Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)

1983-01-12 / 10. szám

SZŰCS IMRE: Nem hazudok (Szünidei bolontrozások) Nem hazudok, csak egy kicsit, A vasmacskám — tejet iszik. Kutyatejet, ragadósat, Hogy így legyen harapósabb. Pedig amúgy, igen szelíd. Gémes kútból vizet merít. Kell a víz a tejhez, borhoz, Hogy ne slattyogjon az orvos Zsákutcában faluvégre, Hol sok gyerek jár a jégre sringálni, iszánkodni. De legfőképp vidámkodni, Mert ottan a kis csárdában Ecet ég a zseblámpában, Amott pedig, picit félre, Holdként virít — ángyod térde! Nem hazudok, csak egy kicsit, A Hóembert szánkón viszik. Kiabál is a sok pulya: „Hé, Apóka, ne légy mulya!” De ő büszkén ül a bakon. Két gombszeme a lovakon: „Hej, te Ráró, hej, te Retek, A csillagokig röpítsetek!” Baleset Egy szép nyári napon nagyon unatkoz­tam. Elhatároztam, hogy meglátogatom legjobb barátnőmet. Kerékpárral mentem. Ági a szobában tanulta a leckéjét. Nagyon megörült ne­kem. — Mit játszunk? — kérdezte. — Nekem mindegy. — Akarod, hogy felmenjünk a garázs­tetőre? — Lehet. Ági hozott egy létrát. Felmentünk a ga­rázsra. A garázs tetején van egy nagy fűzfájuk. Arra egy erős kötelet kötöttünk. — Tarzánosdit játszunk, jó? — Nagyon jó! Ági kipróbálta a kötelet. Minden rend­ben volt. — Most te következel — mondta. A garázstetőről a szomszéd falra kel­lett átugrani. Megfogtam a kötelet, és ne­kilendültem. De most következett a baj! Mikor visszafelé jöttem, nekicsapódtam a garázsnak. Ági szörnyülködve nézett rám. Szerencsémre a baleset nem volt túl sú­lyos. Csak az államat horzsoltam le. Et­től a belesettől elment a kedvünk, hogy továbbra is ezt a játékot játsszuk. — Menjünk el Palicsra — javasolta Ági. — Palicsra? — kérdeztem meglepetten. j — Igen. , — Gyalog? ! — Kerékpárral! ,f — Elát jó — mondtam megadóan.­­ Elindultunk. Ági ment elöl, én utána. •— Te, nem is Palicsra megyünk! — mondtam meglepetten. — Dehogynem! — válaszolta ő. — Csak más úton. Egy idő múlva helyet cseréltünk. Én mentem elöl, Ági pedig utánam. Már több mint egy órája mentünk. Megkérdeztem Ágitól: — Mikor érünk már oda? Válaszul ezt kaptam. — Segítség, segítség! Hátrapillantottam, hogy megnézzem, mi történt. Hát, volt mit látnom! Ági az árokban feküdt a kerékpárja alatt. Mind­ketten nevetésbe törtünk ki. Szerencsére Áginak nem esett baja. De a kerékpárjá­ról lecsúszott a lánc. Nagy üggyel-bajjal sikerült visszaszerelni. E baleset után úgy gondoltuk, hogy nem is megyünk Palics­­ra, hanem haza. Hazafelé én minduntalan azon mester­kedtem, hogy véletlenül beleessek egy árokba. SZENDI Karolina, IV. b. 8. Vajdasági rohambrigád iskola, Szabadka napsugárt Ha majd felnövök Amikor felnövök, újságíró szeretnék lenni. Szeretném bejárni az egész világot, Egyiptomot, Amerikát, Angliát és még sok m­ás országot, és tudósítani az olva­sókat. Szeretném megnézni a­­különféle orszá­gok történelmi nevezetességeit, mint pél­dául a piramisokat és az ókori görögök építményeit. Igaz, hogy az újságírók sok veszélynek vannak kitéve, különösen, ha olyan országból tudósítanak, ahol háború dúl, mégis szeretik­ a munkájukat. TOPLÄNSZKI