Magyar Szó, 1983. február (40. évfolyam, 45-57. szám)
1983-02-16 / 45. szám
6 Az újítás és ami mögötte van Egyre többet beszélünk az újítókról, az újítás fontosságáról gazdasági helyzetünkben. Sok helyen elhangzik, hogy nem fordítunk kellő figyelmet a termelés korszerűsítésére, nem ismerjük el méltóképpen a találmányokat, nem értékeljük az újítók, feltalálók munkáját. Inkább külföldi találmányokat vásárolunk, még ha nem is olyan jók, mint a hazaiak, a munkaszervezetekben nemegyszer hallottuk, hogy az emberek féltékenyek arra, ha valaki újítással próbálkozik. A szociológusok kísérletet végeztek a gyerekek körében, hogy megtudják, mennyire külföldimádók. Két teljesen egyforma játékrepülőgépet mutattak meg nekik, azzal a megjegyzéssel, hogy az egyik hazai, a másik pedig trieszti. Megkérdezték, melyiket szeretnék ajándékba? Egy-két kivétellel mindenki a triesztit választotta, azt tartotta szebbnek, jobbnak. Ha így neveljük gyerekeinket, csoda, hogy nem becsüljük meg kellőképpen a hazai találmányokat, nem részesítjük megfelelőtársadalmi elismerésben az újítókat, feltalálókat? Van azonban az éremnek másik oldala is, amikor túlkapásokba bocsátkozunk az újítások értékelésénél. Az egyik munkaszervezetben pénzjutalomban részesítettek néhány embert, mert „újításukkal elősegítették” a jobb termelést. A többieknek ez nem tetszett, mert igazságtalannak tartották a jutalmat, és amint az alábbiakból kiderül, nem is alaptalanul. Aránylag rövid idő alatt tönkrement egy behozatali gép. A mesterek azonban nem jöttek zavarba: hazai gyártmányú motort szereltek a külföldi helyébe és már folyhatott is tovább a termelés. És ezt az összetettnek valóban nem nevezhető munkát újításként könyvelték el. Pedig csak egyszerű motorcseréről volt szó. Ha pedig hozzátesszük még azt is, hogy ezeknek az embereknek az a dolguk, hogy karbantartsák a gépet, és valószínűleg az ő hanyagságuk miatt került sor a motorcserére, valamint a cserét is rendes munkaidejük alatt végezték, akkor valóban jogos az ott dolgozók felháborodása. Az ilyen kellemetlen esetek elkerülése végett minden munkaszervezetben meg kellene hozni az újítók, feltalálók jutalmazásáról szóló szabályzatot, pontosan megjelölve, milyen munkát lehet újításnak, feltalálásnak elfogadni. És természetesen azt sem volna szabad kifelejteni a szabályzatból, mekkora jutalomban részesülhetnek azok, akik valóban hozzájárulnak a termelés ésszerűsítéséhez, az anyagmegtakarításhoz stb. Az újító munka serkentése, megbecsülése már magától értetődő kell hogy legyen, h. á. KUPUSZINÁN Gazdag és eredményes művelődési tevékenység Több mint 180 aktív és pártoló tag jelent meg a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület évi közgyűlésén. Az egyik legtömegesebb szervezetben az elmúlt évben értékes eredményeket értek el a tömegesítés, a nemzetekkel és nemzetiségekkel való építő jellegű együttműködés, testvériség és egység ápolása, művelődési értékek megőrzése, az alkotóközségek érvényesítése, a művelődési élet sokoldalú kibontakozása terén. A vezetőség önkéntes akciókkal igyekezett hozzájárulni a pénzmegtakarításhoz. Rendbe hozták a két öltözőt, valamint kicserélték a tetőszerkezetet és villanyhálózatot. A tagok beszerezték a fűtőanyagot, befestették a vaskaput, rendezték a pincét, elkészítették a kulisszákat. Az elmúlt évben hatszakcsoport dolgozott: színjátszók, népi táncosok, néprajzosok, zenei szakosztály, a szavalók és irodalmárok, valamint az általános csoport. A drámai szakosztály két műsort készített. Bemutatásra került a Dankó Pista című háromfelvonásos daljáték SZMOLENICKI József rendezésében, valamint egy zenés, táncos műsor est Élni, vígan élni címmel STURC József rendezésében. Ezzel a két műsorral 8 alkalommal szerepelt helyben és 17 alkalommal vidéken. A tevékenység az idén tovább bővült. Már bemutatásra került STURC József rendezésében A nyitott ablak című háromfelvonásos bohózat a rendező átdolgozásában, aki egyszersmind megkezdte egy kabaré rendezését. Bemutatásra került még Szűcs György: Elveszem a feleségem című háromfelvonás i sós táncos, zenés vígjátéka, rendező SZMOLENICKI József volt. A kapuszimai műkedvelők két előadással vesznek részt a szemlén. Egyelemre méltó a népitánc- csoport munkája. Ismerjük meg a