalatról van szó) meg­semmisítését követelték, valamint azt, hogy a végrehajtó tanács még egyszer vizsgálja felül a kérdést, s gazdasági-társadalmi szempont­ból is indokolja meg egy-egy vál­tozat előnyét, illetve hátrányát Mint ismeretes, a végrehajtó ta­nács pénteki ülésén határozati ja­vaslatiba foglalta: az út az udvar­­­noki gázlelőhelytől a Kontra nevű határrészen keresztül Medencéig épüljön. A megindoklás szerint pillanatnyilag ez a változat a leg­elfogadhatóbb, mert a Szervó Mi­hály Kombinát birtoka és a me­lencei helyi közösség teljes egé­szében fedezni fogja a hiányzó pénzösszeget. Hogy mennyi pénz­ről van szó, egyelőre senki sem tudja. Ami biztos: a Naftagas 60 millió dinárt különített el az út építésére, a hiányzó összeget vi­szont az egy-egy változatban ér­dekelt félnek kell előteremtenie. N­yilvánvaló, hogy Szentmihály és Jankahíd erre képtelen: a két falu csak 6,2 millió dinárt társíthat az út kiépítésére, a többit (senki sem tudja, mennyit) a községnek, vagy az útépítési érdekközösségnek kel­lene fedeznie. Pénz viszont nincs, sőt a jelenlegi középtávú fejlesz­tési tervből (az előzőtől eltérően) kimaradt a zrenjanini—szentmi­hály—lankahídi út kiszélesítése. Száz szónak is egy a vége: a községi képviselő-testület három tanácsa a heves szócsata után 23 ellenében és két tartózkodó sza­vazattal jóváhagyta a végrehajtó tanács határozati javaslatát. Az utat tehát a velencei határban fogja építeni a Naftagas. A kívánság és a reális lehetőség között óriási a különbség. A kér­dést azonban nem lehet ilyen egy­szerűen nyugtázni, mert a képvise­lő-testület négy évvel ezelőtti ha­tározatából sem lett semmi. A pénzt másra költötték, a két szom­szédos falu, Szentmihály és Jan­kahíd akkor is, most is a közúti forgalomra alkalmas út nélkül maradt- H. A. Hús helyett kávé a hűtőkocsiban Határtalan a csempészek találékonysága • Az utóbbi két hónap alatt tíz tonna kávét koboztak el a tartományi belügyi szervek A csempészek nagyon jól­ tud­ják, hogy a piacról hiányzó áru­ért a felárat is megfizeti a pol­gár. Ez történt a kávéval is. Mivel az utóbbi hónapokban az ismert deviza gondok miatt az üz­letekbe egyáltalán nem jutott belőle, a feketézők „hadára” várt a hiány pótlása. Nyílt titok volt már, hogy tomlaszámra érkezik a kávé titkos utakon Ausztriából, Ny­ugat-Németországból, Olasz­országból, sőt Magyarországról és Görögországból is, hogy­ a vám­hatóság nem győzte az ellenőr­zést, és nagyon sok esetet nem sikerült lelepleznie a határon. Ezért kapcsolódtak be az akcióba a tartományi­­belügyi szervek. Munkájuk nem volt hiábavaló. Az utóbbi két hónapban, ponto­sabban április és május folyamán 10 tonna kávét és sok más csem­pészárut koboztak el. Hihetetlenül találékonyak a csempészek, min­den lehetőséget kihasználnak az áru illegális áthozatalára. A sze­mélygépkocsikban, a hűtőkocsik­ban és teherkocsikban a lehető legkülönbözőbb helyen találták meg az elrejtett kávét, színes televíziót, kazettás magnót stb. Érdekes az is, hogy a csempészek azt is jól tudják, hogy ha az el­kobzott áru értéke nem haladja meg a 30 000 dinárt, nem indíthat­nak ellenük bűnvádi eljárást. Számtalan olyan