Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 163-177. szám)
1983-06-21 / 168. szám
1983. június 21., kedd MAGYAR SZÓ NYUGDÍJASOK oldala Harminchatezer nyugdíjasra kevés két otthon Köztársaságközi tanácskozás Újvidéken a korosak elhelyezéséről Hagyományos találkozó színhelye volt az elmúlt héten a tartományi főváros. Újvidéken tartották meg a nyugdíjasok VII. tematikus találkozóját, amelyre minden köztársaság és tartomány elküldte képviselőjét. Miladin Amidžić, az újvidéki városközösség nyugdíjasainak nevében köszöntötte a megjelenteket, majd áttértek az előre megbeszélt témák ismertetésére. A korosak védelméről és általában az otthonban történő elhelyezés feltételeiről és a nyugdíjasok lakásalapjának felhasználásáról a vajdaságiak készítettek beszámolót. Mivel ezt minden részvevő megkapta, Petar BASTIC, a szövetség tartományi titkára röviden vázolta. A második témát a zágrábi egyesület készítette, és a Nyugdíjasok Szövetségének felépítését és működését tartalmazza városközösségi és községi szinten. Eddigi tapasztalatuk például szolgálhat a többi városi egyesület megszervezésére. Harmadikként a Crna Gorában bevált gyakorlatot ismetették, vagyis, hogy miként egyesítették a Rokkantak Szövetségét és a Nyugdíjasok Szövetségét egy szervezetbe, és ez milyen eredményeket hozott a tagság részére. Olvasóink tájékoztatása végett, kivonatosan mindegyik témából közölni fogjuk a legfontosabbakat. Sorozatunkat a vajdaságiaknak a korosak védelméről és az otthonépítés körülményeiről készült ismertetőjével kezdjük. A Vajdasági Nyugdíjasok Szövetsége már 1981-ben tanácskozást tartott a nyugdíjasok és a koros személyek számára építendő otthonokról és a nyugdíjasok napközi tartózkodására szolgáló klubok építéséről. A Tartományi Szociális Kutató Intézet munka jellegű anyagot készített a vajdasági nyugdíjasokról és az egyéb koros személyekről való társadalmi gondoskodással kapcsolatban. Az említett tanácskozáson elhangzott sugalmazások és határozatok arra ösztönözték a tartományi és községi rokkantsági és nyugdíjbiztosítási közösségeket és a községek nyugdíjasszervezeteit, hogy a nyugdíjasok lakásalapjában levő eszközök egy részét társítsák a szociális védelmi érdekközösség, a Harcosok Szövetsége és egyéb társadalmi-politikai szervezetek eszközeivel. A dolgozók a kölcsönösség és a szolidaritás alapján, továbbá a holt munkából eredő jogok révén biztosítják maguknak és családtagjaiknak munkaképességük csökkenése esetére, illetve öreg napjaikra a nyugdíjra, az egészségvédelemre és egyéb juttatásokra való jogot. Azok a személyek, akik nem rendelkeznek a megélhetéshez szükséges eszközökkel, szociális védelemben részesülnek. A nyugdíjasokról, a magatehetetlen, koros személyekről való társadalmi gondoskodásról szólva már túlhaladtuk azt a felfogást, hogy ez valamiféle jótékonykodás. Humánus alapokra helyeztük a róluk való gondoskodást, a koros, magatehetetlen személyeknek és nyugdíjasoknak az otthonokban való elhelyezését, és a számukra fenntartott szolgáltatásokat. Az otthonokban élő és szolgáltatásokat igénybe vevő nyugdíjasoknak és koros személyeknek lehetőséget teremtettünk társadalmi, munka jellegű, művelődési, szórakozási és egyéb tevékenységük folytatására. A gyakorlatban lehetőséget teremtettünk arra is, hogy az otthonban élőket meglátogathassák családtagjaik, rokonaik, barátaik, hogy az otthonok lakói látogathassák a város művelődési rendezvényeit, utazásokat tegyenek szűkebb környezetükben vagy az ország területén. Következésképpen az otthonokban élő koros személyek biztonságban érzik magukat környezetükben és a társadalom egészében. A lakosság egytizede 65 évnél idősebb Az 1981. évi népszámlálás szerint, Vajdaság SZAT lakosainak 10,3 százaléka 65 évnél idősebb. Újvidéken is hasonló az arány. Újvidéken 36 000 nyugdíjas él. Számuk évenként 4,2 százalékkal növekszik. 