Magyar Szó, 1983. február (40. évfolyam, 30-44. szám)

1983-02-02 / 31. szám

­1983. február 2., szerda Ahogy én láttam Veljko Bulajié a Nagy transzportról Veljko Bulajié Nagy transzport című művének utómunkálatai legfeljebb még 45 napig tartanak az újvidéki Neoplantának, a Los Arugeles-i Sherwood Productions­­nak és a római Lanterna Editricé­­nek ezt a közös produkcióját mégsem fogják bemutatni az idei pulai fesztiválon. Az amerikai producernek az volt a kívánsá­ga, hogy a forgalmazást egyidejű­leg kezdjék el szeptemberben az Egyesült Államokban, Olaszor­szágban és Jugoszláviában. Az Egyesült Államokban ugyanis a nyáron a mozik 40 százaléka be­­csukja kapu­it. A Nagy transzport (amelynek itthon Hősiesség lesz az alcíme, külföldön pedig Hősiesség címmel és Nagy transzport alcímmel for­galmazzák majd) ősbemutatóját mégis szeptember előtt fogják megtartani, méghozzá Újvidéken. Utána az Egyesült Államokban egyidejűleg 10O, Olaszországban pedig 30 városban (és negyven moziban) mutatják be. A filmből nem készül két különböző verzió, csupán a hosszúságban nem lesz azonos: itthon 2 óra 25 perces lesz, külföldön pedig 2 óra 10 per­ces. Ennek oka, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi 15 évben egyetlenegy 2 óra 10 percesnél hosszabb filmet sem mutattak be azon egyszerű oknál fogva, hogy hosszabb film esetében egy elő­adással kevesebbet lehetne napon­ta tartani, s ez veszteséget okozna a moziknak. Veljko Buk­ajic elmondta, hogy a film tanácsa elégedett a mun­kájával. Szerencsének tartja, hogy a különböző javaslatok és meg­jegyzések után teljesen szabad kezet kapott, hogy szerzői filmet alkosson, a történelmi események­ről alkotott egyéni vízi­óját vigye filmre. Munkájának eredményét a múlt héten megnézték a külföldi koproducerek képviselői is. Ezen a zágrábi vetítésen dőlt el valójá­ban a film sorsa. Más ugyanis a forgatókönyv és más a kész film. A Sherwood Productions embere látható izgalommal várta a filmet, hisz a részvényesek befektetett pénze forog kockán. A Sherwood kilenc filmet bocsát az idén útjá­ra, s a zágrábi előadáson dőlt el, hogy milyen rangsorolást kap a Nagy transzport. Alan Salko, a Sherwood végrehajtó producere a legőszintébben elégedett a film­mel, s úgy döntött, hogy a fon­tossági listán az első helyre teszi, ami azt jelenti, hogy 700 000 dol­lárt fognak költeni a reklámra. — A film tökéletesen érthető az amerikai nézők számára — mondta Bulajic. — Semmilyen dilemmái nem lesznek azzal kap­csolatban, hogy hol játszódik a történet, mire törekszenek hősei. A Neretvai csatából, a Pillantás a napba című filmből, valamint a népfelszabadító háborúról készült eredeti dokumentumfelvételekből összevágott hatperces dinamikus kollázs és egy térkép kifogástala­nul útbaigazítja a rendszerint tájé­kozatlan amerikai közönséget, úgy­hogy a filmet minden fenntartás nélkül be lehet mutatni Texasban is, Philadelphiában is. A koprodu­­cer nagyon elégedett a színészek játékával is. Meggyőződött arról, hogy igazam volt, amikor az egyik fontos szerepet nem Anthony Quinnre, hanem Bata Živojinović­­ra, egy másikat pedig nem Ri­chard Widmarkra, hanem Dragomir Felkára bíztam. Dragana Varagic és Ljiljana Blagojevic alakítását meg azzal kommentálta, hogy az Egyesült államokban legfeljebb né­hány ilyen tehetségű fiatal színész­nőt lehet találni. Meg kell említeni még azt is, hogy úgy véli, ha szeptemberben indul a forgalma­zás, akkor két év alatt üzletileg ki lehet aknázni a filmet. Utána három-négy epizódból álló tévéso­rozatként fogják bemutatni. Filmjével maga Bulajié is elé­gedett. Megkönnyebbülten emléke­zik vissza a forgatás erőfeszítése­ire. Nehéz