Magyar Szó, 1982. november (39. évfolyam, 316-328. szám)

1982-11-17 / 317. szám

1982. november 17., szerda MAGYAR SZÓ movecodes zésekor Mi lesz az óvodával? Kevés a pénz a színvonalas gyermekvédelemre­­ Harminchét dinárból háromszori étkezés Zomborban nemrég megalakult a társadalmi tevékenységi bizott­ság a képviselő-testület közigazga­tási titkárságának keretében. Fel­adata többek között az oktatás- és egészségügy, a gyermekvédelem és a szociálpolitika időszerű kér­déseinek megvitatása. Értékelés után megfelelő javaslatokat juttat el a végrehajtó tanácsba, onnan pedig szükség szerint a küldöttek­nek. Ily módon igyekeznek társa­dalma­sítani a gazdaságon kívüli ügyek intézését, s még demokra­tikusabb viszonyok között meg­hozni a döntéseket. Az illetékes bizottság egyik té­maköre a gyermekvédelem hely­zetének értékelése volt. Szó esett a jövedelemszerzésről s a közös szükségletek jövő évi elosztásáról is. Ennek kapcsán kerestük fel Branka Aleksicet, a Vera Gu­­cunja Gyermekintézmény igazga­tónőjét, s a következőket hallot­tuk tőle: — Munkaszervezetünk igen mostoha körülmények között mű­ködik. Nekünk nemcsak a város­ban, hanem a falvakban is van­nak létesítményeink, leginkább háború előtti, javításra szoruló épületek, karbantartásukra nincs elég pénzünk, hiszen huszonöt óvodát, napközit és bölcsődét kell rendben tartanunk. A községi fel­ügyelőség szigorú intézkedéseinek gyakran nem tehetünk eleget, sokszor fönnáll a veszély, hogy becsukják az óvodát. Az új amor­tizációs törvény is épp minket sújt, azokat, akik a közös fo­gyasztásra meghatározott pénzt költik. Például az idén 3,25 mil­lió dinárt kellene az amortizációs alapba helyezni, de nincs rá lehe­tőségünk. — Hogyan érinti önöket az energiaválság? — Éppen ez az, az energia nagyarányú megdrágulása, vala­mint az élelmiszer magas ára, ami szinte megoldhatatlan gondok elé állít bennünket. Majd 2000, egy­től hatéves gyerek e­llátásáért és neveléséért vállalunk felelősséget. Lassan kifutunk a keretből a költ­ségnövekedés miatt. Lehet, hogy veszteséggel zárjuk az évet. — Úgy tudjuk, egyre kisebbek a reggeli- és ebédadagok. Miért? — Most már oda jutottunk, hogy az érdekközösségtől kapott pénz egyáltalán nem elég. Ők viszont többet nem adhatnak. Például akárhogy számítjuk is, nekünk 7,5 dinárból kell fedez­nünk a reggeli költségeket. A há­romszori étkezésre pedig nem jut több 37 dinárnál. Ebből már az év elején sem lehetett megfelelő étkezést biztosítani. A munkaszervezet orvosa és az egészségügyi személyzet sok-sok próbálkozás után sem képes az előbbi összegből a követelmé­nyeknek megfelelő étrendet kiala­kítani. Hol a kiút? — vetődik fel a kérdés. Erre több válasz van, de hogy melyik megoldás a legjobb, ki tudja? Egy biztos: az érvényben levő ártérítés nem szociális jel­legű. Nem, mert az érdekközös­ség szabályzata értelmében szinte minden család, függetlenül a ke­resetétől, térítésben részesül. Azok járnak a legrosszabbul, akiknél az egy főre jutó jövedelem elég alacsony. Ezen kellene változtatni, de mielőbb. A szülők által befizetett havi 400 dinár a fehérje- és vitamin­dús reggelire kevés. Talán ezen is változtatni kellene, mert a szü­lőknek még mindig megéri, ha a gyerek az óvodában úgy étkezik, ahogyan a szülők megkövetelik. Tehát a hiányzó pénzt a felemelt óvodai díjból és máshonnan kel­lene előteremteni. Josip Djanic a végrehajtó ta­nács alelnöke szerint, emelni kel­lene a szülők hozzájárulását, hogy az év végéig legyen elég pénz az ellátásra. Ellenkező esetben a gyermekintézményben csökkennek az adagok, s nem lesz meleg a tanteremben. A Vera Gucunja Gyermekin­tézményben takarékoskodnak. Ezt az is bizonyítja, hogy évek óta maguk teszik el a télirevalót, min­dent a konyhán készítenek