Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)

1983-01-19 / 17. szám

1983. január 19.– szerda MAGYAR SZÓ KÜLPOLITIKA Felélénkíteni az együttműködést Jugoszláv—kínai zárótárgyalások A jugoszláv—kínai zárótárgya­lásokon ismét rámutattak Tito el­nök szerepére és érdemeire a két ország barátságának és együttmű­ködésének fejlesztésében. A JSZSZK Képviselőházának Raif Dizdarevic elnök vezette küldött­sége Peng Csennel, a Kínai Népi Képviselők Országos Gyűlése ál­landó bizottságának alelnökével és munkatársaival tárgyalt. Megelégedéssel állapították meg, hogy Jugoszlávia és Kína kapcso­latai igen jól fejlődnek. A gazda­sági kapcsolatok lemaradnak az igen fejlett politikai viszonyok mögött, ezért mindkét félnek fo­koznia kell az ez irányú együtt­működés, a hosszú távú és külön­böző gazdasági kooperáció formá­it. Peng Csen, az új kínai alkot­mány egyik megalkotója ismertet­te a kínai politikai és gazdasági rendszer legfontosabb változásait. Hangsúlyozta, hogy kínai viszony­latban lehetetlen az egy központ­ból való vezetés és irányítás. Az ilyen rendszer nem hatékony. A decentralizálással, bizonyos felha­talmazásoknak a tartományokra való átruházásával és a vállalatok jogainak növelésével — a munka szerinti díjazás mellett — maxi­málisan serkenteni igyekeznek a a munkások kezdeményezését, fe­lelősségét, hogy korszerű és haté­kony irányító rendszert létesítse­nek a gazdaságban és megtalálják az állam, a kollektíva és az egyén érdekei egyeztetésének módját. Raif Dizdarevic Jugoszláviának az önigazgatás alapjain való fej­lesztését és a gazdasági problémák megoldására irányuló intézkedése­ket ismertette. Véleménycserét folytattak a legfontosabb nemzetközi kérdések­ről is. Peng Csen elismeréssel szólt Jugoszlávia önálló és el nem köte­lezett politikájáról és meggyőző­dését fejezte ki, hogy hazánk át­hidalja jelenlegi nehézségeit. A kínai tisztségviselő kiemelte a kínai külpolitika vezérelvét: tisz­teletben kell tartani minden or­szág önállóságát és nem szabad beavatkozni mások belügyeibe. A JSZSZK Képviselőházának küldöttsége a zárótárgyalásokon és az előző napokban, a Hu Jao­­panggal, a Kínai EP főtitkárával, valamint Vej Kuo-csinggel, a par­lament állandó bizottságának alel­nökével folytatott megbeszéléseken megállapította, kölcsönös készség nyilvánul meg az egyenjogúságon, kölcsönös megbecsülésen és meg­értésen alapuló együttműködés to­vábbfejlesztésére. Hansúlyozták a politikai dialógus folyamatosságá­nak szükségét a két ország gyü­mölcsözőbb együttműködése érde­kében. (Tanjug) PROPAGANDAHÁBORÚ Irán nem enged feltételeiből Követeléséről csak akkor mond le, ha Irak is iszlám köztársaság lesz Rafsanjan, az iráni parlament elnöke megismételte, Irán nem mond le az Irakkal vívott háború befejezéséül szabott feltételeiről. Az iráni televízióban mondott be­szédében kijelentette: „Teherán csak abban az esetben lenne haj­landó letenni követeléseiről, ha Irak is iszlám köztársasággá ala­kulna”. A propagandaháborúval egyide­jűleg, amelynek célja, hogy minél több iránit buzdítsanak Bagdad politikájának elítélésére, az elmúlt napokban a fronton is mind in­tenzívebbek a harcok. A harctere­ken azonban viszonylag mégiscsak nyugalom van, amiből arra lehet következtetni, hogy Irán újabb of­­fenzívát készít elő. (Tanjug) Iraki légitámadások Iraki repülőgépek hétfőn össze­sen 83 támadást intéztek a Kharg­­szigeten levő iráni olajberendezé­sek, egy ahvazi gázgyár, és a front központi szakaszán összevont irá­ni csapatok ellen. Az iraki fegy­veres erők főparancsnokságának közleménye szerint a repülőgépek „precízen lőttek”, és nagy károkat okoztak az ellenségnek. Az iráni katonai közlemény nem tesz említést az iraki