Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)

1983-06-02 / 149. szám

1983. június 2., csütörtök Veszélyben a Sentély Filmforgalmazás devizagondokkal Az ország 16 forgalmazója éven­­te összesen hárommillió dollárért vásárolt filmet azokban az orszá­gokban, amelyekben konvertibilis valutával kell fizetni. A mozik és a nézők száma, valamint a for­galom alapján Vajdaság a hazai filmpiac 15 százalékát öleli fel. Eszerint a tartomány egyetlenegy forgalmazója, az újvidéki Zvezda csak akkor vehet részt egyenran­gúan a filmterjesztésben, ha leg­alább 400 000 dollárt költ a beho­zatalra. Ez esetben fedezni tudná a jövedelemből egy hazai játék­film forgatásának a költségeit is, vagyis évente még egyszer akkora összeggel támogathatná a film­gyártást, mint a művelődési ér­dekközösség. Igazán nem lehet azt mondani, hogy a 400 0000 dollár nagy ösz­­szeg, a mostani körülmények kö­zött mégis utolérhetetlen ábránd­nak tűnik. A többi forgalmazó már 120 filmet megvásárolt, a Zvezda még egyet sem. Egyelőre nincs devizája. Bizonyos összegre kilátás van ugyan, de kérdéses, hogy mikor kapja meg. Ha meg­kapja, akkor sem lesz elég a za­vartalan gazdálkodáshoz, s így szükségszerűen felvetődik egy újabb kérdés: milyen filmeket vá­sároljon. A társadalmi elvárások és a gazdasági szempontok ugyanis nem azonosa­k. A Zvezda-film négy év alatt megnyerte a mozik bizalmát, lis­táján 150 film van előjegyezve, köztük Ingmar BERGMAN Fa­.гу és Alexander, Michelangelo AN­TONIONI Egy nő azonosítása. Syd­ney POLLACK Rossz a­karai nél­kül, Federico FELLINI És megy a hajó, John MILIUS Conan, Joh­n CARPENTER Az anyag című film­je és Steven SPTEJEFFO 11Az inv'­­­dukciója: a Kopogó szellem és Az alkony zónája. Csakhogy ezek a példaként említett alkotások egy­től egy­ig 15 000—30 000 dollárba kerülnek. Ugyanakkor egy hong­kongi karatefilm ára 2500 dolár, a német szexfilmé 5000—7000 már­ka, a­z olasz szexfilmé pedig 2,5— 3 millió líra. Ezek az arányok azt jelentik, hogyha egy forgalma­zónak van, mondjuk, 80 000 dollárja, akkor vagy három jó filmet vásárolhat érte, amelyen alkalmasint rá fog fizetni, vagy 32 rosszat, de jól jö­vedelmezőt. Nem csoda hát, hogy azok a forgalmazók, amelyeknek tavaly mindössze 100 000 dollárjuk volt, két drágább (de nem a leg­drágább) és két tucatnyi olcsó fil­met vásároltak. Ennek az egy­szerű gazdasági számításnak a következménye és hatásfoka egy olyan ellentmondást foglal magá­ban, amit rendszerint nem veszünk figyelembe. A moziműsorban olyan sok a jelentéktelen és silány pro­dukció, hogy nem alaptalanul bí­rálják. Ugyan­akkor, ha a másik oldalról nézzük a problémát, fel­vetődik a kérdés: el lehet-e ma­rasztalni a kifogásolható repertoá­rért, mondjuk, a belgrádi Union­filmet,­­ ha tudjuk, hogy jövedel­mét hazai filmek forgatására költi? A forgalmazás bevételéből és az eszközök társítása révén az idén például 50 millió dinárral támo­gatja a filmgyártást. A művészi értékű jó filmek és az igénytelen szórakoztató produk­ciók kedvező arányát a devizahi­­á­ny következtében a forgalmazók képtelenek megtartani. Azok a for­galmazók, köztük a Zvezda-film is, amelyek mindig fontosnak tar­tották, hogy a repertoárjuk művé­szi és szórakoztatási szempontból kiegyensúlyozott legyen, abba a helyzetbe kerültek, hogy a tekin­télyük forog kockán. WAGNER László, a Zvezda-film igazgatója szerint az idén minden valószínű­ség szerint a vásárlási tervnek csak a