Magyar Szó, 1982. szeptember (39. évfolyam, 240-254. szám)

1982-09-04 / 243. szám

1982. IX. 4. — Szerkeszti Vukovics Géza — V. évf., 34. szám Moholy-Nagy László adai és moholy évei Néhány hiányzó adat a modern művészet világhírű úttörőjének életrajzából (1 ) A belgrádi Modern Művésze­tek Múzeumában — Eszék után, Zágráb előtt —meg­nyílt a magyar avantgarde fes­tőinek reprezentatív kiállítása. „Nem mindennyi, tanulságos és izgalmas esemény” — írja a fő­városi Politika. A 144 festmény, szobor, rajz, grafika és kollázs között Moholy- Nagy László négy munkája is szerepel, köztük az 1918-ban ké­szült Budai hegyek című fest­mény, amelyet a szerző Ady End­rének ajándékozott, majd halála után visszakerült a család tulaj­donába. A kiállítás anyagának zömét érthetően Kassák Lajos aktivista körének és a Nyolcak csoportjá­nak művészei adják. A Moholy- Nagy-életmű, Kassákék harcos aktivizmusána­k ösztönzésére, na­gyobbrészt külföldön bontako­zott ki, főleg Berlinben és Chi­cagóban, de a közbeeső állomá­sokon is, Antwerpenben és Lon­donban. „Egyike volt azoknak a művészeknek, akiket az ellenfor­radalmi Magyarország elűzött, a nagyvilág lett az otthona, kint ért világhíressé” — írja róla egyik életrajzírója, Péter László, a szegedi Somogyi Könyvtár tu­dományos munkatársa. Moholy-Nagy László (1895— 1946) alighanem a modern mű­vészet legsokoldalúbb egyénisége. „Festészetben, szobrászatban és építészetben, színházban és ipa­ri formatervezésben, fényképe­zésben és filmben, hirdetésben és tipográfiában egyaránt arra törekedett, hogy a tér és az idő viszonyát, azaz a térbeli moz­gást értelmezze” — mondja róla kor- és eszmetársa, Walter Gro­pius, a nagyhatású weimari Bau­haus igazgatója, aki a húszas évek elején felismerte az ágról­­szakadt emigráns tehetséget és meghívta intézetébe professzor­nak. , , Moholy-Nagy töretlen híve volt az alkalmazott művészetnek, az ipari felhasználhatóság kérdé­se egy életen át foglalkoztatta. A Bauhausban a fémműhelyt vezet­te de különféle műanyagokkal is­ kísérletezett, eredményeit az építészet hasznosította. Műhelyé­ből kerültek ki­ a ma­i haszná­­latos, csuklós tipusú asztali lám­pák és falra rögzíthető világító­­testek. Együttműködött aréna A äÄe8Safüj°vÄS! PenTyl cég (­­már láttál egy »5?« töltőtollat) tervezője vagyok és tavalyelőtt meg modern vas­úti kocsikat terveztem előtt, Chicagóból. feltaláló-’ „Mérnök-művész ♦ művész” volt. Nevéhez fűződik több,,„mozgó­­festmény”, „fény-szobor mega­kotása, vagyis az olyan tárgyai szerkesztése, amelyen a fény el­­nyelődését, visszaverődését sza­bályozni lehet ^ismertebb ^ 1922 óta készülő és az 1930 Da az iparművészek párizsi kiállítá­sán bemutatott Fény-tér-meditá­­tor őt tekinthetjük ennek foly­tán a ma divatos „kinetikus mű­vészet” megalapítójának, maga az elnevezés is tőle származik. Pedagógusnak is nagy volt, művészeti íróként szintén nagy jelentőségű. Könyveinek úttörő szerepe vitathatatlan, s az idő múlásával egyre jobban hatnak. Művei a magyar nyelvterületen mostanában, a hetvenes évek vé­gétől jelennek meg — félszáza­dos késéssel. Legutóbb, 1978-ban, hagyta el a sajtót a Festészet, fényképészet, film című műve, amely Németországban jelent meg először 1927-ben. Ennek utó­szavában írja Bíró Yvette. .....számára a festészet és a film, az építészet és a színpadkép, a tipográfia, a reklám, a design és a fotogram egyazon dolog, egyet­len terület