Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)
1983-01-05 / 3. szám
1983. január 5., szerda írástudatlanok Évről évre csökken a számuk, de a fiatalok között is sokan vannak — A nők behozzák a hátrányukat — Temerin szép kivétele Messze mögöttünk már az a kor, amikor országos erőfeszítéssel küszködtünk az írástudatlanság felszámolásáért. Ahogyan azóta fogyatkoztak az analfabéták, úgy került ki az érdeklődés köréből a művelődésnek ez a fekélygóca. Ezúttal is csupán a tavalyelőtti népszámlálási adatok publikált számai irányították rá figyelmünket. Elöljáróban közöljük hát, hogy 1981-ben tartományunk területén 101713 írástudatlan személyt vettek számba a számlálóbiztosok, a tíz éven felüli összlakosság hat százaléka tartozik a kicsinek nem mondható tömegbe. Mennyire pontos az adat, senki sem ellenőrizte. Az összeírók úgy jutottak hozzá, hogy besorolták az írástudatlanok közé mindazokat, akik írástudatlannak nyilvánították magukat. (Az írástudásra vonatkozó kérdést csupán azoknak a 10 éven felüli személyeknek tették fel, akik nem végeztek semmilyen iskolát vagy 4 általánosnál kevesebbet végeztek. Írásudatlannak minősítették azt, aki közölte, hogy nem képes összefüggő szövegből értelmet kihámozni vagy értelmes szöveget leírni.) Sok-e vagy kevés ez a százezres tábor, illetve a 6 százalék? Ha azt tekintjük, hogy a tíz évvel korábbi népszámláláskor még sokkal több volt az írástudatlan, akkor azt mondjuk, hogy nem sok. 1971-ben Vajdaságban harmadrésszel több volt a számuk (152 528 fő). A csökkenés örvendetes, örömünk azonban nem lehet maradéktalan, mert ez a népességcsoport számbelileg nagyjából 20 000 fővel nagyobb tömeget képvisel, mint a főiskolai és egyetemi végzettségűek együttes tábora! Vegyük még figyelembe azt is, hogy bármiféle iskolai végzettség nélküli polgártársaink száma ennél jóval nagyobb (136 417), ebből tehát látható az is, hogy sokan magánszorgalomból vagy a mindennapi élet kényszerhatása alatt ismerték meg a betűvetés elemi tudományát. Érdemes összehasonlítani az írástudatlanokra vonatkozó mostani adatainkat a tíz évvel korábban gyűjtöttekkel. Az első, ami szembetűnik: a fiatalok korcsoportjaiban sokkal kevesebb az írástudatlan nő, mint korábban volt. Nemcsak abszolút számokban kevesebb, hanem a férfiak számához viszonyítva is. Ez a változás olyannyira kifejezett, hogy a 10—14 évesek között már több az írástudatlan férfi, mint a nő. Az előbbiek száma 438 az utóbbiaké 432. A különbség ugyan nem nagy, de a korosabbak között sehol sem fordul elő ilyesmi; minél nagyobb a csoportok életkora, viszonylag annál több közöttük az írástudatlan nő, a 40— 64 évesek között egy írástudatlan férfira körülbelül négy írástudatlan nő jut. Az ilyen helyzetalakuláshoz természetesen az is hozzájárul, hogy némely korcsoportban jóval több a nő, mint a férfi, ami semmi mással nem magyarázható, mint a háborúval, ahol is mindig jóval több férfi esik áldozatul, mint nő; a 60— 64 éves vajdaságiak összlétszáma például 71 650, közülük 31 340 férfi és 40 310 nő, a különbség kerek kilencezer fő. Van a lakosságnak egy csoportja, amelyben az írástudatlanok száma 11 százalék — a többihez viszonyítva szokatlanul nagy. Ez a falusi nők csoportja. A lakosságnak ez az egyetlen olyan 10— 14 éves csoportja, amelyben az írástudatlan nők száma (257) meghaladja a férfiakét (255). Ám ha ez így van, akkor valamelyik csoportban kifejezettnek kell lennie a különbségnek a nők javára. S valóban így van: a városi lakosság 10—14 éveseinek korcsoportjában 183 írástudatlan férfi van és csupán 175 a nő. Meglehetősen nagy az eltérés az írás ismeretében tartományunk községeinek lakossága között. A különbség mindenekelőtt a falusi és a városi lakosság között mutatható ki. Az írástudatlanok aránya a falusiak között 8 százalék, míg a városiak között ennek csupán a fele. Legkisebb a számarány a leginkább urbanizált városrészben, az újvidéki Limán és az Óváros községekben, itt az írástudatlanok