Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)
1983-01-12 / 10. szám
SZŰCS IMRE: Nem hazudok (Szünidei bolontrozások) Nem hazudok, csak egy kicsit, A vasmacskám — tejet iszik. Kutyatejet, ragadósat, Hogy így legyen harapósabb. Pedig amúgy, igen szelíd. Gémes kútból vizet merít. Kell a víz a tejhez, borhoz, Hogy ne slattyogjon az orvos Zsákutcában faluvégre, Hol sok gyerek jár a jégre sringálni, iszánkodni. De legfőképp vidámkodni, Mert ottan a kis csárdában Ecet ég a zseblámpában, Amott pedig, picit félre, Holdként virít — ángyod térde! Nem hazudok, csak egy kicsit, A Hóembert szánkón viszik. Kiabál is a sok pulya: „Hé, Apóka, ne légy mulya!” De ő büszkén ül a bakon. Két gombszeme a lovakon: „Hej, te Ráró, hej, te Retek, A csillagokig röpítsetek!” Baleset Egy szép nyári napon nagyon unatkoztam. Elhatároztam, hogy meglátogatom legjobb barátnőmet. Kerékpárral mentem. Ági a szobában tanulta a leckéjét. Nagyon megörült nekem. — Mit játszunk? — kérdezte. — Nekem mindegy. — Akarod, hogy felmenjünk a garázstetőre? — Lehet. Ági hozott egy létrát. Felmentünk a garázsra. A garázs tetején van egy nagy fűzfájuk. Arra egy erős kötelet kötöttünk. — Tarzánosdit játszunk, jó? — Nagyon jó! Ági kipróbálta a kötelet. Minden rendben volt. — Most te következel — mondta. A garázstetőről a szomszéd falra kellett átugrani. Megfogtam a kötelet, és nekilendültem. De most következett a baj! Mikor visszafelé jöttem, nekicsapódtam a garázsnak. Ági szörnyülködve nézett rám. Szerencsémre a baleset nem volt túl súlyos. Csak az államat horzsoltam le. Ettől a belesettől elment a kedvünk, hogy továbbra is ezt a játékot játsszuk. — Menjünk el Palicsra — javasolta Ági. — Palicsra? — kérdeztem meglepetten. j — Igen. , — Gyalog? ! — Kerékpárral! ,f — Elát jó — mondtam megadóan. Elindultunk. Ági ment elöl, én utána. •— Te, nem is Palicsra megyünk! — mondtam meglepetten. — Dehogynem! — válaszolta ő. — Csak más úton. Egy idő múlva helyet cseréltünk. Én mentem elöl, Ági pedig utánam. Már több mint egy órája mentünk. Megkérdeztem Ágitól: — Mikor érünk már oda? Válaszul ezt kaptam. — Segítség, segítség! Hátrapillantottam, hogy megnézzem, mi történt. Hát, volt mit látnom! Ági az árokban feküdt a kerékpárja alatt. Mindketten nevetésbe törtünk ki. Szerencsére Áginak nem esett baja. De a kerékpárjáról lecsúszott a lánc. Nagy üggyel-bajjal sikerült visszaszerelni. E baleset után úgy gondoltuk, hogy nem is megyünk Palicsra, hanem haza. Hazafelé én minduntalan azon mesterkedtem, hogy véletlenül beleessek egy árokba. SZENDI Karolina, IV. b. 8. Vajdasági rohambrigád iskola, Szabadka napsugárt Ha majd felnövök Amikor felnövök, újságíró szeretnék lenni. Szeretném bejárni az egész világot, Egyiptomot, Amerikát, Angliát és még sok más országot, és tudósítani az olvasókat. Szeretném megnézni akülönféle országok történelmi nevezetességeit, mint például a piramisokat és az ókori görögök építményeit. Igaz, hogy az újságírók sok veszélynek vannak kitéve, különösen, ha olyan országból tudósítanak, ahol háború dúl, mégis szeretik a munkájukat. TOPLÄNSZKI