Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)

1983-01-20 / 18. szám

12 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ 1983. január 20., csütörtök Pedagógusok IX. téli találkozója A Pedagógusok IX. téli találkozója A fiatal szakemberek foglalkoztatása Danilo Kakić beszéde­m időszerű a gazdasági-politikai kérdésekről További fejlődésünk és a stabi­lizációs politika számos jelentős kérdése közül néhány szót szeret­nék szólni egyről, amelynek kü­lön súlya van, és amelynek meg­oldásával nap mint nap szembe kell néznünk. Ez a foglalkoztatás kérdése, mindenekelőtt a fiatal szakképzett munkásoké, akiknek a részaránya a munkanélküliek kö­zött mind nagyobb. A hosszú távra szóló gazdasági stabilizációs program keretében külön dokumentum foglalkozik a foglalkoztatás problémáival és a problémák megoldására irányuló tevékenység irányaival. Az intéz­kedések egy része távlati jellegű, az a végső céljuk, hogy legké­sőbb 2000-ig hazánkban elérjük a teljes foglalkoztatottságot. Léte­zik egy kedvezőbb, de nehezebb változat is, hogy ezt a feladatot 1990-ig érjük el. Olyan intézke­désekre és tevékenységekre is szükségünk van azonban, amelyek jóval rövidebb időn belül járnak si­kerrel és oldják meg a foglalkoz­tatásnak legalább a legégetőbb problémáit. A foglalkoztatás legyen a fej­lesztéspolitika egyik legfontosabb része. Kedvező kölcsönhatás léte­zik a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás növekedési üteme között. Számos okból azonban előttünk olyan időszak áll, amely­ben mérsékelt lesz a fejlődés üte­me. Amennyiben ezt a problémát csupán a számítások alapján mér­nénk fel, a növekedési ütemek egybehangoltságából ítélnénk meg, akkor a fiatalok számára, akik tömegesen kerülnek ki az iskola­padokból, hosszabb ideig nem volna kilátás kedvező megoldás­ra. Ezért fel kell tárnunk, a társa­dalom minden belső tartalékát. A megoldásokat az össztársadal­mi felhalmozás irányításában és a foglalkoztatottak azon alkotmá­nyos kötelezettségében kell keres­nünk, hogy feltételeket teremtse­nek az újabb generációk munkába állásához. Támogatnunk kell az ifjúság kezdeményezését, hogy ön­maga, a meglevő társadalmi lehe­tőségek keretében megszervezze a termelés és a társadalmilag szük­séges és hasznos munka külön­böző formáit. A fiataloknak tör­vényes úton is meg kellene adni azt a jogot, hogy megszervezzék a munkát a meglevő, jelenleg ki­használatlanul álló vagy nem tel­jesen hasznosított társadalmi esz­közökkel. Véleményem szerint fon­tolóra kell vennünk e probléma megoldásának egyes radikálisabb lehetőségeit is, többek között a munkaidő hosszának kérdését. Ha a gépek tovább dolgoznának, de az emberek rövidebb ideig, ez a fiatalok foglalkoztatását javítaná, és valószínűleg a termelékenység növekedését is kiváltaná. Termé­szetesen sokoldalúan meg kell vi­lágítani az ilyen megoldás minden vonatkozását, akárcsak egyéb megoldásokat és lehetőségeket is. Fontolóra kellene venni annak lehetőségét is, hogy a fiatalok kombinálják a munkát és az ok­tatást, s ezzel összhangban rövi­dített munkaidős munkahelyeket nyissunk. Egy másik lehetőség az, hogy az idősebb nemzedékek rö­videbb ideig dolgozzanak (a mun­kaidő vagy a munkahét csökken­tésével), ami igen komoly