Magyar Szó, 1982. július (39. évfolyam, 193-208. szám)

1982-07-28 / 205. szám

1982. július 28., szerda A Dunatáj kérdez Az apadni ifjúsági akció résztvevőitől kérdeztük: Milyen tűzfalatokkal gazdagodtak az idén? — Másodszor vagyok építőtá­borban és mondhatom, hogy na­gyon tetszik itt nekem. Nagy­szerű a barátság a táborban, jó a munkafegyelem és nagyon szép élményekkel távozom haza. Szeretek dolgozni, számomra semmi sem nehéz. Többször el­veszik tőlem a csákányt mondv­­ván, hogy az férfinak való, hol­ott én is elbírom végezni azt amit a fiúk. A szabad időt is nagyon hasznosan töltjük el, csak azt sajnálom, hogy nem volt több időm városnézésre. Olyan szép Apafin környéke, kedvem volna bejárni. — Nekem is tetszik nagyon Apafin, parkjaival, tiszta levegő­jével. Sajnos nálunk Tuzlán már nagyon szennyezett a levegő. A munka is nagyon tetszik, szeret­nék máskor is eljönni. A barát­ság legjobban abból látszik, hogy mind a három brigád fölvette a testvéri kapcsolatot. A munka fárasztó, de ha az ember szívvel­­lélekkel végzi, sohasem esik ne­hezére. Az ifjúsági akció legjobb módja a testvériségi egység fej­lesztésének. — Igyekeztünk mindent meg­tenni, hogy jó házigazdának bi­zonyuljunk, vendégeink minél jobban érezzék magukat kö­rünkben, és hogy minél gazda­gabb élménnyel távozzanak. Hogy célunkat mennyiben értük el, legjobb ha ők mondják el. Mi elégedettek vagyunk munká­jukkal, viselkedésükkel. A mos­tani váltás is mindent megtett az akció sikeréért és a három brigád testvéri kapcsolatot vett fel. — Boldog vagyok, hogy falu­mat képviselhettem az ifjúsági akción. Nagyon sok új barátot szereztem magamnak. Azt hi­szem, hogy minden fiatalember­nek szüksége van ilyen közössé­gi munkára, ahol a testvériségi egység jegyében dolgozunk és szórakozunk. Mert a fárasztó munka mellett jut elég idő hasz­nos szórakozásra, különféle tan­folyamokra is járunk, szomorko­­dunk, hogy el kell válnunk. ZÁMBÓ Illés Edita BRANDALIK, Doboj: Zdenko KOVACEVIC, Tuzla: Franja JANKOVIC, Apafin: KLAJC István, Kupuszina: Megalakult a Dunatáj öregfiúinak labdarúgó-válogatottja Néhány labdarúgó kedvelő kezdeményezésére megalakítot­tuk a Dunatáj öregfiúinak vá­logatottját. A csapatban több egykori játékos kap helyet, a keret pedig állandóan bővülhet. A csapatkapitányi tisztséget GÖRÖG Jánosra bíztuk, aki egykor a gombosi Dunatájban, a karavukovói Poletban, a zom­­bori ZAK-ban, a batinai Nap­­redakban és máshol játszott. Az első mérkőzés időpontját már meg is határozták, a keretbe pedig több mint 20 labdarúgót hívtunk meg. Számítunk egye­bek között a nemesmiliticsi ODRIRA, SZABÓRA, de meg­hívót kapott a gombosi MAMU­­ZIC, HAJNAL KOVÁCS, TU­­CITY, a szilágyi KUNTITY és társai, a csonoplyai DIZDAR, TEPAVAC és GULYÁS stb. Az első mérkőzés vasárnap, augusztus elsején lesz 15 órai kezdettel Kupuszinán, a helyi Partizán és a Dunatáj öregfiúi között. Kedden, augusztus 3-án Őr­­szálláson (StaniSic) a helyi öreg­fiúkkal mérkőzik a csapat. Csütörtökön, augusztus 5-én ugyancsak lesz egy találkozó Nemesmiliticsen 15 óra 30 perckor. Jedinstvo—Dunatáj öregfiúk