Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)

1983-01-26 / 24. szám

1903. janu­ár ?. , szerda FIGYELŐ Alig két-három évtizeddel ezelőtt a földművesek görcsösen ra­gaszkodtak a földhöz. Nemigen latolgatták, hogy kifezetődik-e vagy sem, s ugyancsak nem volt probléma a család elhelyezkedése. A falusi gyerekek nagy része a föld mellett maradt. Aztán ahogy gondolkozni, számolgatni kezdtek a parasztok, mindinkább a gyáraik vonzásába kerültek. Jelentős szerepük volt ebben az új talajművelő eszközöknek is. Tíz-tizenöt hold művelése szűk lett az egész családnak. Elvégezték a szülők, illetve ma már sok esetben az asszonyé a traktor, a férj pedig hazatérve a mun­kából folytatja a második műszakot a határban. Mind többet terem a föld ott, ahol szakszerűen megmunkálják. A középiskolák gyakorlatilag minden nyolc osztályt végzett ta­nulót befogadnak, a tanulók élnek is a továbbtanulási lehetőségek­kel. Néha csak azért iratkoznak egy-egy szakra, mert máshol nincs hely számukra. Érdemes megemlíteni, hogy a középiskola szakirá­nyú oktatása csak feltételezéseken alapul, egyelőre még mindig nem nyugszik reális, megvalósítható terveken. Meghatározott szak­irányokra meghatározott létszámú tanulót vesznek föl. Mind az épí­tészeti, a fémipari, mind a mezőgazdasági irányzatokra. E tanulók neve, ha végeztek, többnyire a foglalkoztatási érdekközösség lis­tájára kerül. Legtöbbjük a társult munkában való elhelyezkedést reméli, nem egy közülük íróasztal mellett szerelme dolgozni. Még mindig tartja magát az a tévhit, hogyha valaki továbbtanul, arra jogosul, hogy a munkában csak elméletileg vegyen részt. Baranyában és Szlavóniában a mezőgazdaság hihetetlen lehető­ségeket kínál a termelésnövekedésre és az elhelyezkedésre. A fej­lett nyugati országokban száz-kétszáz éve tervszerűen képezik a mezőgazdászokat az egyéni, illetve társastermelésre. A képzés nem szűnik meg az iste­’a befedésével. Ha a földműves lépést akar tar­tani a fejlődéssel, éppen úgy figyelemmel kell kísérnie a szakiro­dalmat, a tudomány legújabb vívmányait, mint a társadalmi szek­torban a mérnöknek. Elévült már az állítás, ha nem tanulsz, a kapa nyelét akkor is meg tudod fogni, annál inkább, mert kapanyél sem igen van már. Az élelemtermelésnek mindig lesz jövője, csak jól föl kell rá készülni, és nem korlátozni a létszámot a mezőgazdasági tagozato­kon, hanem minél több tanulót odacsábítani, és letörni azt a hiú ábrándot, hogy közmegbecsülésnek csak az örvend aki a tolóab­lak túloldalán ül. Járjon a tanuló azzal a gondolattal iskolába, hogy egyszer majd átveszi apjától a stafétabotot, de a gazdaságot úgy vezeti, hogy a tanultak alkalmazásával könnyebb jövőt ková­csol magának. S a könnyebbséget nemcsak a gépek alkalmazása jeleníti, hanem a munkaszeretet és az a tudat, hogy munkájára a társadalomnak éppen olyan szüksége van, mint azokéra, akik a társadalmi szektorban dolgoznak. M. V. Bledben üdülnek a szilágyi diákok Kedden reggel Bledbe utazott a 25 szilágyi diák, hogy kipihenje a tanulás fáradalmait. A te­r­­mekvédelmi érdekközösség anya­gi támogatásának köszön­­vén egy diák 10 napos telelése a 000 dinárba kerül. Bledben kapnak sífelszerelést, korcsolyázni is le­het, sőt, fedett uszodában füröd­hetnek is. Az apatini gyermekvédelmi ér­dekközösség szállodát vásárolt Bledben. 