művelésének számí­tott. Legnagyobb érdme és máig nem eléggé tudatosodott jöven­dölése a vizuális kultúra osztha­tatlanságának eszménye volt, a festészet, a fotó és a film­ elő­ször kimondott természetes egy­ségének hirdetése.” Egyre nagyobb a Moholy- Nagy-irodalom is. 1979-ben a bu­karesti Kriterion A festészettől a fényig címmel megjelentette a kolozsvári Korunkban közölt írá­sait. A kötetet Sugár Erzsébet állította össze, a bevezetőt Mezei József írta. 1980-ban a budapesti Corvina Kiadó Fotóművészeti Kiskönyvtárában Moholy-Nagy László munkássága címmel je­lent meg egy válogatás fényké­peiből. Beke László írt hozzá életrajzot. A művész pesti roko­na, Nagy Levente egyébként mintegy 600, jórészt külföldi pub­likációt gyűjtött össze, amelyek Moholy-Nagy munkásságáról szólnak, vagy említést tesznek róla. Több mint tíz évvel ezelőtt Péter László szóvá tette, hogy „összefoglaló monográfiája, élet­rajza szülőhazájában még nem jelent meg”. A Corvina az idén pótolta ezt a hiányt is Passuth Krisztina pompás Moholy-Nagy­­momográfiájának kiadásával. A könyv Moholy-Nagy szellemű ti­pográfiáját Koppány Simon ké­szítette. Miért emlékeztetek Moholy- Nagy Lászlóra egy belgrádi kiál­lítás kapcsán? Azért, mert élete és műve szélesebb körben nálunk alig ismert, így aztán egy kis tá­jékoztatás mindenképpen kívá­natos lehet. De ezenkívül még egy nyomós indítékom is van: Moholy-Nagy László gyermekko­rának egy részét Adán és Moho­­lon töltötte. Életrajzírói ezt az epizódot nem említik, illetve közléseik hiányosak, olykor pon­tatlanok is. Különösen vonatko­zik ez a iskoláskorra. Az adai és a moholi évek té­nyeit, részleteit már évek óta próbálom felderíteni, a kiállítás éppen kapóra jön, hogy az eddi­gi eredményeket közreadjam. Moholy-Nagy László 1895. jú­lius 20-án született Bácsborsó­­don, családi neve ekkor még Weis volt. A bajai izraelita hitközség anyakönyve születési helyként Borsódot jelöli, más források még Bikity-Borsódnak is ne­vezik, az utolsó posta ugyanis Bikity nagyközség volt. Mind­két helységnév azonban a mai Bácsborsódot fedi, amely Bajá­tól délkeletre fekszik, a jugo­szláv—magyar határ közelében. A tanyavilág adja 2000 lakójá­nak felét. Az életrajzírók sötétben ta­pogatóznak Moholy-Nagy László szüleit illetően is. „A művész szüleiről alig lehet valamit tud­ni, az apa, aki jószágigazgató volt a Latinovicsok földjén, ki­vándorolt, mielőtt Moholy-Nagy iskolába került volna...” — áll Passuth Krisztina 1982-ben ki­adott Moholy-Nagy-monográ­­fiájának jegyzetanyagában. „A családi vagyonnal rosszul gaz­dálkodó apa Amerikában pró­bált szerencsét, kihajózásával azonban nyoma vész, az édes­anya három fiával, Jenőve J. L­­ászlóval és Ákossal átköltö­zik a közeli Moholba, ahol a jómódú nagybácsi, Nagy Gusz­táv moholi ügyvéd viseli szond­­ját a családnak” — írja Mezei József a Korunk folyóiratban megjelent ívionniy-i'iag­y L. i i­­iv­i­­kei közreadó könyv életrajzi jegyzeteiben. Péter László a sze­gedi Tisza­táj 1971 novemberi számában a Moholy-Nagy László pályakezdéséhez című írásában úgy véli, hogy az apa „bérlő lehetett a dúsgazdag La­tinovicsok földjén”. Az anyakönyvből csak azt tudhatjuk meg, hogy az apa a Baranya megyei Villán­yban született Weis Lipót volt az anya pedig a Békés megyei Kö­­rös-Ladányban született Stein Karolina. Az apa foglalkozása gazdászként van feltüntetve. A múlt század végén a nagy­­bérlet volt a földbirtok