Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)

1983-06-08 / 155. szám

1983. június 8., szerda VAJDASÁG ENCIKLOPÉDIÁJA Egységes ötnyelvű kiadásban Körzeti tanácskozás Szabadkán Négyéves körültekintő előkészü­letek után Vajdaság Enciklopédiá­jának­­kidolgozásával kapcsolatban még ma is sok vitára ad okot az egységes mércék kidolgozása, ame­lyek alapján az Enciklopédia 16 szerkesztősége egyenlő figyelmet szentelhet azoknak a személyek­nek, jelenségeknek, fogalmaknak stb., amelyek helyet kapnak tar­tományunk e fontos dokumentu­mában. A fentiek tegnap hangzottak el Ezen a körzeti tanácskozáson, ame­lyen Szabadka, Topolya, Kishegyes, Kanizsa, Zenta, Ada és Törökka­­nizsa képviselői, illetve Dusan POPOVIĆ, Vajdaság Enciklopédiá­ja fő- és felelős szerkesztője és Dušan POPOV főszerkesztő-he­lyettes vettek részt. Dušan Popov részletesen ismer­tette az Enciklopédia céljait: nagy szükség van erre a dokumentum­ra, amely felöleli mindazt és mind­azokat, akik az emberiség törté­nelmének folyamán hozzájárultak a gazdasági, társadalmi és más fejlődéshez, akár Vajd­asság jelen­legi vagy valamikori területén szü­letett, akár ott vagy később má­sutt élő és dolgozó, illetve másutt született, de Vajdaság fejlesztésé­hez hozzájáruló személyek. Nehéz, úttörő vállalkozás ez. Annál is in­kább, mert a Jugoszláv Enciklo­pédiáitól eltérően, amellyel pár­huzamosan szakosított enciklo­pédiák készülnek, Vajdaság Encik­lopédiájának minden jelentős fo­galmat, eseményt, személyt stb. fel kell ölelnie, hogy teljes kép­ét, általános ismereteket nyújthasson tartományunkról diákoknak, egye­temi hallgatóknak, szakembereknek és másoknak, s hogy bemutathassa Vajdaságot Jugoszláviának és a világnak. A szerkesztőség az év végéig teljes egészében összeállítja a tar­talomjegyzéket, s azon változtatni lehet egészen a kézirat leadási ha­táridejéig. A tanácskozáson a községek kép­viselői beszámoltak eddigi munká­jukról. Legmesszebbre Szabadkán jutottak: munkacsoportot alakítot­tak azzal a feladattal, hogy be­kapcsolja a munkába mindazokat az egyéneket és intézményeket, akik, illetve amelyek hozzájárul­hatnak az Enciklopédia kidolgozá­sához. Kanizsán hasonló helytör­téneti kutató munkát végeznek, ez jó alapot nyújt a munkába való bekapcsolódáshoz. Dušan Popovn­é többek között el­mondta, hogy az Enciklopédia szerbhorvát változata cirillbetűs­ kiadásban készül. Egybehangzó megállapítás szerint az Enciklopé­diának tartalmaznia kell minden nemzet és nemzetiség hozzájárulá­sát Vajdaság fejlesztéséhez, s az általános mércék alapján minden­nek helyet kell kapnia benne, ami a fentiek értelmében bármelyik nemzet és nemzetiség szempontjá­ból jelentős. Az így készülő encik­lopédiát változatlanul kiadják Vaj­daság nemzeteinek és nemzetisé­geinek öt nyelvén. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az itt élő összes nemzet és nemzetiség egész tevé­kenysége, minden fontos jellegze­tessége, jeles személyisége stb. he­lyet kap az ötnyelvű­­kiadás mind­egyikében. Szerbia készülő enciklopédiájá­­n­ak kidolgozásához Vajdaság fel­ajánlotta együttműködését. V. I. CSANTAVÉR Miért maradoznak el a cigánygyerekek az iskolából? — Jöjjenek át velem ide a szom­szédba, a cigány tagozaton kell va­lamit megbeszélnünk — mondja sietve SZABÓ András bácsi, a Szo­cialista Szövetség csantavéri helyi választmánya szociális-egészség­ügyi bizottságának tagja. — Nem is szaporítom a szót, majd a hely­színen tájékozódhatnak, hogy mi­ről van szó, így hát felkerekedünk: Milan CeCUR, a helyi közösség tanácsá­nak elnöke, FIRIC István, a helyi közösség titkára, András bácsi, aki mögött több évtizedes munkásmoz­galmi, majd társadalmi-politikai tevékenység áll, meg az újságíró. A helyi közösségtől valóban alig ötven méterre van az iskola ci­gány tagozata. Bemegyünk az osztályba. FORGÓ Katalin tanító­nő és négy-öt elsős kisdiák fo­gad bennünket. A gyerekek fel­állnak, egy kissé megszeppenve, szemükben a kíváncsiság fényé­vel szemlélnek bennünket. Egy kis pihenőt kapnak, s a tanítónő most már egy másik helyiségben ismer­teti velünk a problémát. — Ebbe az osztályba 16-an irat­koztak be az ősszel — mondja Forgó Katalin. — Rendszeresen azonban mindössze hárman-négyen járnak, amint ezt az előbb is lát­hatták. Pedig az idén a gyerekek zöme valóban megfelelt az elsős korosztálynak, tehát hét-nyolc évesek voltak, nem úgy mint ko­rábban, amikor 7­-14 éveseket oktattunk az első osztályban. Úgy gondoltuk, könnyebb lesz majd a munka, de állandóan el­ölmaradoznak a gyerekek, a szü­lők nem küldik őket.­­ A tanítónő azt is elmondja, hogy 1979-ben, amikor megindult a cigány tagozat, 25-en iratkoz­tak be, s közülük 23-an be is fe­jezték az első osztályt. Azután a második osztályt 24-ükből 19, a harmadikat 17-ükből 12 fejezte be, az idén a negyedik osztályba pe­dig 12-en járnak, s a jelek szerint mindannyian sikeresen beejezik az osztályt. A korábbi időszak­ban is volt probléma a gyerekek iskolalátogatásával, de ennyire nem okozott gondot, mint most. A jelenlevő társadalmi-politi­kai dolgozók miután meghallgat­ják a tájékoztatást, arra a meg­állapodásra jutnak, hogy a követ­kező pénteken (június 3-án) reg­gel nyolc órára összehívják a szü­lőket, velük tárgyalják meg a dolgot, keresnek választ arra, hogy miért nem járnak iskolába a gyerekek. Úgy ítélik meg, hogy idézést, papíron küldött felszólí­tást nem érdemes eljuttatni, mert akkor marad minden a régiben. Legalábbis az eddigi gyakorlat ezt mutatja. Így majd találkoznak a szülőkkel és megpróbálják jobb belátásra bírni őket, hiszen az ő érdekük is, hogy a gyerekeik tud­janak írni-olvasni, s elsajátíthas­sák az alapvető általános tudni­valókat. Azonkívül a szülőknek is el kell oszlatni az olyan előíté­leteit, hogy a cigány gyerekek hátrányos helyzetből indulnak, s nem nyújtanak számukra megfe­lelő feltételeket a tanulásra. A közösség, a társadalom mindent megtesz annak érdekében, hogy ők is megfelelő körülmények között élhessenek és tanulhassanak. Ez így van Csantavéren is. Pénteken délelőtt nyolc órára a hat beidézett szülő közül három jött el- Egyikük igazoltan maradt távol, munkahelyi elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a meg­beszélésen. A három családból egyébként összesen hét gyerek jár az említett tagozatra. A jelenlevő illetékesek: az iskolaigazgató, a társadalmi-politikai szervezetek képviselői, a tanítók elbeszélget­tek a szülőkkel, és választ keres­tek