14 millió dináros költ­séggel adaptálta, a gyermekek központi fűtéses, 2, 4 és 6 árvás szobákban alhatnak. Minden fel­tételt megteremtettek ahhoz, hogy a telelésen felüdülésen levő diá­kok jól érezzék magukat. K. I. Zomborban az őszi Tárlat kiállítótermében Ivan Probojčević, a DNSZSZ községi választmányának tagja nyitotta meg Petar Mojak kiállítását. Z. I. A múlt héten tevékenyek voltak a kiállítást rendezők. A Városi Múzeumban Djura Jakšić születésének 150. évfordulója alkalmából nyitottak kiállítást képeikből. Telecskán a könyvtár és az Őszi Tár­lat szervezésében Virág Jolanda állította ki festményeit. (PANDEK Iván felvétele) VUKOVÁR Az apáti fiatalok munkájáról A S­zocialista Ifjúsági Szövetség Vu­kovár községi szervezetének apáti a­lapszer­vezetében mintegy 80 tettrekész fiatal tevékenykedik. Többségük tanuló vagy gyári mun­kás. A helybeli­ fiatalok egyik sze­rény vezetőségi tagjával, a 16 éves HORVÁTH Dániellel beszélgettem el munkájukról, problémájukról. — A helyi fiatalok között sok az ingázó munkás, aki Vukováron és Borovón dolgozik és a munkából csak estefelé térnek haza. Itthon már csak azok maradtak, mint ma­gam is, akik középiskolába járnak, esetleg megmaradtak a föld mel­lett. Az utóbbiak száma, sajnos, ■elenyésző. — A falu központjában levő szö­­vetkezet­i Otthon emeleti részében van az ifjúsági terem, diszkónak rendeztük be. Esténként és szabad­napokon itt jön össze a fiatalság, itt szórakozunk néha a késő éjsza­kai órákig. A szomszéd falvak fia­taljaival i­s együttműködünk. Fel­keressük egymást és közösen szó­rakozunk. — Tevékenységünk legfontosabb részét a különféle sportok, sportjá­tékok és az önállóan kezdeménye­zett akciók képezik. Nemcsak a labdarúgás népszerű körünkben, hanem több más sportág is. Ta­vasszal, nyáron még jobban fel­élénkül felénk az élet. Akkor itt vannak a közelben, az apáti ifjú­sági táborban a hazánk minden részéből idesereglett, szövetségi szintű ifjúságii brigádok tagjai és együtt dolgozunk, szórakozunk. El­mondhatom, hogy az évről évre itt táborozó és dolgozó ifjúsági bri­gádok szabad tevékenységükkel teljesen új színt hoztak alapszer­­vezetünk mindennapi életébe, mun­kájába. Ifjúsági zenekarunk is van. Magam is ta­gja vagyok a zenekar­nak. Tangóharmonikán játszom, s így töltjük el szabad időnket, sza­bad óráinkat — mondja Horváth Dániel. B. s. DUNATÁJ új szálloda Baján A múlt csütörtökön szállodát avattak Zom­bor testvérvárosában, Baján. A Petőfi szigeten a kem­ping tőszomszédságában Kállay Oszkár, az Országos Idegenforgal­mi Hivatal vezetője avatta fel a kétszintes Hotel Sugovicát, amely gazdasági társulás útján jött létre. A 90 ágyas, fürdőszobás, két lak­osztállyal rendelkező hotel befeje­zését nemcsak a bajaiak, hanem a szomszédos Jugoszlávia turistái is várták, hiszen Bács-Kiskun megyében 20 éve nem épült új szálló. A földszinten étterem, drinkbár és kétpályás automata tekepálya várja a vendégeket. A portán va­lutaváltással is foglalkoznak. A reprezentatív szállót a bajai Építő-és Építőanyagipari Vállalat 30 millió forintos beruházással hozta létre a megrendelő, a Bács- Kiskun Megyei Idegenforgalmi Hivatal számára. Vukováry Bea, a pécsi rádió bajai tudósítója NOVEMBERI DÍJAS PEDAGÓGUS Harmincnégy évet töltött a­ gyerekekkel A zombori községi oktatásügyi érdekközösség öt Novemberi díjas pedagógusának egyike Mladen BO­GOSAVLJEV nyugdíjas tanító, fa­lun kezdte pályafutását, majd Zom­­bo­riból ment nyugdíjba. Harmincnégy évvel ezelőtt, ami­kor az ötvenes évek elején a szo­rcafu­sba építésben annyira szükség­ volt a tanítókra, a­kkor fejezte be Mieden Bogosavljev a tanítóképzőt. Fiától pedagógusként a Hódság melletti Szilberekre (Backi Bresto­­vac) került. Akkor még nem pá­lyázat útján vették fel a tanítót, kinevezték. Tíz évig volt a falu mindene­ste, ahogyan abban az idő­ben elvárták a falusi tanítótól. A hatvanas évek elején került Zom­­borba, a Nikola Vukičević Általá­nos Iskolában folytatta nevelő és oktató munkáját. Innen ment nyug­díjba. Harmincnégy év alatt a Novem­beri díjas pedagógus ki tudja, hány nemzedéknek mutatott példát, ala­pos tudással bocsátotta őket az élet útjára. Szinte valamennyien élén­ken emlékeznek tanítójukra. Har­minc évvel ezelőtt, fiatal vagy idő­sebb pedagógus, senki sem tette fel a kérdést: Én vagy te mennyit dol­gozom? Akkor két, sőt több normát is teljesítettek, tiszteletdíjas munka nem volt. Akkor még a gyerekek is mások voltak, szorgalmasak, igazi, mindennek egyaránt örülni tudó gyerekek. Az igények is má­sok voltak. Azóta azonban a fej­lődés megváltoztatta a követelmé­nyeket, mindenkit, amihez a tanító is munka közben alkalmazkodott, tanult. Mladen Bogosavljev az egyik leg­rosszabb tárgyi adottságokkal ren­delkező iskolában töltött el két és fél évtizedet. Munkáját, eredmé­nyeit éppen ezért még jobban kell értékelni. P. M. Mladen Bogosavljev Novemberi díjas pedagógus A szakemberképzés fogyatékosságai Az apatini községben jelenleg 60 munkanélküli építésztech­nikust tartanak nyilván. A munkanélküli fiataloknak nagyon ke­vés reményük van arra, hogy szakmájukban elhelyezkedjenek. Ab­ból az egyszerű okból, hogy kevesebb a beruházás, kevesebb az építkezés, s az építőipari munkaszervezetek nehezen szánják rá magukat, hogy újabb munkásokat, szakembereket alkalmazzanak. A munka nélkül maradt építésztechnikusok vagy évekig vár­nak a munkahelyre, vagy pedig átképezik magukat. Az utóbbi a gyakoribb, de nyugodtan feltehetjük a kérdést: nem lehetett vol­na ezt­ megelőzni. Az átképző tanfolyam is költséggel jár. A jelek szerint a szakközépiskolák nehezen alkalmazkodnak az előállt helyzethez. Az építésztechnikusokkal kapcsolatban az építőipari szakközépiskola bizonyára nem kérte ki az apatini, zombori építővál­lalatok véleményét. Csakis ezzel magyarázható, hogy az apatini épí­tőipari szakközépiskola továbbra r­ontja az építésztechnikusokat ahelyett, hogy jó mestereket, kőműveseket, ácsokat, betonvassze­­relőket, szobafestőket képeznének, építésztechnikusokat készítenek fel a munkanélküliségre. Sem a társadalomnak, sem, a fiataloknak nincs erre szükségük. Az is igaz, hogy amikor a beiratkozásról van szó a fiatalok többsége nem kőműves, nem ács, hanem építésztechnikus szeret­ne lenni. Még mindig tartja magát a felfogás, hogy akkor majd nem kell „dolgozniuk”. A helyzet lassan megváltozik lassan válto­zik a termelő munkával kapcsolatos felfogás. Reméljük, hamaro­san az építőipari szakközépiskolában is ráébrednek, hogy nem a munkaközvetítőnek kell nevelni a szakembereket, hanem