kupuszinai népszokásokat cím mel ápolták és ápolják a hagyo-mányt, népi zenét, népviseletet és a népi táncot. A kupuszinai menyasszony és menyecsiketánc bemutatásának tapsolt a legtöbbet a közönség. Több szemlén voltak eredményesek, így Szentivánon, Szivácon, Bajmokon, Topolyán, Moravicán, Vörösmarton. Műsorukat az újvidéki és a belgrádi tévé is filmszalagra vette. Szerepeltek több helyi és községi ünnepi műsorban. Műsorukat az idei évadban bővítették. Még tavasszal elkészült a régi kupuszinai lakodalom. Ez az önálló műsor bemutatásra kerül helyben és vidéken. A néprajzi csoport az elmúlt évben megszerezte az első aranyérmét, amikor Topolyána gyűjtőik nemzetközi kiállításán bemutatta a kupuszinai kendőket. A csoport és vezetője, SILLING István gyűjtötte a népdalokat és népballadákat, valamint a népszokásokat és népi hiedelmeket. Gyűjteményéből láthattuk A lányoknál című népszokást, a kupuszinai férfi népviseletet, a háziipar egyik ágát, a kosárfonást, valamint megrendezték FERTNER István képkiállítását. Többévi odaadó széles körű munkájuk gyümölcse az idén kap rendszerezést és elhelyezést. A régi iskola épületében megkezdik a néprajzi gyűjtemény helyének rendezését. A néprajzi csoportok és a vezetőségnek is ez lesz az egyik fő feladata. A szavalók Apatinban a községi szemlén kaptak dicséretet. A zenei szakosztály díszüléseken lépett közönség elé és segítette a szakosztályok munkáját. A művelődési egyesület tagjai aktívan kivették részüket a Hetesfogat műsorából. A szereplőket Vastapssal jutalmazta a közönség. MARASEK Gáspár A kupuszinai hagyományápolók A kupuszinai színjátszók Gomboson Szombaton 19 órai kezdettel, Gomboson vendégszerepelnek a kupuszinai színjátszók. Szűcs György Elveszem a feleségem című háromfelvonásos táncos, zenés vígjátéka kerül bemutatásra, SZMOLENICKI József rendezésében. A darabot eddig négy alkalommal mutatták be, telt ház előtt, Pacsérán, Nemesmiliticsen és kétszer Kupuszinán. (Marásek) • DUNÁTÓ! 1983. februј? 16., szerda Elfelejtett zombori festő képeiből nyílt kiállítás a múlt héten Zomborban, a Városi Múzeumban. A zsúfolásig megtelt kiállítótermekben BODOR Antal, a múzeum igazgatója nyitotta meg a kiállítást. VIRÁG Béla életútját és festészetét DURÁNCZI Béla ismertette, Virág Béla (1872—1931) a század elején került Zomborba és mintegy 25 évet élt itt. Szobrász volt, intarziát készített és festett. A kor szellemében, főképp megrendelésre pár rókát. Tehetségesebb volt annál,amit megvalósított, de népes családjának kenyeret kellett biztosítani és ezért volt kénytelen megrendelésre dolgozni. DURÁNCZI Béla szavai szerint VIRÁG Béla kiállítása az első abban a sorozatban, amelyben az elfelejtett festők munkáit fogjuk megismerni. A megnyitón megjelent nagyszámú közönség bizonyítja az erre irányuló igényt. Z. I. Ivan Rakin kálváriája Eléggé szűkösen élnek Apatinban az Új utca 33-as számú házban. Ivan RAKIN Belgrádban befejezte a művészeti akadémiát. Szobrász. Mivel jó ideig nem kapott szakmájába, hivatásába vágó munkát, s műveinek, alkotásainak eladásából sem jutott keresethez, az apatini hűtőházban helyezkedett el. Jelenleg is ott dolgozik. Felesége, Ljubinka a Belgrádi Egyetem politikai tudományok karán szerzett oklevelet. Ő munka nélkül van, tízhónapos kislányukat neveli. Ivan megmutatta januári borítékát, valamivel több, mint 7010 dinárt vitt haza. — Ebből, valamint anyám szerény nyugdíjából élünk. Feleségem akármilyen munkát elvállalna, elmenne a harisnyagyárba, vagy a cipőgyárba, de ha hiszi, ha nem, ebben legfőképpen egyetemi végzettsége akadályozza. Nem kap „egyszerűbb” munkahelyet egyetemi oklevéllel, szakmájában pedig nem helyezkedhet el, mert jelenleg sehol sincs szükség politológusra. Ez csupán az érem egyik oldala. A másik meg az, hogy tanulmányaim befejezése után megélhetek művészeti alkotásaimba.1. Nemcsak szobrokat készítek, festek, előszeretettel rajzolok is, de az az igazság, hogy a munkaszervezetek, egyének is inkább reprodukciót vásárolnak, mint eredeti rajzot, festményt vagy szobrot. Valahogy korán, túlságosan korán kerültem vissza Apatinba. Sejtettem, hogy nehéz lesz, hogy közönybe ütközök, de ilyenre, mint amilyenbe belecsöppentem, nem számítottam. — Nem mondhatom, hogy lenézik a művészetet, az értékeket, de