Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)
1983-06-02 / 149. szám
1983. június 2., csütörtök Veszélyben a Sentély Filmforgalmazás devizagondokkal Az ország 16 forgalmazója évente összesen hárommillió dollárért vásárolt filmet azokban az országokban, amelyekben konvertibilis valutával kell fizetni. A mozik és a nézők száma, valamint a forgalom alapján Vajdaság a hazai filmpiac 15 százalékát öleli fel. Eszerint a tartomány egyetlenegy forgalmazója, az újvidéki Zvezda csak akkor vehet részt egyenrangúan a filmterjesztésben, ha legalább 400 000 dollárt költ a behozatalra. Ez esetben fedezni tudná a jövedelemből egy hazai játékfilm forgatásának a költségeit is, vagyis évente még egyszer akkora összeggel támogathatná a filmgyártást, mint a művelődési érdekközösség. Igazán nem lehet azt mondani, hogy a 400 0000 dollár nagy öszszeg, a mostani körülmények között mégis utolérhetetlen ábrándnak tűnik. A többi forgalmazó már 120 filmet megvásárolt, a Zvezda még egyet sem. Egyelőre nincs devizája. Bizonyos összegre kilátás van ugyan, de kérdéses, hogy mikor kapja meg. Ha megkapja, akkor sem lesz elég a zavartalan gazdálkodáshoz, s így szükségszerűen felvetődik egy újabb kérdés: milyen filmeket vásároljon. A társadalmi elvárások és a gazdasági szempontok ugyanis nem azonosak. A Zvezda-film négy év alatt megnyerte a mozik bizalmát, listáján 150 film van előjegyezve, köztük Ingmar BERGMAN Fa.гу és Alexander, Michelangelo ANTONIONI Egy nő azonosítása. Sydney POLLACK Rossz akarai nélkül, Federico FELLINI És megy a hajó, John MILIUS Conan, John CARPENTER Az anyag című filmje és Steven SPTEJEFFO 11Az inv'dukciója: a Kopogó szellem és Az alkony zónája. Csakhogy ezek a példaként említett alkotások egytől egyig 15 000—30 000 dollárba kerülnek. Ugyanakkor egy hongkongi karatefilm ára 2500 dolár, a német szexfilmé 5000—7000 márka, az olasz szexfilmé pedig 2,5— 3 millió líra. Ezek az arányok azt jelentik, hogyha egy forgalmazónak van, mondjuk, 80 000 dollárja, akkor vagy három jó filmet vásárolhat érte, amelyen alkalmasint rá fog fizetni, vagy 32 rosszat, de jól jövedelmezőt. Nem csoda hát, hogy azok a forgalmazók, amelyeknek tavaly mindössze 100 000 dollárjuk volt, két drágább (de nem a legdrágább) és két tucatnyi olcsó filmet vásároltak. Ennek az egyszerű gazdasági számításnak a következménye és hatásfoka egy olyan ellentmondást foglal magában, amit rendszerint nem veszünk figyelembe. A moziműsorban olyan sok a jelentéktelen és silány produkció, hogy nem alaptalanul bírálják. Ugyanakkor, ha a másik oldalról nézzük a problémát, felvetődik a kérdés: el lehet-e marasztalni a kifogásolható repertoárért, mondjuk, a belgrádi Unionfilmet, ha tudjuk, hogy jövedelmét hazai filmek forgatására költi? A forgalmazás bevételéből és az eszközök társítása révén az idén például 50 millió dinárral támogatja a filmgyártást. A művészi értékű jó filmek és az igénytelen szórakoztató produkciók kedvező arányát a devizahiány következtében a forgalmazók képtelenek megtartani. Azok a forgalmazók, köztük a Zvezda-film is, amelyek mindig fontosnak tartották, hogy a repertoárjuk művészi és szórakoztatási szempontból kiegyensúlyozott legyen, abba a helyzetbe kerültek, hogy a tekintélyük forog kockán. WAGNER László, a Zvezda-film igazgatója szerint az idén minden valószínűség szerint a vásárlási tervnek csak a