Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)
1983-01-26 / 24. szám
1903. január ?. , szerda FIGYELŐ Alig két-három évtizeddel ezelőtt a földművesek görcsösen ragaszkodtak a földhöz. Nemigen latolgatták, hogy kifezetődik-e vagy sem, s ugyancsak nem volt probléma a család elhelyezkedése. A falusi gyerekek nagy része a föld mellett maradt. Aztán ahogy gondolkozni, számolgatni kezdtek a parasztok, mindinkább a gyáraik vonzásába kerültek. Jelentős szerepük volt ebben az új talajművelő eszközöknek is. Tíz-tizenöt hold művelése szűk lett az egész családnak. Elvégezték a szülők, illetve ma már sok esetben az asszonyé a traktor, a férj pedig hazatérve a munkából folytatja a második műszakot a határban. Mind többet terem a föld ott, ahol szakszerűen megmunkálják. A középiskolák gyakorlatilag minden nyolc osztályt végzett tanulót befogadnak, a tanulók élnek is a továbbtanulási lehetőségekkel. Néha csak azért iratkoznak egy-egy szakra, mert máshol nincs hely számukra. Érdemes megemlíteni, hogy a középiskola szakirányú oktatása csak feltételezéseken alapul, egyelőre még mindig nem nyugszik reális, megvalósítható terveken. Meghatározott szakirányokra meghatározott létszámú tanulót vesznek föl. Mind az építészeti, a fémipari, mind a mezőgazdasági irányzatokra. E tanulók neve, ha végeztek, többnyire a foglalkoztatási érdekközösség listájára kerül. Legtöbbjük a társult munkában való elhelyezkedést reméli, nem egy közülük íróasztal mellett szerelme dolgozni. Még mindig tartja magát az a tévhit, hogyha valaki továbbtanul, arra jogosul, hogy a munkában csak elméletileg vegyen részt. Baranyában és Szlavóniában a mezőgazdaság hihetetlen lehetőségeket kínál a termelésnövekedésre és az elhelyezkedésre. A fejlett nyugati országokban száz-kétszáz éve tervszerűen képezik a mezőgazdászokat az egyéni, illetve társastermelésre. A képzés nem szűnik meg az iste’a befedésével. Ha a földműves lépést akar tartani a fejlődéssel, éppen úgy figyelemmel kell kísérnie a szakirodalmat, a tudomány legújabb vívmányait, mint a társadalmi szektorban a mérnöknek. Elévült már az állítás, ha nem tanulsz, a kapa nyelét akkor is meg tudod fogni, annál inkább, mert kapanyél sem igen van már. Az élelemtermelésnek mindig lesz jövője, csak jól föl kell rá készülni, és nem korlátozni a létszámot a mezőgazdasági tagozatokon, hanem minél több tanulót odacsábítani, és letörni azt a hiú ábrándot, hogy közmegbecsülésnek csak az örvend aki a tolóablak túloldalán ül. Járjon a tanuló azzal a gondolattal iskolába, hogy egyszer majd átveszi apjától a stafétabotot, de a gazdaságot úgy vezeti, hogy a tanultak alkalmazásával könnyebb jövőt kovácsol magának. S a könnyebbséget nemcsak a gépek alkalmazása jeleníti, hanem a munkaszeretet és az a tudat, hogy munkájára a társadalomnak éppen olyan szüksége van, mint azokéra, akik a társadalmi szektorban dolgoznak. M. V. Bledben üdülnek a szilágyi diákok Kedden reggel Bledbe utazott a 25 szilágyi diák, hogy kipihenje a tanulás fáradalmait. A termekvédelmi érdekközösség anyagi támogatásának köszönvén egy diák 10 napos telelése a 000 dinárba kerül. Bledben kapnak sífelszerelést, korcsolyázni is lehet, sőt, fedett uszodában fürödhetnek is. Az apatini gyermekvédelmi érdekközösség szállodát vásárolt Bledben. 14 millió dináros költséggel adaptálta, a gyermekek központi fűtéses, 2, 4 és 6 árvás szobákban alhatnak. Minden feltételt megteremtettek ahhoz, hogy a telelésen felüdülésen levő diákok jól érezzék magukat. K. I. Zomborban az őszi Tárlat kiállítótermében Ivan Probojčević, a DNSZSZ községi választmányának tagja nyitotta meg Petar Mojak kiállítását. Z. I. A múlt héten tevékenyek voltak a kiállítást rendezők. A Városi Múzeumban Djura Jakšić születésének 150. évfordulója alkalmából nyitottak kiállítást képeikből. Telecskán a könyvtár és az Őszi Tárlat szervezésében Virág Jolanda állította ki festményeit. (PANDEK Iván felvétele) VUKOVÁR Az apáti fiatalok munkájáról A Szocialista Ifjúsági Szövetség Vukovár községi szervezetének apáti alapszervezetében mintegy 80 tettrekész fiatal tevékenykedik. Többségük tanuló vagy gyári munkás. A helybeli fiatalok egyik szerény vezetőségi tagjával, a 16 éves HORVÁTH Dániellel beszélgettem el munkájukról, problémájukról. — A helyi fiatalok között sok az ingázó munkás, aki Vukováron és Borovón