Magyar Szó, 1983. január (40. évfolyam, 1-29. szám)

1983-01-27 / 25. szám

1983. Január 27., «ШбПбк MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA 9 Üvenek is országos színvonalon Az újvidéki amatőrök tevékenységéről A szerbiai dolgozók 15. barátsági kiálkozója, amelyen több száz műkedvelő lép fel, jó alkalom arra, hogy áttekintsük, milyen tevékenység folyik ezen a téren, milyen eredményeket tudnak felmutatni, és milyen nehézségekkel küzdenek a vendéglátó város, Újvidék amatőrjei Erről Djura VARGA, az újvidéki művelődési közösség titkára és Gyura LATYAK, a műkedvelők újvidéki közösségének elnöke tájékoztatott bennünket. Újvidéken mintegy 6000 műkedvelőt tartanak számon, akik 26 ágban tevékenykednek. A városban 6 művelődési egyesület működik, ezenkívül egyesületek vagy szakcsoportok alakultak számos munkaszervezetben és a településeken, a helyi közösségekben. Így például a Naftagasban, a Kábelgyárban, a postaforgalmi munkaszervezetekben, a Jugoalatban és más vállalatokban. Több helyen van klubjuk a képzőművészeknek és az irodalom kedvelőinek. A települések közül Kátyon, Koviljban, Piroson, Bukovacon, Karlócán, Regecsen és Kiszácson művelődési egyesületek működnek, Futakon pedig művelődési központ. Nemzetiségi egyesületeik is tevékenykednek, így a telepi Petőfi Sándor magyar továbbá a Pavel Jozef Safarik szlovák és a Maksim Gorkij ruszin művelődési egyesületek. Bárki tagja lehet az egyesületnek, és nem csupán a saját, hanem más nemzetek és nemzetiségek táncait és dalait is előadják. A folklór jelentős beruházásokat igényel, ezzel magyarázható, hogy kevés munkaszervezetnek van művelődési egyesülete, népitánc-csoportja. De a vállalatok jó kapcsolatokat tartanak fenn az egyesületekkel, azok rendszerint fellépnek egy-egy üzemi ünnepség alkalmával. Pénzellátási gondok A műkedvelők és műveleteki egyesületek legnagyobb vondta a pénzellátás kérdése. Városi szinten évente mintegy 10 millió dinár áll rendelkezésükre, s ezt bizony nagyon jól be kell osztaniuk. Az egyesületek nem működhetnek a nélkülözhetetlen személyzet nélkül, és mindegyikben van 4 5, a Svetozar Markovicban pedig kivételesen 11 foglalkoztatott, városi szinten összesen mindössze 28-an vannak, s biztosítani kell számukra a személyi jövedelmet. A csoportok főleg este gyakorolnak, sokba kerül hát az áram és a tüzelő is. Nem beszélve arról, hogy a szakemberek, rendezők, koreográfusok, karmesterek jó részének tiszteletdíjat kell fizetni, tehát nagyon kevés pénz marad az egyesület tevékenységének fejlesztésére, a népi viselet felújítására pedig úgyszólván nem is jut pénz, főleg, ha tudjuk, hogy egyetlen ilyen komplett 20—30 ezer dinárba kerül. Évente mintegy 1000 előadást tartanak, és a legnagyobb probléma az, hogy az érdekközösségnek csupán a műsorterv-keretre van pénze, az előadások költségeire viszont nem. Az újvidéki műkedvelők mégis figyelemre méltó eredményeket értek el tavaly, és helytálltak mind a városi mind a tartományi, köztársasági és országos versenyeken is. Minden jeles rendezvényen ott vannak Említést érdemel továbbá, hogy■zerteágazó együttműködést alakítottak ki nem csupán a munkaszervezetekkel, hanem a hadsereggel is. Fellépnek a hadseregotthonban, közös műsorokat szerveznek a kaszárnyákban vagy az egyesületek helyiségeiben és ezzel nagy mértékben hozzájárulnak a testvériségi egység ápolásához. Úgyszólván egyetlen jeles