mérkőzése. DUNATÁJ Laskó nevéről... Buhára városában élt hajdan egy bölcs, aki azt tartotta, hogy nem élt hiába, aki derék emberré ne­velte gyermekét vagy száz gyü­mölcsfát ültetett, avagy egy jó könyvet írt. Amikor is gyűjtemé­nyünk megnyitóját ünnepeljük, szükségesnek vélem hangsúlyozni, hogy teljes mértékben önkéntes munkával hoztuk létre; mesterem­berek, érdeklődök, tárgyat öröm­mel adományozók, egyszóval min­den olyan polgár önzetlen mun­kája benne fekszik, aki szívügyé­nek tartotta a gazdag szellemi és néprajzi örökség átmentését, meg­őrzését és további ápolását. Ami­kor a bölcset idézzük, Laskó gaz­dag szellemtörténetének képvise­lőire is emlékezünk: közülük nem egy írt jó könyvet, tehát nem élt hiába. Neve sem süllyedt az elfe­lejtett ősök sorába. Szülőfalujának nevét viselő Las­­kai Osvát e drávaszögi település­ről indult el a bécsi egyetemre, hogy tudást és hírnevet szerezzen. Szónokká, íróvá lett, s munkái, a Riga salutis, a Gemma fidei korá­nak közkedvelt, és gyakran kézbe vett munkái voltak. Itt a közelben, talán éppen ezen a helyen, ahol most állunk, hir­dethette a reformáció új tanait Sztárai Mihály. Valahol, talán ép­pen pár lépésnyire hangozhatott el az első magyar nyelvű dráma, amelynek írója Sztárai Mihály volt. Laskó nevét művei máig őr­zik. 1554-ben újabb nagyhírű tudós férfiú érkezett Laskára. Szegedi Kis István négy esztendeig oktat­ta írásra, olvasásra és számolásra a laskói gyerekeket, s közben írta komor realitású, megrázó verseit a tatár­ kegyetlenségről. Tolnai Bálint énekszerző, „osko­lamester” 1575-től 1579-ig műkö­dött rektorként a laskói „latin skolában”, amelyet Sztárai alapí­tott. A falu híres szülötte Laskai Csókás Péter, aki a tíznyelvű Ca­­lepinus-szótárban a magyar részt írta. A másik laskai, a XVI. szá­zad közepén született, Laskai Já­nos volt, az ő neve is szerepel az irodalomtörténetben. Az 1592-ben Debrecenben megjelent görögből és latinból fordított műve, Az Aesopus életéről, erkölcséről, min­den fő dolgairól és haláláról való história őrizte meg nevét. A laskói híres férfiak neve hosz­­szú szünet után a XIX. század­ban kezd új fénnyel ragyogni. Ács László 1821-ben megírta Las­kó krónikáját, mert szükségesnek vélte mindannyit lejegyezni „a­mennyit a régi feledékenység rög­­zött homálya alól ki­tapogatott”. Hosszú évekig a laskói temp­­lomdörömbön épült házban élt Ács Gedeon, a kossuthi emigráció naplóírója. Megtárta a Kis-Ázsiát, az Egyesült Államokat, ahol hét évig élt. A hosszú emigráció után 1861. február 23-án indult haza. Mivel laskai állását, ahol nagy örömmel fogadták, volna, betöl­tötték, Csúzára költözött, s ott élt élete végéig. Tizenhét kötet nap­lója, a művelődéstörténeti, népraj­zi, irodalmi szempontból is jelen­tős kézirat máig is kidásra vár. Amilyen hírnevesek ezek a las­kai szülöttek, ugyanolyanok az itt élő egyszerű emberek is. A múlt század végén és századunk elején erre járt néprajzkutatók ámulattal szóltak a díszes viseletről, a női főkötők gazdag alkotói fantáziá­val megkomponált csodálatos szép­ségű hímzéseiről. A laskai mes­teremberek híre­ is messze