munka­­szervezési változásokat igényel, mert ezen lehetőségek közül egyik sem alapulhat azon a feltételezé­sen, hogy csökkenjen a társadal­mi termék, ellenkezőleg: növeked­nie kell. Nagy lehetőségek vannak azon gazdasági ágazatok és csoportosu­­lások gazdálkodási feltételeinek módosításában, amelyek kedvező fejlődési távlatokkal rendelkeznek, de hiányzik a szakképzett mun­kaerő. Ilyen a bányászat, a fém­kohászat, a mezőgazdaság, a kis­üzemi gazdaság és így tovább. Nagyobb figyelmet kell szentel­nünk a jövő szektorai fejleszté­sének, amelyek nagyszámú szako­sított munkaerőt igényelnek. Vé­gül igen keveset tettünk a kis­üzemi gazdaság fejlesztéséért, jól­lehet egyes fejlett országokban a gazdaság ezen része szolgáltatja a társadalmi össztermék 40 százalé­kát. Eddigi fejlődésünk egyik tor­zulása az is, hogy a nagy beru­házások felé vettük az irányt, azok felé, amelyek létesítményei­ben egy-egy munkahely megnyi­tása igen drága. A társadalmi igényeknek megfelelő káderképzés A fiatalok foglalkoztatási kérdé­sének megoldásában nagy szerepe van az iskolának. Iskolarendsze­rünknek társadalmunk igényeinek megfelelő munkásokat, szakembe­reket, önigazgatókat kell felkészí­tenie, a lehető legnagyobb mérték­ben tisztelvén a társadalom to­vábbfejlesztésének célkitűzéseit és irányait. Az iskolarendszer reformja az eddigi eredmények és tapasztala­tok alapján nem igazolta a leg­főbb elvárásokat, azt, hogy a fia­talok mielőbb bekapcsolódhatnak majd a munkába, hogy az iskola olyan kádereket szolgáltat majd, amilyenekre a gazdaságnak és a társadalomnak reálisan szüksége van. Ez nem az iskola hibája, de a társult munkáé sem. Az a be­nyomás alakult ki ugyanis, hogy a reform egyes kiindulópontjai voltak irreálisak. A szigorú szako­sítás a káderszükségletek nyilván­tartásának és tervezésének tökéle­tes rendszerét követeli meg a gaz­dasági alanyok óriási számánál. Ilyen rendszer nálunk nem létezik és illuzórikus azt várni a társult munkától, tehát az alapszerveze­­tektől, hogy a gazdasági bizonyta­lanság és különböző problémák feltételei között néhány évre elő­re pontosan tervezze káderszük­ségleteit. Másrészt a szűkebb szak­mai felkészültséggel szűkül a mun­kába állás lehetősége is, a hason­ló, de nem azonos munkahelyeken. Manapság nagy probléma az is, hogy mind többen dolgoznak olyan munkahelyeken, amilyenhez nem rendelkeznek iskolai képesítéssel. Mindezeket a kérdéseket megfele­lő módon felvetettük, és folyamat­ban van a megkezdett iskolare­form módosítása és javítása. Az egész társadalom számára sokat érő lenne az oktatásban dolgozók­nak a nyílt kérdések megoldásá­hoz való aktív, alkotó hozzájárulá­sa. A reform a legszélesebb társa­dalmi érdekű kérdés, s nem a tár­sadalmi-politikai struktúrák bü­rokratikus akaratának kérdése. Ez a kérdés a társadalom létfontossá­gú érdekeit érinti: a tanulók mos­tani nemzedékének legnagyobb ré­sze szolgálati idejének egy részét a XXI. században dolgozza le, s őket óriási változások várják a techno­lógia és a gazdálkodási feltételek terén, mert a technológiai forra­dalom eddig nem látott lendületet vett, a változások és az új vívmá­nyok bevezetésének üteme igen gyors. Fel kell készítenünk őket arra, hogy fájdalommentesen és hatékonyan bekapcsolódjanak