dolgozik és a munkából csak estefelé térnek haza. Itthon már csak azok maradtak, mint magam is, akik középiskolába járnak, esetleg megmaradtak a föld mellett. Az utóbbiak száma, sajnos, ■elenyésző. — A falu központjában levő szövetkezeti Otthon emeleti részében van az ifjúsági terem, diszkónak rendeztük be. Esténként és szabadnapokon itt jön össze a fiatalság, itt szórakozunk néha a késő éjszakai órákig. A szomszéd falvak fiataljaival is együttműködünk. Felkeressük egymást és közösen szórakozunk. — Tevékenységünk legfontosabb részét a különféle sportok, sportjátékok és az önállóan kezdeményezett akciók képezik. Nemcsak a labdarúgás népszerű körünkben, hanem több más sportág is. Tavasszal, nyáron még jobban felélénkül felénk az élet. Akkor itt vannak a közelben, az apáti ifjúsági táborban a hazánk minden részéből idesereglett, szövetségi szintű ifjúságii brigádok tagjai és együtt dolgozunk, szórakozunk. Elmondhatom, hogy az évről évre itt táborozó és dolgozó ifjúsági brigádok szabad tevékenységükkel teljesen új színt hoztak alapszervezetünk mindennapi életébe, munkájába. Ifjúsági zenekarunk is van. Magam is tagja vagyok a zenekarnak. Tangóharmonikán játszom, s így töltjük el szabad időnket, szabad óráinkat — mondja Horváth Dániel. B. s. DUNATÁJ új szálloda Baján A múlt csütörtökön szállodát avattak Zombor testvérvárosában, Baján. A Petőfi szigeten a kemping tőszomszédságában Kállay Oszkár, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője avatta fel a kétszintes Hotel Sugovicát, amely gazdasági társulás útján jött létre. A 90 ágyas, fürdőszobás, két lakosztállyal rendelkező hotel befejezését nemcsak a bajaiak, hanem a szomszédos Jugoszlávia turistái is várták, hiszen Bács-Kiskun megyében 20 éve nem épült új szálló. A földszinten étterem, drinkbár és kétpályás automata tekepálya várja a vendégeket. A portán valutaváltással is foglalkoznak. A reprezentatív szállót a bajai Építő-és Építőanyagipari Vállalat 30 millió forintos beruházással hozta létre a megrendelő, a Bács- Kiskun Megyei Idegenforgalmi Hivatal számára. Vukováry Bea, a pécsi rádió bajai tudósítója NOVEMBERI DÍJAS PEDAGÓGUS Harmincnégy évet töltött a gyerekekkel A zombori községi oktatásügyi érdekközösség öt Novemberi díjas pedagógusának egyike Mladen BOGOSAVLJEV nyugdíjas tanító, falun kezdte pályafutását, majd Zomboriból ment nyugdíjba. Harmincnégy évvel ezelőtt, amikor az ötvenes évek elején a szorcafusba építésben annyira szükség volt a tanítókra, akkor fejezte be Mieden Bogosavljev a tanítóképzőt. Fiától pedagógusként a Hódság melletti Szilberekre (Backi Brestovac) került. Akkor még nem pályázat útján vették fel a tanítót, kinevezték. Tíz évig volt a falu mindeneste, ahogyan abban az időben elvárták a falusi tanítótól. A hatvanas évek elején került Zomborba, a Nikola Vukičević Általános Iskolában folytatta nevelő és oktató munkáját. Innen ment nyugdíjba. Harmincnégy év alatt a Novemberi díjas pedagógus ki tudja, hány nemzedéknek mutatott példát, alapos tudással bocsátotta őket az élet útjára. Szinte valamennyien élénken emlékeznek tanítójukra. Harminc évvel ezelőtt, fiatal vagy idősebb pedagógus, senki sem tette fel a kérdést: Én vagy te mennyit dolgozom? Akkor két, sőt több normát is teljesítettek, tiszteletdíjas munka nem volt. Akkor még a gyerekek is mások voltak, szorgalmasak, igazi, mindennek egyaránt örülni tudó gyerekek. Az igények is mások voltak. Azóta azonban a fejlődés megváltoztatta a követelményeket, mindenkit, amihez a tanító is munka közben alkalmazkodott, tanult. Mladen Bogosavljev az egyik legrosszabb tárgyi adottságokkal rendelkező iskolában töltött el két és fél évtizedet. Munkáját, eredményeit éppen ezért még jobban kell értékelni. P. M. Mladen Bogosavljev Novemberi díjas pedagógus A szakemberképzés fogyatékosságai Az apatini községben jelenleg 60 munkanélküli építésztechnikust tartanak nyilván. A munkanélküli fiataloknak nagyon kevés reményük van arra, hogy szakmájukban elhelyezkedjenek. Abból az egyszerű okból, hogy kevesebb a beruházás, kevesebb az építkezés, s az építőipari munkaszervezetek nehezen szánják rá magukat, hogy újabb munkásokat, szakembereket alkalmazzanak. A munka nélkül maradt építésztechnikusok vagy évekig várnak a munkahelyre, vagy pedig átképezik magukat. Az utóbbi a gyakoribb, de nyugodtan