Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 163-177. szám)
1983-06-18 / 165. szám
1983. június 18., szombat Keresetemelés mellékzöngékkel Mi történt a Karlócai Gimnáziumban Vagy két hónapja furcsa hírek keringenek a Karlócai Gimnázium Iskolaközpontról. Hivatalos körökben félhangosan, magánbeszélgetésben beavatottként fontoskodva tudni vélik: lám, Karlócán tudják, „hogy kell ezt csinálni” Kevés volt a keresettük, erre kerek-perec sztrájkba léptek, és kaptak 50 százalékos emelést, mellékesen pedig egy teljes havi keresetet fájdalomdíjkérat. Ennyi a mese. Megpróbáltunk utánajárni, mi történt, mi történik a Karlócai Gimnáziumban. Nevenka DOBRONJOVSKI igazgatónőtől megtudtuk, hogy 1977 óta, amikor is az egységes középfokú oktatás különvált és új, városi szintű érdekközösséget alkotott, míg a szakirányú oktatás megmaradt tartományi szinten, az övéké a legszegényebb középiskola. Az utóbbi anyagilag lemaradt és mind hátrányosabb helyzetbe került, a városi érdekközösségnek pedig „alkalmasabbak voltak a kritériumai” (magyarán: jobban fizetett). A szakirányú oktatásiak között végül az úgynevezett „társadalmi tevékenységűek” kerültek egészen súlyos helyzetbe, ugyanis „termelési” társaik (gépészeti, elektrotechnikai, mezőgazdasági stb. szakközépiskolák) együttműködnek a gazdasággal és jövedelemre is szert tesznek. Arra viszont már nem volt megoldás, mi legyen a jogi, kulturológiai, fordítói, levéltárosi stb. szakokkal. Négy tekintélyes iskoláról van szó: a Jovan Jovanovic Zmaj (társadalmi tevékenységű), az Április 7-e (egészségügyi), a Bogdan Šuput (formatervezés) és a Karlócai Gimnázium (fordítói, kulturológiai, archivisztikai irányzat). A legutóbbi állt mindig a legrosszabbul. Az igazgatónő a továbbiakban elmondta, hogy a személyi jövedelem emelkedése tény, s nem is ötven, hanem ötvenöt százalékos. Április elseje óta érvényes, a különbséget visszamenőleg, 1983. január 1-jétől is megtérítik. Szerinte viszont munkabeszüntetésről szó sem volt náluk, csak „némi elégedetlenséget” lehetetttapasztalni, mert „nem mindenki értelmezte helyesen” az új törvény meghozatalával előállt anyagi helyzetet. (Az áprilisi szövetségi törvény 13 százalékosra szabja a személyi jövedelem emelkedésének felső határát a társadalmi tevékenységekben.) Stanko ŠUŠNJAK, a városi társadalmitevékenység-ügyi bizottság titkára szerint még nézeteltérés sem volt a tanárokat idejében és részletesen tájékoztatták a jövedelem emelkedéséről, s avval ők egyetértettek. Szükség volt tehát újabb látogatást tenni a Karlócai Gimnáziumban ahhoz, hogy fényt derítsünk a tényekre. Beszélgetőpartnereink ezúttal Jelica JURIC, az iskolapárt alapszervezetének titkára Zoran MICUNOVIC, három szakirány vezetője és Ivan FINK, a dolgozók gyűlésének elnöke, mindannyian gyakorló tanárok. Elmondták, hogy igenis nagy elégedetlenséget váltott ki küldöttük jelentése április közepén az említett 13 százalékról, hiszen őket már tavaly december óta hitegetik az 50—60 százalékkal. És hiába ígértek nekik úgynevezett „szelektív részesedést” (vagyis igazságosabb elosztást), őket már alig lehetett megnyugtatni. így történt, hogy a nagy hirtelen összehívott dolgozói gyűlésen elhangzott olyan javaslat is: be kellene szüntetni a munkát. A végül mégis megkapott keresetemelést pedig nem tekinthetik véglegesnek, mondták, hiszen még