számaránya mindössze 1 százalék. Az élvonalban ezeket követi Kanizsa, Törökkanizsa, Zenta és Csóka 3 százalékkal. A sor végén áll Kovin és Hódság 11 százalékkal majd ezeket némileg megelőzi Zsabtva és Titel 9 százalékkal. E lemaradott községek némelyikében vannak olyan falvak, amelyekben az írástudatlanság riasztóan nagy bizonyos csoportok között, mégpedig Pancsován (!) és Hódságon, ahol a falusi nők között eléri a 19 százalékot. Még egy érdekességre figyelhetünk fel. Temerin valamiben egészen furcsa és szép kivételt képez. Az írástudatlanok 7 százalékos arányával a tartományi átlagnál ugyan valamivel rosszabb a temerini helyzet, ám a 10—14 évesek korcsoportjában vitathatatlan elsőbbsége van: egyetlen írástudatlan sincs közöttük. E tekintetben csupán Csóka veheti föl vele a versenyt, ott egyetlenegy volt e korcsoportban. Még az olyan városi települések is, mint a már említett újvidéki Limán és Óváros, lemaradnak mögöttük. M-n MAGYAR SZÓ ,BELPOLITIKA 7 AZ ADATOK NEM RÁNK VONATKOZNAK A tanulságból mi is okulhatunk Adatok, figyelmeztetőek, nem vonatkoznak közvetlenül reánk, de így is alkalmasak lehetnek arra, hogy leszűrjünk belőlük bizonyos következtetéseket a magunk hasznára. A Horvát Szocialista Köztársaságban a múlt év első 11 hónapjában az előző év időarányos szakaszához viszonyítva 2,2 százalékkal csökkent az ipari termelés. Ez a szám önmagában is elgondolkodtató, még inkább az, ha tudjuk, hogy az év első öt hónapjában még emelkedő volt a termelés irányzata, onnan kezdődött a csökkenés, s ez különösen kifejezett volt novemberben, ebben a hónapban az ipari termelés hét százalékkal maradt el az előző év novemberéhez képest! A csökkenési tendencia tehát éppen abban az időszakban volt a legnagyobb, amikor a köztársasági és országos kongresszusokon is egyre erőteljesebben hangzott el a követelés: növelni kell a termelést, fokozni a kivitelt. A termelés 26 gazdasági ágazatban csökkent, s ezek adják az ipari termelés 86 százalékát. Akinek nincs is valami nagy jártassága a gazdálkodás kérdéseiben, az is sejtheti most, hogy mi történt: az év első hónapjaiban még növekedett némileg a termelés, mert a munkaszervezetek még rendelkeztek némi nyersanyag- és (behozatali) újratermelési anyag tartalékokkal, mikor ezek elfogytak a behozatali korlátozások miatt, sok üzem képtelen volt elegendő nyersanyaghoz jutni, s csökkentette a termelést. A tartalékokra vonatkozó adatok ezt a feltevést támasztják alá: a készáruraktár november végén 0,9 százalékkal volt kisebb az előző év megfelelő időszakához képest, a nyersanyagtartalékok ugyan 5,6 százalékkal megnövekedtek, ezt azonban a hazai nyersanyagok felhalmozása okozza, behozatali nyersanyagokból 15,3 százalékkal volt kevesebb. (Körülbelül ennyivel, 13,8 százalékkal kisebb a köztársaság behozatala az előző időszakhoz viszonyítva). A kedvezőtlen jelenségek közé tartozik még, hogy a köztársaság kivitelének 57,5 százaléka irányul a konvertibilis piacra, a behozatalnak viszont több mint hetven százaléka innen származik. Igaz, a behozatalnak a szerkezete viszonylag kedvezőnek mondható (de egyúttal utal a köztársaság iparának nagyfokú behozatali irányultságára) : a konvertibilis piacról származó behozatal 70 százaléka újratermelési anyag, 25 százaléka beruházási felszerelés, 5 százaléka pedig közhasználati cikk. Itt tehát nem a beruházásokon van a hangsúly, a legnagyobb tétel éppen az üzemek nyersanyaggal való jobb ellátását szolgálja. De mint látjuk, nem kielégítően. Minden bizonnyal a termelés csökkenésének következménye az is, hogy a kivitel egészében véve kedvező, 2,7 százalékos a növekedés, az év vége felé azonban hónapról hónapra csökkenő irányzatot mutatott. Ugyancsak kedvezőtlen, s a kívánttal ellentétes a termelékenység alakulása. Noha ez elsődleges feladataink közé tartozik, ez a jövedelem növelésének legfontosabb, legbiztosabb feltétele, az említett időszakban ez nem növekedett, hanem 4,5 százalékkal csökkent. Ez nyilván