Magyar Szó, 1983. február (40. évfolyam, 30-44. szám)

1983-02-09 / 38. szám

6 Nem megyek többet vissza BUJÁK Albert, a téli szünidő­ben a Német Szövetségi Köztársa­ságba utazott, ott pihente ki az iskola fáradalmait. Igaz, most csak látogatóba ment a szüleihez, min­den bizonnyal utoljára. Bujáék ugyanis hamarosan hazaköltöznek, de nemrég még ő is kint élt. Minderről így vall. — Hároméves voltam, amikor Nyugat-Németországba kerültem. Markdorfban éltünk, a Boden-tó környékén. Iskolába is ott indul­tam, csak ritkán látogattunk haza, 13 év után én költöztem haza el­sőnek. — Milyen volt a hazaérkezésed? — Nehéz volt megszoknom az it­teni életet, mert egy új világba csöppentem. Egy egészen más életformához voltam szokva, és nem éreztem a biztos szülői tá­maszt. Először rokonoknál laktam, majd albérletbe kerültem, ismerő­sökhöz. Egyelőre még most is al­bérletben lakom, míg a szüleim haza nem költöznek. — Hogy fogadtak a fiatalok? — Mondhatom, nagyon kelleme­sen meglepődtem. Sohasem képzel­tem volna, hogy ilyen kedvesek lesznek hozzám. Igyekeztem alkal­mazkodni hozzájuk és hamarosan nagyon sok barátom lett. Ők na­­gyon-nagyon sokat segítettek ne­kem. Talán ez volt az, ami itthon marasztott. Bár az NSZK-ban szu­perfilmeket vetítenek a mozikban, a diszkóban is csak a legújabb si­kerszámokat hallani, ott szabadabb az élet, de mindez nem ér fel azokkal a barátokkal, akiket itt­hon­ szereztem. — Miért, milyenek a német fia­talok? — Másképp viselkednek, panke­­rok­. Nem mondhatnám rájuk, hogy nem barátkoznak, de sohasem vol­tak ilyen közvetlenek, mint az itthoniak. De általában ilyenek a német emberek. — Amikor hazajöttél, iskolába iratkoztál. Hogy haladsz? — Ez volt a legnehezebb erőpró­ba. Az első évben nem is mentem át a pótvizsgán. Csak nagyon gyengén beszéltem a magyar nyel­vet, a szerbhorvátot pedig egyál­talán nem. A szüleim is nagyon hiányoztak, nem volt, aki segít­sen, aki egyáltalán tanulásra biz­tasson. Most az egységes középis­kolába járok, de intő nélkül most nem úsztam meg. Magyarul már elég jól megtanultam, de még egyes­­ fogalmakkal mindig nem vagyok tisztában. Szerbül, sajnos, még mindig egyetlen szót sem tu­dok. — Visszamennél-e Nyugat-Né­­metországba? — Semmiképp. Már csak itthon szeretek, Bezdánban. A szívem m­ár idehúz. Most a szüleim és a testvérem is hazaköltözik. A téli szünetben sem akartam kimenni, csodálkoztak is a szüleim, mi tör­tént velem. Nem is tudják, hogy engem mennyi minden ehhez a vi­dékhez köt, visszatart, nem enge­di, hogy elmenjek. BENCE Erika Buják Albert Mulatok, mert Nótaest volt Igen színvonalas nótaestre ke­rült sor az elmúlt hét végén Zomborban, a Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület otthonában, a Kaszinóban. Bemutatkozott a kö­zönségnek egy fiatal tehetség, KURINA Gusztáv és népi zene­kara. A műsorban felléptek még: SzABÓ Aranka, BARANOVSZKI Edit, SZABÓ István és GYÖRFI Sándor. Az est kiváló hangulat­ban telt el, a közönség nagy lel­kesedéssel fogadta a színvonalas műsort. Régen nem járt már itt ilyen,, jó egybehangolt és kitűnő zenét produkáló zenekar, mint KURINA Gusztáv együttese. A fiatal prí­más, valamint segítőtársai: BO­­ROSS József, KOVÁCS Béla, VU­­LETICS György, DRÁGICS An­tal, DRÁGICS József és ZSA­­DÁNYI Sándor nagy zenei hozzá­értésről, felkészültségről adtak ta­núbizonyságot. Nótákat, népda­lokat egyaránt kitűnően játszanak, és a fellépők énekszámait nagy rutinnal kísérték. Önálló számai­kat ugyancsak nagyra értékelte a közönség, amelynek jó része a nótaest után a hajnali órákig ropta a táncot. SZABÓ István, a szabadkai művelődési otthon vezetője im­már 40 éve énekel, azt mondják róla, hogy a legjobb hivatásos énekes az amatőrök között. A mű­sornak különben az egyik szerve­zője is. SZABÓ Aranka az Újvidéki rá­dió énekesnője ugyancsak meg­nyerte a közönség tetszését. Ennek az amatőr énekesnek a felvételeit leginkább az Újvidéki rádió kí­vánságműsorán hallhatjuk, a kö­zönség és a rádióhallgatók ked­vence. Nagy