Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 148-162. szám)

1983-06-05 / 152. szám

1983. június 5., vasárnap MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA шттик 5 ifjú szívekben tovább él a forradalom A Petőfi és Kis Ferenc iskolák XI. találkozója (Folytatás az 1. oldalról) mindannyiunk számára — a szó­­szabadságért, az emberek egymás iránti szeretetéért, a nemzeteink és nemzetiségeink közötti testvé­riségért és egységért... A fenti szavak szellemében ke­rült sor tegnap az Újvidéki Gyer­mekrádió által szervezett, A lele­ményes futár fedőnevet viselő honvédelmi vetélkedőre, amely­nek keretében több mint 180 pio­nír, a helyőrség katonáinak rész­vételével futár­ és elsősegélynyúj­­tási feladatokat teljesített, tanú­ságot téve ügyességükről, felkészült­ségükről, történelmünk ismereté­ről. Ezzel a versennyel párhuza­mosan tartották meg a Jó Pajtás című gyermeklap irodalmi és az Újvidéki Gyermekrádió történel­mi vetélkedőjét, valamint a ven­déglátó iskola közlekedési verse­nyét. Megható ünnepi emlékezés Tábortűz világította be az isko­lára ereszkedő alkony utáni söté­tet. Sok száz kéz kapcsolódott egybe a lángok körül kibontako­zott spontán körtáncban. A fél­homályban is világosan kirajzo­lódtak a megilletődött arcok. A Petőfi brigád volt harcosai kisi­mult homlokkal, elérzékenyülten követték a táncosok mozdulatait. HOLOVICS József 1944 őszén alighogy betöltötte a 16. életévét. Annak idején a brigád legfia­talabb harcosaként került az első tűzvonalakba. Rövid időre megza­varták elmélkedésében. — Mit mondjak... Megható ez az ünnepi emlékezés. Negyven­négyben csak éreztem, most már értem és határozottan tudom, mi­ért harcoltunk. Csak annyit mond­hatok, ilyen fiatalságért érdemes volt szenvedni — mondta elérzé­­kenyülten. BUDA Imre budapesti egyete­mi hallgatóként Kátyról jelentke­zett a brigádba. A harcok alatt a brigád állatorvosi referense volt. — Először veszek részt ilyen jellegű találkozón. Nem tagadom, elérzékenyültem. A hagyomány­­ápolás szebb módját el sem tu­dom képzelni. Ilyen szép élmény­re nem is számítottam. Most lá­tom, hogy milyen élénken él ezekben a fiatalokban a népfel­szabadító háború szelleme. Nem volt hát hiábavaló a kemény harc. Ott volt a tábortűz közelében SÁROSI Károly is, az újvidéki Tankönyvkiadó Intézet szerkesz­tője, aki 17 éves gimnazistaként Feketicsről került a brigád sorai­ba: — Mély benyomásokkal távozok erről a szemléről. Íme, egy újabb bizonyíték arra, hogy az ilyen ün­nepségeknek nagyobb nevelőhatá­suk van, mint száz tankönyvnek, cikknek vagy beszédnek. Az ilyen rendezvényeken — mély meggyő­ződésem — gyermek, ifjú, felnőtt tönkig hatásban átérzi a hagyo­mányápolás jelentőségét, a haza­­szeretet és a testvériségi egy­ség eszméjének nagyságát. Nehéz most elmondani, mit érzek ... Három harcos külön-külön adott, egy szólamra hangzó érze­lemnyilvánítása volt ez. Kell hoz­zájuk magyarázat? ... Jövőre ismét találkozunk Nem is tudni, hogy a hatalmas tömegben kit is szólítson meg az ember. A pionírok önfeledt ünne­pe ez. Találomra egy kislányhoz fordulok. — Két évvel ezelőtt nálunk, Te­­lecskán tartották ezt a szemlét — mondja SZOBONYA Erika. — Akkor még csak ötödik osztályos voltam, vagyis a találkozó verse­nyén nem vettem részt. Csupán mint az iskola diákja szorgoskod­tam azon, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Örömmel tölt el, hogy a közé a tíz telecskai diák közé kerültem, akik isko­lánk színeit képviselik. Ma este nagyon jó itt a hangulat, s hi­szem, hogy holnap még jobb lesz. Igaz, a holnapi verseny egy ki­csit izgalommal tölt el, de nem baj. Jól felkészültem. Én az iro­dalmi pályázaton veszek részt. Hogy milyen eredménnyel, az majd elválik Az a lényeg, hogy részt veszek ezen a feledhetetlen találkozón. Remélem, hogy jövő­re ismét találkozunk .. . RÁCZ SZABÓ Sarolta és GU­LYÁS