Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 163-177. szám)
1983-06-19 / 166. szám
1963. június 19., vasárnap MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS 13 Befejeződött a tanév, kezdődik a beiratkozás Ismét elmúlt egy tanév, megkezdődött a vakáció. Kisiskolások ezrei vontanak fák alá és hús alá pihenni, megújulni, játszani. A majd húszezer nagydziáik számára már nem lesz ilyen gondtalan a vakáció első hete: a vajdasági közép- és felsőiskolák ezekben a napokban tárják szélesre kapuikat a vándorútra készülő „gólyák és fecskék ”, a pályaválasztó diákok előtt Az egyetemi karok és főiskolák mintegy 9803 elsőéves rendes és távhallgató, a szakiskolák 19 900 elsős diák felvételére írtak ki pályázatot. A szakiskolákban a korábbi évekhez viszonyítva hangsúlyozotaibb jelentőséget tulajdonítanak a termelő szsikmáknak. Ezt látszik igazolni aza körülmény is, hogy a férőhelyek kétharmadát éppen a tulajdonképpeni szakmát tanuló fiatalok részére tartalékolták. A tartomány 31 községében működő középiskolákban június 23-ától 25-áiig fogadják a kérvényeket. Abban az esetben, ha az említett határidőre nem telek ki a létszám, a bejelentőket június 27-étől július 3-áig is át lehet adni. Az adott iskolaközpontok az utólagos pótpályázatokat augusztus 15-étől 20-áig teszik közzé. A pályázati eredményeket minden iskolaközpont saját hirdetőtábláján jelenteti meg. Emlékeztetésül: a pályázati kérvények átadásakor a jelölteknek a következő okmányokat kell mellékelniük: négydináros okmánybélyeggel felülbélyegzett kérvény; az egységes (vagy ennek megfelelő) középiskolai bizonyítvány eredetijét; születési bizonyítványt; az esetleges különféle díjakról, elismerésekről, oklevelekről szóló igazolást, meg ösztöndíjról szóló bizonylatot. A főiskolákon és az egyetemi karokon hétfőtől, június 20-ától a hónap végéig lehet benyújtani a pályázati kérvényeket. A felsőoktatási intézményekben rangsorolással veszik fel a hallgatókat; abban az esetben, ha az adott felsőoktatási intézményben túljelentkezés lesz, a hallgatók vizsgát tesznek. Ilyen esetben fele-fele arányban veszik figyelembe a korábbi fokozottan elért tanulmányi eredményt és a minősítő vizsgáaton elért tanulmányi eredfelmutatott eredményt A Művészeti Akablímára, a testnevelési karra felvételi vizsgával veszik fel a hallgatókat. A pótpályázatok augusztusban jelennek megg. Felhívjuk a pályaválasztó fiatalok figyelmét, hogy a Gondolat (Misao) című hetilapban megjelent részletes pályázatokban nézzenek utána, hogy a konkrétan az általuk kiválasztott felsőoktatási intézményekben milyenek a részletes pályázati feltételek, mikor fogadják a felvételi kérvényeket és milyen okmányt kérnek számon, hiszen esi majd minden főiskolán és egyetemi karon mi és más. Vd ! MŰEMLÉKVÉDELEM Versenyfutás az idővel Furcsán hangzik, de a jövő nemzedékek számára nem azok a műemlékek maradnak meg, amelyeket az idő valsfága megkímél, hanem azok, amelyeket a jelenkori szakemberek kiválasztanak. A múlt hagyatéka ugyanis akkora teher, hogy a jó szándék nem elég hozzá, hogy meg lehessen vele birkózni. Számtalanszor elhangzott már, hogy a műemlékek megőrzése a legfontosabb kulturális feladatok közé tartozik. Vajdaságban azonban 42 