Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)
1983-01-20 / 18. szám
12 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ 1983. január 20., csütörtök Pedagógusok IX. téli találkozója A Pedagógusok IX. téli találkozója A fiatal szakemberek foglalkoztatása Danilo Kakić beszédem időszerű a gazdasági-politikai kérdésekről További fejlődésünk és a stabilizációs politika számos jelentős kérdése közül néhány szót szeretnék szólni egyről, amelynek külön súlya van, és amelynek megoldásával nap mint nap szembe kell néznünk. Ez a foglalkoztatás kérdése, mindenekelőtt a fiatal szakképzett munkásoké, akiknek a részaránya a munkanélküliek között mind nagyobb. A hosszú távra szóló gazdasági stabilizációs program keretében külön dokumentum foglalkozik a foglalkoztatás problémáival és a problémák megoldására irányuló tevékenység irányaival. Az intézkedések egy része távlati jellegű, az a végső céljuk, hogy legkésőbb 2000-ig hazánkban elérjük a teljes foglalkoztatottságot. Létezik egy kedvezőbb, de nehezebb változat is, hogy ezt a feladatot 1990-ig érjük el. Olyan intézkedésekre és tevékenységekre is szükségünk van azonban, amelyek jóval rövidebb időn belül járnak sikerrel és oldják meg a foglalkoztatásnak legalább a legégetőbb problémáit. A foglalkoztatás legyen a fejlesztéspolitika egyik legfontosabb része. Kedvező kölcsönhatás létezik a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás növekedési üteme között. Számos okból azonban előttünk olyan időszak áll, amelyben mérsékelt lesz a fejlődés üteme. Amennyiben ezt a problémát csupán a számítások alapján mérnénk fel, a növekedési ütemek egybehangoltságából ítélnénk meg, akkor a fiatalok számára, akik tömegesen kerülnek ki az iskolapadokból, hosszabb ideig nem volna kilátás kedvező megoldásra. Ezért fel kell tárnunk, a társadalom minden belső tartalékát. A megoldásokat az össztársadalmi felhalmozás irányításában és a foglalkoztatottak azon alkotmányos kötelezettségében kell keresnünk, hogy feltételeket teremtsenek az újabb generációk munkába állásához. Támogatnunk kell az ifjúság kezdeményezését, hogy önmaga, a meglevő társadalmi lehetőségek keretében megszervezze a termelés és a társadalmilag szükséges és hasznos munka különböző formáit. A fiataloknak törvényes úton is meg kellene adni azt a jogot, hogy megszervezzék a munkát a meglevő, jelenleg kihasználatlanul álló vagy nem teljesen hasznosított társadalmi eszközökkel. Véleményem szerint fontolóra kell vennünk e probléma megoldásának egyes radikálisabb lehetőségeit is, többek között a munkaidő hosszának kérdését. Ha a gépek tovább dolgoznának, de az emberek rövidebb ideig, ez a fiatalok foglalkoztatását javítaná, és valószínűleg a termelékenység növekedését is kiváltaná. Természetesen sokoldalúan meg kell világítani az ilyen megoldás minden vonatkozását, akárcsak egyéb megoldásokat és lehetőségeket is. Fontolóra kellene venni annak lehetőségét is, hogy a fiatalok kombinálják a munkát és az oktatást, s ezzel összhangban rövidített munkaidős munkahelyeket nyissunk. Egy másik lehetőség az, hogy az idősebb nemzedékek rövidebb ideig dolgozzanak (a munkaidő vagy a munkahét csökkentésével), ami igen komoly munkaszervezési változásokat igényel, mert ezen lehetőségek közül egyik sem alapulhat azon a feltételezésen, hogy csökkenjen a társadalmi termék, ellenkezőleg: növekednie kell. Nagy lehetőségek vannak azon gazdasági ágazatok és csoportosulások gazdálkodási feltételeinek módosításában, amelyek kedvező fejlődési távlatokkal rendelkeznek, de hiányzik a szakképzett munkaerő. Ilyen a bányászat, a fémkohászat, a mezőgazdaság, a kisüzemi gazdaság és így tovább. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk a jövő szektorai fejlesztésének, amelyek nagyszámú szakosított munkaerőt igényelnek. Végül igen keveset tettünk a kisüzemi gazdaság fejlesztéséért, jóllehet egyes fejlett országokban a gazdaság ezen része szolgáltatja a társadalmi össztermék 40 százalékát. Eddigi fejlődésünk egyik torzulása az is, hogy a nagy beruházások felé vettük az irányt, azok felé, amelyek létesítményeiben egy-egy munkahely megnyitása igen drága. A társadalmi igényeknek megfelelő káderképzés A fiatalok foglalkoztatási kérdésének megoldásában nagy szerepe van az iskolának. Iskolarendszerünknek társadalmunk igényeinek megfelelő munkásokat, szakembereket, önigazgatókat kell felkészítenie, a lehető legnagyobb mértékben tisztelvén a társadalom továbbfejlesztésének célkitűzéseit és irányait. Az iskolarendszer reformja az eddigi eredmények és tapasztalatok alapján nem igazolta a legfőbb elvárásokat, azt, hogy a fiatalok mielőbb bekapcsolódhatnak majd a munkába, hogy az iskola olyan kádereket szolgáltat majd, amilyenekre a gazdaságnak és a társadalomnak reálisan szüksége van. Ez nem az iskola hibája, de a társult munkáé sem. Az a benyomás alakult ki ugyanis, hogy a reform egyes kiindulópontjai voltak irreálisak. A szigorú szakosítás a káderszükségletek nyilvántartásának és tervezésének tökéletes rendszerét követeli meg a gazdasági alanyok óriási számánál. Ilyen rendszer nálunk nem létezik és illuzórikus azt várni a társult munkától, tehát az alapszervezetektől, hogy a gazdasági bizonytalanság és különböző problémák feltételei között néhány évre előre pontosan tervezze káderszükségleteit. Másrészt a szűkebb szakmai felkészültséggel szűkül a munkába állás lehetősége is, a hasonló, de nem azonos munkahelyeken. Manapság nagy probléma az is, hogy mind többen dolgoznak olyan munkahelyeken, amilyenhez nem rendelkeznek iskolai képesítéssel. Mindezeket a kérdéseket megfelelő módon felvetettük, és folyamatban van a megkezdett iskolareform módosítása és javítása. Az egész társadalom számára sokat érő lenne az oktatásban dolgozóknak a nyílt kérdések megoldásához való aktív, alkotó hozzájárulása. A reform a legszélesebb társadalmi érdekű kérdés, s nem a társadalmi-politikai struktúrák bürokratikus akaratának kérdése. Ez a kérdés a társadalom létfontosságú érdekeit érinti: a tanulók mostani nemzedékének legnagyobb része szolgálati idejének egy részét a XXI. században dolgozza le, s őket óriási változások várják a technológia és a gazdálkodási feltételek terén, mert a technológiai forradalom eddig nem látott lendületet vett, a változások és az új vívmányok bevezetésének üteme igen gyors. Fel kell készítenünk őket arra, hogy fájdalommentesen és hatékonyan bekapcsolódjanak ebbe a folyamatba, ez iránt óriási a felelősségünk. A termelés fokozásának feltételei A Vajdaság SZAT társadalmi tervének 1983. évi teljesítésére vonatkozó határozat javaslata szerint, amelyet a napokban vitat A két beszámoló után a szervező bizottság nevében dr. Pavle ILIC foglalta össze a IX. pedagógustalálkozó munkáját, amelyet az eddigi gyakorlathoz hasonlóan munka jellegű eszmecserének minősített. A pedagógustalálkozó részvevői az oktatás átszervezésének a kulcskérdéseivel ismerkedhettek meg, a tematikus értekezleteken pedig számos olyan pedagógiai tapasztalatról hallhattak, amelyeket beépíthetnek saját munkájukba. Dr. Pavle Ilic zárószava után felolvasták a letenkai iskola részvevőinek üdvözlő táviratát, majd a vajdasági pedagógusok IX. találkozója részvevőinek a JSZSZK Elnökségéhez és a JKSZ KB Elnökségéhez intézett üdvözlő táviratát. A kétnapos eszmecsere délben befejezte munkáját, meg a Tartományi Képviselőház, az idén a legfontosabb fejlesztési feladatok a következők: — feltételeket kell teremteni a termelés fokozásához, mindenekelőtt a konvertibilis területre irányuló kivitelt szolgáló termelés növeléséhez; — eleget kell tenni a külföld iránt esedékessé váló kötelezettségeknek; — a stabilabb és hatékonyabb gazdálkodás és a jövedelem növelése, a társult munka anyagi arányának erősítése és az infláció csökkentése; valamint — a produktív foglalkoztatás, különösképpen a fiatal, szakképzett káderek foglalkoztatása. Ezeket a célokat a szocialista önigazgatási társadalmi-gazdasági viszonyok következetes