ünnepség, rendezvény sem múlhat el a művelődési egyesületek fellépése nélkül. Tollforgatók és képzőművészek A műkedvelők közé természetesen nem csupán a népi táncosok, ének- és zenekarok tagjai tartoznak. A Munkásegyetem keretében működik a tollforgatók klubja, ahol találkoznak, tapasztalatcserét folytatnak megismerkednek egymás alkotásaival. Az érdemes műveket megjelentetik. Persze, mindez nem ilyen egyszerű, mert egyesek szeretnék, ha munkájukat kiadnák, noha az maguknak az amatőr íróknak a véleménye szerint sem üti meg a közölhetőség szintjét. A képzőművészeknek városi szinten egyesületük van, továbbá a városi szakszervezet keretében működik a képzőművészet kedvelőinek a klubja, de főleg a Munkásegyetem keretében tevékenykednek. Kevés munkaszervezetben vannak meg a feltételek önálló képzőművészeti szakcsoportok megalakítására, illetve működésére. Ilyen szakcsoportok tevékenykednek például a Kábelgyárban, a Naftagasban, a belügyi titkárságon és még néhány kollektívában. Nemzetközi hírnév Tavaly az amatőrizmus megtartotta az előző években elért szintjét, sőt, egészen szép eredményeket tudott felmutatni. Itt elsőként mindenképpen a Sonja Marjaković Művelődési Egyesületet kell említeni, amely nem csupán a szűkebb társadalmi-politikai közösségben szerzett elismerést, hanem az ország légiőbb egyesületei közé tartozik, sőt az országhatáron kívül is ismert. Úgy is mondhatnánk, a tavalyi év sikerévük volt: fölléptek a görögországi olaszországi és NSZK-beli fesztiválokon, s szép sikereket értek el. T. KOVÁCS János Összeállította: A munkásaiul! nagyszabású seregszemére Dancsó Veronika, a vendéglátó újvidéki városi szakszervezeti tanács elnöke nyilatkozik a barátsági találkozóról Holnap kerül sor Újvidéken a szerbiai dolgozók 15. barátsági találkozójának gálaestjére a sportcsarnok nagytermében. A tartományok és a szűkebb köztársaság minden részéről összesereglő mintegy ötszáz részvevő: üzemi művelődési csoportok, egyesületek tagjai, színjátszók, szavalók, zenészek, táncosok, fotósok, festők, költészettel, prózaírással foglalkozó egyszerű munkások nemzetieinik és nemzetiségeink színeiben, eleven kulturális hagyományainak ápolóiként, tisztelőiként, tudásuk legjavát produkálják majd az esti órákban kezdődő főrendezvényen. Ezt megelőzően, a délelőtti és a déli órákban, a munkásalkotók csoportjai meglátogatnak számos munkaszervezetét Újvidéken, Kulán, Palánkon, sőt egyik-másik műsorszámot, szavalatot, egyfelvonásost is előad, zene és táncbemutatót tartanait a nevezett helységek, munkaszervezeteinek csarnokában vagy művelődési otthonában. A vendéglátó újvidéki városi szakszervezeti tanács elnökét DANCSÓ Veronikát — aki egyben a szervező bizottság elnöke is — arra kértük, nyilatkozzék az immár hagyományos, évente sorra kerülő munkás művelődési mozgalom zárórendezvényének jelentőségéről, jellegéről, céljáról. — A dolgozók barátsági találkozója gyűjtőnéven művelődési mozgalommá szélesedett tevékenység legfőbb célja a munkások alkotótevékenységének hatékony és serkentő támogatása — mondta Dancsó Veronika. — Általa nyílik lehetőség az irodalom, aképzőművészet, a zene, a népművészet, a műkedvelés, amatőrtevékenység sokoldalú fejlesztésére, egyesületei népszerűsítésére, serkentésére, a népi hagyományok ápolására. A barátsági találkozó ebbena szerepében tesz eleget a legfőbb elvárásoknak, mégpedig a nemzetek és