védett régészeti lelőhely, 217 templom, kolostor és egyéb épület, 45 népművészeti értékű építmény, 101 történelmi műemlék, 71 ikonosztász, freskók, festmény és iparművészeti tárgy van. Ehhez egyszerűen nem vagyunk ellég gazdagok. Restaurálásuk, konzerválásuk és karbantartásuk hatalmas beuházásokat igényelne. Akkor sem lenne elég, ha tízszer annyit költenénk műemlékvédelemre, mint eddig. Ami nem jelenti azt hogy közös erővel nem lehetne többet tenni, mint az elmúlt évtizedekben. De tegyünk őszinték: mindet megteremteni nemes szándék, de reménytelen kísérlet. Az idő viszont múlik, a kolostorok, templomok egyre jobban omladoznak, hullik róluk a vakolat, a tégla, a cserép, a fára festett ikonokban perceg a szú, a freskókon újabb salétromfoltok ütköznek ki. De nemcsak az idő, sajnos, sokszor az ember is kíméletlen. Számos régészeti lelőhely, mélyszántás, a folyómedrek szabályozása, a Duna—Tisza— Duna csatorna, az öntözőrendszerek, utak, gyárak, lakóházak építése, a téglagyárak üzemelése közben tönkrement. Nemegyszer ütköznek a városrendezési és -fejlesztési meg a műemlékvédelmi érdekek. Példa rá Sirmium. Sok régi értékes parasztházat is átalakítottak vagy lebontottak, a történelmi emlékek között szintén vannak olyanok, amelyek már nem hasonlítanak eredetijükre. Miközben az egyik ember pusztította azt, amit az idő megkímélt, a másik igyekezett tőle telhetően megmenteni a menthetőt. A Tartományi Művelődési Érdekközösség 1974. és 1932. között majdnem 65 millió dinárral segítette a műemlékvédelmet, de ezt az összeget 118 templom, kolostor és más épület javítására költötték el. Egész Vajdaságban valójában csak egyetlenegyet, a Bodroni-kolostort restaurálták és konzerválták teljes egészében, de ennek a karbantartását is anyagiak híján elhanyagolták. A szakemberek úgy vélik — és társadalmi szinten is egyetértenek velük —, hogy a pénz felaprózása helyett jobb volna meghatározott terv szerint egyidejűleg csak kért műemléket restaurálni, de teljes egészében. Öt év alatt be lehetne fejezni rajtuk a munkát. Ehhez azonban el kell készíteni a fontossági sorrendet. Kétségtelenül így legalább a műemlékek egy részét meg lehetne menteni. A szakemberektől függ, hogy mi marad meg az utókornak. Egy régebbi elsőbbségi jegyzéken ugyanis hatvannégy műemlék szerepel, ami azt jelenti, hogy az új javaslat szerint 160 év alatt lehetne mindet restaurálni. Ha az új jegyzékeit a réginek a felére csökkentik, akkor is csak nyolcvan év alatt sikerülhetne befejezni a munkát. Erre a kis számtanra egy szabadkai művészettörténész ismerősöm azt mondta: nem lesz szükség 160 évre, negyedannyi is elég lesz, negyven év múlva ugyanis már nem lesz mit restaurálni. Nemcsak a vajdasági műemlékek sorsa ez. Angliában például szintén megállapították, mennyi pénzt tudnak áldozni a restaurálásra és karbantartásra, kiszámították, mire futja ez az összeg és kiválasztották azokat a műemlékeket, amelyeket mindenképpen meg akarnak őrizni. A többivel lesz, ami lesz. Ezzel magyarázható, hogy olyasmi is megtörtént már, hogy egy kastélyt évi egyetlenegy font sterlingért kínáltak bérbe azzal a feltétellel, hogy karbantartják. A karbantartás azonban olyan költséges, hogy egy (nyugati viszonylatban