Ottó, VII, o.. Sever Djukiić iskola, Becse Az én íróasztalom Az íróasztal a szoba sarkában áll, némán, csendesen. Első pillanatra semmi különös. Közönséges bútordarab. De nekem mégis ez a kedvenc személyi tárgyam. Íróasztalomnak csupán másfél esztendeje vagyok a gazdája, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy elválaszthatatlan barátommá váljon. Mint már mondtam nem valami klassz, de én mégis nagyon szeretem. Az asztallap nagysága körülbelül 50— 150 cm. Éppen megfelelő. Három fiók, meg a hozzá tartozó szék az egész. Egy asztali lámpa, amelynek fényénél tanulok, ez az egyetlen ékessége. A három fiókban a tankönyvek, füzetek, vonalzók, körzől és szerelés rendetlen összevisszaságban. Szegény anyámnak égnek áll a haja, amikor néha beléjük tekint. Folyton azzal fenyeget, hogy ő nem tűri tovább ezt a rendetlenséget, és egy szép napon aprófát fog csinálni az íróasztalomból. Így hát néha kénytelen vagyok összerakodni benne. Szegény íróasztalom tanulás közben szenved legtöbbet. Mert amikor én tanulok, tele van mindenféle könyvvel, füzettel. Ott van a „töri” is, a „bigi” ,s, a „fizi” is, habár én csak a magyart tanulom. Csodálom, hogy íróasztalom elbírja meg ezt a hatalmas terhet. Felülete kissé összekarcolt már, itt-ott le is kopott róla a festék. Mindez az én művem, mert — habár kissé szégyenlősen is —, de megvallom, hogy hirtelen haragú vagyok, és minden mérgemet ezen az ártatlan bútordarabon töltöm ki. Néhol ragasztómaradványok meg színes temperafoltok díszítik. Anyu mindennap próbálgatja lesúrolni, minden akarata hiábavaló. Így a múltkor kijelentette, hogy ő bizony nem súrolja tovább, van őneki okosabb dolga is, súrolja, aki akarja. Ettől kezdve tehát én tisztítom naponta. Mondom, szeretem ezt az értéktelen kis bútordarabot, ha néha nem is vigyázok rá eléggé. De úgy összebarátkoztam vele, mint az első osztályban a betűkkel, számokkal. JEREMIÁS Szilvia, Vila, Zrenjanin Csak vers Egyszer voltam kirándulni, halat láttam vígan szállni. Verebeket, melyek úsztak, békákat, melyek kúsztak. Csodálkoztam rajta, miféle hangya: nagy a lába, kicsi feje versemnek is itt a vége. VIRÁG Melinda, V. 4, Törökbecse Flakonmesék A két Déliál A fürdőszobában békésen tanyázott a flakoncsapat. Legokosabbja Déliál volt, a flakonvezető. Mivel az üres flakonok hadat üzentek nekik, Déliálnak be kellett vonulnia. Öt évig harcolt. Időközben egy új flakon érkezett a csapathoz. Déliálnak hívták őt is, és mindenki azt hitte róla, hogy ő az igazi Déliál. Tisztelték, szerették, mintha rendes főnök lett volna. Még Coppertone, a régi vezető kebelbarátja is elfogadta vezérének. Eltelt az öt év. Valaki csönget. Beállít Déliél. Első szava ez volt: legyőztük az üres flakonokat. Majd hozzátette: ..Ki ez az új, magamfajta flakon?” A többiek szólni sem tudtak ámulatukban. Az újonnan jött Dékál elmagyarázta nekik, hogy az egész harc butaság volt, mert a saját őseik ellen harcoltak. Valamikor ők is teli flakonok voltak, s a teli flakonokból is egyszer üres lesz. — Testvérharc az egész — állapította meg az álvezér. Abitól