példa akadt, hogy a csempészáru értéke alig valamivel volt kevesebb ennél az összegnél. Az akció eredményeként több eset­ben sikerült jelentős mennyi­ségű csempészárura bukkanni. Május 13-án például a belgrád— zágrábi autóúton Mitrovica köze­lében Dulasz Szotirosz görög ál­lampolgár hűtőkocsijában 3912 kilogramm kávét találtak. A ká­vét elkobozták, a gépkocsi veze­tőjét pedig 150 000 dináros bünte­téssel sújtották. Az áru Bécsből indult, Páráévi környéki polgárok egy csoportja ,„rendelte”, illetve vette meg külföldön. Pontosan nem tudni, mennyiért vállalta a hűtőkocsi sofőrje ezt a kockázatos utat. A másik nagy „zsákmányt” ugyancsak Mitrovica közelében kobozták el a belügyi szervek Putakisz Gianntszisz görög állam­polgártól. Tehergépkocsijában 3000 kg kávét, egy színes televíziót, 12 kazettás rádiót és más csempész­árut találtak. Az áru értéke 4 millió dinár. Belgrádi polgárok egy csoportja számára szállította „volna” 8000 márkáért. A belügyi szerveknek sikerült a „megrende­lők” nyomára bukkanniuk. A fő szervezők Mitar Stamkovic és fo­gadott lánya, Milica Bošn­jakovic belgrádi illetékességűek, bűnvádi eljárást indítanak ellenük. A gö­rög állampolgárt 200 000 dináros pénzbírsággal sújtották. Mivel még nem sikerült kifizetnie a büntetést, a mitrowicai börtönben van. A belügyi szervek egyébként az említett két hónap folyamán még számtalan esetben bukkantak 100 kilogrammnál kevesebb csempész­kávé nyomára, természetesen azon­nal elkobozták, a „feketéző” pol­gárokat egyébként a vámügyi elő­írásokkal összhangban pénzbírság­gal is sújtják. Cs. Zs. NÉHÁNY SORBAN ÜZEMANYAGHIÁNY MIATT már több mint egy hónapja tétlenül vára­koznak a JAT mezőgazdasági repülőgépei a verseci repülőtéren, s mivel nincs deviza, kérdés, mikor változik meg a helyzet. Ez pedig jelentős kárt okoz a mezőgazdaságnak, mert a búza és a cukorrépa a szükséges ásványi sók nél­kül maradt, a különböző kártevők pedig (például a cukorrépabarkó), rend­kívül elszaporodtak. Ha hamarosan nem oldódik meg az üzemanyag kérdése, veszélybe kerülnek a gyümölcsösök és a szőlőkertek is, mert védelmük földi mechanizációval nem elég hatásos. A KÖZÖS KÜLKERESKEDELEM ÉRDEKÉBEN társult az újvidéki Nafta­­gas-Promet és a pancsovai HIP-Komerc munkaszervezet. A tervek szerint, az új Naftahem összetett Társultmunka-szervezet még az idén 120 millió dollár értékű kivitelre tesz szert, ennek 90 százalékára a konvertibilis piacon. A ki­vitelen kívül a behozatal és a külföldi piackutatás tartozik az új munka­­szervezet feladatkörébe, amelynek közös szolgálata mindössze 15 dolgozót foglalkoztat. A BELGRÁDI FEKETEPIACON MÁR 120 DINÁRT ÉR A DOLLÁR — ennyit hajlandók ugyanis fizetni érte azok a munkaszervezetek, amelyek de­vizahiány miatt egyébként leállnának a termeléssel. Mint sok nagy munka­­szervezet igazgatója mondja, semmi sem olyan drága számukra, mint ha le­állnának a gépek, kényszerszabadságra mennének a dolgozók, s így teljesítet­len maradna a termelési és a kiviteli program. A belgrádi gazdasági kamara szemet huny a tiltott devizakereskedelem fölött, míg a körzeti gazdasági bíróság bünteti azokat a munkaszervezeteket, amelyekre rábizonyítja