felét sikerül valóra válta­ni. A többi között John Milius Conan, John Derek Tarzan, Sydney Pollack Rosszakarat nélkül, Ing­mar Bergman Fanny és Alexander című filmjére számíthat a közön­ség. De mivel a mozironkaszerveze­­tek a filmeket egy évre előre kötik le, a Zvezda-film az idén közölte üzletfeleivel, hogy a szokásoktól eltérően csak akkor fogja felkínál­ni az új produkciókat, ha már meg­vásárolta őket. Wagner Lászlónak meggyőződése, hogy a kivívott te­kintély érdekében a devizagondok közepette­ is korrektnek kell len­ni. Nincs értelme szerződést kötni a mozikkal olyan filmekre, ame­lyeknek a behozata­la bizonytalan.­ ­) Temerin várja a 20. Gyöngyös­­bokréta részvevőit Az idén, mint ismeretes, Teme­rin a vendéglátója a vajdasági magyar népitánc-csoportok, népze­nei együttesek és előadók 20. jubi­láns szemléje részvevőinek. A szer­vező bizottság ezen a héten úgy­szólván fáradságot nem ismerve dolgozik. Hogy is ne, hiszen két nap alatt mintegy 60 fellépő cso­portot kell fogadnia és vendégül látnia. Temerinben úgyszólván minden készen áll a Gyöngyösbokréta megtartására. A szervezők remé­lik, hogy vasárnap is jó idő lesz, így a népitánc-csoportok szemlé­jét a szabadban, a TSK stadionjá­ban tarthatják meg. A Durindót, a népzenei együttesek és előadók szemléjét, már régebben elhatá­rozták, hogy a sportcsarnokban tartják. Temerinben vasárnap a népi­tánc-csoportok felvonulása miatt a délelőtti órákban terelőúton fo­lyik a forgalom. Ezért is felkérik a délelőtt Temerinen gépkocsival áthaladók figyelmét, hogy ügyelje­nek a jelzésekre és a forgalom irányítóira, mert a motoros forgal­mat a Tito marsall utcáról a Nép­front utcára irányítják (ez az ut­ca párhuzamos a főúttal). A szervezők címére hatvan együttes jelentette be fellépését. A Durindón, amely szombaton dél­után 15 órakor kezdődik, 28, a Gyöngyösbokrétán pedig vasárnap 11 órától 32 csoport lép közönség elé. A nagyszabású rendezvénynek tehát mintegy 1500 részvevője lesz. A Durindón fellép a Kókai Imre Általános Iskola citerazenekara, továbbá az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a szentmi­­hályi József Attila, a temerini Szirmai Károly, a székelykevei Pe­tőfi Sándor, a kikindai Egység, a muzslyai Petőfi Sándor, a topolyai iparegyesület zenekara, az adai Bartók Béla Művelődési Egyesület, a csókai Móra Ferenc, a horgosi Művelődési Ház zenekara, a zen­­tai Harcos Szövetség szakosztá­lyának zenekara, a kanizsai Ko­dály Zoltán Zenei Egyesület, a zentai Tópart helyi közösség mű­velődési egyesülete, a törökbecsei amatőrszínház, a szabadkai Nép­kör, a pancsovai Petőfi Sándor, a tornyosi Ady Endre, a zentai Ker­tek helyi közösség művelődési egyesülete, a becsei Művelődési Ház, a bajsai Testvériség, a pa­­cséri helyi művelődési egyesület, a csantavéri Bartók Béla Művelődé­si Egyesület zenekara, továbbá HA­JDÚ Ferenc és Djordje VUJA­­NOVIC temerini, Milorad CURCIC szivács, BORSI Ferenc csókái és Mirko FRANCUSKI kikindai hangszerszólisták. A népitánc-csoportok szemléjén a temerini Szirmai Károly Műve­lődési Egyesület csoportjain kívül fellépnek még a következő műve­lődési egyesületek tánccso­portjai: a debelvacsai József Attila, a ver­­seci Petőfi Sándor, a moravicai Ady Endre, a bajmoki Egység, a gložani Jednota, a székelykevei Petőfi Sándor, a kikindai Egység, a horgosi Művelődési Ház, a to­polyai Balkán helyi szervezet, a Bosanska Krupa-i Grmeč, a tor­nyosi Ady Endre, a