Magyar Szó, 1982. szeptember (39. évfolyam, 240-254. szám)
1982-09-04 / 243. szám
1982. IX. 4. — Szerkeszti Vukovics Géza — V. évf., 34. szám Moholy-Nagy László adai és moholy évei Néhány hiányzó adat a modern művészet világhírű úttörőjének életrajzából (1 ) A belgrádi Modern Művészetek Múzeumában — Eszék után, Zágráb előtt —megnyílt a magyar avantgarde festőinek reprezentatív kiállítása. „Nem mindennyi, tanulságos és izgalmas esemény” — írja a fővárosi Politika. A 144 festmény, szobor, rajz, grafika és kollázs között Moholy- Nagy László négy munkája is szerepel, köztük az 1918-ban készült Budai hegyek című festmény, amelyet a szerző Ady Endrének ajándékozott, majd halála után visszakerült a család tulajdonába. A kiállítás anyagának zömét érthetően Kassák Lajos aktivista körének és a Nyolcak csoportjának művészei adják. A Moholy- Nagy-életmű, Kassákék harcos aktivizmusának ösztönzésére, nagyobbrészt külföldön bontakozott ki, főleg Berlinben és Chicagóban, de a közbeeső állomásokon is, Antwerpenben és Londonban. „Egyike volt azoknak a művészeknek, akiket az ellenforradalmi Magyarország elűzött, a nagyvilág lett az otthona, kint ért világhíressé” — írja róla egyik életrajzírója, Péter László, a szegedi Somogyi Könyvtár tudományos munkatársa. Moholy-Nagy László (1895— 1946) alighanem a modern művészet legsokoldalúbb egyénisége. „Festészetben, szobrászatban és építészetben, színházban és ipari formatervezésben, fényképezésben és filmben, hirdetésben és tipográfiában egyaránt arra törekedett, hogy a tér és az idő viszonyát, azaz a térbeli mozgást értelmezze” — mondja róla kor- és eszmetársa, Walter Gropius, a nagyhatású weimari Bauhaus igazgatója, aki a húszas évek elején felismerte az ágrólszakadt emigráns tehetséget és meghívta intézetébe professzornak. , , Moholy-Nagy töretlen híve volt az alkalmazott művészetnek, az ipari felhasználhatóság kérdése egy életen át foglalkoztatta. A Bauhausban a fémműhelyt vezette de különféle műanyagokkal is kísérletezett, eredményeit az építészet hasznosította. Műhelyéből kerültek ki a mai használatos, csuklós tipusú asztali lámpák és falra rögzíthető világítótestek. Együttműködött aréna A äÄe8Safüj°vÄS! PenTyl cég (már láttál egy »5?« töltőtollat) tervezője vagyok és tavalyelőtt meg modern vasúti kocsikat terveztem előtt, Chicagóból. feltaláló-’ „Mérnök-művész ♦ művész” volt. Nevéhez fűződik több,,„mozgófestmény”, „fény-szobor megakotása, vagyis az olyan tárgyai szerkesztése, amelyen a fény elnyelődését, visszaverődését szabályozni lehet ^ismertebb ^ 1922 óta készülő és az 1930 Da az iparművészek párizsi kiállításán bemutatott Fény-tér-meditátor őt tekinthetjük ennek folytán a ma divatos „kinetikus művészet” megalapítójának, maga az elnevezés is tőle származik. Pedagógusnak is nagy volt, művészeti íróként szintén nagy jelentőségű. Könyveinek úttörő szerepe vitathatatlan, s az idő múlásával egyre jobban hatnak. Művei a magyar nyelvterületen mostanában, a hetvenes évek végétől jelennek meg — félszázados késéssel. Legutóbb, 1978-ban, hagyta el a sajtót a Festészet, fényképészet, film című műve, amely Németországban jelent meg először 1927-ben. Ennek utószavában írja Bíró Yvette. .....számára a festészet és a film, az építészet és a színpadkép, a tipográfia, a reklám, a design és a fotogram egyazon dolog, egyetlen terület