1975-ben létesült Újvidéken a Gerontológiai Központ, mint kiemelt társadalmi fontosságú munkaszervezet. A központnak két objektuma van: a futaki 210 ágyas, a hagyományos jellegű nyugdíjasok és aggok otthona, valamint az újvidéki 189 ágyas szálloda jellegű otthon. Ennek az otthonnak a bővítésével, amelyre már előteremtettük az eszközöket, 220-ra növekszik a befogadóképesség. Most folynak az előkészületek még egy szálloda jellegű otthon építésére Újvidéken, az Újtelepen. Ez az objektum 250 nyugdíjas és koros személy számára nyújt majd otthont. A Gerontológiai Központ statútuma a következőkben állapítja meg a munkaszervezet alaptevékenységét: — a nyugdíjasok és a koros személyek ellátása, illetve az elhelyezésükről, az étkezésükről az egészségügyi szolgáltatásokról, valamint a munka jellegű, művelődési, szórakozási és egyéb tevékenységükről való gondoskodás; a koros és egyéb felnőtt személyek házi ápolása és más jellegű ápolása, illetve a táplálkozásukra, személyi higiéniájukra és a háztartásukkal kapcsolatos egyéb teendőkre vonatkozó szolgáltatások nyújtása. Magas a foglalkoztatottak száma A futakinyugdíjasok és koros személyek otthonában a bennlakók életkor szerinti megoszlása 1982- ben a következő volt: Hatvan évnél fiatalabb — 38, 60—70 éves — 39, 70—80 éves — 89, 80—90 éves 141 és 90 éven felüli — 16 személy. Az otthonnak összesen 323 lakója volt, közülük 205 nő és 118 férfi. A "Jogdíjasok és koros személyek újvidéki otthonában a múlt évben a következő volt a bennlakók életkor szerinti megoszlása: Hatvan évnél fiatalabb — 9, 60— 70 éves — 16, 70—80 éves — 69, 80— 90 éves — 143 és 90 éven felüli — 18 személy. A 255 bennlakó közül 181 nő és 74 férfi. Az újvidéki Gerontológiai Központ két otthonában 390 koros személyről gondoskodnak. A bennlakók számához viszonyítva magas a foglalkoztatottak száma, pedig ha figyelembe vesszük, hogy a Gerontológiai Központ bevételének alapját a szolgáltatások díja képezi, amelyet a bennlakók fizetnek, akkor nyilvánvaló, hogy ily módon növekszik az otthonok szolgáltatási díja. 1982-ben az újvidéki nyugdíjas otthonban az elhelyezés díja az önálló bennlakók számára 6800—9300, a gondozásra szorulók számára pedig 7855— 10 800 dinár volt. Ugyanebben az időszakban a nyugdíjasok és koros személyek futaki otthonában a bennlakás havi díja az önálló személyek újvidéki otthonában 38,2, gondozásra szorulók számára pedig 7020 és 9300 dinár között alakult. Negyvenszázalékos áremelés A városi árügyi közösség 1983. április 15-én döntést hozott arról, hogy a nyugdíjasok és koros személyes, újvidéki otthonában 38,2, a futaki otthonban pedig 45,3 százalékkal drágul a szolgáltatások díja. A Gerontológiai Központ szintjén 40,8 százalékos az áremelkedés. Ezt a következőképpen indokolták: a Gerontológiai Közpoint túllépte a város illetékességébe tartozó árkiigazítási keretet, a városi árügyi közösség küldöttei ennek ellenére úgy vélik, hogy a Gerontológiai Központnak jóvá kell hagyni a szolgáltatások díjszabásának kiigazítását, szem előtt tartva, hogy ezek alacsonyabbak, mint a többi városban. Most, tehát az újvidéki, umámi otthonban az egyágyas lakosztályban 17 880 dinár a legdrágább elhelyezés, (eddig 9300 dinár volt), a legolcsóbb pedig a kétágyasban 9406 dinár (eddig 6800 dinár volt). Futakon az egyágyas szobában való elhelyezés havi 7000 dinárról 10 877 dinárra, a négyágyas szobában pedig 5100 dinárról 7396 dinárra növekedett. Az áremelésről szóló tájékoztatóban csak az önálló bennlakókra