el, semmit sem vásárolnak készen az üzletekben. Lemondtak a szeren­­csei lakótelepre tervezett 220 fé­rőhelyes, új napközi és óvodai részleg építéséről. Helyette mind­össze 120 férőhelyes létesítmény építésébe kezdtek. Erre megvolt a pénz. Mégis a szövetségi szervek beruházási tilalma értelmében le kellett állni a kivitelezéssel. Saj­nos, épp ebben a szerencsei helyi közösségben a legkevesebb az óvo­dai férőhely, tehát az új létesít­ményre nagy szükség lenne. A rossz tervezés következtében a fé­lig kész épület, amire milliókat költöttek, ott áll elárvultan. Köz­ben a gyerekek harmincan vagy még többen szorongnak a tanter­mekben. Sok-sok szülő pedig be sem írathatta őket. PRIBILLA Mátyás Átadták a Goncourt és a Renaudot díjat A Goncourt díjat, e rangos irodalmi elismerést az idén Dominique Fernandez fran­cia íróna­k ítélték oda Az an­gyalok karjaiban című mű­véért, amely Pier Paolo Pa­solini ismert olasz író és filmrendező imagináriius életrajza. A másik közismert francia elismerést, a Re­naudot díjat egy viszonylag ismeretlen írónak, Georges- Olivier Chateaureyna­ud-nak ítélték oda az Álmok egye­teme című művéért. A Goncourt díj, amelyet Franciaország legkiemelke­dőbb művelődési dolgozóiból álló zsűri ítél oda, mindösz­­sze 50 frank anya­gi juttatás­sal jár. Ez az összeg ugyanis nem változott 1903-óta, ami­kor első ízben ítélték oda a díjat. A díjazás ténye azon­ban 500 000-el is növelheti a szerző eladott könyveinek számát. (Tanjug) Székelykeveiek vendég­játéka Korában Korm­­ban a dél-bánáti amatőr­­színházak szemléjén holnap este 7 óra 30 perckor a művelődési köz­pont színháztermében a székely­­kevei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszócsoportja elő­adja Tamási Áron Énekes ma­dár című háromfelvonásos székely népi ját­ékát. Szereplők: Bogos Já­nos, Szofrán János, Bíró Ferenc, Bíró Anna, Móra Ibolya, Gáspár Zsófia, Erős Erzsébet, Rudalics Ist­ván, Nagy Éva, Magyar Irén és ifjú Rudalics István. Rendező: Ru­­daliics Irma. Az est vendége: Ra­da Djur­cin. A belépés díjtalan. F. L. Képünkön: A topolyai Forum könyvesbolt dolgozói megemlékez­nek az egy éve elhunyt Toldi Istvánról, és a topolyai temetőben megkoszorúzzák sírját. Hirtelenében mit lehetne mondani a vajdasági könyvről? A szituáció végzetesen könyvhónapi, annak is a derekán járunk. Kép­telenség elhinni, hogy a könyvterjesztésnek is vannak áldozatai, ha­lálos áldozatai. Három saroknyiról hallottuk a csattanást... Mintha valaki a poros könyveit ütötte volna egymáshoz. Ki volt az? Ilyesmi az első pillanatban fel sem tűnik. Másnap tudtuk meg, hogy Toldi István örökre kiült a rutén templom elé, s úgy gondolta, hogy ott majd nekünk Fórum-könyveket árul, mert szeretjük őt is meg amit a könyvei mondanak. Szeretni fogjuk őt, amíg élünk. (Személyes megjegyzés: többször kellett volna Irodalmi délután­ra, matinéra vagy estre mennünk. Többször keresett a lakáso­mon, de nem talált otthon. Utólag, ha lehet, elnézést kérni... Nem tudom. De elnézést kér tőle Brasnyó István) A béke megőrzéséért A vajdasági ENSZ-egyes­­let pályázata A vajdasági ENSZ-egyesület az idén ötödik alkalommal írta ki az Egyesült Nemzetek szervezetének világnapja, október 24-e alkalmá­ból irodalmi, képzőművészeti és műszaki pályázatát a vajdasági általános és középiskolások részé­re. Az eredmények közzététele és a jutalmak átadása tegnap volt Újvidéken. Ennek kapcsán kértük meg Ipacs Józsefet, a vajdasági ENSZ- egyesület elnökét, mondjon né­hány szót az idei pályázat ered­ményéről. — Az idén is sikerült biztosítani tevékenységünkben a folytonossá­got. Az idei pályázat rendkívül si­keresnek mondható, a bíráló bi­zottságnak ugyanis 967 beérkezett munka közül kellett kiválogatnia a legjobbakat. A képzőművészeti versenyen 