érvényesítésével, azon feltételek megteremtésével kell elérni, hogy a dolgozók megegyezésekkel és megállapodásokkal döntsenek az újratermelés és a munkafeltételek lényegi kérdéseiről. A gazdaság, akárcsak az egész társadalmi-politikai közösség, fokozottabban támaszkodik saját erejére a rendelkezésre álló tartalékok feltárásával, a nyersanyagok, az újratermelő anyag és az energia teljesebb és ésszerűbb hasznosításával, a gazdasági törvényszerűségek fokozottabb érvényesítésével. A fogyasztás terén további igen szigorú korlátozásokat irányozunk elő, különösképpen a beruházásokra. A beruházási fogyasztásnak 1982-höz képest további 16,7 százalékkal kellene csökkenniük, ennek keretében a gazdasági beruházásoknak 16,7 százalékkal. Minden valószínűség szerint a reálkereset is csökkenni fog. Hangsúlyozni kell azonban, hogy e téren differenciált személyi jövedelmi politikára irányuló intézkedések készülnek, és hogy ez a csökkenés nem fog kiterjedni a foglalkoztatottak minden kategóriájára, különösképpen azt tartván szem előtt, hogy a társadalmi tevékenységekben a személyi jövedelem már megengedhetetlenül lemaradt a gazdaságban kifizetett személyi jövedelemtől. Ennek a különbségnek tovább nem szabad növekednie. Ez nem meddő társadalmi fogyasztás, mint ahogy néha kezelik, hanem beruházás egy sajátságos társadalmi erőbe. Az ezen tevékenységekben dolgozóknak kivételes szerepük van a gazdasági stabilizációs célok valóra váltásában. Tőlük mint az egész társadalmi fejlődés szempontjából nagy horderejű tevékenységek szolgáltatásnyújtóitól nagymértékben függ, hogy hogyan és milyen eredményekkel valósulnak meg a kitűzött célok. Különösképpen a tudomány és az oktatás járulhat hozzá lényegesen a stabilizáció egyes lényegi céljainak valóra váltásához, s ezt el is várjuk tőlük. Danilo Kekic beszél a pedagógus találkozón Hazánk a nemzetközi élet fontos tényezője Novo Minic előadása a külpolitikai helyzetről Miloš Minic, a JKSZ KB tagja, Jugoszlávia külpolitikájának és nemzetközi kapcsolatainak jellegzetességeiről tartott előadást. Miután üdvözölte a találkozó részvevőit, örömét fejezte ki, hogy a pedagógusok ilyen nagy érdeklődést tanúsítanak hazánk külkapcsolatai és nemzetközi helyzete iránt, ami szavai szerint, érthető is, mert a világhelyzet alakulása óriási mértékben befolyásolja a belső fejlődést is. Kidomborította hogy hazánk következetesen folytatja Tito politikáját, ebben nincs változás, nem is lesz, s hangsúlyozásának különösen a mostani helyzetben van nagy jelentősége. Jugoszlávia kül- és belpolitikájának tartópillérei a szocialista önigazgatás, a föderatív berendezés, a nemzeti egyenjogúság, az ölnemkötelezettség, s a múlthoz hasonlóan a jövőben is tevékenységünk ezeken az alapelveken fog alapulni. Kifejtette, hogy a világhelyzet aggasztó, a nemzetközi színtéren a kapcsolatok minden területén mélyült a feszültség, elsősorban a tömbök, nagyhatalmak versengése, konfrontációja befolyási és érdekövezeteik bővítésére tett kísérleteik miatt. A helyzet anynyira súlyos, hogy már-már hidegháborús méreteket ölt. Mindez tükröződött az egyre nagyobb méretű fegyverkezési hajszában is. Ezt azzal az adattal támasztotta alá, hogy tíz évvel ezelőtt évente 300 milliárd napjainkban pedig 800 milliárd dollárt fordítanak a fegyverek tökéletesítésére. A katona már tetemes emberi lehetőségeket köt le, a fegyveres erők kötelékéhez hetvenmillióan tartoznak, közöttük technikusok, mérnökök és tudósok. Miloš Minic ismertette, hogy 1976 óta az enyhülés visszafejlődik, a nemzetközi életben mind gyakoribbak a különféle beavatkozások, nyomást gyakorolnak, destabilizálással kísérleteznek, s ezt bizonyítja az afganisztáni, kambodzsai, kelet-afrikai, libanoni, délafrikai válság. Az összes válsággóccal, tűzfészekkel közvetlen kapcsolatban állnak a tömbök és a nagyhatalmak. Megtorpant a válságok megoldásának folyamata. Noha a napi hírügynökségi jelentések alapján úgy tűnik, élénk nemzetközi tevékenység bontakozott ki, gyakorlatilag