mindig nem egyenlíti ki anyagilag az övékét a többi középiskolával. Az ötvenöt százalékot a négy legjobban rászoruló munkaszervezet kapta, de egyformán,tehát mások a nagyobb összeget vehették alapul, s most névleg is még nagyobb különbségek adódtak. Karlócán eddig az átlagkereset 11 000— 12 000 dinár körül volt, most 18 000—19 000 dinár. Az iskolában munkabeszüntetésre mégsem került sor, ez tény, állítják a tanárok, s szégyen is volna, ha a hatszáz diák látná kárát a huzavonának. A „huzavonát” pedig egészen pontosan végül csak a jegyzőkönyvből sikerült rekonstruálnunk. íme a tények: 1983. április 15-e. A dolgozók gyűlésén „elkeseredést” vált ki, hogy a várva várt keresetemelésből gyakorlatilag nem lett semmi. A felszólalók hangsúlyozták: évek óta türelemmel várják, hogy a rossz munkakörülményeken legalább az elfogadhatóbb díjazás enyhítsen. A tanári kar kétharmada ugyanis naponta utazik, senkit tájékoztattak rendszeresen és kimerítően nehéz anyagi helyzetükről, de süket fülekre találtak mindeddig. A Karlócai Gimnázium Iskolaközpont esete egyelőre lezárult. A tanárok állásfoglalása világos — de szükség törvényt bont. Ebből remélhetőleg sokan levonták a tanulságot. Mert néhány alapvető kérdés alighanem még mindig nyílt maradt. JUHÁSZ L. Géza Május 25-i díjasok A Szerb SZK Elnökségében tegnap ünnepélyesen átadták az idei Május 25-e díjakat, a köztársaság legnagyobb díjait. Sok köztársasági tisztségviselő és közéleti dolgozó jelenlétében a díjakat a jutalmazottaknak dr. Zlatija PJUKIC VEIJTOVIC, a Szerb SZK Képviselőházának alelnöke adta át. Az idén Május 25-e díjat kapott a törökkanizsai iskoláskor előtti intézmény, egy-egy medvediói, kosterici, északi požarevaci, niši, salaši,ratkovói és Donja Gušterica-i általános iskola, valamint az újvidéki Jovan Popovic Általános Iskola. Díjjal tüntették ki a kragujevaci gimnáziumot, a pancsovai Josip Pancií Oktatási Központot és nvolc magánszemélyt, dr. Mihailt) JUHAST (Belgrad) Zlvojin JOVANOVICOT (Miloševo). Vo.tislav DF.DEICET (Üj-Belgrád), Smilia PETKOVJéOT (Prokuplie), Pavle BUP.ANJT (Krušcvac), Svetlana MIHAJLOVICOT (Belgrad). Svetlana NJAGÄT (Dobrica), és Zaim BARDDLtT (Priština). (Tanjug) Nazor-díjasok A tavalyi és az idei Nazor-díjat odaítélő bizottság képviselői tegnap közölték azoknak a nevét, akik életművükért Nazor-díjat kaptak, valamint akik a Vladimir Nazor Alap évi díját kapták. Az életműért kijáró Nazor-díjat 90 000 dinár összegben Natko DEVCIC zeneszerző, teoretikus, pedagógus, Veljko HEGEDUSIC festőművész, Mira KOVACEVIC OVCaCIK konzervátor, restaurátor, pedagógus, Ana MALETIC koreográfus-pedagógus, Andro MOHOROVICIC akadémikus, Vesna PARUN író és Mate REEJA filmrendező kapta. A Vladimir Nazor-alap évi díját, az 50 000 dináros díjat, az Ivan Goran Kovácst Akadémiai Művelődési Egyesület kapta tavalyi ténykedéséért, valamint Nikša BAREZA karmester, Zlatko BOUREK rendező, Tomislav PINTER, filmoperatőr, Djuro POUTIka festőművész, Fabijan SOVAGOVIC színész, valamint Radovan TAJDER és Mladen ANDJEG építész. A Nazor-díjat június 20-án adják át Zágrábban. (Tanjug) legtöbbjük még mindig albérlő, hiszen a munkaszervezet a lakásproblémájukon sem tud segíteni, s a dolgozóknak nincsen lehetőségük arra sem, hogy az iskolában étkezzenek; mindezért közösségüket évente legalább tízen elhagyják. BALLA Mária, a