498-an, az irodalmi ver­senyen 443-an vettek részt, a mű­szaki versenyre pedig 5 tanuló küldte be munkáját. Rendkívül nagy örömmel töltött el bennün­ket, hogy ezúttal is érkeztek pá­lyaművek az NSZK-ban dolgozó munkásaink gyermekeitől. Huszon­egy alkotás érkezett Németország­ból, mondhatom, hogy színvona­luk semmivel sem maradt el az itthoniakétól. Az idei versenyünk igen széleskörűnek is mondható, Vajdaság 45 helységéből érkeztek munkák, örvendetes, hogy tartal­mi, minőségi javulás is észlelhe­tő. Pályázatunk célja, hogy lehe­­tőségeinkhez mérten ezúton is küzdjünk az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapcéljaiért, a bé­ke megóvásáért, el nem kötelezett politikánk további érvényesítésé­ért. Úgy láttuk, hogy az ilyen jel­legű pályázatok sikeres munka­formák e célok megvalósítására. Tegnap 72 tanuló részesült könyv- és pénzjutalomban. A ru­­mai Jovan Jovanovic Zmaj iskola tanárnője, Milena Olujić méltán volt büszke, három tanulója is dí­jat kapott. — Minden évben részt veszünk az ENSZ versenyén, és minden év­ben kaptunk egy-egy díjat is. Olyan azonban még nem volt, hogy há­rom diákom is a díjazottak között szerepeljen. Saška Mitkovska büszkén szo­rongatta a jutalmul kapott köny­vet: — Számomra rendkívül sikeres­nek mondható ez az év. A Harcos Szövetség kulai szervezete által kiírt pályázaton első díjat kap­tam, most pedig ez az elisme­rés ... Egyébként a kulai egységes középiskola tanulója vagyok. Sinkovics Piroska, a kishegyesi általános iskola tanulója: — Én most kaptam díjat elő­ször, igaz, még csak harmadikos vagyok. Most nagyon örülök. Jö­vőre is szeretnék részt venni a pályázaton. A legjobb alkotásokból vándor­­kiállítást állítanak össze, s Vaj­daság valamennyi iskolájában be­mutatják az idei tanév folyamán. N. fi. Megoldódik a gordiuszi csomó Eszéken 1985-ig befejeződik a Božidar Maslarič Emlékotthon építésének első szakasza . Itt kap helyet a színházi és a zenei tevékenység Eszéken évek óta tartanak a Bo­­židar Maslarić Emlékotthon föl­építésének előkészületei. A gazda­ság megnehezült feltételei lelassí­tották a munkát, mivel azonban az építési eszközök jobbára a dolgo­zók hozzájárulásából gyűltek ösz­­sze, az építkezési bizottság úgy ha­tározott, hogy 1985-ig be kell fe­jezni az emlékotthon építésének első szakaszát. Legelőször a szín­házi és a zenei tevékenység szá­mára adnak helyet. — Nem vesztegethettük tovább az időt — mondta Dejan Rebic, az építkezési bizottság tagja, az eszé­ki községi pártbizottság elnökségé­nek elnöke. — Most lényegében azt valósítjuk meg, amit eddig elmu­lasztottunk. Az Emlékotthon föl­építésével a dolgozók igényét elé­gítjük ki, hiszen mint már emlí­tettem, az eszközök java része a dolgozók helyi járulékából tevődött össze, erre a célra ugyanis júniu­sig fizették a járulékot. A színházi tevékenységben pél­dául a mostani körülmények kö­zött nincsenek meg a szabad mun­kacsere kialakításának a föltételei. Valamennyiünk feladata, hogy mi­előbb megteremtsük őket. A szín­ház rossz működési föltételei a továbbiakban a színházi élet és tevékenység kényszerű beszünte­tését jelentenék. A nagyobb hor­vátországi városok közül Eszék az egyetlen, amelynek ma nincs meg­felelő színház- és hangversenyter­me. Az Eszéki Horvát Nemzeti Szín­ház nagytermét hét évvel ezelőtt csuktuk be a felügyelők figyelmez­tetésére. A színtársulat egy átépí­tett, 170 férőhelyes helyiségben mutatja be előadásait. Azóta, per­sze, a mintegy 200 éves épületben ismét rosszabbodtak a munkakö­rülmények, olyannyira, hogy a fel­ügyelők az épület összeomlásának veszélyére hívták fel a figyelmet. Az Emlékotthonban, mint már említettem, legelőször a színházi és a zenei élet kap majd helyet, s így hosszú távra szólnak a mű­ködési feltételek. Ezt