Magyar Szó, 1983. február (40. évfolyam, 45-57. szám)
1983-02-16 / 45. szám
1983. február 16., szerda MAGYAR SZÓMŰVELŐDÉS Eltemették dr. Lobi Árpádot Gyászülés a Vajdasági Múzeumban Végső búcsú a neves vajdasági pedagógustól, történésztől, írótól és forradalmártól Lobi Árpád halála alkalmából tegnap a Vajdasági Múzeumban, gyászülést tartottak, amelyen a történészi V. egyesületeinek tagjai m Mins jelen voltak a társadalmii-politikai szervezetek, valamint az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Tanszékének képviselői is. Az elhunyt munkásságát Braroslav Vranešević történész, Lobi Árpád sokéves munikiaikálisa méltatta. — Kiemelkedő történész, író, költő, pedagógus, misliatista távozott sorainkból. Publicisztikai, irodalmi és tudományos munkáival gyakran szerepelt már a háború előtt is a haladó szellemű folyóiratokban, az Ékben, a Hídban, vagy a Pregled, Nova Jugoslavija, Književrussk, Kultúra, Almamah savremenlih probléma és a Luč című folyóiratokban. Tevékenységét a második vitágháborúban sem szakította meg. A felszabadulás után Belgrádbiain működött, tanterveket dolgozott ki az általános és a középiskolák számára, és marxista tanfolyamokat szervezett. 1947-től az újvidéki Tanárképző Főiskoláin törtéelmet és marxizmust tanított, tőbb előadást tartott a politikai főikolák esti tagozatain is. Tevékenysége nyugdíjba vonulása utánn sem szakadt meg. Az újvidéki Bölcsészettudományi Kar hallgatói számára a magyar történelem, majd a szociológia témaköréből tartott előadásokat Sokoldalú társadalmi,-poltikaii, művelődési és szakadatlan tudományos és irodalmi tevékenysége a testvériségi egység, a humanizmus élharcosává avatta dr. Löbl Árpádot. Az elhunyt földi maradványai tegknaap délután helyezték örök nyugalomra az újvidéki Városi Temetőben. A jugoszláv és a vajdasági történészek egyesülete, valamint a Matica srpska nevében dr. Branislav Vranešević mondott búcsúbeszédet. A barátok nevében Burkus Valéria, a Történelemtudományi Tanszék nevében pedig dr. Mészáros Sándor búcsúztatta az elhunytat: — A Bölcsészettudományi Kar Törtémelemtudományi Intézetétől kiaptam a szomorú, fájdalmas megbízatást, hogy ismertessem dr. Löbl Árpád életútját, amely hosszú és súlyos betegség után véget ért. Egy életút, amely hihetetlenül tartalmas és gazdag. Életéről és műveiről majd az utókor is értékelést ad és a következő nemzedékiek is tanulhatnak tőle mint embertől, forradalmártól, publicistától, írótól, tudóstól. Ment a munka és alkotás volt egész életének értelme, így a Történelemtudományii Intézet egyik legtevékenyebb külső munkatársa volt, aki még életének utolsó időszakában is kitartóan dolgozott, részt vállalt egyes tudományos projektumok megvalósításában, a nemzetközi tudományos kapcsolatok ápolásában. Ezenkívül tanítónk is volt a háború után, amikor hallgatói voltunk az újvidéki Tartárképző Főiskolán, és később is, amikor követtük a kutatómunkáiban. Ebben az időszakban is úgy viszonyultunk hozzá,, mintt a háború utáni, vajdasági marxistta történetem alapjainak létrehozásához. Pauszé, ez a háború utáni nevelőmunka csak egy kis része oktatói tevékenységének, mert tiakaárt pályája a háború előtt is kiváltotta az akkori nemzedékek elismeréseit. Már az aflakioni cikitatórmumikájárnak is jellemzője volt a haladó eszmék terjesztése. Ez persze üldöztetést, büntetést és áthelyezéseket vont maga élán, de az akkori, rendszerre nem volt hajlandó kompromiszszumra. A húszas és harrmincais évek középiskolása, akiknek tanára és nevelője volt, sohasem felejtették el. Még a közelmúltban is érettségi találkozóra hívták, és többször már súlyos betegen is megjelent ezeken az összejövetelekem. A Vajdasági írószövetség nevében Vasilije Kalezsić szólt: — Rendkívül szerény, ám óriási műveltséggel rendelkező tudós, ember, tanító, író és költő volt Lángoló lelkesedéssel mutatott utat a fiatalabb nemzedékeknek. Tevékenységének minden mozzanatát az emberbe vetett mély hit hatotta át, amely lehetővé tette, hogy a legmostohább körülmények között is ember maradhasson. N. É. A gyászülés — Dr. Mészáros Sándor búcsúztatja az elhunytat (NÉMETH Mátyás felv.) Progresszív hagyomány tudat A helytörténeti ismeretek jelentőségéről az iskolában Az általános iskolai oktató-nevelő folyamatban