Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)
1983-06-01 / 148. szám
1983. június 1., szerda MAGYAR SZÓ KÜLPOLITIKA 31 шшшшштшЈ A williamsburgi nyilatkozat Miben állapodtak meg a hét legfejlettebb ipari ország vezetői A hét nyugati ipari ország állam-, illetve kormányfője, valamint az Európai Gazdasági Közösség elnöke Williamsburgben hétfőn este befejezte háromnapos tanácskozását, és Williamsburgi nyilatkozat a gazdasági megújhodásról címmel közös nyilatkozatot adott ki. A fejlett nyugati országok vezetői egyetértésre jutottak abban, hogy országunkban kiegyensúlyozot monetáris és költségvetési politikát folytatnak, és ezzel járulnak hozzá az infláció megfékezéséhez, a kamatlábak csökkentéséhez, a beruházások fokozásához, a nemzetgazdaságok vérkeringésének serkentéséhez és végül a munkanélküliség felszámolásához, különös tekintettel a fiatal nemzedékekre. E politika célja, hogy kihasználja a gazdasági növekedés, a kereskedelem és a finanszírozás egymással összefüggő voltát, s hogy ilyenformán a gazdasági megújhodás folyamata mind a fejletteket, mind a fejlődő országokat egyaránt előrevigye. A williamsburgi nyilatkozat egyebek között küzdelmet helyez kilátásba az egyes nemzeti fizetőeszközök egymáshoz viszonyított értékének szilárdságáért, a protekcionizmus visszaszorításáért, s hangsúlyozza, hogy a problémákat a GATT-ban és az OECD-ben stb. megállapodás útján kell rendezni. A nyugati országok vezetői nyilatkozatukban aggodalmukat fejezték ki a nemzetközi pénzügyi helyzet, kiváltképpen a fejlődő országok nagyméretű eladósodása miatt. Megállapodtak abban, hogy az iparilag fejlett világnak olyan stratégiát kell alkalmaznia, amely sürgeti a fejlődő országokat, főként azokat, amelyeknek nagy a külföldi tartozásuk, hogy módosítva gazdaságpolitikájukat alkalmazkodjanak a nemzetközi piacon előállt időszerű helyzethez, továbbá, hogy az adós országoknak megfelelő hiteleket kell szavatolni, állami és magánforrásokból egyaránt; a fejlett országok arra fognak törekedni, hogy a világi piac továbbra is nyisson a fejlődő országokból érkező áru előtt, s végezetül, közreműködnek abban hogy az iparilagfejlett országok gazdasága is talpra álljon. A csúcsértekezleten részt vevő országok pénzügyminiszterei a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatójával együttesen — olvasható a nyilatkozatban — megállapítják a nemzetközi pénzügyi rendszer fogyatékosságainak felszámolására foganatosítandó intézkedéseket. A williamsburgi nyilatkozat egy része a fejlődő országok problémáit taglalja. A fejlett országok állam-, illetve kormányfői aggodalmuknak adtak hangot, amiért a gazdasági hanyatlás terhe nagymértékben a fejlődő világ vállára nehezedik. Ezért előtérbe helyezték, hogy a szóban forgó országok zavartalan gazdasági növekedése óriási jelentőségű. Bejelentették, hogy kormányaik a jövőben megkülönböztetett figyelmet fordítanak a fejlődő országok fejlesztéséhez szükséges pénzeszközök előteremtésére, és — amint a deklaráció nyomatékosan hangsúlyozza —, a világ legszegényebb országainak állami szintű támogatására, hogy azok élelmiszert termelhessenek és energiaforrásokat biztosíthassanak önmaguknak. Ezzel összefüggésben kidomborították, hogy elegendő eszközt bocsátanak a Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA), a Világbank ügynöksége munkájának finanszírozására. A nyugati csúcsértekezlet részvevői üdvözölték az el nem kötelezett országok közelmúltbeli delhi csúcsértekezletén és a 77-es csoport Buenos Aires-i értekezletén kezdeményezett párbeszéd megindítását. Az iparilag fejlett országok állam-, illetve kormányfői osztoznak az el nem kötelezett országok delhi csúcsértekezletén és a Buenos Aires-i értekezleten a fejlődőek részéről kinyilvánított készségben, hogy a megértés és az együttműködés alapján bekapcsolódnak az UNCTAD, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája belgrádi hatodik értekezletének munkájába "— áll a nyilatkozatban. Végezetül megállapítja, hogy a Kelet és a Nyugat gazdasági kapcsolatait össze