is ideiglenes megoldásnak tartjuk azonban, hi­szen a régi épület teljes felújítá­sa éveket igényel, és nem utolsó­sorban rengeteg pénzt, aminek ösz­­szegyűjtésére egyelőre nem sok ki­látásunk van. Az Emlékotthonban mintegy 800 négyzetméternyi terü­leten kap helyet a színpad a szük­séges mellékhelyiségekkel, az 1100 férőhelyes nézőteret pedig a meg­felelő technikai megoldásokkal hangverseny- és kiállítóteremmé alakíthatjuk át. — Tudjuk, hogy a gazdaság ne­héz helyzetben van. Mi a Köztár­sasági Könyvviteli Szolgálat szak­embereivel közösen azonban ellen­őriztük az építkezési lehetőségeket — mondja Ivica Fekete, az építke­zési bizottság elnöke. — Megál­lapítottuk, hogy az Emlékotthon első része felemelésének nincs sem anyagi, sem törvényes akadá­lya. Erre a célra 450 millió dinárra van szükségünk. Az anyagi esz­közök 80 százaléka a dolgozók és polgárok hozzájárulásából és a községi költségvetési alapból te­vődik össze, 20 százaléka pedig kölcsönből. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy 320 millió di­nár gyűlt össze a helyi járulékból és a községi költségvetésből, 90 millió dinár kölcsönből, 45 mil­liót pedig a Községi Szakszerveze­ti Tanács és az egyetemi hallga­tók életszínvonalügyi érdekközös­sége ad. Az építkezés első szaka­szához szükséges pénzeszközöket tehát kizárólag községi szinten, a társultmunka-szervezetek pótesz­közei nélkül biztosítjuk. Folynak a megbeszélések a köztársasági mű­velődési, oktatási és hagyomány­ápolási érdekközösségekkel, ame­lyektől legalább 100 millió dinárt várunk. Ez az összeg az otthon második részének a fölépítésében lesz döntő. A bizottságnak az otthon építé­séről szóló határozata hamarosan a községi képviselő-testület küldöt­tei elé kerül, s ők majd döntenek végleg az otthon sorsáról, amely­nek az lesz a feladata, hogy mél­tóképpen ápolja és fejlessze a színházi és zenei kultúrát, vala­mint ápolja a forradalmi hagyo­mányokat. A színházban értesül­tünk arról, hogy az intézmény munkaprogramjának a nyilvános vitájában Eszék dolgozói és polgá­rai messzemenően támogatták a Horvát Nemzeti Színház helyiség­problémáinak és munkakörülmé­nyei javításának a megoldási ja­vaslatát Krleža válogatott művei A szarajevói Oslobodjenje és a zágrábi Mladost gondo­zásában megjelent Miroslav Krleža válogatott műveinek új sorozata, öt kötet a nagy író verseit és novelláit, a Krležijana című sorozat má­sodik kiadásban megjelent öt kötete pedig a nézetek, szempontok, jelenségek kör­képét, valamint a vallásra vonatkozó írásokat tartal­mazza. Az utóbbia­kat dr. Ivan Cvitkovic válogatta. Krleža válogatott műveinek szerkesztője Enes Cengié. A sorozat tegnapi bemu­tatóján dr. Stipe Suvar a többi között elmondta, hogy Krleža nagyon sokat tett és tesz továbbra is az emberi szellem és méltóság, s ezzel együtt a szocializmus ügyé­nek érdekében ezen a mi égbájtunkon. A társult­­könyv­­kiadóik jövőre Krleža szüle­tésének 90. évfordulója al­kalmából megjelentetik a szerző többi művét is. (Tanjug) volt Szófiai egyetemi küldöttség Prištinában Háromnapos látogatásra a Priš­­tinai Egyetemre érkezett a szófiai Kliment Obridezski Egyetem kül­döttsége, amelynek vezetője Geor­­gij Bliznakov akadémikus és rek­tor. Az együttműködés további ki­bővítéséről tárgyalnak. Dr. Ahmet Mumxhiu prorektor és a Priština­ Egyetem többi vezetője tájékoztat­ta a vendégeket a felsőoktatási intézmény önigazgatási átalakulá­sáról és a viszonyok stabilizálódá­sáról. A bolgár vendégek megtekintet­ték a Műszaki Kar, valamint az egyetemi és népkönyvtár új épü­letét. A két egyetem képviselőit fogadta Nedjo Borkovic, a Kosovói Tartományi Végrehajtó Tanács alelnöke, s tájékozódott az együtt­működésről. Ez az együttműködés 1978-ban­ kezdődött. (Tanjug)

Next