számítva) közepesen gazdag ember jövedelme nem elég rá. A sülylyedő Velence megmentése is a nemzetközi akció ellenére évtizedek óta nyitott kérdés. A műemlékvédők mégsem veszítették el optimizmusukat. Egy kicsit Fitzcarraldóra emlékeztetnek. Werner Herzog filmjének hőse, aki operát szeretne építeni a dzsungelban, örökké vesztes, mégis átviszi a hajót a hegyen. A műemlékvédők is, noha tudják, hogy sohasem érnek célba, rendületlenül folytatják munkájukat. A régészek ásatásokat folytatnak, és újra betemetik a leleteket, mert megőrzésüknek ez a legolcsóbb módja. Az építészek szorgalmasan dolgoznak a templomokon és kolostorokon, még ha csupán kisebb javításokat tudnak is végezni rajtuk. A restaurátorok példátlan türelemmel távolítják el milliméteres forgácsokban az ikonok korhadó faalapját, hogy a pigmentréteget új alapra ragaszthassák. Mások négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre szedik le az évszázadok alatt lerakódott kormot a freskókról. Igyekeznek meghosszabbítani a műemlékek életét, noha nincsenek kétségeik afelől, hogy a legtöbbükről mégiscsak mindössze fényképek, rajzok, leírások maradnak meg az utókor számaira. A társadalom tőle telhetően igyekszik nekik segíteni, ha nem is mindig a lehetőségek arányában. A jóakarat azonban megvan. Erre utal az is, hogy újabb és biztosabb pénzforrásokat keresnek, hogy a műemlékeknek legalább egy részét meg lehessen menteni a végleges pusztulástól. LIADI István ÉLŐ HAGYOMÁNYAINK zeneavetor a Peti brigád harci útján A kanizsai Községi Felderítőszövetségben ezekben a napokban a fő téma a felderítők hagyományos bálmáni kerékpártúrája: tíz évvel ezelőtt, 1973 június utolsó napján indult először útjára a kanizsai község felderítőinek kerékpáros alakulata, hogy végigjárja a Petőfi brigád bácskai ón- I kénteseinek harci útját a Tisza mentétől a Dráva partjáig, és július 4-én, a harcosok napján, a I bolmáni emlékműnél rója le ke- I gyeletét mindazok — szerbek, magyarok, horvátok, szlovákok, ru- I szinok — iránt, akik a bolmáni csatában áldozták fel életüket. Az akcióhoz később csatlakoztak a zentaiak és adaiak, majd a szabadkai község (Csantavér) felderítői; az utóbbi években a Tisza mentiekkel rendszeresen együtt kalikáztak a csantavériek is. Az idei, tizenegyedik túra előkészületei zárószakaszukba érkeznek. Ennek kapcsán kerestük fel CSIZMADIA Ilonát, a Községi Felderítő-szövetség elnökét, aki az idei akció részleteiről tájékoztatott bennünket. Hagyománnyá vált már, hogy a túra a kanizsai község valamelyik településéről indul. Idén Horgos lesz a kiindulópont: június 30-án itt gyülekeznek a részvevők és innen indul a kerékpáros karaván július 1-jén csaknem félezer kilométeres útjára. Az első napon Szabadkán (az Akasztottak balladája emlékműnél), Tavankúton és Bajmokon helyezik el a kegyelet koszorúját az elesettek emlékművein és déluán 4 órakor ér a csapat szálláshelyére Pacsérra. A július 2-i útvonal egyben a túra leghosszabb útszakasza is: Moravicán, Bajsán, Kulán, Keresztúron és Hódságon keresztül a késő délutáni órákban érkeznek Gombosra. Mindezekben a helységekben megkoszorúzzák az elesett harcosok és a fasizmus áldozatainak emlékműveit. 