sikert aratott Zom­­­­orban, jó kedvem, van Zomborban GYÖRFI Sándor ugyancsak amatőr énekes, kedvtelésből, idő­töltésből és szórakozásból, meg a jó hangulat miatt szereti a nép­dalokat, különösen pedig a ci­gánydalokat. Évekkel ezelőtt az Újvidéki rádióban aranymikrofont nyert, sikeres volt a fellépése a Belgrádi tavasz elnevezésű műsor­ban, a szórakoztató est második szervezője. Sokat fáradozik azon, hogy fellendüljön a művelődési élet, a műkedvelés Zomborban, a rokonszenves fellépők műsorát leggyakrabban ő konferálja, egy­úttal pedig házigazda is. A ,,Ha­zai” közönség vastapssal jutal­mazta szorgalmáért és nem utol­sósorban kiváló produkciójáért. BARANOVSZKI Edit nemrég adta ki hanglemezét, ez is arról tanúskodik, hogy kiváló hangú énekesnő, akit nemcsak a külön­böző műsorokból ismerünk, ha­nem írásait is olvassuk. Kiváló hangja nyomán igazi vidámság kerekedett a Kaszinóban. A valóban jól sikerült műsor feledteti az est két szépséghibá­ját, hogy a tervezettnél jóval ke­vesebben jelentek meg a nótaes­ten, amely a Mulatok, mert jó kedvem van címet kapta és ame­lyet bizonyára Vajdaság minden egyes helységében szívesen látná­nak, továbbá feledtette azt, hogy időnként a hangerősítéssel is baj volt, de a jelenlevők úgy érezték, hogy mikrofon nélkül is felléphet­tek volna az est igen kedves ven­dégei. A nagy szakavatottságú Kurina­­együttes, meg a’négy fellépőt szí­vesen látjuk vidékünk minden egyes művelődési egyesületében és reméljük, hogy hasonló nagy si­­­­kerük lesz, mint Zomborban. (b­ó) Kuzina Gusztáv, Szabó István, Baranovszki Edit, Győrfi Sándor és Szabó Aranka a zombori Kaszinó színpadán SZILÁGYI Figyelemre méltó eredmények Megtartották a helyi művelődési egyesület évi közgyűlését Tavaly figyelemre méltó ered­ményeket értek el a szilágyi Jó­zsef Attila Művelődési Egyesület népitánc-csoportjának, drámai szakosztályának tagjai. A népi­­tánc-csoportot BÁTHORI Katalin tanítónő vezette, tucatnyi új tán­cot tanultak be, számos fellépé­sük volt a faluban és vidéken. A drámai csoport tagjai eljutottak a körzeti szemlére. Kibetonozták a művelődési otthon előtti teret, az udvart, nyári színpadot építettek. Az építkezés költségeinek fedezé­séhez a helyi közösség is hozzá­járult. Az egyesület közgyűlésének tag­jai elismerően szóltak az elért eredményekről. Talán nem vélet­len, hogy nem magáról a tevé­kenységről, hanem inkább az egye­sület­ pénzügyi helyzetéről folyt a legtöbb szó. CSÉVÁRI József véleménye sze­rint az amortizációs költségek megnövekedése miatt nemigen jut­ pénz a tevékenységre, pedig éppen erre kellene legjobban. BÁTHORI Katalin arról szólt, hogy csupán néhány ember viseli az egyesületi munkával járó ter­het. SZŰCS Antal elmondta, hogy a lehetőségekhez képest az eredmé­nyek jók, nincs ok elkeseredésre A falu ifjúságának fele tagja­i a r­épitánc-csoportnak, a művelődési otthon a fiatalok kedvenc találko­zóhelye, itt töltik el a fiatalok leg­hasznosabban szabad idejüket. A vitában még felszólalt TOM­PA István, CSORDÁS Antal, SZÖBEOSI János és mások. Elfo­gadták az egyesület ez évi pénz­ügyi és munkatervét. Ebben az évben legalább 300 ezer dinár kell­ ahhoz, hogy zavartalanul működ-­ hessen a szilágyi művelődési egye­sület. K. A. DUNATÁJ Visszakérem az iskolánk A szabadkai Népszínház magyar nyelvű társulata Őrszálláson Február 13-án, vasárnap este 71 órai kezdettel Örszálláson vendég-­ szerepel a szabadkai Népszínház­ magyar nyelvű társulata a Vissza-­­ kérem az iskolapénzt című zenés­­ Karinthy-darabot mutatja be. A­ főbb szerepekben: JÓNÁS Gabriel­­­­la, ÁROK Ferenc, SZÉF Péter,­ BARACSUS Zoltán, SEBESTYÉN Tibor, SÁNTHA PUSZTA Lajos, RARNA Margit és mások. A jegyek árusítását már meg­kezdték, elővételben az Ady End­­re Művelődési Egyesület otthoná­ban kapható. A harmonika szerelmese környékszerte kiváló muzsikus­ként, elsőrangú zenészként ismerik a zeneileg csiszolt, 50 éves torda­­falvi PÁSZTOR Ádámot és zene­karát, a Kvartett zenekart. Hírne­vük régen túljutott