Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)
1983-01-23 / 21. szám
1983. január 23., vasárnap MAGYAR SZÓ Világra nyíló ablakok (5.) Nagyon érdekes lenne feltárni azokat a kapcsolatokat is, amelyek az állat veleszületett, genetikailag beprogramozott, illetve szerzett, a környezettel történő érintkezés során, a létért folyó harcban tanult látási képességei között vannak. Sutherland feltételezi, hogy a veleszületett látási készségek feltétlenek, s ugyanakkor igen alacsony, ősi, csaknem elemi fokon állnak. Véleményével, amennyiben azt madarak tevékenysége alapján szűrte le, talán egyet is lehet érteni. A legismertebb példa a madarak viselkedésére az ezüstsirály esete. (Figyeljük meg: az állatok viselkedéséről, és nem a tanulásukról van szó!) Nos, az ezüstsirály-fiókák rögtön azután, hogy kibújtak a tojásból, s ahogy éhesek lesznek, csőrükkel csipkedni kezdik a szülök csőrén található piros foltot. Minden piros folt mohó vágyat kelt bennük a csipkedésre, éspedig függetlenül attól, hogy egy madár csőrén, vagy valami maketten van-e. Tinbergen szerint a fióka akár egy piros cseresznyét is megcsíp, s a leírt viselkedés magyarázza azt is, hogy a tengerparton homokozó kisgyerekhez odarepült a sirály, és megcsipkedte a lábán levő piros horzsolást. Vagy vegyük a tüskés pikó példáját. Ennek az akvaristák által jól ismert kis halnak a hímje területének védelme közben dühödten veti rá magát bármire, ami piros, feltéve, hogy a tárgy mérete nem sokban különbözik a feltételezhető vetélytárs méreteitől. Mi ez? A harc hevének elvakultsága, vagy rossz látás? Sem egyik, sem másik. Egyszerűen a terület megvédésének beprogramozott ösztöne minden piros hasú (vagyis a hímek nászöltözetét viselő) betolakodótól. Ezt a viselkedést a legelemibb látási sajátosság — a piros szín — váltja ki. Amikor viszont udvarlásra kerül a sor, ugyanez a hím a legcsekélyebb mértékben sem jön zavarba, ha a menyasszonny közeleg, ilyenkor bonyolultabb látási mechanizmusok bekapcsolódása váltjaki a viselkedési formát. Mindez persze megerősíti az általunk hangoztatott álláspontot. Csak annyit kell hozzátennünk, hogy azokat az ingereket, amelyek a szervezet veleszületett reakcióit kiváltják, kulcsingereknek nevezzük. Jó húsz évvel ezelőtt Gibbson és Walk a Cornell Egyetemen fiatal állatokon kísérletileg tanulmányozta az „optikai szakadék” hatását a viselkedésükre. Ez a szellemes szerkezet lehetővé tette, hogy megfigyeljék: rendelkezik-e az állat veleszületett mélységlátási képességgel. Képzeljünk el két nagy lépcsőfokot, amelyet fekete-fehér kockaminta borít. A felső lépcsőfokot egy üveglap fedi oly módon, hogy az üveglap asztalként nyúlik az alsó lépcsőfok fölé. Az állat az üveglapon haladva, azon áttekintve, az asztal felén túl azt látja, hogy mélység fölé került, minthogy a felső lépcső fölül átért az alsó fölé.Csaknem az összes állatfaj egyede, amelyet ezzel az „optikai szakadék”-kal vizsgáltak, visszariadt a „szakadék”-tól, már amennyiben elérte azt a kort, hogy önálló mozgásra képes volt. így viselkedtek az újszülött kecskegidák és gödölyök már életük első napján s így a kismacskák és a patkánykölykök, sőt a háromnapos majmok is. És ugyanígy reagáltak a 6—14 hónapos kisgyermekek is, ha rátették őket az üveglapra: igyekeztek távoltartani magukat mászkálás köében a „veszélyes” helytől. Bizonyos látási ingerekre tehát igenis léteznek veleszületett viselkedési reakciók. Mármost mi az, ami „megszerezhető”? Ugyanezzel a berendezéssel sikerült kimutatni, hogy a patkányok hozzászoktathatók a „mélységhez”, mivel előbb-utóbb fölfedezik, hogy az „űr” megtartja őket, és nem kell a szakadéktól tartaniuk. Az is igaz viszont, hogy a patkányok különlegesen alkalmasak viselkedésüknek a külső körülményeknek megfelelő „értelmes” módosítására. Nem véletlen, hogy az emberiség nem sok sikert ért el a patkány, az alattomos szürke ellenség ellen vívott évszázados harcában. A kiscsirkék is hozzászoknak a mélység látásához, ha a „mélység” felett tartják őket, noha maguktól inkább a másik oldalt részesítik előnyben. Más