Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)
1983-06-05 / 152. szám
1983. június 5., vasárnap A felelősség kölcsönös A pártbüntetések kimondásakor nem érvényesül mindig a fokozatosság elve A Kommunista Szövetségen belül kétségkívül az alapszervezetekre hárul a legnagyobb felelősség a tagság eszmei és politikai felkészítésében. Itt kellene, ahol mindannyian ismerik egymást, a konkrét és élet adta problémák megvitásával fokozni a politikai éleslátást és érzékenységet, elvégezve egyúttal a szükséges differenciációt is. Elvtársian és idejében kellene rámutatni társunk hibájára, s ugyanígy elviselni a bennünket érő (jogos) bírálatot. Ám, a gyakorlatban sajnos olykor mindez elmarad. Néha elhamarkodottak vagyunk, az alábbi hiteles esetek is ezt bizonyítják. Azoknak az alapszervezeteknek, amelyek az említett egyének kizárása mellett szavaztak, valószínűleg meg kell vizsgálniuk felelősségüket. Nemcsak azért, mert K. H. és F. esetében a Szerb KSZ statútumügyi bizottsága módosította és enyhébbel váltotta föl a 3d zárásra vonatkozó büntetést, hanem azért is, hogy a jövőben megakadályozzák azt, hogy az egyén elvesszen az események sodrában. Ooo K. 44 éves, 1965 óta tagja a KSZ-nek, s mulasztásának elkövetésekor az egyik kosovói város művelődési érdekközösségének titkára volt. Vétke, hogy amikor 1980 végén, egy tartományi küldöttség élén Albániába látogatott, hogy előkészítse a két ország közötti jövő évi kulturális együttműködési programot, elmulasztotta ottlétéről és tárgyalásairól értesíteni tiranai nagykövetségünket. Amikor erről tudomást szerzett, 1981 májusában K. pártalapszervezete úgy értékelte, hogy K. végzetes hibát (mulasztást) követett el, s hogy emiatt nem maradhat többé a KSZ-ben. A döntést a kosovói statútumügyi bizottság is megerősítette, de a szerbiai megmásította. Úgy vélte, hogy a felelősség nem csupán K.-t terheli. Súlyos mulasztások történtek ugyanis a két ország közötti kulturális kapcsolat fejlesztésével megbízott küldöttség felkészítésében is. K. ugyanis mindössze néhány nappal indulása előtt szerzett tudomást arról, hogy ő vezeti a küldöttséget, így túl rövid idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy fölkészüljön erre a felelősségteljes feladatra. Senki se figyelmeztette rá, mi mindent kell elvégeznie, így azt sem mondták neki, hogy nagykövetségünket tájékoztatnia kell a látogatásról. A mulasztásért tehát nem csupán K. a felelős, s a községi pártbizottság is (közvetlenül az események után) így vélekedett. Csupán a néhány hónappal később bekövetkezett nacionalista eszkaláció tükrében kapott az eset más értékelést. Ám, mint kiderült, tévését. Kövétke, hogy nem nézett alaposabban utána, milyen feladatok hárulnak rá. Ezért kell felelnie, ám nem olyan mértékben, mint azt alapszervezete gondolta két évvel ezelőtt. Büntetését a szerbiai statútumügyi bizottság utolsó figyelmeztetésre módosította. aoo Kosovóval kapcsolatos H. esete is, amely már csak azért is különös, mert ő kizárását követően majdnem teljes hat éven át hallgatott, s csak ekkor fordult fellebbezésével a JKSZ XII. kongresszusához, amely az ügyet végső soron a Szerb KSZ statútumügyi bizottságához utalta. H. egyébként 49 éves, egy kosovói kisvárosban tanítóként dolgozik. 1952 óta tagja a pártnak, ahonnan társai 1976-ban zárták ki. „Vétke” az igazságért való kiállás volt: megbélyegezték, kiközösítették érte. Bírálta ugyanis azokat a munkatársait, akik részt vettek az 1968. évi kosovói nacionalista tüntetésekben, s tiltakozott az ellen is, hogy (csupán nacionalista okokból) megváltoztassák az iskola nevét. Harcolt tehát a terjedő allbán nacionalizmus ellen (ő maga is e nemzetiség tagja), de 1976-ban a politikai körülmények olyanok voltak, hogy ellenségei (akiket előzőleg bírált) ellene fordulhattak, s fondorlatos vétkek alapján kizárhatták a KSZ-ből. Fellebbezett a kosovói statútumügyi bizottsághoz, de az elvetette kérelmét és megerősítette a kizárásáról szóló döntést. S. H. ekkor megtorpant, talán azért, mert elvesztette az igazságba vetett hitét vagy másért, de nem fellebbezett tovább. Hallgatott, az 