felét sikerül valóra váltani. A többi között John Milius Conan, John Derek Tarzan, Sydney Pollack Rosszakarat nélkül, Ingmar Bergman Fanny és Alexander című filmjére számíthat a közönség. De mivel a mozironkaszervezetek a filmeket egy évre előre kötik le, a Zvezda-film az idén közölte üzletfeleivel, hogy a szokásoktól eltérően csak akkor fogja felkínálni az új produkciókat, ha már megvásárolta őket. Wagner Lászlónak meggyőződése, hogy a kivívott tekintély érdekében a devizagondok közepette is korrektnek kell lenni. Nincs értelme szerződést kötni a mozikkal olyan filmekre, amelyeknek a behozatala bizonytalan. ) Temerin várja a 20. Gyöngyösbokréta részvevőit Az idén, mint ismeretes, Temerin a vendéglátója a vajdasági magyar népitánc-csoportok, népzenei együttesek és előadók 20. jubiláns szemléje részvevőinek. A szervező bizottság ezen a héten úgyszólván fáradságot nem ismerve dolgozik. Hogy is ne, hiszen két nap alatt mintegy 60 fellépő csoportot kell fogadnia és vendégül látnia. Temerinben úgyszólván minden készen áll a Gyöngyösbokréta megtartására. A szervezők remélik, hogy vasárnap is jó idő lesz, így a népitánc-csoportok szemléjét a szabadban, a TSK stadionjában tarthatják meg. A Durindót, a népzenei együttesek és előadók szemléjét, már régebben elhatározták, hogy a sportcsarnokban tartják. Temerinben vasárnap a népitánc-csoportok felvonulása miatt a délelőtti órákban terelőúton folyik a forgalom. Ezért is felkérik a délelőtt Temerinen gépkocsival áthaladók figyelmét, hogy ügyeljenek a jelzésekre és a forgalom irányítóira, mert a motoros forgalmat a Tito marsall utcáról a Népfront utcára irányítják (ez az utca párhuzamos a főúttal). A szervezők címére hatvan együttes jelentette be fellépését. A Durindón, amely szombaton délután 15 órakor kezdődik, 28, a Gyöngyösbokrétán pedig vasárnap 11 órától 32 csoport lép közönség elé. A nagyszabású rendezvénynek tehát mintegy 1500 részvevője lesz. A Durindón fellép a Kókai Imre Általános Iskola citerazenekara, továbbá az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a szentmihályi József Attila, a temerini Szirmai Károly, a székelykevei Petőfi Sándor, a kikindai Egység, a muzslyai Petőfi Sándor, a topolyai iparegyesület zenekara, az adai Bartók Béla Művelődési Egyesület, a csókai Móra Ferenc, a horgosi Művelődési Ház zenekara, a zentai Harcos Szövetség szakosztályának zenekara, a kanizsai Kodály Zoltán Zenei Egyesület, a zentai Tópart helyi közösség művelődési egyesülete, a törökbecsei amatőrszínház, a szabadkai Népkör, a pancsovai Petőfi Sándor, a tornyosi Ady Endre, a zentai Kertek helyi közösség művelődési egyesülete, a becsei Művelődési Ház, a bajsai Testvériség, a pacséri helyi művelődési egyesület, a csantavéri Bartók Béla Művelődési Egyesület zenekara, továbbá HAJDÚ Ferenc és Djordje VUJANOVIC temerini, Milorad CURCIC szivács, BORSI Ferenc csókái és Mirko FRANCUSKI kikindai hangszerszólisták. A népitánc-csoportok szemléjén a temerini Szirmai Károly Művelődési Egyesület csoportjain kívül fellépnek még a következő művelődési egyesületek tánccsoportjai: a debelvacsai József Attila, a verseci Petőfi Sándor, a moravicai Ady Endre, a bajmoki Egység, a gložani Jednota, a székelykevei Petőfi Sándor, a kikindai Egység, a horgosi Művelődési Ház, a topolyai Balkán helyi szervezet, a Bosanska Krupa-i Grmeč, a tornyosi Ady Endre, a