Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)
1983-06-08 / 155. szám
1983. június 8., szerda VAJDASÁG ENCIKLOPÉDIÁJA Egységes ötnyelvű kiadásban Körzeti tanácskozás Szabadkán Négyéves körültekintő előkészületek után Vajdaság Enciklopédiájánakkidolgozásával kapcsolatban még ma is sok vitára ad okot az egységes mércék kidolgozása, amelyek alapján az Enciklopédia 16 szerkesztősége egyenlő figyelmet szentelhet azoknak a személyeknek, jelenségeknek, fogalmaknak stb., amelyek helyet kapnak tartományunk e fontos dokumentumában. A fentiek tegnap hangzottak el Ezen a körzeti tanácskozáson, amelyen Szabadka, Topolya, Kishegyes, Kanizsa, Zenta, Ada és Törökkanizsa képviselői, illetve Dusan POPOVIĆ, Vajdaság Enciklopédiája fő- és felelős szerkesztője és Dušan POPOV főszerkesztő-helyettes vettek részt. Dušan Popov részletesen ismertette az Enciklopédia céljait: nagy szükség van erre a dokumentumra, amely felöleli mindazt és mindazokat, akik az emberiség történelmének folyamán hozzájárultak a gazdasági, társadalmi és más fejlődéshez, akár Vajdasság jelenlegi vagy valamikori területén született, akár ott vagy később másutt élő és dolgozó, illetve másutt született, de Vajdaság fejlesztéséhez hozzájáruló személyek. Nehéz, úttörő vállalkozás ez. Annál is inkább, mert a Jugoszláv Enciklopédiáitól eltérően, amellyel párhuzamosan szakosított enciklopédiák készülnek, Vajdaság Enciklopédiájának minden jelentős fogalmat, eseményt, személyt stb. fel kell ölelnie, hogy teljes képét, általános ismereteket nyújthasson tartományunkról diákoknak, egyetemi hallgatóknak, szakembereknek és másoknak, s hogy bemutathassa Vajdaságot Jugoszláviának és a világnak. A szerkesztőség az év végéig teljes egészében összeállítja a tartalomjegyzéket, s azon változtatni lehet egészen a kézirat leadási határidejéig. A tanácskozáson a községek képviselői beszámoltak eddigi munkájukról. Legmesszebbre Szabadkán jutottak: munkacsoportot alakítottak azzal a feladattal, hogy bekapcsolja a munkába mindazokat az egyéneket és intézményeket, akik, illetve amelyek hozzájárulhatnak az Enciklopédia kidolgozásához. Kanizsán hasonló helytörténeti kutató munkát végeznek, ez jó alapot nyújt a munkába való bekapcsolódáshoz. Dušan Popovné többek között elmondta, hogy az Enciklopédia szerbhorvát változata cirillbetűs kiadásban készül. Egybehangzó megállapítás szerint az Enciklopédiának tartalmaznia kell minden nemzet és nemzetiség hozzájárulását Vajdaság fejlesztéséhez, s az általános mércék alapján mindennek helyet kell kapnia benne, ami a fentiek értelmében bármelyik nemzet és nemzetiség szempontjából jelentős. Az így készülő enciklopédiát változatlanul kiadják Vajdaság nemzeteinek és nemzetiségeinek öt nyelvén. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az itt élő összes nemzet és nemzetiség egész tevékenysége, minden fontos jellegzetessége, jeles személyisége stb. helyet kap az ötnyelvűkiadás mindegyikében. Szerbia készülő enciklopédiájának kidolgozásához Vajdaság felajánlotta együttműködését. V. I. CSANTAVÉR Miért maradoznak el a cigánygyerekek az iskolából? — Jöjjenek át velem ide a szomszédba, a cigány tagozaton kell valamit megbeszélnünk — mondja sietve SZABÓ András bácsi, a Szocialista Szövetség csantavéri helyi választmánya szociális-egészségügyi bizottságának tagja. — Nem is szaporítom a szót, majd a helyszínen tájékozódhatnak, hogy miről van szó, így hát felkerekedünk: Milan CeCUR, a helyi közösség tanácsának elnöke, FIRIC István, a helyi közösség titkára, András bácsi, aki mögött több évtizedes munkásmozgalmi, majd társadalmi-politikai tevékenység áll, meg az újságíró. A helyi közösségtől valóban alig ötven méterre van az iskola cigány tagozata. Bemegyünk az osztályba. FORGÓ Katalin tanítónő és négy-öt elsős kisdiák fogad bennünket. A gyerekek felállnak, egy kissé megszeppenve, szemükben a kíváncsiság fényével szemlélnek bennünket. Egy kis pihenőt kapnak, s a tanítónő most már