Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)

1983-01-05 / 3. szám

1983. január 5., szerda írástudatlanok Évről évre csökken a számuk, de a fiatalok között is sokan vannak — A nők behozzák a hátrányukat — Temerin szép kivétele Messze mögöttünk már az a kor, amikor országos erőfeszítés­sel küszködtünk az írástudatlan­ság felszámolásáért. Ahogyan azóta fogyatkoztak az analfabé­ták, úgy került ki az érdeklődés köréből a művelődésnek ez a fe­kélygóca. Ezúttal is csupán a ta­valyelőtti népszámlálási adatok publikált számai irányították rá figyelmünket. Elöljáróban közöl­jük hát, hogy 1981-ben tartomá­nyunk területén 101713 írástu­datlan személyt vettek számba a számlálóbiztosok, a tíz éven felüli összlakosság hat százaléka tarto­zik a kicsinek nem mondható tö­megbe. Mennyire pontos az adat, senki sem ellenőrizte. Az össze­írók úgy jutottak hozzá, hogy be­sorolták az írástudatlanok közé mindazokat, akik írástudatlannak nyilvánították magukat. (Az írás­tudásra vonatkozó kérdést csu­pán azoknak a 10 éven felüli sze­mélyeknek tették fel, akik nem végeztek semmilyen iskolát vagy 4 általánosnál kevesebbet végez­tek. Írásudatlannak minősítették azt, aki közölte, hogy nem képes összefüggő szövegből értelmet ki­hámozni vagy értelmes szöveget leírni.) Sok-e vagy kevés ez a százez­res tábor, illetve a 6 százalék? Ha azt tekintjük, hogy a tíz év­vel korábbi népszámláláskor még sokkal több volt az írástu­datlan, akkor azt mondjuk, hogy nem sok. 1971-ben Vajdaságban harmadrésszel több volt a számuk (152 528 fő). A csökkenés örvende­tes, örömünk azonban nem lehet maradéktalan, mert­ ez a népes­ségcsoport számbelileg nagyjából 20 000 fővel nagyobb tömeget képvisel, mint a főiskolai és egyetemi végzettségűek együttes tábora! Vegyük még figyelembe azt is, hogy bármiféle iskolai végzettség nélküli polgártársaink száma ennél jóval nagyobb (136 417), ebből tehát látható az is, hogy sokan magánszorgalom­ból vagy a mindennapi élet kény­szerhatása alatt ismerték meg a betűvetés elemi tudományát. Érdemes összehasonlítani az írástudatlanokra vonatkozó mos­tani adatainkat a tíz évvel koráb­ban gyűjtöttekkel. Az első, ami szembetűnik: a fiatalok korcso­portjaiban sokkal kevesebb az írástudatlan nő, mint korábban volt. Nemcsak abszolút számok­ban kevesebb, hanem a férfiak számához viszonyítva is. Ez a vál­tozás olyannyira kifejezett, hogy a 10—14 évesek között már több az írástudatlan férfi, mint a nő. Az előbbiek száma 438 az utób­biaké 432. A különbség ugyan nem nagy, de a korosabbak kö­zött sehol sem fordul elő ilyesmi; minél nagyobb a csoportok élet­kora, viszonylag annál több kö­zöttük az írástudatlan nő, a 40— 64 évesek között egy írástudat­lan férfira körülbelül négy írás­­tudatlan nő jut. Az ilyen helyzet­alakuláshoz természetesen az is hozzájárul, hogy némely korcso­portban jóval több a nő, mint a férfi, ami semmi mással nem magyarázható, mint a háborúval, ahol is mindig jóval több férfi esik áldozatul, mint nő; a 60— 64 éves vajdaságiak összlétszá­­ma például 71 650, közülük 31 340 férfi és 40 310 nő, a különbség kerek kilencezer fő. Van a lakosságnak egy csoport­ja, amelyben az írástudatlanok száma 11 százalék — a többihez viszonyítva