Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 163-177. szám)

1983-06-21 / 168. szám

1983. június 21., kedd MAGYAR SZÓ NYUGDÍJASOK oldala Harminchatezer nyugdíjasra kevés két otthon Köztársaságközi tanácskozás Újvidéken a korosak elhelyezéséről Hagyományos találkozó színhelye volt az elmúlt héten a tar­tományi főváros. Újvidéken tartották meg a nyugdíjasok VII. te­matikus találkozóját, amelyre minden köztársaság és tartomány elküldte képviselőjét. Miladin Amidžić, az újvidéki városközös­­ség nyugdíjasainak nevében köszöntötte a megjelenteket, majd át­tértek az előre megbeszélt témák ismertetésére. A korosak védelméről és általában az otthonban történő el­helyezés feltételeiről és a nyugdíjasok lakásalapjának felhasználá­sáról a vajdaságiak készítettek beszámolót. Mivel ezt minden rész­vevő megkapta, Petar BASTIC, a szövetség tartományi titkára rö­viden vázolta. A második témát a zágrábi egye­sület készítette, és a Nyugdíjasok Szövetségének felépítését és műkö­dését tartalmazza városközösségi és községi szinten. Eddigi tapasztala­tuk például szolgálhat a többi vá­rosi egyesület megszervezésére. Harmadikként a Crna Gorában bevált gyakorlatot ismetették, vagyis, hogy miként egyesítették a Rokkantak Szövetségét és a Nyugdíjasok Szövetségét egy szer­vezetbe, és ez milyen eredménye­ket hozott a tagság részére. Olvasóink tájékoztatása végett, kivonatosan mindegyik témából kö­zölni fogjuk a legfontosabbakat. Sorozatunkat a vajdaságiaknak a korosak védelméről és az otthon­építés körülményeiről készült is­mertetőjével kezdjük. A Vajdasági Nyugdíjasok Szövet­sége már 1981-ben tanácskozást tartott a nyugdíjasok és a koros személyek számára építendő ott­honokról és a nyugdíjasok napközi tartózkodására szolgáló klubok épí­téséről. A Tartományi Szociális Kutató Intézet munka jellegű anya­got készített a vajdasági nyugdí­jasokról és az egyéb koros sze­mélyekről való társadalmi gon­doskodással kapcsolatban. Az em­lített tanácskozáson elhangzott su­­galmazások és határozatok arra ösztönözték a tartományi és köz­ségi rokkantsági és nyugdíjbizto­sítási közösségeket és a községek nyugdíjasszervezeteit, hogy a nyug­díjasok lakásalapjában levő esz­közök egy részét társítsák a szo­ciális védelmi érdekközösség, a Harcosok Szövetsége és egyéb tár­sadalmi-politikai szervezetek esz­közeivel. A dolgozók a kölcsönösség és a szolidaritás alapján, továbbá a holt munkából eredő jogok révén biz­tosítják maguknak és családtagja­iknak munkaképességük csökkené­se esetére, illetve öreg napjaikra a nyugdíjra, az egészségvédelemre és egyéb juttatásokra való jogot. Azok a személyek, akik nem rendelkez­nek a megélhetéshez szükséges esz­közökkel, szociális védelemben ré­szesülnek. A nyugdíjasokról, a magatehetet­len, koros személyekről való tár­sadalmi gondoskodásról szólva már túlhaladtuk azt a felfogást, hogy ez valamiféle jótékonykodás. Hu­mánus alapokra helyeztük a róluk való gondoskodást, a koros, ma­gatehetetlen személyeknek és nyugdíjasoknak az otthonokban va­ló elhelyezését, és a számukra fenntartott szolgáltatásokat. Az otthonokban élő és szolgáltatásokat igénybe vevő nyugdíjasoknak és koros személyeknek lehetőséget te­remtettünk társadalmi, munka jel­legű, művelődési, szórakozási és egyéb tevékenységük folytatására. A gyakorlatban lehetőséget terem­tettünk arra is, hogy az otthon­ban élőket meglátogathassák csa­ládtagjaik, rokonaik, barátaik, hogy az otthonok lakói látogathassák a város művelődési rendezvényeit, utazásokat tegyenek szűkebb kör­nyezetükben vagy az ország terü­letén. Következésképpen az ottho­nokban élő koros személyek biz­tonságban érzik magukat környe­zetükben és a társadalom egészé­ben. A lakosság egytizede 65 évnél idősebb Az 1981. évi népszámlálás sze­rint, Vajdaság SZAT lakosainak 10,3 százaléka 65 évnél idősebb. Újvidéken is hasonló az arány. Újvidéken 36 000 nyugdíjas él. Számuk évenként 4,2 százalékkal növekszik. 