arra, hogy miért maradoznak el a gyerekek a tanításról. Egyik érvként azt hozták fel a szülők, hogy a gyerekek között gyakran támad viszály, torzsalkodás, de bevallották: ők maguk is luda­sak abban, hogy a diákok nem járnak iskolába. Megígérték, hogy hétfőtől rendszeresen jönnek gyerekek tanításra, s szólnak azok­nak a szülőknek is, akik most nem vettek részt a megbeszélé­sen, hogy küldjék a gyerekeket. A tanítónők pedig a jövő hét fo­lyamán felkeresik a családokat és összeírják az öt-hat éves óvoda­illetve iskolaköteles gyerekeket a következő tanévre. A helyzet tehát, ha kissé ké­sőn is­­azok a gyerekek, akik nem jártak iskolába, osztályt ismétel­nek), de rendeződik. A tanulság az egészből, s ezt a csantavériek is bevallják: idejében kell reagál­niuk az illetékeseknek az efféle jelenségekre. Az iskolának, a ta­nítóknak nyilvánvalóan segíteni kell, s ebben a helyi társadalmi­politikai szervezetekre is felada­tok várnak. Az ő segítségük elen­gedhetetlen a helyzet rendezése érdekében, hiszen a cigánygyere­kek továbblépése, taníttatása nem­csak a tanulók, hanem az egész közösség érdeke. KIS IMRE Ferenc Lemondott a verseci színházigazgató A verseci Szerija Színház taná­csának tegnapi bővített ülésén Ivan ANDREJEVIĆ színész, a színház igazgatója benyújtotta le­mondását. A rendezetlen belső vi­szonyok és a dolgozói gyűlés azon határozata után, hogy Andrejevic korábbi hibái miatt ne utazzon el a szerbiai és macedóniai körútra, a színház pártszervezete indítvá­nyozta Andrejevic leváltását. A községi végrehajtó tanács munka­­csoportot létesített, amely megvizs­gálja a kollektívában előállt hely­zetet. Az igazgató lemondásának megindoklásában többek között azt állítja, hogy a színház dolgozóinak nagy része dolgozni kíván, de egy csoport klánpolitikája ezt megaka­dályozza. A verseci Sterija Színház egyébként az elmúlt 11 évben 10 igazgatót cserélt. M. J. MAGYAR SZÓ­MŰVELŐDÉS 28. ZMAJ JÁTÉKOK Festői négykezes Tárlatmegnyitó a Sportközpontban — Irodalmi estek az utcán 26. Zmaj Játékok keretében tegnap délelőtt a kamenicai Zmaj­­múzeumban megnyílt a Zmaj Já­tékok történetét bemutató kiállí­tás, majd a részvevők koszorút helyeztek Zmaj sírjára és kegye­lettel adóztak a nagy költő emlé­kének. A nagyszabású rendezvénysoro­zat folytatásaként tegnap délben a Vojvodina Sportközpontban Za­fír HADZSIMANOV énekes és köl­tő megnyitotta Nikola DŽAFO új­vidéki és Slobodan KRSTIC belg­rádi fiatal képzőművészek együt­tes tárlatát. A művészek ezúttal húsz, Zmaj-művek ihlette alko­tásukat állították ki.­­ Két teljesen különböző vér­mérsékletű festő ugyanarra a ki­hívásra reagált: Zmajra, költésze­tére és ennek hangulatára.. Az előttük álló feladatot együttes erő­vel oldották meg, egyikük elkezd­te, másikuk folytatta ugyanazt az alkotást. Az eredmény: ez a kiál­lítás. Sok tekintetben követték Zmaj módszerét. Egyrészt előre megadott cél vezérelte őket, nem vártak az ihlető pillanatra, más­részt a kollázstechnika alkalmazá­sával szintén a nagy költő mun­kamódszerét idézik. Zmaj állandó ihlető forrása a játék volt. Nikola Džato és Slobodan Krstić szintén játszottak. Az egész tárlat anyaga a falfestészet és a képregény sa­játságos ötvözete. Mindegyik kép