Imre a becsei Petőfi Sán­dor Általános Iskolát képviselik a találkozón. — Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy nagy megtisz­teltetés számomra a találkozón való részvétel — mondja Sa­rolta. — Ez az utolsó lehe­tőség, hogy megjelenjek, mint csapattag a Petőfi iskolák találkozóján. Nyolcadikos va­gyok jövőre középiskolás leszek. Pénteken délelőtt érkeztünk To­polyára, de már sok barátot sze­reztem. Még sosem voltam ilyen találkozón, de a nővéremtől hallottam, hogy fenséges szokott lenni. Ő évekkel ezelőtt volt ilyen találkozón, s engem is rábe­szélt, hogy az idén vegyek rajta részt. Persze, hogy itt lehetek, azt ki kellett érdemelni. A fogal­mazási versenyen továbbjutot­tam. A Hazám térképe előtt té­mára kellett elkészíteni a munkát. Hogy miről írtam? Ez nehéz kér­dés. Az egész országot bejártam, ismerem történelmét. Vagyis ró­lunk, magunkról, a forradalomról, a népek testvéri közösségéről ír­tam. — Én is először veszek részt ilyen találkozón — mondja Imre. — Azon kívül, hogy a pionírcsa­patunk zászlaját viszem, én is részt veszek a versenyen. Hogy eredményesek leszünk-e a futárok versenyén, az majd holnap dől el. Egyébként nagyon barátságosan fogadtak a topolyaiak. Sok bará­tot szereztem, s megismertem azt a várost, ahonnan dicső útjára in­dult a Petőfi brigád. Volt harco­sokkal is találkoztam, s most ígé­rem, hogy követni fogjuk utukat. A Petőfi brigád hagyományainak ápolása A topolyai helyőrség a brigád nevét viseli, a brigád hagyomá­nyait őrzi. A találkozón a katonák is­ részt vesznek. ők tizenketten, az ország minden részéből. — Minden iskola csapata mellé egy katona is csatlakozik, ők is a csapat teljes jogú tagjai — mondja Fahrudin HADŽIĆ pa­rancsnok. — Ez a találkozó ismé­telten bebizonyította, hogy meny­nyire összeforrott egymással a ka­tonaság és a lakosság. Az együt­­működés, a testvériségi egység újabb példája ez a találkozó. A helyőrség minden katonája tiszte­lettel adózik a volt brigád és Sárosi Károly A becsei Rácz Szabó Sarolta és Gulyás Imre Szobonya Erika Közlekedési verseny A közlekedési verseny kere­tében ügyességi gyakorlatok­ban és a közlekedési szabályok ismeretében vetélkedtek az is­kolák. Csapatversenyben 1. a telecs­­kai Kis Ferenc iskola, 2. a to­polyai Apriliss 20-a iskola, 3. a hajdú­járás-bácsszőlősi Petőfi brigád iskola. Az egyéni verseny legjobb­­iai: 1. SIPOS Zsolt (Április 20-a To­polya), 2. NYOMTATÓ Ottilia és 3. BOCSÓ Erika, mindketten a telecskai Kis Ferenc iskola tanulói. A Jó Pajtás vetélkedője A Jó Pajtás irodalmi vetélke­­­­dőjén az iskolák csapatai há­rom versenyszámban mérték össze tudásukat. Szabadon vá­lasztott Petőfi vers szavalása, egy megzenésített Petőfi vers eléneklése és egy szabadon vá­lasztott Petőfi vers elemzése szerepelt műsoron. A csapatok három legjobbja. Az első helyet egyenlő pont­­számmal a becsei, illetve a las­­kói Petőfi Sándor iskolák csa­patai osztják. 2. A szilágyi Kis Ferenc is­kola, 3. a hajdújárás-bácsszőlő­­si Petőfi brigád iskola. A találkozó tegnap esti záró­­műsorában a következők léptek fel legjobbakként: KOHAJDA Mária (Hajdúúsrás-bácsszőlős) versmondással, KRISTÁLY Andrea (Laskó) énekkel, és KERINGER Márta (Becse) fo­galmazással. harcosai előtt. Egyébként a brigád történelmét mindnyájan ismerjük, Petőfi életét úgyszintén. Örülünk, hogy ebben a helyőrségben szol­gálhatunk, s hogy együttműködhe­tünk a polgárokkal, a pionírokkal. Lenyűgöző ez a találkozó. — Nagyon vártam a találkozó napját —, mondja a laskai VAR­GA Zita. — Úgy érzem, hogy min­dent tudok Kis Ferencről, a bri­gád hősi halált halt parancs­nokáról. Igen, a történelmi verse­nyen vesznek részt. Izgatottan vá­rom a versenyt, de most önfeled­ten ünnepelünk. Nagyon jól érzem magam. A topolyai pajtások em­lékezetes találkozót szerveztek szá­munkra. Sok barátot szereztem. Hiszem, hogy ezek a barátságok