Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)
1983-06-15 / 162. szám
1983. június15., szerda Ég és föld között A repülőgép történetéből (1.) A leshajózás 200 éves jubileumán, június 4-én kezdett emléksorozatunk szerves folytatásaként tekintünk vissza a repülőgép kialakulásának történetére — abból az alkalomból is, hogy 80 évvel ezelőtt hajtották végre az amerikai Wright fivérek az első motoros repülést, és hogy a napokban, június 11-én ünnepeltük a jugoszláv repülőipar, pontosabban az újvidéki Ikarus gyár megalapításának 60. évfordulóját. Sorozatunkat Zigány Árpád A civilizáció története című, 1912-ben, a repülés forró lelkesedéssel teli hőskorában megjelent és így kivételes dokumentumértékkel bíró kötetéből vett részletekkel kezdjük. A légtenger jó országút, sokkal jobb még az óceánoknál is, mert útiránya mindenfelé nyílegyenes: se domb, se völgy, se sziget, se zátony nem szegi a léghajós útját, nem téríti el kitűzött irányától. A kérdés csak az: megtalálja-e az ember azt a közlekedési eszközt, amelyen biztosan, életveszedelem nélkül szelheti a levegő óceánját?... A probléma nagyszerű, de egészen kivételes nehézségek gördülnek a levegő meghódítása elé, olyan nehézségek, melyekkel sem a szárazföldön, sem a tengeren nem kell a mozgásnak megküzdenie. Mindenekelőtt: a repülőgépnek vagy bármilyen más levegőben járó alkalmatosságnak nemcsak haladnia, mozognia kell előre, hanem előbb saját súlyát is fel kell emelnie és libegve tartania a levegőben. Továbbá a folyamatosan változó légáramlatok fölötte megnehezítik a repülőgép kormányzását, a balesetek pedig nemcsak a gépeket teszik tönkre, hanem legtöbbször emberéletet is követelnek áldozatul, ezért a kísérletek is nehezebbek és veszedelmesebbek. Viszont, e nehézségekkel szemben, a modern technika oly fémeket ismer, melyek súlyukat tekintve csodálatosan erős szerkezetek összeállítását teszik lehetővé, tehát libegésre alkalmas nagy felületeket készíthetünk szilárdan és aránylag csekély súlyban, és vannak ma már törpe motoraink, melyekben óriások ereje lakozik, úgyhogy a libegő- és hajtószerkezet együtt már legyőzte a nehézkedés örök törvényét, s nemcsak felviszi az embert a levegőbe, hanem fenn is tartja, sőt képessé teszi száz meg száz kilométernyi út megtételére, aránylag sokkal gyorsabban, mint az expresszvonatok! Hősi, nagy érzéseket, a diadal felemelő lelkesedését váltják ki szívünkből a ,,madár-emberek”, akik legyőzték a magasságot és távolságot. Az európai körrepülő verseny, például, oly nagyszerű szenzációt hozott, mely méltán extázisba ejthette az egész világot: tizenegyen indultak repülőgépeken a francia Calais-ból, és tizenegyen szállottak le sértetlenül az angol Doverban. Jól emlékezünk, hogy 1909. július 25-én az egész világ ünnepelte Louis Blériot francia pilótát, amidőn átrepülte a Calais-i csatornát, s két esztendővel később, 1911-ben már tizenegyen csinálták utána ezt a bravúros repülést, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga! Anglia „fényes elszigeteltségé”-nek vége, ha a repülőgépek fejlődése ily rohamos arányban halad, mert ha újabb öt-tíz év múlva már ötezer, tízezer pilóta átrepülhet a csatornán tízhúsz perc alatt, akkor se a tenger, se a hatalmas angol hajóhad nem fogja megvédeni Angliát egy esetleges európai invázió ellen... Így lehet a repülőgépből az a megváltó eszköz, mely az állig felfegyverzett nagyhatalmasságokra ráparancsolja az örök békét, mert egész országa felett egyetlen nemzet se feszíthet ki védőhálót vastag drótokból, hogy meggátolja az aeroplánok leszállását! (Folytatjuk) KIRBY ÉS A REJTETT ERŐ (22.) SZERZŐ: JOHN PRENTICE Otto Lienthal (1848—1896), a repülés mesterségének német vértanúja, nem motorral repült, hanem csak siklott a levegőben, vitorlázott. A testére kötözött 18 m5 felületű szárnyakkal olyan gyorsan futott lefelé egy domb lejtőjén, hogy a szárnyak fölemelték, s jó ideig a levegőben tartották. Egyik repülőpróbája alkalmával egy szélroham fölborította, a szárnyak összetörtek, Lilienthal lezuhant és halálra zúzta magát... MAGYAR SZÓ PORTYA 21