több kis képből áll, önállóak és mégis összefüggenek. Ezért nem is kell firtatni, hol kezdi Džafo és hol fejezi be Kastié a képet — mondotta Rade OBRENOVIC a kiállítás anyagát méltatva. A kiállítás szerzőivel, a rajzok, kollázsok készítőivel a Sportköz­pontban váltottunk néhány szót a tárlat megnyitója előtt. — Kihívásnak tekintettük ezt a tárlatot. Korábban is foglalkozta­tott bennünket egy ilyen „festői négykezes” lehetősége, ám meg­valósulására most kerül sor első ízben — mondta Nikola Džafo. — Megpróbáltuk bebizonyítani, hogy két festő is festhet egy képet. Egyikünk ötletét a másik tökélete­­sítgette, csiszolgatta, aztán ismét ceruzát cseréltünk és így tovább, szinte a végkimerülésig. Tulajdon­képpen egyik rajz sem befejezett: bármelyikünk folytathatná. Ebben látom egyébként kísérletünk vará­zsát is. Zmaj egyikünktől sem ide­gen, gyermekversikéi, majd komo­lyabb művei egy életre belopták magukat a szívünkbe még iskolás éveinkben. Nagyon sokkal tarto­zunk Zmajnak, és ezzel a kiállí­tással próbáljuk ennek csak kis részét törleszteni. — El akartuk kerülni a csapdát, és úgy hiszem, sikerült is: mi nem a Zmaj-versek illusztrációit szán­dékoztuk elkészíteni. Zmaj korát, a múlt század hangulatát próbál­tuk megragadni és azt az időt, amikor először találkoztunk Zmajjal, vagyis a gyermekkorun­kat, valamint azt a pillanatot is, amikor elhagytuk Zmajt, hogy más, ,komolyabb” költőt keres­sünk magunknak — mondta Slo­bodan Krstić. — Kombináltuk a különböző technikákat, kollázs, rajz keveredik, de néha ecset után is nyúltunk. Az eredmény az itt látható húsz rajz. Az ünnepélyes megnyitó után tegnap kezdetét vették a Zmaj utcai rendezvények is. Szabadtéri irodalmi estet tartottak, amelyen részt vettek az idei Zmaj-díjasok: Ela PEROCI, Danko OBLAK, Mirko PETROVIC, Nedzsad ZE­­KERIJA, valamint Dragoljub MI­­LOSAVLJEVIC GULA, Minja és Saša SUBOTA. N. fi. Zafir Hadzsimanov gyermekszempárok kereszttüzében a tárlatmeg­nyitón (IFJÚ Gábor felvétele) Mozaikkockák a kumroveci öröm Kútjához Eredményesen folyik a kumroveci öröm Kútja mo­zaikkockáinak összegyűjtése, az akcióba az ország minden részéből számos iskola sok­sok kisdiákja bekapcsolódott. Kumrovecbe küldik a pata­kokban, folyókban vagy a tengerben talált legszebb ka­vicsokat a kotori, pagi, mik­­leusi, ulcinji, vanazdinii, eszé­ki, zágrábi, szkopjei, popo­­vacaci, dubrovni­ki, dárdai gyerekek és még sokan má­sok. (Tar.jug) ti Slobodan Novaković a moszkvai fesztivál zsűrijében A nagytekintélyű moszkvai fesztiválon a gyermekfilmek bírá­ló bizottságába meghívták Slobo­dan NOVAKOVIC ismert belgrádi filmkritikust. A moszkvai szem­lét, mint ismeretes, kétévenként rendezik meg, s az idén július 7- én kezdődik és 21-éig tart. A já­tékfilmek mezőnyében Jugoszlávi­át Mirza ZDRIZOVIĆ A birsalma illata, a gyermekfilmek kategóriá­jában pedig Zdravko ŠOTRA Me­gyünk tovább című filmje képvi­seli. A moszkvai fesztiválon film­­művészetünk már sokszor része­sült elismerésben. A többi között 1979-ben Bata ŽIVOJINOVIC megkapta a legjobb férfi alakítá­sért járó díjat, tavalyelőtt pedig Pređrag GOLUBOVIĆ Békeszezon Párizsban című filmjét külön elis­merésben részesítette a zsűri. (Tanjug) Kulturális g­azdagodás