Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 178-192. szám)

1983-07-03 / 180. szám

8 BELPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1 M3. Július 3., Tezérnap levesei panasz -tői tanácskérés Az önigazgatási jogok és a társadalmi tulajdon védelmében a megelőzésre kell helyezni a súlyt, mondja Ljubiša čupić újvidéki önigazgatási ügyész A dolgozók elsősorban munkaszervezetükben, illetve alapszervezetükben valósíthatják meg önigazgatási jogaikat. Ha viszont bármilyen okból itt nem tartják tiszteletben jogaikat, akkor számos intézményhez fordulhatnak panaszukkal a panaszügyi bizottságoktól a felügyelőségeken keresztül a bíróságig. Ám még egy különleges társadalmi szerv áll rendelkezésünkre: az önigazgatási ügyész intézménye, amelynek határozatai ugyan nem kötelező érvényűek, de a szocialista erkölcs erősödésével és a demokratikus viszonyok fejlődésével mind gyakrabban veszik figyelembe észrevételeit az önigazgatási szervek. Ljubiša ČUPIĆ újvidéki önigazgatási ügyésszel az intézmény munkájáról, az önigazgatók jogok és a társadalmi tulajdon megvédésében jelentkező gondokról, a további feladatokról beszélgettünk el. Az önigazgatási viszonyok továbbfejlesztésének óhaja i. ... —Noha intézményünk aránylag fiatal, mindössze nyolc éve fenyködik, állíthatom, hogy igazolta létjogosultságát, mert a dolgozók és munkaszervezeteik egyaránt jól fogadták. Ezt bizonyítja, hogy évente mintegy 2800 dolgozó fordul hozzánk (egyedül, csoportosan, vagy önigazgatási szervén keresztül). Az aránylag magas szám miatt sokan tévesen arra következtetnek, hogy súlyos problémák vannak az önigazgatási jogok érvényesítésében, hogy stagnál az önigazgatás. Szerintem azonban egészen másról van szó. Arról, hogy demokratizálódunk, fejlődik a dolgozók önigazgatóitudata is, s így gyakrabban fordulnak hozzánk nemcsak azért, hogy saját jogaikat megvédjék, hanem azért is, hogy tanácsot kérjenek, hogyan fejleszthetnék munkaszervezetükben még eredményesebben az önigazgatást. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs olyan munkaszervezet, ahol nagyon is súlyosan megsértik a dolgozók jogait. Munkánk során egyébként a megelőző tevékenységre helyezzük a súlyt. Ellátogatunk azokba a munkaszervezetekbe, ahol értékelésünk szerint szükség mutatkozik segítségünkre. Ilyenkor nyíltan beszélgetünk az önigazgatási szervek és a társadalmipolitikai szervezetek tagjaival, rámutatunk a hibákra és mindezt a belső viszonyok elmérgesedésének megakadályozása érdekében. Általában csak azzal foglalkozunk, hogy a dolgozók tartják-e magukat normatív aktusaikhoz, azok minőségének ellenőrzése már nem tartozik ránk, bár előfordul, hogy ha törvénysértést tapasztalunk, akkor erre is fölhívjuk a figyelmet. Az esetek 90 százalékában tiszteletben tartják észrevételeinket, s azok alapján változtatnak döntésükön. Elsősorban a munkásellenőrző bizottságokkal és a szakszervezeti alapszervezetekkel kellene együttműködnünk, hiszen a törvény értelmében is elsősorban a munkásellenőrző bizottságnak kellene gondoskodnia a dolgozók jogainak tiszteletben tartásáról, a szakszervezeti alapszervezetnek pedig minden esetben véleményeznie kellene a dolgozónak az önigazgatási szervhez benyújtott panaszát. A gyakorlatban azonban mindez még csak kis mértékben valósul meg, így a velük való együttműködéssel sem lehetünk elégedettek. Legnagyobb gond a munkára és a lakásra való jog megvalósítása . A dolgozók egyébként elsősorban azért fordulnak