eb­be a folyamatba, ez iránt óriási a felelősségünk. A termelés fokozásának feltételei A Vajdaság SZAT társadalmi tervének 1983. évi teljesítésére vo­natkozó határozat javaslata sze­rint, amelyet a napokban vitat A két beszámoló után a szervező bizottság nevében dr. Pavle ILIC foglalta össze a IX. pedagógustalálkozó munkáját, amelyet az eddigi gyakorlathoz hasonlóan mun­ka jellegű eszmecserének mi­nősített. A pedagógustalálko­zó részvevői az oktatás át­szervezésének a kulcskérdé­seivel ismerkedhettek meg, a tematikus értekezleteken pe­dig számos olyan pedagógiai tapasztalatról hallhattak, amelyeket beépíthetnek sa­ját munkájukba. Dr. Pavle Ilic zárószava után felolvas­ták a letenkai iskola rész­vevőinek üdvözlő táviratát, majd a vajdasági pedagógu­sok IX. találkozója részve­vőinek a JSZSZK Elnökségé­hez és a JKSZ KB Elnöksé­géhez intézett üdvözlő táv­iratát. A kétnapos eszmecse­re délben befejezte munká­ját, meg a Tartományi Képviselőház, az idén a legfontosabb fejlesztési feladatok a következők: — feltételeket kell teremteni a termelés fokozásához, mindenek­előtt a konvertibilis területre irá­nyuló kivitelt szolgáló termelés növeléséhez; — eleget kell tenni a külföld iránt esedékessé váló kötelezettsé­geknek; — a stabilabb és hatékonyabb gazdálkodás és a jövedelem növe­lése, a társult munka anyagi arán­yának erősítése és az infláció csök­kentése; valamint — a produktív foglalkoztatás, különösképpen a fiatal, szakkép­zett káderek foglalkoztatása. Ezeket a célokat a szocialista önigazgatási társadalmi-gazdasági viszonyok következetes érvényesí­tésével, azon feltételek megterem­tésével kell elérni, hogy a dolgo­zók megegyezésekkel és megálla­podásokkal döntsenek az újrater­melés és a munkafeltételek lénye­gi kérdéseiről. A gazdaság, akár­csak az egész társadalmi-politikai közösség, fokozottabban támaszko­dik saját erejére a rendelkezésre álló tartalékok feltárásával, a nyersanyagok, az újratermelő­ anyag és az energia teljesebb és ésszerűbb hasznosításával, a gaz­dasági törvényszerűségek fokozot­tabb érvényesítésével. A fogyasztás terén további igen szigorú korlátozásokat irányo­zunk elő, különösképpen a be­ruházásokra. A beruházási fo­gyasztásnak 1982-höz képest to­vábbi 16,7 százalékkal kellene csökkenniük, ennek keretében a gazdasági beruházásoknak 16,7 százalékkal. Minden valószínűség szerint a reálkereset is csökkenni fog. Hangsúlyozni kell azonban, hogy e téren differenciált személyi jövedelmi politikára irányuló in­tézkedések készülnek, és hogy ez a csökkenés nem fog kiterj­edni a foglalkoztatottak minden kate­góriájára, különösképpen azt tartván szem előtt, hogy a tár­sadalmi tevékenység­ekben a sze­mélyi jövedelem már megenged­hetetlenül lemaradt a gazdaság­ban kifizetett személyi jövedelem­től. Ennek a különbségnek to­vább nem szabad növekednie. Ez nem meddő társadalmi fogyasz­tás, mint ahogy néha kezelik, ha­nem beruházás egy sajátságos társadalmi erőbe. Az ezen tevékenységekben dol­gozóknak kivételes szerepük van a gazdasági stabilizációs célok va­lóra váltásában. Tőlük mint az egész társadalmi fe­jlődés szem­pontjából nagy horderejű tevé­kenységek szolgáltatásnyújtóitól nagymértékben függ, hogy ho­­gyan és milyen eredményekkel valósulnak