nemzetiségek kulturális és művészeti hagyománya, kölcsönös átáramlásának. — A dolgozók kulturális tevékenységének kilombosodását abban a hatásában is ki kell emelni — mondta —, amelyben a munkahelyi kultúrára, vagy csak egyszeűen a munkakultúrára gyakorol szociális és esztétikai értelemben. Itt a kultúraigények fejlesztésének szükségességekerül előtérbe, vagyis annak a képességnek a birtoklása, hogy a giccs mind nagyobb és aggasztóbb áradatában egyre inkább az igazi értékeket ismerjük fel és becsüljük meg. A mozgalom legszebb, leginkább tartós nyomot hagyó lehetősége a barátság, az együvé tartozás, az egység szellemének emberi telkekbe irányuló kisugárzása. A barátsági találkozó lényegét korántsem a kétnapos zárórendezvény jelenti, hanem mindabban az egész éven át tartó, munkáshétköznapokat kellemes percekkel kitöltő, oldó verseny jelelgű munkaszervezeti, községi és körzeti rendezvényekben, selejtezőkben nyilvánul meg, amelyeknek a tömeges részvétel a legfőbb értékük. Ami pedig a vendéglátó újvidéki városi szakszervezeti tanács szerepét illeti, a vendéglátás megszervezése, biztosítása terén, mindent megteszünk, hogy a szerbiai barátsági találkozó a fentebb említett szerepében a legteljesebb módon tegyen eleget hagyományainak — fejezte be Dancsó Veronika. Közös mmkaszemények Elmondja Milica Jovetic, a Novitet varrónője, a találkozó résztvevője A barátsági találkozóra többi között meghívták a munkaversenyek néhány legjobb résztvevőjét. Közéjük tartozik Milica JOVETIČ, az újvidéki Novitet Készruhagyár varrónője. Mióta dolgozik a Novitetban és milyen eredményeket ért el a munkaversenyeken? — Több mint két évtizede vagyok a Novitet varrónője. A munkaversenyeken tavaly értem el a legnagyobb eredményt, amikor a Leskovacon megtartott köztársasági vetélkedőn az első helyen végeztem. Mondanom sem kell, mennyire örültem ennek a sikernek, a munkatársaim is osztoztak örömömben. A Novitetben külön készülnek-e a műkedvelő munkások hagyományos találkozójára?• Természetesen, néhány dolgozónk részt vesz a szerbiai dolgozók in. Oćii’c LSc.^l IćUčiiKOZOj сАГШК ZcxIO-ünnepségen és a résztvevők egy csoportja, a pirotja« ellátogatna« a Novijetba. (tp &Lijgedette munkájával és a munkaszervezetben mennyire becsülik és értékelik? — Szeretem a munkámat, de, sajnos, szerintem a mi munkánk nincs megfelelően sem értékelve sem megbecsülve. Ennek az ágazatnak alacsony a felhalmozóképessége és így a személyi jövedelmek is aránylag alacsonyak. De valahogyan feltaláljuk magunkat ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Már 15 évvel ezelőtt a kivitelben kerestük a kiutat, úgyhogy jelenleg termelésünk 70 százalékát külföldre szállítjuk. Talán ennek köszönhetően munkaszervezetünk eddig még sohasem került kifejezetten nehéz helyzetbe. Sokat dolgozunk, és noha személyi jövedelmünk elég alacsony, lényegében elégedettek vagyunk, mert meg tudjuk érteni, hogy ennyire telik. — Munkatársaimmal jól megértjük egymást, a versenyen elért sikeremnek szívből örültek és meggyőződésem, hogy ilyen eredményt ők is elérhettek volna, mertjó munkások. A gazdasági nehézségek leküzdéséért folytatott harcban mindenkinek megvan a feladata, közös erőfeszítéssel elértük, hogy termékeink európai viszonylatban is állják a versenyt. Ezért mondom, hogy az én sikerem az ő sikerük is. Tartalmas munkája mellett jut-e idő pihenésre? — Nagyon kevés szabad időm