3-án Bijelo Brdón, Eszéken (a Sara Bertié helyi közösségben) és Ballyén halad át a csapat Dárdáig, az ünnep előestéjét ott tölti. A harcosok napján Jagodnjak érintésével érkezik a csapat Bolmánra. Itt részt vesz a harcosok napja alkalmából rendezett ünnepségen, majd Petrovacon, Pélmonostoron és Hercegszőlősön keresztül érkezik Vörösmartra, aznapi szálláshelyére. A következő nap Topolyáig kerekeznek a felderítők, közben Batinán, Bezdánban, Zomborban, Kljajicevon, Telecskán helyezik el koszorúikat. A június 6-i útvonal Orahovón, Tornyoson, Csantavéren, Oromon és Trešnjevacon keresztül vezet Adorjánig, ahol a szerbiai népfelkelés évfordulójának előestéjét tölti a kerékpáros csapat. Július 7-én hagyományosan ünnepi hangulatban várja vissza Kanizsa hosszú utat járt felderítőket, s ott bekapcsolódnak a felkelés napjának megünneplésébe. Mint minden évben, idén is aktuális zenés-irodalmi összeállítással készülnek a fiatalok a hosszú útra. Az idei műsor témája az AVNOJ, Sutjeska és Neretva, valamint a Petőfi zászlóalj megalakulásának 40. évfordulója. Az eseményeket versrészletek és forradalmi dalok útján idézi a csapat énekkara, szavalókórusa és fúvós kamaraegyüttese. Ezt a műsort a szálláshelyeken, a bálmáni emlékműnél és Kanizsán, a vissszaérkezéskor mutatja be a csapat. A felkészüléshez tartozik, hogy megkezdődtek a csillagtúrák, melyek célja egyrészt a fizikai felkészülés, másrészt a 8—10 helységből érkező részvevők megismerkedése és a műsor begyakorlása. Az anyagi és a műszaki eszközök biztosítva vannak, így minden esély megvan arra, hogy a korábbi évekhez hasonlóan ismét egy sikeres akciót jegyezzünk be eseménynaptárunkba. Egy olyan akciót, mely élő hagyományaink fenntartásával vívott ki magának elismerést — fejezte be nyilatkozatát Csizmadia Ilona aki maga is több éven keresztül részvevője volt az akciónak. A teljességhez tartozik, hogy a kanizsai rádióklub tagjai is részt vesznek a túrán, mozgó adójuk estéről estére kiröppenti a rádióamatőrök hívójelét: általános hívás ... Itt a Petőfi brigád nyomában ’83 felderítőcsapat mozgóadója... SZÖLLÖSY VÁGÓ László ■Л Fctop. brugaci nudtyiciban *6^ #• Horgos - - Jtonlxso . vi kit* ’ у&вј mo k. Or«m \?£|ДЛ<Јс*ја»» Vv'~ >£2ГУ V A .V Zdtnboi* , ;—Z&nfa- Д ***** /ч~ g) ^ . Ч J JvMla f / -Ж tceresxfcúr 7*------, Л fci'dc \ A tizenegyedik emléktúra vázlata Hazai lexikográfiai tájékoztató A papírhiány és más gondok ellenére is a zágrábi Miroslav Krleža Jugoszláv Lexikográfiai Intézet az idén az eddigi évi kiadásainál háromszor több címszót fog megjelentetni. Az idén öt hónap alatt két nagy mű hagyta el a nyomdát: a Jugoszlávia Enciklopédiája latin betűs II. kötete és a szlovén nyelvű kiadása, s az év végéig még 12 új enciklopédia füzet lát napvilágot. A fentieket dr. Ivo CECIH, a Miroslav Krleža Jugoszláv Lexikográfiai Intézet igazgatója jelentette ki a tegnapi rendes sajtótájékoztatón. hangsúlyozta, hogy jövőre is ugyanilyen ütemű könyvkiadásra számítanak. Elmondta, hogy június végén bemutatják a Josip Broz Titóról szóló enciklopédiás kiadványt, ami horvátszerb nyelven és külön angol nyelven készül. Július 12-én Belgrádban bemutatják a Jugoszlávia Enciklopédiája cirill betűs változatát, majd szeptemberben a macedón nyelvűt is Szkopjéban, ahol