Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)

1983-01-23 / 21. szám

1983. január 23., vasárnap MAGYAR SZÓ Világra nyíló ablakok (5.) Nagyon érdekes lenne feltárni azokat a kapcso­latokat is, amelyek az állat veleszületett, gene­tikailag beprogramozott, illetve szerzett, a kör­nyezettel történő érintkezés során, a létért folyó harcban tanult látási képességei között vannak. Sutherland feltételezi, hogy a veleszületett látási készségek feltétlenek, s ugyanakkor igen alacsony, ősi, csaknem elemi fokon állnak. Véleményével, amennyiben azt madarak tevé­kenysége alapján szűrte le, talán egyet is lehet érteni. A legismertebb példa a madarak viselkedé­sére az ezüstsirály esete. (Figyeljük meg: az ál­latok viselkedéséről, és nem a tanulásukról van szó!) Nos, az ezüstsirály-fiókák rögtön azután, hogy kibújtak a tojásból, s ahogy éhesek lesz­nek, csőrükkel csipkedni kezdik a szülök csőrén található piros foltot. Minden piros folt mohó vágyat kelt bennük a csipkedésre, éspedig füg­getlenül attól, hogy egy madár csőrén, vagy valami maketten van-e. Tinbergen szerint a fió­ka akár egy piros cseresznyét is megcsíp, s a leírt viselkedés magyarázza azt is, hogy a ten­gerparton homokozó kisgyerekhez odarepült a sirály, és megcsipkedte a lábán levő piros hor­zsolást. Vagy vegyük a tüskés pikó példáját. Ennek az akvaristák által jól ismert kis halnak a hímje területének védelme közben dühödten veti rá magát bármire, ami piros, feltéve, hogy a tárgy mérete nem sokban különbözik a feltételezhető vetélytárs méreteitől. Mi ez? A harc hevének elvakultsága, vagy rossz látás? Sem egyik, sem másik. Egyszerűen a terület megvédésének be­programozott ösztöne minden piros hasú (vagyis a hímek nászöltözetét viselő) betolakodótól. Ezt a viselkedést a legelemibb látási sajátosság — a piros szín — váltja ki. Amikor viszont udvarlásra kerül a sor, ugyanez a hím a legcsekélyebb mértékben sem jön za­varba, ha a menyasszonny közeleg, ilyenkor bo­nyolultabb látási mechanizmusok bekapcsolódása váltja­­ki a viselkedési formát. Mindez persze megerősíti az általunk hangoz­tatott álláspontot. Csak annyit kell hozzáten­­nünk, hogy azokat az ingereket, amelyek a szer­vezet veleszületett reakcióit kiváltják, kulcs­ingereknek nevezzük. Jó húsz évvel ezelőtt Gibbson és Walk a Cor­nell Egyetemen fiatal állatokon kísérletileg ta­nulmányozta az „optikai szakadék” hatását a vi­selkedésükre. Ez a szellemes szerkezet lehetővé tette, hogy megfigyeljék: rendelkezik-e az állat veleszületett mélységlátási képességgel. Képzeljünk el két nagy lépcsőfokot, amelyet fekete-fehér kockaminta borít. A felső lépcső­fokot egy üveglap fedi oly módon, hogy az üveg­lap asztalként nyúlik az alsó lépcsőfok fölé. Az állat az üveglapon haladva, azon áttekintve, az asztal felén túl azt látja, hogy mélység fölé ke­rült, minthogy a felső lépcső fölül átért az alsó fölé.Csaknem az összes állatfaj egyede, amelyet ezzel az „optikai szakadék”-kal vizsgáltak, vissza­riadt a „szakadék”-tól, már amennyiben elérte azt a kort, hogy önálló mozgásra képes volt. így viselkedtek az újszülött kecskegidák és gödö­lyök már életük első napján s így a kismacskák és a patkánykölykök, sőt a háromnapos majmok is. És ugyanígy reagáltak a 6—14 hónapos kis­gyermekek is, ha rátették őket az üveglapra: igyekeztek távoltartani magukat mászkálás kö­é­ben a „veszélyes” helytől. Bizonyos látási ingerekre tehát igenis léteznek veleszületett viselkedési reakciók. Mármost mi az, ami „megszerezhető”? Ugyanezzel a berendezéssel sikerült kimutatni, hogy a patkányok hozzászoktathatók a „mély­séghez”, mivel e­lőbb-utóbb fölfedezik, hogy az „űr” megtartja őket, és nem kell a szakadéktól tartaniuk. Az is igaz viszont, hogy a patkányok különlegesen alkalmasak viselkedésüknek a kül­ső körülményeknek megfelelő „értelmes” módo­sítására. Nem véletlen, hogy az emberiség nem sok sikert ért el a patkány, az alattomos szürke ellenség ellen vívott évszázados harcában. A kiscsirkék is hozzászoknak a mélység látá­sához, ha a „mélység” felett tartják őket, noha maguktól inkább a másik oldalt részesítik előny­ben. Más fajok