szokatlanul nagy. Ez a falusi nők csoportja. A lakos­ságnak ez az egyetlen olyan 10— 14 éves csoportja, amelyben az írástudatlan nők száma (257) meghaladja a férfiakét (255). Ám ha ez így van, akkor valamelyik csoportban kifejezettnek kell len­nie a különbségnek a nők javára. S valóban így van: a városi la­kosság 10—14 éveseinek korcso­portjában 183 írástudatlan fér­fi van és csupán 175 a nő. Meglehetősen nagy az eltérés az írás ismeretében tartomá­nyunk községeinek lakossága kö­zött. A különbség mindenekelőtt a falusi és a városi lakosság kö­zött mutatható ki. Az írástudat­lanok aránya a falusiak között 8 százalék, míg a városiak között ennek csupán a fele. Legkisebb a számarány a leginkább urbani­­zált városrészben,­ az újvidéki Limán és az Óváros községekben, itt az írástudatlanok számaránya mindössze 1 százalék. Az élvo­nalban ezeket követi Kanizsa, Tö­­rökkanizsa, Zenta és Csóka 3 szá­zalékkal. A sor végén áll Kovin és Hódság 11 százalékkal majd ezeket némileg megelőzi Zsabtva és Titel 9 százalékkal. E lemara­­dott községek némelyikében van­nak olyan falvak, amelyekben az írástudatlanság riasztóan nagy bizonyos csoportok között, még­pedig Pancsován (!) és Hódságon, ahol a falusi nők között eléri a 19 százalékot. Még egy érdekességre figyelhe­tünk fel. Temerin valamiben egészen furcsa és szép kivételt képez. Az írástudatlanok 7 száza­lékos arányával a tartományi át­lagnál ugyan valamivel rosszabb a temerini helyzet, ám a 10—14 évesek korcsoportjában vitatha­tatlan elsőbbsége van: egyetlen írástudatlan sincs közöttük. E tekintetben csupán Csóka veheti föl vele a versenyt, ott egyet­lenegy volt e korcsoportban. Még az olyan városi települések is, mint a már említett újvidéki Li­mán és Óváros, lemaradnak mö­göttük. M-n MAGYAR SZÓ ,BELPOLITIKA 7 AZ ADATOK NEM RÁNK VONATKOZNAK A tanulságból mi is okulhatunk Adatok, figyelmeztetőek, nem vonatkoznak közvetlenül reánk, de így is alkalmasak lehetnek arra, hogy leszűrjünk belőlük bi­zonyos következtetéseket a ma­gunk hasznára. A Horvát Szocialista Köztársa­ságban a múlt év első 11 hónap­jában az előző év időarányos sza­kaszához viszonyítva 2,2 száza­lékkal csökkent az ipari termelés. Ez a szám önmagában is elgon­dolkodtató, még inkább az, ha tudjuk, hogy az év első öt hónap­jában még emelkedő volt a ter­melés irányzata, onnan kezdődött a csökkenés, s ez különösen kife­jezett volt novemberben, ebben a hónapban az ipari termelés hét százalékkal maradt el az előző év novemberéhez képest! A csökkenési tendencia tehát éppen abban az időszakban volt a legnagyobb, amikor a köztársasági és országos kongresszusokon is egyre erőteljesebben hangzott el a követelés: növelni kell a ter­melést, fokozni a kivitelt. A termelés 26 gazdasági ágazat­ban csökkent, s ezek adják az ipari termelés 86 százalékát. Akinek nincs is valami nagy jártassága a gazdálkodás kérdései­ben, az is sejtheti most, hogy mi történt: az év első hónapjaiban még növekedett némileg a terme­lés, mert a munkaszervezetek még rendelkeztek némi nyersanyag- és (behozatali) újratermelési anyag tartalékokkal, mikor ezek elfogy­tak­ a behozatali korlátozások miatt, sok üzem képtelen volt elegendő nyersanyaghoz jutni, s csökkentette a