vonatkozó díjszabást ismertették, és nem szóltak a gyámolításra szoruló bennlakókra vonatkozó szolgáltatási díjakról, amelyek, miként az 1983. évi jelentésből látjuk, jóval magasabbak. Az otthonok költségeinek fedezésében a szolgáltatások díja mellett részt vesznek a szociális védelmi önigazgatási érdekközösségek, valamint a rokkantsági és nyugdíjbiztosítási községi érdekközösségek. A Gerontológiai Központ 1982. évi jelentésében olvashatjuk, hogy tavaly a szolgáltatások díjából egyik otthonban sem sikerült fedezni a költségeket. A pénzügyi helyzet arra utal, hogy növelni kell a szolgáltatások havi díját. Ennek következtében egybe kell hangolni a központ dolgozóinak számát, a bennlakók, illetve a szolgáltatásokat igénybe vevők számával, tehát, hogy a bennlakók számához viszonyítva csökkenjen a foglalkoztatottak száma. Indokolt az a vélemény, hogy felül kellene vizsgálni a foglalkoztatottak számát a központ szolgáltatásait igénybe vevők számához viszonyítva. Belgrádban, Zágrábban, Szkopjéban, valamint a többi városban az otthonokban a foglalkoztatottak és a bennlakók arányszáma sokkal kedvezőbb mint Újvidéken. (Sz. G.) Petar Baštić, a vajdasági szövetség titkára az otthonok építésének szükségességéről beszél A nyugdíjasok köztársaságközi találkozójának részvevői 15 A meseszép Iranban nyaraltam Mint minden évben, a temeráni nyugdíjas egyesület az idén is megszervezte tagjai nyaraltatását. A jelentkezők közül 25-en teljesen ingyen, 9-en pedig 75 százalékos kedvezményt kapnak. Az első csoport már vissza is érkezett. Az útirány a különböző fürdőhelyek és a tenger — hallottuk az egyesületben. Felkerestük a napokban az egyik, a nyaralásról már visszatért nyugdíjast, hogy elbeszélgessünk vele. A 70 éves Mészáros János minderről és életéről a következőket mondta: Mint minden szegényember a múltban, jómagam is napszámodként kezdtem az életemet. 1951-ben kerültem az Union malomba, kétkezi munkás voltam. Dolgoztam a régi malomban is. Tizenkét évig a lisztet töltögettem a zsákokba, amit össze is kellet rakni, ezek ötven—nyolcvan kilósak voltak. Később szitaőr lettem, majd a megromlott egészségi állapotom miatt éjjeliőrként folytattam a munkát, egészen nyugdíjaztatásomig, azaz 1874-ig. Nyugdíjas éveim nem unalmasak, mert akad munka a ház körül. Négy gyereket neveltem fel, ha szükség van segítségre, apus náluk is megjelenik. Kezdettől fogva tagja vagyok az egyesületnek, nyaralni azonban az ő révükön csak az idén voltam először a meseszép Igranéban. A Novi Rád Szállóiban laktunk, kitűnő volt az ellátás, de ez idő is kedvezett, és így felejthetetlen élménnyel tértem haza. Egyszer azonban már voltam a tengeren, még amikor a malomban dolgoztam. Huszonnégy évig voltam a malomban. Sajnos a betegségem miatt rokkantsági nyugdíjba kellett mennem. A nyaralásról visszatérve elmondhatom, hogy együtt üdültkét temerini, egy járeki és egy durdevón nyugdíjas. A többiek másfelé mentek. János bácsinak minderről nem volt több mondanivalója, de akaratlanul is felidéződött bennünk a régmúlt idők mostoha sorsa, amikor a szegény ember tenger helyett a Sajóti verejtékében fürdött kinn, a búza-, a kukorica-, a kenderföldeken, vagy éppenséggel a kubikosárokban. Ezért a jobbért nagy árat fizetett hazánk népe, de a cél, amit maga elé tűzött, megérte. ERŐS Ilona Hiányzik a munka VÍZI Máriának havonta 6100 dinár nyugdíjat kézbesít ki a postás. Néhány évvel ezelőtt ment nyugdíjba az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskolából. Takarítónő volt. A kivetkezőket mesélte: — Tizenhárom éves koromban kezdtem el dolgozni. Először pesztonka voltam, majd Orient nyomdában zacskókat ragasztottam, később a