földre eljutott. Asztalos Botos János népi ihletésű díszítései máig példázzák a valamikori művészkedő kedvet és a „szépség” szeretetét. Errefelé a szántóvetők még nap­jainkban is találnak római köve­ket, középkori edényeket, elfelej­tett népek rekvizitumait. Amikor a Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesület lelkes tansága hozzákezdett a múlt emlékeit gyűjteni, minden háznál megértés­re találtak, a falu apraja-nagyja azon igyekezett, hogy a „századok sötétségéből” minél több tárgyi emléket begyújtson a most élők­nek, és megőrizzen a jövőnek, mert azt tartják, hogy aki szelle­mi javakban gazdag, az nem süly­­lyedhet végzetes szegénységbe. LÁBADI Károly Készülnek a laskóiak és a várdaróciak Szombaton és vasárnap lesz a Dunatáj Labdarúgó Kupa bara­nyai csoportjának döntője. A küz­delmekre, mint lapunk első olda­lán beszámolunk róla, Vörösmar­ton kerül sor. Várdarócon felkerestük a Var­­dar labdarúgó-klub tagjait, el­mondták, hogy készülnek a dön­tőre, mert szeretnének továbbjut­ni. DOMINKOVICS Ernő titkár tudatta velünk, hogy költségesnek tartják ugyan a mérkőzések le­játszását, hiszen csak idegen pá­lyán mutatkoznak be, de támo­gatják a szerkesztőség kezdemé­nyezését, hogy ezzel is emeljék a vörösmarti Sárkány labdarúgó­klub ünnepélyének színvonalát. Laskón FERENCZ László, a Partizán elnöke ugyancsak hason­ló véleményen volt. Abban álla­podtunk meg, hogy Laskón au­gusztus 8-án, vasárnap, Baranya válogatottja barátságos mérkőzést játszik a laskói Partizánnal. Értesülésünk szerint az izsépi Baranjac is lelkesen készül a döntőre, szeretnék megvédeni ta­valyi bajnoki címüket. 5 . lelkesedés meghozta gyümölcsét A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Hosszú ideig tétlen volt a zom­­bo­ri Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, tavaly és az idén azonban annál többet hallatott magáról. A tevékenységről KO­BERSZKI Józseffel, a helyzet legjobb ismerőjével beszélgettünk el, akit már csaknem három év­tizede a­z egyesület titkára. — Pénz hiányában jó ideig nem működhettünk. Az érdekközösség­től kapott összeg jóformán sem­mire sem volt elég. Amióta azon­ban itt tartjuik a diszkót, megol­dódott a pénzkérdésünk, van be­vétel. Igen lelkes ifjú gárdát si­került összehozni­, tanulók, mun­kásfiatalok tevékenykednek, de­­vannak­ régi műkedvelők is. .Ta­valy volt a fordulópont, amikor műkedvelőink operetttestet adtak elő, továbbá bemutatták az Adás­­hiba és a Szabini nők elrablása című darabot. Az előbbivel Ba­ján is vendégszerepeltek. — Igen sikeres volt az idei első félév. — Valóban gazdag tevékenysé­get fejtet­tek ki a műkedvelők, a közönség sok jó előadást látha­tott. A Hetesfogat itteni vendég­­szereplésével kezdődött az idény. Ebben a műsorban a tavalyi évtől kezdve a mi műkedvelőink is szerepelnek. Szintén januárban került sor a Peilicsi nyár bemu­tatójára, majd Kupusszinám is föl­léptünk vele. Februárban a kupu­­sziikónk vendégszerepeltek a Dankó Pista című darabbal, majd megint a Palicsi nyár következett. Utána bálvacsorát tartottunk di­vatbemutatóval. Március 8-á­n a bajai József