van. Részt veszek a társadalmipolitikai tevékenységekben, több szervnek is tagja vagyok a munkaközösségben, ami szintén leköti a szabad időm egy részét, úgyhogy pihenésre, szórakozásra nagyon kevés idő jut. A találkozóid elmúlnak, a barátság megmarad Beszélgetés Ivan Mtcalekkal, az újvidéki Rádió zenei műsorának főszerkesztőjével Több mint egy évtizede figyelemmel kísérem a barátsági találkozók rendezvényeit, és elmondhatom, hogy ezek az összejövetelek egyre színvonalasabbak, mondta Ivan MIHALEK, az Újvidéki Rádió zenei műsorának főszerkesztője, a vajdasági dolgozók barátsági találkozót bíráló bizottságának többéves tagja és a szerbiai dolgozók 15. barátsági találkozója szervező bizottságának tagja. — Évekkel ezelőtt — mondta —, emlékszem, sok kellemetlen beszélgetésem vollt, főleg a műdalénekesekkel. Abban az időben jött divatba a műdal, és előadóik meg voltak győződve, hogy az jó és modern. Azóta változott az ízlésünk, a népzenében keresésük az igazi értékeiket. Megelégedéssel mondhatom, hogy azok közül, akik a találkozókon felléptek, most néhányam az Újvidéki Rádió szólistái. — Mi iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés? — Egy érdekes jelenség tanúi lehetünk: a fiatal dolgozók nagy része a falusi hagyományok ápolását kedveli. Ezt teszik a népitáncegyüttesek, énekecsoportok, szólóénekesek, zenészek és így tovább. Ezekből van a legtöbb, de az utóbbii időben mér énekkarok, oktettek is részt vettek a találkozón. — Mi a véleménye a találkozók hangulatáról? — Erről csak a legjobbakat mondhatom. A résztvevők jelszava, hogy a találkozók elmúlnak, a barátság megmarad. Ez igaz, amit egy példával támaszthatok alá: a plandištei és a šidi műkedvelők találkozóján szó esett arról, hogy a sidiekinek van gyermeknyaralójuk a tengeren és nyomban megegyeztek, hogy a gyermekeket a plandišteiak gyermekeivel együtt küldik nyaralni. Utána leveleztek és találkoztak is egymással, egyszóval tartós barátságot kötöttek. Ennek ellenére szerintem erre, az ismeretségkötésire nagyobb figyelmet kellene szentelni, főleg a záróünnepségeken. Az idén először vagyok a szervező bizottság tagja, de véleményem szerint a műsorterv nem a legjobb, mert túlzsúfolt, egy huszonnégy óra alatt történik a kiállítások nyitása, a főrendezvény lebonyolítása, az emlékművek, múzeumok megtekintése, a gyárlátogatás, és nem sok idő jut ismerkedésbre, új barátság kötésére. — Említést érdemelnek azok az önkezdeményezők, szakcsoportok és egyesületek vezetői, akik tervezik, formálják a számokat és minden bizonnyal nagyban hozzájárulnak a rendezvények és a fellépések sikeres előkészítéséhez. — A vajdasági találkozók legjobb együtteseit válogattuk ki, amelyek a selejtezők sorén mind jogot nyertek a záróünnepségen való részvételire. Ez is bizonyítja, hogy milyen jól felkészültek és hogy milyen munka áll mögöttük. Vajdaságot a záróünnepségen a rendkívül jól felkészült kikindai népiitánc-csoport, továbbá a numai tamibukazenekar és a Naifkaigas kiváló női énekkara képviseli. — Hogyan látja a találkozók jövőjét? — Elsősorban tudnunk kel, hogy miit akarunk. Azt-e, hogy az alkotó dolgozók legjobb művészeti értékeit, eredményeit mutassuk be. Ha igen, akkor ezeket a rendezvényeket átgondoltan kell megszervezni, hogy valóban az mutassuk be, ami a legértékesebb, ami a legjobb, mert ha nem így cselekszünk, rossz szolgálatot teszünk. Továbbá ha már