Ottó, VII, o.. Sever Djukiić iskola, Becse Az én íróasztalom Az íróasztal a szoba sarkában áll, né­mán, csendesen. Első pillanatra semmi kü­lönös. Közönséges bútordarab. De nekem mégis ez a kedvenc személyi tárgyam. Íróasztalomnak csupán másfél eszten­deje vagyok a gazdája, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy elválaszthatatlan barátommá váljon. Mint már mondtam nem valami klassz, de én mégis nagyon szeretem. Az asztallap nagysága körülbelül 50— 150 cm. Éppen megfelelő. Három fiók, meg a hozzá tartozó szék az egész. Egy asztali lámpa, amelynek fényénél tanulok, ez az egyetlen ékessége. A három fiókban a tankönyvek, füze­tek, vonalzók, körzől és szerelés rendetlen összevisszaságban. Szegény anyámnak ég­nek áll a haja, amikor néha beléjük te­kint. Folyton azzal fenyeget, hogy ő nem tűri tovább ezt a rendetlenséget, és egy szép napon aprófát fog csinálni az író­asztalomból. Így hát néha kénytelen va­gyok összerakodni benne. Szegény íróasztalom tanulás közben szenved legtöbbet. Mert amikor én tanu­lok, tele van mindenféle könyvvel, füzet­tel. Ott van a „töri” is, a „bigi” ,­s, a „fizi” is, habár én csak a magyart tanulom. Cso­dálom, hogy íróasztalom elbírja meg ezt a hatalmas terhet. Felülete kissé összekarcolt már, itt-ott le is kopott róla a festék. Mindez az én művem, mert — habár kissé szégyenlő­sen is —, de megvallom, hogy hirtelen haragú vagyok, és minden mérgemet ezen az ártatlan bútordarabon töltöm ki. Néhol ragasztómaradványok meg színes temperafoltok díszítik. Anyu mindennap próbálgatja lesúrolni, minden akarata hiábavaló. Így a múltkor kijelentette, hogy ő bizony nem súrolja tovább, van őneki okosabb dolga is, súrolja, aki akar­ja. Ettől kezdve tehát én tisztítom na­ponta. Mondom, szeretem ezt az értéktelen kis bútordarabot, ha néha nem is vigyázok rá eléggé. De úgy összebarátkoztam vele, mint az első osztályban a betűkkel, szá­mokkal. JEREMIÁS Szilvia, Vil­a, Zrenjanin Csak­ vers Egyszer voltam kirándulni, halat láttam vígan szállni. Verebeket, melyek úsztak, békákat, melyek kúsztak. Csodálkoztam rajta, miféle hangya: nagy a lába, kicsi feje versemnek is itt a vége. VIRÁG Melinda, V. 4, Törökbecse Flakonmesék A két Déliál A fürdőszobában békésen tanyázott a flakoncsapat. Legokosabbja Déliál volt, a flakonvezető. Mivel az üres flakonok hadat üzentek nekik, Déliálnak be kellett vonulnia. Öt évig harcolt. Időközben egy új flakon érkezett a csapathoz. Déliálnak hívták őt is, és min­denki azt hitte róla, hogy ő az igazi Dé­liál. Tisztelték, szerették, mintha rendes főnök lett volna. Még Coppertone, a ré­gi vezető kebelbarátja is elfogadta ve­zérének. Eltelt az öt év. Valaki csönget. Beállít Déliél. Első szava ez volt: legyőztük az üres flakonokat. Majd hozzátette: ..Ki ez az új, magamfajta flakon?” A többiek szólni­ sem tudtak ámulatukban. Az újon­nan jött Dék­ál elmagyarázta nekik, hogy az egész harc butaság volt, mert a saját őseik ellen harcoltak. Valamikor ők is teli flakonok voltak, s a teli flakonokból is egyszer üres lesz. — Testvérharc az egész — állapította meg az álvezér. Abitól fogva