Magyar Szó, 1982. október (39. évfolyam, 270-284. szám)

1982-10-11 / 280. szám

1982. október 11., héHG No van, reméljük, munka is te A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben négy szakosztály működik A zombori Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesületben, amit az idő­sebbek kaszinóként ismernek, az elmúlt két-három év alatt ismét pezsgőbb lett a művelődési tevé­kenység. Sikerült új, fiatal erőt bevonni a szakosztályok munkájá­ba, valahogy a rendezők is szíve­sebben vállalják a feladatokat mint öt-hat évvel ezelőtt. Erre a nagymúltú egyesület hírneve is kötelezi a tagságot. A két világhá­ború között és az ötvenes évek elején ugyanis sikert sikerre hal­moztak a zomboriak. — Mi újság most az egyesület háza táján? — kérdeztük a tiszte­letdíjasan dolgozó titkártól. — A napokban ült össze a nyári szabadságok után először az egye­sület elnöksége. Értékeltük az el­múlt évad munkáját, és elfogad­tuk a téli-tavaszi kerettervet. Jól dolgoznak a drámai csoport tag­jai, működik a zeneszakosztály, van tánccsoportunk, és alkalom­adtán énekkart is alakíthatunk. Itt tevékenykednek a bélyeggyűj­tők is. — Az elmúlt hónapokban hol lép­tek fel a fiatalok? — A télen részt vettünk a Du­­natáj szorgalmazta, immár hagyo­mányos Hetesfogat műsorában, jártuk a falvakat, ismerkedtünk az emberekkel. Mi talán szeren­csés helyzetben vagyunk, mert köztünk van Balázs László nyug­díjas tanító, aki kitűnő zeneszak­értő. Az ő színdarabját, a Palicsi nyár című zenés játékot vittük színre a szerző rendezésében. Há­romszor léptünk fel a zenés szín­darabbal, jártunk Laskón, Kupu­­szinán... Én rendeztem A szabin nő elrablása című játékot. Mind­két színdarabot bemutattuk az amatőr színjátszók községi szem­léjén, amit Bezdánban tartottak nagy sikerrel. Otthonunkban ke­rült sor a bezdáni Betti Kötött­árugyár és az egyesület közös ren­dezésében megtartott divatbemu­tatóra. A fiatalság összefogásával mutattuk be a Fiatalok szórakoz­tatnak című vegyes műsorunkat, ezzel Baján is vendégszerepeltünk. Ezzel az összeállítással viszonoz­tuk a bajai József Attila Művelő­dési Központ tavalyi vendégsze­replését, amit a két város baráti kapcsolata tett lehetővé. — Milyen az együttműködésük a városi iskolákkal, az ifjúsági alapszervezetekkel? — Mi főleg a zombori Testvéri­ség—egység Általános Iskola és a Veljko Petrović Egységes Középis­kola magyar tanulóival működünk együtt, ők tagjai az egyesületnek. Jónak nevezhetem az együttmű­ködést, habár lehetne jobb is. Az aktív vezetőségi tagok és rendezők, segítőkész emberek, töb­bek között: Kapitány György, Po­­vazsán László, Pogány Margit, Kó­­szó István, Balázs László, Kobersz­­ki József és még néhányan. — További terveik? — Ami az egyesület anyagi hely­zetét illeti, soha sem volt ennyire jó, mint most. Pillanatnyilag csak­nem 400 000 dinárunk van, ezt fő­leg a Radnički Labdarúgó-egye­sülettől kapjuk terembérlet címén, itt tartják ugyanis a tombolát. Is­s­mét működnek majd a szakosztá­lyok, és egy újabb zenekar meg­alakításán fáradozok. Amennyire jó, annyira szükséges rossz a le­mezklub hetente háromszor tar­tott