egy másik helyiségben ismerteti velünk a problémát. — Ebbe az osztályba 16-an iratkoztak be az ősszel — mondja Forgó Katalin. — Rendszeresen azonban mindössze hárman-négyen járnak, amint ezt az előbb is láthatták. Pedig az idén a gyerekek zöme valóban megfelelt az elsős korosztálynak, tehát hét-nyolc évesek voltak, nem úgy mint korábban, amikor 7-14 éveseket oktattunk az első osztályban. Úgy gondoltuk, könnyebb lesz majd a munka, de állandóan elölmaradoznak a gyerekek, a szülők nem küldik őket. A tanítónő azt is elmondja, hogy 1979-ben, amikor megindult a cigány tagozat, 25-en iratkoztak be, s közülük 23-an be is fejezték az első osztályt. Azután a második osztályt 24-ükből 19, a harmadikat 17-ükből 12 fejezte be, az idén a negyedik osztályba pedig 12-en járnak, s a jelek szerint mindannyian sikeresen beejezik az osztályt. A korábbi időszakban is volt probléma a gyerekek iskolalátogatásával, de ennyire nem okozott gondot, mint most. A jelenlevő társadalmi-politikai dolgozók miután meghallgatják a tájékoztatást, arra a megállapodásra jutnak, hogy a következő pénteken (június 3-án) reggel nyolc órára összehívják a szülőket, velük tárgyalják meg a dolgot, keresnek választ arra, hogy miért nem járnak iskolába a gyerekek. Úgy ítélik meg, hogy idézést, papíron küldött felszólítást nem érdemes eljuttatni, mert akkor marad minden a régiben. Legalábbis az eddigi gyakorlat ezt mutatja. Így majd találkoznak a szülőkkel és megpróbálják jobb belátásra bírni őket, hiszen az ő érdekük is, hogy a gyerekeik tudjanak írni-olvasni, s elsajátíthassák az alapvető általános tudnivalókat. Azonkívül a szülőknek is el kell oszlatni az olyan előítéleteit, hogy a cigány gyerekek hátrányos helyzetből indulnak, s nem nyújtanak számukra megfelelő feltételeket a tanulásra. A közösség, a társadalom mindent megtesz annak érdekében, hogy ők is megfelelő körülmények között élhessenek és tanulhassanak. Ez így van Csantavéren is. Pénteken délelőtt nyolc órára a hat beidézett szülő közül három jött el- Egyikük igazoltan maradt távol, munkahelyi elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a megbeszélésen. A három családból egyébként összesen hét gyerek jár az említett tagozatra. A jelenlevő illetékesek: az iskolaigazgató, a társadalmi-politikai szervezetek képviselői, a tanítók elbeszélgettek a szülőkkel, és választ kerestek arra, hogy miért maradoznak el a gyerekek a tanításról. Egyik érvként azt hozták fel a szülők, hogy a gyerekek között gyakran támad viszály, torzsalkodás, de bevallották: ők maguk is ludasak abban, hogy a diákok nem járnak iskolába. Megígérték, hogy hétfőtől rendszeresen jönnek gyerekek tanításra, s szólnak azoknak a szülőknek is, akik most nem vettek részt a megbeszélésen, hogy küldjék a gyerekeket. A tanítónők pedig a jövő hét folyamán felkeresik a családokat és összeírják az öt-hat éves óvodailletve iskolaköteles gyerekeket a következő tanévre. A helyzet tehát, ha kissé későn isazok a gyerekek, akik nem jártak iskolába, osztályt ismételnek), de rendeződik. A tanulság az egészből, s ezt a csantavériek is bevallják: idejében kell reagálniuk az illetékeseknek az efféle jelenségekre. Az iskolának, a tanítóknak nyilvánvalóan segíteni kell, s ebben a helyi társadalmipolitikai szervezetekre is feladatok várnak. Az ő segítségük elengedhetetlen a helyzet rendezése érdekében, hiszen a cigánygyerekek továbblépése, taníttatása nemcsak a tanulók, hanem az egész közösség érdeke. KIS IMRE Ferenc Lemondott a verseci színházigazgató A verseci Szerija Színház tanácsának tegnapi bővített ülésén Ivan ANDREJEVIĆ színész, a színház igazgatója benyújtotta lemondását. A rendezetlen belső viszonyok és a dolgozói gyűlés azon határozata után, hogy Andrejevic korábbi hibái miatt ne utazzon el a szerbiai és macedóniai körútra, a színház pártszervezete indítványozta Andrejevic leváltását. A községi végrehajtó tanács munkacsoportot létesített, amely megvizsgálja a kollektívában