Magyar Szó, 1983. március (40. évfolyam, 73-88. szám)

1983-03-17 / 74. szám

1983. március 17., csütörtök MAGYAR SZÓ FÖLD NÉPE NAGY HOZAM ELÉRÉSÉRE flik­lM? Haszonnövényeink AGROSTEMINNEL serkentve az adott termesztési feltételek mellett a lehető legjobb ter­méseredményeket adják; növények gyorsabban csíráznak és kelnek ki • nagyobb és aktívabb lesz gyökérrendszerük • levélzetük zöldebb és nagyobb • jobban elviselik a kedvezőtlen adottságokat, a gyomok, a kórokozók és kártevők jelenlétét • korábban és teljesebben beérnek, a termés könnyebben és jobban eltartható • jobb minőségű lesz a termés • nagyobb lesz a hozam és ez a hozamnövekedés jóval felülmúlja az AGROSTEMIN használatára fordított befektetést . Az Agrostemin széles hatású bioregulátor. Természetes eredetű és nem tartalmaz semmilyen kontraindikátorokat. Az Agrosteminnel egyszer és több ízben kezelhetők a gabonafélék, zöldségnövények, gyümölcsfélék, virágok, ipari növények, legelők, erdőségek. ВНРППИТ 1 . . HHHIMT М.ЖХГ Miloša 56' KÉRDEZZEN, VÁLASZOLUNK Bab másodvetésben A babtermesztésről március 3-án ír­­­­tunk a FÖLD NÉPÉBEN. Ezzel kapcso­latban egy temerini olvasónk kérdezi, hogy lehet-e másodvetésben étkezési szá­raz babot termeszteni. Másodterményként csak öntözéssel ter­meszthetünk biztonságosan étkezési szá­raz babot. Vethető július elején, március végén palán­tázott karfiol és karalábé után; vagy július közepén, március végén pa­­lántázott fejes- és kelkáposzta után; vet­ni lehet még saláta, spenót vagy előcsí­ráztatott korai burgonya után is. A másodterményként termesztett bab alá az elővetemény letakarítása után, se­kély keverőszántással (16—IS cm) ké­szítjük elő a talajt. Műtrágyázás után tárcsázunk vagy kultivátorozunk, mert lényeges, hogy a talaj porhanyós, leve­gős legyen. Ha a talaj gyomos, akkor gyomtalanítunk is. Korai (áprilisi) vetéskor rendszerint megvan a talajban a keléshez szükséges nedvesség, késői (júliusi) vetéskor azon­ban a talaj felső szintje legtöbb esetben annyira száraz, hogy a mag csírázásához nincs meg a kellő nedvesség, ezért szá­raz időjáráskor, vetéskor feltétlenül ön­tözzük meg a talajt. Jobb, ha a vetés előtt öntözünk, mert a mag meleg, nedves, talajban egyenletesen, gyorsan kikel, és elkerüljük a talaj cserepesedését. Másodterményként a Medijana, Biser és Seaway fajtákat ajánlatos vetni, rö­vid tenyészidejük, szárazságtűrésük és a betegségekkel szembeni ellenállóképessé­gük miatt. A Michigan szárazságra érzé­keny fajta, ilyen viszonyok között vírus­betegségekre hajlamos. Vajdasági viszonyok között vízigény szempontjából a legkritikusabb időszak bimbóképződéskor van. A bab ilyenkor nagyon érzékeny a szárazságra, és termé­sének nagyságát, az időjárás nagymérték­ben befolyásolja. Ezért a másodtermény­ként vetett babot a ten­yészidő folyamán legalább kétszer kell öntözni: — bimbóképződéskor 30 mm csapadék­kal, — szemképződéskor 30 mm csapadék­kal. Másodvetésnél a babot 40 cm sortávra, 5—6 cm tőtávolságra és 3—4 cm mélyre vagy ikersorosan (könnyebb sorközi mun­­kálás végett) 60 4-12 cm sortávra vetik. Kelés után, mikor az elsődleges leve­lek kifejlődtek, rögtön kapáljunk gép­pel. Virágzáskor már ne kapáljunk, mert leverhetjük a virágokat. Október 15-e és 25-e között aratha­tunk. Sok sikert a próbálkozáshoz. Várjuk, hogy az eredményeiről értesít bennünk A lóbab­b­a sokat ígérő nagy fehérje­tartalmú növény A ribizli ápolása BÉRES MÁTYÁS, újvidéki olvasónk a ribizli ápolásáról kért tőlünk tanácsot. Néhány elhanyagolt ribizlibokorja van. A bokrok nagyon sűrűek és tavaly a termés rendkívül apró szemű volt. Azt kérdezi, mi a teendő, hogy nagyobb szemű legyen a termés. ★ A ribiszke csak akkor marad egészsé­ges, és csak akkor fejlődik kielégítően, ad teljes hozamot, ha minden igényét kielé­gítjük. Kora tavasszal hajt ki. Rendkívül fontos, hogy ezt megelőzően elvégezzük a bokor metszését. Enyhébb napokon késő ősztől kezdve egész télen át metszhetünk. A metszés szempontjából különbséget kell tenni a piros és fekete ribiszke kö­zött, mert élettanilag is különböznek egymástól. A piros ribiszke termő rügyei a vesszők tövében örvösen, az idősebb ágrészeken helyezkednek el, a fekete ri­biszke viszont termőrügyeit a vessző egész hosszában és az idősebb ágrészeken ki­fejlődött egyéves rövid vesszőkön hozza. Mivel olvasónk nem írta meg, milyen ri­biszkéje van, röviden mindkettőnek a metszését ismertetjük. A fekete ribiszke termő részei rövid életűek és a már termett vesszőknek gyakorlatilag nincs értékük, mert a kö­vetkező évben nem hoznak termést. Ezért a tősarjakon és az