1931. évi kosovói zavargások során pedig tevékenyen hozzájárult a helyzet javításához. Tavaly kérvénnyel fordult a XII. kongreszszushoz, hogy ügyét — tekintettel arra, hogy az idő őt igazolta — vizsgálja fölül. Kár, hogy szinte egy teljes évnek kellett eltelnie még ahhoz, hogy H. végképp megbizonyosodhasson róla: neki volt igaza, s. hogy alapszervezete (amelynek jó néhány tagja ellen 1981-ben eljárást indítottak) igazságtalanul zárta ki a pártból. Ám teljesen mégsem rehabilitálható Figyelmeztetésben részesült majdnem hatéves hallgatásáért: a kommunista ugyanis nem torpanhat meg félúton,, harcolnia kell igazáért. ooo kimondottan egyéni hosszú áldozata lett F., az egyik Kosovóval határos szerbiai kisváros bíróságának dolgozója. Negyvenéves, 1964 óta tagja a KSZ-nek alapszervezete 1981 nyarán zárta ki soraiból. Valódi vétke nem volt (hacsak az nem, hogy összetűzésbe került akkori főnökével, a bíróság elnökével, aki visszaélve helyzetével, kigondolta az F.-et terhelő „ügyet”). Kizárását alapszervezete azzal indokolta, hogy közvetlenül a kosovói tüntetések kirobbanását követően megtagadta, hogy ügyeletet tartson. Azt is fölrótták neki, hogy nem differenciálódott kellően az albán nacionalisták és irredentáktól akkor, amikor a községi pártbizottságban (amelynek tagja) erről szó volt. A tények (írásos bizonyítékok) azonban teljesen másra derítettek fényt. F. nemhogy nem utasította vissza az ügyelet rá háruló részét hanem előzőleg már két éjszaka egymás után ügyelt, s megtette ezt harmadszor is. Ami hallgatását illeti, vétke csupán az, hogy azon a községi pártbizottsági ülésen amelyen a kosovói kilengéseket ítélték el, nyolcvanötöd magával hallgatott (nem kért szót, mint a pártbizottság másik 8 tagja), hanem csak elfogadta a Központi Bizottság, értékelését. Noha kétségtelenül igaz, hogy a Kosovóval határos (albánlakta) városkában a tüntetések elítélésekor mást jelent hallgatni, mint az ország egyéb részén, marad a kérdés: vajon mi történt volna, ha az említett ülésen mind a 83 jelenlevő tag fölszólalt volna? Mint már említettük, a további vizsgálat kiderítette, hogy F. a községi bírósági elnök önkényeskedésének áldozata volt, s mint ilyennek, a szerbiai statútumügyi bizottságban megváltoztatták a kizárására vonatkozó határozatot. Helyette figyelmeztetésben részesül, méghozzá azért, mert noha kijelentette, hogy az azóta leváltott bírósági elnök üzelmeiről sok mindent el tudna mondani, nem tette meg, magatartását nem indokolta meg. 66o Három, különböző jellegű esetről számoltunk be, s összekötő kapcsuk nem annyira az, hogy közvetve vagy közvetlenül az albán nacionalizmus kibontakozásához (s általában a kosovói eseményekhez) fűződnek, mint inkább az, hogy az alapszervezetek mindhárom esetben túl szigorúan bírálták el tagjaik vétkét. Mellőzték nemcsak a fokozatosság elvét, hanem azt a tényt is, hogy nekik kellene legjobban ismerniük társukat — nemcsak a tetteit, hanem a gondolatait is. Óhatatlanul merül föl hát azok (emberi) felelőssége is, akik K., H. és F. kizárására szavaztak. Ha másért nem elhamarkodottságukért. CSENAK Gyöngyi A NAGYOBB HÚSHOZAMÉRT A CSÓKÁS húsfeldolgozó gyárnak gyakran visszatérő gondja a válgóálllathiány. Tavaly is a tervezettnél kevesebb, mintegy 150 ezer hízósertést dolgoztak fel. Az idén 167 ezer sertés feldolgozását irányozza elő a húsárugyár, de teljesítőképessége jóval a 200 ezer fölött van. Növelni kell az állományt, és javítani a vágóállatok húshozamát. A fajta feljavítására súlyt helyeznek Csókán.. Már egy évtizede együttműködnek az újvidéki Mezőgazdaságtudományi Egyetemmel, s a kutatócsoportot úr. Drágán MANCIC irányítja. Igyekeznek kevesebb takarmány felhasználásával nagyobb súlygyarapodást elérni a jelenleginél húsosabb hibridsertéseknél, azzal, hogy lehetőleg a malacszaporult se csökkenjen. Az eddigi eredmények biztatóak. A becsei kombinát bizonyos menynyiségű német, angol és amerikai hússertést importált, ezeket keresztezték a csókái Landras fajtájúakkal. Esetenként 6 kilogrammnál is nagyobb húshozamot adtak a hibridek, mint a tömegtenyésztésben levőek. Biztató