1975-ben létesült Újvi­déken a Gerontológiai Központ, mint kiemelt társadalmi fontossá­gú munkaszervezet. A központnak két objektuma van: a futaki 210 ágyas, a hagyo­mányos jellegű nyugdíjasok és ag­gok otthona, valamint az újvidéki 189 ágyas szálloda jellegű otthon. Ennek az otthonnak a bővítésével, amelyre már előteremtettük az esz­közöket, 220-ra növekszik a befo­gadóképesség. Most folynak az előkészületek még egy szálloda jellegű otthon építésére Újvidéken, az Újtelepen. Ez az objektum 250 nyugdíjas és koros személy számára nyújt majd otthont. A Gerontológiai Központ statú­tuma a következőkben állapítja meg a munkaszervezet alaptevé­kenységét: — a nyugdíjasok és a koros sze­mélyek ellátása, illetve az elhe­lyezésükről, az étkezésükről az egészségügyi szolgáltatásokról,­ va­lamint a munka jellegű, művelő­dési, szórakozási és egyéb tevé­kenységükről való gondoskodás;­­ a koros és egyéb felnőtt sze­mélyek házi ápolása és más jel­legű ápolása, illetve a táplálkozá­sukra, személyi higiéniájukra és a háztartásukkal kapcsolatos egyéb teendőkre vonatkozó szolgáltatások nyújtása. Magas a foglalkoztatottak száma A futaki­­nyugdíjasok és koros személyek otthonában a bennlakók életkor szerinti megoszlása 1982- ben a következő volt: Hatvan évnél fiatalabb — 38, 60—70 éves — 39, 70—80 éves — 89, 80—90 éves 141 és 90 éven felüli — 16 személy. Az otthonnak összesen 323 lakója volt, közülük 205 nő és 118 férfi. A "Jogdíjasok és koros szemé­lyek újvidéki otthonában a múlt évben a következő volt a bennla­kók életkor szerinti megoszlása: Hatvan évnél fiatalabb — 9, 60— 70 éves — 16, 70—80 éves — 69, 80— 90 éves — 143 és 90 éven felüli — 18 személy. A 255 bennlakó közül 181 nő és 74 férfi. Az újvidéki Gerontológiai Köz­pont két otthonában 390 koros sze­mélyről gondoskodnak. A bennla­kók számához viszonyítva magas a foglalkoztatottak száma, pedig ha figyelembe vesszük, hogy a Ge­rontológiai Központ bevételének alapját a szolgáltatások díja ké­pezi, amelyet a bennlakók fizet­nek, akkor nyilvánvaló, hogy ily módon növekszik az otthonok szol­gáltatási díja. 1982-ben az újvi­déki nyugdíjas otthonban az elhe­lyezés díja az önálló bennlakók számára 6800—9300, a gondozásra szorulók számára pedig 7855— 10 800 dinár volt. Ugyanebben az időszakban a nyugdíjasok és koros személyek futaki otthonában a bennlakás havi díja az önálló sze­mélyek újvidéki otthonában 38,2, gondozásra szorulók számára pe­dig 7020 és 9300 dinár között ala­kult. Negyvenszázalékos áremelés A városi árügyi közösség 1983. április 15-én döntést hozott arról, hogy a nyugdíjasok és koros sze­mélyes, újvidéki otthonában 38,2, a futaki otthonban pedig 45,3 szá­zalékkal drágul a szolgáltatások díja. A Gerontológiai Központ szintjén 40,8 százalékos az áremel­kedés. Ezt a következőképpen indo­kolták: a Gerontológiai Közpoint túllépte a város illetékességébe tartozó árkiigazítási keretet, a vá­rosi árügyi közösség küldöttei en­nek ellenére úgy vélik, hogy a Ge­rontológiai Központnak jóvá kell hagyni a szolgáltatások díjszabásá­nak kiigazítását, szem előtt tart­va, hogy ezek alacsonyabbak, mint a többi városban. Most, tehát az újvidéki, u­mámi otthonban az egy­ágyas lakosztályban 17 880 dinár a legdrágább elhelyezés, (eddig 9300 dinár volt), a legolcsóbb pedig a kétágyasban 9406 dinár (eddig 6800 dinár volt). Futakon az egyágyas szobában való elhelyezés havi 7000 dinárról 10 877 dinárra, a négyágyas szo­bában pedig 5100 dinárról 7396 di­nárra növekedett. Az áremelésről szóló tájékoztatóban csak az önál­ló