hozzánk, mert nem sikerült megvalósítaniuk a munkára vagy a lakásra való jogukat. Minden ilyen esetet gondosan kivizsgálunk, de mondhatom, hogy ezekben az „ügyekben” tehetünk legkevesebbet. Ha ugyanis a dolgozó arra panaszkodik, hogy a felvételi bizottság nem tartotta tiszteletben az elsőbbségi listát, s helyette mást alkalmazott gyakran hiába hozza meg a társult munkaügyi bíróság is a ’pozitív ítéletet a dolgozót nem alkalmazzák, hanem megsemmisítik a pályázatot, a panasztevőt pedig a továbbiakban ,,nem megfelelő személyként” tartják nyilván. Ugyanez a helyzet a lakáselosztási döntések esetében is. A vállalatok szinte rendre elvetik észrevételeinket, így az ügy bíróságra kerül, s a -z ügyintézés miatt a panaszos már csak azután kapja meg a bírósági ítéletet, hogy a másik dolgozó beköltözött a vitás lakásba. Az ítéletvégrehajtás ilyenkor vagy elhúzódik, vagy elmarad. Éppen az ilyen esetek miatt helyezzük előtérbe a megelőző tevékenységet. A rendkívüli intézkedések is a dolgozók érdekeit szolgálják . Tevékenységünket akár az önigazgatási jogok, akár a társadalmi tulajdon megvédése esetében a szocialista erkölcs erősítésére, az egyéni és a kollektív felelősség fokozására irányítjuk, mert véleményünk szerint csakis az önigazgatás és a demokratikus viszonyok továbbfejlesztésével küszöbölhető ki a törvénysértés bármelyik problémacsoport esetében. Ezért szorosan együttműködünk a községek és a városközösség képviselő-testületeivel és társadalmi-politikai szervezeteivel, őket is értesítjük észrevételeinkről. Éppen ezért a képviselőtestületek a mi véleményünket is kikérik az olyan fontos és kényes kérdések esetében, mint például a kényszerigazgatás bevezetése. Sokáig vonakodtunk ettől a (végső) intézkedéstől, hiszen a dolgozók önigazgatási jogainak ideiglenes és részleges megvonását jelenti, az utóbbi időben azonban — éppen a dolgozók érdekeinek megvédése és a társadalmi tulajdon megőrzése érdekében néhány esetben éppen mi javasoltuk az ideiglenes intézkedések bevezetését. Ez történt a Vojvodina utasszállító vállalat, a NINA Bútorgyár, az Užar munkaszervezet és a bőrgyógyászati klinika esetében. A Rád Építőipari Munkaszervezetnél azonban a csődeljárás melett foglaltunk állást, mert úgy véltük, hogy indokolatlan a vállalat további fönnállása. Tavaly viszont elsősorban a tiszta jövedelem elosztásában jelentkezett fogyatékosságokkal foglalkoztunk a legtöbbet a társadalmi tulajdon megőrzése érdekében. A félévi és a háromnegyedévi elszámolásokkor ugyanis a városban mintegy 2 milliárd dinárral osztottak ki többet személyi jövedelem címén a dolgozók, mint ahogy azt a társadalmi megállapodás előirányozta. Ez jelentős összeg, ezért indítottunk széles körű akciót, amely igencsak sikeresnek mondható. — Egész tevékenységünk során azt tartom legnagyobb érdemünknek, hogy a munkásellenőrző bizottságok és a munkástanácsok mind gyakrabban fordulak hozzánk tanácsért — ez egyrészt azt jelenti, hogy bíznak bennünk, másrészt pedig azt a törekvést, hogy megakadályozzák az esetleges törvénysértést. Azt hiszem, hogy a jövőben — fokozatosan ugyan és lassú ütemben —, de csökkenni fog az egyéni kérelmek száma, helyettük a szervek vagy szervezetek fordulnak majd hozzánk tanácsért, s ha ez így lesz, akkor valóban elmondhatjuk, hogy teljesítettük feladatunkat, az önigazgatási jogok és a társadalmi tulajdon megvédését, méghozzá megelőző megvédését — fejezte be az önigazgatási ügyész. CSEHÁK Gyöngyi