Magyar Szó, 1982. október (39. évfolyam, 270-284. szám)
1982-10-11 / 280. szám
1982. október 11., héHG No van, reméljük, munka is te A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben négy szakosztály működik A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben, amit az idősebbek kaszinóként ismernek, az elmúlt két-három év alatt ismét pezsgőbb lett a művelődési tevékenység. Sikerült új, fiatal erőt bevonni a szakosztályok munkájába, valahogy a rendezők is szívesebben vállalják a feladatokat mint öt-hat évvel ezelőtt. Erre a nagymúltú egyesület hírneve is kötelezi a tagságot. A két világháború között és az ötvenes évek elején ugyanis sikert sikerre halmoztak a zomboriak. — Mi újság most az egyesület háza táján? — kérdeztük a tiszteletdíjasan dolgozó titkártól. — A napokban ült össze a nyári szabadságok után először az egyesület elnöksége. Értékeltük az elmúlt évad munkáját, és elfogadtuk a téli-tavaszi kerettervet. Jól dolgoznak a drámai csoport tagjai, működik a zeneszakosztály, van tánccsoportunk, és alkalomadtán énekkart is alakíthatunk. Itt tevékenykednek a bélyeggyűjtők is. — Az elmúlt hónapokban hol léptek fel a fiatalok? — A télen részt vettünk a Dunatáj szorgalmazta, immár hagyományos Hetesfogat műsorában, jártuk a falvakat, ismerkedtünk az emberekkel. Mi talán szerencsés helyzetben vagyunk, mert köztünk van Balázs László nyugdíjas tanító, aki kitűnő zeneszakértő. Az ő színdarabját, a Palicsi nyár című zenés játékot vittük színre a szerző rendezésében. Háromszor léptünk fel a zenés színdarabbal, jártunk Laskón, Kupuszinán... Én rendeztem A szabin nő elrablása című játékot. Mindkét színdarabot bemutattuk az amatőr színjátszók községi szemléjén, amit Bezdánban tartottak nagy sikerrel. Otthonunkban került sor a bezdáni Betti Kötöttárugyár és az egyesület közös rendezésében megtartott divatbemutatóra. A fiatalság összefogásával mutattuk be a Fiatalok szórakoztatnak című vegyes műsorunkat, ezzel Baján is vendégszerepeltünk. Ezzel az összeállítással viszonoztuk a bajai József Attila Művelődési Központ tavalyi vendégszereplését, amit a két város baráti kapcsolata tett lehetővé. — Milyen az együttműködésük a városi iskolákkal, az ifjúsági alapszervezetekkel? — Mi főleg a zombori Testvériség—egység Általános Iskola és a Veljko Petrović Egységes Középiskola magyar tanulóival működünk együtt, ők tagjai az egyesületnek. Jónak nevezhetem az együttműködést, habár lehetne jobb is. Az aktív vezetőségi tagok és rendezők, segítőkész emberek, többek között: Kapitány György, Povazsán László, Pogány Margit, Kószó István, Balázs László, Koberszki József és még néhányan. — További terveik? — Ami az egyesület anyagi helyzetét illeti, soha sem volt ennyire jó, mint most. Pillanatnyilag csaknem 400 000 dinárunk van, ezt főleg a Radnički Labdarúgó-egyesülettől kapjuk terembérlet címén, itt tartják ugyanis a tombolát. Issmét működnek majd a szakosztályok, és egy újabb zenekar megalakításán fáradozok. Amennyire jó, annyira szükséges rossz a lemezklub hetente háromszor tartott redezvénye. Ha tudjuk, hogy számos művelődési egyesületben éppen anyagi gondok miatt pang a munka, akkor ez alkalommal Zomborban a rossz pénzügyi helyzetre hivatkoznak. Csak hogy dolgozni meg kell nyerni a fiatalokat. Reméljük, erre a következő évadban is sor kerül! P. M. Gavra Topalov: Kozmosz X. Junger B. Ilona: Makramé-ruhák MAGYAR SZÓMŰVELŐDÉS KÉPZŐMŰVÉSZETI LEVELEZŐ (Ijjáéled-e a muzslyai képzőművészeti tábor? Egy 1973 júliusában Muzslyán készült csoportkép fölött kifeszített vászonon ezt olvashatjuk: I. Vajdasági Ifjúsági Képzőművészeti Tábor. A csoportképen 18, valóban ifjú képzőművész látható. Ez az öt évig működő képzőművészeti tábor teljes egészében tulajdonképpen nem is szűnt meg; a későbbiek folyamán a Temerini konkrétan, közvetlenül vagy közvetve, ki tudja, hányszor olvashattunk már utalást Slobodan Jovanović mérnöknek, az idei temerini nyári találkozón elhangzott gondolatára, amelyet valószínűleg így kell értelmezni: a TAKT, pontosabban részvevői, egyéni vagy közös akciók által , vizuális kultúránkban alkotásaik téma megválasztásával vállaljanak hatékonyabb, határozottabb társadalmi szerepet. Ezenkívül az előadások témáját is részben úgy választják meg, hogy egy-egy témakör a környezetünkben észlelhető vizuális jelenségekhez kapcsolódjon, s természetesen példáit is onnan merítse. E különben izgalmas és mindenképpen bátor ötlet gondolati horizontját úgy lehetne tágítani, hogy az adott témát párhuzamba kellene állítani a világ más-más tájain észlelhető azonos. Hasonlítható vizuális (képzőművészeti, iparművészeti, építészeti stb.) jelenségeivel. Azért kell bátor ötletnek neveznünk ezt a gondolatot, mert ennek megvalósítása talán fokozatosan leszoktathat bennünket az elhomályosító nagy általánosításokról. Sőt, mivel a TAKT törzsgárdája fiatalokból áll, pontosabban így fogalmaznék: a konformista szemlélet, magatartásséma már ifjúkori elfogadásáról. Mert létezik ilyesmi. A konformizmusnonkonformizmus-féle párharc nem új keletű, s hogy ma is van, nem árt újrahangsúlyozni. Mi több, e két magatartás séma tartalmi jegyeit kimondottan hasznos időközönként újraértékelni — hisz ezek gyorsan változnak. Azok az urbanisztikai vonatkozású példák, amelyeket a TAKT- ról szóló egy-két beszámolóban, reflexióban olvashattunk, nem polgárpukkasztó, ifjonti berzenkedő céllal láttak napvilágot. Még akkor sem, ha néhány rosszalmú polgártársunk sebtében magára kapta az amúgy is ráillő inget. Létezők ezek a példák, és sajnos, nem egyediek. Fájdalom, hangsúlyozva kell megállapítanunk, hogy nem csupán az elfajzott közízlést kell tetemre hívnunk egy-egy torzzá restaurált objektum felett. A közjó mindenáron bajnokai több kárt tehetnek néhány év alatt, mint annak idején egy kiadós tatár- vagy törökdúlás. A TAKT tehát, mint egy mélytengeri búvárhajó, egyelőre még homályban, de lassan elkanyarodik néhány éves témájától, az elidegenedés problématömbjétől. Bár a kérdés nyitott maradt, hisz azok közé tartozik, amely már régóta az emberhez szegődött , és sokáig még kísérni is fogja Amatőr Képzőművészeti Találkozó (TAKT) keretében reinkarnálódott. Akár úgy is mondhatnánk, hogy egy másmilyenné alakult formában átköltözött Temerinbe. A fotó is ezt igazolja. A rajta látható fiatalok szinte hiánytalanul, ha nem is minden évben, de mintegy vissza-visszatérve megjelennek a TAKT-okon. Hogy az újabb — de lám, аг előbbihez mégiscsak kapcsolódó — problémák boncolgatása közben mennyire, miben gazdagodnak fiatal képzőművészeink a jövőben, úgy tűnik, ez most már személyes bátorságuktól is függ. Hisz kevés olyan mikrovilág van, amely szívesen veszi, ha a benne szembetűnő vagy meghúzódó problémákat felfedezik, felfedik, boncolgatják, s végül a kérdésfeltárás után megoldásukra (ha van még) javaslatot is tesznek. (Persze, nem szabad elfeledni, hogy bonckéssel a kezében, a sebészorvosnak minden figyelmét a műtőasztalon fekvő páciensre kell összpontosítania — de közben magára is ügyelnie kell. . .) SZEREDAI Gábor Az idén aztán új fordulat állt be. A néhai muzslyai művésztelep szervezői vendégkiállítást rendeztek a 7. TAKT tárlatának válogatott anyagából. A meghívó programjában többek között kerekasztal-beszélgetés is szerepelt. A kerekasztal-beszélgetés keretében sorra kerülő író-olvasó találkozón részt vett Csorba Béla költő. A beszélgetés fő témájául a szervezők a muzslyai művésztelep felújítása lehetőségeinek megvitatását tűzték ki. A meghívottak közül azonban sajnos, kevesen vettek részt ahhoz, hogy e fontos kérdésről érdemi megbeszélést lehetett volna folytatni. A kiállítás és az esetlegesen felújításra kerülő művésztelep potenciális szervezőitől viszont egyelőre keveset tudtunk meg előzetes koncepcióikról. De ezen talán nem is kell csodálkoznunk, mert néha az elhagyott állásokat nehezebb visszavenni, mint újakat elfoglalni. Pedig most erről van szó. A muzslyai Vajdasági Ifjúsági Képzőművészeti Tábor bármennyire is „boldog őse” a TAKT- nak, az utód, mint tudjuk, rövid tájolódás után más utat választott. Egyelőre a lehető járható utat De, ha azon a beszélgetésen nem esett szó a koncepciókról, a hiányokat pótló lehetőségekről, most előzetesül itt mégis el kell mondanunk azt, hogy a muzslyai vállalkozás fölújítása csak akkor lehet célszerű, ha továbbépítve azt, a megkezdett útján halad. Akkora körzet, mint Vajdaság, minden bizonnyal nem bír el két azonos koncepció szerint működő képzőművészeti rendezvényt. Egymást kiegészítő két vállalkozás viszont jó szervezéssel, izgalmas munkát és jó eredményeket ígérhet. Nem szabad hangsúlyozatlanulhagynunk azonban, hogy 1977 óta számtalan körülménye megváltozott: a művészettel, a képzőművészettel szemben kölcsönös elvárások, de nem utolsósorban az anyagi lehetőségek is. Tanácsokkal nem is tudunk, így nem is akarunk szolgálni, de írásunkban az utolsó szó jogán szeretnénk fölhívni a figyelmet arra, hogy a muzslyai ötlet csak kollektív öszszefogás által és legalább körvonalaiban meghatározott koncepció alapján indulhat el a megvalósulás útján. HEVER János Még mindig félhomályban a 8. TART? Horváth Zsuzsanna: Textilminta Papp Ferenc alkotásai a TAKT anyagából i .