fajok esetében még nagyobb a szerepe a tapasztalásnak. Sötétben nevelt, tehát látási tapasztalatokkal nem rendelkező macskakölykök életük 27. napján, amikor az „optikai szakadék” fölé helyezték őket, nem tettek semmi különbséget az üvegasztal két fele közt. Csupán egyhetes látási tapasztalat után kezdtek reagálni a „szakadék” látványára. Ez a kísérlet két dologra is rávilágít. Egyrészről arra, hogy a látási tapasztalat megszerezhető, másrészről pedig arra, hogy a veleszületett képességet is „el lehet felejteni”. Az „elfelejtés” fogalma nem ismeretlen az etológiában, a magatartáskutatásban. A kismacskával például veleszületett az anyakövetési ösztön, ezt azonban „elfelejtheti”, ha az anya jelenléte nem erősíti meg. Feltételezhetjük tehát, hogy az agyba genetikusan beépített látási képességeknek az állat életének kezdetén megerősítést kell kapniuk ahhoz, hogy kellőképpen tudják szabályozni a későbbiek során a viselkedést. Végül is az derült ki, hogy a látási képesség , a természet az evolúció során genetikailag rögzítette az állatok agyában, s ennek megfelelően lát az egyik faj jobban, a másik rosszabbul. A „rosszabb” vagy a „jobb” látás megkülönböztetése azonban csak a mi magasan fejlett látási képességünkhöz viszonyítva értékítélet! Az emberi agy magas fokú fejlettsége nélkül mi sem nyerhetnénk oly sok érdekes, fontos információt a környező világból, nem látnánk annyi emlékezetes részletet. V. KARMINSZKIJ . Bemondja a nevet - kapcsolja a számot A svéd Ericcson cég egyik leányvállalata által kifejlesztett telefonrendszer használójának nem kell sem tárcsázni, sem a hívott fél számának gombjait lenyomnia, csupán be kell mondania a keresett személy nevét, s a berendezés azonnal létrehozza a kapcsolatot. A Prina elnevezésű rendszer a beszédfelismerő elektronikán alapul, s egyelőre mindössze harminc személy hívására alkalmas. A programozás úgy történik, hogy a kiválasztott hívószámhoz tartozó nevet bemondják a készülékbe, az erre egyenletes hanggal „válaszol”. Erre a nevet mindaddig ismételni kell — többnyire ötször —, amíg a készülék néma nem marad, jelezve, hogy a név hangképét adattárolójában följegyezte. Ezt a műveletet minden névvel el kell végezni. Húsz névnek a programozása mintegy öt-hat percig tart. Ügyelni kell arra, hogy az ismételt bemondáskor a kiejtés hasonló legyen. A programozott személy hívásakor csak egy gombot kell megnyomni és a nevet bemondani Ha valaki nem a saját munkahelyéről kíván egy beprogramozott személyt hívni, először feltárcsáz egy külön számot, majd önmaga kódszámát tárcsázza , s a továbbiakban úgy jár el, mint a saját munkahelyéről. A Prina-rendszer már 1983 első negyedében kapható lesz. Gyártója szerint vele a hibátlan kapcsolás valószínűsége 95—98 százalékos. (SIP) PORTYA___21 Rajz: A. Kupperberg és F. Giaccla; Szöveg: Standee HULK (21.) A „sziklák kapuja” Ausztrália második legmagasabb irodaháza, a 160 méteres, 44 szintes sydneyi The Rocks Gateway (a sziklák kapuja) a tervek szerint 1986 derekára készül el. A nevét onnan kapta, hogy a hajdani fegyencek építette történelmi Rocks (sziklák) negyed peremén épül, Ausztrália párizsi követség épületének mintájára két egymásnak háttal álló negyed henger alkotja. Ezáltal mindössze 0,7 hektár alapterület foglal el, s így kínálja majd ablakaiból a legkedvezőbb kilátást. Az emeleteket szinte a mennyezettől a padlóig hőelnyelő színezett üveg borítja, ezenkívül az ablakok fölött rozsdaálló acél árnyékolók nyúlnak ki. A külső felület többi részét csiszolt rózsaszín gránittal borítják. Az északkeleti homlokzatot különféle magasságokban elhelyezett „függőkertekkel” bontják meg. Az épület „üzemeltetéséhez” 30 százalékkal kevesebb energiára lesz szükség, mint az e tekintetben ma csúcstartó ausztráliai építménynek. Légkondicionálására felhasználják a pincében tárolt 900 tonna jeget, illetőleg a tetőn elhelyezett napelemek és a liftek termelte hőt. Ala 7000 hivatal,, számára építik, s lesz benne szálloda, étterem és borozó is. A városképben így fest majd az új épület (Australian Int. Service)