Tarzán-láz... kerítette hatalmába az egész várost. Esetünkben Szabadkán, de nyilván más városokban és falvakban is, a leggyakrabban vásárolt és a legkeresettebb „árucikk” manapság a Tarzán-képecske, természetesen az albummal együtt. A trafikokban, az újságárusoknál szinte órák alatt elfogy egyegy nagyobb „szállítmány", s a gyerekek, de a szülők is, akik éppen a gyerekektől kapnak megbízatást a képek vásárlására, kilométereket hajlandók gyalogolni, ha jólértesült forrásokból megtudják, hogy azon a napon vagy abban az órában hol vásárolható Tarzán-képecske ... Gyermekkorunkból ismerjük meg a gyufacímke, a papírszalvéta, később a filmszínészek és a labdarúgók fényképeinek gyűjtését. Ekkora méreteket öltő és ennyi embert megmozgató „akcióra” azonban nyilván még nem volt példa. De lássuk néhány jellemzőjét a Tarzán-kép gyűjtésének. A Gornji Milanovac-i Decje novine kiadásában vásárolható, mindössze 25 dinárért a Tarzán-album, amelybe összesen 400 képecskét lehet beragasztani. Valószínűnek tűnik, hogy az album hozzáférhető ára miatt szánják rá magukat sokan arra, hogy megvásárolják gyermeküknek ezt a gyűjtésre alkalmas könyvecskét. Ezután jön azonban a nagyobb kiadás. Nem kell matematikai zseninek lenni, hogy kiszámítsuk: a 400 kép beszerzése nem aprópénzbe kerül ... Egy tasakban három Tarzánkép van. Egy-egy tasak ára 2,5 dinár. Persze, a tasak nem biztos, hogy mindig különböző képeket tartalmaz. Ilyenkor a gyerek öszszeszedi a cserélnivalót, tehát a fölösleges képeket, majd a játszótéren, a szomszédban, az utcán (már iskolaszünet van) a hiányzó képeket csereberével igyekszik beszerezni. Hogy ne szaporítsuk a szót: ha a családban csak egy gyerek gyűjti a képeket, akkor is 1000—1200 dinárba kerül ez a mulatság. Kettő esetén ennek a duplája ... A Tarzán-album nevelő hatásáról nyilván a pedagógusok, szociológusok, a pszichológusok mondhatnánk el (valószínűleg elmarasztaló) véleményüket. Anyagi vetületéről csupán annyit: ha valakinek haszna van ebből a felforrósodott gyűjtő szenvedélyből, az mindenképpen az említett kiadóvállalat. Nyilvánvalóan gazdasági megfontolásokból kiindulva alapozott ezzel a kiadványnyal nagyobb haszonra, jövededelemre. És a szülők jóhiszeműségére ... KIS IMRE Ferenc Zöldell már a másodvetés A Temerin melletti Kamendin birtokon bíznak abban, hogy ugyanarról a parcelláról az idén még egy jó termést takarítanak be Messziről, mint jól rendezett háborús filmekben, a légvédelmi radarok, úgy forognak a bejárati út mellett a rotációs öntözőrendszer karjai. A Temerin melletti Kamendin birtokra igyekeztünk, mert már régebben értesültünk arról, hogy itt, akárcsak tartományunk több más nagygazdaságában, jelentős eredményeket értek el a másodvetésű kukorica termesztésében. Azt azonban nem gondoltuk, hogy már zöldell a vetés. Pedig, amint bekanyarodtunk a szőnegi műútról a birtokhoz vezető keskeny, aszfaltos út jobb oldalán, jól láthattuk a kukoricasorokat. Mintha kora tavaszszal érkeztünk volna, úgy festett a határ, csak az öntözőrendszer árasztotta párafüggönyön keresztül lehetett sejteni a távolban arató kombájnok körvonalait. Láttuk, nincs ámítás, így az irodaház egyik tárgyalóasztalánál jegyezhettük Rodoljub Ivoš agrármérnök szavait. — Területre nem nagy birtok a Kamendin. Így hát, a mintegy 400 hektárnyi kalászos idejében való elvetése sem okozott különösebb gondot. Most az aratással sem lenne baj, ha nem előzte volna meg az alkatrészek utáni szaladgálás — mondja. — Az