Magyar Szó, 1983. március (40. évfolyam, 73-88. szám)
1983-03-17 / 74. szám
1983. március 17., csütörtök MAGYAR SZÓ FÖLD NÉPE NAGY HOZAM ELÉRÉSÉRE fliklM? Haszonnövényeink AGROSTEMINNEL serkentve az adott termesztési feltételek mellett a lehető legjobb terméseredményeket adják; növények gyorsabban csíráznak és kelnek ki • nagyobb és aktívabb lesz gyökérrendszerük • levélzetük zöldebb és nagyobb • jobban elviselik a kedvezőtlen adottságokat, a gyomok, a kórokozók és kártevők jelenlétét • korábban és teljesebben beérnek, a termés könnyebben és jobban eltartható • jobb minőségű lesz a termés • nagyobb lesz a hozam és ez a hozamnövekedés jóval felülmúlja az AGROSTEMIN használatára fordított befektetést . Az Agrostemin széles hatású bioregulátor. Természetes eredetű és nem tartalmaz semmilyen kontraindikátorokat. Az Agrosteminnel egyszer és több ízben kezelhetők a gabonafélék, zöldségnövények, gyümölcsfélék, virágok, ipari növények, legelők, erdőségek. ВНРППИТ 1 . . HHHIMT М.ЖХГ Miloša 56' KÉRDEZZEN, VÁLASZOLUNK Bab másodvetésben A babtermesztésről március 3-án írtunk a FÖLD NÉPÉBEN. Ezzel kapcsolatban egy temerini olvasónk kérdezi, hogy lehet-e másodvetésben étkezési száraz babot termeszteni. Másodterményként csak öntözéssel termeszthetünk biztonságosan étkezési száraz babot. Vethető július elején, március végén palántázott karfiol és karalábé után; vagy július közepén, március végén palántázott fejes- és kelkáposzta után; vetni lehet még saláta, spenót vagy előcsíráztatott korai burgonya után is. A másodterményként termesztett bab alá az elővetemény letakarítása után, sekély keverőszántással (16—IS cm) készítjük elő a talajt. Műtrágyázás után tárcsázunk vagy kultivátorozunk, mert lényeges, hogy a talaj porhanyós, levegős legyen. Ha a talaj gyomos, akkor gyomtalanítunk is. Korai (áprilisi) vetéskor rendszerint megvan a talajban a keléshez szükséges nedvesség, késői (júliusi) vetéskor azonban a talaj felső szintje legtöbb esetben annyira száraz, hogy a mag csírázásához nincs meg a kellő nedvesség, ezért száraz időjáráskor, vetéskor feltétlenül öntözzük meg a talajt. Jobb, ha a vetés előtt öntözünk, mert a mag meleg, nedves, talajban egyenletesen, gyorsan kikel, és elkerüljük a talaj cserepesedését. Másodterményként a Medijana, Biser és Seaway fajtákat ajánlatos vetni, rövid tenyészidejük, szárazságtűrésük és a betegségekkel szembeni ellenállóképességük miatt. A Michigan szárazságra érzékeny fajta, ilyen viszonyok között vírusbetegségekre hajlamos. Vajdasági viszonyok között vízigény szempontjából a legkritikusabb időszak bimbóképződéskor van. A bab ilyenkor nagyon érzékeny a szárazságra, és termésének nagyságát, az időjárás nagymértékben befolyásolja. Ezért a másodterményként vetett babot a tenyészidő folyamán legalább kétszer kell öntözni: — bimbóképződéskor 30 mm csapadékkal, — szemképződéskor 30 mm csapadékkal. Másodvetésnél a babot 40 cm sortávra, 5—6 cm tőtávolságra és 3—4 cm mélyre vagy ikersorosan (könnyebb sorközi munkálás végett) 60 4-12 cm sortávra vetik. Kelés után, mikor az elsődleges levelek kifejlődtek, rögtön kapáljunk géppel. Virágzáskor már ne kapáljunk, mert leverhetjük a virágokat. Október 15-e és 25-e között arathatunk. Sok sikert a próbálkozáshoz. Várjuk, hogy az eredményeiről értesít bennünk A lóbabba sokat ígérő nagy fehérjetartalmú növény A ribizli ápolása BÉRES MÁTYÁS, újvidéki olvasónk a ribizli ápolásáról kért tőlünk tanácsot. Néhány elhanyagolt ribizlibokorja van. A bokrok nagyon sűrűek és tavaly a termés rendkívül apró szemű volt. Azt kérdezi, mi a teendő, hogy nagyobb szemű legyen a termés. ★ A ribiszke csak akkor marad egészséges, és csak akkor fejlődik kielégítően, ad teljes hozamot, ha minden igényét kielégítjük. Kora tavasszal hajt ki. Rendkívül fontos, hogy ezt megelőzően elvégezzük a bokor metszését. Enyhébb napokon késő ősztől kezdve egész télen át metszhetünk. A metszés szempontjából különbséget kell tenni a piros és fekete ribiszke között, mert élettanilag is különböznek egymástól. A piros ribiszke termő rügyei a vesszők tövében örvösen, az idősebb ágrészeken helyezkednek el, a fekete ribiszke viszont termőrügyeit a vessző egész hosszában és az idősebb ágrészeken kifejlődött egyéves rövid vesszőkön hozza. Mivel olvasónk nem írta meg, milyen ribiszkéje van, röviden mindkettőnek a metszését ismertetjük. A fekete ribiszke termő részei rövid életűek és a már termett vesszőknek gyakorlatilag nincs értékük, mert a következő évben nem hoznak termést. Ezért a tősarjakon