Attila Kultúrház tagjai tarkabarka műsorral sze­repeltek nálunk. Ezt követően jöttek a kupaszmédiak­ara Élni, vígan élni című dánabbal. Ápri­lisban a Pailicsi nyárral voltunk Csúzán, májusban pedig tarka­barka műsort adtunk elő Baján. — Milyen volt a látogatottság? — Megfelelő érdeklődés előzte meg az előadásokat. Idősebbek és fiatalok is szép számban eljár­tak. Legtöbb esetben az ifjúság­nak táncot rendeztünk az előadá­sok után. Műkedvelő szakosztá­lyunkat BALÁZS László, a Pa­­licsi nyár rendezője vezeti. Az Adáshibát KAPITÁNY György rendezte, a Szab' 'A. elrablá­sát jómagam. — Mi várható az év végéig? — Nincs meg a pontos tervünk, de beszélgettünk róla, hogy be­mutatjuk Müller Fiaim című tevékenységéről drámáját. Még mindig nagy az érdeklődés a Szabin nők elrablása iránt a közönség részéről, de a szereplők is szívesen­ adnák elő, úgyhogy valószínűleg erre is sor kerül. A községi szemlére is vá­lasztanunk kell egy darabot, va­lószínűleg Nušić A gonosz asszony című vígjátékát tanuljuk be. Ter­mészetesen nem maradnak el az irodalmi és a szórakoztató estek sem. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben nemcsak a mű­kedvelők szakosztálya működik. Legutóbb a népi tán­cosok szakosztálya alakult, meg. KAPITÁNY György és PETES Katalin vezetésével szere­pelnek. Részt vettek már szóra­koztató estekben, Baján is sike­resen mutatkoztak be. A zeneezarcos­ztály keretében­­ működik a fiatalok szórakoztató­­ zenekara ifj. KOBERSZKI József I veztésével. A felnőtt zenekar vezetője pedig POVAZSÁN László és id. KOBERSZKI József. Rend­be hozták a helyiségeket, zavar­talanul folyhatnak a próbák, nem úgy, mint korábban. MEGYEREI József vezetésével egy bizottság a könyvtárat ren­dezi. Ez igen hosszadalmas mun­ka, de az olvasókat nem zavarja, mert a könyvtár mindig a ren­delkezésükre áll. Sajnos, megle­hetősen kevesen olvasnak a fiata­lok közül, inkább a nyugdíjasok kölcsönzik a könyveket. De ne felejtsük ki a bélyeg­­gyűjtők szakosztályát se. Minden vasárnap délelőtt összejönnek a tagok, megtárgyalják az őket érdeklő újdonságokat, vásárolnak, csereberélnek. Időnként kiállítást is rendeznek, ezzel vendégszere­pelni is szoktak. h. á. Koberszki József Graničar (Regöce)—Polet (Bastma) 3:0 (k. n.) Vasárnap ismét bosszankod­tak a regőcei labdarúgókedve­lők, mert nem került sor a Gra­­ničar—Polet Dunatáj Kupa mér­kőzésre, a vendégek ugyanis is­meretlen okokból nem érkeztek meg Regőcére. Teljesen jogos a Graničar ve­zetőinek, labdarúgóinak a mél­tatlankodása a két elmaradt mérkőzés miatt, hiszen a játék­vezetőket fizetni kellett, bevéte­lük viszont nem volt. Javasol­ták, hogy a jövőben minden résztvevő csapat fizessen be 2000 dinárt a benevezéskor, és ha nem értesíti idejekorán az ellenfelet távolmaradásáról, eb­ből az összegből fizessék ki a já­tékvezetőket, ha pedig nem ke­rül sor ilyen sajnálatos esetre, akkor a befizetett 2000 dinárt kapja vissza a csapat. Felhívjuk a labdarúgó-egyesü- letek figyelmét, hogy a jövőben kötelezzük a költségek megfize­tésére azt a csapatot, amely igazolatlanul távol marad egy­­egy mérkőzésről.

Next