barátkozni akarunk — a rendezvény neve is erre utal —, akkor arra lehetőséget kell teremteni, mert ilyen körülmények között erre nemigen van alkalom. Aforizmáimmal jutottam el a záróünnepségre Becsén szép hagyománya van a dolgozók barátsági találkozójának. Minden évben községi szemlét tartanak, jó kapcsolatokat teremtettek a kikindai és az újvidéki Liman községekkel сУбггУ a szerbiai dolgozók barátsági találkozója Újvidék f? tartandó záróünnepségének részvevője, lapunk munkatársa. Tavaly júniusban Becsén találkoztak a községek amatőr írói és alkotói, az ősszel pedig Kikindán, ahol fölléptek a népi táncosok, műdalénekesek, írók humoristák és képzőművészek. A becsei községben a Fadin munkaszervezetben a legszerteágazóbb a műkedvelő tevékenység, ami még nem jelenti azt, hogy más munkaszervezetekben elhanyagolják. Én a péterrévei tollforgatók klubjának tevékenységébe kapcsolódtam be, jó tíz-egynéhány évvel ezelőtt, akkor több mint tízen voltunk tagok — mondta —, itt barátkoztam meg az irodalommal, főleg szatírát írtam, majd később aforizmákat. Írásaim két ízben megjelentek a vajdasági magyar és egy ízben a jugoszláv humoristák antológiájában. Becsén rendszerint részt veszek az amatőr tollforgatók és elbeszélők találkozóján, amit évente 3—4-szer rendeznek meg. Ilyen találkozó volt a többi között a Fadipban, a kefegyárban, a Flora konzervgyárban, a városi könyvtárban, valamint Péterrévén és Bácsföldváron is. Így kapcsolódtam be a barátsági találkozó rendezvényeibe, a múlt év decemberében részt vettem a kunai tartományi szemlén, majd Belgrádban, a köztársasági találkozón, ahol írásaimmal, elsősorban aforizmáimmal, jogot nyertem az újvidéki záróünnepségen való részvételre. Véleményem szerint főleg a községi és a községközi találkozók kiválóak, jó alkalmat nyújtanak az azonos érdeklődésű dolgozók barátkozására, egymás megismerésére. A magasabb szintű szemlék, a vajdasági és a köztársasági, noha csak egyszer-egyszer vettem részt rajtuk, erre már kevésbé alkalmasak, nincs idő az ismerkedésre, az események műsora túlzsúfolt, és eléggé rendezvény jellegűek. Továbbá szerintem az ilyen szintű rendezvényeket kisebb városokban kellene tartani, ahol ez eseményszámba megy, mert a nagyvárosok úgyszólván fel sem figyelnek rá. A TALÁLKOZÓ MŰSORA A találkozó részvevői pénteken, a délelőtti órákban érkeznek Újvidékre. 10.30 órakor: Megkoszorúzzák az újvidéki partizánosztag emlékművét, Jovan Veselinov és Stevan Doronjski sírját. 10.00: A Munkásegyetemen megnyílik a munkás képzőművészek és tollforgatók alkotásainak tárlata. 11.30: A találkozó részvevői csoportonként ellátogatnak a kábelgyárba, a textilgyárba, a hajógyárba, a kőolaj-finomítóba, a Pobeda, Petar Drapšin, Avala, Mlinpek, Novopak, Sloga, Forum, a Dnevnik munkaszervezetekbe, valamint a sziváci mezőgazdasági kombinátba és a palánkai Sintelonba. 14.00: A zárórendezvény főpróbája a városi sportcsarnokban. Ezzel egyidejűleg a drámai csoportok előadást tartanak Palánkon, Kulán és Újvidéken. 19.00: A találkozó zárórendezvénye a városi sportközpontban. 22.00: Társasest a Park Szállóban, a szerbiai dolgozók barátsági találkozója díszokleveleinek átadása. Szombaton: 10.00: Ismerkedés Vajdasággal és Újvidékkel, a részvevők ellátogatnak a Vajdasági Szocialista Forradalom Múzeumába, a Vajdasági Múzeumba, a város központjába, a Matica Srpska Képtárba és a péterváradi várba.