termelést. A tartalékokra vonatkozó ada­tok ezt a feltevést támasztják alá: a készáruraktár november vé­gén 0,9 százalékkal volt kisebb az előző év megfelelő időszakához képest, a nyersanyagtartalékok ugyan 5,6 százalékkal megnöve­kedtek, ezt azonban a hazai nyersanyagok felhalmozása okoz­za, behozatali nyersanyagokból 15,3 százalékkal volt kevesebb. (Körülbelül ennyivel, 13,8 száza­lékkal kisebb a köztársaság beho­zatala az előző időszakhoz viszo­nyítva). A kedvezőtlen jelenségek közé tartozik még, hogy a köztársaság kivitelének 57,5 százaléka irányul a konvertibilis piacra, a behoza­talnak viszont több mint hetven százaléka innen származik. Igaz, a behozatalnak a szerkezete vi­szonylag kedvezőnek mondható (de egyúttal utal a köztársaság iparának nagyfokú behozatali irá­nyultságára) : a konvertibilis piac­ról származó behozatal 70 száza­léka újratermelési anyag, 25 szá­zaléka beruházási felszerelés, 5 százaléka pedig közhasználati cikk. Itt tehát nem a beruházásokon van a hangsúly, a legnagyobb tétel éppen az üzemek nyers­anyaggal való jobb ellátását szol­gálja. De mint látjuk, nem kielé­gítően. Minden bizonnyal a termelés csökkenésének következménye az is, hogy a kivitel egészében véve kedvező, 2,7 százalékos a növeke­dés, az év vége felé azonban hónapról hónapra csökkenő irány­zatot mutatott. Ugyancsak kedvezőtlen, s a kí­vánttal ellentétes a termelé­kenység alakulása. Noha ez elsőd­leges feladataink közé tartozik, ez a jövedelem növelésének leg­fontosabb, legbiztosabb feltétele, az említett időszakban ez nem növekedett, hanem 4,5 százalék­kal csökkent. Ez nyilván azzal magyarázható, hogy a foglalkoztatottak száma 2,4 százalékkal növekedett, viszont a rendszertelen nyersanyagellátás miatt az üzemekben többször le­állt a termelés, s a gépek, a munkások nem termelhették meg a tervezett árumennyiséget. A termelés csökkent, a foglal­koztatottak száma növekedett, a személyi jövedelmek pedig majd­nem 30 százalékkal lettek nagyob­bak. Miből? Reálisan, a termelés mennyisége aránján az előző évi nagyságú keresetek kifizetésére se lett volna lehetőség. Hiszen, csak amit megtermeltünk, csak azt a jövedelmet, amit megvalósítottunk, elosztani, elkölteni csak azt tud­hatjuk. Mi mégis, mi is, sokkal, sokkal többet elköltöttünk ennél. Hiába tudjuk, hogy ezt nem le­het? Újjra és újra megpróbáljuk becsapni­­ önmagunkat? Az adatok a Horvát Szocialista Köztársaságra vonatkoznak, de a tanulságból talán mi is okul­hatunk. (bn) _———тзјпеЕв:r—Ш V ■ —­­­ r í b-rjC-aiií /ÉOMBNtoHKSKA MóWoiX L Laűnjos.a;nucs aki V M£GwyoMuA A gombot Ш f—' t' ''«'в <3> ' / гФт •тц Wnf Eszköztársátás A kikintiai öntöde és a belgrádi Intertehna példája A 'kikmđai öntöde és a belgrádi Intertehna Kereskedelmi Munka­­szervezet között tíz évvel ezelőtt kezdődött az együttműködés. Az elmúlt esztendők virágzó kapcso­latát egy újabb társadalmi meg­állapodás aláírásával „koronázták" Ez a megállapodás a munka- és az eszköztársításról szól, s mint ilyen kivételesen nagy jelentősége van mind a kiskundai, mind a fő­városi munkaszervezet további fej­lődése szempontjából. A megállapodás értelmében ■ — amelyet a társult munkáról és az, egyéb törvényes előírások értelmé­ben fogalmaztak meg — a két munkaszervezet a közeljövőben nem kevesebb mint 30 millió di­nárt társít. A belgrádi kereskedel­mi munkaszervezet részt vesz az öntöde korszerűsítésében, a nyers­anyag és az újratermelési anyagoi­ biztosításában, egyszóval kockáza­tot vállal az ipari termelésben. Az öntöde szempontjából külö­nösképpen nagy jelentősége van ennek a megállapodásnak, hiszen évi termelésének több mint a felét a nemzetközi piacon értékesíti. A fővárosi munkaszervezet hozzájárul az öntöde termékeinek az értékes­í­téséhez mind a konvertibilis, mind a klíring elszámolású piacon, már most tudják, hogy a középtávú fej­lesztési terv időszakában melyik évben mennyi árut adnak el az említett piacokon. Ennek természe­tesen igen nagy jelentősége van a tervezés szempontjából, hiszen előreláthatólag biztos vásárlóknak, és ami még fontosabb, meghatáro­zott áron termelnek. P. P. A kivitel növelési lehetőségei Részletek dr. Móra András tudományos értekezéséből (3.) A kivitelt a következőképpen növelhetjük: — a termékfejlesztés javításá­val, a kivitelre kerülő termékek választéknövelése érdekében, — a megbízhatóság növelésével, minőség, valamint leszállítási ha­táridő tekintetében, továbbá a ter­mékek, megformálásának és cso­magolásának a korszerűsítésével, — a termékek folyamatos ex­portálásával — nem pedig csak árufelesleg vagy devizaszükséglet idején, — szervizek, valamint a pótal­katrész-ellátás megszervezése, — a kivitel tervezése és állha­tatossága, továbbá a tervteljesítést szavatoló intézkedések foganatosí­tása, — a marketing elgondolás alkal­mazása a külföldi piacon való fel­lépés alkalmával, továbbá az el­gondolás valamennyi elemének felképesztése (a tekintély, a vevő bizalm­a, a piaci információk, ter­vezés, megvalósítás, ellenőrzés), — erőfeszítések, hogy az árun kívül szolgáltatásokat, szabadal­makat (know-howt) szállítsunk ki, továbbá hogy egyéb nem anyagi kiviteli formákkal lépjünk fel (be­ruházási előtanulmányok, fejlesz­tési programok kidolgozása egyes országok, régiók vagy cégek szá­mára, kutatások, tanácsadás, ex­portcélú marketing és egyéb), a beruházási munkálatok vég­zése külföldön, továbbá komplett agrár-, vegyi-, építőipari, gép­gyártási, iskolai, egészségügyi és egyéb berendezések értékesítése (engineering útján történő értéke­sítés), — az általában egyes technoló­giai folyamatokhoz szükséges komplett felszerelés értékesítésé­vel egybekötött közös beruházások, beleértve a pénzügyi együttműkö­dést is, — közös fellépés, harmadik pia­con, — a kivitelnövelés egyéb for­mái, mint a leasing (bérbeadás vagy bérbevevés), exportcélú en­gineering. Ezeken az alapokon végezhető el a kiviteli stratégia megújítása, emellett külfölddel, elsősorban fej­lődő országokkal való intenzív árucsere-forgalmi programok dol­­gozhatóak ki, amikoris az együt­tes termelésből kiindulva nyers­anyag- és­­ energiaellátással kap­csolatos égető problémákat kell megoldani. A társadalmi és gazdasági fej­lődés lényege a különféle és minő­ség tekintetében eltérő gyakorisá­gú termelési és társadalmi viszo­nyok állandó változása. A gaz­daság fejlődése egyidejűleg szer­kezeti változásokat is jelent. A gazdasági fejlődés és a gazdasági növekedés anyagi alapját a gazda­sági