Magyar Szó, 1983. február (40. évfolyam, 45-57. szám)

1983-02-16 / 45. szám

6 Az újítás és ami mögötte van Egyre többet beszélünk az újítókról, az újítás fontosságáról gazdasági helyzetünkben. Sok helyen elhangzik, hogy nem fordí­tunk kellő figyelmet a termelés korszerűsítésére, nem ismerjük el méltóképpen a találmányokat, nem értékeljük az újítók, feltalálók munkáját. Inkább külföldi találmányokat vásárolunk, még ha nem is olyan jók, mint a hazaiak, a munkaszervezetekben nemegyszer hallottuk, hogy az emberek féltékenyek arra, ha valaki újítással próbálkozik. A szociológusok kísérletet végeztek a gyerekek körében, hogy megtudják, mennyire külföldimádók. Két teljesen egyforma játék­­repülőgépet mutattak meg nekik, azzal a megjegyzéssel, hogy az egyik hazai, a másik pedig trieszti. Megkérdezték, melyiket sze­retnék ajándékba? Egy-két kivétellel mindenki a triesztit válasz­totta, azt tartotta szebbnek, jobbnak. Ha így neveljük gyerekein­ket, csoda, hogy nem becsüljük meg kellőképpen a hazai talál­mányokat, nem részesítjük megfelelő­­társadalmi elismerésben az újítókat, feltalálókat? Van azonban az éremnek másik oldala is, amikor túlkapá­sokba bocsátkozunk az újítások értékelésénél. Az egyik munka­­szervezetben pénzjutalomban részesítettek néhány embert, mert „újításukkal elősegítették” a jobb termelést. A többieknek ez nem tetszett, mert igazságtalannak tartották a jutalmat, és amint az alábbiakból kiderül, nem is alaptalanul. Aránylag rövid idő alatt tönkrement egy behozatali gép. A mesterek azonban nem jöttek zavarba: hazai gyártmányú motort szereltek a külföldi helyébe és már folyhatott is tovább a ter­melés. És ezt az összetettnek valóban nem nevezhető munkát újí­tásként könyvelték el. Pedig csak egyszerű motorcseréről volt szó. Ha pedig hozzátesszük még azt is, hogy ezeknek az embereknek az a dolguk, hogy karbantartsák a gépet, és valószínűleg az ő ha­nyagságuk miatt került sor a motorcserére, valamint a cserét is rendes munkaidejük alatt végezték, akkor valóban jogos az ott dol­gozók felháborodása. Az ilyen kellemetlen esetek elkerülése végett minden munka­­szervezetben meg kellene hozni az újítók, feltalálók jutalmazásá­ról szóló szabályzatot, pontosan megjelölve, milyen munkát lehet újításnak, feltalálásnak elfogadni. És természetesen azt sem volna szabad kifelejteni a szabályzatból, mekkora jutalomban részesül­hetnek azok, akik valóban hozzájárulnak a termelés ésszerűsíté­séhez, az anyagmegtakarításhoz stb. Az újító munka serkentése, megbecsülése már magától értetődő kell hogy legyen, h. á. KUPUSZINÁN Gazdag és eredményes művelődési tevékenység Több mint 180 aktív és pártoló tag jelent meg a kupuszinai Pető­fi Sándor Művelődési Egyesület évi közgyűlésén. Az egyik legtö­megesebb szervezetben az elmúlt évben értékes eredményeket értek el a tömegesítés, a nemzetekkel és nemzetiségekkel való építő jellegű együttműködés, testvériség és egy­ség ápolása, művelődési értékek megőrzése, az alkotóközségek ér­vényesítése, a művelődési élet sok­oldalú kibontakozása terén. A vezetőség önkéntes akciókkal igyekezett hozzájárulni a pénzmeg­takarításhoz. Rendbe hozták a két öltözőt, valamint kicserélték a tetőszerkezetet és villanyhálózatot. A tagok beszerezték