légitámadá­sokról, csak annyit jegyez meg, hogy az iraki gépeknek el kellett hagyniuk Irán légiterét anélkül, hogy elvégezték volna feladatu­kat. Három iraki gépet lelőttek. SZOVJETUNIÓ A sajtó bírálja a sajtót A Pravda című szovjet pártlap tegnap váratlanul igen keményen bírálta „a szovjet sajtó többi ré­szét”, mert — amint fogalmazott — nem kíséri figyelemmel a kol­lektíváknak a termelés irányítá­sával, a tervek teljesítésével és a rend megszilárdításával kapcsola­tos szerepének mélyrehatóbb elem­zésében bekövetkezett szemmel látható változásokat. A Pravda vezércikkben bírálja a szovjet sajtónak azt a részét, amely az SZKP 28. kongresszusa után „nem szervezte át sorait”, és „nem tartja eléggé szem előtt a párt legutóbbi meghagyásait”. Szembetűnő, hogy az SZKP KB sajtószervének vezércikke először ír egyértelműen és nyilvánosan arról, hogy a szovjet nemzetgaz­daságban „bizonyos fordulatok­ra”, illetve rendszerbeli változá­sokra került sor. Megállapítja, hogy a szovjet dolgozó újszerűen viszonyul a sajtóhoz, s hogy im­már az olvasó nem csupán „fo­gyasztója” az információdnak. (Tanjug) Előrehaladás várható a rakétakérdésben? Oromiko bonni sajtóértekezlete­n Kohl fogadta a szovjet külügyminisztert A középhatótávolságú rakéták viszonylatában a Szovjetunió és az NSZK álláspontja között különbségek vannak, de hasonló­ságok is, és mindkét fél egyetért abban, hogy a genfi leszerelési párbeszédet föltétlenül folytatni kell — jelentette ki a Bonnban tegnap tartott sajtóértekezletén Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszter. Ez a megfogalmazás a nyugat­német és a világsajtó háromszáz­ötven egybegyűlt képviselője szá­mára — akikkel a szovjet diplo­mácia vezetője több mint másfél órát beszélgetett — meglehetősen titokzatosan hangzott. Gromiko azonban, ha meglehetősen tartóz­kodóan is, mégis a derűlátó benyo­mását tette az újságírókra. S ezt a benyomást mintha csak erősítené bonni vendéglátóinak — állítólagos­­ újabb interpretáció­ja. Értesülések szerint ugyanis Hanns-Dietrich Genscher nyugatné­met külügyminiszter most „várat­lanul nagyra értékeli” Moszkvának „a legfontosabb kérdésekről foly­tatandó érdemi dialógusra való hajlandóságát”. Először hallatszik ugyanakkor az is, hogy Gromiko már „nyom­dakész szövegeket” és „földrajzi térképeket” vitt magával Bonnba­­, a szovjet javaslat legkonkré­tabb elemeit. S mindezt, úgymond, tetézi a döntés, hogy mihelyt Gro­miko beül repülőgépébe, Bonn sür­gősen követeket meneszt nyugati szövetségeseihez és tájékoztatja őket Gromiko bonni tárgyalásairól Vajon azt jelentené ez, hogy a középhatótávolságú rakétákról mindeddig meglehetősen vontatott tárgyalások előrelendülnének? Ha igen, mikor? Gromiko a tegnapi sajtóértekez­leten azt a lehetőséget sem zárta ki, hogy sor kerül az Andropov­ Reagan találkozóra, noha egyértel­műen értésre adta, hogy ehhez mindkét fél feltétlen óhajára és készségére van szükség. Úgyszin­tén egyértelműen megismételte Moszkva álláspontját, hogy a Ro­nald Reagan amerikai elnök által megfogalmazott „maximalista zé­rómegoldás” (az összes SS—20 tí­pusú rakéta megsemmisítése) nem jöhet számításba. Hétfőn este azonban egy félig hivatalos, félig magánjellegű be­szélgetésben Gromiko állítólag azt mondta, hogy „egyelőre még csak az első lépésre került sor”, és hogy „a döntés csak őszre születhet meg”. A sajtóértkezleten egyébként nyomatékosan hangsúlyozta, hogy „nem jött rossz szándékkal”, és hogy Moszkva szempontjából láto­gatása időpontjának semmi köze sincs az NSZK-ban március 6-án esedékes parlamenti választások­hoz. Ez a kijelentés gyakorlatilag megfelel az NSZK-ban hallható kombinációknak, hogy Reagan március 6-a előtt semmi esetre