feketicsi Testvériség, a péterrévei amatőr­színház, a suticskai Testvériségi Egység, az újvidéki Petőfi Sándor, a pancsovai Petőfi Sándor, a tor­­dai Petőfi Sándor, a gombosi Arany János, a járeki Mladen Sto­­janovic, a muzslyai Petőfi Sándor, a szilágyi József Attila, a zrenja­­nini Petőfi, a csantavéri Bartók Béla, a djurdjevói Taras Ševčen­­ko, a hertelendi Tamási Áron, a szabadkai Népkör, a sziváci Szen­­teleky, a kupuszinai Petőfi Sán­dor, a szabadkai Bunjevačko Kolo és a doroszlói Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület. A testvériséget és egységet jel­képezve a műsorösszeállítás szerint a más nemzetiségi táncokat bemu­tató vendégegyüttesek a magyar népitánc-együttesekkel felváltva lépnek közönség elé. G. B. MAGYAR SZÓ­MŰVELŐDÉS 13 XXVIII. STERIJA JÁTÉKOK Tragikomédia a hullahegyen A varaždini August Cesarec Népszínház előadásáról és­­ A Horvát Faust másodszor, ami mindennél lényegesebb, más­képpen, ezúttal, a belgrádiak után, a varaždini társulat előadásában. Ami viszont közös a két megje­lenítésben, hogy ismét a rendező — ez esetben Petar VEČEK — sa­játos értelmezésében láthattuk Slo­bodan SNAJDER drámáját. Szlobodan NIKOVSZKI előadá­sa a belgrádi Jugoszláv Drámai Színház együttesével a művész­sorsról szól. Ez a probléma Veče­­ket sokkal kevésbé érdekli, az ő rendezése egy adott politikai hely­zetről, adott háborús állapotról­ szól elsősorban, s csak ezen belül azokról a buktatókról, csapdákról, amelyek az egyes emberekre vár­nak. És a háborúba sodort Horvát­országról szól a varaždini előadás. Ennek a rendezői elképzelésnek megfelelően rövidítette a rendező Snaider drámáját, hagyott el sze­replőket és helyszíneket. Ezt a koncepciót szolgálják az előadás vizuális megoldásai és egyes jele­netei is. A díszlet — akárcsak a ruhákat, azt is a rendező tervezte — dobozszerűen zárt, körbefutó fe­hér fal. Egyszerre sugall zártságot és végtelen nyitottságot, lehet bár­milyen és ugyanakkor teljesen semleges színhely is, s egyúttal al­kalmas arra, hogy — teljes fény­nyel világítva — színházi próba­terem, színpad, templombelső, csa­tatér legyen, némi kék fény keve­résével — talán — álomképet je­lezzen a benne megmerevített sze­replőkkel (jóllehet ez a megoldás nem következetes, s lehet, hogy­másként is kell értelmezni), és vé­gül a Faustot játszó színész zavar­talanul kisétálha­sson belőle egész a rivaldáig, s itt mondja el, látszó­lag önmagának, belső monológként (lényegében mindannyiunknak) töprengéseit, kételyeit, beavatva így minket is saját problémáiba is ezeket magánjellegű helyett általá­nossá téve. A rendezés alapkon­cepcióját hivatott támogatni az elő­adás zenei és hanganyaga, amely­ben domináns helyet kap a repü­lők felfokozott erősségű zúgása miatt a háborús állapot legegyértel­műbb jelzése. Veček előadásában, mind a drá­mához, mind pedig Vnkovszki ren­dezéséhez viszonyítva, hangsúlyo­sabb szerepet kap a két zágrábi „pógár”, akiknek kommentárjai ironikusabbra hangoltak, egyszerre képeznek ellenpontot és szenvedő résztvevőket a háborús horvát helyzetben. Ebben az előadásban hasonlóan hangsúlyosabb a darab­beli színészben, Afriéba­n érlelődő gondolat, hogy el kell mennie, menekülnie kell a mind kilátásta­lanabb helyzetből, s az a felismeré­se, hogy helye a partizánok között van. Ezt a folyamatot kell érzé­kel­tetnie a háttérbe állított lónak, amelyet Afrik­ Faust elhatározásá­nak pillanatában a rendező a szín­padra