és az idősebb vázrészeken kifejlődött termő vesszőket minden évben fel kell újítani, és a több éves, kiöregedett vázrészeket szakaszosan cserélni kell. A már kialakított termő bokrokat az évente fejlődő új ágak és tősarjak hamar elsűrűsítik, az elöregedett bokrok termése pedig apró és gyenge minőségű lesz. Ezért a bokrokat rendszeresen ritkítani és fiatalítani kell. A bokrok egyötöd, egyhatod részét kitevő 5—6 éves ágakat, ha már túl elöregedtek, a bokorból ki kell fűrészelni. Az új tővesszőkből a kivágottakkal azonos számút meghagyunk, a gyengéket tőből kivágjuk. Ugyancsak eltávolítjuk a beteg, keresztbe növő, besűrítő ágrészeket is. Óvakodjunk a fekete ribiszke túlzottan erős metszésétől, hiszen a váz nélküli bokroknak kicsi a termőfelülete. Mivel a piros és fehér ribiszke különbözik az előbbitől, metszésmódja is különböző. Termő részei túlnyomó többségükben idősebb ágrészeken alakulnak ki, a termő részek több évig megtartják termőképességüket. A termés fokozása érdekében rendkívül fontos a több éves termő részek megóvása. A besűrűsödött bokrok belsejében csökken a megvilágítottság, ami felkopaszodáshoz vezet. A felkopaszodási hajlam fajtatulajdonság, de általában a kevésbé hajlamos fajták esetében is indokolt a már elöregedett 3—6 éves ágak tővesszőkkel történő fokozatos leváltása. A piros és fehér ribiszke ötéves korában éri el a fiziológiai egyensúly állapotát, amikor egyensúlyban vannak a vegetatív és generatív folyamatok. A termőfelület eléri az optimumot, a gyümölcs a fajtára jellemző legjobb minőségű. A továbbiakban ezt az állapotot kell metszéssel fenntartanunk. A metszés mértéke fajtánként változó, azok genetikai eredetétől függ. A Vierlandi piros, a Red Lake és a Heros fajták vesszőinek viszszametszése kimondottan káros lehet a bokor életére. Ezeknél a fajtáknál szükség szerint egy-két évenként csak ritkító metszést végzünk. Más fajták vesszőinek évenkénti visszakurtítása jó hatással van a gyümölcs minőségére. A bokrok öregedésével és sűrűsödésével erősödik a berakódottság, a gyümölcs apróvá, értéktelenné válik. Ennek elkerülése végett rendszeres ritkító metszéssel, az elöregedett ágakat szakaszosan leváltjuk. Egyes országokban, így például Angliában, a darabos gyümölcs érdekében (ez a jó minőség egyik alapkövetelménye) a metszést tűrő fajtákat évről évre rövidre metszik. Az első-, másod-, harmadrendű ágakon levő vezérvesszőket kissé visszakurtítják, a többi vesszőt az elágazás tövében örvösen elhelyezkedő termőrügyek felett a második hajtó rügynél visszametszik. Ennek eredményeként a tavasszal még szellős bokrok belsejében kedvezőbb a termékenyülés, a rövidre metszett csapokon intenzív hajtásfejlődés indul meg, a bokor felújul, kiterjedt asszimiláló felület jön létre, amely elősegíti a gyümölcs fejlődését. A jól metszett piros ribiszke még 15 éves korában is jó termést adhat. A metszésen kívül rendkívül fontos a bokrok trágyázása, mert ily módon többet teremnek és a gyümölcs minősége is jobb lesz. Az istálló- és műtrágyaadagok meghatározásakor figyelembe kell vennünk a talaj típusát, tápanyagellátottságát és természetesen a növény igényeit. A ribiszke a szerves anyagokban gazdag talajt kedveli, ezért a trágya alapját szerves trágyának kell képeznie. Sekélyen elhelyezedő gyökérzetük miatt jobban értékesítik a gyakrabban adott kisebb adag, szerves trágyát. A lombtrágyázás rendszeres alkalmazása is ajánlatos. Ezt a növényvédelmi permetezésekkel együtt is elvégezhetjük. Mint már említettük, a ribiszkefélék gyökérzete sekélyen helyezkedik el a tabuban. Ezt a tulajdonságukat a talajműveléskor is figyelembe kell vennünk. Az időnkénti kanálás mélysége a bokrok tövében nem haladhatja meg a 10 centimétert. A ribiszke a tenyészidő folyamán az öntözést is igényli. Évi életciklusában két különösen nagy vízigényes szakaszt ismerünk. Az első a zsendülés és a termésérés között, a második a rügydifferenciálódás idején van. A ribiszke korai érésű gyümölcs, így a talaj az első vízigényes szakaszban leggyakrabban még rendelkezik a megfelelő téli nedvességtartalommal. Ez a tartalék azonban kimerülhet, a bogyók ekkor aprók maradnak és peregni kezdenek. Ha ebben a szakaszban öntözünk, a bogyók újra fejlődni kezdenek. A második vízigényes szakasz június közepétől augusztus végéig terjed. Ez általában aszályos időszak. Pedig a ribiszke ekkor a legvízigényesebb. Ekkor okvetlenül gondoskodni kell öntözéséről. Ezenkívül nagyon fontos, hogy a növényt megvédjük a növénybetegségektől és kórokozóktól. P. B. E. ír