Magyar Szó, 1983. június (40. évfolyam, 163-177. szám)

1983-06-18 / 165. szám

1983. június 18., szombat Keresetemelés mellékzöngékkel Mi történt a Karlócai Gimnáziumban Vagy két hónapja furcsa hírek keringenek a Karlócai Gimnázium Iskolaközpontról. Hivatalos kö­rökben félhangosan, magánbeszél­getésben beavatottként fontos­kodva tudni vélik: lám, Karlócán tudják, „hogy kell ezt csinálni” Kevés volt a keresettük, erre ke­rek-perec sztrájkba léptek, és kaptak 50 százalékos emelést, mellékesen pedig egy teljes havi keresetet fájdalomdíjkérat. Ennyi a mese. Megpróbáltunk utánajárni, mi történt, mi történik a Karlócai Gimnáziumban. Nevenka DOBRONJOVSKI igazgatónőtől megtudtuk, hogy 1977 óta, amikor is az egységes középfokú oktatás különvált és új, városi szintű érdekközösséget alkotott, míg a szakirányú okta­tás megmaradt tartományi szin­ten, az övéké a legszegényebb középiskola. Az utóbbi anyagilag lemaradt és mind hátrányosabb helyzetbe került, a városi érdek­­közösségnek pedig „alkalmasab­bak voltak a kritériumai” (ma­gyarán: jobban fizetett). A szak­irányú oktatásiak között végül az úgynevezett „társadalmi tevé­­kenységűek” kerültek egészen sú­lyos helyzetbe, ugyanis „terme­lési” társaik (gépészeti, elektro­technikai, mezőgazdasági stb. szakközépiskolák) együttműködnek a gazdasággal és jövedelemre is szert tesznek. Arra viszont már nem volt megoldás, mi legyen a jogi, kulturológiai, fordítói, levél­tárosi stb. szakokkal. Négy te­kintélyes iskoláról van szó: a Jovan Jovanovic Zmaj (társadal­mi tevékenységű), az Április 7-e (egészségügyi), a Bogdan Šuput (formatervezés) és a Karlócai Gimnázium (fordítói, kulturológiai, archivisztikai irányzat). A leg­utóbbi állt mindig a legrosszab­bul. Az igazgatónő a továbbiakban elmondta, hogy a személyi jöve­delem emelkedése tény, s nem is ötven, hanem ötvenöt százalékos. Április elseje óta érvényes, a különbséget visszamenőleg, 1983. január 1-jétől is megtérítik. Sze­rinte viszont munkabeszüntetésről szó sem volt náluk, csak „némi elégedetlenséget” lehetett­­tapasz­talni, mert „nem mindenki értel­mezte helyesen” az új törvény meghozatalával előállt anyagi helyzetet. (Az áprilisi szövetségi törvény 13 százalékosra szabja a személyi jövedelem emelkedésé­nek felső határát a társadalmi tevékenységekben.) Stanko ŠUŠNJAK, a városi társadalmitevékenység-ügyi bi­zottság titkára szerint még nézet­­eltérés sem volt­ a tanárokat idejében és részletesen tájékoz­tatták a jövedelem emelkedéséről, s avval ők egyetértettek. Szükség volt tehát újabb láto­gatást tenni a Karlócai Gimná­ziumban ahhoz, hogy fényt de­rítsünk a tényekre. Beszélgető­partnereink ezúttal Jelica JURIC, az iskola­párt alapszer­veze­tének titkára Zoran MICUNOVIC, há­rom szakirány vezetője és Ivan FINK, a dolgozók gyűlésének el­nöke, mindannyian gyakorló ta­nárok. Elmondták, hogy igenis nagy elégedetlenséget váltott ki küldöttük jelentése április köze­pén az említett 13 százalékról, hiszen őket már tavaly december óta hitegetik az 50—60 százalék­kal. És hiába ígértek nekik úgynevezett „szelektív részese­dést” (vagyis igazságosabb elosz­tást), őket már alig lehetett megnyugtatni. így történt, hogy a nagy hirtelen összehívott dolgozói gyűlésen elhangzott olyan javas­lat is: be kellene szüntetni a munkát. A végül mégis megka­pott keresetemelést pedig nem tekinthetik véglegesnek, mondták, hiszen még mindig nem