Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 178-192. szám)

1983-07-06 / 183. szám

1983. július 6., szerda MAGYAR SZÓ rég és föld között A repülőgép történetéből (19.) S aki látta, amint a levegőt szelték, isteneknek hitte őket. Ovidius: Metamorphoses (Daidalosz és Ikarosz) Az eddigi sikerek azonban nem oldották meg, csak­ előbbre vitték a repülés nehéz problémá­ját — írja Zigány Árpád 1912-ben —, a mai aeroplánt nehezen kezelhetővé teszi túlságosan nagy felülete, mely kiszolgáltatja a szélnek; ki­sebbíteni kell tehát a tartófelületet, ami vi­szont a gép stabilitásának rovására megy. Nem­­ kivezető út itt a motortechnika tökéletesítése sem, mert valamelyes felület mégis csak kell, amely a levegővel szemközt feszülve fölvigye a motort, az aviatikust s az esetleges terhet; s ha csökkentem a súlyt, hogy csökkenthessem a tartófelületet is, evvel csak azt értem el, hogy aránylag kisebb súly mellett kisebb tartófelüle­tet szolgáltatok ki a szélnek, de a fölbillenés veszedelmét meg nem szüntetem. Ha pedig egyensúlyozni akarom — s e célra csak a gi-­­roszkóp látszik alkalmasnak —, akkor nagyon meg kell terhelnem a giroszkóp súlyával, s egyúttal meggátlom azt is, hogy fordulni tud­jak vele. Az egyetlen biztos, végleges megoldás: a he­­likopter­­, vagyis az olyan repülőgép amely tartófelületek nélkül, egy helyből, nekifutás nélkül, csupán motorikus erővel emelkedik föl a levegőbe, s ugyancsak ez a motorikus erő hajtja is. Fölfelé hajtó csavarok fogják emelni a jövő repülőgépét, hogy bárhol megállhasson a levegőben, s ne kelljen zuhannia, mint a mai­­ repülőgépeknek, mihelyt a csavarjuk megáll,­­ vagy a szélroham kibillenti őket vízszintes sík­jukból. Ehhez pedig a motortechnikának csak olyan fejlettsége szükséges, mely a több száz lóerős benzinturbinákat a mai benzinmotorok lóerő­ súlyának arányában meg tudja építeni. Ez pedig nem lehetetlen föladat, hiszen a gőztur­binák kérdése már megoldódott. S a motortechnikának ez a diadala nemcsak az aviatikában lesz forradalom, hanem a tár­sadalomban is. A vasút és gőzhajó már fölfor­gatta a fél világot, a másik felét, sőt az egészet, a helikopter fogja fölforgatni. A modern kapi­talizmust, a termelés óriási arányait a gőzgép, a vasút és a gőzhajó teremtette meg. De a gőz­gép, a vasút és a gőzhajó nem tud mindenhová­­ beférkőzni a föld kerekségén. Vasút nehezen­­ épül Szudán belsejébe, de ha az olcsó repü­­­lőgéppel (vas alig, szén egyáltalán nem kell­­ hozzá!) rendes járatok indulnak oda, akkor nyílnak majd bányák, épülnek gyárak... Száz meg százmillió fekete, csokoládészínű, sárga embert szív föl a sok új bánya- és gyárváros, megtízszereződik a fogyasztás, meg­sokszorozódik a termelés és a forgalom; új ipa­ri gócpontok keletkeznek, új világvárosok nő­nek ki a mai őserdők televényföldjéből, új vi­lágútvonalak néptelenítenek el régi kultúrfölde­­ket... Brazília pusztáin vetés fog zsendülni, szabá­lyozzák az Amazont, elhordják a dzsungelek drága fáit, új gyémántmezőket találnak, s a Lhaszába leszálló légvonatok viszik majd a lá­mákat aranyat mosni az új Kaliforniákba. Gi­gászi erővel forgatja majd föl a társadalmat valami, s az új közlekedés arányaiban óriásilag megnövelve folytatja majd azt a munkát, ame­lyet a gőzvontatás hozzá képest szerényen kezdett meg. Új milliárdokat teremt majd a repülőgép és új gondolatokat az emberiségnek. És ez lesz a leg­nagyobb világugrás, amelyet a barlangok fene­kén kucorgó cromagnoni ősember megtesz a felhők közt csapongó modern kultúremberig! (Folytatják) Asbóth Oszkár helikoptere (1928) Folyékony kristály mint kenőanyag Szovjet kutatók megállapították, hogy az emberi szervezet ízületeit kenő folya­dék sok tulajdonsága a folyékony kristá­lyokra emlékezteti. Hasonlóképpen ilyen anyagként viselkedik vérünk vagy a ha­lak pikkelyeit borító, az úszási ellenál­lásukat