kiemelt helyen szerepel a hagyományápolás. Elengedhetetlenül fontos, hogy a serdülő gyerek látókörének tágulásakor tekintetével olykor-olykor érintse a múlt eseményeit is. Enélkül elképzelhetetlen egyéniségének harmonikus és sokoldalú fejlődése. Mert ahhoz, hogy egykor majd megtalálja helyét a társadalomban, fontos a múlt eseményeinek és tényeinek az ismerete. A marxizmus tudományos alapokon is bebizonyította, milyen nagy mértékben befolyásolja a múlt a jelen eseményeit, milyen szoros múlt és jelen között az ok-okozati feltételezettség. A napokban a becsei Petőfi Sándor Általános Iskolában Szűcs András iskolaigazgatóval a hagyománytudat kialakításának jelentőségéről beszéltünk. — A hagyományápolás, a hagyománytudat kialakítása fontos helyet foglal el az oktató-nevelő munkában elsőtől nyolcadik osztályig. Az életkor figyelembevételével először csak információkat közlünk, gyarapítjuk a diák ismereteit, hogy fokozatosan eljussunk a tudományos alanokon történő kutatáshoz. Hangsúlyozni kell: a hagyományápolás nem merül ki a történelmi tények taglalásával, egyáltalán a hagyománytudat sokkal több, mint a historikus tények ismerete. Egy vidék népművészeti motívumainak kutatása például nem olyan értelemben történelem — jóllehet, az ott lakó nép múltjának szerves része —, mint ahogy a történelemkönyvekben szereplő adatok a múltat prezentálják. Iskolánkban a hagyományápolás többféle formája is kifejezésre jut. A tanterv előirányozza, hogy irodalom- és történelemórán külön is foglalkozzunk olyan ünnepekkel, mint május 1-je november 29-e vagy éppen a felkelés és a felszabadulás napja. Ilyenkor a szaktanár az ünnephez fűződő eseményekről beszél. A szakköri munka keretében azután a helytörténeti ismeretek bővítésére is sor kerül. Gyakoriak a helytörténeti kirándulások, melyek nyomán valamilyen — irodalmi vagy képzőművészeti — alkotás formájában diákjaink fel is dolgozzák a szerzett ismereteket. Az 1981/82. tanévben iskolánk tanulói az Újvidéki Rádió pályázatán díjat is nyertek egy, a népfelszabadító háború részvevőivel készült beszélgetésükkel. Népi tánccsoportunk a vidékünkön ismert táncok betanulásával foglalkozik. Gyakoriak a különféle kiállítások, melyek vidékünk múltjának egyegy részletét mutatják be. Irodalmi szakkörünk író-olvasó találkozókat szervez, és sűrűn szervezünk találkozásokat is a helybeli idősebb emberekkel. Emlékezetes ünnepség volt iskolánkban két évvel ezelőtt. 1981-ben volt húszéves diáklapunk, a Figyelő. Ebből az alkalomból minden egyes volt szerkesztőjét meghívtuk. Iskolánk Petőfi Sándor nevét viseli, ezért az iskolanapot évente a nagy költőhöz méltón ünnepeljük. Ezenkívül minden évben részt veszünk a Petőfi-iskolák júniusi találkozóján. Vetélkedők és versenyek formájában tizenkét iskola diákjai mérik össze ügyességüket és tudásukat. Szó van ilyenkor a forradalmi múlt eseményeiről, a Petőfi brigád történetének taglalásáról is. Mindezek diákjaink látókörének bővülését eredményezik, és döntően meghatározzák identitástudatukat. A gyerkek előremutató módon élik át a szülőföld, a vidék jelentőségét, és ez lehetővé teszi számukra, hogy a későbbiekben alkotóilag viszonyuljanak valóságunkhoz — fejezte be mondanivalóját Szűcs András igazgató: MÁK Ferenc Száz éve született Ivan Meštrović Számos rendezvénysorozattal emlékeznek meg egész Horvátországban, Jugoszlávia-szerte és Amerika egyes városaiban a nagy szobrász, Ivan Meštrović születésének századik évfordulójáról. Meštrović 1883. augusztus 15- én született Vrpoljén, 1962- ben halt meg South-Bendben. A jubileum központi ünnepsége szeptemberben lesz Zágrábban, a Jezsuita tér 4. alatti múzeumban, ahol kiállítják a művész alkotásait. Hasonló jellegű kiállítás nyílik a spliti Meštrović galériában, továbbá a zágrábi Meštrović galériában, valamint Drnišen, Vrpoljén és néhány amerikai városban. A Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia, az ünnepségsorozat védnöke tanácskozást szervez Ivan Meštrovićnak, a modern monumentális szobrászat nagyhatású mesterének a munkásságáról. (Tanjug) ZMAJRA EMLÉKEZÜNK Ma: a Matica srpska napja Rendezvénysorozat Jovan Jovanovic Zmaj születésének 156. évfordulója alkalmából A Matica srpska megalapításának 157. évfordulója alakalmából ma este 