bennlakókra vonatkozó díjsza­bást ismertették, és nem szóltak a gyámolításra szoruló bennlakókra vonatkozó szolgáltatási díjakról, amelyek, miként az 1983. év­i je­lentésből látjuk, jóval magasabbak. Az otthonok költségeinek fedezé­sében a szolgáltatások díja mellett részt vesznek a szociális védelmi önigazgatási érdekközösségek, va­lamint a rokkantsági és nyugdíj­­biztosítási községi érdekközössé­gek. A Gerontológiai Központ 1982. évi jelentésében olvashatjuk, hogy tavaly a szolgáltatások díjából egyik otthonban sem sikerült fe­dezni a költségeket. A pénzügyi helyzet arra utal, hogy növelni kell a szolgáltatások havi díját. Ennek következtében egybe kell hangol­ni a központ dolgozóinak számát, a bennlakók, illetve a szolgáltatáso­kat igénybe vevők számával, te­hát, hogy a bennlakók számához viszonyítva csökkenjen a foglal­koztatottak száma. Indokolt az a vélemény, hogy fe­lül kellene vizsgálni a foglalkoz­tatottak számát a központ szolgál­tatásait igénybe vevők számához viszonyítva. Belgrádban, Zágráb­ban, Szkopjéban, valamint a többi városban az otthonokban a foglal­koztatottak és a bennlakók arány­­száma sokkal kedvezőbb mint Új­vidéken. (Sz. G.) Petar Baštić, a vajdasági szövetség titkára az otthonok építésének szükségességéről beszél A nyugdíjasok köztársaságközi találkozójának részvevői 15 A meseszép Iranban nyaraltam Mint minden évben, a temeráni nyugdíjas egyesület az idén is megszervezte tagjai nyaraltatását. A jelentkezők közül 25-en telje­sen ingyen, 9-en pedig 75 száza­lékos kedvezményt kapnak. Az el­ső cso­port már vissza is érkezett. Az útirány a különböző fürdőhe­lyek és a tenger — hallottuk az egyesületben. Felkerestük a na­pokban az egyik, a nyaralásról már visszatért nyugdíjast, hogy elbeszélgessünk vele. A 70 éves Mészáros János mind­erről és életéről a következőket mondta: Mint minden szegényem­ber a múltban, jómagam is nap­számodként kezdtem az életemet. 1951-ben kerültem az Union ma­lomba, kétkezi munkás voltam. Dolgoztam a régi malomban is. Tizenkét évig a lisztet töltöget­tem a zsákokba, amit össze is kel­let rakni, ezek ötven—nyolcvan kilósak voltak. Később szitaőr lettem, majd a megromlott egész­ségi állapotom miatt éjjeliőrként folytattam a munkát, egészen nyugdíjaztatásomig, azaz 1874-ig. Nyugdíjas éveim nem unalmasak, mert akad munka a ház körül. Négy gyereket neveltem fel, ha szükség van segítségre, apus náluk is megjelenik. Kezdettől fogva tagja vagyok az egyesületnek, nyaralni azonban az ő révükön csak az idén voltam először a meseszép Igranéban. A Novi Rád Szállóiban laktunk, ki­tűnő volt az ellátás, de ez idő is kedvezett, és így felejthetetlen él­ménnyel tértem haza. Egyszer azonban már voltam a tengeren, még amikor a malomban dolgoz­tam. Huszonnégy évig volta­m a ma­lomban. Sajnos a betegségem miatt rokkantsági nyugdíjba kellett mennem. A nyaralásról visszatér­ve elmondhatom, hogy együtt üdült­­két temerini, egy járeki és egy durdevón nyugdíjas. A többi­ek másfelé mente­k. János bácsinak minderről nem volt több mondanivalója, de aka­ratlanul is felidéződött bennünk a régmúlt idők mostoha sorsa, ami­kor a szegény ember tenger he­lyett a Sajóti verejtékében fürdött kinn, a búza-, a kukorica-, a ken­­derföldeken, vagy éppenséggel a kubikosárokban. Ezért a jobbért nagy árat fizetett hazánk népe, de a cél, amit maga elé tűzött, meg­érte. ERŐS Ilona Hiányzik a munka VÍZI Máriának havonta 6100 dinár nyugdíjat kézbesít ki a pos­tás. Néhány évvel ezelőtt ment nyugdíjba az újvidéki Petőfi Sán­dor Általános Iskolából. Takarí­tónő volt. A k­ivetkezőket mesél­te: — Tizenhárom éves koromban kezdtem el dolgozni. Először pesz­­tonka voltam­, majd Orient nyom­dában zacskókat ragasztottam, később a