volt két évig távol len­nem a családomtól. Annál is in­kább, mert közben a feleségem megbetegedett és fél évig kórház­ban feküdt. Nem volt könnyű a témában elmélyedni sem, hisz nem erről a vidékről származom. Fizi­kailag és pszichikailag is rendkí­vüli erőfeszítés volt ez a film. De most, hogy mindezen túl vagyok, tökéletesen nyugodtan várom a közönséggel és a kritikával való találkozást. Meggyőződésem, hogy ennél többet nem tudtam volna nyújtani. Meggyőződésem, hogy az én saját filmemet alkottam meg. Ha holnap valaki azt mon­daná, itt van a pénz és valame­lyik jelenetet forgassam újra, nyugodt lélekkel utasítanám el: nincs mit hozzáadnom a filmhez, amelyet egyetlenegy kompromisz­­szum nélkül alkottam. Pontosan olyan, amilyennek elképzeltem. Boldog leszek, ha ezt fogják mondani a vajdaságiak is. (1) Veljko Bulajic a Nagy transzport két statisztájával (IFJÚ Gábor felvétele) MAGYAR SZÓ­MŰVELŐDÉS Csütörtökön Genet-bemutató Sajtótájékoztató az újvidéki Színházban Tegnap délben sajtótájékoztatót tartott az Újvidéki Színházban PÁSTHY Mátyás, megbízott igaz­gató, FRANYÓ Zsuzsa dramaturg, valamint Marjan BEVK, a január 3-án, csütörtökön este fél 8-kor be­mutatásra kerülő Genet-d­ráma, A cselédek rendezője. A sa­jtótájékoz­­tatón ott voltak a darab szereplői: ÁBRAHÁM Irén, KEREKES Valé­ria és RÖVID Eleonóra. Franyó Zsuzsa dramaturg elöl­járóban elmondta, eredetileg Can­ker Betaim­ova királya című műve lett volna az 1982/83. évad második bemutatója, azonban anyagi gondok miatt két kamaradrámára módosult a terv, mégpedig Gennet-től A cse­lédekre és Harold Pintértől A gondnokra. Mindkettőt Marjan Berk ljubljanai vendégrendező ál­lítja színre. Genet a francia író-költő, szín­műíró 1910-ben született. A cselé­deket 1947-ben írta. Életének nagy részét javítóintézetben, illetve bör­tönben töltötte. Az életfogytiglani börtöntől egy kegyelmi kérvény mentette meg, melynek aláírói kö­zött szerepelt művészetének egyik legnagyobb méltartója, Sartre, vala­mint Cocteau, Malraux és más iro­dalmi nagyságok. Genet fiatal ko­rában idegenlégiós is volt, de meg­szökött, majd becsavarogta egész Európát. Valószínűleg élete befolyásolta sajátos filozófiája kialakulását, melyről A cselédek kapcsán Marjan Berk rendező a következőket mondta: — Genet ma is izgatóan idő­szerű, mert lázad, nem ismeri el a világ megmásíthatatlan, eleve adott felosztását, jókra és rosszak­ra, gazdagokra és szegényekre, urakra és szolgákra. Naplójában és műveiben felteszi a kérdést: kinek van joga ahhoz, hogy valamiféle normálisnak mondott világ által el­fogadott adminisztratív sémáik alap­ján a perifériára taszítson embe­reket, rossznak kiáltsa ki őket és még mindennek tetejében mind­ezért le is köpje őket? Az életben nem az a fontos, hogy milyen sze­repet játszol, hanem az, hogy amit játszol, az végig következetesen, becsülettel játszol. Pintér és Genet világa éppen h­at, ebben találkozik, mindkettőjük szerint joga van a letaszított embereknek is a méltó­ságra, a maguk költészetére. Genet világa nagyon nehezen elfogadható világ azok számára, akik az úgy­nevezett normális világ részei — mondta a rendező. A cselédeket Marjan Berk rí­­tusszerűen állította szintre, a sze­replők minden gesztusa, minden mozdulata választott, indokolt, ép­pen ezért a játék kivételesen nagy koncentrációt igényel — hallottuk­­a sajtótájékoztatón. A cselédek „gárdája” különben összeszokott művészekből áll, hiszen annak ide­jén Szabadkán együtt vitték színre a Bernards Alba című drámát. Még Hupkó István díszlettervező is együtt dolgozott velük. Rövid Eleo­nóra, igaz, nem játszott a darab­ban, de mint mondta, nézte. A cse­lédek