irányít, körbefutta­t. A sza­­badság jelképének szánt papírpari­­pa azonban olyan esellemül „lép színre”, technikailag annyira rossz megoldás, hogy hatástalan. A sok részletmegoldás közül leg­sikerültebb a színpadra halmozott rongyhullák tömege. Az a bábu­hegy, amely felett a már megtépá­zott horvát zászló két végét fogva­­húzva küzd egymással az uszmsa intendáns és mozgalomhoz tarto­zó Mefisztó (az intendáns, miután a zászlóval körülcsavarta a­ szí­nészt, megfojtja Mefisztót!). Ezen a rongybábu-piramison botorkálva azonosítja a két „pógár” az áldoza­tokat, felolvasva közben a színé­szekről írt méltató szavakat, ame­lyek ebben a helyzetben tragiko­mikus gyászbeszédekké válnak. A hullahegyen ülve, egy rongybábut átfogva mondja el az usztasa szín­házi intendáns Horvátországot si­rató szavait, ami ugyancsak ironi­kus rendezői poénnek tekinthető. Talán legkevésbé indokolt az a megoldása Petar Veseknek, hogy az előadás végén egy személybe von­ja össze a partizán komisszárius és a partizán színész, Afrié alakját. Nem érződik ugyanis az a kettősség, amire ily módon utalni kíván: hogy hol végződik a tiszti, s hol kezdődik a színész. Egyértelmű vi­szont a befejezés, melyben nem hangzik el a szöveg szerinti „hi­deg van, fázom” mondat, hanem a mindent vállalás kinyilatkoztatását halljuk, jóllehet nem egyértelmű lelkesedéssel, inkább bizonyos bi­­zonytalanságot is jelző „majd meg­látjuk” hangsúllyal és gesztussal kísérve. Színészileg kevésbé színvonalas előadás a varandir­i, a főszerepben azonban Božidar ALIG emlékeze­tes, egyetlen méltó társa a játék­ban Božidar SMILJ­ANIC az in­­­tendáns szerepében. GEROLD László Jelenet a varasdini Horvát Faustból A Sterija Játékok igazgatóságának közleménye A belgrádi Politika május 31-i, keddi számában olyan hírt kö­zöl, amelyből az állapítható meg, hogy a Sterija Játékok külön autóbuszt bérelt a külföldi ven­dégek részére, hogy azok Belg­­rádban megtekinthessék a Go­­lubnjava előadását, mivel hétfőn, május 30-án este, a XXVIII. ju­goszláv színházi szemlén nem volt előadás, szabadnap volt. Ezzel kapcsolatban a Sterija Játékok igazgatósága a követke­ző tényeket ismertetheti: 1. Má­jus 30-án, hétfőn a Sterija Já­tékokon 13 külföldi vendég volt jelen. A délutáni és esti órák­ban közülük tizenketten Újvi­déken tartózkodtak. 2. Sem a Sterija Játékok, sem egyetlen más újvidéki Intézmény nem bérelt külön autóbuszt Belgrád­­ba. 3. A Sterija Játékok igaz­gatóságának véleménye szerint minden külföldi vendégnek jo­gában áll saját költségén elutaz­ni bármely, az országban ját­szott előadás megtekintésére. 4. Az egyik külföldi vendég kife­jezte óhaját, hogy Belgrádban megtekintse a Golubnjava elő­adását, s a Játékok igazgatósá­gában folytatott beszélgetés után az illető saját költségén Belg­­rádba utazott, hogy megnézze (feltehetőleg) az említett elő­adást. 5. Sajnáljuk, hogy egy olyan tekintélyes lap, mint a Politika, az idei Játékokkal kap­csolatban továbbra is álhíreket közöl, ami semmiképpen sincs összhangban a közvélemény tár­gyilagos tájékoztatásával. NÉMETH P. István, a Szerija Játékok igazgatója KRITIKUSOK KEREKASZTALA Egy Jó szöveg két olvasata A Horvát Faust varasdini változatáról : Ma ítélik oda a Sterija-díjakat Nem az idén történt meg elő­ször a Sterija Játékokon, hogy ugyanazt a drámaszöveget kétféle előadásban láthattuk. Slobodan SNAJDER Horvát Faustja a jelek szerint olyan horderejű színmű, hogy