azzal magyarázható, hogy a foglalkoztatottak száma 2,4 százalékkal növekedett, viszont a rendszertelen nyersanyagellátás miatt az üzemekben többször leállt a termelés, s a gépek, a munkások nem termelhették meg a tervezett árumennyiséget. A termelés csökkent, a foglalkoztatottak száma növekedett, a személyi jövedelmek pedig majdnem 30 százalékkal lettek nagyobbak. Miből? Reálisan, a termelés mennyisége aránján az előző évi nagyságú keresetek kifizetésére se lett volna lehetőség. Hiszen, csak amit megtermeltünk, csak azt a jövedelmet, amit megvalósítottunk, elosztani, elkölteni csak azt tudhatjuk. Mi mégis, mi is, sokkal, sokkal többet elköltöttünk ennél. Hiába tudjuk, hogy ezt nem lehet? Újjra és újra megpróbáljuk becsapni önmagunkat? Az adatok a Horvát Szocialista Köztársaságra vonatkoznak, de a tanulságból talán mi is okulhatunk. (bn) _———тзјпеЕв:r—Ш V ■ — r í b-rjC-aiií /ÉOMBNtoHKSKA MóWoiX L Laűnjos.a;nucs aki V M£GwyoMuA A gombot Ш f—' t' ''«'в <3> ' / гФт •тц Wnf Eszköztársátás A kikintiai öntöde és a belgrádi Intertehna példája A 'kikmđai öntöde és a belgrádi Intertehna Kereskedelmi Munkaszervezet között tíz évvel ezelőtt kezdődött az együttműködés. Az elmúlt esztendők virágzó kapcsolatát egy újabb társadalmi megállapodás aláírásával „koronázták" Ez a megállapodás a munka- és az eszköztársításról szól, s mint ilyen kivételesen nagy jelentősége van mind a kiskundai, mind a fővárosi munkaszervezet további fejlődése szempontjából. A megállapodás értelmében ■ — amelyet a társult munkáról és az, egyéb törvényes előírások értelmében fogalmaztak meg — a két munkaszervezet a közeljövőben nem kevesebb mint 30 millió dinárt társít. A belgrádi kereskedelmi munkaszervezet részt vesz az öntöde korszerűsítésében, a nyersanyag és az újratermelési anyagoi biztosításában, egyszóval kockázatot vállal az ipari termelésben. Az öntöde szempontjából különösképpen nagy jelentősége van ennek a megállapodásnak, hiszen évi termelésének több mint a felét a nemzetközi piacon értékesíti. A fővárosi munkaszervezet hozzájárul az öntöde termékeinek az értékesítéséhez mind a konvertibilis, mind a klíring elszámolású piacon, már most tudják, hogy a középtávú fejlesztési terv időszakában melyik évben mennyi árut adnak el az említett piacokon. Ennek természetesen igen nagy jelentősége van a tervezés szempontjából, hiszen előreláthatólag biztos vásárlóknak, és ami még fontosabb, meghatározott áron termelnek. P. P. A kivitel növelési lehetőségei Részletek dr. Móra András tudományos értekezéséből (3.) A kivitelt a következőképpen növelhetjük: — a termékfejlesztés javításával, a kivitelre kerülő termékek választéknövelése érdekében, — a megbízhatóság növelésével, minőség, valamint leszállítási határidő tekintetében, továbbá a termékek, megformálásának és csomagolásának a korszerűsítésével, — a termékek folyamatos exportálásával — nem pedig csak árufelesleg vagy devizaszükséglet idején, — szervizek, valamint a pótalkatrész-ellátás megszervezése, — a kivitel tervezése és állhatatossága, továbbá a tervteljesítést szavatoló intézkedések foganatosítása, — a marketing elgondolás alkalmazása a külföldi piacon való fellépés alkalmával, továbbá az elgondolás valamennyi elemének felképesztése (a tekintély, a vevő bizalma, a piaci információk, tervezés, megvalósítás, ellenőrzés), — erőfeszítések, hogy az árun kívül szolgáltatásokat, szabadalmakat (know-howt) szállítsunk ki, továbbá hogy egyéb nem anyagi kiviteli formákkal lépjünk fel (beruházási előtanulmányok, fejlesztési programok kidolgozása egyes országok, régiók vagy cégek számára, kutatások, tanácsadás, exportcélú marketing és egyéb), a beruházási munkálatok végzése külföldön, továbbá komplett agrár-, vegyi-, építőipari, gépgyártási, iskolai, egészségügyi és egyéb berendezések értékesítése (engineering útján történő értékesítés), — az általában egyes technológiai folyamatokhoz szükséges komplett felszerelés értékesítésével egybekötött