kiállítás nyílik a hazai enciklopédia történetéről. Az év végéig a Miroslav Krleža Lexikográfiai Intézet kiadja az első bibliográfiai lexikont, a Jugoszlávia Képzőművészeti Enciklopédiája című sorozat első könyvét. Megjelenik a Jugoszlávia Zenei Lexikona című kiadvány is, továbbá az Erdészeti Enciklopédia II. kötete, valamint néhány más enciklopédiás kiadvány is. (Tanjup) SAJÁTOS SZOBRÁSZAT Ana Bilic szabadkai retrospektív kanja Ana Bešlić, aki a háború utáni szobrásznemzedékhez tartozik, sohasem szakadt el igazán szülőföldjétől, Vajdaságtól. Fiatal éveiben Zágrábban, Bécsben, majd Grazban tanult, inkább csak általános műveltségi tantárgyakat. 1939-ben beiratkozott a belgrádi Képzőművészeti Akadémia szobrászati szakára. A háború kitörésekor hazatért, s a felszabadulás után újra kezdte tanulmányait. Első munkái a realizmushoz vagy az impresszionisztikus ábrázoláshoz állnak közel. Ekkor még küzd az akkori felfogás és az egyéni szemlélete között, öt évet töltött el Toma ROLANDIC műhelyében. Azt vallja, hogy ez volt tanulmányainak legértékesebb periódusa. Valójában ekkor bontakozik ki művészi egyénisége. Ezt követően Henry Moore hatása tapasztalható munkásságában, művészi kibontakozása azonban töretlen. Részt vett Toma Rolandré műhelyében a fasizmus áldozatai szabadkai emlékművének megalkotásában. A háború utáni művésznemzedékre ható különböző áramlatoktól és irányzatoktól elszakadva keresi az egyéni kifejezésmódját. Ekkor bontakozik ki saját szobrászati ábrázolásmódja és stílusa. Az új eszme szellemében tisztul le egyre modernebb formanyelve. A realizmustól eltávolodva közel kerül az expresszionizmushoz. Az ötvenes évektől veszi kezdetét a művészetek modernizálódása. Ana Bešlićre erősen hat a Modern Művészetek Múzeuma. Megalkotja első absztrakt szobrait. Mindjobban I halad a formabontás és a művészi sűrítés felé, végül eljut az asszo■ erációs formák megalkotásának a I periódusáig. Szobrait magas esztétikai igényekkel és a lényeg, a tartalom kiemelésével fogalmazza meg. Hangsúlyozza az anyag, a I szín és a forma plasztikus elemeit. A téma analitikus megfogalmazása után eljut a szintetizált formák I plasztikus ábrázolásáig. Szobrászati formanyelvével együtt letisztulnak I kompozíciós megoldásai is. Asszociációs formáit a koloritikával és a képzőművészeti transzponálás újabb elemeivel gazdagítja. Teljes értékű képplasztikákat hoz létre. Végleg elkötelezi magát az absztrakt formatervezéssel. A tartalmat lélektani motívumokkal itatja át. Ekkor már végleg megszabadult az expresszionista irányvonal minden hatásától, így vall szobrászatéról: „Olyan szobrot szeretnék, amely mentes bármiféle tematikus meghatározásoktól és illusztrációtól.” Nem arra törekszik, hogy a valóság illúzióját, hanem a tényt mint valóságot fejezze ki. Így válik számára a művészet alkotói őszinteséggé. Ana Bešlić kétségkívül a háború utáni nemzedék klasszikusai közé tartozik, igen termékeny munkásságot mondhat magáénak. Szobrászművészetével nevet szerzett nemcsak magának, hanem az egész háború utáni jugoszláv szobrászatnak. Az új korszak nyitányának bábáskodott ő is. Szobrászata ugyanakkor egyedülálló. Egész alkotómunkássága és ....— klasszikus veretűvé vált. UxekmAN Tibor