6 órakor ünnepi ülést tartanak, amellyel megkezdődik Jovan Jovanovic Zmaj születése 150. évfordulójának a megünneplése. Ez alkalomból a Matica srpska dísztermében kiállítás nyílik a költő kézirataiból, leveleiből és könyveiből. Életművét dr. Božiđar Kovaček méltatja. Az ünnepi ülésen adják át Aleksandar Ristovićnak az 1982. évi Zmaj-díjat. A Tartományi Közművelődési Közösség ünnepségszervező bizottsága tegnapi ülésén elfogadta az évforduló ünnepségeinek a programját, amelynek kiteljesítésében részt vesznek az iskolák, a társadalmi-politikai szervezetek, a könyvkiadók, a művelődési intézmények, valamint a rádió, a televízió és a sajtó is. Az országos jellegű megemlékezés egész évben tart, a díszülést a költő születésnapján, 1983. december 6-án rendezik meg az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban. Újvidéken kezdeményezés született a költő emlékművének a felállítására. Zmaj több évig élt Bécsben, a bizottság támogatta azt a javaslatot, hogy emléktáblát helyezzenek el azon az épületen, amelyben legtovább lakott. A posta alkalmi bélyeget bocsát forgalomba, továbbá plakátot és alkalmi meghívókat nyomtatnak. A Szocialista Szövetség országos választmányának a javaslatára az ünnepséget szervező bizottságot a köztársaságok és Kosovó küldötteivel bővítik. A nemzetiségek soraiból szintén választanak küldötteket, hiszen Zmaj költészetét kezdettől fogva az együvétartozás szelleme hatotta át A meglévő széleskörű program az új összetételű bizottság javaslatára bizonyára módosul majd. A tartós akciók közül a Zmaj Múzeum megalapítását valamint a kamenicai Pionír otthon felépítését emelték ki. Volf ZOMBOR Növekszik a pedagógusok keresete A társadalmi-politikai szervezetek kezdeményezésére javult az oktatásügy anyagi helyzete Zomborban tarthatatlan volt az a helyzet, hogy a pedagógusok 2000—8000 dinárral kevesebbet kerestek, mint az azonos végzettségű dolgozók a gazdaságban. Anynyira elfajult a dolog, hogy számos pedagógus, szépen csöndben mást csinált, mint ami a hivatása, legkevésbé érdekelte az oktatás és nevelés. Ezt mérlegelte a községi képviselő-testület társadalmitevékenység-ügyi bizottsága. Miután megállapította a tényállást, sürgős intézkedést kért a társadalmi-politikai szervezetektől, végrehajtó tanácstól és az oktatási érdekközösség közgyűlésétől. Először a községi végrehajtó tanács értékelte a helyzetet és azt latolgatta, hol vannak belső tartalékok, hogy újabb póteszközöket szavazhassanak meg az oktatásügy céljaira. Megbízta a pénzügyi titkárságot, vizsgáljon ki minden lehetőséget. Ennek alapján, a végrehajtó tanács két javaslatot fogadott el. Először csökkentette az amortizációs kötelezettségeket a tanintézményekben, majd pedig törölte a személyi jövedelem után fizetendő 2,1 százalékos adót, amit a községi költségvetésnek utalnak át. Ily módon majd nyolcmillió dinárja maradt az iskolának. A legérdekeltebb az oktatási érdekközösség volt. A közgyűlés küldöttei az javasolták, hogy a tanintézményeket egész évre, azaz 1982. január 1-jétől mentesítsék az érdekközösségi járulék befizetése alól. A három határozati javaslatot megtárgyalta a községi képviselőtestület három tanácsa. Miután a küldötteknek megmagyarázták az intézkedés lényegét és politikai fontosságát, egyhangúlag elfogadták őket. Ily módon a zombori község tanintézményeinek finanszírozására, azaz most főleg a személyi jövedelmek javítására, 1982. január 1-jétől számítva — tehát visszamenőleg — mintegy 20 millió dináros póteszközt hagytak jóvá. Nehéz kiszámítani, mennyivel lesz nagyobb a pedagógusok személyi jövedelme, de egyes adatok szerint, havi 10 százalékról van szó. Különösen a Vera Gucrnja Gyermekintézménynek érkezett az utolsó pillanatban az anyagi támogatás, az óvoda, a bölcsőde és a napközi tevékenységére ugyanis nem volt elég pénz. A kilenchavi elszámoláskor veszteséges volt a munkaszervezet Érdemes külön szólni a község dolgozóinak szolidaritásáról, megértéséről, méltányolni kell azt a társadalmi-politikai hozzáállást, ahogyan ezt a fontos kérdést megoldották. PRIBILLA Mátyás a zombori Veljko Petrovic Egységes Középiskola két társult munkaalapszervezetében, valamint az őrszállási és a bezdáni kihelyezett tagozaton majd száz pedagógus dolgozik. (P. M. felv.)