eredmény ez, de sajnos, tavaly a gyár nem tudott devizát elkülöníteni a fajta felfrissítésére, így egyes vonalakat felszámoltak „kifogytak” a két leghúsosabb fajtából. A kérdést azonban a nehézségek ellenére is rendezni kell. A tartományi terv szerint a becsei kombinát lesz a csókai, trenjanini és az újvidéki vágóhíd számára a fajtafeljavítás tenyészközpontja Ennek érdekében az említett három vágóhídnak társítania kell devizabevételének egy részét mintegy 70 ezer dollárt. Csókán reménykednek a terv sikerességében, és arra törekednek, hogy 1985-ben a szervezett tenyésztésben a sertések 70 százaléka magas húshozamú legyen. Természetesen ehhez megfelelő takarmányozásra is szükség van. A töménytakarmánynak kifogástalannak kell lennie. Gondot okoz a hal- és a szójakert behozatala. A csókai gyár erőfeszítéseket tesz beszerzésükre. Ennek érdekében megszervezte a ló- és a házinyúlkivitelt, s most a húsgalamb exportjáról gondoskodnak, azért hogy megszerezzék a takarmányellátás rendezéséhez szükséges devizátást. MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA * TITO, FORRADALOM, BÉKE Megszerettem a történelmet Beszélgetés a kumroveci vetélkedő országos győztesével és negyedik helyezettjével A forradalmi múlt és a forradalmi hagyományok ápolása a tanulóifjúság körében a Tito, forradalom, béke elnevezésű tudásvetélkedőn jut leginkább és legtömegesebben kifejezésre. A minden évben megrendezésre kerülő vetélkedő szép sikert hozott az idén a szabadkai középiskolásoknak. Május 20-án Kumrovecben, az országos versenyen Saša SVIRČEV, a Mosta Pijade Egységes Középiskola Egységiskolájának első osztályos tanulója bizonyult a legjobbnak, iskolatársa, Sandra SKENDEROVIC pedig a negyedik helyen végzett. Sasát nem is az iskolában, hanem a Nova Buducnost Bútorgyárban találtuk meg, ahol aznap éppen gyakorlati munkán volt. — Ez a második év, hogy részt veszek a Tito, forradalom, béke elnevezésű vetélkedőn, de tavaly csak a községi döntőig jutottam el és ott sem szerepeltem nagy sikerrel — mondta. — Ebben a tanévben októberben kezdtünk készülni méghozzá rendszeresen Tomislav Bogner történelemtanár vezetése alatt. Nem is volt baj simán túljutottunk a községi vetélkedőn, a tartományin pedig harmadik lettem és mivel minden köztársaságból és tartományból a három legjobb jutott tovább, hát eljutottam az országos döntőbe. A tartományi vetélkedőn Sandra volt a legjobb. — Mi volt a vetélkedő idei témája, hogyan, miből készültetek? — Az idei vetélkedő anyaga az első világháborútól 1945-ig, a köztársaság kikiáltásig ölelte fel népünk történelmét és forradalmi harcát, a munkásmozgalmi eseményeket. Ezzel talán szerencsém volt, mert szeretem a történelmet és ezen belül is különösen népünk történelmét szeretem tanulmányozni; olyan téma volt tehát, ami külön is érdekel. — Azzal, hogy első lettél, úgy érzed, többet tudsz-e a többi részvevőnél? — Nem hiszem, hogy egyértelmű válasz adható erre a kérdésre. Általánosságban talán, de a vetélkedő témakörét illetően nem biztos. Ugyanis a részvevők, különösen az első tíz, nagyon jól felkészültek. A maximális pontszám, amit el lehetett érni, 65 volt, én 64 pontot értem el, a második helyezett 63-at és így tovább. Sandrának, aki negyedik lett, 61 pontja volt. Úgy vélem tehát, hogy az élbeliek tudása meglehetősen kiegyenlített volt, a helyezést inkább az döntötte el, hogy magán a versenyen, az a másfél óra alatt, ki tudott jobban összpontosítani. Egyébként jövőre is részt szeretnék venni a vetélkedőn és remélem, hogy egyre több fiatal kapcsolódik be ebbe a versenybe. Sandra Skenderovicot, az Egység iskola első osztályos tanulóját óráról hívtuk ki, hogy néhány szóban felidézze a vetélkedővel kapcsolatos élményeit. — Először jutottam el ilyen magas szintű vetélkedőre. Persze sok és kitartó munka áll mögötte. Októberben kezdtük az anyag elsajátítását, márciustól pedig órák után mindennap ott mpgadtunk az iskolában és a Kekecből a legnagyobb alapossággal próbáltuk megtanulni, jól megjegyezni a dátumokat, neveket-. eseményeket. Én korábban a történelmet nem tartottam számon kedvenc tantárgyaim