nincs semmilyen előrehaladás. Jól ’lehet az Egyesült Nemzeteknek az lenne feladata, hogy védelmezze tagjainak szuverenitását, területi sérthetetlenségét, tehetetlen a fegyveres beavatkozásokkal szemben, mert a nagyhatalmak védőszárnyai alá veszik az agresszort. Lehangoló, hogy a Biztonsági Tanács a nagyhatalmak vétójoga miatt képtelen a gyakorlatban érvényt szerezni a tagországok óriási többsége törekvéseinek. A világhelyzetet tovább súlyosbítja, hogy a szuperhatalmak az ENSZ megkerülésével igyekeznek megegyezésre jutni. Nyomatékkal hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett országok mozgalma napjainkban az egyedüli reális erő, amely képes megoldást javasolni az összes problémára. Noha tagjai között akad példa nézeteltérésre, a konfliktusra, sőt a fegyveres összecsapásra is, ami elsősorban a gyarmati múlt örökségének következménye, a mozgalom egyre nagyobb szerepet tölt be, mind több ország vallja elveit, s ahogy Tito elnök megfogalmazta, joggal nevezik az emberiség lelkiismeretének. Az el nem kötelezett országok készülnek az állam- és kormányfők hetedik, delhi csúcsértekezletére, amelytől sokat elvárnak nemcsak a mozgalom tagjai, hanem még a tömbök is, s ezt bizonyítja Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata, a Varsói Szerződés nemrégiben megtartott csúcsértekezletének okmánya. Reagan amerikai elnök és Kohl nyugatnémet kancellár közös nyilatkozata, Mitterrand francia államfő interjúja, s ez a felsorolás nem is teljes. A mozgalomra nagy feladatok hárulnak, hozzá kell járulnia a feszültség feloldásához, a neokolonialista, imperialista, hegemonista, reakciós próbálkozások semlegesítéséhez, a gyarmaturalom teljes felszámolásához, az új, igazságos nemzetközi, gazdasági, politikai kapcsolatok kialakításához, az új világgazdasági rend megteremtéséhez. A JKSZ KB tagja a továbbiakban ismertette, hogy a nemzetközi színtéren egyidejűleg több kedvezőtlen irányzat érezteti hatását, keresztezik egymást, s ez is megnehezíti a megoldást. Az igazságtalan gazdasági kapcsolatok miatt válságba került a világgazdaság, a fejlődő országok túlnyomó többsége eladósodott, lelassult, sőt pang fejlődésük. Jugoszlávia külpolitikai tevékenysége többsíkú, néhány pontban összefoglalható. Fejleszti a kapcsolatait az ismert elvek alapján a szomszédos országokkal, mind a nyugati, mind a keleti, az el nem kötelezett, fejlődő országokkal, minden területen bővíti az együttműködést, a multilaterális kapcsolatokban pedig élénk tevékenységet fejt ki az el nem kötelezettek mozgalmában, a fejlődő országok 77-es csoportjában, a világszervezetben és a biztonsági és együttműködési értekezleten. Minic az európai értekezlettel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy Jugoszlávia a semleges és el nem kötelezett országokkal karöltve azon van, hogy a tömbök konfrontációját mellőzve eredményes munkát végezzenek, tartalmas záróokmányt fogadjanak el. A szomszédos országok többségével kapcsolataink jól fejlődnek, mert következetesen alkalmazzuk a be nem avatkozást, a területi integritást, szuverenitást, az eltérő nemzetközi helyzet méltánylásának elvét. Bulgáriával való együttműködésünkben problémák merültek fel, mert Szófia tagadja a macedón nemzet létét. Albánia Enver Hoxha politikája miatt mély válságba jutott, s közvéleményének figyelmét Jugoszlávia elleni támadásokkal igyekszik elterelni, szítja az irredentizmust, uszítja az albán nacionalistákat, a hazánk elleni provokációkat külföldön. Végezetül leszögezte, hogy hazánk elvszerű, el nem kötelezettségi, független politikájának köszönhetően tekintélye nem csökken, s a titói politika folytatása, a gazdaság stabilizálása szavatolja, hogy Jugoszlávia továbbra is a nemzetközi élet fontos tényezője maradjon. Felszólalása után Miloš Minic válaszolt a pedagógusoknak bel- és külpolitikánk időszerű problémáira vonatkozó nagyszámú kérdésükre. Munkatársak: FISCHER Jenő V. DARÖCZI Júlia KOLLÄRS István LAZUKICS Anna Bora VOJNOVIC