esetében még nagyobb a szerepe a tapasztalásnak. Sötétben nevelt, tehát látási tapasztalatokkal nem rendelkező macskaköly­­kök életük 27. napján, amikor az „optikai sza­kadék” fölé helyezték őket, nem tettek semmi különbséget az üvegasztal két fele közt. Csupán egyhetes látási tapasztalat után kezdtek reagál­ni a „szakadék” látványára. Ez a kísérlet két dologra is rávilágít. Egyrészről arra, hogy a lá­tási tapasztalat megszerezhető, másrészről pedig arra, hogy a veleszületett képességet is „el lehet felejteni”. Az „elfelejtés” fogalma nem ismeretlen az eto­lógiában, a magatartáskutatásban. A kismacská­val például veleszületett az anyakövetési ösztön, ezt azonban „elfelejtheti”, ha az anya jelenléte nem erősíti meg. Feltételezhetjük tehát, hogy az agyba gene­tikusan beépített látási képességeknek az állat életének kezdetén megerősítést kell kapniuk ah­hoz, hogy kellőképpen tudják szabályozni a ké­sőbbiek során a viselkedést. Végül is az derült ki, hogy a látási képesség , a természet az evolúció során genetikailag rög­zítette az állatok agyában, s ennek megfelelően lát az egyik faj jobban, a másik rosszabbul. A „rosszabb” vagy a „jobb” látás megkülönbözte­tése azonban csak a mi magasan fejlett látási képességünkhöz viszonyítva értékítélet! Az em­beri agy magas fokú fejlettsége nélkül mi sem nyerhetnénk oly sok érdekes, fontos információt a környező világból, nem látnánk annyi emléke­­zetes részletet. V. KARMINSZKIJ . Bemondja a nevet - kapcsolja a számot A svéd Ericcson cég egyik leányvállala­ta által kifejlesztett telefonrendszer hasz­nálójának nem kell sem tárcsázni, sem a hívott fél számának gombjait lenyomnia, csupán be kell mondania a keresett sze­mély nevét, s a berendezés azonnal létre­hozza a kapcsolatot. A Prina elnevezésű rendszer a beszédfelismerő elektronikán alapul, s egyelőre mindössze harminc sze­mély hívására alkalmas. A programozás úgy történik, hogy a ki­választott hívószámhoz tartozó nevet be­mondják a készülékbe, az erre egyenletes hanggal „válaszol”. Erre a nevet mind­addig ismételni kell — többnyire ötször —, amíg a készülék néma nem marad, jelezve, hogy a név hangképét adattárolójában föl­­jegyezte. Ezt a műveletet minden névvel el kell végezni. Húsz névnek a programo­zása mintegy öt-hat percig tart. Ügyelni kell arra, hogy az ismételt bemondáskor a kiejtés hasonló legyen. A programozott személy hívásakor csak egy gombot kell megnyomni és a nevet bemondani Ha valaki nem a saját munka­helyéről kíván egy beprogramozott sze­mélyt hívni, először feltárcsáz egy külön számot, majd önmaga kódszámát tárcsázza , s a továbbiakban úgy jár el, mint a saját munkahelyéről. A Prina-rendszer már 1983 első negye­dében kapható lesz. Gyártója szerint vele a hibátlan kapcsolás valószínűsége 95—98 százalékos. (SIP) PORTYA___21 Rajz: A. Kupperberg és F. Giaccla; Szöveg: Standee HULK (21.) A „sziklák kapuja” Ausztrália második legmagasabb iroda­háza, a 160 méteres, 44 szintes sydneyi The Rocks Gateway (a sziklák kapuja) a tervek szerint 1986 derekára készül el. A nevét onnan kapta, hogy a hajdani fe­­gyencek építette történelmi Rocks (szik­lák) negyed peremén épül, Ausztrália pá­­rizsi követség­ épületének mintájára két egymásnak háttal álló negyed henger al­kotja. Ezáltal mindössze 0,7 hektár alap­­terület foglal el, s így kínálja majd abla­kaiból a legkedvezőbb kilátást. Az emelete­ket szinte a mennyezettől a padlóig hőelnyelő színezett üveg borítja, ezenkívül az abla­kok fölött rozsdaálló acél árnyékolók nyúl­nak ki. A külső felület többi részét csiszolt rózsaszín gránittal borítják. Az északkeleti homlokzatot kü­lönféle magassá­gokban elhelyezett „függőkertekkel” bontják meg. Az épület „üze­meltetéséhez” 30 százalékkal keve­sebb energiára lesz szükség, mint az e tekintetben ma csúcstartó ausztrá­liai építménynek. Légkondicionálásá­ra felhasználják a pincében tárolt 900 tonna jeget, illető­leg a tetőn elhe­lyezett napelemek és a liftek termel­te hőt. Ala 7000 hivatal,, számára építik, s lesz benne szállo­da, étterem és bo­rozó is. A városképben így fest majd az új épület (Australian Int. Service)

Next