a fűtőanyagot, befestették a vaskaput, rendezték a pincét, elkészítették a kulisszá­kat. Az elmúlt évben hat­­szakcso­port dolgozott: színjátszók, népi táncosok, néprajzosok, zenei szak­osztály, a szavalók és irodalmárok, valamint az általános csoport. A drámai szakosztály két műsort készített. Bemutatásra került a Dankó Pista című háromfelvoná­­sos daljáték SZMOLENICKI Jó­zsef rendezésében, valamint egy zenés, táncos műsor est Élni, ví­gan élni címmel STURC József rendezésében. Ezzel a két műsorral 8 alkalommal szerepelt helyben és 17 alkalommal vidéken. A tevé­kenység az idén tovább bővült. Már bemutatásra került STURC József rendezésében A nyitott ab­lak című háromfelvonásos bohó­zat a rendező átdolgozásában, aki­­ egyszersmind megkezdte egy ka­­­­baré rendezését. Bemutatásra ke­­­­rült még Szűcs György: Elveszem a feleségem című háromfelvonás i sós táncos, zenés víg­játéka, ren­dező SZMOLENICKI József volt. A kapuszimai műkedvelők két elő­adással vesznek részt a szemlén. Egyelemre méltó a népitánc-­­ csoport munkája. Ismerjük meg­­ a kupuszinai népszokásokat cím­­­ mel ápolták és ápolják a hagyo-­­­mányt, népi zenét, népviseletet és a népi táncot. A kupuszinai menyasszony és menyecsiketánc bemutatásának tapsolt a legtöbbet a közönség. Több szemlén voltak eredményesek, így Szentivánon, Szivácon, Bajmokon, Topolyán, Moravicán, Vörösmarton. Műsoru­kat az újvidéki és a belgrádi tévé is filmszalagra vette. Szerepeltek több helyi és községi ünnepi mű­sorban. Műsorukat az idei évadban bővítették. Még tavasszal elkészült a régi kupuszinai lakodalom. Ez az önálló műsor bemutatásra ke­rül helyben és vidéken. A néprajzi csoport az elmúlt év­ben megszerezte az első aranyér­mét, amikor Topolyán­­a gyűjtőik nemzetközi kiállításán bemutatta a kupuszinai kendőket. A csoport és vezetője, SILLING István gyűjtöt­te a népdalokat és népballadákat, valamint a népszokásokat és népi hiedelmeket. Gyűjteményéből lát­hattuk A lányoknál című népszo­kást, a kupuszinai férfi népvisele­tet, a háziipar egyik ágát, a ko­sárfonást, valamint megrendezték FERTNER István képkiállítását. Többévi odaadó széles körű mun­kájuk gyümölcse az idén kap rend­szerezést és elhelyezést. A régi is­kola épületében megkezdik a nép­rajzi gyűjtemény helyének rende­zését. A néprajzi csoportok és a vezetőségnek is ez lesz az egyik fő feladata. A szavalók Apatinban a községi szemlén kaptak dicséretet. A zenei szakosztály díszüléseken lépett kö­zönség elé és segítette a szakosz­tályok munkáját. A művelődési egyesület tagjai aktívan kivették részüket a Hetes­­fogat műsorából. A szereplőket Vastapssal jutalmazta a közönség. MARASEK Gáspár A kupuszinai hagyományápolók A kupuszinai színjátszók­­ Gomboson Szombaton 19 órai kezdettel,­­ Gomboson vendégszerepelnek a­­ kupuszinai színjátszók. Szűcs­­ György Elveszem a feleségem cí­mű háromfelvonásos táncos, ze­­­­nés vígjátéka kerül bemutatásra, SZMOLENICKI József rendezésé­ben. A darabot eddig négy alka­lommal mutatták be, telt ház előtt, Pacsérán, Nemesmiliticsen­­ és kétszer Kupuszinán. (Marásek) • DUNÁTÓ! 1983. februј? 