előállt helyzetet. Az igazgató lemondásának megindoklásában többek között azt állítja, hogy a színház dolgozóinak nagy része dolgozni kíván, de egy csoport klánpolitikája ezt megakadályozza. A verseci Sterija Színház egyébként az elmúlt 11 évben 10 igazgatót cserélt. M. J. MAGYAR SZÓMŰVELŐDÉS 28. ZMAJ JÁTÉKOK Festői négykezes Tárlatmegnyitó a Sportközpontban — Irodalmi estek az utcán 26. Zmaj Játékok keretében tegnap délelőtt a kamenicai Zmajmúzeumban megnyílt a Zmaj Játékok történetét bemutató kiállítás, majd a részvevők koszorút helyeztek Zmaj sírjára és kegyelettel adóztak a nagy költő emlékének. A nagyszabású rendezvénysorozat folytatásaként tegnap délben a Vojvodina Sportközpontban Zafír HADZSIMANOV énekes és költő megnyitotta Nikola DŽAFO újvidéki és Slobodan KRSTIC belgrádi fiatal képzőművészek együttes tárlatát. A művészek ezúttal húsz, Zmaj-művek ihlette alkotásukat állították ki. Két teljesen különböző vérmérsékletű festő ugyanarra a kihívásra reagált: Zmajra, költészetére és ennek hangulatára.. Az előttük álló feladatot együttes erővel oldották meg, egyikük elkezdte, másikuk folytatta ugyanazt az alkotást. Az eredmény: ez a kiállítás. Sok tekintetben követték Zmaj módszerét. Egyrészt előre megadott cél vezérelte őket, nem vártak az ihlető pillanatra, másrészt a kollázstechnika alkalmazásával szintén a nagy költő munkamódszerét idézik. Zmaj állandó ihlető forrása a játék volt. Nikola Džato és Slobodan Krstić szintén játszottak. Az egész tárlat anyaga a falfestészet és a képregény sajátságos ötvözete. Mindegyik kép több kis képből áll, önállóak és mégis összefüggenek. Ezért nem is kell firtatni, hol kezdi Džafo és hol fejezi be Kastié a képet — mondotta Rade OBRENOVIC a kiállítás anyagát méltatva. A kiállítás szerzőivel, a rajzok, kollázsok készítőivel a Sportközpontban váltottunk néhány szót a tárlat megnyitója előtt. — Kihívásnak tekintettük ezt a tárlatot. Korábban is foglalkoztatott bennünket egy ilyen „festői négykezes” lehetősége, ám megvalósulására most kerül sor első ízben — mondta Nikola Džafo. — Megpróbáltuk bebizonyítani, hogy két festő is festhet egy képet. Egyikünk ötletét a másik tökéletesítgette, csiszolgatta, aztán ismét ceruzát cseréltünk és így tovább, szinte a végkimerülésig. Tulajdonképpen egyik rajz sem befejezett: bármelyikünk folytathatná. Ebben látom egyébként kísérletünk varázsát is. Zmaj egyikünktől sem idegen, gyermekversikéi, majd komolyabb művei egy életre belopták magukat a szívünkbe még iskolás éveinkben. Nagyon sokkal tartozunk Zmajnak, és ezzel a kiállítással próbáljuk ennek csak kis részét törleszteni. — El akartuk kerülni a csapdát, és úgy hiszem, sikerült is: mi nem a Zmaj-versek illusztrációit szándékoztuk elkészíteni. Zmaj korát, a múlt század hangulatát próbáltuk megragadni és azt az időt, amikor először találkoztunk Zmajjal, vagyis a gyermekkorunkat, valamint azt a pillanatot is, amikor elhagytuk Zmajt, hogy más, ,komolyabb” költőt keressünk magunknak — mondta Slobodan Krstić. — Kombináltuk a különböző technikákat, kollázs, rajz keveredik, de néha ecset után is nyúltunk. Az eredmény az itt látható húsz rajz. Az ünnepélyes megnyitó után tegnap kezdetét vették a Zmaj utcai rendezvények is. Szabadtéri irodalmi estet tartottak, amelyen részt vettek az idei Zmaj-díjasok: Ela PEROCI, Danko OBLAK, Mirko PETROVIC, Nedzsad ZEKERIJA, valamint Dragoljub MILOSAVLJEVIC GULA, Minja és Saša SUBOTA. N. fi. Zafir Hadzsimanov gyermekszempárok kereszttüzében a tárlatmegnyitón (IFJÚ Gábor felvétele) Mozaikkockák a kumroveci öröm Kútjához Eredményesen folyik a kumroveci öröm Kútja mozaikkockáinak összegyűjtése, az akcióba az ország minden részéből számos iskola soksok kisdiákja bekapcsolódott. Kumrovecbe küldik a patakokban, folyókban vagy a tengerben talált legszebb kavicsokat a kotori, pagi, mikleusi, ulcinji, vanazdinii, eszéki, zágrábi, szkopjei, popovacaci, dubrovniki, dárdai gyerekek és még sokan mások. (Tar.jug) ti