Magyar Szó, 1982. június (39. évfolyam, 163-177. szám)

1982-06-23 / 170. szám

Simple Minds Hétéves pályafutás és öt nagylemez után a Promised You a Miracle című kislemeznek köszönhetően került a na­pokban az érdeklődés középpontjába a glasgow-i SIMPLE MINDS együttes. Az öttagú csoport 1975-ben alakult, akkor, amikor a példaképüknek tartott együttesekben változások álltak be: Eno elhagyta a Roxi Musicot, Peter Gabriel a Genesist, Peter Hamill a Van Der Draaf Generátort, David Bowie­­nak pedig amerikai pályafutása kezdő­dött ekkor. A punk és a ska zene kibontakozá­sának az évében alakult meg a Simp­le Minds együttes. Muzsikája kezdettől fogva az elektro-funk és a techno­­flash hangzású zene között mozgott. A zenei körökbe azonban csak a har­­madik, az 1979-ben kiadott Empires & Dances című albumával robbant be. Ezzel az albummal új fejezet kezdő­dött a csoport munkásságában. Ezután nagy sikert aratott a Sons & Fascina­tion című nagylemezzel, amelyből kis­lemez formájában a Love Song című dal lett igen népszerű. A Simple Minds együttes tagjai: Charles BURCHILL gitáros, Derek FORBES basszusgitáros, Brian McGEE dobos, Michael MacNEIL billentyűs, és Jim KERR énekes. Lemezeinek gyártásvezetője a kitűnő angol gitáros sztár, Steve Hillage. Itt említjük meg, hogy a zenkarban a napokban megtör­tént az első személycsere is. A dobos Briant a Simple Minds új kislemezén már Mike OGLETREE helyettesítette. A glasgow-i együttes eddig megje­lent négy szerzői és egy gyűjteményes albuma közül csak a legutóbbi, a Sons & Fascination kapható hazánkban. K. K. Az AC/DC és a Police helyett a Kraftwerk? Mivel az AC/DC és a Police együttes egy­­egy hangversenye 100 000 dollárba kerül, szervezőink lemondták mind a két zenekar nyárra tervezett split­ koncertjét. A nyu­gatnémet Kraftwerk együttes állítólag jóval olcsóbban lép fel (egy-egy hangversenyük hozzávetőleg 12 000 dollárba kerül), így szervezőink érdeklődése feléjük irányult. A Kraftwerk szabad terminusai szeptember 2-a, 3-a és 4-e. Heti lemezújdonságaink 1. LIPPS, INC.: Designer Music 2. BLACK SABBATH: Mob Rules 3. NAZARETH: Live Tonight 4. DONNA SUMMER: On The Radio 5. JAMES LAST: Hits Around The .Wohld Ezúttal hat zeneszerzőnek a nevét rejtet­tük el, hogy megkönnyítsük a megfejtést, mindegyikre egy-egy fő művének címével utalunk. Vízszintes sorok: 1. Trubadúr. 6. Láncba kapcsolják, 11. Belejegyez. 12. Sevillai borbély, 14. Visszató! 15. Pa­rasztbecsület, 17. Izomkötő. 18. Marx fő műve. 20. Sava betűi. 21. Folyosó, 23. Trikódarab! 25. AE. 26. Nap, szerb­­horvátul. 27. Tan betűi. 29. Balatoni faluból való. 32. A műveltető ige kép­zője. 35. Bohémélet. 37. Varázsfuvola. 39. Becézett Orsolya. 40. Tapasztal, érzékel.­­ Függőleges sorok: 1. Ütlegelő. 2. To­va. 3. Pompás. 4. Állókép. 5. Gyermek­kozmetikai szerek márkája. 6. Rágó­szerve. 7. Zavart sün! 8. Becézett Zsig­­mond. 9. Római kettes. 10. Dalmáciai kisváros. 11. Üzlet, népiesen. 12. Bo­lero. 13. Fehérnemű. 16. Ilyen mese is van. 19. Nagy érték. 22. Férfinév. 24. Fordított súlymérték! 26. Jó az ilyen palacsinta. 27. Öreg bácsika. 28. A Ti­sza mellékfolyója. 30. Egy­ szlovénul. 31. Középen kemény! 33. Véredénye. 34. Totál egyneműi. 36. Százegy. 38. Azonos mássalhangzók. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Barcelona, Elche, Mundial. Bilbao Ovideo. K­eresztrejtvény Lemezismertető TOMAŽ DOMICEL: Kral­ke domače (RTVLJ) HARMADIK SZERZŐI ALBUMÁT a leg­híresebb, a legszókimondóbb szlovén éne­kesszerző, Tom­ai Domicel) a legtehetsége­sebb, a legtapasztaltabb ljubljanai rock­zenészek: Carli Novak, Dani Ganiev, Borut Cvič, Braco Doblekar, Dave Petris és Drá­gán Gajic közreműködésével készítette or­todox post punk produkcióban. A londoni BBC-ben mixelt album tizenkét szerzeményt tartalmaz, közülük hármat Neca Faik maribori énekesnő repertoárjából már ismerünk. A dalok stílusa igen változatos. Reggea, country és rockabilly jegyében író­dott számok dominálnak a lemezen, amely­nek különben a produkciója érdemel legtöbb dicséretet. A dalok igen „vastagon” és „keményen" lettek rögzítve. Talán ennek köszönhetően emlékeztetnek a Kratke demo­dé LP számai Neil Young újabb alkotásai­ra. Tornai Domicell ezen az albumán nem­csak szókimondó és jó hangú énekesként mutatkozik be, hanem tanúbizonyságot tesz arról is, hogy igen jó technikájú, igen te­hetséges és sokoldalú gitáros, s hogy