sem hajlandó találkozni Andro­­povval, nehogy ilyenformán kárt okozzon a nyugatnémet választási kampányban a szilárdan a reagani zérómegoldás mellé állt Kohl kancellárnak. Gromiko bonni látogatása ked­den este gyakorlatilag befejező­dött, a jelzett időpontig találko­zott Genscherrel, Kohllal és Cars­­tensszel. Hátramaradt még, hogy tárgyaljon Brandttal, a szociálde­mokraták vezetőjével és Vogellel, kancellárj­elölt­j­ükkel, valamint Strausszal, a Keresztényszociális Unió bajor szárnyának vezetőjé­vel. Kohl kancellár tegnap fogadta Gromikót. Megfigyelők szerint fi­gyelmük homlokterében a lesze­relés, illetve a középhatótávolsá­gú eurorakéták elhelyezésének kér­dése szerepelt. ☆ Bonnban tegnap teljességgel megm­u­­­tatkozott, hogy a szovjet külügymi­niszter látogatása, egyáltalán az euro­­rakétákkal kapcsolatos szovjet „béke­kezdeményezés” mily nagymértékben befolyásolhatja az ottani választási kampányt. Kohl a szociáldemokratáikat és kancellárjelöltjüket gyakorlatilag azzal vádolta, hogy eltértek a nyugati szö­vetségesek politikájától, Weizsäcker, Nyugat-Berlin keresztény uniópárti fő­polgármestere pedig arra figyelmezte­tett: „A választásoknak nem szabad népszavazássá fajulniuk a leszerelés­ről”. A konzervatív sajtó még ennél is tovább megy. A Springer konszern lapja, a Die Welt híre bombaként robbant: Andropov a közelmúltban Moszkvában közölte az odalátogató Vo­gellel, reméli, hogy a szociáldemokra­ták ismét­­kormányra kerülnek Bonn­ban. Ugyanez a lap tegnapi számában köz­li a hírrel kapcsolatos visszhangokat. Idézi a keresztény uniópártok bundes­­tagbeli frakciójának vezetőjét, aki kijelentette: „Fontos, hogy a német választópolgárok tudják — Vogel a választásokon Moszkva favoritja”. A szándék egyértelmű. Gyökerei visszanyúlnak az adenaueri hideghábo­rús­­és kommunistaellenes) időszakig. A politikai ellenfelet a Moszkva ál­tal támogatott kommunistabarát poli­tikusként kell a közvélemény előtt befeketíteni. A Vogel elleni támadás­sal kapcsolatos keresztény uniópárti gondok egyrészt abban rejlenek, hogy egészen konkrét kérdésről van szó: Andropov javaslatáról a középhatótá­volságú szovjet rakéták számának csökkentésére, hogy ezáltal a nyuga­tiak se szereljenek fel hasonlókat. A CDU/CSU gondjai annál nagyob­bak, mert valóban nem hoz túlságo­san nagy népszerűséget, ilyenformán sokat a konyhára a rakéták telepí­tésének pártfogolása, bármiként indo­kolják is ennek szükségességét. And­ropov javaslatai pedig — a legutóbbi jelzések szerint — még Washington­ban is pozitív visszhangra találtak. Vogel ezt ügyesen kihasználta. Nem cáfolta a Die Welt írását, mindössze annyit mondott, hogy a hír a mese és a valóság elegye, s hogy effajta bátorító híreket „csak az Egyesült Államokban hallott”. Kohl vádjából, kiváltképpen pedig Weizsäcker felhívásából ítélve az a következtetés vonható le, hogy a ra­kétavita a CDU/CSU számára megle­hetősen sok kellemetlenséget okozott. Ennél még biztosabb talán csak az lehet, hogy az eurorakéták a válasz­tási kampány kulcskérdése, s hogy a márciusi szavazás e téma jegyében zajlik majd. (Tanjug, Reuter, AFP) OLASZORSZÁG Hétmillió munkás sztrájkolt Mintegy hétmillió olasz ipari munkás sztrájkolt tegnap négy órán át. Új munkaszerződéseket, valamint fizetés- és béremelést követeltek. A sztrájkot megelőző­en két héten át heves tiltakozások és felvonulások voltak Olaszor­­szág-szerte a kormány gazdaság­­politikája miatt. Az ipari munká­sokhoz csatlakoztak a nyomdá­szok is, ezért tegnap nem lehetett újságot kapni. (Tanjug) 59 Érzelmi okok­, bizalmatlanság Nehezen megy a szakszervezetek létrehozása Lengyelországban A 207 legnagyobb lengyel kollek­tíva párttitkárainak Varsóban megtartott