meg a kitűzött célok. Különösképpen a tudomány és az oktatás járulhat hozzá lényege­sen a stabilizáció egyes lényegi céljainak valóra váltásához, s ezt el is várjuk tőlük. Danilo Kekic beszél a pedagógus találkozón Hazánk a nemzetközi élet fontos tényezője Novo Minic előadása a külpolitikai helyzetről Miloš Minic, a JKSZ KB tagja, Jugoszlávia külpolitikájának és nemzetközi kapcsolatainak jelleg­zetességeiről tartott előadást. Mi­után üdvözölte a találkozó rész­vevőit, örömét fejezte ki, hogy a pedagógusok ilyen nagy érdeklő­dést tanúsítanak hazánk kül­kap­­csolatai és nemzetközi helyzete iránt, ami szavai szerint, érthe­tő is, mert a világhelyzet alaku­lása óriási mértékben befolyásol­ja a belső fejlődést is. Kidomborította hogy hazánk következetesen folytatja Tito po­litikáj­át, ebben nincs változás, nem is lesz, s hangsúlyozásának különösen a mostani helyzetben van nagy jelentősége. Jugoszlá­via kül- és belpolitikájának tar­tópillérei a szocialista önigazga­tás, a föderatív berendezés, a nemzeti egyenjogúság, az ölnem­­kötelezettség, s a múlthoz hason­lóan a jövőben is tevékenysé­günk ezeken az alapelveken fog alapulni. Kifejtette, hogy a világhelyzet aggasztó, a nemzetközi színtéren a kapcsolatok minden területén mélyült a feszültség, elsősorban a tömbök, nagyhatalmak versen­gése, konfrontációja befolyási és érdekövezeteik bővítésére tett kísérleteik miatt. A helyzet any­­nyira súlyos, hogy már-már hi­degháborús méreteket ölt. Mindez tükröződött az egyre nagyobb méretű fegyverkezési hajszában is. Ezt azzal az adattal támasztot­ta alá, hogy tíz évvel ezelőtt évente 300 milliárd napjainkban pedig 800 milliárd dollárt fordí­tanak a fegyverek tökéletesítésé­re. A katona már tetemes emberi lehetőségeket köt le, a fegyve­res erők kötelékéhez hetven­mil­­lióan tartoznak, közöttük techni­kusok, mérnökök és tudósok. Miloš­­ Minic ismertette, hogy 1976 óta az enyhülés visszafejlő­dik, a nemzetközi életben mind gyakoribbak a különféle beavatko­zások, nyomást gyakorolnak, desta­­bilizálással kísérleteznek, s ezt bi­zonyítja az afganisztáni, kambod­zsai, kelet-afrikai, libanoni, dél­­afrikai válság. Az összes válsággóc­cal, tűzfészekkel közvetlen kapcso­latban állnak a tömbök és a nagy­hatalmak. Megtorpant a válságok megoldá­sának folyamata. Noha a napi hír­­ügynökségi jelentések alapján úgy tűnik, élénk nemzetközi tevékeny­ség bontakozott ki, gyakorlatilag nincs semmilyen előrehaladás. Jól­ ’­lehet az Egyesült Nemzeteknek az lenne feladata, hogy védelmezze tagjainak szuverenitását, területi sérthetetlenségét, tehetetlen a fegyveres beavatkozásokkal szem­ben, mert a nagyhatalmak védő­szárnyai alá veszik az agresszort. Lehangoló, hogy a Biztonsági Ta­nács a nagyhatalmak vétójoga miatt képtelen a gyakorlatban ér­vényt szerezni a tagországok óriási többsége törekvéseinek. A világ­­helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a szuperhatalmak az ENSZ meg­kerülésével igyekeznek megegye­zésre jutni. Nyomatékkal hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett országok moz­galma napjainkban az egyedüli reális erő, amely képes megoldást javasolni az összes problémára. Noha tagjai között akad példa né­zeteltérésre, a konfliktusra, sőt a fegyveres