művelésének számított. Legnagyobb érdme és máig nem eléggé tudatosodott jövendölése a vizuális kultúra oszthatatlanságának eszménye volt, a festészet, a fotó és a film először kimondott természetes egységének hirdetése.” Egyre nagyobb a Moholy- Nagy-irodalom is. 1979-ben a bukaresti Kriterion A festészettől a fényig címmel megjelentette a kolozsvári Korunkban közölt írásait. A kötetet Sugár Erzsébet állította össze, a bevezetőt Mezei József írta. 1980-ban a budapesti Corvina Kiadó Fotóművészeti Kiskönyvtárában Moholy-Nagy László munkássága címmel jelent meg egy válogatás fényképeiből. Beke László írt hozzá életrajzot. A művész pesti rokona, Nagy Levente egyébként mintegy 600, jórészt külföldi publikációt gyűjtött össze, amelyek Moholy-Nagy munkásságáról szólnak, vagy említést tesznek róla. Több mint tíz évvel ezelőtt Péter László szóvá tette, hogy „összefoglaló monográfiája, életrajza szülőhazájában még nem jelent meg”. A Corvina az idén pótolta ezt a hiányt is Passuth Krisztina pompás Moholy-Nagymomográfiájának kiadásával. A könyv Moholy-Nagy szellemű tipográfiáját Koppány Simon készítette. Miért emlékeztetek Moholy- Nagy Lászlóra egy belgrádi kiállítás kapcsán? Azért, mert élete és műve szélesebb körben nálunk alig ismert, így aztán egy kis tájékoztatás mindenképpen kívánatos lehet. De ezenkívül még egy nyomós indítékom is van: Moholy-Nagy László gyermekkorának egy részét Adán és Moholon töltötte. Életrajzírói ezt az epizódot nem említik, illetve közléseik hiányosak, olykor pontatlanok is. Különösen vonatkozik ez a iskoláskorra. Az adai és a moholi évek tényeit, részleteit már évek óta próbálom felderíteni, a kiállítás éppen kapóra jön, hogy az eddigi eredményeket közreadjam. Moholy-Nagy László 1895. július 20-án született Bácsborsódon, családi neve ekkor még Weis volt. A bajai izraelita hitközség anyakönyve születési helyként Borsódot jelöli, más források még Bikity-Borsódnak is nevezik, az utolsó posta ugyanis Bikity nagyközség volt. Mindkét helységnév azonban a mai Bácsborsódot fedi, amely Bajától délkeletre fekszik, a jugoszláv—magyar határ közelében. A tanyavilág adja 2000 lakójának felét. Az életrajzírók sötétben tapogatóznak Moholy-Nagy László szüleit illetően is. „A művész szüleiről alig lehet valamit tudni, az apa, aki jószágigazgató volt a Latinovicsok földjén, kivándorolt, mielőtt Moholy-Nagy iskolába került volna...” — áll Passuth Krisztina 1982-ben kiadott Moholy-Nagy-monográfiájának jegyzetanyagában. „A családi vagyonnal rosszul gazdálkodó apa Amerikában próbált szerencsét, kihajózásával azonban nyoma vész, az édesanya három fiával, Jenőve J. Lászlóval és Ákossal átköltözik a közeli Moholba, ahol a jómódú nagybácsi, Nagy Gusztáv moholi ügyvéd viseli szondját a családnak” — írja Mezei József a Korunk folyóiratban megjelent ívionniy-i'iagy L. i iivikei közreadó könyv életrajzi jegyzeteiben. Péter László a szegedi Tiszatáj 1971 novemberi számában a Moholy-Nagy László pályakezdéséhez című írásában úgy véli, hogy az apa „bérlő lehetett a dúsgazdag Latinovicsok földjén”. Az anyakönyvből csak azt tudhatjuk meg, hogy az apa a Baranya megyei Villányban született Weis Lipót volt az anya pedig a Békés megyei Körös-Ladányban született Stein Karolina. Az apa foglalkozása gazdászként van feltüntetve. A múlt század végén a nagybérlet volt a földbirtok