gazda­ságnak. K. A. Z VÉLEMÉNYEK, NÉZETEK Mindenki mit akar, csak másként...? A Szövetségi Pedagógiai Intézetben különbizottságot hoztak létre azzal a feladattal, hogy programot készítsen, amely a jö­vendő egységes, országos általános és középiskolai oktatás tan­anyagának magvát, törzsanyagát tartalmazza. A javaslat most van nyilvános vitán szerte az országban. Vajdaságban széles körű, de­mokratikus elveken alapuló véleménynyilvánításra került sor, ami ismételten azt bizonyítja, hogy nagy fontosságúnak tartják a javaslatot. Mi a lényege a törzsanyag-ja­vaslatnak? A bizottságban elké­szült — igaz csak tézisekben, nem pedig tanítási egységekre bontva —, egy program, amely magvát ké­pezné a jövőbeni országos új tan­­tervnek. Így akarják elérni, hogy a kritériumok, követelmények — ha nem is teljesen, de — azonosak legyenek. Ez lehetővé tenné a tan­­könyvkiadás egyszerűsítését is. A törzsanyagról tartott véle­ménykutatáskor a következőt je­gyeztük le: Aleksandar SASIC, a szakirá­nyú oktatási érdekközösség titká­ra: — Nem tartom helyesnek, hogy a természettudományi tantárgyak­nál csak kilencven százalékos azo­nos tananyag-követelmény a fon­tos. A fizika, vegytan, matematika annyira egyforma szerte a világon, hogy azt így is kell tanítani. So­kallom azt a negyven százalékos tantervi módosítást, amit a javas­lat engedélyez, attól függően, mi­lyen vidékről, környezetről van szó. Ez a liberalizmus ismét rossz­ra vezethet és az egységes jugo­szláv érdekeknek árthat. Miért nem tartalmazza a javaslat a ju­goszláv­ hazaszeretetre való neve­lés elvét? Továbbá a vidéktől füg­gően, már az óvodában kötelező­vé kellene tenni a környezetnyelv tanítását. Budimir VLADISAVLJEVIC, a VKSZ zombori bizottságának vég­rehajtó titkára, pedagógus: — Jó, hogy egységes tantervet szeretnénk, ez elkerüli a bezárkó­­zottságot, lokalizmust. Hiányzik a javaslatból a fokozott politechni­kai, a munkára való nevelés, mert csak ily módon lehet megismerni a rohamosan fejlődő műszaki tu­dományok alapjait, technológiát. Továbbá, nem tartom helyesnek, hogy nincs kellően kidomborítva az önigazgatásra való nevelés sem. Tomislav RUŽIC, igazgató: — Mivel folyamatban van a kö­zépiskolai oktatás átszervezése, vé­leményünk szerint lépést kell tar­tani a javaslattal is. De sajnos nem ezt tapasztaljuk. Miért van külön feltüntetve az egységes kö­zépiskolai anyag és külön a szak­irányú, amikor idővel úgyis ösz­­szevonják őket? PISTYÁK László, bezdáni igaz­gató: — Hiányzik az a követelmény, amiről a mostani tanterv is meg­feledkezett, hogy gyerekeinket a helyes nyelvhasználatra, beszédre tanítjuk. Milan NEDELJKOV, a műszaki ismeretek tanára nem tartja he­lyesnek a matematika- és vegytan­­órák számának csökkentését. Wei­­ga­nd Károly biológia szakos tanár is a tananyag és az óraszám kö­zötti aránytalanságra hívta föl az illetékesek figyelmét. Eva Vuče­­nov azért szállt síkra, hogy szen­teljenek nagyobb figyelmet a marxista nevelésnek, fokozzák az egyes rokon tantárgyak közötti kapcsolatot, korrelációt, mert ez időt, energiát takarít meg, mind a tanárnak, mind a diáknak és a szülőknek egyaránt. Úgy látszik, a nyilvános vita eredményes volt, csak az a baj, hogy országszerte mindenki má­s­­ként közelít a dolgokhoz és mást tart fontosnak. PRIBILLA Mátyás

Next