a község ha­tárain. Nem egy lakodalomban, bál­ban, táncmulatságon vagy más al­kalmi ünnepségen produkálták ere­deti módon a talpalávalót, éleszt­gették a pirkadó hajnalig, k­lésre reggelig tartó vidám hangulatot. — Nagyon régen volt az már, mikor zenélni kezdtem, elkötele­zettje, terjesztője lettem a zenének. Azóta nagyon sok, sikerekben gazdag év telt el. Újabban Vinkov­­cin muzsikálunk sokat, de Újvidé­ken, sőt Zrenj­an­inban is. Nálunk­­ nem hiányzik az akarat, a zene iránti szeretet. Megyünk, muzsiká- I lünk, ha hívnak. Zenei repertoá- I runk is gazdagnak mondható. Ro­máncokat, népdalokat, nótákat ját­­­­szunk, mindazt, ami az itteni hor­­vátoknál, szerbeknél, magyaroknál a szépet, zenei szempontból a tar­talmasat jelenti. Nem büszkeség­ből mondom, de macedón népdalo­kat is muzsikálunk — mondja PÁSZTOR Ádám. A Pászto­r-kvartett A zombori bizottság a községi képviselő-testület társadalmi tevékenységi A nevelésről és oktatásról szóló törvény (VSZAT 77/14-es szá­mú Hivatalos Lapja) 160. szakaszának a 2. bekezdés értelmében a zombori községi képviselő-testület társadalmi tevékenységi bizott­sága hirdetést tesz közzé az 1983/1984. tanévben az általános iskolai nevelésre és oktatásra kötelezett gyermekek nyilvántartásba vételéről. Az általános iskolai oktatás és nevelés első osztályába a szülő, gyám, illetve gyámhatóság azokat a gyermekeket köteles beíratni, akik az 1983. évben betöltik hetedik (7) életévüket. A gyermekek nyilvántartásba vételéhez betekintés céljából, FEL KELL MUTATNI: — a gyermekek születési anyakönyvi kivonatát; — a gyám, illetve szülő új személyazo­­ossági igazolványát és lakcímét; — a gyámhatóságnak a gyámságról szóló végzését. A város területén a nyilvántartásba vételt a zombori községi képviselő-testület (földszinti bal oldali) 53. számú ügyfélfogadó iro­dájában végzik, 1983. február 14-étől március 18-áig minden mun­kanapon 9-től 13 óráig. A HELYI KÖZÖSSÉGEK SZERINT A KÖ­VETKEZŐ SORRENDBEN: — Szerencse helyi közösség 1983. február 14-étől február 18-áig. — Mlake helyi közösség 1983. február 21-étől február 25-éig. — Crvenka helyi közösség 1983. február 28-ától, március 4-éig. — Felsőváros helyi közösség 1983. március 7-étől március 11-éig. — Venne helyi közösség 1983. március 14-étől március 18-áig. A falvakban a gyermekek nyilvántartásba vételét a helyi hi­vatal végzi 1983. február 14-étől március 18-áig. Zombor 1983. január 10-én 610-1/83-08 Jovanka Kulic, elnök 1983. február 9., szerda HÓDSÁG Az ösztöndíj a legjobbakat illeti meg A hódsági községben mintegy hatezer dolgozó tagja a Tito Ösz­töndíjalapnak. Mintegy 35 szerve­zet csatlakozott az alaphoz, koránt­sem lehetnek megelégedve, mert ez még­­a fele sem a szervezeteknek, tovább kell tehát folytatni a tö­megesítést. Eddig az alapból húsz ösztöndí­jat ítéltek oda fiatal munkások­nak, illetve a munkásszülők gyer­mekeinek, heten azonban elvesz­tették az ösztöndíjra való jogukat, mert nem vizsgáztak idejében. El­sősorban a szakszervezet feladata, hogy fejlessze a tevékenységet az ösztöndíjalap tömegesítése érdeké­ben, a pénz idejekorán történő be­gyűjtésére. Külön figyelmet kell fordítani a jelöltek kiválasztására, mert az eddigi eredmények ebben a tekintetben nem mondhatók ki­elégítőnek. A jobb káderképzés ér­dekében következetesen kell alkal­mazni az ösztöndíjazási kritériu­mokat, hogy a legjobb dolgozók, il­letve tanulók kapják. Jól sikerült a filharmonikusok bálja Zomborban, a Sloboda Szálló nagytermében szombaton zajlott le a már hagyományos filharmó­nia-bál, sorrendben a harminc­­kettedik, melyen fellépett Rad­mila SMILJANIC, a belgrádi Ope­ra eminens énekesnője is és a zombori Vegyes Dalárda. A mű­sorban szebbnél-szebb ének és zeneszámokat hallhatott a közön­ség. A tombolán minden harmadik szám nyert, ha mást nem, egy­­egy tábla csokoládét, ami tekin­tettel arra hogy hiánycikk, majd­­ho­gy főnyereménynek is számít. A közönség a legjobb hangulat­ban tartott ki a hajnali órákig. ZSIHA Miklós

Next