fogva a flakonok egyformán tisztelték a két Déltált, mert mind a kettőt egyforma okosnak tartották. HEMM Károly, IV. d. Petőfi Sándor iskola, Újvidék Egyik szomszéd bácsimra nagyon mérges vagyok. Ha tudom, mindig kerülöm, ő az asztaliteniszklub főnöke, és állandóan avval nyaggat, hogy menjek edzésre. De ő nagyon goromba hozzánk, és ezért nem szeretjük. Azt nem tudja, hogy nem minden gyerek szokta meg a hangos beszédet. Én nem szeretem, ha kiabálnak és hangosabban beszélnek a megszokottnál a felnőttek. Nemcsak én kerülöm, hanem a többi barátom és barátnőm is, mert ők sem szeretik a kiabálást és a gorombaságot. Amikor találkozok vele, előre tudom már, hogy mit fog mondani, „Gyerekem, gyere edzésre”. Ha tudom, akkor állandóan csak kerülöm és kerülni is fogom. HEGEDŰS Éva, VI.c, Bácsföldvár, Svetozar Markovic iskola Illusztráció: TÓTH Szilárd, VII. c, Szabadka, J. J. Zmaj iskola Hetényi szólások Én Hetényben élek, de mi, felsősök már néhány éve a magyarittabérekkel runk együtt iskolába. Egy éve járul,s szép, új iskolánkba, Szerbittabére. Én Hetényből hoztam ezeket a szóláshasonlatokat. Ez is az ördögé, mint Lippai húszasa. Ez a Lippai iszákos ember volt. Egyszer, amikor a templomba ment, a perselybe szánt pénzt a bal zsebébe, a pálinkára szánt pénzt meg a jobb zsebébe tette. Tévedésből azonban a húszast, az italra szánt pénzt tette a perselybe. Mikor észrevette, utánakapott a pénznek, de már hiába. Majd csapott egyet a kezével: „Ez már az ördögé!” A hárba ment pénzre vagy dologra mondják ezt a szólást. Átesett, mint az egyszeri ember a kerítésen. Az egyik ember bársony nadrágot viselt. Járás közben a nadrág suhogott. Este, ha ment valahova, félt, mert azt hitte, követi valaki. A legények tudomást szereztek erről, s egy este követték, hogy tényleg megijedjen az ember. Az észrevette őket, és futásnak eredt. Be akart menni az egyik rokonához az üldözők elöl, de a kapu be volt zárva. Ezért át akart ugrani a kerítésen. A nadrágja azonban megakadt, s addig lógott, míg a nadrág el nem szakadt. A kerítésen belülre esett le az ember. Ekkor szívrepesve felsóhajtott: „Hála istennek, csakha átestem rajta!” Ezt akkor mondják, ha valaki valamilyen munkát, valamilyen feladatot elvégzett. Belejön, mint Vetró a forgásba. Ez az ember nagyon szeretett táncolni, kicifrázni a lépéseket. Egy lakodalomban annyira járta, forgott, hogy elszédült. Ha valaki belekezd valamibe, de nem jól fejezi be, vagy félbehagyja a munkáját, rámondják: „Belejött, mint Vetró a forgásba.” Sorolhatnánk még nagyon sok szólást, de talán ízelítőnek ennyi is elég. Az elhangzott szólások is bizonyítják népünk humorát, tréfás kedvét. TÖRÖK Erzsébet, 6/2. Október 2. iskola, Szerbittabé Ki a hibás? Egy napon elhatároztuk testvéremmel, hogy elutazunk Újvidékre. De mivel utazzunk: autóbusszal vagy sínbusszal? Végül a sínbusz mellett állapodtunk meg, mert már régen utaztunk sínbusszal. Másnap reggel 6.30-kor kint voltunk a vasútállomáson. Felszálló nem volt sok, leszálló sem. Elgondolkoztam azon, hogy apu mesélte, régen milyen sok utas utazott