Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)

1983-01-20 / 18. szám

1983. január 20., csütörtök Lelkiismeret kérdése is Bármennyire nehezünkre esik is, be kell ismernünk: a küldöt­tek és a küldöttségek nem vál­tották be a tevékenységükhöz fűzött reményeket. A rendszer egészében nem az elképzelés sze­rint működik. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy gyakran kellő ismeretek híján — amelyeket a szakszolgálatoktól kellene kap­niuk a küldötteknek — a dön­téshozatal egyes szakaszaiban formális a dolgozóknak, illetve a küldötteknek a részvétele. Ért­hetőbben: nincs ráhatásuk az események alakulására. Legkife­­jezettebb ez az önigazgatási ér­dekközösségekben, éppen ott, ahol a gazdaságban megteremtett jövedelem számottevő hányadá­nak a sorsáról kellene határozni. A közgyűléseken, a végrehajtó bizottságokban olyan döntések születnek, amelyet a szakszolgá­lat sugalmaz, nem pedig a kül­dött javasol. Miért van ez így? A tartomá­nyi pártbizottság legutóbbi ülé­sén az okok-okozatok összefüg­gését kereste, s megállapította, hogy a küldöttségek nem mű­ködnek, nincs kapcsolatuk a bá­zissal, magukra maradtak, nem kapnak útmutatást, támogatást a társadalmi-politi­kai szervezetek­től. Szinte sehol sem vizsgálták felül megvannak-e zavartalan te­vékenységének , a feltételei, együttműködnek-e a küldöttek és a küldöttségek az önigazgatási szervekkel (és ha nem, miért nem), hogyan veszik ki részüket a kommunisták ebből az akció­ból. Végül leszögezte, hogy esz­mei-politikai tevékenységgel szét kell oszlatni a küldöttrendszer hatékonysága iránti bizalmatlan­ságot, a küldöttségek és küldött­ségek eszmei-politikai felkészíté­sével helyre kell hozni a mu­lasztást. Valami azonban kimaradt az elemzésekből, a felszólalásokból. Ez pedig a küldötteknek, az egyéneknek a vállalt feladatok­hoz való hozzáállása. Az érem másik oldala ugyanis éppen a küldött viszonyulása, felelősségé­nek megnyilvánulása. Harmadik nemzedéke nőtt már fel küldött­rendszerünknek. A korábbi ta­pasztalatok és hallottak alapján a harmadik mandátum megvá­lasztottjainak tisztában kell(ene) lenniük, mire vállalkoznak, tud­niuk kell (és tudják az előző nemzedék gyakorlatából), hogy az üléseken számos társadalmi­­gazdasági kérdés megvitatása szerepel, hogy ezekhez bőséges anyag érkezik, s enmer legyen a talpán, aki az egészen „átrágja” magát, sőt a bázis véleményét is kikérheti a vitás kérdésekben. Nem könnyű feladat, tudjuk ezt mi küldöttek, s tisztában voltunk vele, amikor a megbíza­tást vállaltuk. S azt is, hogy akadnak közöttünk érdekelteb­bek vagy kevésbé érdekeltek, akiknek szívügye egy-egy kérdés tisztázása vagy elintézése, azok fáradtságát nem ismerve átta­nulmányozzák még a vaskos kö­tetre tehető anyagokat is, s kér­dezni sem szégyen a tárgykörhöz jobban értő, ha valami nem vi­lágos. Nem könnyű mindezt vál­lalni és négy éven át kitartóan eljárni az ülésekre, vitázni, bi­zonyítani, érvelni és a bázis vé­leményét kikérni, és az innen hozott érdekeket másokéval ösz­­szeegyeztetni. Elfogy a lendület, a munkakedv, kihagy az éberség, és ilyenkor születnek a bázis akaratával ellentétes döntések. Legyünk őszinték, tőlünk kül­döttektől, lelkiismeretes vagy nemtörődöm megbízatás-vállalá­sunktól függ, hogyan működnek a küldöttségek, és persze a rend­szer is a maga egészében. Az egyén lelkiismerete, hozzáállása egyike talán a legfontosabbak­nak ebben az egész, problémakör­ben. Ezt nem szabad és nem is lehet szem elől téveszteni. Cs. Zs. BÁCSFÖLDVÁR Eredményes évet zárt a­ zöldség­féle-szárító üzem Elsőrendű feladat a nyersanyag biztosítása — Kétszáz­millió? beruházással a termelés megkétszereződik — Nyolcvan-száz új munkaerő elhelyezése várható A bácsföldvári zöldségfélét szá­rító üzem tavaly a rendkívül ne­héz helyzet­ben (súlyos elemi csa­pás) eredményesen valósította meg évi termelési