egyen­líti ki anyagilag az övékét a többi középiskolával. Az ötvenöt százalékot a négy legjobban rá­­­szoruló munkaszervezet kapta, de egyformán,­­tehát mások a na­gyobb összeget vehették alapul, s most névleg is még nagyobb különbségek adódtak. Karlócán eddig az átlagkereset 11 000— 12 000 dinár körül volt, most 18 000—19 000 dinár. Az iskolá­ban munkabeszüntetésre mégsem került sor, ez tény, állítják a tanárok, s szégyen is volna, ha a hatszáz diák látná kárát a huzavonának. A „huzavonát” pedig egészen pontosan végül csak a jegyző­könyvből sikerült rekonstruál­nunk. íme a tények: 1983. április 15-e. A dolgozók gyűlésén „elkeseredést” vált ki, hogy a várva várt keresetemelés­ből gyakorlatilag nem lett semmi. A felszólalók hangsúlyozták: évek óta türelemmel várják, hogy a rossz munkakörülményeken leg­alább az elfogadhatóbb díjazás enyhítsen. A tanári kar kéthar­mada ugyanis naponta utazik, senkit tájékoztattak rendszeresen és kimerítően nehéz anyagi hely­zetükről, de süket fülekre talál­tak mindeddig. A Karlócai Gimnázium Iskola­­központ esete egyelőre lezárult. A tanárok állásfoglalása világos — de szükség törvényt bont. Ebből remélhetőleg sokan levonták a ta­nulságot. Mert néhány alapvető kérdés alighanem még mindig nyílt maradt. JUHÁSZ L. Géza Május 25-i díjasok A Szerb SZK Elnökségében tegnap ünnepélyesen átadták az idei Május 25-e díjakat, a köztársaság­­ legna­gyobb díjait. Sok köztársasági tisztségviselő és köz­életi dolgozó jelenlétében a díjakat a jutalmazottaknak dr. Zlatija PJUKIC VEIJ­TOVIC, a Szerb SZK Képviselő­­házának alelnöke adta át. Az idén Május 25-e díjat kapott a tö­rökkanizsai iskoláskor előtti intézmény, egy-egy medvediói, kosterici, északi požarevaci, niši, salaši,­­ratkovói és Donja Gušterica-i általános iskola, va­lamint az újvidéki Jovan Popovic Ál­talános Iskola. Díjjal tüntették ki a kragujevaci gimnáziumot, a pancsovai Josip Pancií Oktatási Központot és nvolc magán­személyt, dr. Mihailt) JUHAST (Belg­rad) Zlvojin JOVANOVICOT (Miloše­­vo). Vo.tislav DF.DEICET (Üj-Belgrád), Smilia PETKOVJéOT (Prokuplie), Pav­­le BUP.ANJT (Krušcvac), Svetlana MI­­HAJLOVICOT (Belgrad). Svetlana NJA­­GÄT (Dobrica), és Zaim BARDDLtT (Priština). (Tanjug) Nazor-díjasok A tavalyi és az idei Nazor-díjat oda­ítélő bizottság képviselői tegnap közöl­ték azoknak a nevét, akik életművü­kért Nazor-díjat kaptak, valamint akik a Vladimir Nazor Alap évi díját kap­ták. Az életműért kijáró Nazor-díjat 90 000 dinár összegben Natko DEVCIC zeneszerző, teoretikus, pedagógus, Velj­­ko HEGEDUSIC festőművész, Mira KOVACEVIC OVCaCIK konzervátor, restaurátor, pedagógus, Ana MAL­ETIC koreográfus-pedagógus, Andro MOHO­­ROVICIC akadémikus, Vesna PARUN író és Mate REEJA filmrendező kapta. A Vladimir Nazor-alap évi díját, az 50 000 dináros díjat, az Ivan Goran Ko­vácst Akadémiai Művelődési Egyesület kapta tavalyi ténykedéséért, valamint Nikša BAREZA karmester, Zlatko BOUREK rendező, Tomislav PINTER, filmoperatőr, Djuro POUTIka festő­művész, Fabijan SOVAGOVIC színész, valamint Radovan TAJDER és Mladen ANDJEG építész. A Nazor-díjat június 20-án adják át Zágrábban. (Tanjug) legtöbbjük még mindig albérlő, hiszen a munkaszervezet a lakás­­problémájukon sem tud segíteni, s a dolgozóknak nincsen lehető­ségük arra sem, hogy az iskolá­ban étkezzenek; mindezért közössé­güket évente legalább tízen el­hagyják. BALLA Mária, a