feltehetjük a kérdést: nem lehetett volna ezt megelőzni. Az átképző tanfolyam is költséggel jár. A jelek szerint a szakközépiskolák nehezen alkalmazkodnak az előállt helyzethez. Az építésztechnikusokkal kapcsolatban az építőipari szakközépiskola bizonyára nem kérte ki az apatini, zombori építővállalatok véleményét. Csakis ezzel magyarázható, hogy az apatini építőipari szakközépiskola továbbra rontja az építésztechnikusokat ahelyett, hogy jó mestereket, kőműveseket, ácsokat, betonvasszerelőket, szobafestőket képeznének, építésztechnikusokat készítenek fel a munkanélküliségre. Sem a társadalomnak, sem, a fiataloknak nincs erre szükségük. Az is igaz, hogy amikor a beiratkozásról van szó a fiatalok többsége nem kőműves, nem ács, hanem építésztechnikus szeretne lenni. Még mindig tartja magát a felfogás, hogy akkor majd nem kell „dolgozniuk”. A helyzet lassan megváltozik lassan változik a termelő munkával kapcsolatos felfogás. Reméljük, hamarosan az építőipari szakközépiskolában is ráébrednek, hogy nem a munkaközvetítőnek kell nevelni a szakembereket, hanem gazdaságnak. K. A. Z VÉLEMÉNYEK, NÉZETEK Mindenki mit akar, csak másként...? A Szövetségi Pedagógiai Intézetben különbizottságot hoztak létre azzal a feladattal, hogy programot készítsen, amely a jövendő egységes, országos általános és középiskolai oktatás tananyagának magvát, törzsanyagát tartalmazza. A javaslat most van nyilvános vitán szerte az országban. Vajdaságban széles körű, demokratikus elveken alapuló véleménynyilvánításra került sor, ami ismételten azt bizonyítja, hogy nagy fontosságúnak tartják a javaslatot. Mi a lényege a törzsanyag-javaslatnak? A bizottságban elkészült — igaz csak tézisekben, nem pedig tanítási egységekre bontva —, egy program, amely magvát képezné a jövőbeni országos új tantervnek. Így akarják elérni, hogy a kritériumok, követelmények — ha nem is teljesen, de — azonosak legyenek. Ez lehetővé tenné a tankönyvkiadás egyszerűsítését is. A törzsanyagról tartott véleménykutatáskor a következőt jegyeztük le: Aleksandar SASIC, a szakirányú oktatási érdekközösség titkára: — Nem tartom helyesnek, hogy a természettudományi tantárgyaknál csak kilencven százalékos azonos tananyag-követelmény a fontos. A fizika, vegytan, matematika annyira egyforma szerte a világon, hogy azt így is kell tanítani. Sokallom azt a negyven százalékos tantervi módosítást, amit a javaslat engedélyez, attól függően, milyen vidékről, környezetről van szó. Ez a liberalizmus ismét rosszra vezethet és az egységes jugoszláv érdekeknek árthat. Miért nem tartalmazza a javaslat a jugoszláv hazaszeretetre való nevelés elvét? Továbbá a vidéktől függően, már az óvodában kötelezővé kellene tenni a környezetnyelv tanítását. Budimir VLADISAVLJEVIC, a VKSZ zombori bizottságának végrehajtó titkára, pedagógus: — Jó, hogy egységes tantervet szeretnénk, ez elkerüli a bezárkózottságot, lokalizmust. Hiányzik a javaslatból a fokozott politechnikai, a munkára való nevelés, mert csak ily módon lehet megismerni a rohamosan fejlődő műszaki tudományok alapjait, technológiát. Továbbá, nem tartom helyesnek, hogy nincs kellően kidomborítva az önigazgatásra való nevelés sem. Tomislav RUŽIC, igazgató: — Mivel folyamatban van a középiskolai oktatás átszervezése, véleményünk szerint lépést kell tartani a javaslattal is. De sajnos nem ezt tapasztaljuk. Miért van külön feltüntetve az egységes középiskolai anyag és külön a szakirányú, amikor idővel úgyis öszszevonják őket? PISTYÁK László, bezdáni igazgató: — Hiányzik az a követelmény, amiről a mostani tanterv is megfeledkezett, hogy gyerekeinket a helyes nyelvhasználatra, beszédre tanítjuk. Milan NEDELJKOV, a műszaki ismeretek tanára nem tartja helyesnek a matematika- és vegytanórák számának csökkentését. Weigand Károly biológia szakos tanár is a tananyag és az óraszám közötti aránytalanságra hívta föl az illetékesek figyelmét. Eva Vučenov azért szállt síkra, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a marxista nevelésnek, fokozzák az egyes rokon tantárgyak közötti kapcsolatot, korrelációt, mert ez időt, energiát takarít meg, mind a tanárnak, mind a diáknak és a szülőknek egyaránt. Úgy látszik, a nyilvános vita eredményes volt, csak az a baj, hogy országszerte mindenki másként közelít a dolgokhoz és mást tart fontosnak. PRIBILLA Mátyás