kell hangolni a nyugati szövetség biztonsági érdekeivel. Nemzetközi reagálás PÁRIZS. — A francia helyzetelemzők többsége úgy véli, hogy a williamsburgi csata abszolút győztese Ronald Reagan amerikai elnök. Ő a győztes, mert megerősítette és megszilárdította Amerika vezető szerepét a nyugati politikai és gazdasági szövetségben. Ezt azzal támasztják alá, hogy a legerősebb nyugati hatalmak „gazdasági” csúcsértekezletén a Kelet-tel szembeni stratégia kérdései szerepeltek napirenden, továbbá azzal, hogy a biztonságról szóló nyilatkozatot Japán is aláírta, amely nem tagja a NATO-nak, nemkülönben Franciaország, amely De Gaulle idején kilépett az Észak-atlanti Védelmi Szerződés katonai struktúrájából. A francia közvélemény kétségtelenül meglepetéssel értesült arról, hogy a hetek biztonsági okmányt is elfogadtak, s hogy azt Mitterrand köztársasági elnök is aláírta. TOKIÓ: — Az ellenzék egy részének kivételével tokiói politikai körökben rendkívül elégedettek a williamsburgi találkozó eredményeivel. A kormány hivatalos szóvivője tegnap elismerően szólt a csúcsértekezletről és három mozzanatot emelt ki: a csúcstalálkozó támogatásáról biztosította a szabadkereskedelmit, a Nyugat az atomleszerelésről a Kelettel folytatott tárgyalások viszonylatában egyetértésre jutott, s végezetül megértést tanúsított az Észak—Dél problémái iránt. LONDON. — Sikernek, illetve sikertelenségnek könyvelik el Nagy-Britanniában a williamsburgi találkozót, már attól függően, ki nyilatkozik. Margaret Thatcher kormánya számára sikeres volt, mert „megerősítette” a miniszterelnök-asszony politikáját, az ellenzék számára sikertelen, mert szerinte a konzervatívok elszalasztottak egy kínálkozó alkalmat. Minthogy Nagy-Britanniában hamarosan parlamenti választások lesznek, az értékelések túlnyomórészt a válaszóterületre gyakorolt befolyás szolgálatában állnak. PEKING. A kínai fővárosban napvilágot látott első kommentár megállapítja: a nyugati országok vezetői leszögezték, hogy országaik gazdaságilag még szorosabbra vonják szálaikat, ám egyetlen kézzelfogható határozat sem született arról, miként simítsák el a nézetkülönbségeiket. A kínai Hszinhua nemzeti hírügynökség williamsburgi megfigyelők nézetét továbbítva megállapítja, hogy a csúcsértekezlet részvevői igyekeztek eltusolni a nézetkülönbségeket, és ehelyett az egységet és az összhangot hangsúlyozni, ám kétségtelen, hogy legégetőbb gazdasági problémáik továbbra is megmaradtak. MOSZKVA. Az elmúlt 48 órában a szovjet fővárosban kétszer is reagáltak a williamsburgi csúcsértekezletre. Szovjet kommentátorok szerint a Nyugat megmaradt régi pozícióin, ám Ronald Reagan elnöknek nem sikerült nyomást gyakorolnia a nyugateurópai országokra, hogy korlátozzák gazdasági együttműködésüket a Szovjetunióval. PRÁGA. — A csehszlovák fővárosban a nyugati szövetségesek, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok arra irányuló újabb veszélyes kísérleteként értékelték a williamsburgi találkozót, hogy a nyugati szövetségesek fegyverkezési versenyt erőszakoljanak a másik félre. A csehszlovák lapoknak ez a megállapítása mindenekelőtt Washingtonra vonatkozik, amelynek nyomására — amint a lapok írják — a többi fejlett nyugati ország is beleegyezett abba, hogy amennyiben a genfi tárgyalások nem járnak eredménnyel, még az idén elhelyezik Nyugat- Európában az újabb amerikai rakétákat. A Rudé Právo című pártlap azt írja, hogy a csúcsértekezletre éppen az a módszer volt jellemző, amellyel Washington megkísérli szövetségeseire ráerőszakolni tulajdon koncepcióját. Megjegyzi azonban, hogy az „egységről” és a „közös érdekekről” elhangzott kijelentések ellenére az értekezletmegmutatta, hogy Nyugat-Európa „nem hajlandó ellenszegülés nélkül alávetni magát az amerikai érdekeknek”. A Rudé Právo különsen rossznak találja azt, hogy Washington nemcsak Ázsiában, hanem a világ más térségeiben is be akarja vonni Japánt globális stratégiai terveinek teljesítésébe. (Tanjug) Amintore Fanfani olasz kormányfő, aki a francia köztársasági elnökhöz hasonlóan