tervét. Az idén pedig még nagyobb termelés vár­ható ettől a társultmunka-alap­­szervezettől. A tavalyi eredmé­nyekről és problémákról, az idei ter­vekről Dušan ANIMOVIC ag­rármérnökkel, a tmász igazgató­jával beszélgettünk. — Zöldségféle-szárító üzemünk tavalyi termelési tervét 101 szá­zalékban valósította meg, igen nehéz feltételek között — mond­ta az igazgató. — Ismeretes, hogy a június végi nagy jégverés nem­csak vetéseinkben okozott hatal­mas károkat, hanem magában az üzemben is nagy kárt tett: csak­nem egyhónapi termelési kiesést idézett elő a feldolgozási idény­ben. Ezért később szükségesnek bizonyult négy műszak bevezetése, még ünnepnapokon is termeltünk. December utolsó előtti napján tel­jesítettük az évi tervet, mintegy 1100 tonna szárított zöldséget ál­lítottunk elő, mintegy 30 száza­lékkal többet az 1981. évinél. Az idei termelési terv a tava­lyi megvalósításhoz képest 10 szá­zalékkal több szárított zöldségfé­lét irányoz elő, azaz 1220 tonnát. Ezért továbbra is négy műszakban folyik a termelés. Az egyik vo­nal részére mintegy 1500 tonna feldolgozatlan vöröshagymát ter­veznek importálni, hogy eleget te­hessenek a konvertibilis piacra való kötelezettségüknek. A másik vonaluknak június végéig bizto­sítva van a szükséges mennyisé­gű burgonya, pasterna és sárga­répa. Ez a vonal meg fogja való­sítani félévi termelési tervét. A társultmunka-alapszervezet igazgatója ezután hangsúlyozta, elsőrendű feladatuk minél több nyersanyagot biztosítani az üzem részére. Saját földterületükön mintegy 760 hektáron termeszte­nek zöldségfélét, több mint 20 000 tonna mennyiségben. A Becse és Csóka község területén működő társastermelési alapszervezetek ré­vén a magántermelőktől 5000 ton­nát terveznek felvásárolni, így elegendő mennyiségű nyersanyag­­ lesz a jövő év májusáig. Az üzem továbbfejlesztéséről el­mondta, hogy a község középtá­vú fejlesztési terve (1983—1985) a földvári üzemet az elsőbbségben részesülők közé sorolja. Az idén és jövőre erre a célra mintegy 200 milliót számítanak beruházni. Az idén mintegy 85 milliót, a töb­bit pedig jövőre. Beszélt a beruházási program gyakorlati megvalósításáról is. Az üzem termelésének 1985-ig meg kell kétszereződnie, vagyis évente mintegy 2000 tonna szárított zöld­ségfélét kell előállítani, amelyhez csaknem 25 000 tonna nyersanya­got dolgoz fel. Továbbá lehetőség nyílik 80—100 új munkaerő fog­lalkoztatására. Növelni lehet a ki­vitelt a konvertibilis piacra. Éven­te mintegy 400—500 tonnát, pénz­ben kifejezve 100—120 millió dinár értékben, az angol, dán, holland és nyugatnémet üzletfeleknek. S. O. ZOMBOR Keresett a Növekszik Két éve a zombori bútorszövet­gyárnak nincs vesztesége, méter­áruja keresett a külföldi piacon. A korszerű gyárban legfontosabb­nak az export növelését tartják, a felújításhoz ugyanis külföldi kölcsönt vettek fel, s visszafizeté­sét a kamatokkal együtt az idén kell megkezdeni. Éppen ezért úgy tervezik,­ hogy a kivitelből szár­mazó deviza egy részét az adóssá­gok törlesztésére és nyersanyag vásárlásra fordítják. Tavaly össztermelésük majdnem felét külföldön értékesítették, több mint 500 000 folyóméter bú­torszövet talált gazdára határain­kon túl. Most merész tervet készí­tettek, lényege az export újabb ötven százalékos növelése. Ily módon teremtik elő például a 115 bútorszövet a kivitel millió dinárt a kölcsönrészlet és a kamat törlesztésére. Ezt többek között a lehető legnagyobb taka­rékossággal, a hatékonyabb ter­meléssel és a munkaidő maximá­lis kihasználásával akarják meg­valósítani. Az ilyen túlfeszített tervet csakis akkor válthatják va­lóra, ha továbbra is fegyelmezet­ten dolgoznak, úgy, mint 1982- ben. Hogy bővítsék a vásárlók körét, elsősorban a minőség további ja­vítására kell törekedni. Szép si­kert értek el a zomboriak a de­cember közepén Belgrádban meg­tartott nemzetközi