kezelé­sének uralkodó formája. A la­tifundiumok tulajdonosai nem bajlódtak sem a termeléssel, sem a kisbérlőkkel, hanem nagy területet adtak bérbe az élelmes vállalkozóknak. A ha­szonélvezet általában rövid idő­re szólt, így a bérlő arra töre­kedett, hogy minél kevesebb befektetéssel, minél nagyobb hasznot húzzon, ami a bérelt terület kizsarolásához vezetett. Ennek egy részét esetleg ki is parcellázták a kisbirtokosok kö­zött, természetesen jóval maga­sabb bérleti díjak ellenében. Ha történetesen a birtokos megtartotta földjét házi keze­lésben, nagy jogkörrel felruhá­zott jószágigazgatót alkalma­zott. Az egyik foglalkozás meg a másik is gyors meggazdagodás­hoz vezetett, de Weis Lipót esetében nem így történt. Per­sze a család elhagyásának más okai is lehettek, így a bizonyos csak a kivándorlás ténye ma­rad. Erre feltehetően 1897-ben ke­rült sor. Ebben az évben ugyanis Weis Lipótné Stein Karolina elhagyta Bácsborsó­­dot és a megye nyugati részéből a keletibe, a Tisza mentére köl­tözött, csakhogy nem Mohorra, hanem Adára, s nem három gyermekkel, hanem csak egy­­gyel, a kétéves Lászlóval, a ké­sőbbi Moholy-Naggyal. A hétéves Jenő még egy ide­ig Bácsborsódon maradt, illet­ve a közeli Baján befejezte az elemi iskola első osztályát. 1397 végén került édesanyjá­hoz és a szokottnál később, no­vember 7-én íratták be az adai izraeli­ta népiskola második osz­tályába. A harmadik gyermek Ákos Adán született 1897. március 19-én. A szétdúlt, támasz nélkül maradt család özv. Stein Mórné Engelmann Rozáliánál talált menedéket, azaz Weis Lipótné édesanyjánál, a gyermekek nagymamájánál. „Egy bérelt házban laktunk a főutcán — mondja Moholy- Nagy László bátyja, a 91 éves Nagy Jenő, budapesti lakos — az Erzsébet Szállótól két-három házzal feljebb, Mohol irányá­ban, az Offner-ház mellett. Ve­lünk átellenben egy artézi kút volt. 12 lépcső vezetett le hoz­zá.” A leírás alapján­ az épület a mai Tito marsall utca 8. számú házának helyén állhatott. Annak idején, több adai lakos szerint is, Gojtán Dávid tulajdonát ké­pezte, jelenleg pedig a Csányi családé. A mai városháza volt egykor az Erzsébet Szálloda, az artézi kút pedig a főtéri emlék­mű helyén állt. Nagy Jenőnek a múlt század­ba visszanyúló emlékezetéből először a nagymama banyake­mencéjének képe pattant elő, majd a benne sült kenyér illa­tát említi, meg a kenyérsütés­kor készült lángos ízét. Két te­henet is tartottak, néhány hold mellett ez volt a család egyik létalapja. „Sok vajat köpül­­tem” — mondja. Az adai tartózkodás első vagy második évében Moholy-Nagy László megkapta a diftériát. Akkoriban ez a fertőzéses gyer­mekbetegség még életveszélyes volt, a múlt század végén Ma­gyarországon mintegy tíz-tizen­hatezer gyermek halt meg éven­te torokgyík következtében. Mo­­holy-Nagynál is igen súlyos le­folyású lehetett, ha már a test­vér ennyire élénken felidézi. „Dr. Burtik helybeli orvos ná­la alkalmazta először a széru­mot” — mondja Nagy Jenő. Sza­va ezúttal is hitelt érdemel, mert Emil Behring német bak­teriológus 1890-ben fedezte fel a diftéria és a tetanusz elleni ol­táshoz használt gyógysavat, s 1901-ben kapta meg érte az or­vosi Nobel-díjat. 