kezelésének uralkodó formája. A latifundiumok tulajdonosai nem bajlódtak sem a termeléssel, sem a kisbérlőkkel, hanem nagy területet adtak bérbe az élelmes vállalkozóknak. A haszonélvezet általában rövid időre szólt, így a bérlő arra törekedett, hogy minél kevesebb befektetéssel, minél nagyobb hasznot húzzon, ami a bérelt terület kizsarolásához vezetett. Ennek egy részét esetleg ki is parcellázták a kisbirtokosok között, természetesen jóval magasabb bérleti díjak ellenében. Ha történetesen a birtokos megtartotta földjét házi kezelésben, nagy jogkörrel felruházott jószágigazgatót alkalmazott. Az egyik foglalkozás meg a másik is gyors meggazdagodáshoz vezetett, de Weis Lipót esetében nem így történt. Persze a család elhagyásának más okai is lehettek, így a bizonyos csak a kivándorlás ténye marad. Erre feltehetően 1897-ben került sor. Ebben az évben ugyanis Weis Lipótné Stein Karolina elhagyta Bácsborsódot és a megye nyugati részéből a keletibe, a Tisza mentére költözött, csakhogy nem Mohorra, hanem Adára, s nem három gyermekkel, hanem csak egygyel, a kétéves Lászlóval, a későbbi Moholy-Naggyal. A hétéves Jenő még egy ideig Bácsborsódon maradt, illetve a közeli Baján befejezte az elemi iskola első osztályát. 1397 végén került édesanyjához és a szokottnál később, november 7-én íratták be az adai izraelita népiskola második osztályába. A harmadik gyermek Ákos Adán született 1897. március 19-én. A szétdúlt, támasz nélkül maradt család özv. Stein Mórné Engelmann Rozáliánál talált menedéket, azaz Weis Lipótné édesanyjánál, a gyermekek nagymamájánál. „Egy bérelt házban laktunk a főutcán — mondja Moholy- Nagy László bátyja, a 91 éves Nagy Jenő, budapesti lakos — az Erzsébet Szállótól két-három házzal feljebb, Mohol irányában, az Offner-ház mellett. Velünk átellenben egy artézi kút volt. 12 lépcső vezetett le hozzá.” A leírás alapján az épület a mai Tito marsall utca 8. számú házának helyén állhatott. Annak idején, több adai lakos szerint is, Gojtán Dávid tulajdonát képezte, jelenleg pedig a Csányi családé. A mai városháza volt egykor az Erzsébet Szálloda, az artézi kút pedig a főtéri emlékmű helyén állt. Nagy Jenőnek a múlt századba visszanyúló emlékezetéből először a nagymama banyakemencéjének képe pattant elő, majd a benne sült kenyér illatát említi, meg a kenyérsütéskor készült lángos ízét. Két tehenet is tartottak, néhány hold mellett ez volt a család egyik létalapja. „Sok vajat köpültem” — mondja. Az adai tartózkodás első vagy második évében Moholy-Nagy László megkapta a diftériát. Akkoriban ez a fertőzéses gyermekbetegség még életveszélyes volt, a múlt század végén Magyarországon mintegy tíz-tizenhatezer gyermek halt meg évente torokgyík következtében. Moholy-Nagynál is igen súlyos lefolyású lehetett, ha már a testvér ennyire élénken felidézi. „Dr. Burtik helybeli orvos nála alkalmazta először a szérumot” — mondja Nagy Jenő. Szava ezúttal is hitelt érdemel, mert Emil Behring német bakteriológus 1890-ben fedezte fel a diftéria és a tetanusz elleni oltáshoz használt gyógysavat, s 1901-ben kapta meg érte az orvosi Nobel-díjat. 