tanácskozásán társadal­mi, politikai és gazdasági helyze­tükről tárgyaltak, minthogy ezek a vállaltatok maghatározó tényezői a lengyel nemzeti gazdasá­gnak. A Wojciech Jaruzelski el­ső tit­kár vezette tanácskozáson megkü­lönböztetett figyelemmel elemezték a szakszervezetek létrehozásait és a muinikülöniigazgatás felélénkíté­­sét. Elhangzott, hogy a fiatal dol­gozók nem vesznek rész­t megfelelő mt értekcben az új szakszervezetek munkájában, s ezért a részvevők arra a nézőpontra helyezkedtek, hogy a párt tagságának határozot­tabban kell tevékenykednie, hogy feltárja a fiatalok megnyerésének útját. Bírálták a műszaki értelmi­ség hozzáállását is, mondván, hogy nem vállalt megfelelő szerepet a szakszervezetek életre hívá­sában. Ugyanilyen bírálat érte a közép­kádert drs. Kazi­mierz Barcikowski, a ZJ­MP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára fel­szólalásában úgy vélte, hogy az erős szakszervezetek létrehozása a párt és az ország történelmi fel­adata. Szerinte feltétlen­üli vitát kell folytatni a szakszervezetek feladatainak jövőjéről, „kiütve az érveket az ellenfél kezéből", és ilyenformán módot adni az új szak­szervezeti mozgalom kibontakozá­saira. Kommentálva a tanácskozást a Zycie Warszawy című lap tegnapi számában azt írja, hogy a szak­­szervezetekről szóló törvény elfo­gadása óta imimá­r három nőnap telt el, s most már minden máso­dik vállalatban működnek a kez­deményező bizottságai. Ed­dig kö­rülbelül 3700 új szakszervezeti szervezetet jegyeztek be, é­s több mint 5000 kérelmet. Ezek az adatok — írja a lap — az új szakszervezetek megalakítá­sának nehézségeiről tanúskodnak, egyszersmind arról, hogy itt java­részt „érzelmi okok” játszanak közre. Megállapítja: „Senki sem rejti véka alá az új szakszervezeti szervezetek létrehozásával kapcso­latos problémákat és a nehézsége­ket”. A varsói tanácskozás éppen úgy, mint a sajtóban és a többi hírköz­lő szervben naponta megjelenő je­lentések arra utalnak, hogy a mu­nkáisosztá­ly nagy része — min­denekelőtt a fiatalok — továbbra is bizalmatlanok az új szakszerve­zeteik iránt. Ennek számos oka van, a leglényegesebb azonban, hogy a dolgozók úgy vélik, nem az övéké lesz, hanem egyfajta „szak­szervezeti direkció”. A megingott bizalmat nehéz helyreállítani, ezért m­egkülönböz­tetett figyelmet szentelnek a párt szerepének a kolllektí­vákiatain. Amint azonban Józef Ozyb­ek, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára Bydgoszczban tartott sajtóértekezletén elmondta, a párt kiemelt fel­adatai jelenleg a következőkben foglalhatók össze: tulajdon eszm­ei­ polit­ika gyengesé­gének fölszámolása é­s a munkás­osztállyal megszakadt kapcsolatok helyreállítása. Arra is rámutatott, hogy továbbra is vannak bizonyos veszélyek, mert a politikai ellenfél most politikai jelszavaik helyett demagóg szociálfőgandasági jelsza­vakat hirdet, s azzért akarja meg­nyerni magáéinak a munkásosztályt. E roppant szövevényes politikai helyzetben igyekeznek erősíteni a párt „egységét”, ugyanakkor meg­teremteni „a m­unká­soisztrály és az új szakszervezetek kapcsolatfelvé­telének” feltételeit. A­z ország ve­zetősége számára ez igen nehéz feladat, mert „a helyzet csillapí­tása” Lengyelországiban nem je­lenti egyszersmind azt, hogy az adott megoldást a munkásosztály el is fogadta. (Tanjug) A kőolaj árának csökkenésétől tartanak Milyen következményekkel járna? Az Európai Gazdasági Közösség attól tart, ho­gy a kőolaj ár­ának hir­telen csökkentése még komolyabb következményekkel járhatna, mint 1­7. edd­igi ugrásszerű drágulások. A fejlett nyugati ipari országok elsősorban attól félnek, hogy a kő­olaj áriáinak esése arra késztetheti az úgynevezett petrolidoliták­ok