bútorkiállításon, számos hazai és külföldi partner­rel kötött szerződést a gyár. P. M. MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA ' 9 EGÉSZSÉGÜGY Nem az árumintavásárokon kellene beszerezni a műszereket Még mindig nagy a takarékosság az orvosi felszerelések vásárlásában Az orvosi műszerek beszerzésében továbbra is nagy a tarka­ság. Még mindig nem sikerült kidolgozni azokat a mércéket, amelyek alapján pontosan meghatároznák a behozatali műszerek és berendezések márkáját, kijelölnék a gyártókat is, amelyek­től országunk vásárolna. Amint a Szövetségi Egészségügyi Bizottság legutóbbi ülésén elhang­zott: stabilizációs érdek is, hogy a több milliós műszereket terv­szerűen, szervezett formában és a szükségleteknek megfelelően hoz­zuk be. Nem pedig — mint eddig — minden egészségügyi intézmény önállóan, a saját belátása szerint döntsön erről a fontos kérdésről. A nagy önállóság ugyanis oda ve­zetett, hogy megkétszereződtek a kapacitások, egy-egy műszerből a kelleténél is többet rendelkezik az egészségügyi hálózat. Hogy elkép­zeléseiket mindenáron megvaló­sítsák, egyes munkaszervezetek még a törvényes előírásokat is ki­játsszák. Slobodan Penezic, a Szö­vetségi Kereskedelmi Felügyelőség illetékese, a szóban forgó ülésen, bejelentette, hogy néhány ilyen jellegű bűncselekményre is fényt derítettek. Ezeket azonban eddig nem tárják a nyilvánosság elé, amíg a jelentésről nem tájékozódik a szövetségi kormány is. Hatal­mas pénzeszközökről van szó, és a társadalmi vagyon tékozlásáról, végső ideje hát útját állni a sajnos, de már régóta folyó, helytelen gyakorlatnak. Annak pedig, hogy a többszöri felhívás ellenére sem dolgozták még ki az orvosi műszerek és be­rendezések beszerzésének egységes mércéit, olyan nem kívánatos kö­vetkezményei is vannak, hogy lehetetlen emiatt megszervezni az ilyen gépek karbantartását végző szolgálatot. Mert a berendezések, a gépek márkája eltérő, karbantar­tásuk is a sokféle gyártótól van függővé téve. Előfordul, hogy hó­napokig kell várni a hiányzó al­katrészre, a külföldi szakemberre, hogy a meghibásodott gépet, meg­javítsa. Ugyanakkor hazai viszony­latban igen elenyésző az egészség­ügyi mérnökök száma, képzésüket tehát mielőbb meg kellene oldani. Számos probléma adódik abból, hogy úgynevezett ,,árumintavásárl” módon fedezi műszaki szükségle­teit az egészségügyi szolgálat. A beszerzésnek ezt a formáját éle­sen elítélte a Szövetségi Egész­ségügyi Bizottság. Tagjai megkér­dőjelezték az orvosi műszerek és berendezések belgrádi, zágrábi meg szkopjei árumintavásárának létjogosultságát is. Hazánk ugyanis már alig köt üzletet közvetlenül a gyárakkal. Kereskedelmi utazóink bonyolítják le a beszerzést, akiket viszont az üzleti kapcsolatok, a nyerészkedés vezérel, nem pedig az egészségügy szükséglete. A drá­ga árut hozzá nem értő emberek vásárolják, akiket cseppet sem ér­dekel: egyáltalán megvannak-e a feltételek a gépek működtetéséhez, karbantartásához. Egy szó mind száz: az egészség­­ügyi munkaszervezeteknek, az or­vosegyesületeknek, a szakmai testü­leteknek sürgősen találkát kell ad­niuk egymásnak, hogy megvála­szolják az égetően fontos kérdést, miként vehetné kézbe a dolgot az egészségügy. Mert mégsem lehet teljesen a külkereskedelmi ügynö­kökre bízni annak megítélését, mi­lyen műszerek, gyógyászati beren­dezések és gépek révén tehető ha­tékonyabbá, korszerűbbé a lakos­ság egészségügyi ellátása. (g. m. zs.) A korszerű diagnosztikai vagy gyógyászati felszerelés akkor a legdrágább, ha karbantartása nincs megoldva, és ha elromlik, a bete­gek fogadása hónapokig is szüne­tel... (Bora VOJNOVIC felv.) Igazolt-e a tiszteletdíj? Becsért élénk reagálást váltott ki a községi végrehajtó tanácsnak a helyi járulék programját előkészítő bizottság megjutalmazására vonatkozó határozata Még meg sem kezdődött a nyilvános vita a Becse három he­lyi