a flakonok egyformán tisz­telték a két Déltált, mert mind a kettőt egyforma okosnak tartották. HEMM Károly, IV. d. Petőfi Sándor iskola, Újvidék Egyik szomszéd bácsimra nagyon mér­ges vagyok. Ha tudom, mindig kerülöm, ő az asztaliteniszklub főnöke, és állandó­an avval nyaggat, hogy menjek edzésre. De ő nagyon goromba hozzánk, és ezért nem szeretjük. Azt nem tudja, hogy nem minden gyerek szokta meg a hangos be­szédet. Én nem szeretem, ha kiabálnak és hangosabban beszélnek a megszokottnál a felnőttek. Nemcsak én kerülöm, hanem a többi barátom és barátnőm is, mert ők sem szeretik a kiabálást és a gorombasá­got. Amikor találkozok vele, előre tudom már, hogy mit fog mondani, „Gyerekem, gyere edzésre”. Ha tudom, akkor állandó­an csak kerülöm és kerülni is fogom. HEGEDŰS Éva, VI.­c, Bácsföldvár, Svetozar Markovic iskola Illusztráció: TÓTH Szilárd, VII. c, Szabadka, J. J. Zmaj iskola Hetényi szólások Én Hetényben élek, de mi, felsősök már néhány éve a magyari­t­tabérekkel runk együtt iskolába. Egy éve járul,s szép, új iskolánkba, Szerbittabére. Én Hetényből hoztam ezeket a szóláshasonla­tokat. Ez is az ördögé, mint Lippai húsza­sa. Ez a Lippai iszákos ember volt. Egy­szer, amikor a templomba ment, a per­selybe szánt pénzt a bal zsebébe, a pá­linkára szánt pénzt meg a jobb zsebébe tette. Tévedésből azonban a húszast, az italra szánt pénzt tette a perselybe. Mi­kor észrevette, utánakapott a pénznek, de már hiába. Majd csapott egyet a kezé­vel: „Ez már az ördögé!” A hárba ment pénzre vagy dologra mondják ezt a szó­lást. Átesett, mint az egyszeri ember a kerí­tésen. Az egyik ember bársony nadrágot viselt. Járás közben a nadrág suhogott. Este, ha ment valahova, félt, mert azt hitte, követi valaki. A legények tudomást szereztek erről, s egy este követték, hogy tényleg megijedjen az ember. Az észre­vette őket, és futásnak eredt. Be akart menni az egyik rokonához az üldözők elöl, de a kapu be volt zárva. Ezért át akart ugrani a kerítésen. A nadrágja azonban megakadt, s addig lógott, míg a nadrág el nem szakadt. A kerítésen belülre esett le az ember. Ekkor szívrepesve felsóhaj­tott: „Hála istennek, csakha átestem raj­ta!” Ezt akkor mondják, ha valaki vala­milyen munkát, valamilyen feladatot el­végzett. Belejön, mint Vetró a forgásba. Ez az ember nagyon szeretett táncolni, kicif­rázni a lépéseket. Egy lakodalomban annyira járta, forgott, hogy elszédült. Ha valaki­ belekezd valamibe, de nem jól fejezi be, vagy félbehagyja a mun­káját, rámondják: „Belejött, mint Vetró a forgásba.” Sorolhatnánk még nagyon sok szólást, de talán ízelítőnek ennyi is elég. Az el­hangzott szólások is bizonyítják népünk humorát, tréfás kedvét. TÖRÖK Erzsébet, 6/2. Október 2. iskola, Szerbittabé Ki a hibás? Egy napon elhatároztuk testvéremmel, hogy elutazunk Újvidékre. De mivel utaz­zunk: autóbusszal vagy sínbusszal? Végül a sínbusz mellett állapodtunk meg, mert már régen utaztunk sínbusszal. Másnap reggel 6.30-kor kint voltunk a vasútállomáson. Felszálló nem volt sok, le­szálló sem. Elgondolkoztam azon, hogy apu mesélte, régen milyen sok utas utazott