és a társadalom munkával megteremtett erőforrásai képezik. Ezek az erőforrások mindig kor­látozottak és ezért hatékonyabb felhasználásuk fokozottabb gazda­sági növekedést és nagyobb jöve­delmet eredményez. Ebből követ­kezik, hogy Vajdaság esetében is a hatékonyság növelése a gazdasági növekedés és fejlődés egyik leg­jobban óhajtott, illetve a jövede­lemszerzés legracionálisabb forrá­sa. Elemzéseink megerősítik a né­zetet, hogy a műszaki-technológiai haladás a munkatermelékenység magasabb szintje és a hatékonyság növelése továbbra is a társadalmi­gazdasági fejlődés gazdag forrása. Erre utalnak a következő megál­lapítások: 1. Vajdaság gazdaságfejlesztési terveit, céljait és feladatait az adott társadalmi és gazdasági helyzethez mérten nagyfokú érzé­kenységgel, de a kitűzött fő cé­­lok és feladatok tekintetében elég rugalmasan fektettük le. Az 1976 —1885. közötti időszakot felölelő hosszú távú fejlesztési koncepció­nak köszönhetően tartós célokat és feladatokat tűztünk magunk elé. A világgazdasági ingadozások és az extenzív fejlődés miatt, a folya­matos termelési tervek alapján is­mételten meg kellene határozni az 1990-ig, illetve a 2000-ig tartó fejlődés hosszú távú irányait. (Folytatjuk) ZOMBOR МНрп Kosvacot jelöl­ik a pártbizottság elnökévé Josi Kulic mérnöknek, a zom­­bori községi pártbizottság eddigi elnökének lejárt a megbízatása, helyébe Milan Kosovac mérnököt, a pártbizottság eddigi tagját jelö­lik elnöknek. Mi­lan Kosovac 1933-ban született föld­művescsaládban, szerb nemze­tiségű, 1954 óta tagja a KSZ-nek. A bel­grádi Jelen Erdő- és Vadgaz­daság mérnöke. T. L.. NÉHÁNY SORBAN BEFEJEZÉS ELŐTT A KATÓDCSŐ­GYÁR.­­ Ha majd Nišben beindul a termelés az első hazai katódcsőgyárban, a színes tévékészülékek piacán is rendeződik a helyzet. A katódcsöveket tudniillik borsos áron külföldről sze­rezte be ez az iparág, emiatt volt hiánycikk az utóbbi időben a színes té­vékészülék. A hazai katódcsőgyár társított pénzeszközökből épül: 2,3 milliárd dinárt társított erre a célra a zágrábi Villamossági Művek, a kranji Iskra, a banjalukai Rudi Cajavec, a niši Elektronikai Művek és 50 bank, illetve kereskedelmi vállalat. A niši gyárban a napokban már megkezdték a beren­dezések felszerelését. Noha az új létesítmény átadásával három hónapot kés­nek, az idén már 40 000 katódcsövet fog előállítani. A gyárból egyébként évente 350 000 katódcső fog kikerülni. —oOo— MOSÓPORGYÁR SPÜL. — Tíz gyárrészleggel bővül a kruševaci Merima. A korszerű technológiai eljárások alkalmazása révén évente 50 OOO tonna mo­sóport fog gyártani. Bízzunk benne, hogy e fontos árucikkből boltjainkba is kerül majd elegendő mennyiség . . . ■—oOo—• HŰTŐSZEKRÉNYEK AZ AMERIKAI PIACRA. — Üzleti sikernek számít, hogy a cetinjei Obod a nagy konkurrencia ellenére, betört az amerikai piac­­ra. Az elkövetkező három évben 18 840 000 dollár értékben összesen 135 000 hű­tőszekrényt szállít a cetinjei munkaszervezet Amerikába. —oOo— BÁNYÁSZOK LÉZERREL? — A belgrádi tudósok egy csoportja olyan lézerberendezést szerkesztett, amelynek segítségével a tárnákban könnyűszer­rel felfedhető a metángáz. A szén-dioxiddal töltött hordozható műszerdoboz elsősorban terep­vizsgálati célokra szolgál.

Next