közösségében bevezetendő helyi járulék programjáról, amely a város néhány alapvető problémájára, a szennyvízlevezető-csa­­torna és tisztítóberendezés, a vízellátó központ és vízvezeték­­hálózat, valamint az ifjúsági otthon felépítésére és az emlék­park létesítésére igyekszik megoldást és megfelelő eszközöket ta­lálni, máris élénk reagálást váltott ki a községi végrehajtó ta­nácsnak az a határozata, hogy tiszteletdíjat kapjon a program elő­készítésében részt vett szakbizottság 16 tagja. Ezzel a kérdéssel eddig foglal­kozott néhány KSZ-alapszervezet és a Harcos Szövetség helyi szer­vezete is, és gyakori beszédtémává vált a városban. Szerdán reggel sajtótájékoztatót tartottak ez ügyben, melyen Milos Stražmešterov, a községi végre­hajtó tanács elnöke, Kis-Csiszár Erna, a Szocialista Szövetség köz­ségi választmánya elnökségének tagja és Szabó Sándor mérnök a községi végrehajtó tanács város­­rendezési, közművesítési és lakás­­bizottságának elnöke igyekezett magyarázatot adni. Elmondták, hogy a társadalmi­­politikai szervezetek vezetőségei július elején megtartott együttes ülésükön megvitatták a Becse vá­ros területére bevezetendő helyi­­járulék indokoltságát, majd július 9-én a végrehajtó tanács kinevezte a 16 tagú programelőkészítő szak­­bizottságot, melyben egyebek kö­zött helyet kapott 8 tisztségviselő is (a községi végrehajtó tanács 3 tagja, a Szocialista Szövetség köz­ségi választmánya elnökségének titkára, a három helyi közösség titkára, valamint a községi ön­­igazgatási ügyész). Már ekkor szó­ba került a bizottság tagjainak javadalmazása, de az erre vonat­kozó határozat­­ meghozatalát ké­sőbbre halasztották. A bizottság hat hónapon át dol­gozott, gyakoriak voltak a munka­időn kívüli megbeszélések, szombat vasárnap is dolgoztak, sőt a fel­adat sürgőssége miatt a köztársa­­ság napi ünnepeket is munkával töltötte el a bizottság néhány tag­ja. A helyi járulék bevezetésére vo­natkozó programjavaslat decem­ber 15-én került a községi vég­rehajtó tanács ülésére, s elfogad­ták. December 23-án megtartott ülésén viszont szem előtt tartva a program előkészítését igénylő munka összetettségét, a tanács ha­tározatot hozott a bizottság tagjai­nak megjutalmazásáról. Erre a cél­ra összesen 250 dinár kifizetését hagyta jóvá (a bruttó összeg 372 834 dinárt tett ki), ezt az ösz­­szeget, továbbá a járulék beve­zetését megelőző propagandatevé­kenység (plakátok, a járulék prog­ramját tartalmazó könyvecske költsége) vezetésére 300 000 dinárt hagyott jóvá, és ezt a költségvetési eszközök terhére fizették ki, azzal az indoklással, hogy a bizottság tagjai kötelesek részt venni a nyil­vános vita lebonyolításában és el­végezni az esetleges programmó­dosítást is. A végrehajtó tanácson megtar­tott sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy egy évvel korábban, amikor hasonló céllal készültek a helyi járulék bevezetésére, de az utolsó pillanatban elálltak a referendum­kiírásától. a Standard Munkaszer­vezetnek 340 000 dinárt fizettek ki a programtervezet elkészítéséért és ugyancsak 300 000 dinárt hagytak jóvá propagandacélokra. Elmond­ták továbbá, hogy az ilyen beru­házási programtervezet elkészíté­sének értéke általában a beruhá­zási érték 1-2 százaléka. A fenti esetben viszont mindössze 4 ezre­lékes térítményről van szó. A felelős szervek képviselőinek magyarázata szerint tehát a helyi járulék programját előkészítő bi­zottság megjutalmazása indokolt volt. Az eddig feltett kérdések vi­szont arra vonatkoztak, hogy a tisztségviselőknek jár-e külön ju­talék a munkaidőn kívüli tevé­kenységért még akkor is, ha a fel­adattal szakemberként lettek meg­bízva. Úgy véljük, hogy erre a célra, továbbá az előterjesztett program indokoltságára és a töb­­b­ részletkérdésre minden bizony­­nyal a most induló nyilvános vita kerekben megadják majd a meg­felelő választ. Í­­gy.

Next