társadalmitevékenység-ügyi bizottság elnökhelyettese felhívja a figyelmet a stabilizáció fontosságára, a gazdaság nehéz helyzetére, és a dolgozók öntudatára apellál. ígéretet tesz arra, hogy megpróbálják „szelektíven” elosztani a pénzt, türelmet kér. Angelina IVANOVIC, a szakirányú oktatási önigazgatási érdekközösség titkára elismeri, hogy nehéz helyzetben van a társadalmi tevékenység, és 14,6 százalékos emelési lehetőséget említ. Időközben Stanko Sušnjar telefonon érdeklődik, szükséges-e neki is megjelennie, amit Angelina Ivanović nem tart elengedhetetlennek. Végül a gyűlés határozatát egyhangúlag fogadták el a dolgozók: az illetékes szerveknek a kérdés megoldására tíz napot adnak, addig nem szüntetik be a munkát. Április 25-én, 150 millió dinár érkezett a szakirányú oktatási ön- igazgatási érdekközösségtől „gyors- eszköz” megjelöléssel. Az 1983. április 28-án megtartott dolgozói gyűlésen határozat született a pontérték 60 százalékos emeléséről, az első negyedévre visszamenőleg 37 százalékos különbözetet fizetnek ki. Az első új keresetet a munkaszervezetben áprilisra kapták. A végösszeg május 5-én alakult ki: 55 százalékos Jegyzőkönyv az iskola pártalapszervezeteinek üléséről, amelyen jelen volt Vera BANIC CARIC, a városi pártbizottság titkára: a dolgozói közösség kommunistái elmondták, nem érzik magukat felelősnek sem a helyzetért, sem az „esetért”, ahogy ezt mostanában emlegetik. Felsorolták, ki min MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉSE» Szovjet bábjátszók hazánkban Szergej OBRAZCOV vezetésével Ljubljanában vendégszerepel a híres moszkvai bábszínház együttese. Tegnap két előadást tartottak, bemutatták Aladdin csodalámpáját, az esti műsorban pedig maga Obrazcov, a híres mester lépett fel A tegnapi előadásokat telt ház előtt tartották. Az előadás kezdete előtt Szergej Obrazcov elmondta, hogy a színdarab szatíra egy elképzelt nyelven. A Szovjet Állami Bábszínház művészeti jugoszláviai vendégszereplése alatt előbb Ljubljanában lép fel, majd Zágrábban, ezt követően pedig a šibeniki gyermekfesztiválon. (Tanjug) ISMERKEDÉS Kanadai filmtörekvések Nagynéha akad ugyan a moziműsorban kanadai játékfilm is, de rendszerint beleolvad az amerikai és az európai produkciók áradatába. Még a filmművészet jobb ismerői is, ha a kanadai filmet említik nekik, rendszerint a ragyogó dokumentum-, rajz- és kísérleti filmekre és ezek között is mindenekelőtt Norman MCLAREN alkotásaira godolnak, jórészt azokra a művekre, amelyek az 1941-ben megalakult Állami Filmtudományi Intézet tevékenységének első 25 évében születtek, vagyis akkor, amikor a filmgyártás anyagi alapja még nagyon szerény volt. Az 1967 óta újabb állami intézkedések jóvoltából fellendült játékfilmgyártást azonban még a filmophilek is kevésbé ismerik, noha tíz év alatt 220 produkció készült, az utóbbi években pedig annyira megerősödött a filmipar, hogy egyesek szerint Kanada hamarosan olyan szerepet fog játszani, mint a hatvanas években Róma, mások pedig úgy vélik, hogy Észak-Hollywooddá alakul át. A kanadai filmeknek ugyanis legalább a felét az Egyesült Államokban mutatják be, ami alkalmazkodásra, engedményre kényszerít. Vannak akik nyíltan bevallják és vállalják, hogy figyelembe kell venni a nemzetközi ízlést, mert nem lehet olyan filmeket gyártani, amelyeket kevesen néznek meg. Az úgynevezett