feketicsi Testvériség, a péterrévei amatőrszínház, a suticskai Testvériségi Egység, az újvidéki Petőfi Sándor, a pancsovai Petőfi Sándor, a tordai Petőfi Sándor, a gombosi Arany János, a járeki Mladen Stojanovic, a muzslyai Petőfi Sándor, a szilágyi József Attila, a zrenjanini Petőfi, a csantavéri Bartók Béla, a djurdjevói Taras Ševčenko, a hertelendi Tamási Áron, a szabadkai Népkör, a sziváci Szenteleky, a kupuszinai Petőfi Sándor, a szabadkai Bunjevačko Kolo és a doroszlói Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület. A testvériséget és egységet jelképezve a műsorösszeállítás szerint a más nemzetiségi táncokat bemutató vendégegyüttesek a magyar népitánc-együttesekkel felváltva lépnek közönség elé. G. B. MAGYAR SZÓMŰVELŐDÉS 13 XXVIII. STERIJA JÁTÉKOK Tragikomédia a hullahegyen A varaždini August Cesarec Népszínház előadásáról és A Horvát Faust másodszor, ami mindennél lényegesebb, másképpen, ezúttal, a belgrádiak után, a varaždini társulat előadásában. Ami viszont közös a két megjelenítésben, hogy ismét a rendező — ez esetben Petar VEČEK — sajátos értelmezésében láthattuk Slobodan SNAJDER drámáját. Szlobodan NIKOVSZKI előadása a belgrádi Jugoszláv Drámai Színház együttesével a művészsorsról szól. Ez a probléma Večeket sokkal kevésbé érdekli, az ő rendezése egy adott politikai helyzetről, adott háborús állapotról szól elsősorban, s csak ezen belül azokról a buktatókról, csapdákról, amelyek az egyes emberekre várnak. És a háborúba sodort Horvátországról szól a varaždini előadás. Ennek a rendezői elképzelésnek megfelelően rövidítette a rendező Snaider drámáját, hagyott el szereplőket és helyszíneket. Ezt a koncepciót szolgálják az előadás vizuális megoldásai és egyes jelenetei is. A díszlet — akárcsak a ruhákat, azt is a rendező tervezte — dobozszerűen zárt, körbefutó fehér fal. Egyszerre sugall zártságot és végtelen nyitottságot, lehet bármilyen és ugyanakkor teljesen semleges színhely is, s egyúttal alkalmas arra, hogy — teljes fénynyel világítva — színházi próbaterem, színpad, templombelső, csatatér legyen, némi kék fény keverésével — talán — álomképet jelezzen a benne megmerevített szereplőkkel (jóllehet ez a megoldás nem következetes, s lehet, hogymásként is kell értelmezni), és végül a Faustot játszó színész zavartalanul kisétálhasson belőle egész a rivaldáig, s itt mondja el, látszólag önmagának, belső monológként (lényegében mindannyiunknak) töprengéseit, kételyeit, beavatva így minket is saját problémáiba is ezeket magánjellegű helyett általánossá téve. A rendezés alapkoncepcióját hivatott támogatni az előadás zenei és hanganyaga, amelyben domináns helyet kap a repülők felfokozott erősségű zúgása miatt a háborús állapot legegyértelműbb jelzése. Veček előadásában, mind a drámához, mind pedig Vnkovszki rendezéséhez viszonyítva, hangsúlyosabb szerepet kap a két zágrábi „pógár”, akiknek kommentárjai ironikusabbra hangoltak, egyszerre képeznek ellenpontot és szenvedő résztvevőket a háborús horvát helyzetben. Ebben az előadásban hasonlóan hangsúlyosabb a darabbeli színészben, Afriéban érlelődő gondolat, hogy el kell mennie, menekülnie kell a mind kilátástalanabb helyzetből, s az a felismerése, hogy helye a partizánok között van. Ezt a folyamatot kell érzékeltetnie a háttérbe állított lónak, amelyet Afrik Faust elhatározásának pillanatában a rendező a színpadra