örökérvényűek­ lesznek. S még va­lamit szeretnék mondani: jövőre nálunk. Laskón lesz a találkozó. Mindenkit szeretettel várunk. Saj­nos, én akkor már középiskolás leszek, az ünnepségre azért elme­gyek. Találkozni­­akarok az itt szerzett barátaimmal. Drago BIBER Kórógyról érke­zett Topolyára. — Másodszor járok Topolyán. Tavaly osztálykirándulás alkalmá­val látogattam ide. Jó viszontlát­ni ezt a várost. Nagyon tetszik. "Voltam az új fürdőben, s sajná­lom, hogy nálunk nincs ilyen. A hangulat kitűnő, mindenki vidám. Sok barátot szereztem — mondja tiszta magyarsággal. — Magyar osztályba járok. Nálunk Kórógyon sem ismer határokat a testvériség és egység. Megtiszteltetés számom­ra, hogy itt lehetek, s hogy én va­gyok a tíztagú csapat kapitánya. Hogy mit jelent csapatkapitánynak lenni? Ha szükség lesz rá, akkor bárkit helyettesítenem kell a ver­senyeken. Vagyis ez azt jelenti, hogy nagyon fel kellett készül­nöm. Örülök, hogy abban a város­ban lehetek, ahonnan elindult a brigád, s örülök hogy megismer­hettem JONTOVICS Rudolfot is. Ha csak szert tehetek rá, akkor máskor is eljövök Topolyára, hisz tudom, hogy igaz barátként fog­nak fogadni. A péntek esti ünnepség legha­tározottabb, legtöbbett foglalkoz­tatott egyéniség minden bizonnyal a házigazda szerepét betöltő műsorvezető SÍPOS Zsolt volt. Az ünnepi megnyitó után kissé fárad­tan, de boldog mosollyal mondta: — Nem tagadom, hogy lámpa­lázam volt, amikor a több száz ün­neplő elé álltam. Örülök hogy en­gem ért a megtiszteltetés, hogy levezethettem a műsort. Hetedikes vagyok, és a topolyai Április 20-a Általános Iskola Petőfi brigád ne­vét viselő pionírcsapatának pa­rancsnoka. Még sosem voltam a Petőfi iskolák találkozóján, így nem tudom megmondani, hogy a mi ünnepségünk hogyan sikerült. Igyekeztünk jól megszervezni, s ahogy látom, mindenki elégedett. Nagyon sokat dolgoztunk az elő­ző hetekben. Rendeztük az iskolánk környékét, takarítottunk, megszer­veztük vidéki pajtásaink elszállá­solását. Úgy érzem, hogy minden Tisztelgés az emléktábla előtt.. A pionírok elültetik a barátság fáit Varga Zita Hat fáklya fényében Az Újvidéki Gyermekrádió történelmi vetélkedőjén két fo­galmazási témakörben verse­nyeztek a tanulók. Az egyik Hat fáklya fényében címen az AVNOJ-jal, másik Emlékezés egy harcosra címen a Petőfi brigáddal kapcsolatos ismere­tekre vonatkozott. Az első témában ketten jutot­tak el a tegnapi gálaműsorra: a telecskai CENDER Éva és a topolyai TÓTH Gabriella. A zá­­róműsor másik két részvevője a második témakörből a kórógyi POZSÁK­ Klára és a magyar­­csernyei SZEKULA Nándor. sikerült. Örülök, hogy ilyen sokan találkoztunk Topolyán, s összeba­rátkoztunk. Jövőre Laskóra is szeretnék eljutni, s találkozni új barátaimmal. Beszélgetés az egykori harcosokkal A találkozó tegnapi, második napján a versenyek lebonyolítása után a pioníroik elbeszélgettek a Petőfi brigád volt harcosaival, JONTOVICS Rudolffal, dr. MA­RIAS Józseffel, SZOBOCSÁN Mi­hállyal, FEHÉR Istvánnal, HENGL Lajossal, POZSÁR Juliskával, TA­KÁCS Imrével, HOLOVICS Jó­zseffel, BUDA Imrével, SÁROSI Károllyal, KIS FERENC Józseffel és a topolyai ÓVÁRI testvérekkel, akik felelevenítették a brigáddal kapcsolatos emlékeiket. Ezután a vendégek meglátogatták az INOMAG fémipari munkaszerve­zetét és a Petőfi divatlábbeli-ké­­szítő üzemet, majd déltől egy órá­ig a Petőfi Sándor laktanya kato­nái látták vendégül őket. Itt meg­tekintették a Petőfi brigád em­lékszobáját. A színházban tartott záróműsor­ral és a díjak kiosztásával véget is ért ez a nagyszerű találkozó, amely még egyszer bebizonyította, hogy az ilyen jellegű rendezvé­nyek hozzájárulnak a barátság el­mélyítéséhez, új ismeretségek, új barátságok szövődéséhez. Viszontlátásra, tehát jövőre a laskói Petőfi Sándor iskolában Munkatársak: DANKÓ László VOJNITS Tivadar Fotóriporter: GAÁL J. László

Next