egyetemes filmek mellett szállnak síkra és úgy vélik, hogy a nemzetközi sztárok növelik a produkciók vonzóerejét. Mások viszont aggodalommal állapítják meg, hogy a jövedelem utáni hajsza háttérbe szorítja Kanada jelenének a vizsgálatát. A közönséges vagy rossz kommersz filmek gyártása helyett a sajátosan kanadai filmművészet érdekében szólalnak fel. Szerencsére ezt a törekvést nem fojtotta el teljesen az „egyetemes film” kompromisszumokból táplálkozó szemlélete, úgyhogy készültek és készülnek olyan alkotások is, amelyek, még ha általános mondanivalójúak is — olyasmiről szólnak, mint például a fiatalok elidegenedettsége, beilleszkedésre való képtelenséget, felfedezhetők bennük a sajátosan kanadai jegyek. Ezekből az alkotásokból nyújtott válogatást a Nemzetközi Tudományos Oktatási, Kulturális és Műszaki Kapcsolatok Szövetségi Intézete, Kanada belgrádi nagykövetsége, a belgrádi Ifjúsági Otthon és az újvidéki Sonja Marinkovic Művelődési Központ által a kanadai filmhétnek az Ifjúsági Tribünön megrendezett és ma befejeződő műsora, amelyet az 1967 óta készült produkciókból állítottak össze. Ez a filmhét, amelyet Belgrádon és Újvidéken kívül Ljubljanában, Zágrábban, Szarajevóban, Titogradban és Szkopjéban is megrendeznek, valójában a kanadai egész műsort betöltő filmek gyártásának a történetét illusztrálja. A tematikailag és műfajilag is gondos válogatásban játékfilmek és hosszú dokumentumfilmek, háborús és jelenkori témájú alkotások, fiktív történetek és megtörtént események rekonstrukciói szerepelnek. Az újvidéki fiatal filmbarátok (hisz a filmbarátok általában fiatalok) számára ez a filmhét kiegészítette és — mondhatnánk úgy is — lekerekítette azt a tájékoztatást, amelyet korábban a kanadai kísérleti rövidfilmek műsora nyújtott. (1) Pályaválasztás előtt Az egységes középiskola másodikos diákjainak most kell eldönteniük, mit is válasszanak élethivatásul. A pályaválasztás körüli gondokról az újvidéki József Attila Egységes Középiskola II./6 és H./3 osztályának végzős diákjaival beszélgettünk el. . CAPAR Attila a H/6 osztályból : — Kitűnő tanuló vagyok, de terveimben nem szerepel az egyetem. Látom, hogy az egyetemet végzett szakemberek csak hosszas várakozás után tudnak munkát találni. Választásom a grafikai középiskolára esett. Előtte, természetesen érdeklődtem olyan személytől, aki ezt az iskolát fejezte be és valahogy érdekesnek találom. Érdekelnek a színes nyomtatványok, naptárak, plakátok, nem is túl nehéz a munka, és tízegynéhány ezret meg lehet keresni havonta. Előbb informatikára akartam iratkozni, mivel azonban ott fő tantárgy a fizika és matematika, megváltoztattam elhatározásomat. Remélem, hogy sikerül bejutnom a grafikai középiskolába, úgy hallom, kevés az érdeklődő. URACS Zoltán a II./6 osztályból: — Mostanában az elektrotechnika a sláger, eredetileg én is arra szerettem volna iratkozni, azonban ahhoz jobb bizonyítvány kell az én jelesemnél. A biztos állást szem előtt tartva nekem is a grafikai középiskolára esett a választásom. Valahogy az a véleményem, hogy a kilencedikben és tizedikben a kötelező gyakorlati órák nem kaptak kellő fontosságot a tantervben, összesen három munkaszervezetbe látogattunk el gyakorlati oktatásra, így nem tudtunk sok szakmával közelebbről megismerkedni. Nagyon bízom benne, hogy sikerül bejutnom a választott