selyemgyárban dolgoztam. Félárva gyereknek ilyen a sorsa. Édesapám nem törődött velem miután anyám meghalt. Sőt goromba is volt hozzám, szerencsére mostohaanyám szeretett. De dolgoznom kellett. Korán férjhez mentem, hat gyermeket szültem. Férjem vasutas volt. — A hat gyermek sorsa? — Mind dolgozik, mindnek szakmája van. Ketten az NSZK- ban dolgoznak, a legfiatalabb Szabadkán postatisztviselő. Az újvidéken élők minden hétfőn eljönnek hozzám, szerdán én megélek Jolihoz, pénteken meg Ilonkához. Különben tizenhárom unokám és hat dédunokám van. A lányok is korán férjhez mentek. A gyerekek nagyon figyelmesek velem, a külországban dolgozókkal állandóan levelezek. — Hogyan került az iskolába takarítónak? — Ott hagytam abba, hogy a selyemgyárban dolgoztam, majd utána egy évig a várban dolgoztam a kertészetben. Ekkor szóltak, hogy az Arany János iskolába takarítónőt keresnek. Beléptem oda dolgozni, majd amikor egyesült a Petőfi Sándor iskolával, akkor oda kerültem, s egészen a nyugdíjaztatásomig ott dolgoztam. — Két évtizeden át dolgozott az iskolában. Hiányzik-e a gyermekzsivaj, a munka? — Mondhatom, nagyon hiányzik Hatvanhárom éves vagyok, s gyermekkorom óta nagyon megszoktam a munkát. — Hogyanjön ki a nyugdíjból? — Nem panaszkodhatok, mert a hátbér mindössze 350 dinár, de nekem kell minden javítást elvégeztetnem a lakás körül és benn a lakásban is. — A heti látogatónapokon kívül hogyan telik el az idő? — Rendszeresen főzök, a húst nem hagyom ki az étrendből, mert a hasamon nem spórolok. Van tévém, mosógépem, meg minden, ami máma már nem számít fényűzésnek. Ezenkívül kézimunkásom, asztalterítő-garnitúrákat készítek. A lányaimnak készül a legtöbb, s néha eladásra is. Hát így telnek a napjaim, ha egyedül vagyok, csendben, aztán, ha jönnek a gyerekek, akkor persze hangos a lakás. K. O. Vizi Mária, újvidéki nyugdíjas Plitvicében gyönyörködtünk Kiránduláson voltak a szabadkai nyugdíjasok A szabadkai nyugdíjasok egy 52 tagú csoportja a Gerontológiai Központ rendezésében társas kiránduláson vett részt. E hó 5-én, 6- án és 7-én a Plitvicei-tavakat, valamint a történelmi nevezetességű városokat és múzeumokat látogatták meg. Kora reggel indultunk, s a késő esti órákban érkeztünk a Plitvicei-tavakhoz. Két éjszakát töltöttünk a víkendszerűen épített házakban. Másnap a kora reggeli órákban indultunk el a festői szépségű Plitvicei-tavak megtekintésére. A 6—7 kilométeres távot autóbuszon tettük meg. Az alsó tavak festményi szépségnek voltak. Különösen a magas vízesések nyerték meg valamennyiünk tetszését, ahol néhány órát töltöttünk. Utunkat egy váratlan szakadó eső zavarta meg, amely késő délutánig, sőt egész éjjel tartott. Így az idő rövidsége miatt nem tudtuk meglátogatni a tavak felső részét. Vacsora után harmonikájunk olyan jó hangulatot teremtett, hogy néhányan a fiatalabbak közül még táncoltak is, csárdást, kólót és valóért. Harmadnap a kora reggeli órákban a történelmi nevezetességű városokba, Bihacra, Jajcéra, Drvarra indultunk, ahol megtekintettük a múzeumokat. Az ott-tartózkodó felügyelők nagy előzékenységgel fogadtak és ismertették a háború borzalmas eseményeit. Külön élményt jelentett számunkra Jajcén Moša Pijadz életnagyságú emlékszobra. Hazafelé megálltunk Banjalukán is, ahol egy órát városnézéssel töltöttünk, s szabadtéri előadáson alkalmunk volt látni a népi táncosokat. Végül versek, szavalatok, különböző tréfák és harmonikaszó mellett hajnali 3 órára értünk haza. Az út valamennyiünk számára igen fáradságos volt, de egyöntetű véleményünk, hogy megérte, mert tanulságos dolgokat tudtunk, meg, és a háromnapos kirándulás valamennyiünknek sokáig az emlékezetében marad. CZÉGER Lajos, nyugdíjas