irányít, körbefuttat. A szabadság jelképének szánt papírparipa azonban olyan esellemül „lép színre”, technikailag annyira rossz megoldás, hogy hatástalan. A sok részletmegoldás közül legsikerültebb a színpadra halmozott rongyhullák tömege. Az a bábuhegy, amely felett a már megtépázott horvát zászló két végét fogvahúzva küzd egymással az uszmsa intendáns és mozgalomhoz tartozó Mefisztó (az intendáns, miután a zászlóval körülcsavarta a színészt, megfojtja Mefisztót!). Ezen a rongybábu-piramison botorkálva azonosítja a két „pógár” az áldozatokat, felolvasva közben a színészekről írt méltató szavakat, amelyek ebben a helyzetben tragikomikus gyászbeszédekké válnak. A hullahegyen ülve, egy rongybábut átfogva mondja el az usztasa színházi intendáns Horvátországot sirató szavait, ami ugyancsak ironikus rendezői poénnek tekinthető. Talán legkevésbé indokolt az a megoldása Petar Veseknek, hogy az előadás végén egy személybe vonja össze a partizán komisszárius és a partizán színész, Afrié alakját. Nem érződik ugyanis az a kettősség, amire ily módon utalni kíván: hogy hol végződik a tiszti, s hol kezdődik a színész. Egyértelmű viszont a befejezés, melyben nem hangzik el a szöveg szerinti „hideg van, fázom” mondat, hanem a mindent vállalás kinyilatkoztatását halljuk, jóllehet nem egyértelmű lelkesedéssel, inkább bizonyos bizonytalanságot is jelző „majd meglátjuk” hangsúllyal és gesztussal kísérve. Színészileg kevésbé színvonalas előadás a varandiri, a főszerepben azonban Božidar ALIG emlékezetes, egyetlen méltó társa a játékban Božidar SMILJANIC az intendáns szerepében. GEROLD László Jelenet a varasdini Horvát Faustból A Sterija Játékok igazgatóságának közleménye A belgrádi Politika május 31-i, keddi számában olyan hírt közöl, amelyből az állapítható meg, hogy a Sterija Játékok külön autóbuszt bérelt a külföldi vendégek részére, hogy azok Belgrádban megtekinthessék a Golubnjava előadását, mivel hétfőn, május 30-án este, a XXVIII. jugoszláv színházi szemlén nem volt előadás, szabadnap volt. Ezzel kapcsolatban a Sterija Játékok igazgatósága a következő tényeket ismertetheti: 1. Május 30-án, hétfőn a Sterija Játékokon 13 külföldi vendég volt jelen. A délutáni és esti órákban közülük tizenketten Újvidéken tartózkodtak. 2. Sem a Sterija Játékok, sem egyetlen más újvidéki Intézmény nem bérelt külön autóbuszt Belgrádba. 3. A Sterija Játékok igazgatóságának véleménye szerint minden külföldi vendégnek jogában áll saját költségén elutazni bármely, az országban játszott előadás megtekintésére. 4. Az egyik külföldi vendég kifejezte óhaját, hogy Belgrádban megtekintse a Golubnjava előadását, s a Játékok igazgatóságában folytatott beszélgetés után az illető saját költségén Belgrádba utazott, hogy megnézze (feltehetőleg) az említett előadást. 5. Sajnáljuk, hogy egy olyan tekintélyes lap, mint a Politika, az idei Játékokkal kapcsolatban továbbra is álhíreket közöl, ami semmiképpen sincs összhangban a közvélemény tárgyilagos tájékoztatásával. NÉMETH P. István, a Szerija Játékok igazgatója KRITIKUSOK KEREKASZTALA Egy Jó szöveg két olvasata A Horvát Faust varasdini változatáról : Ma ítélik oda a Sterija-díjakat Nem az idén történt meg először a Sterija Játékokon, hogy ugyanazt a drámaszöveget kétféle előadásban láthattuk. Slobodan SNAJDER Horvát Faustja a jelek szerint olyan horderejű színmű, hogy