nemigen igénylik, nemigen értékelik. Meg kellett élni valamiből, más munka után néztem. A hűtőházban keresem a családnak a kenyeret, közben otthon, szabad időmben magiszteri kiállításomat készítem. Már korábban beiratkoztam a harmadik fokozatra, végighallgattam az előadásokat, a vizsgákat is letettem. Áprilisban szerettem volna megrendezni Belgrádban a magiszteri kiállítást, de pénzhiány miatt eddig még nem sikerült beszerezni a szükséges anyagot. A mi sík Vajdaságunk, a vajdasági ember a témám. Az ember és a természet viszonyáról szeretnék szólni „szobornyelven”. Remélem azonban, hogy őszre sikerül nyélbe ütni a kiállítást. Több mint egy tonna rezet, acélt, bronzot kell vásárolnom, feldolgoznom. Nagy feladat, de megcsinálom. Megcsinálom mindenáron. Bebizonyítom környezetemnek, s másoknak is, hogy mit tudok, hogy még ilyen nehéz körülmények között is képes vagyok talpon maradni, alkotni. Nagyon szeretem az állatokat, a természetet, az ősi kultúrákat. Iván Rakin tehát dolgozik és alkot. Nem csüggedt. A község ifjúsága is segít előteremteni a kiállításhoz szükséges anyagiakat. Hulladékot gyűjtenek, s az így nyert pénzen szerzik majd be a szobrokhoz szükséges anyagot. Azt mondja még, hogy talán nagyon is szén álom lenne, ha sikerülne a kiállítás, ha majd május 1-jén átadják rendeltetésének az új prigrevicai gyógyfürdőt, ott kapna munkahelyet, műtermet, ahol majd kedvére dolgozhat, alkothat, munkálkodhat azon, hogy szebbé tegye a gyógyfürdő környékét. K. A. Sztnpáron már két éve nincs mozi Kissé csodálkozva hallottuk, amikor a napokban Sztnpáron jártunk, hogy már két éve nincs mozija a 3600 lakost számláló falunak. Akkoriban a tetemes veszteség miatt felszámolták az önálló filmvetítő munkaszervezetet, s azóta nem sikerült megoldani a problémát. Djurica Lukic, a helyi közösség tanácsának elnöke mondta el, hogy ebben az évben megoldódik a probléma: — Elhatároztuk, hogy a helyi közösség oldja meg ezt az eléggé fájó kérdést. Az utóbbi időben mindenfelé egyre népszerűbb a mozi, s habár nekünk van egy nagyon szépen berendezett ifjúsági termünk, könyvtárunk és olvasótermünk, a fiataloknak nagy szükségük van mozira is. Arról van szó, hogy a helyi közösség pénzén adaptálunk egy nagyobb termet, ott szereljük fel a vetítőgépet, ott rendezzük be a mozitermet. Nagyon remélem, hogy az év folyamán megoldódik a probléma. A mozigépész a helyi közösségben lesz munkaviszonyban, mi gondoskodunk majd a moziterem takarításáról, fűtéséről is. Az óvoda rendezését is tervezzük. Számítunk a zombori község gyermekvédelmi érdekközösségének a támogatására is, de a költségek fedezéséhez a helyi közösség is hozzájárul. K. A. Megjelent a Tito ösztöndíjalap pályázata A korábbi évektől eltérően az idén már januárban megjelent a Tito Ösztöndíjalap pályázata az eszéki községben. Erre az intézkedésre azért került sor, mert korábban többen lekéstek a pályázatról, s volt rá eset, hogy nem osztották ki a tervezett számban. Az eszéki községben mintegy hatezer dolgozó és polgár tagja az ösztöndíjalapnak. A munkaszervezetek évente rendszeresen befizetik vállalt kötelezettségeiket. Ennek a társított eszközökkel létrehozott anyagi alapnak az a célja, hogy lehetővé váljék a fiatal munkások, illetve munkásszülők gyermekeinek továbbképzése. Az idén az ösztöndíjat odaítélő bizottság határozata alapján fiatal tanulni vágyó földművesek, illetve földművesek gyermekei is pályázhatnak az ösztöndíjra. Az ösztöndíj odaítélésénél a bizottság figyelembe veszi a szakmák megválasztását. Főleg a termelőmunkát választókat részesítik előnyben, valamint azokat, akik a hiányzó szakmákat kívánjáktanulni. Az eszéki községben eddig hatvanhat fiatal részesült ösztöndíjban, ők munkájuk mellett, illetve rendes hallgatóként folytatták tanulmányaikat a főiskolákon, egyetemeken. Az idei évre előreláthatólag hat ösztöndíjat ítélnek oda az eszéki községben, de ha nagyobb lesz az érdeklődés, növelik ezt aszámot. A múlt évben csak hárman fordultak tanulmányi segélyért. Érdemes megemlíteni, hogy a munkaszervezetek nyilvántartják a fizetési kötelezettséget, de nem értesítik időben a munkaszervezetet a továbbtanulási lehetőségekről, pedig az eszköztársítás valójában a Tito Ösztöndíjalap megalapítóinak hivatott segíteni. M. V.