16., szerda Elfelejtett zombori festő képeiből nyílt kiállítás a múlt héten Zomborban, a Városi Múzeumban. A zsúfolásig megtelt kiállítótermekben BODOR Antal, a múzeum igazgatója nyitotta meg a kiállí­tást. VIRÁG Béla életútját és festészetét DURÁNCZI Béla ismertette, Virág Béla (1872—1931) a század elején került Zomborba és mintegy 25 évet élt itt. Szobrász volt, intarziát készített és festett. A kor szel­lemében, főképp megrendelésre pár rókát. Tehetségesebb volt annál,amit megvalósított, de népes csa­ládjának kenyeret kellett biztosítani és ezért volt kénytelen megrendelésre dolgozni. DURÁNCZI Béla szavai szerint VIRÁG Béla kiállítása az első abban a sorozatban, amelyben az elfelejtett festők mun­káit fogjuk megismerni. A megnyitón megjelent nagyszámú közönség bizonyítja az erre irányuló igényt. Z. I. Ivan Rakin kálváriája Eléggé szűkösen élnek Apatin­ban az Új utca 33-as számú ház­ban. Ivan RAKIN Belgrádban be­fejezte a művészeti akadémiát. Szobrász. Mivel jó ideig nem ka­pott szakmájába, hivatásába vágó munkát, s műveinek, alkotásainak eladásából sem jutott keresethez, az apatini hűtőházban helyezke­dett el. Jelenleg is ott dolgozik. Felesége, Ljubinka a Belgrádi Egyetem politikai tudományok ka­rán szerzett oklevelet. Ő munka nélkül van, tízhónapos kislányukat neveli. Ivan megmutatta januári borítékát, valamivel több, mint 70­10 dinárt vitt haza. — Ebből, valamint anyám sze­rény nyugdíjából élünk. Feleségem akármilyen munkát elvállalna, el­menne a harisnyagyárba, vagy a cipőgyárba, de ha hiszi, ha nem, ebben legfőképpen egyetemi vég­zettsége akadályozza. Nem kap „egyszerűbb” munkahelyet egye­temi oklevéllel, szakmájában pe­dig nem helyezkedhet el, mert jelenleg sehol sincs szükség poli­tológusra. Ez csupán az érem egyik oldala. A másik meg az, hogy tanulmánya­im befejezése után megélhetek mű­vészeti alkotásaimba.1. Nemcsak szobrokat készítek, festek, elősze­retettel rajzolok is, de az az igaz­ság, hogy a munkaszervezetek, egyének is inkább reprodukciót vásárolnak, mint eredeti rajzot, festményt vagy szobrot. Valahogy korán, túlságosan korán kerültem vissza Apatinba. Sejtettem, hogy nehéz lesz, hogy közönybe ütkö­zök, de ilyenre, mint amilyenbe belecsöppentem, nem számítottam. — Nem mondhatom, hogy le­nézik a művészetet, az értékeket, de nemigen igénylik, nemigen ér­tékelik. Meg kellett élni valamiből, más munka után néztem. A hűtő­házban keresem a családnak a ke­nyeret, közben otthon, szabad időmben magiszteri kiállításomat készítem. Már korábban beiratkoz­tam a harmadik fokozatra, végig­hallgattam az előadásokat, a vizs­gákat is letettem. Áprilisban sze­rettem volna megrendezni Belg­rádban a magiszteri kiállítást, de pénzhiány miatt eddig még nem sikerült beszerezni a szükséges anyagot. A mi sík Vajdaságunk, a vajdasági ember a témám. Az em­ber és a természet viszonyáról sze­retnék szólni „szobornyelven”. Re­mélem azonban, hogy őszre sikerül nyélbe ütni a kiállítást­. Több mint egy tonna rezet, acélt, bronzot kell vásárolnom, feldolgoznom. Nagy feladat, de megcsinálom. Megcsi­nálom mindenáron. Bebizonyítom környezetemnek, s másoknak is, hogy mit tudok, hogy még ilyen nehéz körülmények között is képes vagyok talpon maradni, alkotni. Nagyon szeretem az állatokat, a természetet, az ősi kultúrákat. Iván Rakin tehát dolgozik és al­kot. Nem csüggedt. A község ifjúsága is segít előteremteni a