selyem­gyárban dolgoz­tam. Félárva gyereknek ilyen a sorsa. Édesapám nem törődött ve­lem miután anyám meghalt. Sőt goromba is volt hozzám, szeren­csére mostohaanyám szeretett. De dolgoznom kellett. Korán férjhez mentem, hat gyermeket szültem. Férjem vasutas volt. — A hat gyermek sorsa? — Mind dolgozik, mindnek szakmája van. Ketten az NSZK- ban dolgoznak, a legfiatalabb Szabadkán postatisztviselő. Az újvidéken élők minden hétfőn el­jönnek hozzám, szerdán én me­gélek Jolihoz, pénteken meg Ilon­kához. Különben tizenhárom uno­kám és hat dédunokám van. A lányok is korán férjhez mentek. A gyerekek nagyon figyelmesek velem, a külországban dolgozók­kal állandóan levelezek. — Hogyan került az iskolába takarítónak? — Ott hagytam abba, hogy a selyemgyárban dolgoztam, majd utána egy évig a várban dolgoz­tam a kertészetben. Ekkor szól­tak, hogy az Arany János iskolá­ba takarítónőt keresnek. Belép­tem­ oda dolgozni, majd amikor egyesült a Petőfi Sándor iskolával, akkor oda kerültem, s egészen a nyugdíjaztatásomig ott dolgoztam. — Két évtizeden át dolgozott az iskolában. Hiányzik-e a gyer­mekzsivaj, a munka? — Mondhatom, nagyon hiány­zik Hatvanhárom éves vagyok, s gyermekkorom óta nagyon meg­szoktam a munkát. — Hogyan­­jön ki a nyugdíj­ból? — Nem panaszkodhatok, mert a hátbér mindössze 350 dinár, de nekem kell minden javítást elvé­geztetnem a lakás körül és benn a lakásban is. — A heti látogatónapokon kívül hogyan telik el az idő? — Rendszeresen főzök, a húst nem hagyom ki az étrendből, mert a hasamon nem spórolok. Van tévém, mosógépem, meg min­den, ami máma már nem számít fényűzésnek. Ezenkívül kézimun­kásom, asztalterítő-garnitúrákat készítek. A lányaimnak készül a legtöbb, s néha eladásra is. Hát így telnek a napjaim, ha egyedül vagyok, csendben, aztán, ha jön­nek a gyerekek, akkor persze hangos a lakás. K. O. Vizi Mária, újvidéki nyugdíjas Plitvicében gyönyörködtünk Kiránduláson voltak a szabadkai nyugdíjasok A szabadkai nyugdíjasok egy 52 tagú csoportja a Gerontológiai Központ rendezésében társas kiránduláson vett részt. E hó 5-én, 6- án és 7-én a Plitvicei-tavakat, valamint a történelmi nevezetességű városokat és múzeumokat látogatták meg. Kora reggel indultunk, s a késő esti órákban érkeztünk a Plit­­vicei-tavakhoz. Két éjszakát töltöttünk a víkendszerűen épített há­zakban. Másnap a kora reggeli órákban indultunk el a festői szép­ségű Plit­vicei-tavak megtekintésére. A 6—7 kilométeres távot a­utó­buszon tettük meg. Az alsó tavak festményi szépségnek voltak. Kü­lönösen a magas vízesések nyerték meg valamennyiünk tetszését, ahol néhány órát töltöttünk. Utunkat egy váratlan szakadó eső za­varta meg, amely késő délutánig, sőt egész éjjel tartott. Így az idő rövidsége miatt nem tudtuk meglátogatni a tavak felső részét. Va­csora után harmonik­ájunk olyan jó hangulatot teremtett, hogy né­hányan a fiatalabbak közül még táncoltak is, csárdást, kólót és val­óért. Harmadnap a kora reggeli órákban a történelmi nevezetességű városokba, Bihacra, Jajcéra, Drvarra indultunk, ahol megtekintet­tük a múzeumokat. Az ott-tartózkodó felügyelők nagy előzékeny­séggel fogadtak és ismertették a háború borzalmas eseményeit. Kü­lön élményt jelentett számunkra Jajcén Moša Pijadz életnagyságú emlékszobra. Hazafelé megálltunk Banjalukán is, ahol egy órát vá­rosnézéssel töltöttünk, s szabadtéri előadáson alkalmunk volt látni a népi táncosokat. Végül versek, szavalatok, különböző tréfák és harmonikaszó mellett hajnali 3 órára értünk haza. Az út valamen­nyiünk számára igen fáradságos volt, de egyöntetű véleményünk, hogy megérte, mert tanulságos dolgokat tudtunk, meg, és a három­napos kirándulás valamennyiünknek sokáig az emlékezetében ma­rad. CZÉGER Lajos, nyugdíjas

Next