a vét­ket. Munkáját azonban nehezíti, hogy a dollárért kifizetett dinárt a munka­­szervezetek provízióként mutatják ki. Egyelőre nem tudni, meddig marad ez az állapot, és kérdés, hogy az új devizatörvény tud-e majd változtatni a gya­korlaton. MAGYAR SZÓ Önéletrajzi vallomások AZ UNITARIZMUS ELLEN Egyben jugoszlávok is vagyunk A munkásosztály ügye melletti elköte­lezettség s a mély meggyőződés, hogy az ember kizsákmányolásának felszámolásáért folyó harc a nemzetek valódi felszabadu­lásának előfeltétele, lehetővé tette, hogy a Kommunista Párt Jugoszlávia minden nemzetének és nemzetiségének vezető ere­jévé váljon, s a népek önrendelkezése és fel­szabadulása szempontjából sorsdöntő napokban e harc mozgatóereje és irányí­tója legyen. A szocialista Jugoszlávia egyenjogú nemzetek és nemzetiségek közössége, amelyben elvben helyesen oldottuk meg a nemzetiségi viszonyok valamennyi kérdé­sét. A jugoszláviai nemzetek és nemzetisé­gek szabadságát és teljes egyenjogúságát a föderális berendezés s a társadalmi és munkásönigazgatás rendszere szavatolja. S ez biztosítja Jugoszlávia egységének tény­leges távlatát. Természetesen vannak és továbbra is lesznek bizonyos problémák nemzeteink és nemzetiségeink, hazánk egyes területei között. Ezek leginkább gazdasági kérdé­sekből adódnak, de nem olyanok, hogy ne oldhatnánk meg őket viszonylag köny­­nyen. S ha rendezésükben társadalmi be­rendezésünk szelleme és elvei vezérelnek bennünket, akkor semmiféle veszély nem fenyegeti Jugoszlávia egységét, és tény­leges megoldásuknak sincs semmiféle akadálya. Az utóbbi időben valahogy ritkábban emlegetik Jugoszláviát, és gyakrabban a föderációt. De nekünk hangsúlyosan kell beszélnünk Jugoszláviáról. Mi valameny­­nyien szlovénok, horvátok, szerbek, ma­cedónok, crnagoraiak vagyunk, de ugyan­akkor jugoszlávok is, a szocialista Jugo­szlávia polgárai. Ilyen értelemben erősí­tenünk kell az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek jugoszláv szocialista közös­ségéhez való tartozás szellemét. Tehát nem az uniitarista értelemben vett jugo­­szlávságról van szó, amely tagadja a nem­zeteket vagy kisebbíteni próbálja szerepü­ket. Az unitarist értelemben vett jugo­szlávság ellen erélyesen harcoltunk, s a továbbiakban is küzdenünk kell az uni­­tarizmus akár legcsekélyebb tendenciája ellen is, amely bármely nemzet hegemó­niáját hordozza magában. El kell mélyí­teni a Jugoszláviához való tartozásról szóló ismereteket, annak tudatát, hogy jugoszláv közösségünk erősítése valamennyi nemze­tünk és nemzetiségünk ügye, s hogy csu­pán az ilyen közösség tudja szavatolni tényleges felvirágzásukat és jövőjüket. Minden jugoszláviai nemzet és nemzeti­ség tényleges egyenjogúsága és sokoldalú fejlődése érdekében le kell küzdenünk minden objektív nehézséget, erélyesen el kell hárítanunk minden szubjektív aka­dályt, állandó megalkuvás nélküli harcot kell folytatnunk mindennemű nacionaliz­mus ellen, akár unitarizmus, akár sovi­nizmus és szeparatizmus formájában üti is fel a fejét. Szocialista társadalmunk, éppen azért, mert egyenjogú nemzetek és nemzetiségek szabad közössége, nem en­gedhet meg semmiféle kompromisszumot a