vonattal. Felszálltunk. A sínbusz elindult. Néztük a szép tájat, itt-ott egy-egy tanyát. Egyszer csak látjuk, hogy egy teherautó nagy sebességgel akar áthaladni a vasúton. A sínbusz vezetője rettenetesen dudált, de hiába, már le is lassított, de a teherautó a vonat előtt pár méterre elsuhant. Az utasok fellélegeztek, mert mindenki ideges volt, mi fog történni. Elgondolkoztam, mi a sok szerencsétlenség oka. Az alkohol, a figyelmetlenség és a gyors, vakmerő hajtás? De ezt minden vezető tudja, mégis fegyelmezetlen. Miért? FÖRSTNER Zoltán VI/1. Kula, Petőfi brigád iskola Pillangó, MAKOVITY Mónika, VI. K. Ada, Cseh Károly iskola Néhány nap még csupán, és itt a téli szünidő is. Mehettek a megérdemelt (vagykevésbé megérdemelt?!) pihenőre. Jó szórakozást, tartalmas időtöltést kívánok valamennyieteknek. Hát a félévi bizonyítványotok milyenre sikerült? A szünidei élményeiteken kívül erről is beszámolhatnátok. A Napsugár továbbra is minden szerdán megjelenik, várja leveleiteket, a Morgó pedig külön a jó meglátáson alapuló írásokat. Mint már mondtam is, ne csak a családi körben mozogjatok, tágabb környezetetekben is nézzetek szét, figyeljétek az eseményeket, magatartási formákat, s tűzzétek tollhegyre a visszásságokat, de a példás, dicséretes dolgokról is szóljatok. Kevés viccet kapok az utóbbi időben. Jó volna, ha magatok találnátok ki őket, illetve az iskolában hallott nyelvbotlásokat, tréfás megjegyzéseket szednétek csokorba. Ezenkívül rajzok is csak elvétve érkeznek. Működjetek együtt a képzőművészeti szakcsoporttal! Köszönöm a leveleket, az újévi jókívánságokat a következőknek: kanizsai ADY ENDRE iskola első osztályosai, HEGEDŰS Júlia tanítványai, továbbá SÍPOS Mária, Bezdán, csantavéri NÉPÍIŐLÖK iskola Ady Endre szakköre, BARANYAI Magdolna Becse, BENCZ MIHÁLY irodalmi szakkör Bácsföldvár, WEISSENBECK József tanár vezetésével, RICA Regina Bezdán, kikindai MOŠA PIJADE iskola LYUBOJA Katalin tanárnő vezetésével, törökbecsei MILOJE ČIPLIC iskola, SZEKERES Mária tanárnővel, szabadkai KIZUR ISTVÁN iskola: Fodor Éva, Gombos Judit, Barabás Mónika, Vass Éva, Csanek Mária, Vávricskó Gyöngyi, Rihtarec Kornélia, Cseri Tibor, Juhász Gabriella, Tóth Andor, Bacslija Attila, Losonc Anna, Vásárhelyi Hédi, Losonc Ottilia, Simonyi Lilla, Hornyák Erika, SANDRIK Etelka tanárnővel, péterrévei SAMU MIHÁLY iskola: Katics Csilla, Torma Ibolya, Biacsi Szilvia, Solymosi Dénes, TÓTH Piroska tanárnővel, szabadkai J. J. ZMAJ iskola: Szemerédi Virág, Roncsák Csilla, Szalma Zsolt, Ivanity Ildikó, Szűcs Márta, Kladek Tamás, KÓKAI Rozália tanárnővel, újvidéki NIKOLA TESLA iskola: Szekeres Angéla, Kun Andrea és Fésűs Edit, trenjanini OKTÓBER 2. iskola: KISS Erzsébet tanárnő, valamint Vencel Valentina, Jeremiás Szilvia és Bakos Heléna. Kikindai MOLA PIJADE iskola: Kocsis Teréz, Berbákov Elvira, Tóth Teréz is Kátai Valéria, továbbá Kiss Zsuzsa, Gunaras, Tóth Erika Ada és Krezsó Ildikó Zenta. ' Még egyszer: boldog, vidám vakációt kívánok minden Napsugár-barátnak, kisdiáknak és pedagógusnak egyaránt, soksok szeretettel ' ZSUZSA '