társadalmi­­tevékenység-ügyi bizottság elnök­­helyettese felhívja a figyelmet a stabilizáció fontosságára, a gaz­daság nehéz helyzetére, és a dol­gozók öntudatára apellál. ígéretet tesz arra, hogy megpróbálják „szelektíven” elosztani a pénzt, türelmet kér. Angelina IVANOVIC, a szak­irányú oktatási önigazgatási ér­dekközösség titkára elismeri, hogy nehéz helyzetben van a társadal­mi tevékenység, és 14,6 százalé­kos emelési lehetőséget említ. Időközben Stanko Sušnjar tele­fonon érdeklődik, szükséges-e neki is megjelennie, amit Angelina Iva­­nović nem tart elengedhetetlen­nek. Végül a gyűlés határozatát egy­hangúlag fogadták el a dolgozók: az illetékes szerveknek a kérdés megoldására tíz napot adnak, ad­dig nem szüntetik be a munkát. Április 25-én, 150 millió dinár­­ érkezett a szakirányú oktatási ön-­­ igazgatási érdekközösségtől „gyors-­­ eszköz” megjelöléssel. Az 1983. április 28-án megtar­tott dolgozói gyűlésen határozat­­ született a pontérték 60 százalé­­­­kos emeléséről, az első negyedévre­­ visszamenőleg 37 százalékos kü­­­­lönbözetet fizetnek ki. Az első új­­ keresetet a munkaszervezetben áp­rilisra kapták. A végösszeg má­jus 5-én alakult ki: 55 százaléko­s Jegyzőkönyv az iskola pártalap­­szervezeteinek üléséről, amelyen jelen volt Vera BANIC CARIC, a városi pártbizottság titkára: a dol­gozói közösség kommunistái el­mondták, nem érzik magukat fe­lelősnek sem a helyzetért, sem az „esetért”, ahogy ezt­ mostanában emlegetik. Felsorolták, ki min­ MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS­E» Szovjet bábjátszók hazánkban Szergej OBRAZCOV vezetésével Ljubljanában vendégszerepel a híres moszkvai bábszínház együt­tese. Tegnap két előadást tartot­tak, bemutatták Aladdin csoda­­lámpáját, az esti műsorban pedig maga Obrazcov, a híres mester lépett fel A tegnapi előadásokat telt ház előtt tartották. Az előadás kez­dete előtt Szergej Obrazcov el­mondta, hogy a színdarab szatíra egy elképzelt nyelven. A Szovjet Állami Bábszínház művészeti jugoszláviai vendégsze­replése alatt előbb Ljubljanában lép fel, majd Zágrábban, ezt kö­vetően pedig a šibeniki gyermek­fesztiválon. (Tanjug) ISMERKEDÉS Kanadai filmtörekvések Nagynéha akad ugyan a mozi­műsorban kanadai játékfilm is, de rendszerint beleolvad az amerikai és az európai produkciók áradatá­ba. Még a filmművészet jobb is­merői is, ha a kanadai filmet em­lítik nekik, rendszerint a ragyogó dokumentum-, rajz- és kísérleti filmekre és ezek között is minde­nekelőtt Norman MCLAREN alko­tásaira godolnak, jórészt azokra a művekre, amelyek az 1941-ben megalakult Állami Filmtudományi Intézet tevékenységének első 25 évében születtek, vagyis akkor, amikor a filmgyártás anyagi alap­ja még nagyon szerény volt. Az 1967 óta újabb állami intéz­kedések jóvoltából fellendült já­tékfilmgyártást azonban még a filmophilek is kevésbé ismerik, noha tíz év alatt 220 produkció készült, az utóbbi években pedig annyira megerősödött a filmipar, hogy egyesek szerint Kanada ha­marosan olyan szerepet fog játsza­ni, mint a hatvanas években Ró­ma, mások pedig úgy vélik, hogy Észak-Hollywooddá alakul át. A kanadai filmeknek ugyanis leg­alább a felét az Egyesült Államok­ban mutatják be, ami alkalmazko­dásra, engedményre kényszerít. Vannak akik nyíltan bevallják és vállalják, hogy figyelembe kell venni a nemzetközi ízlést, mert nem lehet olyan filmeket gyárta­ni, amelyeket kevesen néznek meg. Az