jelmezeit Branka Petrović tervezi le. Az Újvidéki Színház következő bemutatója A gondnok lesz, márci­us elejére tervezik. Ezt követi áp­rilis közepén jubilárris előadásként Herceg János Ég és föld című re­gényének dramatizált változata, amelyet Radoslav Dóric rendez Ras Radonjic dramatizációja alapján. b-c Rövid Eleonóra és Kerekes Valéria a Cselédekben (DORMÁN László felvétele) A Sutjeska-film idei terve A szarajevói Sutjeska-film az idén két produkciót készít. Az egyik a Szerelem első látásra című film, amelyet Bata Cengié rendez Miroslav Janasc, Nebojša Pajkić és Bata Cengié forgató­­könyve alapján, a másik alkotást Emir Kusturica rendezi Abdulah Sidran forgatókönyvéből. A címe: Apa hivatalos úton van. A Szerelem első látásra idő­szerű, komikus elemekkel vegyí­tett történet a szarajevói fiatalok életéről. A főbb szerepeket Mira Furlan, Vladica Milosavljevic, Zi­­jan Sokolović, Fabro Konjhodžić, Boris Dvornik és mások alakítják. A Sidrana Kusturica szerzőpáros már nemzetközi viszonylatban is figyelemreméltó sikert ért el az Emlékszel-e Dolly Bellre? című alkotásával, amely elnyerte a ve­lencei filmfesztivál első filmért kijáró Arany oroszlán díját. Az Apa hivatalos úton van egy, az 50-es évek történelmi körülmé­nyei között válságba jutó szaraje­vói család történetét dolgozza fel. A film forgatása előreláthatólag februárban kezdődik. Mindkét filmet a jubiláns, 30. pulai fesztiválon mutatják be. (Tanjug) Könyv a 11 vajdasági rohambrigádról A verseci Vršačka kula Kiadó­ház hamarosan könyvet jelentet meg a 12. vajdasági rohambrigád­ról Branislav Popov Miša harcos, kiemelkedő társadalmi-politikai dolgozó tollából. E könyv meg­győzően és hitelesen mutatja be a brigád dicső harci útját a népfel­szabadító háborúban. A brigádban háromezren harcoltak Vajdaság minden tájáról. D. T. Könyvtári számvetés Szórakoztatni vagy oktatni és nevelni? — Az olvasási igényekről és a lehetőségekről — Elkészült a becses Népkönyvtár 1982. évi jelentése A könyvtárnak mint kulturális intézménynek a 200 000 kötetes alexandriai könyvtár, az ókori tu­dományok óriási központja vált örök időkre jelleg- és színvonal­meghatározó szimbólumává, mely egyben az ókori világ szellemi di­menzióit is jelzi. A letűnő ókorral eltűntek annak intézményei — Theophilosok és Omár kalifák égették fel —, és ezekkel együtt el­tűnt annak szellemisége is. A kö­zépkorban Mátyás király 2200— 2500 kötetet számláló, európai hírű Corvina könyvtára a reneszánsz kulturális csúcsteljesítményének számított. Társadalmi helyét és rangját a könyvtár — mint tudo­mányos intézmény — a polgárság hatalomra jutása után kapta meg, s mint demokratikus, közművelő­dést szolgáló kulturális létesítmény a szocialista társadalomban telje­sedik ki valós lehetőségeinek teljes színskálájában. Hogy napjainkban a társadalmi megbecsüléssel egye­temben ezek az intézmények nem kaptak erkölcsi megbecsülést is, ennek részletezése messzire vezető kultúrpolitikai kérdés lenne. Tény azonban, hogy a gazdasági recesz­­sziót a művelődési élet is megsíny­li. A napokban elkészült a becsei Népkönyvtár 1982. évi, több mint húszoldalas jelentése, melynek nyomán számos, művelődési éle­tünket általában is érintő problé­ma került az előtérbe. Csupán né­hány jellemző vonást szeretnénk ezúttal kiemelni. A Népkönyvtárnak — melynek könyvtári hálózata magát Becsét, és a község négy másik faluját öleli fel — 1982. december 31-én csaknem hetvenezer (36 830 szerb­­horvát és 32 430 magyar nyelvű) kötete volt. Ez azt jelenti, hogy a község lakosaira átlag 1,55 könyv jut, ami messze a szövetségi szin­ten előírt 2,5 könyvnyi átlag alatt marad. Ahhoz, hogy ezt az ideális szintet elérjék, a Népkönyvtárnak még nem kevesebb mint harminc­ezer új könyvre lenne szüksége. A könyvállomány összetétele sem megfelelő: 59 százaléka szépiroda­lom, 27,7 százaléka gyermekiroda­lom és csupán 13,1 százaléka tudo­mányos kiadvány. Emellett a könyvállomány aktív része — ami az összmennyiség 60 százalékát je­lenti — igen elhasznált állapotban van, sürgősen javításra, illetve se­lejtezésre és felújításra vár. Az 1982. évben összesen (!) 