idősebb vázrészeken kifejlődött termő vesszőket minden évben fel kell újítani, és a több éves, kiörege­dett vázrészeket szakaszosan cserélni kell. A már kialakított termő bokrokat az évente fejlődő új ágak és tősarjak ha­mar elsűrűsítik, az elöregedett bokrok termése pedig apró és gyenge minőségű lesz. Ezért a bokrokat rendszeresen rit­kítani és fiatalítani kell. A bokrok egy­ötöd, egyhatod részét kitevő 5—6 éves ágakat, ha már túl elöregedtek, a bokor­ból ki kell fűrészelni. Az új tővesszőkből a kivágottakkal azonos számút megha­gyunk, a gyengéket tőből kivágjuk. Ugyancsak eltávolítjuk a beteg, keresztbe növő, besűrítő ágrészeket is. Óvakodjunk a fekete ribiszke túlzottan erős metszé­sétől, hiszen a váz nélküli bokroknak ki­csi a termőfelülete. Mivel a piros és fehér ribiszke külön­bözik az előbbitől, metszésmódja is kü­lönböző. Termő részei túlnyomó többsé­gükben idősebb ágrészeken alakulnak ki, a termő részek több évig megtartják ter­mőképességüket. A termés fokozása érde­kében rendkívül fontos a több éves termő részek megóvása. A besűrűsödött bokrok belsejében csökken a megvilágítottság, ami felkopaszodáshoz vezet. A felkopa­­szodási hajlam fajtatulajdonság, de álta­lában a kevésbé hajlamos fajták esetében is indokolt a már elöregedett 3—6 éves ágak tővesszőkkel történő fokozatos le­váltása. A piros és fehér ribiszke ötéves korá­ban éri el a fiziológiai egyensúly álla­potát, amikor egyensúlyban vannak a ve­getatív és generatív folyamatok. A ter­mőfelület eléri az optimumot, a gyümölcs a fajtára jellemző legjobb minőségű. A továbbiakban ezt az állapotot kell met­széssel fenntartanunk. A metszés mér­téke fajtánként változó, azok genetikai eredetétől függ. A Vierlandi piros, a Red Lake és a Heros fajták vesszőinek visz­­szametszése kimondottan káros lehet a bokor életére. Ezeknél a fajtáknál szük­ség szerint egy-két évenként csak ritkító metszést végzünk. Más fajták vesszőinek évenkénti visszakurtítása jó hatással van a gyümölcs minőségére. A bokrok öre­gedésével és sűrűsödésével erősödik a berakódottság, a gyümölcs apróvá, érték­telenné válik. Ennek elkerülése végett rendszeres ritkító metszéssel, az elörege­dett ágakat szakaszosan leváltjuk. Egyes országokban, így például Angli­ában, a darabos gyümölcs érdekében (ez a jó minőség egyik alapkövetelménye) a metszést tűrő fajtákat évről évre rövidre metszik. Az első-, másod-, harmadrendű ágakon levő vezérvesszőket kissé vissza­kurtítják, a többi vesszőt az elágazás tö­vében örvösen elhelyezkedő termőrügyek felett a második hajtó rügynél visszamet­szik. Ennek eredményeként a tavasszal még szellős bokrok belsejében kedvezőbb a termékenyülés, a rövidre metszett csa­pokon intenzív hajtásfejlődés indul meg, a bokor felújul, kiterjedt asszimiláló fe­lület jön létre, amely elősegíti a gyü­mölcs fejlődését. A jól metszett piros ribiszke még 15 éves korában is jó termést adhat. A metszésen kívül rendkívül fontos a bokrok trágyázása, mert ily módon töb­bet teremnek és a gyümölcs minősége is jobb lesz. Az istálló- és műtrágyaadagok meghatározásakor figyelembe kell ven­nünk a talaj típusát, tápanyagellátottsá­gát és természetesen a növény igényeit. A ribiszke a szerves anyagokban gazdag talajt kedveli, ezért a trágya alapját szer­ves trágyának kell képeznie. Sekélyen elhelyezedő gyökérzetük miatt jobban értékesítik a gyakrabban adott kisebb adag, szerves trágyát. A lombtrágyázás rendszeres alkalmazása is ajánlatos. Ezt a növényvédelmi permetezésekkel együtt is elvégezhetjük. Mint már említettük, a ribiszkefélék gyökérzete sekélyen helyezkedik el a ta­buban. Ezt a tulajdonságukat a talaj­­műveléskor is figyelembe kell vennünk. Az időnkénti kanálás mélysége a bokrok tövében nem haladhatja meg a 10 centi­métert. A ribiszke a tenyészidő folyamán az öntözést is igényli. Évi életciklusában két különösen nagy vízigényes szakaszt is­merünk. Az első a zsendülés és a termés­­érés között, a második a rügydifferenci­­álódás idején van. A ribiszke korai érésű gyümölcs, így a talaj az első vízigényes szakaszban leggyakrabban még rendelke­zik a megfelelő téli nedvességtartalom­mal. Ez a tartalék azonban kimerülhet, a bogyók ekkor aprók maradnak és pereg­ni kezdenek. Ha ebben a szakaszban ön­tözünk, a bogyók újra fejlődni kezde­nek. A második vízigényes szakasz június közepétől augusztus végéig terjed. Ez ál­talában aszályos időszak. Pedig a ri­biszke ekkor a legvízigényesebb. Ekkor okvetlenül gondoskodni kell öntözéséről. Ezenkívül nagyon fontos, hogy a nö­vényt megvédjük a növénybetegségektől és kórokozóktól. P. B. E. ír

Next