támogatta az európai indítványt, hogy Reagan elnök csökkentse az amerikai költségvetési hiányt és a kamatlábakat, kijelentette, hogy a csúcsértekezlet a gazdasági megújhodás viszonylatában „reménnyel tölt el” Margaret Thatcher brit kormányfő a jobbulás jeleiről beszélt, amelyeket azonban — mint mondta — folyamatosan támogatni és erősíteni kell, éspedig az infláció visszaszorításával, a deficit és a kamatlábak csökkentésével. Képünkön a csúcsértekezlet részvevői. (UFI telefotó) Francois Mitterrand francia köztársasági elnök a nyugati világ hét legfejlettebb országának csúcsértekezlete után kijelentette: „Az eredmény nagyobb, mint gondoltam, de kisebb, mint reméltem”. Megítélése szerint a csúcsértekezleten nem született meg a nemzetközi gazdasági növekedés varázsképlete, ám lehetőséget nyitott a jövő előtt. Ismét holtponton A libanoni kormány kéri Washingtontól, hogy Shultzot ismét küldje a Közel-Keletre A bejrúti kormány kérte Washingtont, hogy haladéktalanul küldje ismét a Közel-Keletre Shultz amerikai államtitkárt. Jól értesült arab források azt állítják hogy Libanon azért folyamodott e lépéshez, mert a térségben roszszabbodott a helyzet, s teljesen bizonytalan az összes idegen erők távozása az országból. Jeruzsálem azzal fenyegetőzik hogy néhány héten belül egyololdalúan visszavonja alakulatait a határtól 45 kilométeren belüli területre. Ez azt jelenti, hogy Izrael Dél-Libanon tartós megszállására készül. Vázán libanoni kormányfő keményen reagált a bejelentésre, s hangsúlyozta, ha Izrael ezt megteszi, hazája semmisnek nyilvánítja az amerikaiak közvetítésével kidolgozott megállapodásokat. Az értékelés szerint Izrael azért indított propagandakampányt Szíria állítólagos háborús előkészületeivel kapcsolatban, hogy bizonyítsa: elképzelhetetlen a teljes izraeli kivonulás, illetve hadseregének hosszú ideig Dél-Libanonban kell maradnia. Begin izraeli miniszterelnök helyettese azzal fenyegetőzött, ha a palesztinok továbbra is támadást intéznek az izraeliek ellen. ..megleckéztetik Szíriát”. Izraelben ugyanis azt állítják hogy a palesztinok a Szíriai csapatok védelmével indítanak akciót az izaeli katonák ellen. A megfigyelők többségének véleménye szerint e fenyegetőzések és zsarolások célja Libanon megszállásának megindoklása. Libanon kéri az arab országok vezetőivagy külügyminiszterei értekezletének összehívását, hogy megvitassák a libanoni—izraeli megállapodás alkalmazásának lehetőségét. Bejrúti hír szerint a kormány még e héten elküldi megbízottjait az arab országokba, hogy tárgyaljanak a csúcstalálkozó összehívásáról. Haddad csapatai a békeerőket támadják Haddad őrnagy szakadár erői újabb támadásokat intéztek a Dél-Libanonban állomásozó ENSZ- békeerők ellen. Egy kéksisakos a múlt héten életét vesztette azon az úton amelyet Haddad osztagai lezártak. Más hír szerint a libanoni keresztény jobboldali milícia tegnap meggátolta a közlekedést a bejrút-damaszkuszi autóúton, azzal érvelve, hogy ezzel „igyekszik megakadályozni az utasok elrablását.” Arafat a szíriai szovjet nagykövetség tisztségviselőinél Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője hétfő este Észak-Libanonban találkozott a Szovjetunió damaszkuszi nagykövetségének tisztségviselőivel. Megvitatták az Al Fatahon belüli viszályt. Palesztin körök cáfolták annak lehetőségét, hogy a Szovjetunió közvetít a nézeteltérés tisztázásában. (Tanjug, AFP, Reuter, AP) A rakétatelepítési előkészületek a terv szerint haladnak Weinberger nyilatkozata Weinberger amerikai véderőminiszter tegnap Bonnban közölte az újságírókkal, „a tervek szerint folynak az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének előkészületei. Aláhúzta azonban, csak akkor telepítik őket, „ha Genfben nem születik megegyezés a Szovjetunióval”. Előzőleg azonban egy interjúban azt mondta, „csak az újabb fegyverkezés tekintetében mutatott nyugati eltökéltség késztette arra a szovjeteket, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek.” A bonni kormány szintén szükségesnek találta, hogy éppen tegnap „bizalommal nyilatkozzon” a Genffel kapcsolatos amerikai álláspontról. Ez tulajdonképpen próbálkozás, hogy csökkentsék Schmidt volt kancellár nemrég tett kijelentésének hatását, amely szerint az amerikaiak „még nem tárgyalnak komolyan”. Az a benyomás, hogy Genfben mégis „valami készül”. (Tanjug) Jelentős látogatás Brazíliai politikai körök és a sajtó a külügyminiszter hamarosan sorra kerülő jugoszláviai útjáról Latin-Amerika legnagyobb országának politikai körei rendkívül jelentősnek minősítették Guerrero brazil külügyminiszternek az UNCTAD belgrádi ülésszaka előtt, június 5-én kezdődő jugoszláviai hivatalos látogatását. A brazil diplomácia vezetője első ízben látogat szocialista el nem kötelezett európai országba az 1964. évi katonai államcsíny óta. A brazil sajtó rámutatott e külügyminiszter jugoszláviai látogatásának céljaira. Brazília részt kíván venni, az olyan jelentős értekezleten, mint amilyen az UNCTAD ülésszaka. Az O Globo értesülése szerint a látogatás alapvető célja, hogy a külügyminiszter több nemzetközi kérdésről véleményt cseréljen az el nem kötelezett Jugoszlávia képviselőivel. A brazil sajtó külön kidomborította, hogy Jugoszlávia milyen szerepet tölt be az el nem kötelezettek mozgalmában. Emlékeztetett rá, hogy José Broz Tito az el nem kötelezett politika egyik megteremtője. Brazília eddig nem kapcsolódott be az el nem kötelezett országok tevékenységébe, noha megfigyelői minőségben megjelent az eddigi csúcsértekezleteken. A delhi csúcstalálkozó után Brazília nagyobb fgyelmet fordít az el nem kötelezett országok pollitikájára. Az utóbbi időben visszaesett Jugoszlávia és Brazília gazdasági kapcsolata. (Tenjug) Fokozni az együttműködést a fejlődőkkel A Nemzetközi Kapcsolatok Tartományi Társadalmi Tanácsának ülése Major Nándor vezetésével Újvidéken tegnap ülést tartott a Nemzetközi Kapcsolatok Tartományi Társadalmi Tanácsa és megvitatta Vajdaság SZAT együttműködését az el nem kötelezett és más fejlődő országokkal, valamint az el nem kötelezett országok delhi csúcsértekezletének okmányaiból eredő feladatokat. Abból az elvből kiindulva, hogy Vajdaság együttműködése az el nem kötelezett és más fejlődő országokkal alkotó része és konkrét kifejezője az aktív és következetes jugoszláv el nem kötelezett politikának, továbbá, hogy ennek az együttműködésnek a sokoldalú előmozdítása megfelel az el nem kötelezett és a többi fejlődő ország lényegi érdekének, s összhangban van a tulajdon erejükre valló kollektív támaszkodás koncepciójával, nemkülönben hazánk létfontosságú politikai és gazdasági érdekeivel, ennek keretében pedig a tartomány alapvető fejlődési igényeivel — a Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eredmények ellenére Vajdaságnak a szóban forgó országokkal folytatott együttműködése, különösen a gazdasági, nincs összhangban szükségleteinkkel, lehetőségeinkkel és a kitűzött célokkal. A felszólalók — a vitába tevékenyen bekapcsolódtak a vajdasági társult munka képviselői — úgy értékelték, széles körű lehetőség van az együttműködésre a szóban forgó országokból való partnerekkel, és a rendkívül megromlott nemzetközi gazdasági és politikai viszonyok ellenére mód van arra, hogy az összes tényező intenzívebb tevékenysége és jobb szerveződése eredményeként tovább fokozzuk az együttműködést. Nyomatékosan hangsúlyozták, hogy az összes rendelkezésre álló termelő, szervező és káderpotenciált, amellyel tartományunk rendelkezik, teljes egészében annak szolgálatába kell állítania, hogy Vajdaság tovább fokozza szerteágazó együttműködését az el nem kötelezett és a többi fejlődő országgal. A Tanács hangsúlyozta, hogy a társultmunka-szervezeteknek és a többi illetékes szubjektumnak felül kell vizsgálniuk az ezekből az országokból való partnerekkel folytatott együttműködési tervüket és programjukat, hogy jobb társadalmi szervezéssel, fokozottabb szervvállalással minél előbb megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a delhi csúcsértekezleten a Jugoszlávia által vállalt feladatok következetes teljesítését.