1786 (1468 szerbhorvát és 318 magyar nyelvű) könyvet vásároltak 448 770 dinár értékben. Ez 8,04 új könyv lakosonként. A jelentés kiemeli: egész évben gondot okozott a ma­­gyar nyelvű könyvek beszerzése, mivel nehézségek voltak a ma­­gyarországi könyvbehozatal körül. Mindenekelőtt a magas árak kom­penzálására a könyvtár 40 000 di­nárt kapott a Tartományi Művelő­dési Érdekközösségtől. A szerb nyelvű kiadványok vásárlásakor ugyanez a probléma más formában jelentkezett. Tavaly ugyanis meg­közelítőleg ugyanannyi pénzt for­dítottak új könyvekre, mint 1981- ben, a hirtelen felszökött könyv­árak miatt azonban lényegesen­ 32,4 százalékkal kevesebb kiad­ványt vásároltak. Még elképesz­­tőbb a helyzet, ha ezt a korábbi évekhez viszonyítjuk. Kiderül, 1982-ben 56,2 százalékkal kevesebb (!) könyv került a könyvtár tulaj­donába, mint 1978-ban, négy évvel korábban. Nem kedvezőbb a helyzet az új­ságok és folyóiratok terén sem. A Népkönyvtár csupán a legszüksé­gesebb sajtótermékekre és kiadvá­nyokra fizet elő, ami összesen 32 (24 szerbhorvát és 8 magyar nyel­vű) címszót jelent. Ez sem mennyi­ségi, sem minőségi, sem nyelvi összetétel szempontjából nem ki­elégítő. A Népkönyvtárba az elmúlt év során 5555 (2922 szerbhorvát és 2633 magyar nyelvű) olvasó irat­kozott be. Ez az 1981. évinél 140 olvasóval több. Az 5555 olvasóból 3840 diák, 1461 munkás és 254 egyéb foglalkozású, ami a korábbi évek szociális összetételénél kedve­zőbb arány. E számadatok a könyvtári dolgozók céltudatos munkájának eredményét tükrözik. Különböző akciók keretében a tár­­sultmunka-szervezetek dolgozóit tömegesen írták be tagjaik sorába. A dolgozók — igaz, egyelőre cse­kély hányaduk — így váltak rend­szeres olvasóvá, ami azt bizonyítja, hogy szervezett munkával még több ember nevelhető könyvbarát­­tá. Különösen jók a Népkönyvtár kapcsolatai az RO Bečej, az RO Fadio, az Újvidéki Bank és az Elektrovojvodina munkaszervezet­tel.­­ Tavaly 77 173 látogatás alkalmá­val 119 374 (56 834 szerbhorvát és 62 538 magyar nyelvű) könyvet kölcsönöztek az olvasók. A látoga­tottság sokkal nagyobb lenne, ha a könyvtár megoldhatná az újon­nan megjelent könyvek folyamatos beszerzését, valamint ha sokszí­nűbbé, változatosabbá tudná tenni könyvállományát. Az olvasók 18 969 alkalommal vették igénybe a Népkönyvtár lap- és folyóiratállományát. Valószínű­leg ez a mutató is kedvezőbb len­ne, ha nagyobb választékot tudná­nak nyújtani. A számadatok halmazából sok minden kiderül. Kiderül minde­nekelőtt, hogy a könyvállomány lassan bizony öregszik. Nő ugyan az olvasók száma, ám csökken az új kiadványok aránya. A könyvtár — anyagi okokból — egyre kevésbé tud lépést tartani a könyvpiaccal, gyakran az újdonságok közül még a legjelesebb könyveket sem tudja megvásárolni. Képtelen továbbá a kellő módon, az elvárásoknak meg­felelően kielégíteni az olvasók la­­pok és folyóiratok iránti igényeit. Mindez oda vezet, hogy közössé­günkben fokozatosan csökken a könyvtárak évtizedek szigorúan szervezett munkájával kivívott művelődési-közéleti státusának je­lentősége. Ennek megfelelően le­egyszerűsödnek szórakoztató intéz­ménnyé, (kényszerűségből) feladva oktató-nevelő szerepüket. MÁK Ferenc i.

Next