Slobodan Novaković a moszkvai fesztivál zsűrijében A nagytekintélyű moszkvai fesztiválon a gyermekfilmek bíráló bizottságába meghívták Slobodan NOVAKOVIC ismert belgrádi filmkritikust. A moszkvai szemlét, mint ismeretes, kétévenként rendezik meg, s az idén július 7- én kezdődik és 21-éig tart. A játékfilmek mezőnyében Jugoszláviát Mirza ZDRIZOVIĆ A birsalma illata, a gyermekfilmek kategóriájában pedig Zdravko ŠOTRA Megyünk tovább című filmje képviseli. A moszkvai fesztiválon filmművészetünk már sokszor részesült elismerésben. A többi között 1979-ben Bata ŽIVOJINOVIC megkapta a legjobb férfi alakításért járó díjat, tavalyelőtt pedig Pređrag GOLUBOVIĆ Békeszezon Párizsban című filmjét külön elismerésben részesítette a zsűri. (Tanjug) Kulturális gazdagodás A városi könyvtár munkájáról a számok tükrében Nemrég készült el a zemtai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ 1932. évi munkájáról szóló jelentés. Az elemzés részletesen tárgyalja a Központ keretében működő hat művelődési intézmény — a Múzeum, a könyvtár, a színház, a mozi, a munkásegyetem és a népvédelmi központ — tavalyi tevékenységét. A kapott eredményeket ezután táblázatok segítségével az elmúlt öt év eredményeivel vetik egybe beszédes példáját kapva ezzel a társulással létrejövő művelődési központok tevékenységi köre kiszélesítési lehetőségeinek. Mert az eredményekben megmutatkozó ugrásszerű növekedés kétségtelenül a társulással létrejövő szorosabb együttműködésnek tulajdonítható. Megkíséreljük e gazdagodást a könyvtár példáján bemutatni. A városi könyvtárnak 1977-ben, öt évvel ezelőtt, a társulás évében 3821 olvasója volt, és összesen 48 000 könyvet olvastak el, 1982-ben viszont már 4220 könyvtártag, öszszesen 65 000 könyvet kölcsönzött. Beszédes számok ezek, főleg ha tudjuk, milyen nehéz manapság — különböző okoknál fogva, mindenekelőtt egzisztenciális gondokból eredően — olvasásra szoktatni az a -embereket. A könyvtári dolgozók munkáját dicséri továbbá az a tény is, hogy — ha többé-kevésbé akadozva is, különböző nehézségekkel küszködve — a községnek nem kevesebb, mint 14 munkaszervezetében szervezték meg a könyvtári szolgálatot, ami annyit tesz, hogy a dolgozók a saját munkaszervezetükben kölcsönözhetnek olvasnivalót. És hogy könyvtáraink mennyire fontosnak tartják az ilyen jellegű eleven kapcsolatok kiépítését, bizonyítja az is, hogy az elmúlt évben Kikindán szemináriumot tartottak A könyv és a társult munka címmel, melyen a zentaiák is szerepet vállaltak. Nézzünk még néhány számadatokban megbúvó eredményt. A tudományos részleg könyvállományét 3304 alkalommal vették igénybe az olvasók összesen 5053 könyvet kölcsönözve. A hiányzó kiadványokat könyvtárközi kapcsolataik révén igyekeztek beszerezni. Könyvnépszerűsítő akcióik keretében a könyvtár dolgozói 11 irodalmi estet és író-olvasó találkozót szerveztek SZELI István, FEHÉR Ferenc, BURÁNY Nándor, SZÉKELY Tibor, ANDRUSKÓ Károly, Miroslav NASTASUEVIC és mások közreműködésével. Megemlékeztek továbbá az Arany János- és a Djura Jakab-évfordulóról és megszervezték a szavalok községi szemléjét is. A könyvtár helytörténeti anyaga 185 kiadvánnyal gyarapodott. Az érdeklődök 186 alkalommal vették igénybe e részleg szolgáltatásait. Szólni kell még az új könyvek beszerzéséről is. Az intézménynek 186 000 dinár állt a rendelkezésére, és ebből 999 új kiadványt vásároltak. Figyelembe véve a lakosság összetételét a könyvtár az összeg 80 százalékát magyar, 20 százalékát pedig szerbhorvát nyelvű könyvek beszerzésére fordította. A jelentés hangsúlyozza, nehézségek voltak a magyar nyelvű könyvek vásárlásával, ezért az eszközöknek csak egy részét tudták felhasználni. Mindezek nagyszerű eredménynek számítanak, főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az általános recesszió idején a kultúra egyre lehetetlenebb helyzetbe került. Ezen felülkerekedni nagynagy ügyszeretettel és még nagyobb optimizmussal lehet csak. MÁK Ferenc