aratást még nem fejeztük be, de ha az időjárás nem szól közbe, néhány napon belül végzünk vele — toldja meg az előbbi mondatát. És mintha elleste volna gondolatunkat, azt is elmondja, hogy a már évek óta átlagos hektáronkénti hattonnás hozamra számítanak. Ezt a termésátlagot akkor is megkapják, ha szélsőséges időjárási viszonyok közepette termelnek. Az idei pedig az volt, mert a tél meg a tavasz igen száraz, csapadékmentes volt. Hogy ez így van, azt elsősorban a kiváló talajszerkezetnek köszönhetik, amit pedig a rendszeres istállótrágyázással alakítottak ki. Az istállótrágya használatával jelentősen csökkenteni tudták a műtrágya-felhasználást, ugyanakkor a terméseredmények stabilizálódtak. Ezzel akaratlanul is az állattenyésztésre terelődött a szó, pedig a birtokon az épülő új sertéstelepen, meg a már jól ismert hektáronkénti egyedülállóan magas hozamon kívül mást nem említhettek. Vagy pedig mégis? Mert a kamendini eredményeket nagyon sokfelé példaként említik. Így van ez a másodvetésükkel is. Mert mint ahogy azt Ivoš mérnök mondta, abból csak jó származik. Ha beérik — amire minden lehetőségük megvan, hiszen még július elseje előtt kikelt a vetés egy része —, hektáronként 5—6 tonna szemes kukoricára számíthatnak, ha pedig olyan lesz az ősz, hogy nem tud beérni, jó silótakarmány lesz belőle. Ahol jószágtenyésztéssel foglalkoznak, feltétlenül kell másodvetésként kukoricát vetni. Persze csak ott, ahol öntözni is tudják. És hogy minél hatásosabb legyen az öntözés, azért vásárolták a forgóradarokra hasonlító rotációs öntözőberendezéseket, amelyeket 130 méter átmérőjű körben tudnak öntözni, mégpedig úgy, hogy 50—60 hektárra naponta 20 liter víz jut négyzetméterenként. Ezzel a berendezéssel még a szárba szökött kukoricát is öntözni tudják. Visszatérve a másodvetésre, a birtokon járva azt is megtudtuk, hogy ez ideig 100 hektáron került földbe a mag, de úgy tervezik, legalább 200 hektárral vetnek. Valójában ahogyan aratnak, úgy szántják a tarlót, és vetik a kukoricát. Másodvetésként szóját is szeretnének vetni, de egyelőre gondot okoz a korai vetőmag beszerzése. A szójával ugyanis ugyanaz a helyzet, mint a kukoricával. Ha beérik, jó termést adhat, ha rájön az ősz, lesilózzák. Hogy a másodvetés pluszmunkával jár, azt a kamendini birtokon is hangoztatják. Külön gondot okoz a növényvédő szerek beszerzése, de eddig még mindig jutott belőle. Ezért is sokan a kávéhoz hasonlítják. Hiánycikk, de minden háztartásban van belőle. Kamendinban minden a® állattenyésztés jegyében történik, ezért nem is osztották a birtok gazdaságát állattenyésztési, illetve növénytermesztési részlegre. A közösen megvalósított jövedelemből egyaránt részesülnek az állattenyésztők és a növénytermelők is. Tréfásan mondják egyesek a növénytermesztéssel foglalkozók közül, hogy valójában állattenyésztők ők, csak hát a mezőn dolgoznak. A Kamendin birtokon mások ezt a megfogalmazást nagyon komolyan veszik. GÓBOR Béla Kukoricaexport hús formájában Nyersanyaghiány a topolyai vágóhídon Rengeteg ülést, tanácskozást tartottunk, egész sor határozatot hoztunk a jószágállomány növelésére, a helyzet azonban nemhogy jobbra, inkább rosszabbra fordult. Mert manapság az üléseken beszélhetünk mi az állatállomány növeléséről, írhatunk arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosítottak azért, hogy legyen elég vágnivaló, de mindennek nemigen van eredménye. Ezt bizonyítja az is, hogy a vágóhidak nagyobb nyersanyaghiánnyal