nacionalizmus tekintetében. Külföldön bizonyos körök gyengeség­nek, a gyorsabb fejlődés akadályának lát­ják Jugoszlávia soknemzetiségű összetéte­lét. Én pedig ismételten azt állítom, hogy a szocialista Jugoszlávia soknemzetiségű összetétele előnyünkre válik, mert a min­dennapi gyakorlatban minden nemzet és nemzetiség egymás iránti tényleges meg­becsülését ápoljuk. S ezért érthető, hogy ez a mi soknemzetiségű közösségünk fon­tos nemzetközi tényező az egyenjogúság­ért és a nemzetközi viszonyok demokrati­zálásáért folyó harcban. Mindenesetre helyes, hogy megkülön­böztetünk két dolgot: a nacionalizmust és a sovinizmust az egyik, és az unita­­rizmust a másik oldalon. Ami a horvát unitaristák számát illeti, nem hiszem, hogy több van belőlük néhány száznál. A nacionalistáknak és sovinisztáknak azonban jóval nagyobb a bázisuk, s ezt ki is használják. Ezenkívül a függelékek mindennél erősebb fegyvert jelenítenek kezünkben az unitaristák elleni harcban, tehát nem kell tartanunk tőlük. Nem is léphetnek fel holmi párhuzamos erőként, mert a politikai eszközökön kívül admi­nisztratív eszközöket is alkalmaztunk el­lenük. A legveszélyesebb osztályellenség­gel, a sovinizmussal és a nacionalizmus­sal szemben azonban nem áltarthatjuk magunkat, és nem csökkenthetjük éber­ségünket, mert ez az osztályellenség bá­zisa. Ez a fő veszély. Úgy érzem, más köz­társaságokban is sokan levonhatják a ta­nulságot abból, amiről beszéltünk. Mert máshol is van ilyesmi. Én pedig azt sze­retném, hogy haladéktalanul orvosoljuk a bajokat, és akadályozzuk meg elterje­désüket. Ne hagyjuk magára a Horvát Kommunista Szövetséget most, amikor ilyen bonyolult a helyzet! Segítsünk rajta, mert segítenünk kell. (Folytatjuk. BELPOLITIKA-------­ Három évvel ezelőtt igen sok vi­tára adott okot Zentám a hőveze­ték épülő első szakaszának gazda­sági és egyéb indokoltsága. Sokan úgy vélték, csak a cukolgyári fű­tőművek hajt hasznot, s a polgá­rok, valamint az érdekelt társadal­mi szervezetek aligha fogják a zsebükön is érezni ennek a létesít­ménynek az üzemelését. Üzembe helyezése óta két és fél év telt el, s ismeretes, hogy idő­közben jelentős mértékben meg­drágultak az energiahordozók, el­sősorban a fűtőolaj. Tavaly ősszel és egész télen súlyos ellátási za­varok merültek fel a fűtőanyag beszerzése terén. Ez úgy tűnik, arra ösztönözte a mezőgazdasági­­ipari kombinátot és a többi társa­dalmi szervezetet meg a polgáro­kat, hogy minél előbb építsék meg a második szakaszt. A télután a cukorgyár Termoelosctrana fűtő­­művének illetékesei akciót kezde­ményeztek annak érdekében, hogy az érdekelt kollektívák is hozzájá­ruljanak a köl­tsé­gek fedezéséhez. A távfűtő-vezeték fő nyomócsövé­nek mintegy 2500 méterrel való meghosszababít­ása ugyanis lehetővé teszi az eltelt fűtési idényben kü­­lön-külön működő öt kis kazán­­ház megszüntetését, s ezzel együtt a háztartások fűtési díjszabásának viszonylagos mérséklését. Az akciót osztatlanul támogat­ták mindenütt. A kombinát rög­tön vállalta a beruházás felét, a többit pedig társított eszközök­kel igyekeztek előteremteni. — Sikerült-e nyélbe ütni a pénzügyi tervet? — érdeklődtünk Božidar VUJAČIČTÓL, a Termo­­elektrana igazgatójától. — Jelenleg 70 millió dinár van erre a célra elkülönítve, s az érvé­nyes árak alapján, ennyi elegendő a terv szerinti beruházásra. Szá­molnunk kell azonban az esetleges pótmunkákkal és az anyagok megdrágulásával is. Emiatt még 10 millió dinárt igényeltünk a Beru­házási Bank újvidéki bankjától. Jóváhagyása jószerivel csak idő kérdése, tehát a kivitelezési mun­kálatokat elkezdhettük.