csökkentő nyálkás réteg is. Ez adta az ötletet arra, hogy kenő­anyagként megpróbálják a folyékony kris­tályokat alkalmazni az iparban. A kuta­tók fémek és üveg, kvarc, acél, illetőleg különféle rozsdaálló ötvözetek közti súr­lódást vizsgálták folyékony kristályos ke­nőanyagok jelenlétében. A kísérletek egy­értelműen bizonyították, hogy a súrlódási ellenállás akkor volt a legcsekélyebb, ha a kenőanyag folyékony kristályos álla­potban volt. Ám, amikor az amorf állapo­túvá alakult át, elvesztette a súrlódást csökkentő tulajdonságát: az anyagok érintkezési felületén a hőmérséklet, a súr­lódási együttható és a kopás hirtelen szá­mottevően megnőtt. A hosszú kísérletsorozat eredményei azt tanúsították, hogy a kenőanyag fajtájának és halmazállapotának helyes megválasz­tásával nemcsak a súrlódó felületek ko­pása csökkenthető nagymértékben, hanem például a csővezetékekben áramló folya­dék és a cső fala közt fellépő ellenállás is. A szakemberek most olyan folyékony kristályos kenőanyag létrehozásán dolgoz-­ nak, amellyel a hajóknak a vízbe merülő részét bekenve csökkenthetnék a hajótest és a víz közötti súrlódást. (Znanyije­v Szila) I r WT1T ГТГИГT т~г т 11 mm fűm mu—1 шп тг m —т Génátültetés növényekbe A géntechnológiában eddig a magasabb rendű növényi sejteknek jóval kisebb szerepük volt, mint a baktériumoknak vagy az állati sejteknek. A kutatók ugyanis kevesebb olyan szervezetet talál­tak, amellyel a gének a növényi sejtekbe bejuttathatók, s kevés sikerrel járt az az erőfeszítésük is, hogy az átültetett gén az új szervezetben működjön. Most mint­ha ebben is frontáttörés következett vol­na be. Egy Miami­ban tartott szakmai tanács­kozáson két kutatócsoport is bejelentette, hogy sikerült magasabb rendű növények sejtjeibe baktériumokból átültetniük azt a gént, amely a baktériumot a kanamicin nevű antibiotikum ellen védő enzimnek a termelődését irányítja. Előbb kimetszették a kanamicinnak ellenálló (rezisztens) baktériumok örökítő anyagából (DNS- éből) a megfelelő gént, s azt olyan DNS- szakaszhoz kapcsolták, amelyet a növényi sejt felismer és befogad. Ezt a hibridet azután beépítették a növényi sejtfal tumo­ros burjánzását okozó Agrobacterium tu­­mefaciens nevű baktérium kör alakú DNS-ébe, plazmidjába. A petúnia, a nap­raforgó, a dohány és a sárgarépa sejtjeit megfertőző Agrobacterium azután bejut­tatta a gént ezeknek a növényeknek az örökítő anyagába. Milyen változást észleltek a kutatók a génátültetés után? Az átültetett gén be­épült a növényi sejtek DNS-ébe, s azok olyan — sok antibiotikumot magában fog­laló — tápoldatban is életben maradtak, amelytől a rendes növényi sejtek elpusz­tulnak. Például a petúniasejtek nyolcszor ellenállóbbá váltak a kanamirinra, mint annak előtte, s ezt a tulajdonságukat to­vábbadták utódsejteikknek is. Ezzel azonban a feladatnak csak egy részét oldották meg. Hiszen az Agrobac­­terium nemcsak a kívánt gént juttatja be a növényi sejtbe, hanem azt tumorossá is teszi. A belga J. Schell és munkatársai azt találták, hogy némely Agrobacteriumnak a plazmidja a dohánynövényben nem okoz tumoros sejtburjánzást, ám a vele átvitetett gén benne működik. Megvan te­hát a remény arra, hogy az Agrobactan­ummal megfertőzött dohánynövénysejtek­­ből kifejlődnek majd olyan növények amelyekben csak az átvitetett gén műkö­dik. Most már „csupán” az van hátra, hogy az ekképpen géntechnológiailag kezelt sej­tekből kifejlett növényeket neveljenek,­­ hogy megbizonyosodjanak arról: a belé­jük juttatott gén — a növényt természe­tes úton szaporítva — az utód növények­ben is megjelenik. A kísérletsorozat végső célja persze nem kevesebb, mint az, hogy a termesztett növényekbe olyan géneket juttassanak, amelyek őket felruházzák a termesztők kívánta tulajdonságokkal. (Science News) PORTYA 17 BOB MORAN (18.) Szerzők: W. Vance és H. Vernes

Next