való­ban jól kiismeri magát a rock & roll stí­lusirányzataiban. A nagylemez legjobb számai: Končno člo­­vek bez p roblemov, Joj, mami, punkeri grejo, Daj mi mir, ima lepe oöi, Parada, On ne išće straž, Samo najmoćniji ostajo és a Banane. EGYSZÓVAL: Tornai Domiceljnek három nagylemeze közül ez a legjobb alkotása. KOVÁCS Károly ■tin I ■ ^ ^ Ш | ^ ^ | 1982. június 23. A Magyar Szó melléklete — Szerkeszti Serer Lenke 216. szám A Csempészvonat­ angzatos és romantikus a csem­pészvonat, igazi neve: Venezia express­o, ám a név megtévesz­tő. Maga a vonat a csupa nyers élet, a­ szomorú valóság. Nemzeti tekintélyünk tisztességünk vására. Csupán azért kerültem föl rá, mert Párizsban lekéstem a közvetlen Belg­­rádig járó vasúti kocsit, a néhány órá­val későbbire kerültem fel, amelyről Velencében át kellett szállnom a már említett szerelvényre. Párizstól Vero­náig egyesegyedül unatkoztam az első osztályú fülkében, Velencétől Monfal­­conéig szintén egyedül. Ott ért a meg­lepetés. Velence és Trieszt között kö­rülbelül 160 kilométer a távolság, Mon­­falcone Trieszttől olyan harminc kilo­méter lehet. Amint megállt a vonat Monfalconéban, megrohantak bennün­ket az utasok. Jól felmálházva, hango­san, csörtetve, kapkodva a nagy csoma­gokat. Ha előre nem is tudtam, kik szállnak föl, semmi kétségem sem lehe­tett afelől, hogy csempészek nyoma­­kodtak a fülkébe. Nem lopakodó, set­tenkedő, kicsi csomagjukat a hónuk alá rejtegető emberek, hanem az egész vasúti szerelvényt egyszerre elárasztó tömeg, hatalmas csomagokkal fölmál­­házott akrobaták, asszonyok, lányok, gyerekek. Jön a jegyszedő és kiderül, hogy a fülkébe benyomakodott öt embernek — egy férfi két nővel (egyikről azt ál­lítja, a felesége, de éjjel mind a kettő az ölében aludt), egy hangosan ziháló asszony és egy tartózkodó férfi — nin­csen első osztályú menetjegye. — Add a jegyet! Kifizetjük! — közli a kétasszonyos férfi. A jegyszedő kitölt neki három jegyet és kéri a pénzt. A férfi dinárt nyújt neki. Néhány mondat erejéig tiltakozik az olasz kalauz, hogy ez nem szabályos, de a felárat látván elhallgat és a zsebéből még visszajáró dinárt is kerít. Tehát nem itt fizettek neki először dinárral. Csendesen szemlélődöm. Azt hiszem naivul, hogy útitársaim majd leplezik előttem kilétüket, de csalódtam. Az a megtisztelés ér, hogy közébük való­­nak tekintenek és szabadon megbeszé­lik egymás ügyeit-bajait. — Nyolcezer dináromat elvettek reg­gel! — siránkozik a mellettem ülő zi­háló asszonyság. Csak azt nem tudom, mennyi maradhatott még nála, mert, hogy bevásárolt, azt nem kell mesélnie, annyi a cucca, hogy minduntalan szá­molgatnia kell, megvan-e mind. — Nem félnek a vámtól? Elárultam, hogy nem egy a mester­ségünk, de nem hallgatnak el, nem is köveznek meg, sőt ki sem zárnak a tár­salgásukból, hanem szinte megnyíl­nak előttem, alig várják, hogy elsír­hassák keserveiket. Micsoda nehéz, mi­csoda foglalkozás! — Micsoda foglalkozás! — sóhajtom magam is. — Micsoda munka! Ha ezzel az erőfeszítéssel odahaza palántát ne­velnénk, kukoricát kapálnánk, nem na­gyobb hasznot hajtanánk? De ez csak az én paraszti észjárásomból telik ki. Nem termelni kell, nem! Kereskedni. No, jó helyen járok. Amint elhelyezkednek a nők, kezdik a fordított sztriptízt. A rsiár rajtuk le­vő ruha tetejébe még hetet, pontosan még hetet fölhúznak. És hogy ne láts­­­szon ki egyiknek az újja a másiké alól, mindnek a tetejére fölkerül még egy pulóver. Nahát! álmélkodom. Pedig az igazi álmélkodás csak Tri­esztben kezdődhet. Ott már ordítozás, üvöltés, nyomakodás, tolongás, csoma­gok dobálása, hely után való könyör­gés, kérés, fenyegetőzés veri fel az amúgy sem csendes pályaudvar nyu­galmát. A szomszéd fülke eddig le volt zárva, rajta egy pecsétes felirat, hogy: „A jugoszláv vámszervek számára lefog­lalva.” Kinek volt a fülkéhez kulcsa, nem figyelhettem meg, de néhány perc múlva az ajtót kinyitották és ez a kupé is megtelt. Sehol senki nem kérte szá­mon, hogy ki nyitotta ki. Az a gyanúm, hogy valamelyik leleményes csempé­szünk ötletes helyszerzési trükkje volt az egész pecsétes papír. Na, de a jugo­szláv állami szervek nevét felhasznál­va? Senki sem csinál belőle kérdést? Most már zsúfolt a vonat, kalauz nem jön, senki nem is várja. Hanem a riadalom beköltözik a csontvelőkbe. (Folytatása a 3. oldalon) Az utolsó utasok érkeznek a Venezia expressre, alias csempészvonatra

Next