között, amíg a vetélkedőre készültünk, rájöttem azonban, hogy a történelem nem csak évszámokból és történelmi személyiségek neveinek megismeréséből áll. A történelem — most már tudom ■— ennél sokkal több és ezért megszerettem. — Szép emlékekkel távoztam Kumrovecból — mondja Sandra. — Megbarátkoztam a különböző köztársaságokból érkezett fiatalokkal, meglátogattuk Tito elvtárs szülőházát és egy napot töltöttünk Zágrábban. Nagyon szép volt. HORNOK Ferenc Sanđra SKENDEROVIĆ Saša SVIRCEV Osztályharc a munkástöbbségért folyó harc Ha valamelyik pártalapszervezet, évekig nem vesz fel egyetlen új tagot sem, akkor ott nemcsak az a baj, hogy a kommunisták nem törődnek saját soraik erősítésével és szervezetük fejlesztésével, hanem rendszerint általában sem kielégítő az alapszervezet tevékenysége: kikifejezésre jut a megalkuvás, a formális munka; határozatokat ugyan még hoznak, de valóra váltásukkal már nem törődnek, önmaguktól nem kezdeményeznek, legfeljebb a pártszervek kérésére tűznek napirendre egy-egy kérdést, egyszóval az események után kullognak, ahelyett, hogy az élen járnának. A fentieket figyelembe véve természetes, hogy a tartományi pártbizottság tagjai pénteki ülésükön, amelyen a VKSZ osztályszempontú összetételéről és szervezeti felépítéséről tárgyaltak, kevésbé az adatokkal, és sokkal inkább az alapszervezetek és szervek munkamódszerét és tevékenységük tartalmát taglalták Az adatok egyébként azt mutatják, hogy a kongresszusok és értekezletek óta eltelt időszakban, vagyis körülbelül egy év alatt nem sikerült jelentősebben javítani az összetételen, legtöbb helyütt az új tagoknak a többsége sem munkás annak ellenére, hogy a legnépesebb kategóriát képezik. A nemzeti összetétel valamelyest javult, de korántsem mondható kielégtőnek, a földművesek arányszáma a KSZ-ben pedig továbbra is megengedhetetlenül kicsi. Az adatok hallatán természetes a kérdés, különösen ott, ahol e hiányosságok szemmel láthatóak, hogy mit tesz az alapszervezet a stabilizáció érdekében, s az önigazgatás fejlesztéséért. Nemcsak abból a szempontból persze, hogy van-e idevágó határozat, hisz az eszmei-politikai harcnak nyilván nem a papírhalmaz a mértékegysége, sokkal inkább abból a szemszögből, milyen eredmények születtek e téren, milyen kezdeményezéseket tettek a kommunisták, milyen következetesen harcolnak a határozatok végrehajtásáért. Ha ugyanis a tevékenység nem szükség, hanem formalitás, ha a határozatok csak verbális állásfoglalást jelentenek, ha eluralkodott a passzivitás, a megalkuvás, az önelégültség, akkor nem csoda, hogy az alapszervezet állandóan a községi szervekre igyekszik támaszkodni, vagy rosszabb esetben a technostruktúrára, aminek végül az a következménye, hogy eltávolodik a munkásoktól. Nem csoda akkor az sem, ha a munkások nem érdeklődnek az ilyen alapszervezet munkája iránt. A KSZ osztályszempontú megalapozottságáért vívott harc leghatékonyabb módja az adott környezet életbevágó kérdéseivel foglalkozni, s ennek útján kifejezésre juttatni az osztályérdekeket. Világos tehát, hogy a munkástöbbségért folyó harc nem formális, hanem lényegi kérdés, szorosan öszszefügg a KSZ tevékenységének egészével; a munkástöbbségért folyó harc tehát osztályharc. Az alapszervezetek alkotó tevékenységének kibontakozását kell tehát sürgetni, elsősorban a lényegi kérdésekben. Ez megköveteli, hogy a kommunisták egyéb mukaszervezetben, helyi közösségben vagy szélesebb közösségben egységesen lépjenek fel. Rendszerint a tevékenység során válik világossá, hogy milyen nagy szükség van az egymás közti véleménycserére, a közös álláspontokra, egyszóval az akcióra való megszerveződés különböző formáira. A lényegi kérdések közös megvitatása pedig hatékony fegyver a bezárkózás és önelégültség ellen, ami viszont azokra az alapszervezetekre jellemző, ahol nem sokat törődnek a tagfelvétellel. A feladatok zöme tehát elsősorban az alapszervezeteket érinti s az októberben és novemberben sorra kerülő alapszervezeti választások előkészületeiben e kérdések megvitatása és megoldásuk elindítása minden bizonnyal kiemelkedő helyet kap. PAPP Imre