küszködnek, mint bármikor. Legalább a tavalyi szinten A topolyai vágóhídon is problémát jelent a vágójószághiány, az idén méginkább, mint tavaly. A kapacitások nincsenek kihasználva, egyes termelési sorok a nyersanyaghiány miatt hónapokig állnak. Az idén az első öthavi tervet nem sikerült teljesíteni. Öt hónap alatt a tervezettnél 12 233-mal kevesebb sertést, 498- cal kevesebb szarvasmarhát vágtak. Sem a vágóhíd, sem pedig az állattenyésztés fejlesztésének szempontjából nem kecsegtető az az adat, hogy a tervezett 634 anyakoca helyett az év első öt hónapjában 1233 került kés alá. A vágóhíd az idén eddig 23 munkanapon nem kapott nyersanyagot. Ez azt jelenti, hogy egy hónapra becsukhatta volna kapuit. Jelentősen csökkent az ipari termelés, s mindez veszélyezteti a hazai piac ellátását és a kivitelt is. A tervezett 904 tonna tőkehús helyett 660 tonna került a fogyaszók asztalára, s jelentősen csökkent az elsősorban kivitelre szánt féltartós konzerv termelése is. Az 1000 tonna helyett csupán 634 tonnát sikerült előállítani. Nem jobb a helyzet a tartós konzervek esetében sem: a tervezett 2000 tonna helyett mindössze 1373 tonnát sikerült gyártani. Lesújtó adatok ezek, s lényegében az állattenyésztésről adnak megdönthetetlenül hiteles adatokat. Nem véletlen, hogy ebben a helyzetben a vágóhídnak csupán az a célja, hogy legalább a tavalyi termelési szintet elérje. Hol a kiút? A község mezőgazdasági munkaszervezetei középtávú fejlesztési terveikben a jószágtenyésztés jelentős fejlesztését irányozták elő. Úgy tervezték, hogy 1985-ig minden hektár termőföldről évi 1000 kilogramm húst adnak a közösségnek. Jelenleg ez a mennyiség alig éri el a tervezettnek a felét, s ha továbbra is ilyen lassan halad a terv megvalósítása, akkor kérdés, hogy 1985-ig teljesíthető lesz-e. Pedig a vágóhíd erre alapozza terveit, például azt, hogy a tavalyi 132 000 sertés helyett az évtized derekán 200—250 000 darabot fog feldolgozni. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező két és fél évben meg kell kétszerezni a jószágállományt. Hol a kiút a jelenlegi helyzetből? — vetődik fel mind gyakrabban a kérdés. A társadalmi és a magánszektor összefogása Nem titok, hogy az állatállomány elsősorban a magánszektorban csökkent. Ékzt a tényt támasztja alá az is, hogy a község egyéni termelőinek az objektumai csak valamivel több mint 50 százalékban vannak kihasználva Az okok ismeretesek.. Még most is megoldatlan a takarmányellátás, aránytalanul nagy a takarmány és a jószág ára közti különbség, nincs elegendő fehérje, vitamin stb. Mindezek kiküszöbölése nem megy máról holnapra. Egyesek a kukorica exportjával igyekeznek devizát biztosítani a takarmányhoz szükséges anyagok behozatalára, ebben látják a kiutat. A vágóhidak szerint viszont készterméket, konzervet, füstölt húst kell kiszállítani a nyersanyag, azaz a kukorica helyett, s ők erre képesek is, csak legyen elegendő vágójószág. S ha az van, akkor devizájuk is lesz a behozatali anyagok megvásárlására. De hogy ezt a célt elérjék, ahhoz először mind a magán-, mind pedig a társadalmi szektornak öszsze kell fognia, s valóra kell váltania az állattenyésztés fejlesztési tervét. Örvendetes, hogy atársadalmi szektor terveinek teljesítése jó ütemben halad, s valószínű, hogy példáját a magánszektor is követni fogja. Feltéve, ha kifizetődővé válik az állattenyésztés. Bizalmukat mindenféleképp meg kell szerezni, s, ami még lényegesebb, meg is kell tartani. DANKO Lassie