vo­nattal. Felszálltunk. A sínbusz elindult. Néztük a szép tájat, itt-ott egy-egy tanyát. Egyszer csak látjuk, hogy egy teherautó nagy sebességgel akar áthaladni a vas­úton. A sínbusz vezetője rettenetesen du­dált, de hiába, már le is lassított, de a teherautó a vonat előtt pár méterre elsu­hant. Az utasok fellélegeztek, mert min­denki ideges volt, mi fog történni. Elgondolkoztam, mi a sok szerencsét­lenség oka. Az alkohol, a figyelmetlenség és a gyors, vakmerő hajtás? De ezt min­den vezető tudja, mégis fegyelmezetlen. Miért? FÖRSTNER Zoltán VI/1. Kula, Petőfi brigád iskola Pillangó, MAKOVITY Mónika, VI. K. Ada, Cseh Károly iskola Néhány nap még csupán, és itt a téli szünidő is. Mehettek a megérdemelt (vagy­­kevésbé megérdemelt?!) pihenőre. Jó szó­rakozást, tartalmas időtöltést kívánok va­lamennyieteknek. Hát a félévi bizonyít­ványotok milyenre sikerült? A szünidei élményeiteken kívül erről is beszámol­hatnátok. A Napsugár továbbra is minden szerdán megjelenik, várja leveleiteket, a Morgó pedig külön a jó meglátáson ala­puló írásokat. Mint már mondtam is, ne csak a családi körben mozogjatok, tágabb környezetetekben is nézzetek szét, figyel­jétek az eseményeket, magatartási formá­kat, s tűzzétek tollhegyre a visszásságo­kat, de a példás, dicséretes dolgokról is szóljatok. Kevés viccet kapok az utóbbi időben. Jó volna, ha magatok találnátok ki őket, illetve az iskolában hallott nyelv­botlásokat, tréfás megjegyzéseket szedné­tek csokorba. Ezenkívül rajzok is csak elvétve érkeznek. Működjetek együtt a képzőművészeti szakcsoporttal! Köszönöm a leveleket, az újévi jókí­vánságokat a következőknek: kanizsai ADY ENDRE iskola első osztályosai, HE­GEDŰS Júlia tanítványai, továbbá SÍPOS Mária, Bezdán, csantavéri NÉPÍIŐLÖK is­kola Ady Endre szakköre, BARANYAI Magdolna Becse, BENCZ MIHÁLY irodal­mi szakkör Bácsföldvár, WEISSENBECK József tanár vezetésével, RICA Regina Bezdán, k­ikindai MOŠA PIJADE iskola LYUBOJA Katalin tanárnő vezetésével, törökbecsei MILOJE ČIPLIC iskola, SZE­KERES Mária tanárnővel, szabadkai KI­ZUR ISTVÁN iskola: Fodor Éva, Gombos Judit, Barabás Mónika, Vass Éva, Csanek Mária, Vávricskó Gyöngyi, Rihtarec Kor­nélia, Cseri Tibor, Juhász Gabriella, Tóth Andor, Bacslija Attila, Losonc Anna, Vá­sárhelyi Hédi, Losonc Ottilia, Simonyi Lilla, Hornyák Erika, SANDRIK Etelka tanárnővel, péterrévei SAMU MIHÁLY iskola: Katics Csilla, Torma Ibolya, Biacsi Szilvia, Solymosi Dénes, TÓTH Piroska tanárnővel, szabadkai J. J. ZMAJ iskola: Szemerédi Virág, Roncsák Csilla, Szalma Zsolt, Ivanity Ildikó, Szűcs Márta, Kladek Tamás, KÓKAI Rozália tanárnővel, újvi­déki NIKOLA TESLA iskola: Szekeres Angéla, Kun Andrea és Fésűs Edit, tre­­njanini OKTÓBER 2. iskola: KISS Er­zsébet tanárnő, valamint Vencel Valenti­na, Jeremiás Szilvia és Bakos Heléna. Kikindai MOL­A PIJADE iskola: Kocsis Teréz, Berbákov Elvira, Tóth Teréz is Kátai Valéria, továbbá Kiss Zsuzsa, Gu­­naras, Tóth Erika Ada és Krezsó Ildikó Zenta. ' Még egyszer: boldog, vidám vakációt kívánok minden Napsugár-barátnak, kis­diáknak és pedagógusnak egyaránt, sok­sok szeretettel ' ZSUZSA '

Next