középiskolába; amenynyiben mégsem, akkor a gépkocsiszerelő szakmát választom. BLANÁRIK Etelka, a II./3 osztályból: — A pályaválasztásban mi diákok jóformán teljesen magunkra vagyunk hagyatva. Pályaválasztási ismertetőt vagy előadást nem szerveztek számunkra, önállóan kellett eldöntenünk, hova tovább. Mivel eddig minden évben színötös bizonyítványom volt, nem lesz nehéz bejutnom az egészségügyi középiskolába. Utána szeretném befejezni az orvostudományi egyetemet és sebésznek szakosítani magam. Talán furcsa, de ez utóbbi elhatározásomban döntő a tévében nemrég pergetett Kórház a város szélén című filmsorozat volt. Tudom, hogy egy kezdő orvosnak nem könnyű városban munkát kapnia, de én szívesen elmennék falura is. Édesanyám háziasszony, édesapám pedig géplakatosként dolgozik. Bár színötös tanuló vagyok, megkönynyebbülök, ha arra gondolok, hogy az egészségügyi középiskolában nem lesz matematika és fizika. Az egészségügyön kívül érdekelnek a művészetek is: tagja vagyok a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület drámai csoportjának, valamint harmonikazenekarának. TÓTH Attila a 3./6 osztályból: — Két éve érdekel az elektrotechnika, és nagyon szeretném, ha jeles bizonyítvánnyal felvennének. Az osztályomból hárman választottuk a villanyszerelői szakmát. Kedvelem a fizikát, és ha jó eredménnyel fejezném be a középiskolát, egyetemre iratkoznék. Ha nem sikerül bejutnom az elektrotechnikai középiskolába, akkor esztergályosnak tanulok. Azt hiszem, akik most fejezik be a hetedik meg nyolcadik osztályt, jobb helyzetben vannak nálunk. Ők ugyanis négyéves középiskolába járnak majd, és annyi idő alatt jóval többet elsajátíthatnak (itt a gyakorlati oktatásra gondolok), mint mi a két év alatt. PALATINSZKI Róbert a II./6 osztályból: — Kiskoromtól érdekelnek a gépkocsik, így választásom a gépjárműszerelő szakmára esett. Az osztályból többen ezt a foglalkozást választottuk, és ha 15-en leszünk, magyar tagozatot is nyitnak. Az iskola befejezése után szeretném mihamarabb letölteni a katonai szolgálatot, hogy utána munkába állhassak. Ha a szakmámban nem tudnék állást találni, szívesen elvállalok bármi más munkát. Annál is inkább, mert tudom, hogy sokan egyetemi oklevéllel is fizikai munkát végeznek. Remélem, hogy a szakmám révén lehetőségem nyílik más országokkal is megismerkedni. Ha nem vesznek fel a középiskolába, elmegyek esztergályosnak vagy marósnak. Keresett és jól fizetett szakma rindkettő. RADVÁNY Elvira Az érdeklődést mi sem szemlélteti jobban, mint az a tény, hogy majdnem 50 kötetet megvásároltak a látogatók. Képünkön: Bodor Anikóval Szöllősy Vágó László, lapunk munkatársa beszélget. (KISS Ágnes felvétele) Csütörtökön este mutatták be Szabadkán Kiss Lajos Gombos és Doroszló népzenéje című gyűjteményét a Népkör amatőrjei. A Jugoszláviai magyar népzene tára I. köteteként megjelent válogatás jelentőségéhez méltó volt a műsor, amelyet — tekintettel annak jellegére —, szépszámú közönség nézett, hallgatott végig. Ennek keretében élvezetes és sok információt nyújtó beszélgetést hallottunk a két falu népdalkincsének jellegzetességeiről. Bodor Anikónak, a kötet szerkesztőjének szavait a Népkör népdalkórusa, citerazenekara és szólistái konkrét példákkal támasztották alá mintegy 20 dal bemutatásával szemléltetve a népdalkincs szöveg-, dallam- és ritmusbeli változatosságát.