­­ A kivitelező megválasztása­kor azt is kénytelenek voltunk szem előtt tartani, melyik kínál fel több hitelt. A Pobeda TAMP 25 millió dinárt volt hajlandó erre a célra elkülöníteni, s ezzel meg­szerezte a fővállalkozói jogot. Egymaga azonban aligha végez­hetné el a munkálatokat, noha a szerelés legnagyobb része rá vár. A földmunkákat a zentai Graditell Építőipari Munkaszervezetre bízta. Az elmúlt időszakban Zentán kevés példa akadt egy-egy beru­házás határidős befejezésére. A ki­vitelező első „rohama” alapján azonban most erre jó esély van. — Talán mondanom sem kell, mi igyekezünk mindent megtenni, hogy a létesítmény a jelzett ha­táridőre elkészüljön, sőt nekem az a véleményem, hogy ha sikerül hamarább­­befejezni a munkát, ak­kor mindenki csak jól járhat. — hallottuk FARKAS Tibor gépész­mérnöktől. — A 323 milliméter átmérőjű csövek nagy részét már beszerez­tük, a kiáláru­ások szerint a szigete­lőanyaggal sem lesz baj. Az első csatlakozás tehát — re­méljük — október elsejéig elké­szül, és a város központjában lehe­tőség nyílik a meglevő kazánhá­­zak kikapcsolására. A polgárok ré­széről azonban a reméltnél is élén­­kebb érdeklődés nyitvánuul meg a családi házak rákapcsolására. — Az elkövetkező fűtési idény­ben erre sajnos semmiképpen sem lesz lehetőség — tájékoztatott Dragan MILOJEVIČ, a cukorgyár­ fűtőmű termioenergetikus mérnö­ke. — A jelenleg épülő, úgyneve­zett második szakasszal ugyanis mi befejezettnek tekintjük ezt a beruházást; ez nem jelenti azt, hogy jövőre nem nyitunk újabb építőhelyet. A tél folyamán ugyan­is körkérdéssel fordulunk az I. és az V. helyi közösség polgáraihoz, majd összegezzük a véleményeket, és hozzálátunk a másodlagos veze­ték eszmei tervének kidolgozásá­hoz. Amennyiben a polgárok hoz­záállása továbbra is a tavasszal tapasztalt lesz, akkor 1983 őszén már rákapcsolódhatnak a cukor­gyár távfűtési rendszerére.­­ A készülőfélben levő csatla­kozás csak a Petőfi Sándor, a Né­pi forradalom és a Vojislav Ilie utcák kereszteződéséig terjed, te­hát a többi városrészt nem érinti. Távlatilag hogyan lehetne megol­dani az egész Zenta fűtését? — Mindenképpen újabb csatlako­zásokat kellene építeni, de erre valószínűleg mostanában aligha kerül sor. Noha a távfűtési rendszer költ­ségvetése mélyen más beruházások (szennyvízlevezető csatorna, me­lasz-program stb.) értéke alatt van, energiatakarékosság és a ki­termelt hő felhasználásának cél­szerűsége szempontj­á­ból méltán vehetjük az utóbbi néhány évtized fő zentai befektetésének. A szá­mítás egyszerű és az is, hogy a táv­fűtés továbbfejlesztésével igen je­lentős energia és pénz takarítható meg. BOTH Mihály Készül a második szakasz Október elsejéig elkészül a jantai hővezeték első csatlakozása

Next