több társulat is műsorára tűzte (spliti megjelenítését nemrégiben a tévé is sugározta). Az újvidéki országos fesztiválon a varažđini August Cesarec Népszínház Faustja kedden este került közönség elé, két nappal azután, hogy a belgrádi Jugoszláv Drámai Színház nagy sikert aratott vele. Magától értetődő tehát, hogy az összehasonlítás került előtérbe tegnap délben a kritikusok fesztiváli kerekasztalán is, annál inkább, mert az eltérések, az azonos szöveg kétféle rendezői és színészi olvasata közti különbségek jelentősek. A varažđiniak előadása Dalibor FORETIĆ zágrábi színikritikus szerint sokat köszönhet az újvidéki színpadnak: sokkal erőteljesebben hatott, mint otthon és Szarajevóban. (Ez a megállapítása már azért is figyelmet érdemel, mert Ljubisa GEORGIJEVSZKI, az idei Játékok szelektora, az újságíróklubban kedd este úgy nyilatkozott, hogy a Szerb Nemzeti Színház színpada eltúlzott méretei miatt sok esetben lerontja az előadás értékét, elsősorban a színészek teljesítményét.) Másrészt — mondta Forellc — az itteni előadás cáfolta azt az állítást is, hogy Petar VEČEK rendező koncepciója sokkal erősebb színészgárdát érdemelt volna meg. Miután néhány összehasonlítást tett a két előadás között, leszögezte: az alapvető különbség, hogy a belgrádi változat kivételesen sokrétű, gazdag, szinte tobzódó játékú, a varaždini viszont visszafogott, szerény (szinte a „szegény színház” benyomását kelti), de talán éppen ezért keményebb, világosabb és áthatóbb. A szarajevói Dievad KARAHASAN szerint is a varažđini előadás igen pontos olvasata a szövegnek. Részletesen elemezte a színen megjelenő szimbólumokat, majd a színészi játék „tükörrendszerét” méltatta. Milosav MINKOVIČ belgrádi kritikus szerint mindkét Faustelőadás az idei fesztivál csúcsteljesítménye: a dramaturgiailag rendkívül gazdag szöveg messzemenően igazolja mindkét rendező munkáját, egyszersmind a szelektor szándékát is. A különbségek szempontjából szerinte a belgrádi retorikusnak, a varaždini pedig polemikusnak minősíthető. Vécéknek sikerült a tragédiát a groteszkig juttatnia. A két előadás két-két főszereplőjének alakítása a Játékok legnagyobb eseménye. A szöveg szerzőjéről Miroslav EGERIG beszélt külön elismeréssel, megállapítván, hogy Snajder a mindenkori barbarizmus kritikájával kivételes szintre jutott, egy precíz történelmi tudat képeit tárja elénk: a Horvát Faust szuverénül vizsgálja a jó és a rossz dialektikáját. Szerzőnk felismerte a nagy igazságot — fűzte hozzá Raša POPOV —, hogy a világháború színpadon is áttekinthető, hiszen az is felfogható úgy, mint az emberi lét monstruózus teatralizálása, s ebben az előadásban az ördög teljes vereséget szenvedett: ő vált inasává a szörnyeteggé lett embernek. A továbbiakban Nasko FRNDIC, Milutin MISIG, GEROLD László, Dušan MIHAJLOVIC és Jernej NOVAK méltatta az előadást, és többségük szintén elismeréssel szólt róla, elsősorban pedig Božidar ALIG (Faust) és Božidar SMILJANIC (Dušan Zanko intendáns) teljesítményéről. Végül — tekintettel arra, hogy a fesztivál ma befejeződik — valaki feltette a kérdést, hogy a Játékok bíráló bizottsága nyilvánosan vitatja-e meg javaslatait. Az elnöklő Forella emlékeztetett rá, hogy ezt a szabályzat nem irányozza elő. Lesz, ahogy lesz: ma meghirdetik a minősítő ítéletet, és joggal remélhetjük, hogy a díjak a legérdemesebbek kezébe kerülnek. TOROK Csaba