közös beruházások, beleértve a pénzügyi együttműködést is, — közös fellépés, harmadik piacon, — a kivitelnövelés egyéb formái, mint a leasing (bérbeadás vagy bérbevevés), exportcélú engineering. Ezeken az alapokon végezhető el a kiviteli stratégia megújítása, emellett külfölddel, elsősorban fejlődő országokkal való intenzív árucsere-forgalmi programok dolgozhatóak ki, amikoris az együttes termelésből kiindulva nyersanyag- és energiaellátással kapcsolatos égető problémákat kell megoldani. A társadalmi és gazdasági fejlődés lényege a különféle és minőség tekintetében eltérő gyakoriságú termelési és társadalmi viszonyok állandó változása. A gazdaság fejlődése egyidejűleg szerkezeti változásokat is jelent. A gazdasági fejlődés és a gazdasági növekedés anyagi alapját a gazdasági és a társadalom munkával megteremtett erőforrásai képezik. Ezek az erőforrások mindig korlátozottak és ezért hatékonyabb felhasználásuk fokozottabb gazdasági növekedést és nagyobb jövedelmet eredményez. Ebből következik, hogy Vajdaság esetében is a hatékonyság növelése a gazdasági növekedés és fejlődés egyik legjobban óhajtott, illetve a jövedelemszerzés legracionálisabb forrása. Elemzéseink megerősítik a nézetet, hogy a műszaki-technológiai haladás a munkatermelékenység magasabb szintje és a hatékonyság növelése továbbra is a társadalmigazdasági fejlődés gazdag forrása. Erre utalnak a következő megállapítások: 1. Vajdaság gazdaságfejlesztési terveit, céljait és feladatait az adott társadalmi és gazdasági helyzethez mérten nagyfokú érzékenységgel, de a kitűzött fő célok és feladatok tekintetében elég rugalmasan fektettük le. Az 1976 —1885. közötti időszakot felölelő hosszú távú fejlesztési koncepciónak köszönhetően tartós célokat és feladatokat tűztünk magunk elé. A világgazdasági ingadozások és az extenzív fejlődés miatt, a folyamatos termelési tervek alapján ismételten meg kellene határozni az 1990-ig, illetve a 2000-ig tartó fejlődés hosszú távú irányait. (Folytatjuk) ZOMBOR МНрп Kosvacot jelölik a pártbizottság elnökévé Josi Kulic mérnöknek, a zombori községi pártbizottság eddigi elnökének lejárt a megbízatása, helyébe Milan Kosovac mérnököt, a pártbizottság eddigi tagját jelölik elnöknek. Milan Kosovac 1933-ban született földművescsaládban, szerb nemzetiségű, 1954 óta tagja a KSZ-nek. A belgrádi Jelen Erdő- és Vadgazdaság mérnöke. T. L.. NÉHÁNY SORBAN BEFEJEZÉS ELŐTT A KATÓDCSŐGYÁR. Ha majd Nišben beindul a termelés az első hazai katódcsőgyárban, a színes tévékészülékek piacán is rendeződik a helyzet. A katódcsöveket tudniillik borsos áron külföldről szerezte be ez az iparág, emiatt volt hiánycikk az utóbbi időben a színes tévékészülék. A hazai katódcsőgyár társított pénzeszközökből épül: 2,3 milliárd dinárt társított erre a célra a zágrábi Villamossági Művek, a kranji Iskra, a banjalukai Rudi Cajavec, a niši Elektronikai Művek és 50 bank, illetve kereskedelmi vállalat. A niši gyárban a napokban már megkezdték a berendezések felszerelését. Noha az új létesítmény átadásával három hónapot késnek, az idén már 40 000 katódcsövet fog előállítani. A gyárból egyébként évente 350 000 katódcső fog kikerülni. —oOo— MOSÓPORGYÁR SPÜL. — Tíz gyárrészleggel bővül a kruševaci Merima. A korszerű technológiai eljárások alkalmazása révén évente 50 OOO tonna mosóport fog gyártani. Bízzunk benne, hogy e fontos árucikkből boltjainkba is kerül majd elegendő mennyiség . . . ■—oOo—• HŰTŐSZEKRÉNYEK AZ AMERIKAI PIACRA. — Üzleti sikernek számít, hogy a cetinjei Obod a nagy konkurrencia ellenére, betört az amerikai piacra. Az elkövetkező három évben 18 840 000 dollár értékben összesen 135 000 hűtőszekrényt szállít a cetinjei munkaszervezet Amerikába. —oOo— BÁNYÁSZOK LÉZERREL? — A belgrádi tudósok egy csoportja olyan lézerberendezést szerkesztett, amelynek segítségével a tárnákban könnyűszerrel felfedhető a metángáz. A szén-dioxiddal töltött hordozható műszerdoboz elsősorban terepvizsgálati célokra szolgál.