összecsapásra is, ami el­sősorban a gyarmati múlt öröksé­gének következménye, a mozgalom egyre nagyobb szerepet tölt be, mind több ország vallja elveit, s ahogy Tito elnök megfogalmazta, joggal nevezik az emberiség lel­­kiismeretének. Az el nem kötelezett országok készülnek az állam- és kormányfők hetedik, delhi csúcsértekezletére, amelytől sokat elvárnak nemcsak a mozgalom tagjai, hanem még a tömbök is, s ezt bizonyítja Andro­­povnak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata, a Varsói Szerződés nemrégiben megtartott csúcsérte­kezletének okmánya. Reagan ame­rikai elnök és Kohl nyugatnémet kancellár közös nyilatkozata, Mit­terrand francia államfő interjúja, s ez a felsorolás nem is teljes. A mozgalomra nagy feladatok hárulnak, hozzá kell járulnia a feszültség feloldásához, a neokolo­­nialista, imperialista, hegemonista, reakciós próbálkozások semlegesí­téséhez, a gyarmaturalom teljes felszámolásához, az új, igazságos nemzetközi, gazdasági, politikai kapcsolatok kialakításához, az új világgazdasági rend megteremtésé­hez. A JKSZ KB tagja a továbbiak­ban ismertette, hogy a nemzetközi színtéren egyidejűleg több kedve­zőtlen irányzat érezteti hatását, keresztezik egymást, s ez is meg­nehezíti a megoldást. Az igazság­talan gazdasági kapcsolatok miatt válságba került a világgazdaság, a fejlődő országok túlnyomó többsé­ge eladósodott, lelassult, sőt pang fejlődésük. Jugoszlávia külpolitikai tevé­kenysége többsíkú, néhány pontban összefoglalható. Fejleszti a kapcso­latait az ismert elvek alapján a szomszédos országokkal, mind a nyugati, mind a keleti, az el nem kötelezett, fejlődő országokkal, minden területen bővíti az együtt­működést, a multilaterális kapcso­latokban pedig élénk tevékenysé­get fejt ki az el nem kötelezettek mozgalmában, a fejlődő országok 77-es csoportjában, a világszerve­zetben és a biztonsági és együtt­működési értekezleten. Minic az európai értekezlettel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy Jugoszlávia a semleges és el nem kötelezett országokkal kar­öltve azon van, hogy a tömbök konfrontációját mellőzve eredmé­nyes munkát végezzenek, tartalmas záróokmányt fogadjanak el. A szomszédos országok többségé­vel kapcsolataink jól fejlődnek, mert következetesen alkalmazzuk a be nem avatkozást, a területi in­tegritást, szuverenitást, az eltérő nemzetközi helyzet méltánylásá­nak elvét. Bulgáriával való együtt­működésünkben problémák merül­tek fel, mert Szófia tagadja a ma­cedón nemzet létét. Albánia Enver Hoxha politikája miatt mély vál­ságba jutott, s közvéleményének figyelmét Jugoszlávia elleni táma­dásokkal igyekszik elterelni, szít­ja az irredentizmust, uszítja az al­bán nacionalistákat, a hazánk el­leni provokációkat külföldön. Végezetül leszögezte, hogy ha­zánk elvszerű, el nem kötelezettségi, független politikájának köszönhe­tően tekintélye nem csökken, s a titói politika folytatása, a gazda­ság stabilizálása szavatolja, hogy Jugoszlávia továbbra is a nemzet­közi élet fontos tényezője marad­jon. Felszólalása után Miloš Minic válaszolt a pedagógusoknak bel- és külpolitikánk időszerű problémáira vonatkozó nagyszámú kérdésükre. Munkatársak: FISCHER Jenő V. DARÖCZI Júlia KOLLÄRS István LAZUKICS Anna Bora VOJNOVIC

Next