tulaj­donosait, hogy dollárjaikat kive­gyék az itteni bankokból, ami nyil­vánvalóan megrázkódtatná a vil­ág pénzügyi struktúráját. A kőolaj árának csökkenése l­as­sítaná az energiapótló és -helyette­sítő források fejlesztés­éb­e irányuló beruházásokat. Ezzel egyidejűleg valószínűleg ismét fokozódna a kő­­olaj­fogyasztá­s, ami, a korlátozott tartalékok miatt újabb energiavál­ságot okozna, valószínűleg már az évtized végién, és ennek m­ég ko­molyabb következményei lenné­nek, mert időközben az energia­termelők is viszonylagos vállsételt a kerületének. (Tanjug) 13 Az atomfegyverkezés erkölcsi vonatkozásai Amerikai—etiópiai püspöki értékértés­ a Vatikániján A Vatikánban tegnap zárt ajtók mögött amerikai—európai püspöki értekezlet kezdődött az atomfegy­­-v­erkezés erkölcsi és egyéb vonat­kozásairól. Ilyenre még nem volt példa a katolikus egyház történe­tében. Az Egyesült Államok püs­pökkari konferenciájának legma­gasabb rangú képviselői az újon­nan kinevezett Joseph Bernardin bíborossal az élen Franciaország, Nyugat-Németország és Nagy-Bri­­tannia püspökeivel találkoznak. A kétnapos tanácskozást a Szentszék védnöksége alatt tartják. Témája az amerikai püspökkari értekezlet pásztorlevele, amely második ter­vezetében (a harmadikat, véglegest májusban szövegezik meg, mint az USA katolikus egyházának vé­leményét) elítéli az atomerő hasz­nálatát, és megkérdő­jelezi az úgynevezett riasztórendszer er­kölcsösségét. Az amerikai püspökök élesen bí­rálják Reagan atomelrettentési po­litikáját és szembeszállnak egyebek között az MX rakéták építésével is. A washingtoni kormányzat éle­sen reagált William Clark nem­zetbiztonsági tanácsos levelében. Clark az atompolitika téves értel­mezéséről és a védelmi stratégia erkölcsösségéről írt a püspököknek címzett válaszában. A római sajtó megírta, hogy a Szentszék elutasította Washington kérelmét, hogy hasson az amerikai püspökök véleményére. A Fehér Ház bizonyára fokozza nyomását. Tény, hogy az amerikai püspök­kari konferencia álláspontja meg­egyezik a Szentszék álláspontjával, mivel az atomfegyverkezés a II. János Pál pápa figyelmét lekötő problémák között megkülönbözte­tett helyet foglal el. Ezt megerő­síti, hogy a tanácskozásban részt vesznek a Vatikán legfontosabb szervei, a Világi Ügyek Tanácsa Silvestrini bíboros vezetésével, a Szentszék „külügyminiszterével” és a Justitia et Pax elnevezésű pápai bizottság. A közvélemény és a sajtó óriási érdeklődéssel kísé­ri a tanácskozást, amelyen az amerikai katolikus egyház vezetői megvitatják az atomfegyverkezés problémáit Franciaország, Nagy- Britannia és az NSZ püspökeivel, mert ezeket az országokat a kér­dés rendkívül érzékenyen érinti. Nincs kizárva, hogy a püspökök egységes álláspontot alakítanak ki az ijesztő atomfegyverkezési ver­seny erkölcsi vonatkozásáról és ennek messzemenő hatása lesz a Nyugat túlnyomórészt katolikus közvéleményére. (Tanjug) A KGST végrehajtó bizottságának ülésszaka Moszkvában megkezdődött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa (KGST) végrehajtó bizottsá­gainak 105. ülésszaka, amelynek munkájában részt vesz a JSZSZK küldöttsége is. Élén Mi­te Pejovsz­­ki, az SZVT tagja áll. Az ülésszak a közlekedés, energia, technológia, nyersanya­ggyá­rtás és néhány ha­sonló téren valló hasisszú távú együtt­működési programok elemzését készíti el. A jugoszláv küldöttség azoknak a kérdéseknek a megvitatásában vett részt, amelyek Jugoszlávia és a KGST országainak érdekeibe vágnak. Pejovsz­ki tegnapelőtt találkozott Fagyejevel, a KGST főtitkárával. Mindketten megelégedéssel szóltak a kormányközi bizottságok és vállalatok és jugoszláv munkaszer­vezetek között létrejött együttmű­­ködésiről (Tanjug)

Next