1897-ben tehát Adán is használhatták már, de, mint látjuk, még nagy újdonság volt és emlékezetes maradt. A család a századforduló előtti egy-két esztendőben költözött ki Mohóka dr. Nagy Gusztáv ügyvéd tágas házába, aki Weis Lipótné unokatestvére volt, a gyerekek nagybácsija. Más családi források szerint az ügyvéd nem tartozott a rokonsági körbe, Moholy-Nagy édesanyja házvezetőnőként került az agglegényhez, aki állítólag gyógyíthatatlan betegsége miatt nem nősült. Ezt a változatot azonban Nagy Jenő nem erősítette meg. Dr. Nagy Gusztávnak jól menő ügyvédi irodája volt a tízezer lakosú Tisza menti faluban, befolyásos polgárként több ízben bekerült a képviselő-testületbe és emelett az akkori nyelvhasználat szerint „községi ügyész” is volt, vagyis Moholt képviselte a különféle peres ügyekben. Egy ízben, 1905 júniusában, 600 korona munkadíjat kapott fáradozásáért. Csaknem két éve már, hogy először megkíséreltem megtalálni dr. Nagy Gusztáv egykori házát, azaz Moholy-Nagy László gyermekkori otthonát, de akkor és később is próbálkozásaim sikertelenek maradtak, jóllehet egy-két moholi ismerősöm segítségemre volt. Az ügyvéd nevére egy-két idősebb ember még emlékezett halványan, de az épületre senki sem tudott rámutatni. Végül ez esetben is Nagy Jenő vezetett nyomra. Az életerős öregúr pesti otthonában írószert vett kezébe és egy papírlapon megadta a ház pontos helyrajzát. Megjelölte a Tisza folyását, ábrázolta a főutcát, az Ada felé vezető utat, lerajzolta a görögkeleti és a katolikus templomot és szóban is megmagyarázta, hol van a Gránic — ez az utca egykor a szerb és a magyar fatereszt választotta el, ma Testvériség—egység a neve — és közölte, hogy annak egyik saroképületétől számítva, a jobb oldali úttesten haladva a Tisza felé, a második-harmadik ház az, amit keresek. „Nagy, boltíves, fedett kapualja van” — fűzte még hozzá. Mondanom sem kell, hogy ezek után, Baranyi Istvánnal, a helyi hivatal vezetőjével könnyűszerrel rátaláltunk a házra, már messziről ráismertünk a boltíves szárazkapura. A Tito marsall utca 53. szám alatt. Most már persze többen azonosították a házat, köztük a 84 éves Bálint Péterné is, aki leírta, hogy az épület az ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek házsorában volt a főutcán. Maga is gyermekfejjel Sztraka Ödön közeli patikájában dolgozott, gyúrta, dobozokba préselte a házilag készített fogmosószert és egy fém bélyegzővel a következő szöveget nyomta a masszába: „Sztraka féle menthol fogszappan.” A ház jelenlegi tulajdonosa, Djura Jaksic gépkocsivezető nem hallott dr. Nagy Gusztávról, csak azt tudja, hogy régente valami kórházféle is volt az épület egyik szárnyában. Dr. Nagy Gusztáv a házat dr. Varró János orvos özvegyétől vette meg, elképzelhető, hogy rendelője mellett néhány ágyas szobát rendezett be a fekvőbetegek részére, az emlékezet ezt tarthatta meg. „A házra ma is emlékszem —mondta Nagy Jenő Passuth Krisztinának, aki a beszélgetést a Moholy-Nagy-monográfia dokumentumai között közölte. — Rózsák az udvaron, kikövezett udvar, fapadlózat kocsibehajtóval. Jobbra voltak az irodahelyiségei, és egy hozzáragasztott konyha és a személyzeti lakás. Az L alakú gangról nyíltak a szobák, mindenkinek külön szobája volt. Guszti bácsi nem volt soha nős, beteg lehetett, de erről nekünk nem szólt. Szép könyvtárszobája volt, ahová be lehetett szökni és olyan könyveket olvasni, amik tilosak voltak .. KALAPIS Zoltán (Befejező része a Kilátó jövő heti számában) Moholy-Nagy László önarcképe 1920-ból A kis Weis László, a későbbi Moholy-Nagy lakhelye Adán, Tito marsall utca 8.