ki­állításhoz szükséges anyagiakat. Hulladékot gyűjtenek, s az így nyert pénzen szerzik majd be a szobrokhoz szükséges anyagot. Azt mondja még, hogy talán nagyon is szén álom lenne, ha sikerülne a ki­állítás,­ ha majd május 1-jén átad­ják rendeltetésének az új prigre­­vicai gyógyfürdőt, ott kapna mun­kahelyet, műtermet, ahol majd kedvére dolgozhat, alkothat, mun­kálkodhat azon, hogy szebbé te­gye a gyógyfürdő környékét. K. A. Sztnpáron már két éve nincs mozi Kissé csodálkozva hallottuk, ami­kor a napokban Sztnpáron jártunk, hogy már két éve nincs mozija a 3600 lakost számláló falunak. Ak­koriban a tetemes veszteség miatt felszámolták az önálló filmvetítő munkaszervezetet, s azóta nem si­került megoldani a problémát. Djurica Lukic, a helyi közösség tanácsának elnöke mondta el, hogy ebben az évben megoldódik a probléma: — Elhatároztuk, hogy a helyi közösség oldja meg ezt az eléggé fájó kérdést. Az utóbbi időben mindenfelé egyre népszerűbb a mozi, s habár nekünk van egy na­gyon szépen berendezett ifjúsági termünk, könyvtárunk és olvasó­termünk, a fiataloknak nagy szük­ségük van mozira is. Arról van szó, hogy a helyi közösség pénzén adaptálunk egy nagyobb termet, ott szereljük fel a vetítőgépet, ott rendezzük be a mozitermet. Nagyon remélem, hogy az év folyamán megoldódik a probléma. A mozigépész a helyi közösségben lesz munkaviszonyban, mi gondos­kodunk majd a moziterem takarí­tásáról, fűtéséről is. Az óvoda rendezését is tervez­zük. Számítunk a zombori község gyermekvédelmi érdekközösségének a támogatására is, de a költségek fedezéséhez a helyi közösség is hozzájárul. K. A. Megjelent a Tito ösztöndíjalap pályázata A korábbi évektől eltérően az idén már januárban megjelent a Tito Ösztöndíjalap pályázata­ az eszéki községben. Erre az intéz­kedésre azért került sor, mert ko­rábban többen lekéstek a pályázat­ról, s volt rá eset, hogy nem osz­tották ki a tervezett számban. Az eszéki községben mintegy hatezer dolgozó és polgár tagja az ösztöndíjalapnak. A munkaszerve­zetek évente rendszeresen befizetik vállalt kötelezettségeiket. Ennek a társított eszközökkel létrehozott anyagi alapnak az a célja, hogy lehetővé váljék a fiatal munkások, illetve munkásszülők gyermekeinek továbbképzése. Az idén az ösztön­díjat odaítélő bizottság határozata alapján fiatal tanulni vágyó föld­művesek, illetve földművesek gyer­mekei i­s pályázhatnak az ösztön­díjra. Az ösztöndíj odaítélésénél a bi­zottság figyelembe veszi a szak­mák megválasztását. Főleg a ter­melőmunkát választókat részesítik előnyben, valamint azokat, akik a hiányzó szakmákat kívánják­­ta­nulni. Az eszéki községben eddig hatvanhat fiatal részesült ösztön­díjban, ők munkájuk mellett, illet­ve rendes hallgatóként folytatták tanulmányaikat a főiskolákon, egyetemeken. Az idei évre előreláthatólag hat ösztöndíjat ítélnek oda az eszéki községben, de ha nagyobb lesz az érdeklődés, növelik ezt a­­szá­mot. A múlt évben csak hárman fordul­tak tanulmányi segélyért. Érdemes megemlíteni, hogy a munkaszervezetek nyilvántartják a fizetési kötelezettséget, de nem ér­tesítik időben a munkaszervezetet a továbbtanulási lehetőségekről, pedig az eszköztársítás valójában a Tito Ösztöndíjalap megalapítói­nak hivatott segíteni. M. V.

Next