redezvénye. Ha tudjuk, hogy számos műve­lődési egyesületben éppen anyagi gondok miatt pang a munka, ak­kor ez alkalommal Zomborban a rossz pénzügyi helyzetre hivatkoz­nak. Csak hogy dolgozni meg kell nyerni a fiatalokat. Reméljük, er­re a következő évadban is sor ke­rül! P. M. Gavra Topalov: Kozmosz X. Junger B. Ilona: Makramé-ruhák MAGYAR SZÓ­MŰVELŐDÉS KÉPZŐMŰVÉSZETI LEVELEZŐ (Ijjáéled-e a muzslyai képzőművészeti tábor? Egy 1973 júliusában Muzslyán készült csoportkép fölött kifeszített vászonon ezt olvashatjuk: I. Vaj­dasági Ifjúsági Képzőművészeti Tábor. A csoportképen 18, való­ban ifjú képzőművész látható. Ez az öt évig működő képzőmű­vészeti tábor teljes egészében tu­lajdonképpen nem is szűnt meg; a későbbiek folyamán a Temerini konkrétan, közvetlenül vagy közvetve, ki tudja, hányszor ol­vashattunk már utalást Slobodan Jovanović mérnöknek, az idei te­merini­ nyári találkozón elhang­zott gondolatára, amelyet való­színűleg így kell értelmezni: a TAKT, pontosabban részvevői, egyéni vagy közös akciók által , vizuális kultúránkban alkotásaik téma megválasztásával vállalj­anak hatékonyabb, határozottabb társa­dalmi szerepet. Ezenkívül az elő­adások témáját is részben úgy választják meg, hogy egy-egy té­makör a környezetünkben észlel­hető vizuális jelenségekhez kap­csolódjon, s természetesen példáit is onnan merítse. E különben izgalmas és minden­képpen bátor ötlet gondolati ho­rizontját úgy lehetne tágítani, hogy az adott témát párhuzamba kellene állítani a világ más-más tájain észlelhető azonos. Hason­lítható vizuális (képzőművészeti, iparművészeti, építészeti stb.) je­lenségeivel. Azért kell bátor ötletnek ne­veznünk ezt a gondolatot, mert ennek megvalósítása talán fokoza­tosan leszoktathat bennünket az elhomályosító nagy általánosítá­sokról. Sőt, mivel a TAKT törzs­­gárdája fiatalokból áll, pontosab­ban így fogalmaznék: a konfor­mista szemlélet, magatartásséma már ifjúkori elfogadásáról. Mert létezik ilyesmi. A konformizmus­­nonkonformizmus-féle párharc nem új keletű, s hogy ma is van, nem árt újrahangsúlyozni. Mi több, e két magatartás séma tar­talmi jegyeit kimondottan hasz­nos időközönként újraértékelni — hisz ezek gyorsan változnak. Azok az urbanisztikai vonatko­zású példák, amelyeket a TAKT- ról szóló egy-két beszámolóban, reflexióban olvashattunk, nem polgárpukkasztó, ifjonti berzenke­dő céllal láttak napvilágot. Még akkor sem, ha néhány rosszalmú polgártársunk sebtében magára kapta az amúgy is ráillő inget. Létezők ezek a példák, és sajnos, nem egyediek. Fájdalom, hangsú­lyozva kell megállapítanunk, hogy nem csupán az elfajzott közízlést kell tetemre hívnunk egy-egy torzzá restaurált objektum felett. A közjó mindenáron­ bajnokai több kárt tehetnek néhány év alatt, mint annak idején egy ki­adós tatár- vagy törökdúlás. A TAKT tehát, mint egy mély­tengeri búvárhajó, egyelőre még homályban, de lassan elkanyaro­dik néhány éves témájától, az elidegenedés problématömbjétől. Bár a kérdés nyitott maradt, hisz azok közé tartozik, amely már régóta az emberhez szegődött , és sokáig még kísérni is fogja Amatőr Képzőművészeti Találkozó (TAKT) keretében reinkarnálódott. Akár úgy is mondhatnánk, hogy egy másmilyenné alakult formá­ban átköltözött Temerinbe. A fo­tó is ezt igazolja. A rajta látha­tó fiatalok szinte hiánytalanul, ha nem is minden évben, de mintegy vissza-visszatérve megjelennek a TAKT-okon. Hogy az újabb — de lám, аг előbbihez­­ mégiscsak kapcsolódó — problémák boncolgatása köz­ben mennyire, miben gazdagodnak fiatal képzőművészeink a jövő­ben, úgy tűnik, ez most már sze­mélyes bátorságuktól­ is függ. Hisz kevés olyan mikrovilág van, amely szívesen veszi, ha a benne szembetűnő vagy meghúzódó problémákat felfedezik, felfedik, boncolgatják, s végül a kérdésfel­­tárás után megoldásukra (ha van még) javaslatot is tesznek. (Per­sze, nem szabad elfeledni, hogy bonckéssel a kezében, a sebész­orvosnak minden figyelmét a mű­tőasztalon fekvő páciensre kell összpontosítania — de közben magára is ügyelnie kell. . .) SZEREDAI Gábor Az idén aztán új fordulat állt be. A néhai muzslyai művésztelep szervezői vendégkiállítást rendez­tek a 7. TAKT tárlatának váloga­tott anyagából. A meghívó prog­ramjában többek között kerekasz­­tal-beszélgetés is szerepelt. A ke­­rekasztal-beszélgetés keretében sorra kerülő író-olvasó találko­zón részt vett Csorba Béla költő. A beszélgetés fő témájául a szerve­zők a muzslyai művésztelep fel­­újítása lehetőségeinek megvitatá­sát tűzték ki. A meghívottak közül azonban sajnos, kevesen vettek részt ah­hoz, hogy e fontos kérdésről érde­mi megbeszélést lehetett volna folytatni. A kiállítás és az esetle­gesen felújításra kerülő művész­­telep potenciális szervezőitől vi­szont egyelőre keveset tudtunk meg előzetes koncepcióikról. De ezen ta­lán nem is kell csodálkoznunk, mert néha az elhagyott állásokat nehezebb visszavenni, mint újakat elfoglalni. Pedig most erről van szó. A muzslyai Vajdasági Ifjúsá­gi Képzőművészeti Tábor bár­mennyire is „boldog őse” a TAKT- nak, az utód, mint tudjuk, rövid tájolódás után más utat válasz­tott. Egyelőre a lehető járható utat De, ha azon a beszélgetésen nem esett szó a koncepciókról, a hiá­nyokat pótló lehetőségekről, most előzetesül itt mégis el kell monda­nunk azt, hogy a muzslyai vállal­kozás fölújítása csak akkor lehet célszerű, ha továbbépítve azt, a megkezdett útján halad. Akkora körzet, mint Vajdaság, minden bi­zonnyal nem bír el két azonos koncepció szerint működő képző­­művészeti rendezvényt. Egymást kiegészítő két vállalkozás viszont jó szervezéssel, izgalmas munkát és jó eredményeket ígérhet. Nem szabad hangsúlyozatlanul­­hagynunk azonban, hogy 1977 óta számtalan körülménye megválto­­zott: a művészettel, a képzőmű­vészettel szemben kölcsönös elvá­rások, de nem utolsósorban az anyagi lehetőségek is. Tanácsok­kal nem is tudunk, így nem is akarunk szolgálni, de írásunkban az utolsó szó jogán szeretnénk föl­hívni a figyelmet arra, hogy a muzslyai ötlet csak kollektív ösz­­szefogás által és legalább körvona­laiban meghatározott koncepció alapján indulhat el a megvalósu­lás útján. HE­VER János Még mindig félhomályban a 8. TART? Horváth Zsuzsanna: Textilminta Papp Ferenc alkotásai a TAKT anyagából i .

Next