úgynevezett egyetemes filmek mellett szállnak síkra és úgy vé­lik, hogy a nemzetközi sztárok nö­velik a produkciók vonzóerejét. Mások viszont aggodalommal álla­pítják meg, hogy a jövedelem utáni hajsza háttérbe szorítja Ka­nada jelenének a vizsgálatát. A közönséges vagy rossz kommersz filmek gyártása helyett a sajátosan kanadai filmművészet érdekében szólalnak fel. Szerencsére ezt a törekvést nem fojtotta el teljesen az „egyetemes film” kompromisszumokból táp­lálkozó szemlélete, úgyhogy ké­szültek és készülnek olyan alkotá­sok is, amelyek, még ha általános mondanivalójúak is — olyasmiről szólnak, mint például a fiatalok elidegenedettsége, beilleszkedésre való képtelensége­t, felfedezhetők bennük a sajátosan kanadai je­gyek. Ezekből az alkotásokból nyújtott válogatást a Nemzetközi Tudományos Oktatási, Kulturális és Műszaki Kapcsolatok Szövet­ségi Intézete, Kanada belgrádi nagykövetsége, a belgrádi Ifjúsági Otthon és az újvidéki Sonja Ma­­rinkovic Művelődési Központ által a kanadai filmhétnek az Ifjúsági Tribünön megrendezett és ma be­fejeződő műsora, amelyet az 1967 óta készült produkciókból állítot­tak össze. Ez a filmhét, amelyet Belgrádon és Újvidéken kívül Ljubljanában, Zágrábban, Szara­jevóban, Titogradban és Szkopjé­ban is megrendeznek, valójában a kanadai egész műsort betöltő fil­mek gyártásának a történetét il­lusztrálja. A tematikailag és mű­fajilag is gondos válogatásban já­tékfilmek és hosszú dokumentum­filmek, háborús és jelenkori témá­jú alkotások, fiktív történetek és megtörtént események rekonstruk­ciói szerepelnek. Az újvidéki fiatal filmbarátok (hisz a filmbarátok általában fia­talok) számára ez a filmhét kie­gészítette és — mondhatnánk úgy is — lekerekítette azt a tájékozta­tást, amelyet korábban a kanadai kísérleti rövidfilmek műsora nyúj­tott. (1) Pályaválasztás előtt Az egységes középiskola másodi­kos diákjainak most kell eldön­teniük, mit is válasszanak élet­hivatásul. A pályaválasztás körüli gondokról az újvidéki József Atti­la Egységes Középiskola II./6 és H./3 osztályának végzős diákjaival beszélgettünk el. . CAPAR Attila a H­/6 osztály­ból : — Kitűnő tanuló vagyok, de terveimben nem szerepel az egye­tem. Látom, hogy az egyetemet végzett szakemberek csak hosszas várakozás után tudnak munkát ta­lálni. Választásom a grafikai kö­zépiskolára esett. Előtte, termé­szetesen érdeklődtem olyan sze­mélytől, aki ezt az iskolát fejezte be és valahogy érdekesnek talá­lom. Érdekelnek a színes nyom­tatványok, naptárak, plakátok, nem is túl nehéz a munka, és tíz­egynéhány ezret meg lehet keres­ni havonta. Előbb informatikára akartam iratkozni, mivel azonban ott fő tantárgy a fizika és mate­matika, megváltoztattam elhatáro­zásomat. Remélem, hogy sikerül bejutnom a grafikai középiskolá­ba, úgy hallom, kevés az érdek­lődő. URACS Zoltán a II./6 osztály­ból: — Mostanában az elektro­technika a sláger, eredetileg én is arra szerettem volna iratkozni, azonban ahhoz jobb bizonyítvány kell az én jelesemnél. A biztos ál­lást szem előtt tartva nekem is a grafikai középiskolára esett a vá­lasztásom. Valahogy az a vélemé­nyem, hogy a kilencedikben és ti­zedikben a kötelező gyakorlati órák nem kaptak kellő fontosságot a tantervben, összesen három munkaszervezetbe látogattunk el gyakorlati oktatásra, így nem tud­tunk sok szakmával közelebbről megismerkedni. Nagyon bízom benne, hogy sikerül bejutnom a