több társulat is műsorára tűzte (spliti megjelenítését nem­régiben a tévé is sugározta). Az újvidéki országos fesztiválon a va­­ražđini August Cesarec Népszín­ház Faustja kedden este került közönség elé, két nappal azután, hogy a belgrádi Jugoszláv Drámai Színház nagy sikert aratott vele. Magától értetődő tehát, hogy az összehasonlítás került előtérbe teg­nap délben a kritikusok fesztiváli kerekasztalán is, annál inkább, mert az eltérések, az azonos szö­veg kétféle rendezői és színészi ol­vasata közti különbségek jelentő­sek. A varažđiniak előadása Dalibor FORETIĆ zágrábi színikritikus sze­rint sokat köszönhet az újvidéki színpadnak: sokkal erőteljesebben hatott, mint otthon és Szarajevó­ban. (Ez a megállapítása már azért is figyelmet érdemel, mert Lju­­bisa­ GEORGIJEVSZKI, az idei Játékok szelektora, az újságíró­klubban kedd este úgy nyilatko­zott, hogy a Szerb Nemzeti Szín­ház színpada eltúlzott méretei mi­­att sok esetben lerontja az elő­adás értékét, elsősorban a szí­nészek teljesítményét.) Másrészt — mondta Forellc — az itteni előadás cáfolta azt az állítást is, hogy Petar VEČEK rendező koncepciója sokkal erősebb színészgárdát ér­demelt volna meg. Miután néhány összehasonlítást tett a két előadás között, leszögezte: az alapvető kü­lönbség, hogy a belgrádi változat kivételesen sokrétű, gazdag, szinte tobzódó játékú, a varaždini vi­szont visszafogott, szerény (szinte a „szegény színház” benyomását kelti), de talán éppen ezért ke­ményebb, világosabb és áthatóbb. A szarajevói Dievad KAR­AHA­­SAN szerint is a varažđini elő­adás igen pontos olvasata a szö­vegnek. Részletesen elemezte a színen megjelenő szimbólumokat, majd a színészi játék „tükör­rend­szerét” méltatta. Milosav MIN­KOVIČ belgrádi kritikus szerint mindkét Faust­­előadás az idei fesztivál csúcstel­jesítménye: a dramaturgiailag rendkívül gazdag szöveg messze­menően igazolja mindkét rendező munkáját, egyszersmind a szelek­tor szándékát is. A különbségek szempontjából szerinte a belgrádi retorikusnak, a varaždini pedig polemikusnak minősíthető. Vécék­nek sikerült a tragédiát a gro­teszkig juttatnia. A két előadás két-két főszereplőjének alakítása a Játékok legnagyobb eseménye. A szöveg szerzőjéről Miroslav EGERIG beszélt külön elismerés­sel, megállapítván, hogy Snajder a mindenkori barbarizmus kritikájá­val kivételes szintre jutott, egy pre­cíz történelmi tudat képeit tárja elénk: a Horvát Faust szuverénül vizsgálja a jó és a rossz dialek­tikáját. Szerzőnk felismerte a nagy igazságot — fűzte hozzá Raša PO­POV —, hogy a világháború szín­padon is áttekinthető, hiszen az is felfogható úgy, mint az emberi lét monstruózus teatralizálása, s ebben az előadásban az ördög tel­jes vereséget szenvedett: ő vált inasává a szörnyeteggé lett em­bernek. A továbbiakban Nasko FRNDIC, Milutin MISIG, GEROLD László, Dušan MIHAJLOVIC és Jernej NOVAK méltatta az előadást, és többségük szintén elismeréssel szólt róla, elsősorban pedig Boži­­dar ALIG (Faust) és Božidar SMI­­LJANIC (Dušan Zanko intendáns) teljesítményéről. Végül — tekintettel arra, hogy a fesztivál ma befejeződik — va­laki feltette a kérdést, hogy a Já­tékok bíráló bizottsága nyilváno­san vitatja-e meg javaslatait. Az elnöklő Forella emlékeztetett rá, hogy ezt a szabályzat nem irá­nyozza elő. Lesz, ahogy lesz: ma meghirdetik a minősítő ítéletet, és joggal remélhetjük, hogy a díjak a legérdemesebbek kezébe kerülnek. TOROK Csaba

Next