A városi könyvtár munkájáról a számok tükrében Nemrég készült el a zemtai Thur­­zó Lajos Művelődési-Oktatási Köz­pont 1932. évi munkájáról szóló je­lentés. Az elemzés részletesen tár­gyalja a Központ keretében mű­ködő hat művelődési intézmény — a Múzeum, a könyvtár, a színház, a mozi, a munkásegyetem és a nép­védelmi központ — tavalyi tevé­kenységét. A kapott eredményeket ezután táblázatok segítségével az elmúlt öt év eredményeivel vetik egybe beszédes példáját kapva ez­zel a társulással létrejövő műve­lődési központok tevékenységi kö­re kiszélesítési lehetőségeinek. Mert az eredményekben megmutatkozó ugrásszerű növekedés kétségtelenül a társulással létrejövő szorosabb együttműködésnek tulajdonítható. Megkíséreljük e gazdagodást a könyvtár példáján bemutatni. A városi könyvtárnak 1977-ben, öt évvel ezelőtt, a társulás évében 3821 olvasója volt, és összese­n 48 000 könyvet olvastak el, 1982-ben viszont már 4220 könyvtártag, ösz­­szesen 65 000 könyvet kölcsönzött. Beszédes számok ezek, főleg ha tudjuk, milyen nehéz manapság — különböző okoknál fogva, minde­nekelőtt egzisztenciális gondokból eredően — olvasásra szoktatni az a -embereket. A könyvtári dolgozók munkáját dicséri továbbá az a tény is, hogy — ha többé-kevésbé akadozva is, különböző nehézségekkel küszköd­ve — a községnek nem kevesebb, mint 14 munkaszervezetében szer­vezték meg a könyvtári szolgála­tot, ami annyit tesz, hogy a dol­gozók a saját munkaszervezetük­ben kölcsönözhetnek olvasnivalót. És hogy könyvtáraink mennyire fontosnak tartják az ilyen jellegű eleven kapcsolatok kiépítését, bi­zonyítja az is, hogy az elmúlt év­ben Kikindán szemináriumot tar­tottak A könyv és a társult mun­ka címmel, melyen a zenta­iák is szerepet vállaltak. Nézzünk még néhány számada­tokban megbúvó eredményt. A tu­dományos részleg könyvállomá­nyét 3304 alkalommal vették igény­be az olvasók összesen 5053 könyvet kölcsönözve. A hi­ányzó kiadványokat könyvtárközi kapcsolataik révén igyekeztek be­szerezni. Könyvnépszerűsítő akcióik kere­tében a könyvtár dolgozói 11 iro­dalmi estet és író-olvasó talál­kozót szerveztek SZELI István, FEHÉR Ferenc, BURÁNY Nándor, SZÉKELY Tibor, ANDRUSKÓ Ká­roly, Miroslav NASTASUEVIC és mások közreműködésével. Megem­lékeztek továbbá az Arany János- és a Djura Jakab­-évfordulóról és megszervezték a szavalok községi szemléjét is. A könyvtár helytörténeti anyaga 185 kiadvánnyal gyarapodott. Az érdeklődök 186 alkalommal vették igénybe e részleg szolgáltatásait. Szólni kell még az új könyvek beszerzéséről is. Az intézménynek 186 000 dinár állt a rendelkezésé­re, és ebből 999 új kiadványt vá­sároltak. Figyelembe véve a la­kosság összetételét a könyvtár az összeg 80 százalékát magyar, 20 százalékát pedig szerbhorvát nyel­vű könyvek beszerzésére fordítot­ta. A jelentés hangsúlyozza, ne­hézségek voltak a magyar nyelvű könyvek vásárlásával, ezért az esz­közöknek csak egy részét tudták felhasználni. Mindezek nagyszerű eredmény­nek számítanak, főleg akkor, ha fi­gyelembe vesszük, hogy az álta­lános recesszió idején a kultúra egyre lehetetlenebb helyzetbe ke­rült. Ezen felülkerekedni nagy­­nagy ügyszeretettel és még na­gyobb optimizmussal lehet csak. MÁK Ferenc

Next