választott középiskolába; ameny­­nyiben mégsem, akkor a gépkocsi­szerelő szakmát választom. BLANÁRIK Etelka, a II./3 osz­tályból: — A pályaválasztásban mi diákok jóformán teljesen ma­gunkra vagyunk hagyatva. Pá­lyaválasztási ismertetőt vagy elő­adást nem szerveztek számunkra, önállóan kellett eldöntenünk, ho­va tovább. Mivel eddig minden év­ben színötös bizonyítványom volt, nem lesz nehéz bejutnom az egészségügyi középiskolába. Utá­na szeretném befejezni az orvos­­tudományi egyetemet és sebész­nek szakosítani magam. Talán furcsa, de ez utóbbi elhatározásom­ban döntő a tévében nemrég per­getett Kórház a város szélén című filmsorozat volt. Tudom, hogy egy kezdő orvosnak nem könnyű vá­rosban munkát kapnia, de én szí­vesen elmennék falura is. Édes­anyám háziasszony, édesapám pe­dig géplakatosként dolgozik. Bár színötös tanuló vagyok, megköny­­nyebbülök, ha arra gondolok, hogy az egészségügyi középiskolában nem lesz matematika és fizika. Az egészségügyön kívül érdekelnek a művészetek is: tagja vagyok a Pe­tőfi Sándor Művelődési Egyesület drámai csoportjának, valamint harmonikazenekarának. TÓTH Attila a 3./6 osztályból: — Két éve érdekel az elektro­technika, és nagyon szeretném, ha jeles bizonyítvánnyal felven­nének. Az osztályomból hárman választottuk a villanyszerelői szak­mát. Kedvelem a fizikát, és ha jó eredménnyel fejezném be a közép­iskolát, egyetemre iratkoznék. Ha nem sikerül bejutnom az elektro­technikai középiskolába, akkor esztergályosnak tanulok. Azt hi­szem, akik most fejezik be a he­tedik meg nyolcadik osztályt, jobb helyzetben vannak nálunk. Ők ugyanis négyéves középiskolába járnak majd, és annyi idő alatt jó­val többet elsajátíthatnak (itt a gyakorlati oktatásra gondolok), mint mi a két év alatt. PALATINSZKI Róbert a II./6 osztályból: — Kiskoromtól érde­kelnek a gépkocsik, így választá­som a gépjárműszerelő szakmára esett. Az osztályból többen ezt a foglalkozást választottuk, és ha 15-en leszünk, magyar tagozatot is nyitnak. Az iskola befejezése után szeretném mihamarabb letöl­teni a katonai szolgálatot, hogy utána munkába állhassak. Ha a szakmámban nem tudnék állást találni, szívesen elvállalok bármi más munkát. Annál is inkább, mert tudom, hogy sokan egyetemi oklevéllel is fizikai munkát vé­geznek. Remélem, hogy a szak­mám révén lehetőségem nyílik más országokkal is megismerked­ni. Ha nem vesznek fel a közép­iskolába, elmegyek esztergályosnak vagy marósnak. Keresett és jól fi­zetett szakma rindkettő. R­ADV­ÁNY Elvira Az érdeklődést mi sem szemlélteti jobban, mint az a tény, hogy majdnem 50 kötetet megvásároltak a látogatók. Képünkön: Bodor Anikóval Szöllősy Vágó László, lapunk munka­társa beszélget. (KISS Ágnes felvétele) Csütörtökön este mutatták be Szabadkán Kiss Lajos Gombos és Doroszló népzenéje című gyűjteményét a Népkör amatőrjei. A Jugoszláviai magyar népzene tára I. köteteként megjelent váloga­tás jelentőségéhez méltó volt a műsor, amelyet — tekintettel an­nak jellegére —, szépszámú közönség nézett, hallgatott végig. Ennek keretében élvezetes és sok információt nyújtó beszélgetést hallot­tunk a két falu népdalkincsének jellegzetességeiről. Bodor Anikó­nak, a kötet szerkesztőjének szavait a Népkör népdalkórusa, citera­­zenekara és szólistái konkrét példákkal támasztották alá mintegy 20 dal bemutatásával szemléltetve a népdalkincs szöveg-, dallam- és ritmusbeli változatosságát.

Next