1897-ben tehát Adán is használhatták már, de, mint látjuk, még nagy újdonság volt és emlékezetes maradt. A család a századforduló előt­ti egy-két esztendőben költözött ki Mohók­a dr. Nagy Gusztáv ügyvéd tágas házába, aki Weis Lipótné unokatestvére volt, a gyerekek nagybácsija. Más csa­ládi források szerint az ügyvéd nem tartozott a rokonsági körbe, Moholy-Nagy édesanyja házve­zetőnőként került az agglegény­hez, aki állítólag gyógyíthatatlan betegsége miatt nem nősült. Ezt a változatot azonban Nagy Jenő nem erősítette meg. Dr. Nagy Gusztávnak jól me­nő ügyvédi irodája volt a tízezer lakosú Tisza menti faluban, be­folyásos polgárként több ízben bekerült a képviselő-testületbe és emelett az akkori nyelvhasz­nálat szerint „községi ügyész” is volt, vagyis Moholt képvisel­te a különféle peres ügyekben. Egy ízben, 1905 júniusában, 600 korona munkadíjat kapott fára­dozásáért. Csaknem két éve már, hogy először megkíséreltem megtalál­ni dr. Nagy Gusztáv egykori há­zát, azaz Moholy-Nagy László gyermekkori otthonát, de akkor és később is próbálkozásaim si­kertelenek maradtak, jóllehet egy-két moholi ismerősöm segít­ségemre volt. Az ügyvéd nevére egy-két idősebb ember még em­lékezett halványan, de az épü­letre senki sem tudott rámutat­ni. Végül ez esetben is Nagy Je­nő vezetett nyomra. Az életerős öregúr pesti otthonában írószert vett kezébe és egy papírlapon megadta a ház pontos helyraj­zát. Megjelölte a Tisza folyását, ábrázolta a főutcát, az Ada felé vezető utat, lerajzolta a görög­keleti és a katolikus templomot és szóban is megmagyarázta, hol v­an a Gránic — ez az utca egy­kor a szerb és a magyar fate­reszt választotta el, ma Testvé­riség—egység a neve — és kö­zölte, hogy annak egyik sarok­épületétől számítva, a jobb olda­li úttesten haladva a Tisza felé, a második-harmadik ház az, amit keresek. „Nagy, boltíves, fe­dett kapualja van” — fűzte még hozzá. Mondanom sem kell, hogy ezek után, Baranyi Istvánnal, a helyi hivatal vezetőjével könnyű­szerrel rátaláltunk a házra, már messziről ráismertünk a boltíves szárazkapura. A Tito marsall utca 53. szám alatt. Most már persze többen azo­nosították a házat, köztük a 84 éves Bálint Péterné is, aki leír­ta, hogy az épület az ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek házso­rában volt a főutcán. Maga is gyermekfejjel Sztraka Ödön kö­zeli patikájában dolgozott, gyúr­ta, dobozokba préselte a házilag készített fogmosószert és egy fém bélyegzővel a következő szöveget nyomta a masszába: „Sztraka féle menthol fogszap­pan.” A ház jelenlegi tulajdonosa, Djura Jaksic gépkocsivezető nem hallott dr. Nagy Gusztávról, csak azt tudja, hogy régente valami kórházféle is volt az épület egyik szárnyában. Dr. Nagy Gusztáv a házat dr. Varró Já­nos orvos özvegyétől vette meg, elképzelhető, hogy rendelője mel­lett néhány ágyas szobát rende­zett be a fekvőbetegek részére, az emlékezet ezt tarthatta meg. „A házra ma is emlékszem —­­mondta Nagy Jenő Passuth Krisztinának, aki a beszélgetést a Moholy-Nagy-monográfia do­kumentumai között közölte. — Rózsák az udvaron, kikövezett udvar, fapadlózat kocsibehajtó­val. Jobbra voltak az irodahelyi­ségei, és egy hozzáragasztott konyha és a személyzeti lakás. Az L alakú gangról nyíltak a szobák, mindenkinek külön szo­bája volt. Guszti bácsi nem volt soha nős, beteg lehetett, de er­ről nekünk nem szólt. Szép könyvtárszobája volt, ahová be lehetett szökni és olyan köny­veket olvasni, amik tilosak vol­tak .. KALAPIS Zoltán (Befejező része a Kilátó jövő heti számában) Moholy-Nagy László önarcképe 1920-ból A kis Weis László, a későbbi Moholy-Nagy lakhelye Adán, Tito marsall utca 8.

Next